Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Sokszor álmodtam azt, hogy futok-futok a Spartathlonon, aztán megyek át a hegyen és nem volt tovább, mert felébredtem. Aztán egyszer megint jött az ismerős álom, mentem fel a szerpentinen, fel a köves úton és egyszer csak megszólalt az órám csipogója. De legnagyobb meglepetésemre az álom folytatódott és ráadásul kiderült, hogy ébren vagyok. Hasonló jókat kívánok.
Alapozgatok nagyon lassan, pulzusra, inkább hosszút, mint sokszor jeligére (nincs sok időm). Barcelonaban a legjobb futós hely - ahol órákig futkostam és sosem untam rá - teljesen olyan volt, mint a görög táj, amit ősszel láttam először.
Aztán ezek valahogy összeadódtak és egyik éjjel álmomban a Spartathlonon találtam magam. Futva.
OFF: Egy utcában laktunk Lakos Petivel. „A” Lakossal. Másodikos kisdiák voltam, ő két évvel járt felettem – meg másfél fejjel. Ma sem tudom, minek köszönhettem a barátságát, az iskolában inkább a verekedéseiről, a csínytevéseiről volt híres. Csak az igazgatónő jó szívének köszönhette, hogy nem csapták ki rögtön, amikor tavasszal a tanári szoba küszöbe alatt egy siklót próbált átgyömöszölni. Azt hiszem, engem szeretett. Gyakran együtt futottunk hazafelé. Bizony, futottunk. Ilyenkor a táska lötyögött a hátunkon, a fém tolltartó zörgése adta az ütemet – de olyan sikítani valóan szabadok voltunk. Csak a fahídnál álltunk meg olykor, ahol tágra nyílt szemekkel néztem, a Lakos mekkorákat tud köpni a vízbe. Olyan sercintős-hegyeset, amitől a vízkarikák egészen a partig szaladtak. Tetszett ez a mutatvány.
Egy nap új fiú jött az osztályunkba. Az első találkozásunk egyből a lökdösődésig fajult – és egy órát álltunk mindketten a sarokban, háttal az ablaknak. Aznap ismét Lakos mellett futottam hazafelé. Ő elmesélte, hogy tegnap kileste az eresz alatt a kisfecskéket, és hogy ma gyűjt neki gilisztát a kertben - én pedig szótlanul, összeszorított szájjal bólogattam, és próbáltam annyi levegőt venni az orromon, hogy ne fulladjak meg. Gyűjtöttem a nyálamat. Már alig vártam, hogy odaérjünk a hídhoz, csukott szájjal, fuldokolva ziháltam, de izgatottan vártam, vajon mekkora karikákat fog majd vetni a víz. Megálltam a korlátnál. Hátrahajoltam, és behunyt szemmel, nyolc évem összes dühével és nagyratörő vágyával kiköptem a számban összegyűjtöttet. A repedezett fakorlát közönyösen tűrte, hogy végigfolyjon rajta az, amit a víznek szántam. Nem jutott el odáig. Lakos pislogva állt mellettem, megdörzsölte az orrát, és a vállamra tette a kezét. - Mindegy. Legalább nem magadat köpted le. Máskor vedd lazábban... Aztán elvigyorodott, és rácsapott a hátamon lógó táskára: - Az a hülye, aki utoljára ér a kúthoz! És rohantunk tovább - zörögve, trappolva. ON:
Tessék, egy link. Montenegró fővárosa, a hegyek között, nem a tengerparton. Olyan 800 km körüli a távolság, de elég hosszan lehet menni autópályaszerűségen. Ha valami érdekel, inkább nekem írj e-mailt, pontosabban elmondom, mint a versenykiírásban olvasható. Mindenképp javaslom, hogy ne külön szervezz.
Ha egy rendezendő verseny míatti vita, melynek a második napi részeiről lemaradtam eddig fajul el, akkor én úgy érzem marad az Istváni verzió és így március 31 Podgorica ha jól emlékszem. István tudnál valami bővebb infot vagy egy honlap címet írni Podgoricáról mert jelenleg még azt sem tudom, hogy a helység hol van. Az össz tudományom, hogy valahol vagy Szerbiában vagy Montenegróban.
Egyáltalán nem állandóan. Eddig csak öncenzúra volt, nagyon-nagyon ritkán. Operátor úr tegnap a topik hétszázhetvenkettedik napján írt nekünk először. Az első törléshez közel nyolcezer-hatszász hozzászólás kellett.
Nem kellene az UMSZ honlapján egy fórumot üzemeltetni, ahol nem cenzúráznak állandóan?
Utálom, mikor állandóan fenyegetnek. A munkahelyen a multik talpnyalói, az utcán a demonstrálók és az ellen demonstrálók, itt meg a nagybetűs operator.
ON: A 6. Sárvári 12/24 órás futóverseny ápr. 28-29-én lesz. Hivatalos időmérő a ChampionChip.
Emberek, ejtsük a témát, mert ezzel nem viccelnek a modik, és ha valaki felnyomott bennünket (jogosan, ha már ennyit töröltek és tiltottak), megteheti megint. A moderátori topikban SK-val együtt már kérvényeztük alow és tapír visszaengedését, reméljük meghallgatják, addig beszéljünk a Spartathlon-felkészülésről. Mondjuk én nem, mert csak kis porbafingó vagyok, de majd egyszer, talán :-)))
"Mottó: Figyelj! Végülis mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, A semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.
Még egy mottó: Fel a fejjel, te hülye!"
No, ne búsuljatok! Nem ti vagytok tiltólistán, ti nyugodtan írhattok. Fussatok, irogassatok, és olvassatok sokat.
Én meg töröm a fejem, hogy miért nem segít a Spartathlon teljesítésében, ha izmozás helyett egy kicsit derüsebben tekintünk a világra, a körülöttünk levőkre és legfőképpen önmagunkra.
itt töröltek egy rakás hozzászólást és ki lett tiltva tapír, alow és asernatan. egy óráig nem nézek ide és ilyenek történnek. mondjuk az én hozzászólásommal, ahol felhívtam asernatan figyelmét, hogy ne idézzen az index.hu-ról annak engedélye nélkül, nemtom mi volt a gond, de ez nem kritika a modik felé, mert tudom hogy nem szabad, csak megállapítottam.
Vasárnap Vácon futott a család. Misi az ovis futáson, Panni a 2 km-en, Tímea meg a 11,5 km-en. Volt nagy felhajtás, dobzenekar meg csinnadratta. Én Katikát altattam, majd a verseny végén cseréltünk Tímeával. A környék már csendesedett, amikor kiléptem az iskola ajtaján. Lekocogtam a Duna parti kerékpárútra és elindultam Verőce felé. Élveztem a csendet, amit csak a saját trappolásom tört meg. Kissé emelkedni kezdett a pálya és én csak azért sem lassítottam, hanem kicsit zihálósabbra fogtam a dolgot. A fennsík tetején engedélyeztem egy kis lassulást a lábaimnak, hogy kicsit körbenézhessek. Gondoltam harminc percig futok, utána fordulok vissza, de amikor távolról felbukkantak az első házak a ködben, váloztattam a célon és elfutottam a Verőce tábláig. Visszafelé már fújt a szél és ezért gyorsabb tempóra váltottam, amit a lejtőkön még jobban fokoztam, így viszonylag fáradtan fejeztem be a 14 km-es edzésemet. A legjobb az volt ebben a hatvankét percben, hogy senki és semmi nem tudta megzavarni a nyugalmamat. A topiklakóknak is sok ilyen futást kívánok.
Azt hiszem hosszú idő után EZ az első érdemi hozzászólás a témához.
Csak emlékeztetőül:
"Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében."
Bocs, de most maradjak Podgoricánál, vagy lesz verseny itthon is? Mert már mindenről szól ez az egész, de ezek szerint ez a verseny sem lesz megtartva.
