Az üldöz ki költött,
S egyben Ő az üldözött
Értened nem kell mást
Egy kimondatlan vallomást
Felejtsd el a szavakat
Hogy megláthasd az arcokat
De elhagyni én nem félek
A felesleges rímeket
Kit üldözöl, oh Költő?
Vagy Téged üldöz, ki költött?
Zavaros, de azért értelek,
Mégha nem is kell sok ékezet!
De a rímeket ne kerüld,
Hagyd kibuggyani, el ne küldd!
S ha már ott csillog szájad sarkán,
Mondd ki! Akkor vagy karakán:DDDDD
Az esélyeket, hogy elfelejtselek mind elszalasztottam
A lehetőséget, hogy közelebb lépve csöndben beszéljünk
Sajátos élményeinkről visszafogott lelkesedéssel
Készülve egy újabb fejezetre a meg nem írt könyvből
Már elolvastam az utolsó oldalt nem én mondom el
Neked, amit hallani szeretnél színes menedéket
Felépíteni könnyebb a rombolást kívánni kiváltságot jelent
Nem beszélni Veled lenni egyszerűen semmit sem játszani
A kedves szavakkal elraboltad önmagadtól
A bennem rejlő álmokat egy sivár pusztaság
Gyönyörű oázisába űzve szabadítottad ki a
Felhők rabságából a hallgatás reményét
Tökéletesre csiszolta a zaj átjárta már többször
Teljes lényemet kiismerve fedez fel minden alkalommal
Új lehetőségeket a káosz feltámasztására, ami uralkodik
Bennem és remélem másban ugyanúgy, hogy mégse legyek
Annyira különleges, mint amennyire szeretném, hogy
Elfogadható legyek kívülről magamnak állítok
Akadályokat mások elé könnyebben esel áldozatul
Nekik megnehezítve az örökös üldözést nekem.
Felhők tartják a Napot eltakarva,
Sötétben morog és dörmög a balga,
Szitkozódik is talán -
Pedig a felhők másik oldalán,
Napfény süt, s aki odalát,
Látja az élet napos oldalát.
Értelmet a versben?
Óh, botor elme,
L'art pour l'art;
ez az élet rendje.
Ratio helyett "Hallgass a szívedre",
lelked bugyraiból ömöljenek a szavak,
gondolataid kerüljenek papír ívekre,
lássa gondolataidat, s kacagjon csak Freud.
E versben találhatsz értelmet,
De egyben sok keservet:((((
Nézd a napot,
Zabálj nagyot!
Törődjön más a fazék oldalával,
Te inkább más oldalbordájával:DDDDD
Nem sírok én és nem panaszkodom;
Nem mondom én el másnak: mi bajom?
De nézzetek szinetlen arcaimra,
Ott föl van írva;
És nézzetek szemembe, mely kiégett,
S belőle kiolvashatjátok,
Hogy rajtam átok fekszik, átok,
Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!
bocsi:(((
"...fogjon partot" helyesen!!!
De ha már itt vagyok
Rímmel adós nem maradok!
Próbáljatok értelmet a versben!
S ne menjetek mindig keservben:DDDD
Próbálgatom a "net send" parancsot,
Szintaxisát - mint savanyú narancsot
Sokáig boncolgatom,
A domainen érződik bizonytalan hangulatom,
Furcsán zengnek a gépek -
mindent elküldtem a domain-nek...