A legelső ábráról beszélünk, erről már vitatkoztunk az Origón, nyilván jól ismered.
IG2-t képzeld el, hogy folyamatosan sugároz y' irányban. IG3-ról szintén képzeld el, hogy folyamatosan sugároz az ábrán ferde irányban. A kisugárzott y' ill y irányú frekvenciákra érvényes:
f'=sqrt(1-v2/c2)f
Azért jó ragaszkodni a merőleges irányhoz, mert ebben az irányban nincs Doppler-effektus, emiatt tisztán a relativisztikus időarányokból adódó frekvenciaarány van.
Képzeld el, hogy IG2 folyamatosan lézerfényt sugároz. Ha az ábrán IG3 és IG2 közötti frekvenciaarányokat akarjuk felírni y tengely irányában, akkor
IG2 inerciarendszer, nem tud fényt kisugározni.
Mi sugározza ki a jelet, milyen irányban, mi érzékeli, mi hogyan mozog. Ezt legalább le lehetne írni, ha már levezetést akarunk csinálni. Vagy itt elakadunk?
Egyébként abba kapaszkodik bele Nevem Teve, hogy nem a nevezőben szerepeltetted az sqrt(1-v2/c2) tagot. A Lorentz-trafóban a nevezőben van. Ha a nevező nulla, akkor a tört végtelen. Fizikai értelemben nincs értelmezve ezen a helyen. Zárjátok le ezt a buta vitát.
Ha Neked úgy szebben hangzik, akkor elismerem, hogy az utalásom számodra nem volt egyértelmű, és így természetesen a gamma Lorentz féle számításának zéró értéke nem szakadási helye a gamma számításának v=c esetben, csak v>c esetében a komplex számokra érvényes a példám.
Ha pedig megértetted, hogy minden olyan függvényre utaltam ahol a gamma a nevezőben szerepel, akkor pedig nincs okom a visszavonásra.
Maradjunk Gézoo ábrájánál, pusztán amiatt mert van egy rajzunk. http://gezoo.fw.hu/
Képzeld el, hogy IG2 folyamatosan lézerfényt sugároz. Ha az ábrán IG3 és IG2 közötti frekvenciaarányokat akarjuk felírni y tengely irányában, akkor értelemszerűen érvényes:
f'=sqrt(1-v2/c2)f
Ez abból következik, hogy d sebesség kisebb mint c sebesség. Ennek megfelelően d/c arányban kell a frekvencia-arányokat módosítani.
Kérlek ne válaszolj kapásból, gondold át előbb alaposabban.
Más meggondolásból is le lehet vezetni a fenti képletet. Pl. ha felviszünk egy Cs-136 órát, mi lesz a frekvencia-arány bármely irányban? Vagy felviszünk egy sima órát, mi lesz a körfrekvencia-arány az álló és a mozgó órák között?
A relativisztikus Doppler-effektus (aminek egyébként nem ez a képlete) nem oka, hanem következménye a Lorentz-transzformációnak, úgyhogy fordítva ülsz a lovon;)
Azt írtam, tanulságos lenne. Tőlem ez előfeltételezés.
Auróra11 itt azt írta, hogy talált egy hasonló tankönyvi levezetést a d=sqrt(c2-v2) számított fénysebességből kiindulva. Kiváncsi lennék, mennyire passzol ide.
Nagy vonalakban meg van bennem a levezetés, hála az Origón folytatott vitának.
Azt kell tudni hozzá, hogy a mozgásra merőlegesen kibocsátott frekvenciára a következő érvényes:
Specrel szerint
f'=sqrt(1-v2/c2)f
Lorentz-elv szerint
f*=sqrt(1-V2/c2)f
Azért írtam le a képleteket, mert úgy vettem észre, hogy nem mindenki ismeri, még a specreles változata sem nagyon ismert több fórumtársnak.
Természetesen mozgásra merőleges irányban nincs hosszkontrakció. Azonban frekvencia-változás van. Ebből lehet levezetni a távolság mértékváltozását, ami nem a mozgásirányra merőlegesen jelentkezik, hanem mozgásirányban.
Ha Gézoo ábráját veszem alapul, akkor IG3-ból megállapított fénysebesség d értékű, IG2-ből pedig c értékű. A merőleges hosszúság viszont változatlan marad. Ebből, és a frekvencia-változásból kijön a mozgásirányú hosszkontrakció.
Nagyon tanulságos, érdemes utána gombolni újra a specrelt. Természetesen ugyanaz jön ki, mint Eisteintől a mozgásirányú fénnyel, de világossá válik, hogy a hosszkontrakció miért mértékváltozás.
Teljes mértékben igazad van. A weblapodon http://gezoo.fw.hu/ ábrázolt fényóra egy tankönyvi alapeset, és belőle ugyanúgy levezethető a specrel, mint Einstein módszerével. Auróra egy tankönyvben rábukkant erre. Einstein könyvében a függelékben olvasható, hogyan vezette be a fizikába a Lorentz-transzformációt. Ott látható, hogy két ellentétes irányú fénysugárból kiidulva jutott el az idődilatációhoz és a hosszkontrakcióhoz. Így tette fizikává a matematikai absztrakciót, a Lorentz-transzformációt. A Lorent-transzformációból fizikát lehet csinálni akkor is, ha a fénysugarak nem a mozgás hatásvonalában haladnak, hanem a mozgásra merőlegesen. Az ábráidon a fénysugarak a mozgásra merőlegesek. Tanulságos lenne ebből is levezetni az idődilatációt és a hosszkontrakciót. Odaát az Origón 'egy mutánssal már szépen előre haladtunk ezzel, jó lenne folytatni.
Gondolom tudod, hogy többek között az m=m0/gamma függvényre utaltam, azaz az összes olyan függvényre, ahol a gamma a nevezőben szerepel.
A c2=v2+d2 függvényből levezetett gamma már más eset, ott a fényóra fizikai valóságából kiindulva, szintén közvetlenül a fényóra háromszögéből a hosszkontrakció értéke is számolható. Azaz ezzel v=c esetében a hossz értéke zéró, amiből következően
pl. térfogat nélkül tömeg is zéró.. Azaz ha a térfogat oldaláról közelítjük meg a tömeget, akkor a fényórából kiindulva valós fizikai allappal rendelkező valós matematikai megoldást kapunk éppen arra a v>=c tartományra, ahol a hagyomásnyos Lorentz függvényeknek szakadási helyük ill. komplex számtartományú eredményei vannak.
Történelmi tény és nem fantáziálás kérdése, hogy Einstein a lokális éterekben egyszeree történő eseményekként képzelte el a történéseket.
A globális éter Newton-i megközelítéssel sok ellentmondást adott.
Így merészen fogta a kisollóját és felszabdalta.. Így egyszerre lehetett abszolút c a fény sebessége minden rendszerben.
Az, hogy ez mennyire jó vagy nem jó, most tegyük félre. Inkább gondoljunk csak abba bele, hogy mi vezette erre a megoldásra Einstein.
Egyrészt korának tudás-- ill. mérési tapasztalat --szintje nem tett lehetővé más megoldást, másrészt abban a korban, ahol a neves tudósok mind-mind az éter valamilyen formáját vélték valósnak, az étertől teljesen elszakadni, tudományos öngyilkosság lett volna.
Egy harmadik és alapvető szempont pedig az, hogy még ma sem kezeljük a fényt a helyén. Te azt mondod, hogy "mit érdekel, hogy milyen!?", nos igazad lehet Neked is.
Én inkább azt gondolom, hogy ha pl. egyszer csk megjelenik két db, egyenként E energiájú foton, egymást ( f=c/L; E=hf függvények alapján ) E=hc/L energiával és ebből adódóan L=hc/E távolságon követve egymást, akkor meg tudjuk mérni az energiáját rendszerünkben, a távolságot időben a beérkezés üteme alapján a saját óránk ütemének megfelelően, de már az érkezési irányban is bizonytalanok vagyunk..
A forrás (rendszerünk beli) sebességét illetően, pedig még csak találgatni sem tudunk,
amíg azt a folyamatot nem ismerjük ami a forrásban éppen ezt a két fotont produkálta.
Mert éppen úgy lehetnek a Na-D vonalához tartozók, mint akár a H 8. gerjesztési szintjéről kilépettek.. vagy bármilyen kilépéskori színűek-frekvenciájúak.
Szóval, ha nem sikerül több infót kicsikarni akár egyetlen fotonból a forrás rendszerre
vonatkozóan, akkor továbbra is meg kell elégednünk a lokális éterek teóriájának használatával.
Azt képes vagy megérteni, hogy a geostacionárius pálya 35 786 km magasan van ?
Ide, mondom ide ha telepítesz egy GPS jellegű órát, ami lesugározza az órajeleket akkor ezeket az órajeleket nem kell torzítani. Mert a GPS pályán keringő órákat még a Földön megerőszakolják, de a geostacionáriuson nem kell.
Mindezt azért mert hozzánk képest nem mozog. ÁLL.
Érted-e már okoska? Nem kell elhinned, de legalább megérted-e amit mondok?
Brrr. Eddig úgy tudtam, hogy a foton energiája E=hn. A relativitáselmélet értelmében, E=mc2 , ahonnan a foton tömege m=h/cl (itt l=c/n, a hullámhossz), és az impulzusa p=mc=h/l. Ez az impulzus a c fénysebességgel mozgó fotonhoz tartozik. És kísérletileg pontosan mérhető!!) Egy v sebességű, m0 nyugalmi tömeggel rendelkező részecske tömegnövekedése m=m0/(1-v2/c2)1/2. Mivel a foton fénysebeséggel halad, ez az összefüggés csak az m0=0 nyugalmi tömegnél értelmezhető - bár akkor is 0/0 típusú törttel állunk szemben. Van, aki ebbe próbál belekapszkodni... Nyugalmi tömege, az nincs a szerencsétlennek... Ha egyszer képtelen "nyugalomban maradni"...
Például az euklideszi geometriában a távolság minden koordinátarendszerben azonos nagyságú.De például a hosszára jellemző dx koordinátahossz attól függ,hogy milyen tengelyállású koordinátarendszerben vagyunk.Ilyen értelemben a távolságnak abszólút(valóságos),míg a koordinátahossznak viszonylagos(látszólagos) jelentése van.
"Pedig értelmes volt Gézoo weblapja. Valóban, fénysebességnél kisebb, d sebességűnek látja az álló rendszer, ahol d=sqrt(c2-v2)"
Jujj. A fény sebessége minden IR-ben c. Pont. Ez az egyik axióma. Amit te írsz, az a falra merőleges összetevő lehet, de azt ne nevezzük a fény sebességének. Az a sebesség egyik összetevője...
"A valóságos alatt pedig az intervallum változását értettem,ami minden inerciarendszerből nézve ugyanakkora."
Ezt hogy érted? (remélem nem te is valami abszolút izét akarsz megint behozni... Szinte mindenki, aki csak érintőlegesen értette meg a specrelt be akar hozni valami abszolút dolgot. Cipriánnál ez a sebességkülönbség, Gézoonál meg... Gézoo nem is tudom mit gondol, annyira zavarosak és ellentmondóak a hozzászólásai)
