Rémlik, hogy ma délelőtt is láttam kedvenc madárkámat. Úgy veszem észre, helyesli, hogy kihelyeztem a növényeket az erkélyre. Először is le tud szállni a polc szélére, (ezeken tartom a kis cserepeket) másodszor pedig a kavicsos földből ő is szemelgethet aprócska köveket. Előrelátóan beszerezem egy zacskóra való kaktuszföldet és időnként megnézem, kell-e utánpótlás.
Pár perce valami mozgást vettem észre az erkélyen,kinéztem, és egy kecses szürke madarat láttam, amint a fészket vizsgálja. Alig akarom elhinni, de lehet, hogy visszatért a szürke légykapóm! Általában április végén szoktak megjönni, de ez a madárka nagyon otthonosan viselkedett. Még csak egyet láttam, nem tudom, itt van-e a párja, de reménykedem.
mardosó lelkifurdalással ugyan, de lezártam a gázt, olyan meleg van, hogy nem szükséges fűteni. Ha minden jól megy, a növényeimet, vagy legalábbis jó részüket, a héten kihordom az erkélyre.
Ma délelőtt egy nagyáruházban voltam vásárolni, és mit láttam? Két kis verebet, amint a fészekrakás körül szorgoskodtak. Ez abból állt, hogy a kirakott gyökeres növényekről aprócska ágat törtek le, és szép egyetértésben távoztak. Alighanem egy pár voltak, mert mindig egymás közelében ugráltak. Láttam egy magános verebet is, ő alaigahem még párt keresett.
Erről jut eszembe, ha fésülitek a szőrösöket, a kifésült macskaszőrt tegyétek olyan helyre, ahol a madárkák megtalálják. Boldogan viszik fészekbélésnek!
Nemrég tanúja voltam egy szégyentelen rablásnak, de sehogy nem tudtma megakadályozni8. Egy elszánt feketerigó odarepült a légykapók üres fészkéhez, és egy csőrre való fészwekbélés anyaggal távozott. Micsoda világ!
Nagyon jó helyen lehet, hogy ilyen hamar kikelt. Én még csak ma vetettem el a magokat, 4 féle paradicsomot meg 6 féle paprikát. Nem sokat, mert én csak a balkonon tudom nevelgetni, de tavaly is egész nyáron a saját termésemet csipegettem.
Ha már a telken voltam, vágtam jó néhány mogyoróvesszőt, hazahoztam a csincsillának, örült neki!
Ma pedig egy állatkereskedés közelébe tévedtem, és addig-addig nézegettem, amíg vettem egy paradicsomhalat. A régi két hónappal ezelőtt elpusztult. Egy akváriumban lakott két aranyhallal, ezek a kis nyavalyások pedig éppen falatoztak belőle, amikor odanéztem. Gyorsan kihalásztam a haltetemet, és megmondtam Nappal és Éjszakának, hogy aranyhal ne képzelje magát cápának, mert az nagyzási mánia. Az új hallal megvannak, nem sokat törődnek egymással, és ennél többet nem is várok tőlük.
Délelőtt kilátogattam a telekre, és azt láttam, hogy 1, azaz egy darab hóvirág hajlandó olt kivirágozni! Ennek si örültem, eszemben sem volt letépni, inkább gyönyörködtem benne. Sajna, nem volt macska látogatóm, de azért kitettem pár szem száraztápot, ne mondhassák, hogy nem vagyok vendégszerető.
Tegnap olyan köd volt nálunk, hogy alig láttam a szemben lévő házig. Az első benyomásom az volt, hogy rémesen piszkos az ablaküvegem. Aztán rájöttem, hogy nem (csak) ez a helyzet. Azért a konyhaablak üvegét megpucoltam. Ebben az volt a jó, hogy amíg máshol ténykedtem, Silver kiült az ablakba, és ott gyönyörködött abban a kevésben, amit látni lehetett. Érdekes, az erkélyre nem akar kijönni, pedig Kópé mindig kikísért oda. De hát minden macska más és más. Ez bennük a jó.
A macskakiállításon volt jó néhány csinos nyúl, törpe és óriás is, tetszéssel nézegettem őket. Főleg az tetszik, amikor egyszerre két praclival mosakodnak. Ami meglepett, két darab gyík is volt, csak úgy kitéve az asztalra. Agámának néztem őket, de nem vagyok valami nagy hüllőszakértő. Az egyikük olyan mozdulatlan volt, hogy pár pillanatig azt hittem, műanyag öntvény. Viszont nem az volt. Lehetséges, hogy az áprilisban esedékes hüllőkiállítást reklámozták vele. Könnyen lehet, hogy azt is megnézem.
Volt néhány törpesün is, csinos kis jószágok. A tüskéjük elég puha, meg lehetett simogatni őket, sokan meg is tették. Ami azt illeti, én is.
Tegnap minden csúszott, úgy látom, ma is ez lesz, Szerencse, hogy nem kell kimozdulnom a lakásból. Múlt hét kedden sikerült jó nagyot esnem egy síkos területen, és nem ragaszkodom ahhoz, hogy ez még egyszer megtörténjen. Nem is a nagy hidegben, de ilyen nyúlós-nyálkás, kellemetlen időben jó itthonmaradni, legalábbis nekem. No meg milyen kellemes, ha cicus it dorombol mellettem.
Tegnap rájöttem, hogy a csincsillám kedveli az almát. Azt eddig is tudtam, hogy a szárított almakarikát szvesen eszi, de kiváncsiságból adtam neki egy szeletke frisset is, berántotta a ketrecbe. Azóta ha én almát eszem, ő is kap belőle, de csak keveset, nem akarom, hogy gyomorpanaszai legyenek.
Ma dél körül olyan gyönyörű, nagy pelyhekben esett a hó, amilyen tényleg csak a mesékben van. Kár, hogy amint földet (aszfaltot) ért, kellemetlen tócsává olvadt szét. Viszont az ablakból nézve csodás látvány volt.
Tegnap egy eddig még nem látott vendégem volt az itatón. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy alighanem szajkó (alias mátyásmadár) lehetett. Nem időzött sokat, ivott pár kortyot és elment. Máskor is szívesen látom.
Sajnos, nálam nincs zúzmara, csak hideg. Ez utóbbi lesz még rosszabb is. Viszont nekem nincs különösebb okom panaszra. Az erkélyen befagyott a madarak itatója, folyton meleg vizet öntök bele, a rigók rendszeresen rájárnak. A galambok is, néha egy cinke is megjelenik, nekik mindig külön örülök.
Kissé aggódom a kaktuszaim miatt, a lépcsőházban telelnek, de ott azért még pluszok vannak. Kaktuszról jut eszembe, vagy egy hónapja vettem egy csodaszép karácsonyi kaktuszt, csupa-csupa bimbóval. Virágozni viszont nem akart, és csöppet sem örömteli meglepetéssel vettem észre tegnap, hogy majdnem szó szerint ízekre (szártagokra) hullott. Gyanítom, hogy szegénykét valahogy mesterségesen felpiszkálták. Ettől függetlenül megpróbálok egy két-darabot elültetni, hátha lesz belőle valami.
