E_T!
A vízhólyagot ki kell szúrni, de nem szabad levágni a bőrt teljesen.
Egyébként én vastag, nem túl rugalmas pamutzoknit használok, ami kb. 1-2 számmal kisebb, mint a lábam, és nincs rajta vastag varrás. Jobban bejött, mint a különböző helyeken csúszásgátló bevonattal ellátott futózoknik.
A hosszabb beszámolóban tényleg hiába kerested az időmet, mert azt már szombat este megírtam és nem akartam ismételni. De ha muszáj, akkor megismétlem: 28 és fél percet mondtam, de ha pontosabban akarod, akkor a stopper állása 28:27,48 volt a célban.
iSTVán a dombfutó
Remek beszámoló, sok mindent megtudtam belőle.....csak éppen azt nem, ami a legjobban érdekelt. Nevezetesen, hogy mennyi idő alatt futottad le(persze lehet, hogy csak figyelmetlenül olvastam).
sneci
Épp csak bekukkantottam a topikba, mert most értem haza és már rohanok is el, de nagy gratula minden hétvégi versenyzőnek!!!
Sneci
Nagyon büszke vagyok rád!! (Gondolom Te is magadra:))) Én mindenesetre már két hete mondogatom Neked (és persze Csaszinak is:)), hogy már teljesen a régi vagy:)))
Mával vége a pihinek, holnaptól újra futrinka, hogy le ne maradjak nagyon:)))
Minekután úgy tűnik, nem nagy a forgalom ma (még így az úszódöntők után sem), belekezdenék a mai napba.
Tegnap Orfűn egy óvatlan pillanatban elejtették, hogy ma lesz Hirosima emlékfutás Pécsen a Balokánytól 10 órakor, 4 km. Mondom magamba pont jó lesz, mert mára egy könnyű 30 km-t terveztem, tehát ha a 4 km után hazaszaladok, akkor pont összejön a táv. Alapjában véve a terv szerint ment minden, hetvenedmagammal (sok gyerek és fiatal mellett néhány magamfajta és idősebb) 19 percig tartottuk fel a Pécsi belváros forgalmát. Nevezési díj nem volt, pólót kaptunk, féltávnál frissítés (ásványvíz, sok ácsorgással), szóval könnyed kis bemelegítés volt, arról nem is beszélve, hogy a táv jóindulattal sem lehetett több 2,5 km-nél. Többet viszont nem illik beszélnem róla, mert (mint számomra is meglepetésként a helyszínen kiderült, hogy munkáspárti megmozdulás volt abból az apropóból, hogy annyi mindenről kötelező megemlékeznünk kis országunkban, talán ez az eset is megérdemelne pár szót, és tán hadd döntsön a nép arról, hogy senki ne hozhasson az országba tömegpusztító fegyvert) nem nagyon vág a topik témájába.
Aztán elindultam hazafelé, a kapott pólót is magamon hagyva a 32 fokos melegben, nem csoda, hogy nem voltam olyan gyors mint tegnap, 5 perc körülivel mentem. Pedig igyekeztem, még a sorompót is kikerültem, aztán a sínekre érve csodálkoztam, hogy jön a vonat. Szerencsére határozottan ránéztem, és időben megállt (bár végülis itt volt a megállóhely...). Sajnos nagyon hamar fogyott a testemben tárolt folyadék, az első frissítőállomásnak pedig 14-15 km körül egy presszó kínálkozott. Jelen volt: egy fő kiszolgálószemélyzet (nyugdíjaskorú hölgy) és egy fő szóvaltartószemélyzet (nyugdíjaskorú úr), aki pillanatnyilag a kiszolgálószemélyzetet képező hölgyet tartotta szóval. Kértem 200 Ft-ért szénsavmentes üdítőt (ez végül fél liter rostos őszibarackot jelentett). Minekután a kiszolgálószemélyzetet munkával láttam el, a szóvaltartószemélyzet elkezdett rám koncentrálni. Több lépcsőben tisztáztuk hogy Pécsről jövök (Gyalog? Nem, futva. Akkor tüdőgyulladás lehet belőle, mert nagyon hideg az üdítő!) Mecseknádasdig megyek (Lehet ilyen melegben annyit futni? De ugye nem olyan gyorsan? Mennyit szokott futni? 5 km, 10 km?). Különösebb gondom nem lett (sem a szövegtől, sem az üdítőtől), legfeljebb egy kis torokkaparást érzek, de ez lehet, hogy a kiszáradás miatt van. A következő településen (6-7 km-rel odébb) szerencsére voltak utcai kutak, párszor megállhattam inni, mosakodni. Ekkor vettem észre, hogy erősen borul, majd villámlik. Mivel a baj nem jár egyedül, a bokám megint rákezdte a "sok lesz már ez nekem..." kezdetű nótát. Addig figyelgettem a felhőket, villámokat, dörgést, amíg arra a következtetésre jutottam, hogy a vihar a domb túloldalára koncentrál, ahova éppen tartok, és jó sebességgel halad ugyan, de hamarosan ütközünk. Következtetésképpen megálltam egy védettebb részen, és negyed órát szedrezéssel töltöttem. Itt már a 6 perces km-ek voltak divatban, így sok problémát nem jelentett az ácsorgás. A taktika majdnem teljesen bevált, mert 1 km múlva már erősen vizes volt az út, tehát jó eséllyel kaptam volna a zivatarból; így csak az úttesről párolgó víz tette nehezebbé a dolgot. A felsőruházatom tehát csak az izzadságtól nedvesedett továbbra is, de a cipőm sajna nem úszta meg, mert a 6-os út forgalmát kerülendő átvágtam egy 2-300 m-es füves területen, ahol kissé átnedvesedett. Talán hamarabb szárad, mint legutóbb (pláne, ha segítek is neki).
Összefoglalva megint elintéztem magamnak egy-két nap pihenést, szerda tájára kellene valami kis résztáv, aztán szombaton a Kecskemét-Kiskunmajsához pedig kellene egy kis jószerencse, mert ha 30 fok felett leszünk és 20 km-nél beindul a bokám, akkor jól nézek ki. Ha esetleg valakinek módjában áll, kérjen egy kis hűvös levegőt és felhőket szombatra Bugac térségébe! :-))
Tehát arról, hogy mit csináltunk Orfűn.
Elsősorban is oda kellett jutni, amely rövid egyeztetés után gyorsan sikerült, fél 6 körül már a helyszínen voltunk. Ekkor még a nevezés is gyorsan ment (később időnként sűrűsödtek az asztalnál). A hölgyek az adminisztrációnál a náluk szokásos hivatalos hangnemet ütötték meg, de mindent sikerült elintézni (kivéve TZ 4 biztostűjét, mert kötötték az ebet, hogy csak 3 jár). Ekkor még bő egy óra volt a rajtig, elsétáltunk a kis tó mellett, bejártuk a pálya első párszáz méterét. Rengeteg nyaraló volt, ekkor találkoztunk össze tanakodó németekkel is, akik végül rászánták magukat a futásra. A sétából visszatérve TZ átöltözött, aztán mentünk bemelegíteni. (Én már futóruhában indultam itthonról, csak a zöld nadrágot kellett letennem. Most különösen ügyeltem a zokni szabványszerű felhúzására, ugyanis nem árt a gyakorlás az őszi versenyek előtt. :-)) A bemelegítő kocogás vége felé egy kerékpáros ment volna el lassan mellettem (nem löktem fel :-)), felgyorsítottam a tempójára. Pár méter után megszólalt: Tizennégy! Két másodperc után rájöttem, hogy bemért, mondtam az pont jó, ezt kényelmesen lehet tartani. (A versenyen kicsit persze gyorsabb voltam.)
A rajt előtti pár percben kérdéseimmel boldogítottam a rendezőket. Az első (beugratós) kérdésem az volt, hogy hány futó szokott beérni 28 percen belül. Rövid fejszámolás után (...28 az már majdnem fél óra...) a mezőny felét kaptam válaszul, amiről első ránézésre látszott, hogy köze nincs a valósághoz. A második (mentő) kérdésem a pálya vonalvezetésére irányult, vagyis hogy a tavat az óramutató járásával egyezően, illetve ellentétesen kerüljük-e meg. A válasz az egyező volt, tehát először futottuk a dombocskás, árnyékos oldalon, utána a nagyjából sík felén. A rajtnál általában mindenki "tisztességesen" helyezkedett. Talán egy biztosan nem első sorba való úr ecsetelte barátjának, hogy jelenlegi helye azért nem ideális, mert átgázolnak rajta. Hogy sorsa végülis mi lett, nem tudom, de én tisztességgel el tudtam indulni. A pálya eleje enyhén lejtős, itt még elég közel tudtam maradni a felvezető rendőrautót üldöző bolyhoz, de aztán szép lassan távolodtak. Viszonylag hamar beállt a mezőny, egy-két előzés volt talán, igyekeztem egyenletes pulzussal egyenletes tempót menni. Azt hiszem, ez sikerült is, 190 körülivel mentem, két olyan km volt, amit km-kövek segítségével meg tudtam mérni (kb. 3. és 5. km), mindkettő 3:44 lett. Menet közben a strandnál kaptunk egy kis biztatást (valószínűleg külföldi üdülők ültek ki az út szélére padokra, székekre), másutt inkább érdeklődő tekinteteket - persze csendes vidék, nem szokott a nyaralók között nagy tömeg összejönni. Aztán a hajránál az utolsó 100-200 méteren ismét sorfal és biztatás. A célban fél literes üdítőkkel vártak, szerencsére nálam még a teljes választék rendelkezésre állt, meglepő módon egy citromos iceteá-t választottam. Aztán visszamentem belekukucskálni a jegyzőkönyvbe, melyből kiderült, hogy 22. lettem. Amikor a mezőny nagy része beért, ismét ellenőriztem a frissítést, többféle ásványvíz és kóla jutott a későn érkezőknek is. Ezután elmentünk öltözni, s lassan el is érkezett a sorsolás ideje, a 8 óra. Csinos hölgy ácsorgott mellettünk várakozás közben, aztán felkérték a színpadra. Kiderült, hogy ő a később fellépő manökenek egyike, ő húzta a "nyerőszámokat". Sokáig rendben is ment minden (a legtöbb nyertes még ott volt, nem kellett újat húzni), aztán amikor a konferáló áttért az egyik húsáruval foglalkozó szponzor tevékenységének ismertetésére, eltűnt. Kiderült, hogy még 9 db minden finomsággal teli doboz vár gazdára, amelyből a főszervező egyet "kisorsolt" a dzsúdócsapatnak, akik minden évben ilyenkor edzőtáboroznak Orfűn és teljes létszámban résztvesznek a versenyen. A manöken távozásával egy kissrácot kértek fel a húzásra (dzsúdós), aztán sorba hívták a nyerteseket (kettő kivételével dzsúdósok). Aztán a konferáló felvillantott valamit előadói képességeiből, egy másik szponzor apropóján a borivás törvényéről adott elő magánszámot, miszerint "bor és szerelem: bármikor, bárhol, bárhogyan". A gyér tapsot megköszönte, és folytatták a főszponzor külön sorsolásával, amelyet a külön kitöltött kérdőívek közül húzott a srác (így nem igazán volt esélye eltalálni a dzsúdósokat :-)). Már igencsak fogytak az ajándékok, amikor T... 2-t :-) kihúzták egy pólóra (a Z-betűt kettesnek nézte, s hát azért bemondó, hogy így is olvassa fel), végül talán az utolsó előtti esernyőre én kaptam "felhívást". (Általában ilyen szerencsém van, abszolút használhatatlan dolgot nyerek. Soha nem használok ernyőt, így annak is örültem, hogy az átadó hölgy összecsukta, és nem nekem kellett kínlódni vele :-)). Ezek után határozott léptekkel elhagytuk a tett helyszínét, mert már igencsak 9 óra lett, aztán visszakanyargóztunk Pécsre, s onnan rohamtempóban haza. Közben megtárgyaltuk az "élet kis dolgait", a következő versenyeket (Nike, Újvidék, Kaisers stb.). Szóval minden nagyon szép stb. :-))
Sziasztok!
István a lényeget már megírta, én csak annyival bővitem az Orfűről szóló beszámolót, hogy a pillanatnyi állapotomnak megfelelő eredményt produkáltam a 36p10mp-el. Elötte most mindennap futottam, tehát nem pihentem rá, és innen folyt. köz. a NIKE-ra, sajnos addig inkább csak olvasgatok, és minden lehető alkalommal futok vagy itt, vagy mint a jövő héten péntekig otthon.
A versenyről röviden:
Ami nagyon zavart, hogy nem kitáblázott útvonal volt, tehát nem lehetett biztosan tudni a megtett távolságot, tempokontroll tehát nem volt.
Frissítés csak a célban, de szerencsére este 7-kor már csak 28fok volt.A táv több mint a fele árnyékos területen vezetett és ez is segített nekünk. Az első három kilométerben volt egy pár combos emelkedő ez egy kicsit lassított.
összességében tehát én meg vagyok elégedve, már csak azért is mert végre versenyen vehettem részt.
Tatában nem csalódtunk: a szokásos 30-32 fok meleg és 95 %-os páratartalom, de szerencsére volt egy kis szellő.
Árnikával kivételesen időben odaértünk, neveztünk, sztriptízeltünk az autóban, aztán bementünk nyújtani a versenyközpont hűvös udvarára, ahol Árnika kapott egy ingyen masszázst. Azóta sem tudjuk, ez valami szervezett dolog volt, vagy önszorgalomból maszírozott a hölgy.
Nem tudtam eldönteni, hogy sapkában fussak, ami megvéd a naptól, vagy anélkül, hogy a fejem is párologtasson. Aztán a rajt előtt kértem egy deci szódát a sapiba.
A verseny a szokásos kellemes útvonalon haladt. A tó egyik felén árnyékban futottunk, szél nélkül, a másik felén sütött a nap, viszont volt kellemes szembeszél.
Nem csalódtunk a szervezésben sem, az volt, mint eddig, volt elég frissítés és a km táblák a hagyományoknak megfelelően következetesen rosszul voltak kitéve. Idén nem volt jégkrém ajándékba, két éve még volt. És a póló már csak 66 % pamut, ráadásul az L-es nagy, viszont szorítja a nyakamat.
És persze nem csalódtunk a tataiakban sem. Rengetegen mentek ki a házaik elé szurkolni, tapsolni, tejfölös pohárból frissítést adni, slaggal lepermetezni. Nagyon kedvesek voltak.
A verseny előtt összefutottunk VAT-tal, közben Repivel, utána pedig Krisztával és Skóttal.
Árnika 73.13 alatt futott be, míg én a tervezett 5 perces km-eken belül, 68.49. Én a szokásos középmezőnyben végeztem, Amtibácsi jóvoltából tudom, hogy 444. a 910-ből.
Erről sem volt, mert adatbázisban kaptam csak meg és kellett konverterprogramot írni. A váltót majd holnap készítem el, mert sokkal bonyolultabb a file szerkezete és most nagyon fáradt is vagyok.
A cipő az nagyjából 200 km-t volt eddig a lábamon, a zoknit viszont kihajítottam, mert az csúszott le egy kissé, s ő okozta a bajt. Tegnap kellett rájönnöm, hogy nem kidobott pénz egy pár normális zokni megvétele.
Mint az előbbiből kiderült, hazaértem az Orfűről, és igen jó hangulatban. Igen kellemes verseny volt, a futás is jól sikerült, az ajándéksorsoláson is nyertünk (mármint TZ is, én is), az utazás is jó volt, szóval majd holnap jó kiadós beszámolót fogok írni belőle. :-))
Elöljáróban tényszerűen: a 7,5 km körüli távot a legjobbak 24 és fél, én 28 és fél perc alatt teljesítettem, a női győztes kicsit belül volt a 30 percen. A résztvevők száma 270, ahogy várható is volt, sok nyaralóval, köztük néhány német turista, akik látván a készülődést, szintén kedvet kaptak a futáshoz. Szurkolótáboruk igen jelentős részben hozzájárult a jó hangulat kialakításához.
De most - minekután nem a baromfihúsos élelmiszercsomagot nyertem meg -, kénytelen vagyok (hazam)enni.
Szerencsére nem vagyok tapasztalt vízhólyag ügyben, csak teljesítménytúrás terepfutásokon sikerült összeszednem egyik cipőmnél. Szerintem megfelelő cipő és zokniválasztással kísérletezhet az ember, de hogy mitől lesz jó, azt nem igazán tudom megmondani.
Sziasztok,
Szeretnék tanácsot kérni a tapasztaltabbaktól. Készülök én is a szept 1-i félmaratonra. Úgy gondoltam, tegnap már eljutottam arra a szintre, hogy le tudom futni a 21 km-ert (32 fokban, 97% páratartalom mellett, betonon is). Sajnos mintegy 10 km után le kellett tennem e szándékomról, mert egy randa nagy vízhólyag keletkezett a bal talpamon. Mit lehet ellene tenni?
Nekem ma balcsiátuszi volt, 2 óra 20 perc alatt lett meg, ami 10 perccel marad el az eddigi legjobbtól és 20 perccel a titkon remélttől. Nem baj, majd ráfogom a táv közepétől kezdődött hullámzásra, ami kicsit nehezítette a haladást, és jobban fárasztott, mint a simaság.
Odafelé egyedül utaztam, de a helyszínen találkoztam vastigrissel, majd Csaszi és Pali is előkerültek. Együtt indultunk és szinte együtt is érkeztünk meg. Jó volt, bár most kicsit fájnak a vállaim. Jelenleg tészta- (na jó, lassagne) partit tartok itthon, készülvén a holnapi 30 km-es Tátralátó túrára a Börzsönyben. Larzennel megyünk, 4 órán belül tervezünk beérni, így kell a szénhidrát, vagy mifene.
