A tanfolyam mindenképpen megéri! Belekóstolsz a dologba, megfelelő felügyelet mellett repülsz is valamennyit, és ha úgy döntesz, más irányba mozdulsz tovább, akkor is jó alapot nyút hozzá!
A felmegyek a jó nagy hegyre és lesiklom módszer amatőr szinten is ovis dolognak számít? Lószart. Ez a tipikus magyar bunkó alfahím tökösgyerek ernyös hozzáállás, hogy csak az a jó, ha a legvadabb idöben valami horror ernyövel minimum 3 órát vagy 100 kilométert repülsz. Az ember azért siklóernyözik, hogy jól érezze magát. Ha valakinek elég az (nekem egyébként nem), hogy nyugodt, termikmentes idöben felmegy a hegyre és lesiklik, az is nagy dolog. Gondolj bele, hogy rendes hegyek között (Alpok) ez 15-20 perc. És csodás érzés. Ezt lehet így is csinálni, ez olyan, mint ahogy el lehet menni hetenként egyszer körbekocogni a háztömböt és lehet maratonokon is indulni. Kinek ahogy jólesik.
Miért jobbak a körülmények Ausztriában? Azt értem, hogy a hegyek jó nagyok. Éppen az a lényeg, hogy jó nagyok a hegyek. Annyira nagyok, hogy maguk is az idöjárást alakitó tényezövé válnak. Magyarul, ha nincs nagy front vagy fön, és süt a nap, akkor ha felmész egy starthelyre, 99% hogy nem gyalog kell lejönnöd. Csak a nagyon nagy szelek fújnak be a völgyekbe, reggel, délelött majdnem mindig nyugis idö van. Délies hegyoldalakon tuti elindul a szél felfelé, valamint késö délelött beindul a völgyszél.
És hát egész más úgy repülni, hogy tudod, hogy ha lerohadsz, maximum beülsz a liftbe megint, aztán felmész, mint úgy, hogy tudod, hogy egy órát kell izzadnod hogy megint felérj a Pilisre, csak hogy fent kiderüljön, hogy már megint északi lett a szél...
KÍVÁNCSI PINGVIN: Lesiklani akár 5 méteres dombról is lehet. De az ernyő 1-1.5m/s merüléssel süllyed (melyik milyen, és hogy van terhelve), ami azt jelenti, hogy 150-200m szintkülönbségről kb: 2 perc alatt lent vagy (ami repülésnek elég nulla). És idehaza 200m már komoly hegy (Gellérthegy!, a Várhegy úgy 70!! m), nálunk ritka a nagy szintkülönbség, alig van igazán jó starthely, ráadásul a főváros környéki jó magas-starthelyek (Pilis, Nagykevély) mind vagy tiltott légterek jelenleg, vagy a környezetvédők miatt alig megközelíthetőek, ha igen, akkor is csak gyalog. Gyalog a Pilisre jó óra felmászni, kényelmes tempóban még sokkal több is lehet, és ha nyugodt levegőben "csak" lesiklasz, 4-5 perc alatt lent vagy. Jó magasstarthely Óbuda, de ott csak gyakorlott ("B" vizsga) pilóták próbálkozhatnak. Bevallom, nekem ez úgy nem tetszett, ahogy van, úgy érzem, sajnos ennek a sportnak nem igazán vannak meg a feltételei.
- Ausztriában hétköznapiak az 1000-1500m, vagy akár még nagyobb szintkülönbségű starthelyek, és a nagy hegyek meredek falai előtt még nyugodt időben is jól tartó lejtőszél szokott lenni, ott kezdők is nagyon jókat repülhetnek.
- Esti "gyogyinak" a termikek lecsengése utáni nyugodt, lejtőszeles időt nevezik. Én - mint kezdő - ebben repültem jókat. A napközbeni élénk termikes időbe csak némi gyakorlattal szabad bemerészkedni, mert igen "eleven", dinamikus légmozgások vannak, féloldalasan csukódhat az ernyő, nagyon kezdőt holtra rémítheti ez, és esetleg elmegy a kedve az egésztől.
- Jó lehet az is, ha be tudsz társulni egy olyan csoportba - klubba, akik csörléssel is tudnak foglalkozni, autós csörlővel akár 1000m-re is fel lehet egy ernyőst húzni, és innen már lehet jót repülni, gyakorlott "csörlőszemélyzettel" a start sem olyan vészes.
- Én inkább a térded miatt féltenélek, néha - különösen kezdőként - egy-egy landolás elkerülhetetlenül félresikerül, és ekkor bizony perecel egyet az ember. Általában egyáltalán nem nagyot, de ha valami félremegy, akkor ez is baj lehet, én egy egyszerű "seggreszállásnál" például eltörtem egy ujjam (bár inkább csak elrepedt), mert idő előtt kitenyereltem a szánkázó beülőből.
- Ezért említettem a motoros változatot, azzal nagymértékben függetlenedsz a domborzattól, motoros sárkánnyal meg szinte mindig lehet repülni. Számomra ez is nyújtja a repülés élményét, persze más dolog az ernyőn, csöndben, a levegő suhogását hallgatva lógni 2000m-en, de ebben olyan kevés részem volt, hogy én inkább beérem a másikkal is, csak legyen valami. :)))
Köszönöm a sok hozzászólást, attól tartok, kénytelen vagyok megfogadni a tanácsotokat.
Még néhány laikus kérdés, ha lehet:
Mi az az esti gyogyi?
Miért jobbak a körülmények Ausztriában? Azt értem, hogy a hegyek jó nagyok, de itthon az időjárás nyugodtabbnak tűnik. Az nem elég, ugye?
A felmegyek a jó nagy hegyre és lesiklom módszer amatőr szinten is ovis dolognak számít? Itt mindenki lejtőzésről és termikekről beszél.
Mekkora szintkülönbségű starthely kell átlagosan ahhoz, hogy fent is maradj a levegőben (egy darabig)?
Bocs, ha butákat kérdeztem.
Persze, igazad van. Viszont elég sokan járnak pl. síelni Ausztriába, egy-egy hétre. Oda én pl. mindig viszek ernyöt, mert a síterepek 90%-án repülni is lehet, ráadásul télen gyakran van nyugis veröfényes idö, lagymatag kényelmes termikekkel.
Az a gáz, ha nem repülsz rendszeresen, az idegrendszered is elszokik a levegőben való mozgástól. Haver, aki pedig jól repült, azért hagyta abba, mert hosszabb kihagyás után elkezdett parázni a levegőben.
DonQuijote: Teljesen igazad van. De mit tegyen az, akinek legfeljebb egy-egy vasárnap délután jut szabadidőként? Ebbe nem fér bele az Ausztriai kiruccanás. Sajna én nem tudtam soha elég időt allokálni a dologhoz (család, üzlet, ügyfelek, stb..).
Mondjuk ha nem Magyarországon próbálkozol, hanem mondjuk Ausztriában, akkor azért jobb esélyeid vannak. Ha nincs épp viharos szél és nem esik az esö akkor tuti tudsz repülni, az évi 3-4 alkalomhoz olyan terepet ajánlok, ahol van felvonó, ott reggel a nyugis idöben kettöt-hármat simán repülhetsz, meg ha felmész az utolsó lifttel akkor még egy nagyot az esti gyogyiban.
KIVANCSI PINGVIN: A térded nem jó ómen, én a helyedben nem vágnék neki. Ami meg az időt illeti, hát nekem is az tett be. Ezt a sportot nem lehet (vagy nincs sok értelme) úgy űzni, hogy egy szezonban 3-4 alkalommal van időd kimenni. Statisztikailag azt tudom mondani, hogy ha 3-4 alkalommal kimész, abból talán egy alkalommal lehet is repülni, a többi esetben nem úgy, és nem oda fúj a szél, hogy biztonságosan (vagy egyáltalán) el lehessen startolni. Olyan gyakorlatot, hogy már a hegy tövében már meg tudd becsülni, alkalmas-e fenn az idő, vagy sem, érdemes-e felmászni, csak elég sok alkalom után szerez az ember. Gyakorlatlanul meg nem igazi élvezet a repülés. Én is így akartam csinálni, a tanfolyamot még intenzíven nyomtam, vettem felszerelést, de azután alig volt időm a dologra. Egy év alatt ötször mentem ki a hegyekbe, abból kétszer volt értelme egyáltalán az ernyőt kiteregetni, egyszer repültem egy jót, a második alkalommal egy rossz fordulóval fészket raktam egy fára, leszedtem a felszerelést, és abbahagytam. Most a motoros siklóernyő-sárkány irányába kacsintgatok. Ha előreláthatólag nem lesz módod havonta 2-3 alkalommal, társasággal (ahol van tapasztaltabb) kimenni, akkor mindig kezdő maradsz, és alig fogod élvezni a dolgot.
Tanácsot szeretnék kérni a gyakorlott röpködőktől. Kacérkodom a siklóernyőzés gondolatával, de van egy kis probléma. Az egyik térdem eléggé rossz állapotban van, könnyen megsérülhet egy erősebb landolásnál. Ha vigyázok rá, nincs semmi gond, az óvatos terhelés még jót is tesz neki, tudok futni 6-8 km-t, gyalogolni 40-et, de a hirtelen mozdulatokat nem szereti. Kipróbáltam, 1 m magasról még le tudok ugrani, magasabbról nem nagyon szeretnék. Mit gondoltok, lehet-e így nekivágni? Nem akarok bajnok lenni, csak nyugodt időben, biztonságos ernyővel élményröpködni. Volna még egy kérdés. Túl sok időm sose lesz rá, lehet ezt úgy csinálni, hogy csak évi 3-4 alkalommal repülök (persze egy alaposabb tanfolyam után)? Önfegyelem, önkritika, óvatosság van.
Előre is köszi!
Szasztok.
Jön nektek az agymenés.
Konkrétumok:
2000 március óta siklóernyőzőm.
Előtte vitorláztam
2002 júniusában voltam bizt.tech táborban. Van 400 kép, és 4 CD Mpeg.
gondolataim:
Nekem három dolog kellet (mint a mesékben), hogy rájöjjek egyátalán nem tudok repűlni. 2 év után elég gáz.
1. elbasztam egy felszállást csolnokon, és loj odavertem magam. Semmi törés, de jól megütöttem magam+3 óra ernyő lerimánkodás a bokrokrol, 1 bokor kivágása (sajna :((( ),a bukó elgurúlt,pánik. GÁZ volt na.
2. kimentem Svájcba, és ott a levegő baromira dobál, és nagyon féltem a levegőben. ( negatív termiket kerestem, és nem élveztem.)
3. Elmentem bizt.tech táborba, és végignyomtam.
Mentőernyőt dobtam, és megtanultam az extrém helyzeteket észrevenni. nem ismerem még őket teljesen, de már TUDOM milyen a féloldali, meg a negatív, meg a többiek. Tudom milyen a mentőernyő dobása, és milyen baromi nagyot esel akkor is (észnél kell lenni 2-5 m/s a sűlyedésed).
Ezek után visszajöttem Mo. és repűltem, ÉS tényleg repűltem. Élveztem, és akkor szálltam le amikor akartam :), és arra ment az ernyő amerre akartam, és úgy éreztem, hogy nem vagyok veszélyes a többiekre a levegőben.
Ezek után ha tehetem, és olyan az idő, akkor kimegyek gyakorolni a felszállást.
Én úgy gondolom, hogy a balesetek 95-97% túlvállalásbol származik. És ennek a többsége felszálláskor és leszálláskor.
Ha nem teszik az idő ne szálj fel, nem érzed jól magad ne szálj fel.
Én downhillezni is szoktam, meg robogózom BP.-n, és gyakran jobban félek ilyenkor mint a levegőben.
Ami a különbség, hogy a légi sportok másképp jutalmazzák a hibát...Itt csúnyán megmondják ha elbaszod. Tanulj AEROT, meg meteót. Honnan tudod ilyen szeled lesz, ha még a felhőket sem ismered?
Egy csomó dologra csak a levegőben jöttem rá. példul milyen az 1000m+ szintkülönbség ( ha baj van egy csomó időm van megoldani), milyen tényleg egyedűl ( asszem ezért is repülök)
Nát ez az én tapasztalatom a repülésről.
Meg az , hogy imádom.
"... jó magasra és addig haza se jöjjön mig be nem csukta és ki nem nyitotta az ernyőjét vagy 15 alkalommal"
Na azért ezt ne tegye mentőernyő nélkül -- még víz fölött sem. Sokféle módon csukódhat az ernyő (féloldalasan, frontálisan stb.), s ha ezeket rosszul "provokálja" valaki, akkor a zsinórzat közé szorulhat az ernyő -- kinyithatatlanul. Szóval a biztonságtechnikai tanfolyamokat is jól képzett oktató kell, hogy vezesse.
az ernyőcsukódásról... láttam néhány videót, ahol tagoknak becsukódik az ernyője, hát mit ne mondjak elég durva látvány. Víz felett repültek, gondolom valami veszélyhelyzet-tábor lehetett. Viszont az egyik fickó egy rét felett kapott csukást, esés közben belefordult az ernyőjébe, aztán miután kikászálódott belőle tudta nyitni a mentőernyőt és a végén egy távvezetéken akadt fent. viszont az is igaz, hogy a csukás előtt nem csak simán repült, hanem egy elég durva merülő spirált csinált. De volt olyan is, aki teljesen egyenesen repült és egyszer csak hopp, már gombóccá is gyűrődött az ernyő.
En nem tudom ezt a merev/nem merev szarny dolgot, annyit tudok csak, hogy a legkevesbe sem feltem a csukastol egeszen addig, amig nem kaptam egyszer egy szep nagyot.
Az is meggondolando esetleg, hogy egesz mas erzes a beuloben szabadon logatni a labadat 1800-on mint egy kaszniban ulni. A gep valamifele vedelmet jelent ahogy korulveszi az embert. (Marminthogy ugy erzed, hogy vedettebb vagy)
kössz mindenkinek a hozzászólást, leültem beszélgetni a sráccal a témában és tényleg lehet hogy a probléma gyökere a nem merev szárnyban van
valószínűleg ott van a kutya elásva, hogy még sohase probálta ki, hogy ha csukodik, a nyitás ugy működik-e a gyakorlatban, mint az elméletben
meg is beszéltem vele, hogy pörköljön ki társasággal a horvát tengerpartra jó magasra és addig haza se jöjjön mig be nem csukta és ki nem nyitotta az ernyőjét vagy 15 alkalommal
ebből a szempontből jó a vitorlázók felkészítése, akik már egyedűl repülés előtt dugóznak,átesnek meg kötélszakadnak
nem is lenne hülyeség ha az ernyősöknél is kötelezővé tennék az oktatás keretein belül egy a vészhelyzetek generálását és megoldását, nem is kellene hozzá sok mi, csak egy csörlő egy tó mellett, meg 5 rugó benzinktg.
még 1-szer kössz mindenkinek és ha valakinek lenne még érdekes ötlete a témában szívesen hallgatom
csá
dod
Egy új MRSZ alapszabály tervezet született, mivel a mostanival csak a vezetés van megelégedve. A tagok akiknek az érdekében kellene működnie az MRSZ-nek, nincsenek megelégedve. Ezért hoztak létre egy új alapszabály tervezetet amely a tagok érdekeit próbálja szem elött tartani.
a félelem témához szeretnék hozzászólni, ha még aktuális. én ugyan nem siklóernyőzöm (motorossárkányozom) de talán a dolog kulcsa abban keresendő, hogy a siklóernyőn kívűl az ősszes levegőnél nehezebb légijármű, sportezköz merevszárnyunak tekinthető (még a vitorla anyagú sárkányszárny is, mert a latnik és a flatterzsinorok kimerevítik) ezzel szemben a siklóernyőt a levegő alakítja VALÓDI szárnnyá, anélkül "csak" egy anyagdarab, ami ha becsukódik többé nem keletkezik rajta felhajtóerő, így a vele való repülés okozhat ennek a ténynek a tudatában egyfajta félelmet.
Abból gondolom ezt, hogy a srác gobén nem fél csak siklóernyőn.
Cool down. Nem az ejtoernyozes ellen irt baratunk. Nem kene mar egy felreertett utalasra ugrani. Idiota ujsagirokbol meg nincs hiany. Latnak vmi szokatlant es meg arra is lustak, hogy kideritsek, hogy mit is lattak.
Bocsi, nincs infom elso kezbol...., de gondolje bele abba, hogy magadra veszel egy kisebb motort, nehany liter benzint es a hatadon egy kezzel faragott legcsavar porog......ami meg ha jol van kiegyensulyozva is raz. Egeszseges ez?
Lenne pár alapvatő kérdésem a motoros siklóernyőzzéssel kapcsolatban (paragliding)!
Nagykanizsán a héten rendezik ebben a sportágban az EB-t és megnéztem, hogy mi is ez igazából. Nagyon megtetszett és érdekelne, hogy mennyire bonyolult megtanulni, esetleg milyen előképzettség kell hozzá. Gondolom azért nem kell vadászpilótának lenni...
Vannak-e Magyarországon olyan helyek ahol lehetőséget biztosítanak a sport elsajátításához?
Mennyibe kerül egy felszerelés. Az egyik versenyző elmondása szerint többféle ernyő is létezik. Gyors/lassú, gyenge/erősebb szélben használható stb. Ha belevágnék akkor egy egyszerű felszerelés kellene. Az árat azért lenne fontos tudni, mert mint magtudtam egy profi sárkányrepülőgépmotor 3 millió forint. Ha itt is ilyen árak vannak akkor csak nézegetni fogom és nem gondolkodom tovább azon, hogy megpróbálkozzak-e vele.
És a végére egy rendkívül naív kérdés. Mennyire veszélyes sport ez? Egyáltalán mik a repülés ezen formájának a veszélyes pontjai?
Örülök, hogy felvetettétek ezt a félelem, szorongás, nevezzük annak aminek akarjuk témát. A lényeg a dologban szerintem az, hogy a repüléshez lelkileg és fizikailag nagggyyon egyben kell lenni. A negatívan befolyásoló dolgok igen mélyről tudnak jönni, melyek csak alapos önviszgálat után kerülnek a felszínre. Lehet egy nagy szerelem utáni szakítás, rázós vizsgaidőszak vagy egy beteg családtag. Amíg az ilyen dolgokat nem dolgozza fel az ember addig nincs nyugodt és biztonságos repülés. A talajtól való kb.1000 m-es eltávolodás után nálam is szokott jelentkezni a mérhetetlen egyedüllét érzése, de ez kb. fél percig tart. Minél durvább az időjárás és gépészkedni kell, annál inkább nincs idő ilyenekre gondolni.
A másik dolog amit tanácsolni tudok, az az elmélkedés az aerodinamikáról. Ne mondja nekem senki, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam után tökéletesen össze tudja foglalni egy negatív spirál során szárnyon lejátszódó áramlástani jelenségeket.
Visszatérve az első témához, csak megerősíteni tudom a kfki-n olvasható híres külföldi pilóta írását, miszerint a siklóernyőzés mellett űzzünk kiegészítő sportokat. Lehetőleg a hosszabb kitartást igénylő fajtából, pl. hosszútávfutás, úszás.
Remélem hamarosan véget ér ez a trópikus időjárás és még lehet az idén itthon jókat repülni.
Mindenkinek Jó leszállást!
