Dilemma megoldva! :) Ahogy a bohóc mondta volt: Van mááááásik! :)
Sőt, még Csudinak is tetszeni fog, mert full bejelentett állás, klasszikus rendszerszervezés banki környezetben. Szakmailag szinte tökéletesen passzol, pénzben is jó. De még nem mondtam egyértelműen igent, ma még lesz egy érdekesnek tűnő poziról interjúm, meg a héten 3. kör telkóban.
Egy ismerősömmel valami olyasmit beszéltünk május végén, hogy ha július végén nincs új állásom, akkor nem is akarok dolgozni :)
Ez igaz, de azért nagyon-nagyon nem mindegy, hogy milyen piacra kell eladnod, hogyan és mit.
Teljesen más az, amikor pl. a cégednek évente csak kevés megrendelője van, akiknek méregdrága 'szoftvermegoldást' próbálsz eladni, mint pl. az, amikor filléres tömegtemréket terítesz userek ezreinek.
Tipikus példa az én szakmámból az előbbire az SAP, tipikus példa az utóbbira a Microsoft, Google.
A Google konkrétan 'viral marketinggel', magas szakmai színvonallal és jó üzletstratégiával hódított, nem pedig a jó eladóembereivel.
Az ID software (A Doom játék készítője) egy shareware játékkal futott be (Wolfeinstein), korántsem a jó eladóembereinek köszönheti a sikerét.
Én szándékosan olyan piacot választottam a saját vállalkozásomnak, ahol én versenyképes lehetek.
Az angol-magyar automatikus gépi fordítást választottam. Itt egyszerűen 99%-ban a szakmai színvonal számít, mert ez egy kutyanehéz probléma, és a versenytársak alulról súrolják a használhatóság határát. Ha valaki használható angol-magyar fordítóprogrammal jönne ki (és én jó úton haladok e-felé), akkor annak a marketingje már triviális. Szinte viral marketinggel terjedne a szolgáltatás híre, minimálisan kell ezt katalizálni. Egyébként az online marketing érdekel, meg egy picit értek is hozzá.
De egyébként jó eladóembert fel is lehet venni, nem kell, hogy én legyek a cég fő eladóembere.
Egyébként rendeszeresen olvasok tech-startup cégekkel foglalkozó fórumokat; a kedvencem:
Hát a nagyvállalati vezetők sem mind ilyenek. Az igényesebbje igenis bennemarad a napi pörgésben, pont azért, hogy ne vehessék hülyére az alkalmazottai.
Szerintem egy szempontot még vizsgálni kell: azt hogy az új munkahely előrelépést jelent-e a jövőbeni terveid szempontjából.
Én nemrégiben még azt gondoltam, hogy kevesebb pénzért hajlandó lennék itt hagyni a jelenlegi helyemet, ha a munka passzolna ahhoz a területhez, ami nagyon érdekel. Az eredmény ugye az is lett, hogy a főnököm előbb tudott egy álláspályázatomról, mint hogy én egyáltalán interjúra mentem volna...:)) Azóta eltelt majdnem 2 hónap, munkahelyet nem fogok váltani, kaptam fizetésemelést, ígéretet egy közeli előrelépésre (fizetésben, feladatkörben). Tervbe vettem egy gazdasági diplomát is, amit egy sikeres ösztöndíjpályázat miatt nagyon olcsón fogok megúszni, úgyhogy hosszabb ideig offra teszem magam.
------
Munkahely-otthon távolság: szerintem is fontos szempont. Néhány hónap alatt bedarálja az embert, ha sokat kell utaznia. Jártam 30-60 km-ről Pestre dolgozni, nagyon fárasztó volt. Pesten a lakás kiválasztásánál is fő érv, hogy milyen messze van a metró/villamos/busz, és max. 40 perc legyen az utazás. Ezért például eleve nem is pályáznék (jelenleg) olyan céghez, ami ennél messzebb van (már ha ez a hirdetésből kiderül).
Egy ismerősöm Ferihegyen dolgozik, és egyszer megkérdeztem tőle, hogyan keveredett oda. Halál komolyan elmesélte, hogy mivel ott lakik mellette, és a környéken más nagyon nincs, ezért evidens volt neki, hogy a reptéren KELL munkát találnia.
"Nyman, most azt fogom mondani, amit nem szeretsz hallani, de neked könnyű. Te nem 150ezer nettó meg 130ezer nettó között ingadozol, ha érdekes meló van, hanem nagyságrendekkel nagyobb összegek között."
Egy nagysagrend, az 10x-es szorzo. Szoval nem nagysagrendekkel nagyobb. En is orulnek neki. :)
Jo az teny, hogy nem ezen a szinten van a 20%-os kulonbseg. De az ezzel kapcsolatos velemenyemet is mar olvashattad.
1. Mi lesz 55 után? Addig megpróbálok félretenni annyi pénzt, hogy ne nagyon kelljen azután dolgoznom. Nem állítom, hogy nem fogok dolgozni utána, de arra fel kell készülnöm, hogy a munkerőpiaci értékem olyan idősen már bizony valószínűleg csökkenni fog.
Ezt nem értem. A karrier miért függ össze a szakmai tudás megkopásával? Egy nagyvállalatnál egy embereket irányító manager általában eltávolodik a szakma mindennapjaitól. Elsősorban embereket kell irányítania, meg nem árt 'helyezkednie'. És nem feltétlenül a képességei szerint léptetik előre. Míg ha van egy néhány fős saját cégem, akkor anélkül is lehet sok pénzt keresni, hogy az ember nagyon eltávolodna a szakmától. A teljesítményt pedig a piac méri, nem a 'helyezkedéstől' függ a boldogulás.
e ha a hosszutavu elonyoket, hatranyokat nezi az ember, akkor talan megeri. Nem tudom, hogy más szakmákban mi a helyzet de az enyémben (programozó vagyok) nagyjából olyan ponton vagyok, ahonnan ebben a formában nincs feljebb, bát szerencsére lejjebb sem nagyon. Most 32 éves vagyok, és kb. 12 éves korom óta programozom. Ezen a ponton 'senior' tapasztalt programozónak számítok már egy ideje, és (országfüggően) nagyjából van egy viszonylag jól behatárolható sáv, hogy mennyit tud 'egy ilyen' keresni. A kirívó esetek nagyon-nagyon ritkák. Tök mindegy, hogy mit tanulok meg (20 év alatt jóval több mindent is megtanultam, mint amire szükségem volt) nagyjából a munkáltató ettől a ponttól felfelé észre sem venné a különbséget.
3 út áll előttem: - 1. Nagyjából maradok ezen szinten, elég jól fogok keresni egész életemben; vagy 55 éves koromig elhiszik, hogy az egyre növekvő tapasztalatom ellensúlyozza azt, hogy természetesen az agyam egyre lassabb lesz. - 2. Megpróbálok corporate-manager karriert csinálni, és valószínűleg szép lassan elkopik a szakmai tudásom - 3. Előbb utóbb saját céget csinálok valami érdekes területen, ahol a szakmai tudásomat is karban tudom tartani
Én 3.-at szeretném, a 2. nem nagyon érdekel, az 1. pedig megmarad B tervnek, ha a 3. nem sikerül.
Szóval nem mindenkinek csak a pénz számít... Persze, hogy nem, pl. nekem sem. Pl. ott van a 6 hónapos lányom: ha nem lenne családom, valószínűleg tojnék a pénzre, de így azért más a dolgok fekvése.
Egyébként én nem is mondtam, hogy univerzális receptem lenne erre a nehéz kérdésre, én csak a saját nézetemet tudom elmondani.
Én személy szerint kettős életet élek:
-A munkahelyen azért dolgozok, hogy pénzt keressek. Ok, szélsőségesen szar céghez nem mennék el akármennyit keresnék, de egyébként úgy vagyok vele, hogy egy cég akkor vesz engem komolyan, ha rendesen fizet, és ezért hajlandó vagyok bizonyos mértékig beáldozni azt is, ha épp nem világmegváltóan érdekes problémákat kell megoldani.
-Nekem gyerekkorom óta vannak világmegváltó álmaim, amelyeket hobbyprojektként nyomatok otthon esténként, és amelyek remélhetőleg kinövik magukat rendes céggé. Na ezekben a hobbyprojektekben én teljesen kiélem a kreativitásomat. Gyerekkorom óta az az elvem, hogy legjobb, ha az ember egy-két év alatt meggazdagodik valami nagy dobással, és aztán egész életében csak azzal foglalkozik, amivel éppen szeretne. (Ez amúgy is sokkal romantikusabb, mint a hagyományos karrierépítés, ami nekem nem jön be. Egyszerűen nem akarok hagyományos lépcsőmászós manager-karriert.) Addig, amíg ez nem következett be, és valahol 8 órában dolgozom, ott elsősorban fizessenek meg.
Pl. amikor ott volt a lehetőség, hogy maradjak az egyetemen: elég érdekes dolgokkal lehetett volna foglalkozni, de egész életemben rettehettem volna amiatt a családom anyagi biztonsága miatt. Úgyis az lett volna a vége, hogy fusiban dolgoztam volna mellette. Akkor inkább dolgozok rendesen fizető cégnél, otthon meg szabadon 'kutathatok' vagy azt csinálhatok, amit csak akarok.
Ismertem egy srácot, aki hasonlóan gondolkodott, ő odáig fejlesztette ezt a felfogást, hogy fél évet dolgozott Németországban jó pénzéert, fél évet meg nem dolgozott sehol, hanem szabadidejében azt csinált, amit csak akart. Átlagban még így is jóval többet keresett, mintha mondjuk ottmaradt volna az egyetemen.
Nyman, most azt fogom mondani, amit nem szeretsz hallani, de neked könnyű. Te nem 150ezer nettó meg 130ezer nettó között ingadozol, ha érdekes meló van, hanem nagyságrendekkel nagyobb összegek között.
Én is magasról tennék rá, ha a jelenlegi utált helyemen mondjuk 750ezer nettót kapnék legálisan, az új álomhelyen meg 600ezer nettót féllegálisan. Naná, hogy váltanék, az álomhely megérne 150ezer veszteséget, mert azért a 600e-ből se halnék éhen.
De amikor a 150e nettó szürkén, 0ft egyéb juttatással, szóbeli ígérettel, meg a 130e nettó full legálisan + cafeteria (meg egy rahedli szabadnap) között kell választani, akkor az nehéz.
Nekem már nem csak az a szempont, hogy legyen egy állásom, hanem végre egzisztenciát is szeretnék, pl. lakást és hogy tudjak takarékoskodni, befektetni a jövőre. Ebből a felajánlott pénzből továbbra se lesz se egyik, se másik. És ez az összeg be van fagyasztva 1-2 évig..., és utána is csak szürkén emelkedik 200e szóban megígért nettóra.
Szóban! Anyám szerint hülye az, aki ígérni se tud... Akármi is történhet a céggel, ami miatt nem fizet, és akkor csak a bejelentett pénzt követelhetem.
Missparker: komolyan azt gondolod, hogy Budapesten belül érv az, hogy messze van a munkahely? Jó, tudom, sokan nem szeretnek Újpestről Budaörse járni, pedig nincs messzebb, mintha vidéken kéne kis faluból a megyeszékhelyre ingázni. Csak éppen Pesten VAN rendes tömegközlekedés (akárki akármit mond, a járatsűrűség nekem OK. A koszosság persze nem), vidéken meg van naponta 3 busz.
Persze nekem 5 évvel felköltözésem után is az a véleményem, hogy a pestiek rohadtul el vannak kényelmesedve, ha képesek szinte megverni, ha véletlenül miattam nem érik el a metrót (mert ki kell kerülniük a mozgólépcsőn), pedig 3 percenként jár, meg telesírni a BKVfigyelőt, hogy vazze, 10 percet kellett várni a villamosra, és ez milyen felháborító. Az ilyeneket leküldeném vidékre, had fussanak 4 tömött szatyorral+gyerekkel egy kétóránként járó busz után. Nem biztos, hogy túlélnék.
Pláne hülyeség a messzeségre panaszkodni egy olyan cégnél, ahol a munka oroszlánrésze ügyfeleknél zajlik. Akár vidéken is.
"hogy választani kell az érdekesebb-munka-kevesebb-pénzért és a kevésbé-érdekes-munka-több-pénzért között. Valamit valamiért. Én általában nehéz szívvel a nem-annyira-érdekes munka-elég-sok-pénzért kombo felé orientálódtam." Gyakran valasztottam az akar 20-25%-al kevesebb penzt, erdekesebb, szakmailag nagyobb kihivast, jobb fejlodest jelento munkakat. 2,5 eve, mikor kulfoldon kezdtem dolgozni, lefele valtottam. Azota jobban kitagultak a lehetosegek, ugy tunik konnyebbe valt a munkaero piaci helyzetem - bar elkiabalni nem akarom, de az ir es a barbadosi referenciam talan segitenek, lassan ahogy vege ennek az alkalmi munkamak - es anyagilag is lassan kezd visszajonni amit 'elbuktm'. Most is van egy valaszut, hogy merre tovabb. Ha uj 'piac' fele nezek, akkor elkepzelheto, hogy a helyi tapasztalatok hianya miatt 1-2 evig kicsit kevesebbet kap az ember, de ha a hosszutavu elonyoket, hatranyokat nezi az ember, akkor talan megeri.
Alapvetően igazat adok nektek, nem szeretem a trükközést. Csak azt nem értem, hogy függ össze az alacsony nettó és a trükközés. A te nettó igényed, amiből fenn tudod tartani magad és tudsz spórolni, amire akarsz, x Ft. Hogy ez bruttóban hogyan néz ki, jelen szempontod alapján indifferens. Ha a kínált összeg < x Ft, akkor az állásajánlat nem elfogadható.
A szóbeli ígérettől egyébként nem feltétlenül kell félni, nem nagyon hallottam még olyat, hogy ne akarták volna kifizetni a pénzeket cégek ezen a szinten.
A szakmai továbblépésről: igen, kicsi a szakma mindenhol, mindenki ismer mindenkit. Aztán, ha váltani kell, lehet a legbénább indokokat is kitalálni, mint pl. költöztem, és messze van stb. Egyetértek, pénzről nem beszél az ember, bár néha ez alól is lehet kivétel.
Van egy nagyon kedves barátnőm, gimiben osztálytársak voltunk. Ő tanítóképzőbe járt utána, és nagyon-nagyon szeretett tanítani. Férjhez ment, gyerekei születtek, a kisfia még nem múlt el három éves, a nagylány októberben hat lesz. A lényeg, hogy mielőtt a nagylány született, egy kis falusi iskolában tanított, a megyeszékhelyről járt ki, korán kelt, későn ért haza. A végén már csak napközizett, de azt is imádta. Amikor a második babát várta, közölték vele, hogy nem tudják visszavenni, megszűnik a státusa nemsokára, keressen másik állást, mire a második után visszamenne dolgozni. Mondanom sem kell, hogy nálunk sem kapkodnak a tanítók után, úgyhogy miután hiába keresett állást, jelentkezett néhány tanfolyamra, pénzügyi ügyintézőnek és mérlegképes könyvelőnek tanul(t). Közben fölvették egy állami céghez, közalkalmazott, és pénzügyi területen dolgozik. Nem nagyon szereti, pedig több pénzt keres, mint tanítóként tenné. Idegen neki ez a terület, a kollégák mentalitása, minden. Közben pedig a házassága is kezd tönkremenni, ami miatt külön sajnálom. Szóval nem mindenkinek csak a pénz számít...
Szerintem az egy tipikus dilemma (nem csak Magyarországon), hogy választani kell az érdekesebb-munka-kevesebb-pénzért és a kevésbé-érdekes-munka-több-pénzért között. Valamit valamiért. Én általában nehéz szívvel a nem-annyira-érdekes munka-elég-sok-pénzért kombo felé orientálódtam. Ezért nem lettem tanár, kutató, stb... Úgy vagyok vele, hogy ha igazán érdekes munkát akarok csinálni, azt (majd) a saját cégemben fogom megtenni.
Egyébként Magyarországon szidjuk a munkátatókat mint a bokrot, de iszonyúan alacsony a vállalkozói kedv. (Ok, tudom, hogy az adórendszer miatt is van, de nem csak amiatt.)
Bandikaaa, ez a problémám nekem is. Hogy meg van az álomcég (tevékenységileg) fel is vennének, de trükköznek a pénzzel. És amit nekem kifizet nettóban (HA kifizeti egyáltalán, mert ugye szó elszáll...) az éppenhogy elég a havi megélhetéshez. Ebből nem lehet takarékoskodni, se nyugdíjra, se semmire, lakáshitelre meg pláne nem elég. Ez a szemétség ebben a rendszerben. Ez csak arra jó, hogy mindenki rosszul járjon, és még rosszul is érezze magát.
Ha arról lenne szó, hogy legálisan jön a rendes megélhetéshez szükséges pénz, és néhány tízezerrel, vagy százzal megtoldják feketén, talán én se aggódnék. De amikor szürkén az ígért nettó 150e, nuku egyéb juttatás, akkor erre had mondjam azt, hogy ez lófasz meg esti fény... és ez is csak szóban "garantált" összeg. És ebben az is benne van, hogy HA kapnék lakáshitelt, ebből az összegből nem tudnám azt is fizetni+megélni...
Szóval engem is 1 hét múlva hívnak szerződésügyben, és nem tudom, mit feleljek.... Lehet azt mondani, hogy fogadjam el, aztán legfeljebb lelépek, ha van jobb. De ez az álomterület elég belterjes, szinte mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis hallott róla, találkozott a többiekkel konferencián, tréningen, workshopon. Ha át is akarnék menni egy másikhoz, mit mondanék, hogy miért? Ha azt mondom: szakmailag nem jó, az egyrészt nem igaz, másrészt visszajut. Ha meg a pénzre hivatkozok, arról egyrészt nem beszélünk, másrészt nagy valószínűséggel máshol is így megy...
Pont ez a gáz, a nyugdíjelőtakarékosság! Tudiillik, ha minimálbéren vagyok bejelentve, akkor a magánnyugdíjszámlámon szinte semmi nem gyűlik. Sőt, ezesetben a cég által megspórolt pénzből egy fillér sem jut el hozzám, amit pl egy életbiztosításnak álcázott nyugdíjelőtakarékossági programban félre tudnék tenni - magamnak. És ez ebben az ajánlatban a disznóság.
Arról nem is beszélve, hogy minimálbérrel sokkal kisebb az esélyem egy normális lakáshitelre. Arról meg főleg nem beszélve, hogy a fizuelvárásom legalsó szintjére is húzzák a szájukat, mondván, olcsóbban kapnak pályakezdőt.
Nettóban nem valami jó, nyugdíjelőtakarékosság nincs, lakáshitelre se esély se nettóösszeg, ehh, ez csak a cégnek jó, nekem nem. Amúgy pedig, van rá időm és pénzem, hogy kivárjak egy jobb ajánlatot.
Nem izélek rajta, csak szúrja a szemem. Bár az is igaz, hogy a jövő hétre már van 3 új időpontom, máshova. Az egyik helyen repesve örültek az agrárdiploma és it tapasztalatomnak együtt. :)
Bandikaa, ezen ne izélj. Ha most gyorsan munka kell, jó ez is. Hátha lesz közben más. Egyébként önkéntes nyugdíjpénztár, előtakarékosság nyugdíjas éveidre. Állami nyugdíjra kár számítani, úgyhogy az a fontos, hogy a járulékaid be legyenek fizetve az eü. ellátás miatt. Öngondoskodás.
na, nagyjából sikerült megtudnom, mennyit keres ma egy olvasószerkesztő egy internetes portálon, aminek van papíralapú változata is... hétfőtől én is annyit fogok:)