Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010.03.20 0 0 302
hm, ezt a harcos kérdezi, aki nem tud teljes bizonyossággal ráhúzni egy jelzőt arra, amit az ellenfelei iránt érez, nemde?:)

ha megnézed a tiszteletnek és a szeretetnek eléggé hasonló a természete.

akkor szerethetek mást, ha magamat szeretem. akkor tisztelhetek mást, ha magamat tisztelem.

a kulcsfogalom az érték. ha magamban felfedezem az értéket, szeretni és tisztelni tudom magam, mindez előfeltétele annak, hogy másban is meglássam az értéket, azaz szeretni/tisztelni tudjam. (megkockáztattam a dőlt jelet, mert sztem nincs lényegi különbség.)

ha tiszteletet érzel az ellenfeled iránt, elismered az erejét, de mivel kiállsz ellene és nem futamodsz meg, magadban is érzed az erőt.

fontos, hogy az értéket nem valami "függő fogalomként" kezeljük. nem azért kell tisztelni valakit, mert megérdemli a szó triviális értelmében, hanem azért, mert ez az én normám. nem azért nem alázok meg valakit, mert nem szabad, vagy nem érdemli meg. az valódi udvariasság alapja nem az etikett, hanem az önismeret. elsősorban magamat becsülöm.
sokszor persze nehéz tisztelni az embereket, mert nem tudjuk szeretni azt, akivé tette magát. ezen a ponton jön be ismét a jelenvaló helyzeten túli látás. azaz látom azt, ami benne rejlik, akivé válhatna.

Előzmény: Törölt nick (300)
porter2 Creative Commons License 2010.03.20 0 0 301
konkrét tervek? én azt kérdeztem hogyan állnátok az emberekhez. lelkileg. bennetek van-e az a fajta vágy, amiről lejjebb írtam.

elkiabálják:) ezen nincs mit elkiabálni. nem lehet elkiabálni semmit.
Előzmény: arsen__ (299)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.20 0 0 300
szerinted mi a különbség a szeretet és a tisztelet között?
Előzmény: porter2 (298)
arsen__ Creative Commons License 2010.03.20 0 0 299
42 a válasz a végső kérdésre a galaxis útikalaúzban.

Oké, igazad van, ez tényleg nem egy értelmetlen kérdés általában (meg az embernek magának), de most te tényleg azt várod, hogy az júzerek szépen sorban fecsegjék ki a konkrét terveiket? És ha elkiabálják?

Én amúgy kedvelem az embereket, ha megismerek valakit, idővel mindenkiben találok valamit, ami tetszik. Dehát hülyeség ez is így, mert adott emberhez viszonyulok valahogy, esetleg adott csoportokhoz, másrészt meg emberek szándékai szerint alakul a hozzáállás, a kannibálokkal pl. akik épp meg akarnak sütni, nem szívesen barátkoznék.
Előzmény: porter2 (297)
porter2 Creative Commons License 2010.03.20 0 0 298
ja és ez nem a "mi lett volna ha" hanem a "MI LENNE HA"-típusú kérdéskör. nagy különbség.

és hogy miért feszegetem ezt a szeretet témát? mi hasznotok lehet ebből?

a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a szeretet. a bátorság már a szeretetből táplálkozó felhajtóerő. és hogy mi a szeretet...? belloval privátban a sportos élményei alapján kitárgyaljuk és ha sikerül rávennem megossza veletek.

fontos, hogy fontos legyen számotokra, hogy képesek legyetek szeretet adni magatok és más felé.
mondhatjátok, h nem szeretem magam sem mást sem mert még beteg vagyok. én meg azt mondom, azért vagy még beteg mert ez az igény elsikkadt.
ha akarsz szeretni, azzal nem mást akasz, mint a szorongás megszűnését, ugyanis a kettő egyszerre nem lehetséges. nem elég ha nem akarod a sötétséget. a világosságot kell akarni. az egyik passzív a másik aktív folyamat. ki nem találnátok, azt aktív a hatékonyabb:)

tudom, hogy a szeretet szó csak most lóg a levegőben, hiszen talán már nem is emlékeztek, hogy esszenciális formájában milyen érzés. és ahogy egy érzés fokozatosan merül feledésbe, úgy arányosan csökken az iránta való tudatos vágy és marad helyette egy öntudatlan hiányérzet.

pl nemrég jöttem haza külföldről. beszélgettem valakivel, akinek mondtam, hogy tök szeretnék menni megint, mert feltöltött. és tényleg mennyire jó ez. (régebben a betegség alatt nem mentem külföldre, pláne nem utaztam egyedül). erre azt mondta, hogy menjek feltétlenül ki újra vhova egy éven belül különben elsikkad a vágy. ő is volt kint néhány éve, ők is úgy jöttek haza, h de jó, mikor megyünk újra, nem mentek és a vágy szép lassan kihűlt, ahogy a nagyszerű élmény emléke halványodott. nem emlékeztek rá, hogy mennyire jó is volt, és ezért már nem is akarták annyira, hogy meg is valósítsák.
nem tudom sikerült-e érzékeltetni a párhuzamot...

ha sikerülne kifejleszteni az igényt, hogy azért gyógyuljak meg, h végre szerethessek és szeressenek, és ezt a vágyat sikerül fenntartani, akkor jó úton vagytok a félelem csökkentésének útján. de fel kell idézzétek magatokban, újra kell élesztenetek magatokban a cél örömét. hogy miért is jó ez.
Előzmény: arsen__ (293)
porter2 Creative Commons License 2010.03.20 0 0 297
lehet én lassultam be arsen gondolkodásához képest, de mi az a 42?


"Hogyan működnének a dolgok, ha NEM úgy működnének, ahogy most éppen?"

ez az emberi élet előrehaladását szolgáló alapvető kérdés szerintem.

"Nem lehet tudni, valahogy máshogy, csak azt tudni, hogy nem így."

ez pedig egy olyan válasz, ami semmiféle előremutató, tudatos, fejlődést szolgáló irányt nem ad meg. értem mire gondolsz. jósolni nem lehet, de tervezni, álmodni nagyon is lehet, sőt kell!
minden nagyszerű találmány, gyógyszer, módszer, felfedezés abból az alaphelyzetből indult ki, ami kicsiben minden ember életében megtalálható:

van egy nem kívánt helyzet. első lépésként ezt felismerjük. túllátni azonban már nem merünk rajta. ha benneragadunk egy "ami-éppen-van" létállapotban", megteremtjük a ökéletes előfeltételét annak, hogy ez a jövőben se legyen másképp. akkor is teremtünk, csak épp ugyanazt, ami-van.
Minden megvalósulást megelőz egy terv, minden tervnek konkrétabbnak kell lennie egy "nem lehet tudni mi lesz"- szintű körvonalazatlan jövőkép állapotában. a nem lehet tudni mi leszből az lesz, h nem lesz semmi. semmi olyan, amit akarok, ugyanis egy ilyen mentális hozzáálláskor nem akarok semmit. akarni merni kell.

ez most általánosságban írtam. értem, h arra gondolsz honnan tudhatnád, h szeretnéd- e az embereket, ha nem az lennél, aki vagy. hiszen ezt a kérdést csak a mostani fejeddel tudod megválaszolni.
de ebből látszik, h mivel nem látsz reményt a jövő megváltoztatására,így túl nagy szakadékot érzel a jelenlegi és a vágyott önmagad között, és elfelejted, hogy egyikből lesz a másik. te alakulsz folyton, tehát pontsan a mostani önmagad az alapanyag. ha jelenlegi fejeddel nem mered elképzelni, hogy milyen lennél, akkor soha nem is leszel olyan.

minden ami valaha lett, az nem volt előtte. egy terv volt csupán.
Előzmény: arsen__ (293)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.20 0 0 296
"gátlástalan pszichopatákká válnánk."
egyszer kattan vmi és az lesz :D
Előzmény: porter2 (295)
porter2 Creative Commons License 2010.03.20 0 0 295
Nem a szorongást lehetetlen lenne 0ra csökkenteni. vagy ha sikerülne gátlástalan pszichopatákká válnánk. csak az helyes mérték a probléma. ugyanaz az anyag megfelelő mennyiségben gyógyszer ha túlzásba visszük méreg...
Előzmény: kognitív teknősbéka (280)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.20 0 0 294
nem baj az, minden lehetőséget meg akarok fogni amivel gyógyulhatok
Előzmény: porter2 (292)
arsen__ Creative Commons License 2010.03.20 0 0 293
ugye? :)

"ez nem öncélú faggatózás amúgy. csak várom mik a vélemények, h azok fényében írhassak erről a pontról."

Bízom benne, hogy a véleményemmel hozzá tudtam járulni a pont megvilágításához. :)

A közben kialakult új véleményem meg az egyébként, hogy 42, értelmetlen kérdés, nem lehet válaszolni rá. Mi lett volna ha típusú. Hogyan működnének a dolgok, ha NEM úgy működnének, ahogy most éppen? Nem lehet tudni, valahogy máshogy, csak azt tudni, hogy nem így.
Előzmény: porter2 (290)
porter2 Creative Commons License 2010.03.19 0 0 292
:) ki-ki, naná.
de ez kissé nagyképűen hangzik. nem vagyok se pszichiáter se nyomozó, csak hiszek abban, h a dolgok nem kaotikusan működnek. mindennek oka van. jónak-rossznak egyaránt. és ha felfejtjük ezeket, megértjük mindkét oldalt, onnan már tudatosabban alakíthatjuk a dolgokat a kívánt eredmény felé. tudatosság, akarat. enélkül is alakulnak a dolgok, csak épp nem mi alakítjuk őket, magunkat.
Előzmény: Törölt nick (291)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.19 0 0 291
amúgy következő leveledben kifejthetnéd, hogy milyen nyomon vagy velem kapcsolatban :)
porter2 Creative Commons License 2010.03.19 0 0 290
áh:) kreatív...
Előzmény: arsen__ (286)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.19 0 0 289
most már nekem is leesett :)
meg kell hagyni jópofa válasz volt a kérdésre.
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.03.19 0 0 288
Ha jól értem, arról beszél, hogy hogyan alakult volna az élete(d) ha nincs az a fránya szorongása :)

Mondtam én, hogy egy kis szorongás nem árt...
Előzmény: porter2 (287)
porter2 Creative Commons License 2010.03.19 0 0 287
hm? te miről beszélsz kedves arsen?
Előzmény: arsen__ (286)
arsen__ Creative Commons License 2010.03.19 0 0 286
Én írtam neked egy mailt egy hónapja kb, elkezdtünk levelezni, egy hétre rá kértem közvetlenebb kontaktot, az is működött. Most a hosszú hétvégén voltam Pécsen, van arrafelé pár netes haverom, gurítottunk velük is néhány korsót, jó volt. Aztán lerendeztük a volt faszidat, ezután biztos nem fog zaklatni többet. És most boldogan élünk, míg meg nem öljük magunkat.
Előzmény: porter2 (277)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.03.19 0 0 285
Tényleg. Megfelelő mennyiségű alkoholtól a szorongásaim nullára tudnak csökkenni. Ennek ellenére ritkán iszok, mert meggyőződésem, hogy a helyes gondolkodással, és nem kémiai beavatkozásokkal kell a problémákat megoldani.
Előzmény: Törölt nick (284)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.03.19 0 0 283
Mert lebecsültem a veszélyeket... Egy-két dologra azért a mai biztonságos világban is oda kell figyelni.
A szorongásra való hajlamunk nyilván akkor alakult ki, amikor bármikor felbukkanhatott egy kardfogú mecseki tigris, és azért részben felesleges, mert ilyen ma már nem fordulhat elő :)
Előzmény: Törölt nick (281)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.03.18 0 0 280
Én jobban kedvelem az embereket, amióta csökkent a szorongásom :)

Egyébként nem hiszem, hogy nullára kellene csökkenteni a szorongást. Ugye amikor részegek vagyunk, lazák vagyunk, de nagy hülyeségeket is tudunk csinálni. A szégyent viszont lehetne nullázni felőlem :)
Előzmény: porter2 (277)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.18 0 0 279
nincs nagy nyüzsgés, mégis csak "téli depressziósok" járnak ide?
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.18 0 0 278
nyugodtan..., várom.
Előzmény: porter2 (277)
porter2 Creative Commons License 2010.03.18 0 0 277
köszi bello, van egy két nyom, amin el tudok indulni:) majd írok "választ", amiben további kérdésekkel bombázlak ha nem bánod:)

van, akinek bellotól eltérő vélemyénye van, az azzal kapcsolatban, hogy hogyan állnátok az emberekhez, ha elmúlna a szorongás?

(mivel most nincs semmi rebellió a topicon, tudom, h nehezebb rávenni magatokat a megnyilvánulásra, ezért kell így megfogalmaznom a kérdést, hogy gondolja-e valaki másképp:) ez nem öncélú faggatózás amúgy. csak várom mik a vélemények, h azok fényében írhassak erről a pontról.
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.18 0 0 276
elküldve
Előzmény: porter2 (274)
porter2 Creative Commons License 2010.03.18 0 0 275
ponthu:) bocs
Előzmény: porter2 (274)
porter2 Creative Commons License 2010.03.18 0 0 274
porterrr@freemail.com címre léci. köszi
Előzmény: Törölt nick (273)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.17 0 0 273
A kérdéseidre mailben válaszolok, ha nem zavar!
A közös kérdésre válaszolva: őszintén szólva; nem tudom... szeretni valószínűleg nem tudnék, de legalább felszínes barátságokat tudnék kötni.
Amúgy szeretnék szeretni, de az emberiség nem engedi (csak olyan ember(eke)t tudnék szeretni aki(k) feltétel nélkül szeret(nek) engem.
Előzmény: porter2 (272)
porter2 Creative Commons License 2010.03.17 0 0 272
Dehogy hülyeség. ez a saját tapasztalatod. és mivel nagyon érdekel, hogy hogy működik ez az egész, szeretném valahogy egészben látni ezeknek az erőknek, energiáknak a hatásmechanizmusát, hogy kinél hogy van, ezért ha nem gond faggatnálak egy kicsit a részletekről:

mit sportolsz?
milyen gyakran?
a sportot külön világként kezeled? a sportbéli önmagad és a hétköznapi integrálódik, vagy elkülönül?
te választottad a sportágat?
közben érzel örömöt?
egymás ellen kell küzdeni? vagy van csapatmunka is?
utána-előtte-közben érzel szorongást?
milyen helyzetekben szorongsz?
a sport semmilyen hatással van rá?
az a bizonyos harcos attitűd szociális környezeteben eltűnik?
nincs egy átlagos életkedv az mit jelent? nincsenek célok vagy motiváció? vagy depressziót súrolod?

(bocs kicsit sok a kérdés:)


van egy speciális kérdésem is, ami mindenkihez szól beleértve Téged is persze:

ha nem szoronganátok, tudnátok szeretni az embereket? vagy kiábrándultatok az emberi nemből? szóval milyen lenne az élet a szorongáson túl? milyennek képzelnétek magatokat, az életeteket ha a szorongás egy nap úgy eltűnne mintha sosem lett volna?
(ehhez el kell engedni a fantáziátokat, de nagyon kíváncsi vagyok)
Előzmény: Törölt nick (270)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.15 0 0 270
Bennem is meg van az agresszió, ami lényegében elengedhetetlen kelléke a sportoknak, főleg hogy olyan sportot űzök, ahol ennek gyakorlatilag kiemelt szerepe van.
De úgy érzem hogy az agresszió kétféle részre osztható, legalábbis nálam. Most lehet hogy nem teljesen kifogásolhatatlan gondolatmenetet mutatom be, de arra tökéletesen megfelel hogy a nyers valóságot bemutassam.
Az agresszivitás egyik formája amit én úgy hívok: harcos attitűd, vagy "harcos szellem" ha így jobban tetszik. Ez gyakorlatilag a saját magunk fizikai védelme utcán, ringben, harctéren stb.
De van egy másik formája amiről (gondolni merem), Te beszéltél. Amikor meg van bennünk az életkedv, hogy harcoljunk azért amit el akarunk érni, ahogy fogalmaztál:

"De az agresszió erőminőségébe tartozik a kreativitás, a produktivitás is, ami tulajdonképpen nem mást jelent, mint önmagink Kifejezése, valami rajtunk KÍvülálló dolgon keresztül, amit mégis mi hoztunk létre. És ezt a kifelé irányuló életerő maga a csodás, éltető agreszivitás.:)"

Úgy érzem, hogy bennem az első megvan, viszont a második hiányzik, abból eredően, hogy nincs egy átlagos életkedvem, és így nehéz ezt a kifelé irányuló életerőt előcsalogatni...

Na mindegy lehet hogy hülyeségeket írtam, folytatom az olvasást.
Előzmény: porter2 (4)
Törölt nick Creative Commons License 2010.03.15 0 0 269
Szia!
Több hozzászólásodra is fogok reagálni, de még nem tudtam mindegyiket végigolvasni. Bitang hosszú, de érdekes gondolatokat osztottál meg velünk.
Mindenesetre külön értékelendő, hogy nem kértél pénzt, hanem ingyen megosztottad velünk ezeket az észrevételeket. Hiszen manapság sajnos mindenki, mindenből pénzt akar keresni. Lehet hogy ezért nem leszel sosem gazdag :)

Ötödik hozzászólásodban írtál arról, hogy milyen elfoglaltságokat javasolsz a helyes arány beállítására.
Kicsit különös, mert én végzek házimunkát is, ezenkívül sportolok is, eljárok sétálgatni, tehát nem csak punnyadok egész nap, de nem hiszem, hogy ez a hasznomra válna. Félreértés ne essék, nem az elméleted ellen beszélek, hanem arról, hogy ez nekem nem jött be.

Következő hozzászólásomban az agresszióról fogok beszélni.
Előzmény: porter2 (5)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!