Szentesinek a 2016-os pinója jó nagyon (szerintem), de abból már nincs a piacon, megvettem a maradékot. A 2017-es egy jó vörösbor - aki pl. kedveli a Pannonhalmi Főapátság bukolikusabb pinóit, annak jöhet be. Kadarkából kissé hasonló nála a helyzet: a 2019-es inkább egy jó vörösbor, a 2020-as pedig egy jó kadarka.
Csernyikre majd ránézek, ha legközelebb megyek beszerezni a Borfaluba. Eléggé leszoktam a borairól a BT-s kaland környékén sajnos.
Ismét Pinot Noir: korábban írtam a Pinot N-re csak valamelyest emlékeztető ízű Szentesi PN-ről. Tévedtem az évjárattal: 2017-es volt. A hétvégén találtam egy másik palackot és az is pont olyan volt.
A vörösborok közül a 2018-as évjáratból aktuálisan a Csernyik Cabernet Sauvignon-t tudom ajánlani. Jó inni, kellemes illat és íz, se nem farnehéz, se nem pillekönnyű. Magasabb hőmérsékleten azért érződik rajta a 14,5% alkohol. Sok csalódás után kellemes meglepetés.
Ha már Mátra és Cabernet Sauvignon, akkor egy új borászat a Porupsánszki Szőlőbirtok 2015-ös Cabernet Sauvignonja: sok borkő a palackban, sötét szí, tompa illatok és egy nagyon ellágyult vörösbor, öreges jegyekkel. Nem rossz, de éppen olyan állapotban van, hogy még egyszer nem venném, innám. Szerintem 3-4 évvel ezelőtt igazán jó formában lehetett. Ajándékba kaptuk.
Pinot-nak éppen pinot, bár blanc (a sauvignon blanc mellett). De Rheinhessenből.
És nem derül ki, hogy nem fajtabor, ahogyan a társáról sem, ha nem tudja a gyanútlan vásárló, hogy a scheurebe (a másik ismert neve sämling 88) az egy szőlőfajta (ráadásul pont rheinhesseni nemesítés 1916-ból, és az egyik szülő a rizling (a másik a bukettrebe)): https://www.lidl.hu/p/akcioink-01-27-csuetoertoektol/riesling-scheurebe/p120114
Ettől a borok persze még lehetnek akár jók is.
Kis színes még a scheurebéről: a nemesítőjéről, Georg Scheuról van elnevezve Scheu-rebe , és a 2019-es adatok szerint a német termőterületek 1,4%-án díszlik, főként Rheinland-Pfalzban, azaz nem a honos borvidékén.
A bukettrebe (vagy bukettraube, bouquet blanc) meg a zöld szilváni és a schiava grossa (aka trollinger vagy vernatsch) gyermeke.
Ha az ember kicsit utánanéz ezeknek a keresztezéseknek/kereszteződéseknek, elképesztő forgatagba keveredik...
Maximálisan támogatom a magyar borászokat, nagyon hosszú ideig semmilyen külföldi bort nem vettünk. csak hát valami pluszt elvárnék a magas árért, mert puszta nemzeti büszkeségből nem fogom a 4-5 pontos borokat 6-7 pontosaknak érezni. Szerintem az útkeresést nem a fogyasztóknak kell megfizetni... keressék az utat a pályázati (köz)pénzekből alaposan kistafírozott sztárborászaink a saját kontójukra...
Fehérborban - nagyon leegyszerűsítve - egyszerűen nincs magyar termelő, aki legalább ritka kiváló évjáratban hozná egy osztrák vagy német sztár felsőkategóriás (smaragd/erste lage és GG) borainak standard szintjét. Tudom, sok borász olvasgat itt a pokolba kívánja azt, aki le mer írni ilyesmit, de hát ez van. Hozzáteszem, hogy a leginkább tolt projektekkel (pl. tokaji száraz furmint, de írhatnám a somlói juhfarkot is éppen, vagy a csopaki olaszrizlinget) egyszerűen nem fog menni, hogy felvegyük a versenyt a pl. rajnaikkal nemzetközi szinten. Legfeljebb árakban - Szepsy, Demeter vagy újabban Orsolyák Attila kitűzték a zászlókat az áraikkal, aztán ha kinyitsz egy ilyen 20+ ezres palackot és odateszed a Fritz Haag vagy Rudolf Rabl mellé, akkor garantáltan jön a hatalmas pofára esés.
Véleményem szerint, bár nem vagyok sem szölész, sem borász, vagy borkereskedö, csak egy laikus borfogyasztó, sok magyar bor árába bele van egyszerüen árazva a koncepció- illetve az útkeresés. Nem is feltétlen ítélem ezt el, nyilván nem lehet tartósan egy vállalkozást külsö töke bevonása nélkül veszteségesen üzemeltetni.
A Mosel mentén, vagy Pfalzban, de lehet itt szó Riojáról vagy Burgundiáról, gyakran különbözö családok 8.-10. generációi müvelik ugyan azt a területet, és ez csak a írott formában dokumentált része a történetnek. Az egyház által üzemeltetett birtokok zöme még régebbre visszavezethetö. Csak random módon felmenve Markus Molitor oldalára, ö jelenleg a 8. generáció aki birtokon gazdálkodik. De ilyenböl sokat fel lehetne sorolni. Nyilván ezalatt a bö 200-300 év alatt volt idö sok mindent átgondolni, kipróbálni és egy koncepciót tisztára csiszolni. Egy befektetés is egész máshogy térül meg ilyen idötartam alatt. Talán nem is annyira csapongó ez a stílus. Ezáltal valamennyi nyilván ugye elveszik az egyediségböl is, de tény, ha az ember bemegy egy sima "mezei natúr" vinotékába, és levesz a polcról egy Molitort, egy Carl Loewent, vagy egy Schloss Johannisberget, hogy csak a nagyobbak közül idézzek, 12-15 €-ért, egy nagyon tisztességesen elkészített bort fog kapni. Idén is, jövöre is és azután is, hacsak nem jön be egy katasztrofális évjárat. Szerintem a fogyasztók 70-80 %-nak, aki ebben az árkategóriában gondolkodik, teljesen lényegtelen az egyediség amennyiben a bor hibáktól mentes és élvezhetö. A komolyabb egyediségért pedig általában feljebb kell nyúlni a 20 € feletti kategóriába, de hát ilyen ez a pop szakma. Pedig azért reálisan végiggondolva:
- 1 ha terület ára, fekvéstöl függöen a több százezer eurótól a millióig nyúlik.
- Sok terület csak kézzel müvelhetö, olyan meredek, az élömunka ára többszörös.
- Talán az idöjárás is viszontagságosabb, lásd 2021 áradások, ezzel együtt a rizikó is nagyobb.
Mindezek ellenére személy szerint nincs kivetnivalóm sok magyar borásszal szemben, aki hasonló minöséget talán picit drágábbra áraz. Azért el kell ismerni, minöségi bortermelésröl csak az elmúlt 30 évben beszélhetünk, és ezt biztosan nem egyszerü behozni. Jobb esetben is a 2., vagy a 3 generáció az, aki a mai magyar borkultúra élvonalában van, és ennek ára az, hogy a frissen befektetett munkát, a fizikai- és a humántökét, a beruházásokat, a koncepció lefektetésének direkt és indirekt költségeit mi fogyasztók fizetjük meg. Azért sok helyen eltünt ez a "lemaradás" és sok olyan szölész, borász, bortermelö van Magyarországon akik a tapasztalataik és a tudásuk alapján bárhol megállnák a helyüket a világon. És ez szerintem nagy szó. Én úgy vagyok vele, ha jó helyre megy a pénz, ha jónak látom az irányt, és nem utolsósorban ha a bor is élvezhetö, akkor egy bizonyos kereteken belül maradva hajlandó vagyok megfizetni ezt a "felárat".
Késa Birtok Shiraz 2020 Az Ikont vezető Konyári Borbála "kísérleti birtoka", honlapja szerint mindössze 4 HA lellei terület, abból 1,5 HA vörösboros, ennek egy része syrah. Az Ikonnak van hosszabb hordós érlelésen átesett, dűlős syrah-ja (Fekete Tulipán), ez a - csavarzáras - syrah 500 literes hordókban érlelődött, az előbbi Ikon syrah-nál biztosan rövidebb ideig. Nyitás után kóstolva masszív, de szép borsos fűszeresség nyitja, utána maradt viszont némi hiányérzet, nincs a várt hosszabb, réteges folytatás, fűt viszont kissé az alkohol. Másodnapra átalakul a karaktere, a borsossága enyhül (nekem a nyitáskori ütős fűszeressége bejött), ellenben sokkal több a piros gyümölcs, főleg málna, majd ahogy szellőzik, a ribizli dominálja. Harmadnapra - főleg illatában - szilvás jegyek veszik át a szerepet. Szép bor, bírja a tárolást, bírja a levegőztetést, nem esik szét. A birtok honlapja szerint tipikus "nyári vörös", nekünk simán jó volt a téli estéken is. (A BT-nél most 2700 akciósan, eredetileg 3500 körül, teljesen korrekt árazás).
Nem abszolút, hanem relatív problémám volt azzal a cirfandlival: pont annyiba kerül, mint a Planináé, és az utóbbi szerintem legalább egy szinttel/ponttal feljebb van, meg a hordóhasználat is sokkal elegánsabb. De hát szar is lenne, ha mindig mindenben egyetértenénk, mint valami szekta tagjai, akik körbeszopkodják egymást. :)
A móri aldis generosa (Paulus) ügyében viszont igazat kell, hogy adjak neked: megkóstoltam nem náthásan is, és úgy már nem tetszett.
Kibontottam (pontosabban apám szúrta ki magának egy haverjával) a spájz sarkába rejtett utolsó palack Keßler Cirfandlit.
Nem igazán értem Hepci problémáját vele, továbbra is tartom, hogy a száraz cirfandli ilyen kell, hogy legyen. Tiszta, jó savú bor, közepesnél nagyobb testtel, érezhető, de még nem zavaró alkohollal. Virágos, aszalványos jegyek, nektarin, őszibarack. Pici maradék cukor, extraktédesség, lendületes bor - hosszú lecsengéssel. Egészséges, részint talán picit túlérett gyümölcs, gondos borászati munka. Tök jó bor, bármikor innám. 3500 körül volt palackja ha jól emlékszem, mert ezt pl. cseréltem hársra.
Többé-kevésbé türelmesen próbálgatom a hazai rajnaikat, de olyat, ami karakterben nem lógna ki túlzottan egy színvonalas német-osztrák sorból, kizárólag a Villa Sandahltól kóstoltam. Ők pedig számomra elképesztően áraznak: az általam mondjuk 6 pontra saccolt tételeik drágábbak, mint egy 7+ pontos osztrák.
Mindebből annyi következtetést vontam le, hogy ha magyar rajnaira vágyom, max. a 2-3 rugós kategóriából választok valamit (pl. Sabar), fölötte pedig kizárólag osztrákot veszek. Egy ottani középkategória (mondjuk Markus Huber 'Engelsberg' vagy Bründlmayer 'Terrassen', esetleg Schloss Gobelsburg 'Urgestein') itt 5-6 rugóba kerül és simán veri a hasonló árú magyar tételeket, mint pl. a Prior.
Sokat vacilláltam pedig rajta, melyiket vegyem, talán vagy a MüvAlkeszen, vagy a borrajongón volt egy teszt és ott is kiemelték hogy marginális a különbség. Hasonló, kb. 5 ezer Ft-os árkategóriában Földi Bálint Rajnaija is egész jó, de nem mondanám feltétlenül jobbnak az alap pannonhalminál. Inkább csak kicsit más, talán egyedibb és kevésbé követi a német stílust; kipróbálni érdekes és érdemes volt.
Ez elvileg minden évben Magyarország (egyik) legjobb rajnaija. Kb. kétszer annyiba kerül, mint olcsóbb testvére, amiről lejjebb Tomi_94 beszámolt.
Csavarzár, primer szőlős illat, némi bubisság, moderált alkohol. Ízben is a primer szőlős vonal dominál, amit kellemesen vagy kellemetlenül (ízlés szerint) ellenpontoz egy tonikos kesernye. A maradékcukor minimális, a savak szinte labancosan szépek és kissé sokan is vannak a beltartalomhoz képest, legalábbis a kezelés alatt álló fogamnak nem esett jól a korty.
Összességében ezt a bort be lehetne tenni 2. kategóriás osztrák rizlingek közé, de kilógna lefelé, miközben azon az áron adják, mint az itthon pofátlanul árazott 9-10 eurós darabokat.
A Prior több kérdést is felvet bennem. Egyrészt mi értelme van - feltehetőleg nagyjából azonos minőségű alapanyagból - 2 reduktív tételt is készíteni azonos alkoholtartalommal, azonos időben kitenni őket a piacra, viszont közülük az egyiket szinte dupla áron adni? Másrészt, ha nem sikerül ez a szint fölé menni, akkor mi indokolja az 5 rugós árat? Ki választja ezt meg a cég alap rizlingjével szemben?
5+ pont, 5000 Ft (Bortársaság, mi ajándékba kaptuk)
Nekem több ismerős is beteg volt mostanában a tipikus omikronosnak leírt tünetekkel (orrfolyás, szédülés, enyhe láz), de a tesztek nem mutatták ki a vírust, a PCR-teszt sem. Mivel kíváncsiak, hogy az volt-e, a teljes gyógyulás után elmennek ellenanyagmérésre is.
Baromi sok beteg lehet itthon, a kevés tesztből majdnem 50% pozitív, ezt hallottam legutóbb. És a fentiek szerint akár az is lehet, hogy a jelenlegi tesztek ki sem mutatják megbízhatóan.
novemberben még megvédett a három oltásom a delta ellen, amikor egészen közeli kontakt voltam és nem rövid ideig.
Most ezzel az omicronnal vagyok itthon karanténban. Szerintem ez ellen a létező oltások egyáltalán nem védenek.Józan paraszti ésszel, ha valaki átesett vmelyik variánson, az adhat védelmet.
Nemetorszagban hol? Csak mert megint lesz aprilis vegen nagy VDP-kostolo Mainzban, arra erdemes elnezni foleg a friss rieslingekert es GG-tartalymintakert, na meg a szponzor Bitburger ingyensöreiert a vegen :)
Köszi a tippet, kipróbálom majd öket. A német borok fogyasztásának inkább elvi okai vannak (persze ízvilágban is szeretem öket) mint az egyéb lehetöségek hiánya, igyekszem legalább ennyivel is a "helyi", értsd 300-400 km-en belüli termelöket támogatni. Itt legtöbbször német, míg otthon szinte kizárólag magyar bolt veszek le a polcról, vagy rendelek a netröl. Európán kívüli bort inkább csak kíváncsiságból veszek, de viszonylag elég ritkán.
A wine-in-blacknél kimondottan tetszik az elzászi, az osztrák és a dél-tiroli felhozatal, ezek úgyis ritkábban elérhetöek, úgyhogy biztosan ki fogom majd próbálni öket.
Ez a feltűnően üres íz valamiféle dugósság (is) lehet, én is fogtam ki olyat Haraszthyban korábbi évjáratban (talán 2015), de a legutóbbi, 2018-as palackom rendben volt. Valami akcióban vettem 3200-ért, annyit nekem nagyjából megért.
Ha Etyek, a Nádas Szilárd pinója határozottan jobb, de ő már 4-6000 között adja évjárattól függően.
Maci P pinójának legújabb kiadása, abból is a szűrt verzió. Felvásárolt (Haraszthy-Vallejo) etyeki szőlőből készült ezúttal is.
Színben hasonlít a silleres előző évjáratra, illatban és ízben újdonság valamiféle virágos/enyhén muskotályos szál - nehezen tudok szabadulni a gondolattól, hogy (aro)más fajtából (néró, tihanyi kék, fekete muskotály) is került bele egy kevés, de a szerző szerint tiszta pinot noir. Nincs nagy jelentősége a dolognak, nagyon itatja magát és jó vétel az áráért.
Hogy kicsit felverjem a csendet, úgy gondoltam bemutatkozom és némi passzív követés után aktívan is hozzászólok a fórum témájához. Néhány szót magamról, jelenleg Németországban élek (elnézést mindenkitöl a hosszú ü és ö hiánya miatt. ;) ) és ebböl adódóan az általam fogyaszott/kóstolt borok zömét azért a helyi anyagok teszik ki. Évente becsúszik még néhány újvilági bor, illetve a magyar tételeket is igyekszem reklámozni az itteni baráti társaságomnak, azokból is böven fogyogat.
Néhány válogatás az utóbbi napokban, hetekben kóstolt borokból:
Régóta érett bennem a gondolat, hogy Elzász számomra valamilyen végig nem gondolt okból méltatlanul hanyagolt borrégió, igazából nem kóstoltam még onnan semmit, még a radaromon sem jelent meg és nem is jártam arra. Úgy gondoltam véget vetek ennek egy belépö Traminival. Illatban nagyon intenzív, szinte Irsaisan friss, de attól kicsit édeskésebb beütésü. Ízben a szöges ellentéte (és nem negatív értelemben), olajos, telt, de alapvetöen kellemes ivású. A 14,5 % alkohol nem lóg ki belöle, a korty kellemesen édeskés (18 g/liter), a maradékcukor talán picit sok is. Igazából egy kis savat el tudtam volna még benne viselni (analízis alapján 4,6 g/l), ahogy melegedett a bor úgy volt egyre kevésbé egyensúlyban, lehet érdemes lenne megpróbálnom a német traminiket is. Egyéniségnek egyéniség, a közelmúltban kóstolt borok közül nem emlékszem még csak hasonlóra sem. 5+ pont, alapvetöen jó (talán inkább érdekes, és emiatt jó) vételnek mondanám (12 €, helyi vinotéka), de kimondott csontszáraz rizling rajongóknak szerintem nem jönne annyira be. Szerintem én azért visszatérek még Elzászra. ;)
Szimpatikus családi pincészet, látogatás és kóstolás után vettük a borokat, nem vakon. Nekem bejön ez a minimálisan maradékcukros moseli vonal, még ha nem is sokan követik. Jó egyensúlyban van a bor a maga 11,6 % alkoholjával és 5,5 g/l savával, a 7,3 g/l maradékcukor kifejezetten jól áll neki. Nem egy világmegváltó bor, de nem is akar az lenni, ez egy egyszerü, jó ivású, korrekt rizling, baráti beszélgetéshez tökéletes volt. Bár megütné minden bor ebben az árkategóriában ezt a szintet. 5+ pont, szerintem benevezek a 2021-es év kivételével (a nyár itt szinte elmaradt, árvíz, esök..., az ösz mentett valamit) következö évjátokra is (8 € - közvetlenül a pincétöl)
Vida Kékfrankos Hidaspetre - 2016
Úgyis régen ittam már kékfrankost, gondoltam hozok egyet az itteni barátaimnak. Azután hogy szinte ódákat zengettek erröl a borról, gondoltam megpróbálom. Színe szinte már-már kadarkásan fakó, illatban intenzív, bogyós gyümölcsös és kellemesen füszeres. A korty vége szintén korrekt, de sajnos nekem maga a korty kicsit vékony volt, mintha túl sok lenne a sav a testhez képest. Megmondom öszintén nekem nem jön annyira be ez a vékony kékfrankos stílus (ha ez az akar lenni), de objektíven értékelve egy tisztességes bor. A kellemes illat és a jó lecsengés miatt 5- pont, best buynak azért nem mondanám és nem is biztos hogy legközelebb megvenném. (12 € - BUD/Heinemann)
Pannonhalmi Föapátság Rajnai Rizling - 2020
Egy remek rajnai, illatosan friss, kellemes savakkal és jó egyensúllyal. Egy kicsit talán közelebb áll a német stílushoz mint a magyarhoz. Valahogy így képzelek el egy nagyon tisztességesen elkészített, alap vagy azon kicsit túlmutató rajnait. 6 pont. Abszolút best buy ezért a pénzért (2700 Ft - BT), bármikor újra benevezek rá ha arra járok. P.S.: Néhány hónappal ezelött volt szerencsém egy fehér és egy vörös Tricollishoz is, azok is nagyon korrekt borok voltak.
