Nem Restless W, amit keresel?
Mondjuk nálam is pampog valamit a szerverrôl, mikor kiválasztom a cuccot. Biztosan én vagyok egy kritikus alkat, de az a NAGY vállalat, akinek ilyen kezelhetetlen oldala van, az szomorodjon el, de mélyen.
Figyi, nem tudom, hogyan állsz a Sauconyhoz, de ott most olcsóbban adnak pár modellt, köztük a Grid Kyotee c. nôi terepcipôt is (Unisport, Szentendrei út). Mondjuk a simára aszfaltozott (fekete típusú) járdán esôben csúszik, de én hegyet is másztam vele, amire viszont bejött.
Köszi.
Igen, tudom.
Végül mindenki maga dönt. A legjobb tudása szerint.
Épp azon vagyok, csiszoljak valamennyit az enyémen. (Már a legjobb tudásomon.) :)
Lényegében hajlamos lennék össze-vissza futkosni, mikor milyen kedvem van, meg mennyire esik jól, meg mennyire vagyok önsanyargató kedvemben. :)Asszem ez is egy módszer, gondolom nem a legeredményesebb. (Persze, mi számít itt eredménynek ? :))
Hali, most, hogy visszajottem Szegedre, tobb idom van netezni, igy talan ujra tartani tudom veletek a tempot ... mar ami a hozzaszolasokat illeti.
Nyaron csak keves alkalmam volt nethez jutni, igy hatalmas az elmaradasom a legutobbi bejelentkezesem ota ... es ezt nem is valoszinu, hogy bepotolom, szoval ha olyat kerdeznek, ami mar elhangzott a kozelmultban, akkor elore is sorry.
Ha valakit erdekel, iden lefutottam eletem elso 2 felmaratonjat, 2 ora koruli idovel, nem a legjobb eredmeny, de en buszke vagyok ra, mert amennyit keszultem ra, .... sebaj, a kovetkezo jobb lesz!!
Es remenyeim szerint a 2-bol meg iden 3, majd 4 ... talan meg 6 is lesz, ha szerencsesen alakulnak dolgaim. Es ehhez kernek segitseget. A Kaiser`s-en szeretnek indulni, de a maraton sok lenne, ezert csak valtoban futnek, de abban ha lehet, akkor a 21,6 km-es tavot.
Szoval ha van egy csapat, ahova pont beferek igy, akkor lecci szoljatok! Koszonom!! Naggyon szeretnek a Kaisersen felest futni!!
amatőr
Ugyan már, emlékszem még, hogy futottál 800-as versenyt meg maratont is, elég jó idővel! :-)
Jól láttad azt a fotót? Biztos, hogy az idei NIKE-n készült? :-))) Sebesség meg NIKE? Hogy fér ez össze? :-))) Azért majd kérem szépen őket!
Bocs, de nem boldogulok ezzel a nyavalyás adidassal. Mire úgy érzem, hogy már túljutottunk az introkon, s választhatnék terméket, azt mondja, hogy elvesztettem a kapcsolatot a szerverrel, kezdjem előről. :-( Persze lehet, hogy nálam van a hiba...
Ez szenzációs!
telapu, zsuga, csaszi,
gratulálok! Tavaly én is voltam ezen a versenyen (sokkal halványabb eredménnyel), sajnos idén nem értem rá.
Kecskeméti félmaraton,
jó, hogy ennyien jöttök, ha valami gond lenne a tájékozódásban, vagy egyéb téren, nyugodtan hívjatok engem (20/416-02-21), vagy Nyuszit!
Kösz, jobbulok (egy lyukasórám elég volt arra, hogy elnyammogjak egy szelet kenyeret :-))!
Épp tegnap este írtam akibacsitól idézve, hogy nem kell letérni a főútról. (Talán nem kell mégegyszer beírnom.)
Ma délután kb. fél 6-tól estig tartja a leendő BBp PM-es futócsapatunk az első közös edzést a Margit-szigeten. Ha valaki arra jár, azzal tudnánk találkozni.
Minden jót,
Ricsi
u.i.: Nem tudom, IV. kercsaj írta-e már, de nagyon szép üvegeket fest! Ez a tegnapi futásról jutott eszembe.
iSTVan!
Jobbulast! (elozoleg Dezse a mozdujv-rol) Most tanf. vagyok BP-en, tegnap ket kort kocogtam a kulso koron, de erdekelne, hogy a fouton kivul merre kell menni, hogy a belso kor 5km-et fussam a Margit-szigeten.
A tobbieknek meg: sziasztok!
Nem nézte meg senki sem a cipőmről a tudnivalókat? :-((((((((((((((
Valaki, lécci!!! Ha nem írnak túl elriasztó dolgokat, ma elmennék megvenni, ha van a Spuriban...
Én kaptam egy PEPSI rádiót a csajszitól és egész jól szuperál, pedig már többször leesett. Vannak Mp3 lejátszók, amikben nincs mozgó alkatrész stb. Ezek jobbak, mert azt játsszák, amit felmásoltál.
Pl: NIKE PSa Play 120, Creative MuVo, stb.
Éppen az a jó benne, hogy neked kell eldöntened, hogyan tovább. Én személy szerint az idő növelését tartanám legjobbnak. Kb. 45 perc folyamatos futás, és ezt tartani néhány hónapon keresztül. Ha kell a motiváció, tavaszra nézhetsz magadnak valami rövidebb versenyt is, persze ne hajts az időeredményre.
KisBogár!
Ha Pötyike tudja, hogy egy álruhás költő/író lakott vele, akkor biztos nem dobja ki ilyen kegyetlenül! :o)
Tiszteletem a műért! Ez futás közben jött?
Zsazsi
Nagyon tanulságos és érdekes volt az írásod! :-))) Azt hiszem, hogy a topikbeli információk szintézisével és analízisével sikerült teljesen pontosan behatárolni a történéseket:-))). Én a futásban is a változatosságot preferálom, úgyhogy most is csak irigykedek a Te erdei terepedért! Azért vigyázz, hogy az orrára ne ess !!!
Szeretnék jelentkezni a Futóbolondok csapatába. Az írásokból egy összetartó, lelkes és kedves kis amatőr társulat :-))) képe rajzolódik ki bennem. Bemutatkozásként csak annyit, hogy én is rendszeresen futok. Sajnos, nem sokáig lehetek közöttetek :( , az alábbiakból az is kiderül, hogy miért. És sajnálom, hogy mindjárt az első alkalommal valami hátborzongató élményről kell, hogy beszámoljak, de képzeljétek el, a minap futás közben megtámadott egy SZÖRNYETEG! Biztos Titeket is érdekel!
Éppen szokásos reggeli mocorgásomat tartottam, se nem gyorsan, se nem lassan mozogva, de azért lábikóimmal szaporán lépegetve, amikor felülről valami naaagy suhogást hallottam. Felnéztem, és táplálékbevitelre szakosodott szervemmel:-))) erősssen a kezembe kellett harapnom, hogy fel ne kiáltsak! Egy óriási, téglalap alakú fehér VALAMIT láttam közeledni, aminek a vastagsága kb olyan volt, mint az alsó lábszáramé. És ráadásul úgy tűnt, mintha hajladozna is a friss reggeli szélben. Azt hittem, hogy az ijedtségtől magam alá csinálok, pedig már bőven ivarérett példány lennék:-))). Szerettem volna elfutni, elrepülni, mindegy hová, csak el innen, de képtelen voltam megmozdulni. Tagjaimat teljesen megbénította a félelem. "Biztos egy UFO, és most azért jött, hogy magával ragadjon" - gondoltam. "De miért pont engem?" - kérdeztem magamtól. "Hisz még alig éltem egy pár napot, és egy szalmaszálat se tettem keresztbe soha senkinek!" Aztán ráeszméltem, hogy - "Lehet, hogy éppen azért: most ilyen naív, semminek és senkinek se ártó csődőrre van szükségük egy új faj kitenyésztéséhez!" Na de, nem sokáig tanakodtam. Szerencsémre eszembejutott, hogy tőlem nem messze egy mély árok van, ahová, akármilyen hajlékony is ez a VALAMI, azért talán csak nem férkőzhetik be. Az elgondolás jó is volt, azonban a kivitelezésbe hiba csúszott (a Nagy Kredencben ülésező politikusaink is ezt mondják, valahányszor valami óriási baromságot csinálnak, hahaha). Az árkot ugyan szerencsésen elértem, és bele is vetettem magam, de nagy zavaromban nem abba az irányba futottam, amerre - emlékezetem szerint - az árok összeszűkült és fejmagasságban óvóan borult össze, hanem épp az ellenkezőbe, ahol nemhogy kiszélesedett, de szinte teljesen el is laposodott. Hát ez volt a vesztem. Most már mindent egy lapra tettem fel, és futottam, ahogy csak bírtam. Bár az átéltektől néha a lábaim is kicsit összegabalyodtak, de valahogy mindvégig sikerült lábon maradnom (ilyenkor hálát adok a Mindenhatónak, hogy rólunk, a természet legintelligensebb, legharmónikusabb és legtúlélőképesebb teremtvényeiről ennyi végtaggal gondoskodott). Már úgy tűnt, hogy a halálos hajsza győztese én leszek, amikor ez a szörnyeteg olyan aljas cselhez folyamodott, amire a mi tiszta erkölcsű, szabad népünk egyetlen tagja sem vetemedne, még az eltaposásra sem méltó tetvekkel sem. Nos, nem feszítem tovább a húrt! Ez a VALAMI, ez a SZÖRNY, ahelyett, hogy a lovagi tornák iratlan, de annál inkább betartott szabályai szerint, tisztességes versenyben küzdött volna meg velem, vállalva, hogy a vesztes a győztest akár szabadon elvonulni is engedi, nos, ehelyett varázserejének felhasználásával, fondorlatos módon elibém került és a földre telepedett úgy, hogy ezt már csak akkor vettem észre, amikor a hosszútávú anaerob futásom eredményezte végkimerülésben se nem látva, se nem hallva, ráfutottam erre a nagy fehér MICSODÁRA ...amely mágikus erejét ismét latbavetve megint felemelkedett, de most már velem együtt. Be kell, hogy valljam, ekkor bepisiltem. No nem nagyon, épp csak egy alig észrevehető kis csepp erejéig (ha szabad így fogalmaznom:-))), de kíváncsi lennék én arra, hogy vajon más a helyemben hogy viselte volna el a fizikai terhelés okozta lelki megrázkódtatásokat. Az észvesztő futásban energiatartalékaimat teljesen felemésztve már csak arra volt erőm, hogy kapaszkodjak, ahogy tudok. Még a rágószervemmel is próbáltam segíteni a tapadást, alaposan beleharapva ebbe a fehér VALAMIbe. És ekkor ért aznap az első nem kifejezetten negatív élmény: ennek az IZÉnek egész jó íze volt. Igyekezve nem gondolni arra, hogy a méreggel való megétetés akár a SZÖRNY cselszövésének egy újabb fejezete is lehet, ettem is belőle, már amennyit az erős lihegés közben tudtam. Hamarosan kiderült, hogy ezt nagyon is bölcsen tettem. Ugyanis futásban begörcsölt lábaimmal nem tudván elég erősen tapadni rövid idő alatt elfáradtam és leestem erről a MICSODÁról. Szerencsére puha mezőn landoltam, lábaimmal is csökkenteni tudtam a becsapódás keménységén, úgyhogy különösebb bajom nem esett. Földet érve azonban már nem kerestem menedéket, csak iszkoltam, amerre láttam, de a SZÖRNY mindenütt megtalált. És kezdődött minden előlröl. A horrorba illő eseménysorozat még többször megismétlődött, és már azt hittem, hogy sose lesz vége, amikor egyszer csak közbeszólt a Gondviselés. Óriási szél támadt, amely tájfunként söpört végig, és mint egy apró porszemet, úgy fújt le engem ennek a VALAMInek a testéről (túlságos elmélyedésre nem nagyon volt se időm, se kedvem - ugye megértitek !?? - de azért egy pillanatra eszembe ötlött, hogy a történtek milyen szép keretét adhatnák tervezett Akadémiai székfoglalóm témájához annak alátámasztására, hogy mindannyian csak porszemek vagyunk). Dehát ekkor már ugye szószerint is: elememben:-))) voltam, és hatodik érzékem azt súgta, hogy megpróbáltatásaimnak és horrorba illő kalandomnak hamarosan vége lesz. És lőn. Mélyen alattam egy lassan mozgó erdőt láttam. Ugyan nem volt túl sűrű, ahol a SZÖRNY újabb támadásai elől jól megbújhattam volna, de a történtek hatására kissé neurotikussá lett lelkemnek most éppen megfelelt. Megcéloztam, és eleinte zuhanórepülésben, majd később kiterjesztett szárnyakkal, három pár erős, de most kissé remegő lábamat lazán szétterpesztve, szinte tökéletes (!) leszállási manővert hajtottam végre. Azóta itt vagyok. Életem kicsit mozgalmasabbá vált, mert itt is számos meglepetéssel és veszéllyel találkozom, de hát ez már csak így van, ha új vizekre sodor bennünket a sors. Márpedig a vizeket itt szó szerint kell venni, mert ennek az erdőnek a talajából időről időre kisebb-nagyobb buzgárok törnek fel, hogy az egyéb bűzös kipárolgásokat ne is említsem. Hát így éldegélek most, lassacskán tengetve hátralevő napjaimat. Néha felidézem szülőföldemet, a nagy lakmározásokat, az éjjeli bulikat, amiket a Nagy Folyó apályakor, annak medrében tartottunk. A bájos Svábi kisasszonyra emlékezem, akivel annyi időt töltöttünk együtt a sötét éjszakában szerelmesen egymásbafonódva. Haj-haj! Mire is fogom én már használni a még mindig pajkosan hátrameredő kis háromágú huncutkámat? Ilyenkor kicsit el is pityeredek, de aztán erőt veszek magamon, és jobb mellső lábammal letörlöm az előtörő könnycseppeket. Mélyet sóhajtok, aztán szürcsölök egyet a buzgár sós vizéből, és belefúrom a fejem a zsírosan süppedő erdei talajba. Testemet kellemesen süti a nap, amelynek sugarait alig-alig törik meg a ritkás erdő fái. Jó így. Így jó. Álmomban én vagyok a SZÖRNY:))).
Elbeszélésemnek végére értem. Elnézést a hosszúságáért, de kellően részletesen akartam leírni, hogy ha valakivel hasonló történik, akkor legalább tudja magát mihez tartani. Ha kérdések lennének, akár azért, mert a történet valamelyik része esetleg nem volt egészen érthető (senki sem tökéletes, még én sem (hihi -- ezt viccnek szántam:-))), akár mert, valaki további részletekre kíváncsi, szívesen válaszolok ... már amennyire ismereteimből és viszonylag korlátozott időmből telik. Kérem, hogy E-mail-t ne küldjetek, mert itt - érthető okokból - nincs postaládám.
Ja, és még valamit. Ha valakit megnyugtat, a SZÖRNYnyel azóta nem találkoztam. Ez azonban senkit se ringasson abba a tévhitbe, hogy már soha többé nem támad. Ezért két ismert jelmondatot javaslok mindenkinek megfontolásra: cserkésző társainkét ("Sváb résen") és nemzetközi szövetségünkét ("Nem potrohosan").
Persze egy walkman az súly (ez is lehet elöny :o), nekem van egy spec sony rádióm, ami kb 1x3x7 cm, 1 db AAA elemmel megy, rátüzöm a gatyómra, aztán nem is érzem. Az egésznek semmi súlya.
Azért láttam itt valakit futni egy Diskmannel, elegánsan a kezében tartotta, felfele. Én biztos bazira elfáradnék ettöl.
Zoli
