Az indexen sok helyütt van szó az arabokról, perzsákról, egyéb iszlám hitű népekről ahogyan éppen az aktuális világpolitika történik. Ez a sok szó sokféle is, mindenki másként nyilvánít véleményt. Egyesek szerint csak támadás és hódítás jellemezte őket és ma is csak alkalomra várnak, mások, pedig csal a keresztesek és utódaik által megtámadott Ezeregyéjszakai világot látják benne. Ami a történelmi ismereteket illeti azok csekély kivételtől eltekintve felszínes, iskolai tanulmányokból, mai újságokból, népszerű ismeretterjesztő filmekből áll össze.
A kérdés így rossz. Ismereteink szerint a szeldzsudok először 1077-ben foglalták el Niceát, de csak egy évvel később került véglegesen a kezükre (illetve nem véglegesen, mert a keresztesek csúnyán kiebrudalták őket onnan)
A várost Suleyman ibn Kutalmish foglalta el, aki ekkor még elismerte Malik Shah fennhatóságát. Ezután fellázadt ellene, és megalakította az anatóliai szultanátust.
Őt 1086-ban Malik Sah által küldött sereg Kilij Arszlán vezetésével legyőzte és megölte.
1092-ben Malik Sah halála után az egységes birodalom több részre szakadt, és az anatóliai részben I. Kirij Arszlán lett a szultán. és birodalmának 1097-ig Nicea volt a központja. Ezután pedig Konya.
Aham. Olvassak, keressek, jegyzeteljek neked (helyetted)? Azért remélem, ha már a honorból nem részesülök, legalább egy lábjegyzet erejéig meg leszek említve...
A tulipán kor alapvetően a hanyatló török birodalom kulturális aranykorát jelenti. Erre az időszakra esnek az oszmán építészet, irodalom, és általában a művészet legkiemelkedőbb alkotásai.
Tipikusan a civilizáció hanyatlás előtti, befelé forduló, kifinomuló, művészetek felé forduló korszaka ez.
E kor szimboluma a művészet szintjére fejlesztett tulipánnemesítés. Illetve ekkor terjed el diszitőmotivumként is a tulipán. (mozaikokon, ábrázolásokon, stb.)
Keress rá a neten egy bizonyos Ogier Ghislain de Busbeque (1522-1592) nevű emberkére. Császári követként ő volt az első (legalábbis akiről tudunk), aki tulipánhagymákat lopott ki az Oszmán Birodalomból, majd vitte haza Flandriába elültetni.
Később egy másik flamand, bizonyos Charles de l'Écluse (ismertebb nevén Carolus Clusius), aki szintén Bécsben és Prágában élt a birodalmi udvarnál, a leideni egyetem professzoraként részt vett a kor legnagyobb mesterséges botanikus kertjének, a leideni Hortus Academicus-nak a létrehozásában. Ott elsősorban a még nagyrészt ismeretlen tulipánok nemesítgetésével foglalkozott. Az őáltala kinevelt tulipánok, és az általa írt ismeretterjesztőnek is nevezhető könyek indították el a legtöbb kutató szerint Németalföldön a tulipán-mániát.
IV. Murád oszmán szultánról (uralkodott 1623-1640) olvastam egyszer egy török mondát, amely szerint a szultán a mi Mátyás királyunkhoz hasonlóan gyakran öltözött álruhába és vegyült el a köznép között.
Éjszakánként álruhában rótta Isztambul utcáit és beszédbe elegyedett a közrendűekkel.
A monda szerint azonban nem annyira igazságos volt, mint inkább keménykezű, aki kegyetlenül megbüntette a törvény ellen vétkezőket.
Van ennek a mondának szerintetek valami valóságalapja?
Fejlettségét és gazdasági potenciálját tekintve a korai mogul birodalom mindenképpen előnyben volt az Oszmán Török birodalommal szemben. (Sőt, igazából a kor legerősebb hatalma volt, lekörözve az összes európai hatalmat. )
Satish Chandra- a Medieval Indiában megkockáztatja, hogy a XVII. század elején mind a GDP, mind az egy főre jutó GDP tekintetében első helyen állt. (állítása szerint Akbar féle Mogul birodalom kincstárának éves bevétele 1600-ban bevétele meghaladta a brit birodalom bevételét 1800-ban!!!)
Az Oszmán Török birodalom viszont jóval nagyobb kiterjedésű volt, és igen vegyes kulturájú területeket volt képes integrálni. Gazdasági potenciálja neki sem elhanyagolható, katonai erejét tekintve pedig mindenképpen erősebb volt a mogul birodalomnál. (ennek elsődleges oka, hogy a törököknek modernebb fegyverzetű, 2keményebb" ellenfelek ellen harcoltak)
Az amatőr törikedvelők - merthogy ők vannak többségben szerintem az Index fórumon- nagy része a muzulmán világból csak az oszmán birodalom történelmével van úgy-ahogy tisztában.
Ez abból a százötven évből következik, ami alatt szép hazánk is a muszlim civilizáció áldásait élvezhette:)))
Van néhány török témájú topik a fórumon, ha érdekel a téma, gyere át oda.
Az arabusok lovassággal fejetlenül belerohantak a brit gyalogosnégyszög puskáinak tüzébe. A valóságban is ilyen ostobák voltak? Vagy inkább vakmerőek?
Szerintem viszonylag egyszerű a dolog. Az arab lovasságnak vagy nagyon elavult tűzfegyverei, voltak, illetve sokaknak egyáltalán nem volt.
Ergo a távoli lővöldözés nyilvánvalóan kilátástalan lett volna számukra. Az egyetlen, "esetleg bejön" taktika az volt, hogy minél előbb elérjék az angol gyalogságot, ahol a közelharcban a technikai különbségek kiegyenlítődtek volna.
Egy nyílt harcban ez volt az Madhi felkelők egyetlen esélye. (megjegyzem többször bejött a dolog - amikor viszont nem, akkor nagy mészárszék lett a rohamból). Megjegyzem a zuluk is pontosan ezt csinálták. Néha nekik is bejött a dolog.
Akkor még nem nagyon létezett gerillahadviselés, meg terrorizmus. Ezek a módszerek pontosan azért születtek meg, mert hatékonyan csökkenthette a szemben álló felek közti technikai különbségből fakadó hátrányokat.
Szerintem nagyon érdekes téma, és a keresztény gyökerű nyugaton mindmáig feldolgozatlan téma a korai muszlim hódítások, illetve az iszlám gyors elterjedése.
A keresztes háborúk idején keletkezett felfogás a muszlim hódítókat, mint vallásukat erőszakkal, karddal terjesztő vadembereket mutatja be. (ld. Bar Hebraeus krónikája Omarról). A modernebb felfogások (már a XIX. századtól kezdve) rámutatnak e történelemszemlélet tarthatatlanságára, azonban a hódítások egyszerű leírásán túl csak kevesen vállalkoznak arra, hogy magyarázatot adjanak az iszlám gyors elterjedésére.
A kérdés azért is érdekes, mert nem csak az iszlámmal kapcsolatban, de az iszlám hódítás előtti közel-kelet társadalmi, etnikai, politikai helyzetéről is képet kell nyerjünk a kérdés megválaszolásához.
Csak néhány szempont, gondolatébresztőként:
-A katonai győzelmen túl mi tette lehetővé, hogy a hódítás utáni nagyjából egy évszázad alatt az arab nyelv, mint kultúra közvetítő felváltsa a korábbi görög nyelvet.
-Mi az oka a félnomád (barbár) hódítók kulturális sikereinek pontosan azon területen, amely a római birodalom örökségéből a legtöbbet megőrzött. (összevetve pl. a nyugaton, ill. a balkánon lezajlott folyamatokkal) Miért nem a csekély számú hódító asszimilálódott, és vette át a városi kultúrát, vallást? (illetve kérdés, hogy tényleg nem asszimilálódott e)
-Milyenek voltak a közel-kelet vallási etnikai viszonyai az iszlám hódítás előtt? (mennyiben volt jelen az arab elem a perzsa, római területeken?)
- Mi tette lehetővé a katonai győzelmet, illetve mi tette lehetővé az államhatalom megszilárdítását?
- Azon vallási különbségek, amelyeke ma éles kulturális különbséget jelentenek az iszlám és a keresztény világ között, mennyire volt nyilvánvaló a korai időszakban?
Nyilván számos kérdés felvethető még, először csak ennyit.
1176, Müriokephalon (Myriokephalon):Manuél Bizánci császár hatalmas vereséget szenved Kilidzs Arszlán vezetése alatt álló török hadaktól. A bizánci sereg bár erősebb és jobban képzett volt mint a török a katasztrófális vezetésnek köszönhetően a végeredmény kataszrófa lett. Manuél a vereség nagyságát a 100évvel korábbi manzikerti vereséghez hasonlította. Ettöl kezdve bizánc nem tudott igazán komoly keletre induló hadjáratot indítani. A vereség következményei a keresztes államokra is kihatottak.
Erről és a keresztes hadjáratokról egy nagyon részletes mű jelent meg magyarul: Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története (Osiris kiadó)
Az első keresztes hadjárattól Nikápolyig minden benne van.
A Mahdi háború volt egészen pontosan. Nem ostobaság volt, egyszerűen más utat jártak be a haditudomány útján, s nem ismerték a gyalogsági négyszöget. Meg sok mást, amit Európában a haditechnika fejlődése során felhalmozódott az európai hadseregekben. A modern, gyors tüzelésre alkalmas puskákkal sem találkoztak korábban - lásd Dél-Afrika, zulu háborúk. De megtanulták a leckét. Olvass a XIX. század végi, XX. század eleji arab - idegenlégiós harcokról...
