Throckmorton volt Valéria angol nevelőnője.Nagyon nem kedvelték egymást Festetics Máriával.Igazából azt olvastam Sisi sem volt tőle elájulva,de megbízott tehetségében,habár igencsak pletykás nőszemély volt. :)
Fentről lefelé: Gizella barokk ruhában, Ferenc Ferdinánd kétszer és a csoportképen középpen áll az ülők közt, Rudolf kétszer V. Károlyként , Ottó, Mária Terézia és végül megint Rudolf Savoyai Jenőként.
Maya: a nagy kedvenc csíkos-történelmimet kihagytad:D A Teleki Blankát:)) Anyukám vette egyszer, "hogy ne csak folyton Sissit olvassak".. és nagyon szeretem:)))
szerintem fantasztikus a kitűző, nagyon tetszik:)) És Titánia képzeld, az interneten már kinn van hogy kit vettek fel, nem kell szétizgulnom a fejem:))) Ugyhogy most "naggyonhepivagyok":))))))
A rózsaszín pöttyös kiadás tényleg nagyon ronda.Nekem is az volt meg egy ideig nem is szerettem,de szerencsémre megláttam a vaterán az 1943-ban kiadott változatot egész jó áron azonnal lecseréltem . :)
Tényleg, akik megvették Festetics Mária könyvét, mit gondoltok róla?Persze ez buta kérdés biztos nagyon jó lehet,de én is készülök menni megvenni és gyűjtök véleményeket. :) Hallottam vannak benne képek.Azok között található újdonság?Találtam érdekes részeket a naplóból, ezeket beszúrom hátha valaki velem együtt még nem olvasta és érdekelheti. :)
Utólag is köszönöm Titánia,hogy adtál tanácsot hol találhatom meg a Larisch könyvet.Láttam most ott ahol írtad és gondolkozom rajta,bár eléggé borsos az ára. :S
Buda, 1874. január 1.
Jól kezdődik az újesztendő, hiszen a császárnétól jövök. Oly kedves és jó, oly szép és fiatal, oly megnyerő volt, amilyen csak Ő tud lenni! Gratulált, megölelt, megcsókolt és annyi kellemes dolgot mondott: mindent kívánok magának mit magamnak és aztán még azt kívánom és reménylem hogy mindég égyütt maradjunk mind a négy Nopcsa is. Könnyes volt a szeme. Azt feleltem: - Ha Felséged csak tudhatna láthatna szivemet mily boldoggá tesznek Felséged kegyes jó szavai. Nekem is könnyek szöktek a szemembe, és újra éreztem, hogy meg kell csókolnom a kezét. Mire ismét kaptam egy csókot, miközben ezt mondta: hát azt még nem tudta hogy szeretem? Ó! milyen jólesett, és míly támaszt jelentenek ezek a szavak napról-napra.
Gödöllő, 1872. december 9.
Mindennap látom a császárnét, dacára annak, hogy a sok lovaglás miatt most kevesebbet sétálunk, és a fennmaradó szabad idejét Valéria főhercegnővel tölti. Sajnos mostanában ritkán látom a kis leánykát, mivel Throckmorton a tudtomra adta, hogy számára nem kellemes, ha sok időt töltök a kis főhercegnőnél. erre azt válaszoltam neki, hogy Őfelsége a császárné engedélyének a birtokában engedtem meg magamnak, hogy időnként hozzá menjek. Mivel a gyermekeket nagyon szeretem, nagy öröm lett volna ez számomra; annál is inkább, mivel egész nap egyedül vagyok. ( ) Mindenki lovagol és vadászik, a ház teljesen kihalt.
És ahoz képest, hogy Mikszáth általában elég szarkasztikus a nemességgel kapcsolatos munkáiban, ez tényleg egy emelkedett hangulatú, tiszteletteljes írás. Szerintem mindenki szereti, akit komolyan érdekel Erzsébet.
Szerintem ennek a könyvnek a másik lányregénysorozatban a csíkos könyvek sorozatban kellett volna megjelenni. (Ha már ....) Ebben adták ki sok híres magyar nő regényes életrajzát, pl. a Zsigray Julianna: Csipkebolt Brüsszelben (Jósika Júlia), Kőszegi Imre: Szerelmetes Orsikám (Nádasdiné Kanizsai Orsolya), Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy (Florance Nightingale), Elisabeth ( nagy melléfogásom, de végül jól sült el - Elisabeth Barett-Browing élete) Ezek komolyabb művek, és én még ma is gyakran előveszem őket. Persze, ha belegondolunk, még a giccses külsejű pöttyös könyvek is magasan színvonalasabbak az Édesvölgyi suli szerelmes ikreinél, vagy a High School Musical könyv változatainál.
Frissítettem picit a blogomat, és most jut eszembe Titánia, hogy ahhoz nem kértem engedélyt,hogy a Te oldaladról írjak a neten. Ha gond, leszedem bármikor, szóljál!
Nekem a középső van meg, a koronázási ruhás. Külcsín tekintetében a kedvenc könyvem. De minden más tekintetben is az egyik kedvenc.
Szerintem csodaszépek ezek a régi kiadások. Sajnos az új nem sikerült túl jól. Nekem ez a pöttyös rózsaszín "csomagolás" nem jön be, valahogy komolytalanságot sugall. Aki kézbeveszi nem gondolná, hogy milyen régi könyv is ez eredetileg.
Hofburg a blogod antikváriumokkal kapcsolatos részében olvastam Dániel Anna könyvéről. A kedvenc antikváriumomban rögtön elő is jegyeztettem - az 1944-es kiadást. tényleg szép, remélem lesz majd belőle.
Találtam egy oldalt ahol portrék vannak, igaz jórészt csak fekete-fehér fotókópiák formájában. Köztük sokunk kedven Valéria-Ella képe is. És ami nekem érdekes, mert még sosem láttam képet az úrról:
Dr. Widerhofer udvari tanácsos ( a webes fordító szerint tanácsnak udvarol- hehehe)
Nem titkoltam, hiszen a szakdogámhoz kapcsolódva kellett létrehoznom egy blogot, feladat volt az egyetemen. Akkoriban írtam is egy körmailt, hogy nem bánja-e senki, ha írok a mi kis fórumunkról is? Ha jobban belegondolok, akkor viszont lehet, hogy a blog címét elfelejtettem megírni, és csak Marikának írtam meg pontosan, mert Tőle engedélyt kértem, hogy a szolnoki kiállítás beszámolóját felrakhatom-e? A lényeg, hogy dehogyis titkolom, sőt nagyon örülök neki, hogy ennyien megnéztétek!!! És köszönöm szépen a sok-sok dícséretet, dagadt is a kebelem a büszkeségtől, amikor olvastam, hogy tetszik Nektek!:))) Fogom is tovább bővíteni. Egyrészt mert muszáj az egyetemen, másrészt mert rákaptam az ízére. Tavaly ősszel kellett elkezdeni blogot építeni, de az egy muszáj-téma volt. Akkor elkezdtem ezt is, de csak hobbiból. Aztán most pár hónapja egy másik tantárgy keretében kötelező is lett a szakdogával kapcsolatban alkotni valamit - ezzel akartak ösztökélni, hogy elkezdjük a dogát időben. Milyen jól tették...:))
Ha ez a helyzet, akkor valami tévedés lehetett ott ahol, rátaláltam. Bocs, sajnos nem beszélek semmilyen idegen nyelvet, és ezért nem igen tudom, melyik képhez mi a kisérőszöveg. Próbálkoztam a webes fordítóval, de ez időnként olyan "műfordításokat" produkál, hogy néha értem, de legtöbbször alig, mert annyira zagyva. Viszont legalább találtunk valakit, akinek a filmeit talán érdemes lesz keresni, még ha nem is Sisi-témájúak.
Hofburg! Ha véletlenül nem bukkan rá szmel, meddig titkoltad volna a blogod, ami nem lenne szép Tőled, mert annyira klassz, tudjuk szerény vagy, de lehet, hogy arra vártál mikor találnak rá az állandóan újdonságokat kutató lányok? Mikor csináltad?
Maya, elolvastam az angol életrajzot, átfutottam a németet, de továbbra sem látom, hogy Sisi-t mikor játszotta el Alida Valli. A Senso-t sajna nem láttam még, pedig nagyon szeretem Visconti kosztümös filmjeit, amik Olaszországban játszódnak, eddig A párducot és Az ártatlant láttam.
Olyan sok mindent összeolvasok Erzsébetről mindenféle szerzőktől különféle stílusokban, de valahogy ez a Mikszáth-elbeszélés áll hozzám a legközelebb. Persze lehet, hogy elfogult vagyok, hiszen az egyik kedvenc írómról van szó. De mégis.....Annyira kifejezően, szépen ír...
"Hármat koppantottak a pálcás urak, s belépett a királyné régi sugár termetével. Leült a trónra ura mellé balról Magyarország patronája. Ezer szem szegeződött a trónre, amelyre újonnan hímezték Magyarország címerét ibolyavörös mezőre, s melynek mennyezetét két nagy strucctoll-bokor díszíti, a hajdani nemzetiszín strucctollak helyett. De még több szem nézte a királynét.
Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden: haja átkötve gyászfátyollal, magyarosan, a hajtűk és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelelnül szomorú. Egy Mater Dolorosa. Ah, a rég arc ez még. Az, melyet a bűbájos képekről ismerünk: a vékony, nemes vonások, az elöl lenyírt kicsi haj mint selyemrost húzódik a homlokra, s fönt a dús hajfonat minden koronánál szebb korona. Ő az, ő az, de a bánat már rajta hagyta nyomait az arcon, sokat pusztított - a kép még ugyanaz, csakhogy úgy tetszik, mintha ködben volna.
Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szeméből nem látszik semmi; ott ül csendesen, majdnem érzéketlenül, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, óh, a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklődését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi-viszi a nagy bánat mindenűvé, és hiába koppantottak háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele jön ide is. És aztán - elkezd beszélni Szilágyi Dezső, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hovatovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csüng a nagy nemzeti szónok ajkán - de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan. Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje sem rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak. De a királyné nevének hallatára egyszerre csak felzúg az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekből szakadna ki egy érzelmi zivatar. megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csodahang volt az, melyet nem lehet leírni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenzésben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés és még talán virágillat is.
S az érzéketlen, felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kecs volt abban.
S az éljen fölharsan még erősebben és nem akart megszűnni percekig - szállt-szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalpagjaikat, csalmáikat lengették, s egy sűrű erdő támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hűs szellőt támasztva fojtó meleg levegőben. Ilyen legyezője is kevés királynénak volt még. A szónok abbahagyja beszédét és várja, míg a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan; nincs határa. A királyné lesüti fejét ... és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni ... mindid jobban-jobban. először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűr tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.
Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.
Csak egy percig tartott.
A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendőjét, letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszűnt, a szónok folytatta a beszédet, s a királyné arcáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjéről szemlátomást illan a ráfújt lehelet.
Egy perc és a király mellett újra ott ült a gyászba borult királyné, a Mater Dolorosa, halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér, mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet."
Tegnap átrendeztem egy kicsit a Sisi gyűjteményemet, mert a könyvek már nem fértek el. Jó néhány új könyvet szereztem nemrég, és csak álltak egy rakáson, azt meg nem szeretem. Áttettem a felét egy másik polcra, így felszabadult a régi helyük, és legalább a többi cucc sincs úgy összezsúfolva.
Sajnos nagyon nehéz megszerezni, nekem az eBay-en sikerült megvennem, de elég ritka könyv, főleg angolul, elég sokba került. Az enyémen kívül csak kettőt láttam eddig összesen. Németül jóval gyakoribb, de az sajnos nekem sem volt jó, a kb. 10 szavas német tudásommal.
Érdemes az Amazon-on megnézned, mert rengeteg Sisi-vel foglalkozó könyv szokott fent lenni, és lehet, hogy ez is megvan. Ott viszont nem tudom, hogy megy a vásárlás, mert onnan még sosem vásároltam, ebben nem tudok segíteni.
1944
1943
Pöttyös
