E.P.-t bármennyire szeretem még sem minősíteném ilyen "köpönyeg-forgatónak..."
Köpönyegéből bújhatott elő mongyuk a posztmod., de nem a teljes mai magyar irod...
Pont ott van a Sorstalanság, hát van köze E.P.-hez?
Juhász Ferenc megkövültnek lett leírva, de nem most, hanem x éve...
Kváncsi lennék, hányan kapnák fel a fejüket, ha szonetteket írna a szerelemről...
Vannak, akik még élnek, ám mostanában nem találkozni újabb írásaikkal: Sántha Ferenc, Fejes Endre stb. Juhász Ferenc is a perifériára szorult.
Egy ismerősöm szerint E.P.-re a hetvenes évek közepén azért is fordítottak nagy figyelmet, mivel kellett már egy "új nagy író", aki ténylegesen annak a rendszernek a gyermeke, úgy értve, nem élt a háború előtt, mint az akkori nagy nevek: Illyés, Déry, Németh, Örkény. Azonkívül E.P.-vel lehetett jelezni is, hogy ez a rendszer "mégse olyan", lám, itt egy grófivadék, aki a magyar irodalom élvonalához tartozik, azonkívül ott a Termelési-regény, tessék nézni, minálunk lehet a rendszert bírálni stb. Domokos Mátyás egy interjúban mesélte, hogy E.P.-t ő küldte a Magvetőhöz, mondván, annak az ex-ávós igazgatója presztízkérdésnek tekinti majd, hogy egy arisztokratát bevezessen a magyar irodalomba.
Nyilván, hogy sok minden közrejátszott, de tény: E.P. tényleg az utolsó negyedszázad egyik legjelentősebb magyar írója, olyannyira, hogy egyesek szerint a teljes mai magyar irodalom az Ő köpönyegéből bújt elő.
És szerintetek kik hullottak ki az idő rostáján? Kik azok, akikről nem beszélünk már? Hányan voltak, és mennyire összekötve a Kádár-korszakkal, egzisztenciálisan, avagy más (enyhe képzav.) szellemi kötelékekkel?
Épp tegnap nézegettem a könyvespolcomat, (messziről) ezekről gondolkoztam...
SZVSZ Esterhaus is igazán a Kádár-kor mentális emlőjén volt kénytelen függni...
Emléxem, amikor 80 valahányban a KMP-t a Vallai adta elő, milyen izgalmas előadás volt-korszerű---volt.
De Nádas marad még bévül...
Aztán hová tűnt Örkény?
Ottlik maradt.
Vas István eltűnt...
Ratkó nem tudom...
Jaj, és képzeljétek, múltkor találtam egy ifjú koromban vásárolt vékonyka versekönyvet. Lezsák Sándor versei!!!!! aoww
Azt, hogy mi a kortárs, szerintem nem azon mérjük, mennyire ismerősek a problémák. Szerencsés esetben egy irodalmi mű - mondhatni - örökérvényű témákról szól, illetve próbál szólni; a pillanatnyi helyzet ábrázolásához ott az újságírás (lásd: tárcák).
Kortárs magyar irodalom: a ma élő, ma is aktív (a köztudatban, az irodalmi szférában jelenlévő) magyar írók művei. Használjuk ezt a definíciót.
Tulajdonképpen meddig számít kortársnak az irodalom visszafelé? Így 30 körül kezdem észrevenni, hogy nem mindig tűnik fel, mi az, ami 10-20 évvel ezelőtt készült és mi az, ami tegnap, mert a problémák ismétlődnek, visszatérnek és mindig olyan ismerősnek tűnnek...
Ezt esetleg tekinthetjük egyfajta speciális képzavarnak - belül logikusnak tűnő képek, hangulatok sora, ami csak kifelé zavaros, ha beszélni kell róluk... :-)
Nem tudom, ide fér-e: tegnap tíz éve, hogy Ratkó József meghalt. Ötvenhárom éves volt. Méltatlanul kevesen ismerik, azt hiszem...
Az utóbbi évekből egy nevet említek: Rott József. Elbeszéléseivel a Hitel indulása utáni években találkoztam, nemrégiben ismét olvastam tőle (ugyanott) elbeszéléseket, sőt, egy kötete is megjelent (A Kánya-haraszt balladája). A kortárs magyar irodalmat nem nagyon ismerem, talán még Temesi Ferenc könyveit említhetem. Talán még Csordás Gábor és Gordon János verseit.
E.P.-t kifejezetten nem kedvelem. Róla és több más "modern" íróról egy valahol olvasott (S. Lem?) mondás jut róla eszembe: ha az ember a szeméttelepen meglátja a szemét közül kikandikáló Milói Vénuszt, azonnal tudja, hogy szép, hogy művészi, hogy érték, hogy örök. Képzeljétek el ugyanezt a helyzetet egy "modern" szoborral...
"Az utolsó tíz év mélyrepülés volt." - Ez nagyon érdekes (és fontos) megjegyzés, különösen annak tükrében, hogy az irodalom (illetve az irodalmon belül egyes körök) szívesen hozsannázik a legújabb magyar irodalomról, mint rendkívül színes, változatos, soha nem látott formagazdasággal bíró valamiről.
VANG SO, köszönöm a hozzászólásodat, és köszönöm a TÖBBIEKÉT, egyúttal biztatni tudok mindenkit: tovább, tovább! Mit szóltok pl. ilyen nevekhez, hogy Hazai, Ficsku, Cserna? (Vigyázat, most provokálok!)
Peer Krisztián versei nagyon tetszenek, csak megismételném még Esterházyt, Varrót etc.
Mudnak igaza van, lesz itt kapás még :))
Érdekelne viszont a véleményetek a Frankfurti Könyvvásárra kivitt magyar művekről. Egyetértetetek-e azokkal a választásokkal? Pl. Ungváry Rudolf prózája hogy tetszik Nektek?
Szerintem az utolsó tíz év irodalmi mélyrepülés volt. Vannak érdekes hangok, de igazi átütő, új tehetség nélkül (talán a Varró Daninak van esélye, felkészült, sokfélét tud).
A nagy öregek (Eszterhás bátyó, Nádas, Petri, Tandori) alól szerintem valahogy elfogyott a talaj, 93-94-ig még vitte őket az egyre lankadó lendület, aztán leginkább csend. E. P. nem tudta megírni a 90-es évek Termelési regényét. És egyáltalán, figyeltétek, hogy igazából SENKI nem írta meg (jól) a rendszerváltozás sztoriját. Miért?
A lírai frissekről azt gondolom, hogy eléggé gyorsan inflálódó dolgok születnek nem túl igényes kivitelben. A buli van, duma van, blazírt lazaság van fíling persze megfogja a figyelmet egy darabig, de hamar önismétlő lesz, mivel legtöbbször hiányzik mögüle a mesterségbeli tudás. Ahhoz pedig brutális nagyot kell tudni ütni, hogy valaki hosszú távon ugyanazzal a hanggal placcon tudjon maradni (min. egy W. Whitman kaliber szükségeltetik).
Leépítés van, szétírás, irónia, ez itt a posztmanci, csókolom. O.K., de mi jön a nemes penészes, elrohadt vakolat leverése után? Ki építi meg az új házat? És főleg, hol lesznek az olvasók, akik majd laknak is benne? (A kortárs irodalom a legtöbb ember számára sajnos ma közel jár az átok és szitokszavak kategóriájához.)
Még egy: figyeltétek, hogy a jó öreg urbánus-népiesch kettőség méltóztatott kimúlni? A népiesnek nevezett irány örökös nélkül elhalálozott (magával rántva egy csomó hasznos anyagot és formát is). Maradt egy csomó alig követhető, vértelen belterjes értelmiségi agyalgás, illetve a már említett laza csuklójú, tét nélküli műmájerkedés.
Parti Nagytól, Garaczitól, Varrótól azért látni jobb dolgokat is.
En a Termelesit csipem, bar az vmi 79-es EP, nem? Kertesz Imre: Sorstalansag, ez is szupi. A kisfiu aspektusa, amellyel mar megerti a naci tiszteket, megdobbento. Garaczi egeszseges humoru, fiatalos szemlelet. Tandori etalon, de en unom a Szperojat es mar hanyok neha tole, ezer bocs. Orban Otto lassan meghal. Petri is. Ujabb verseik mar csak szaraz agacskak, utolso nyomok, jelek az elet fele, de ezt ok is tudjak. Hirtelen ennyi.Csa.
Végre valami, reggel bekapcsolom a gépet, és látom, csak úgy röpködnek a nevek az Indexben. Kafka, Garaczinak a legújabb dolgain, vagy a régieken is bírsz röhögni?
a magam részéről én szeretem, de lehet ám, hogy szeretni ezt nem is sznob,ugyanis egy részük: vicc
vagyis halálra röhögöd magad, mint én
pl a Garaczin (pl: Mintha élnél...stb)
Gyerekek figyeljetek, ha valahol, akkor itt ólálkodhat Misu, aki egyszer beigérte az Indexben hogy fog írogatni a Fórumba. Szóval Mud lehet hogy Esterhasra gondolt, focista van még Kukorelly is, Nádasnak sikerült életem 4-5 évének meghatározó élményévé válnia (akkori szerelmemmel együtt olvastuk a könyveit...)[mostanában jelenik meg fotós könyve], utolsó olvasmányélményem Krasznahorkai, tegnapelőtt a rádióban hallottam részleteket a Hrabal könyvéből és azt gondoltam, szegényebb lenne a nyelvünk nélküle (egyébként is azt gondolom, Eszterházy a legtudatosabb nyelvművelőnk), vannak persze a divatosak (Varró, Ficsku), a nagy öregek az elefántcsonttoronyban, furcsa volt látni az indulatokat a koszovói háború idején, én bírom Temesit, Fehért, Dalost is
Egy csapongó sznob
kortárs magyar nagymellényű? párat márcsak sznobságból is ismerek, hiszen az egyik vagyok en is, meg hogy igaza legyen mudnak is, hát akkor van ugye a Térey, Peer, Kemény-vonal, aztán Varró, Karrafiáth, nagyon Király.
Van szerencsém ismerni elég sok írót, úgyhogy tudom, ki mennyire nagymellényű. Neveket most nem mondok (pedig tudom, hogy az lenne az igazi), elégedj meg azzal: van olyan tollforgató, aki azt gondolja magáról, hogy ő fingotta a passzátszelet.
Neveket azért nem mondok, mert védem magam (vagy mert gyáva vagyok és konrétumok nélkül vádaskodok).
Köszi, mud...
Igazából nem(csak) sznoboknak szánnám ezt a topic-ot. Amolyan fölmérés-féle. Mindenesetre a nagymellényű író urak legalább kicsit leszállhatnak a lóról. A közönség, ugye!...
Igen, remlik valami errol a focistarol... bar mifelenk minden futballrajongo valami Nadas Petert emlegetett...
Oszinten sajnalom, hogy igy indul a topikod, de ez a forum... ez itt nem a Sorbonne.
A getomra meg neharaguggy, csak be akar huzni a csobe, latom sikerrel, a Big Brother biztos konferencian van. Ugyhogy fel a fejjel, van itt sznob eleg, hagyd a dedeket is szorakozni, lesz itt kapas.... Bar ez a mufaj nem nagyon nepszeru errefele, nezd meg, mive fajult az en angol szerelmes vers topikom...
Amugy tenyleg a temarol: valahol egyetertek a getommal. Olvastam mindket focistatol, de nem kivanok repetazni. Nem tudom, lehet, hogy tenyleg nincs komoly magyar irodalom. Szegyen. Sebaj, az Esterhazy majd elmegy Hollywoodba filmet irni, a Nadas meg ugyis joggal nepszerubb Nemetorszagban a rengeteg fanyalgo fobiajaval...
Köszönöm, ez is egy értékelhető válasz! S arról tud valaki, hogy volt egy Esterházy nevű, Mexikót megjárt válogatott focista, akinek a bátyja könyveket ír? (Pedig egyes vélemények szerint már ő sem igazán kortárs.)
A kortárs magyar irodalom nálam abbamaradt rejtő jenőnél, nem mint értékkategória, hanem mint idősík, szóval a kezdetektől eljutottam jenci bácsiig, onnantól meg már nem olvastam (szinte) semmit ami magyar, lehet hogy hülye vagyok, de az is, hogy csak óvatos, és zsigerből és tudatalatt menekülök.
