Nem is tudom. Mit jelent ez a létjogosultság, és megalkuvás dolog? Illetve úgy érzem aki rendben van magával és az életével, azt nem érdekli az, hogy ki milyen tömegeket mozgat meg és mivel éri ezt el. Egyszerűen jól érzi magát úgy ahogy van. Nem kritikus senkivel, befogadja azt is, ha mások másként érzik jól magukat.
Nekem úgy tűnt, téged zavar Christian ismertsége, esetleg azért, mert te talán nem örvendesz hasonló népszerűségnek.
Hangsúlyozom, ez csak az én agyszüleményem abból a néhány sorból amit írtál. Ha nem így van akkor az nem a te problémád, hanem kizárólag az én bajom, hiszen ismered az örök érvényű mondást, miszerint: "Ki mint él, úgy ítél."
ÚÚÚ! Ez kissé zavarosra sikerült! Nem baj, próbáld meg kihámozni!
Remélem úgy értelmezed majd, ahogyan én gondoltam, és akkor biztosan nem lesz belőle sértődés!
A válasz egyszerűbb mint gondolnád: mert igény van rá.
Azért beszél, és tart előadásokat, mert kíváncsiak rá. Ha nem keresné a kutya sem nem dumálna. Ezt ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal. Én el tudom hinni, mert sok mindent lehet rá mondani, de hogy bolond lenne azt nem, és csak a bolondok beszélnek magukban.
Ha azt mondod magadról, hogy nem vagy tanító, hogy nem vagy mester, akkor miért tartasz előadásokat, és miért írsz könyveket?? Ez nem lenne tanítás? Vagy tanítás, csak te nem úgy érzed, hogy tanítasz, hanem csak beszélsz? Ha meg nem kell tanítanod, és nem tanítasz, és különállónak érzed magad a társadalomtól, akkor mégis minek vagy itt a Földön, ha??
Számomra a szelleminek az egyik jele az egység. Egység a tanitásokban (no ellentmondás), egység a saját életében és a tanitásaiban (hitelesség, lássam az életében azt amiről tanit). Szinkretizmus helyett szintézis. Ne régi tanitásokat szajkózzon, hanem a mostani emberhez szóljon. Meditáció helyett cselekvés (szeretetteljes, önzetlen cselekedetek, áldozatok, ne csak duma a szeretetről).
Ezek ha megvannak akkor már számomra Mester-gyanús az illető. De van még kritérium.
