Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Ó, egyszerűbbek voltak, csak simán tükrözték a képet (és talán nyújtottak is rajta):
Mondjuk azt sose értettem, amikor így belenyúlnak egy képbe (az, hogy feketefehér lett az oké), nem lett volna egyszerűbb simán felhasználni egy olyat, ami már eleve passzol a borító-koncepcióba?
Azért zavar, mert alapból ez egy tök jó borító lett volna, így viszont fura, nekem legalábbis.
Ezt az amatörizmust soha nem értettem. Nem egy olyan népszerű fotójuk van még lemezborítón is, ami fordítva lett előhívva. Amúgy a konkrét fehér albumos fotó számomra nem is olyan nagy meglepetés, mert az én jugó kiadásomban is fonák mind a 4 portré.
Hogy méltó módon felkészüljek a McC III-ra, úgy döntöttem, hogy McCartney maratonba kezdek. Szépen időrendi sorrendben meghallgatom az összes Beatles utáni lemezét. Hogy ne legyen csömöröm, naponta csak egyet veszek elő, viszont ahol az lehetséges (értsd van deluxe kiadás), nem csak az alaplemezt, hanem a b-oldalakat és outtakeket is. Szombaton kezdtem, így már túl vagyok a McCartney, a Ram és a Wild Life deluxe archive collectionös CD-in. Holnap jön a Red Rose Speedway, és egy kicsit dilemmában vagyok, mit és mennyit hallgassak meg belőle. Mert az eredeti és a rekonstruált dupla lemezt egymás után nem akarom és nem is fogom meghallgatni. Valószínűleg a szimpla lemez mellett döntök, úgyis ott van még a ritkaságokat tartalmazó CD, ami bőségesen tartalmaz minden fontos maradékot. Egyelőre csak a stúdió lemezeket terveztem be, ha azok végére érek, iktatok majd be koncert és komolyzenei lemezeket. A side projectek közül a Liverpool Sound Collaget és a két utóbbi Fireman lemez (az elsőt nagyon nem szeretem) van a listámon, talán a Twin Freaks még befér a vége felé. Most hogy számba vettem az előttem álló lemezeket, szembesültem vele, hogy milyen hatalmas ez az 50 évet felölelő életmű. Napi 1 lemez meghallgatásával kitölt kb. másfél hónapot!
És még valami. Folyamatosan figyelni kell a kiválasztott terméket, mert a megjelenéshez közelítve a lemezek jó részének szokott lenni magyarosított, a meghirdetéskorihoz képest alacsonyabb ára (és a McCartney III-nak is lesz).
Én pár éve a magyar facethemusic.hu -ról rendelek. Gyors, már a megjelenést követő napon küldik, ha személyesen veszed át, még szállítási költség sincs.
Egyébként engem nagyon feldobott az új lemez híre és hogy még idén kijön. Szar év az idei sok szempontból és jó, hogy legalább ennyi pozitív, kreatív dolog született belőle: egy új McCartney lemez. Az egyetlen ma is aktív nagy kedvencem, aki idén lemezzel jön ki, igaz, az egyetlen szólóelőadó is köztük. Tetszik ez a keresetlen egyszerűség: nem tervezte ugyan, hogy lemezt ad ki idén, de a bezartsagban új dalokat írt és kipofozott pár régit, felvette őket egymaga, pont kitesznek egy albumot, minek is ülne rajta. Mary lő hozzá pár fotót, kell egy jó kis borító és kész is van.
(Példát vehetne róla Jagger vagy Axl Rose is, akik 15+ évig barkácsoljak a lemezt: nem tökéletesnek kell lennie, "csak" jónak. Persze ha egymaguk vennék fel ők is, valószínű előbb kész lennének, mint így, hogy 4-5 másik emberrel kell konszenzusra jutniuk - de még ez sem indokolja azt a csigatempót...)
Plusz valószínű azt is tudja Paul, hogy a zenéje sokak számára jelent legalább egy kis lelki gyógyírt egy ilyen kizsigerelo év végén.
"Hope for the future" énekelte pár éve és igaza volt - most különösen kell ez a hozzáállás.
Én meg a Flaming Pie-ra gondoltam, mert a Steve Milleres számokat nem nézve, ott is minden hangszeren ő maga játszik, és ráadásul a lenti interjúban mondja is, hogy az egyik szám a Flaming Pie-ról maradt le, illetve az nemrég jelent meg, szóval biztos foglalkozott azzal is sokat pár hónappal ezelőtt.
A trailerben elhangzó zene rajtam már megtette a hatását.
A trailer azt a benyomást kelti bennem, hogy ez az album valami kísérletezős cucc lesz, ami 78 évesen eléggé megbecsülendő. Én is várom már, hogy mi lesz ebből.
Pár nappal az új Paul-album bejelentése után vicces volt belefutni az Electric Arguments 2008-as kritikájába az allmusic.com-on, mert van benne egy ilyen mondat:
"A decade after Rushes, he revived the Fireman moniker not to cut another electronic record but to put out what in effect was McCartney III: a weird clearinghouse of experiments, jokes, detours, and rough-hew pop."
Egy éve sem tudhattuk, hogy lesz McCartney III, nemhogy 12 éve, de érdekes, lesz-e bármi hasonlóság a két lemez koncepciójában, bejön-e ez a "jóslat". :)
"Everything I do is always supposed to be my last. When I was 50 – “That’s his last tour.” And it was like, ‘Oh, is it? I don’t think so.’ It’s the rumour mill, but that’s ok. When we did Abbey Road I was dead, so everything else is a bonus."
Amúgy ez az album most tényleg bónusz. Köszi covid. (A trailerben elhangzó zene rajtam már megtette a hatását. De messze van a december...)
Paul McCartney will release McCartney III on December 11th. Paul hadn't planned to release an album in 2020, but in the isolation of "Rockdown," he found himself fleshing out some existing musical sketches and creating new ones. Before long an eclectic collection of spontaneous songs would become McCartney III: a stripped, self-produced solo work marking the opening of a new decade. Built mostly from live takes of Paul on vocals & guitar/piano, overdubbing bass, drums, etc. atop this foundation.
+
McCartney III spans a vast and intimate range of modes and moods, from soul searching to wistful, from playful to raucous and all points between — captured with some of the same gear from Paul’s Rude Studio used as far back as 1971 Wings sessions. And Paul's array of vintage instruments he played on the new album have an even more storied history, including Bill Black of Elvis Presley's original trio's double bass alongside Paul's own iconic Hofner violin bass, and a mellotron from Abbey Road Studios used on Beatles recordings, to name but a few.
Igen, sajnos mifelénk erőteljesen él az az attitűd, miszerint ha valakivel elfogultak vagyunk, akkor a másikat biztos kevesebbre tartjuk, illetve ha valakivel nem értünk egyet, vagy nem úgy látjuk a világot, ahogyan ő, akkor biztosan utáljuk is. Kár, hogy ez így rögzült belénk. Most nem a fórumra gondolok, úgy általában.
Én nem érzem amúgy, hogy bármelyikükkel elfogult lennék. Se Lennon, se McCartney személye vagy zenéje nem áll közelebb vagy távolabb hozzám, mármint a másikéhoz képest. Eleve nem úgy kell elképzelni ezt, mintha egyiket föltétlen a másik ellenében akarnánk meghatározni, ez is egy tévedés.
Szerintem az elfogultság nem baj, én pl. pont ugyanennyire elfogult vagyok Lennonnal, de nem McCartney kárára.
(Pontosabban ma már nem: onnantól, hogy ide regisztráltam, még legalább öt évembe telt eljutni idáig.)
Nagyra tartom mindkettőt, de Lennon jóformán minden szempontból "közelebb áll hozzám" - de ettől még Macca sem lesz kevesebb, sem a szememben, sem általában.
Bocs, pontatlan voltam, amikor azt mondtam, hogy igazad van, a mondat első felére értettem, miszerint McCartney valóban történeteket mesél. Lennont mint alanyi költőt már én gondoltam tovább.
Te az egyikük felé elfogult vagy, de ez nem baj. Igen, igazad van, McCartney történeteket mesél a lányról, akit látott a buszon, meg arról, hogy milyen egy átlagos nap, miközben Lennon az alanyi költő, aki a saját belső világáról tudósít. Nem kizárólagos alapon, mondjuk, hogy átlagolva. Ismétlem, egyik se negatívum, hanem külön attitűd.
Szerintem a hatvanas években McCartney-nak Barry Miles és Robert Fraser lehettek a legjobb barátai, amikor épp nem a Beatlesszel dolgozott, velük lógott a legtöbbet. De, ismétlem, ez se negatívum, nem kell a barátokat mindenáron a melóhelyen megtalálni.
