Évek óta van egy finom mézeskalácsfűszeres koszorú amit már hagyományszerűen ajándékozunk barátoknak és rokonoknak is, már mindenki számít rá szerintem:), egy pezsgő vagy finom bor a közepére, nagy celofánba, hatalmas masnival, nagyon látványos, nagyon finom és még mindenki "elájult tőle", szóval ilyet szoktunk, de nem a közvetlen hozzátartozóknak, hiszen így is úgy is megsütjük mindenki kedvencét. Ezt a koszorút ráadásul mindig 24-én sütjük, mivel kelt tészta, és finomabb minél frissebben. De ez tényleg különlegesen finom, nem a hagyományos "bejgli" kategória, azt kevésbé díjaznák, ezzel soha nem tudunk mellényúlni:)
Viszont az ajandeknal nagyobb orom az, amikor latod az ajandekozon, mekkora orommel adja... hogy tenyleg nagy oromot okozott az, hogy talalt valamit, amit orommel adott neked... :))
Én némi keserűséget érzek ki a szavaidból. lehet hogy a karácsonyhoz való hozzáállásod nem csak a saját döntésed, csak így alakult az életed? Csak a karácsonyfaállításról van ez a véleményed, vagy a karácsonyról úgy összességében?
és a 177. hsz nem olvastad. A karácsony arról is szól, hogy másoknak örömet szerezzünk, és inkább erőt veszek magamon ( mondom az elején, mert később azért belelendülök) de nem veszem el mások örömét.
A kártevők elleni harcodat nagyon megértem és sajnálom, ha nem te jösz ki győztesen:( Talán nem csak rajtad múlik, nincs esetleg a környező telkeken, szomszédban valami gócpont? és ezért nem bírsz velük?
Nem biztos, hogy muszáj és egészséges dolog ennyire rágörcsölni erre az ajándékozási hajcihőre: egyszer, csak egyetlenegy évben próbáld meg, hogy mindneki csak valami jelképeset kap (sütsz nekik pl. mézeskalács házikót), és lehet, mindenkinek egy mázsás súly gördülne le a lelkéről, feleslegessé válna hetekig a kétes örömforrást jelentő karácsonyi ajándékokat vadászni... Hátha tényleg csak egymásnak érdemes örülni egy ilyen ünnepen...
"hogy sajnos, vagy szerencsére, még nem döntöttem el, mert biztos boldogabb az, aki vakon tud hinni."
Igaz. Kényelmes, egyszerű, a döntései felelősségét és a kétségei súlyát sem kell viselnie...
Na most meg én sajnállak, ha nem tudsz különbséget tenni egy ****-os szálloda és termálfürdőkomplexum SPA-szolgáltatása, és a hátsókertedben lévő, bugyborékoló lavor között.
"na pont ezt nem tudom belőni, vagy nagyon nehezen"
..és mégegyszer; minek kell ezt eröltetni? Én sem depressziós nem leszek a sötéttöl, sem euforikus a karácsony talmi fényeitöl. Tél van, az ember többet van a szobában, mint a kertben, de ennek is megvan a maga helye és ideje. El fog múlni, hamarabb, mint szeretnéd. Addig élvezd, hogy most nincs stressz, és végeláthatatlan tehetetlen küzdelem a kártevökkel.
CB Norának: ez ravasz érv és sok igazság van benne. Igen, eszem húst. Ritkán, keveset, de igen.
És nekem továbbra is ott a határ, hogy az élet védelme bizonyos értelemben indokolja más élölények elpusztítását. kétségtelen, hogy nagyon nehezen meghatározható, hogy ennek hol a határa, de én egyszerüen túl sok növényem nyomorúságos pusztulását néztem tehetetlenül végig, olyanokét is, amikben évek szorgos munkája feküdt. Nekem itt a határ.
Jajj, bocs, túl hamar írtam, és nem olvastam a folytatást, ami már nem túl rokonszenves; a szállodáktól és wellnesstöl ha lehet még jobban kiráz a hideg, mint a karácsonyfa-cirkusztól.
Lehet is-is! Inkább attól félek mindig, hogy nem megfelelő lesz az ajándék, kereteken belül tudjak maradni, stb. Annyiszor mondtam már a kedves családnak, hogy hagyjuk az álszentséget és írjon mindenki listát, mint a gyerekek, arról amire vágynak, különböző árkategóriákban és akkor meglepi is lesz a sok közül, meg legalább olyan amire vágyik. De nem, szerénykednek, hogy "tényleg nem kell semmi, csak a figyelem számít", na pont ezt nem tudom belőni, vagy nagyon nehezen.:( Én nem szeretem csak úgy letudni, szeretem, ha örülnek annak amit kapnak, függetlenűl az értékétől.
Nekem a karácsony nem vallásos ünnep első sorban, hiszek a magam módján, de nem mondanám magam vallásosnak, még akkor sem, hogy akár sok igazság is lehet a bibliában, másrészről meg nagyon nem stimmelnek dolgok, többek között a dátumok sem, de mint tudjuk a vallásban a hit a fontos és nem a tudomány és bizonyosság. Én nem vagyok erre alkalmas, az, hogy sajnos, vagy szerencsére, még nem döntöttem el, mert biztos boldogabb az, aki vakon tud hinni.
No latod, ezert is sajnallak, hogy az ajandekok amiket szoktal kapni, kacatok voltak... mert tudni kell ajandekozni. Oda kell figyelni az emberre, ismerni kell ahhoz, hogy olyan ajandekot vegyunk aminek orulni fog, ertekelni fogja.
En nem szeretek szallodaban lenni.
Ha meg spa elmenyre van szuksegem, kimegyek a hatsokertbe... klor szag helyett friss levegon aztatom magam.
Mi eleg surun jovunk ossze, nem csak a karacsony az ami asztalhoz ultet. Talan ez is az oka, hogy azt a kellemes dolgot, hogy leulunk a csaladdal vacsorahoz, csak tetezi, hogy Karacsony is van.
Az a lényeg, hogy meglássa benne az ember azt, aminek örülni tud, nem? Ha ez valakinek a fa, akkor egészségére, ha meg valakinek az, hogy végre együtt a család, akkor meg az okoz örömet.
"Minden évben hetekkel karácsony előtt szorongok, depis leszek, és ez csak pár nappal karácsony előtt enyhűl mikor végre rászánom magam az ajándékvásárlásra"
A két dolog között nem biztos, hogy ok-okozati összefüggés van. A téli depresszió a fénymegvonástól meg a kevés zöldtől jön elő leginkább, a karácsonyi forgatag meg a sürgés-forgás-készülődés csupán ideig-óráig feledteti ezt, de javíts ki, ha tévednék...
Őszintén szólva az egész keresztény kultúrkör lenyúlta a karácsony jézuskás-betlehemes-háromkirályos szövegével a fényvárós, pogány örömünnep-kört, azt is csak azért, mert gyökrestül kiirtani nem tudta.
Viktória királynő az 1800-as évek derekán kezdte el pl. Angliában meghonosítani a fenyőfa-állítást, szóval az, hogy a modern kor a fogyasztás világünnepévé avanzsálta a karácsonyt, már csak hab a torta tetején...
Mert mire eljön a szenteste, azért mégiscsak a helyére kerül minden, de ehhez kellenek a tradíciók a fenyőfaállítás ( még a befaragással járó időnkénti anyázás is) a sütemény illata, a fények, stb. minden családban vannak szokások, tradíciók amiket 1 évben 1x jó felidézni.
Minden évben hetekkel karácsony előtt szorongok, depis leszek, és ez csak pár nappal karácsony előtt enyhűl mikor végre rászánom magam az ajándékvásárlásra, készítésre, mikor hogy. Közben elkezdünk sütögetni, díszítgetni is módjával, és úgy lassan helyére kerül minden. De azt a hetekkel-hónapokkal karácsony előtt erőltetett hangulatfokozást nem bírom.