A KUPAK KUP része is azt jelenti hogy FEJ A tubus feje ! Pontosabban fejecske, mert a szó végén kicsinyítőképző van fordítva. Van erre példa nem is egy, például a TÁSKA ---TASAK esetén megvan mindkét verzióban.
Ez sem német szó természetesen mert a TAS/TÁS valójában a TÁROS összehúzott verziója. Az ilyen jelenségek miatt kell minden egyes szót egyénileg kutatni, mert felületes vizsgálódáskor itt TAS gyököket keresgélnénk, pedig ez a TÁSKA valójában TÁROSKA tömören...
A gömbölyűség, kerekdedség, körösség, görbeség, körívesség annyira általános dolog a világunkban hogy bármilyen gyökbe könnyedén belebeszélem jól megválasztott példaszavakkal illusztrálva.
Attól még mert valami kerek és görbe még korántsem kell hogy a hangalak erre mutasson, és egyébként gyakran nem is mutat erre. Elég csak a gyümölcsökre gondolni többek közt, a túlnyomó része letagadhatatlanul gömbölyű, de legalább kerek. De ha nem, akkor is köríves görbe vonalvezetésű, mint mondjuk a banán. Négyzet formájú gyümölccsel ritkán találkozunk a természetben.
ALMA, KÖRTE (ez tényleg körgyökös épp) , SZILVA, CSERESZNYE, MEGGY, SOM, CSIPKEBOGYÓ, KÖKÉNY ---erre külön kitérek, mert ebbe is szeretik belemagyarázni hogy azért "KÖ" kezdetű. Hát nem azért, a KÖK alatt a színét kell értsük, KÉK !
Aztán még : BANÁN, NARANCS, RIBIZLI, EGRES, BARACK, DINNYE, MÁLNA, EPER, SZEDER, SZŐLŐ, ÁFONYA, GALAGONYA, CITROM, BERKENYE, BIRS, SZAMÓCA, és stb...
Túlnyomórészt a szavak nem foglalkoznak hangtanilag a kerekded/köríves , gömbölyű formával, hanem egészen más a névadás ötlete. De amúgy van K_R és G_R hangvázas szavunk bőségesen, ezeken lesz sok körértelmű szó a magyar nyelvben. Most a halom idegen átírást nem említem, az egy másik jelenség mikor a szavunkat egy az egyben átszerkesztik és ezért azonosíthatunk 20 féle KÖR-t is más nyelvek szótáraiban.
Attól még hogy egy szót nem ért egy nyelvész és történetesen épp a formája köríves a dolognak vagy épp pont gömbölyded, vagy bárhogyan közösíthető némiképp görbeséggel/gömbformával még egyáltalán nem biztos hogy ebből is készült valóban el a szó. A K_P sem, A "KOP" egy hangutánzó gyökszó.
KOPOG, KOPPAN, KOPÁCS, KOPÁNCS, KAPA, KIPP-KOPP, KAPAR és ha érteni akarjuk a KOPORsó dolgot, itt érdemes kapcsolatot keresni. KUPA, KOP-ONYA hangutánzó eredetű szó, de fejértelmű lett, és a további szóképzés a K_P dolgot gyakran fejként azonosítja ami valóban gömbölyű.
Na de a hangutánzás okán lett K_P a fej szinonimaszava, és nem a gömbölyűsége okán. tehát a KÁPOSZTA KÁP-ja az FEJértelmű és nem gömbölyűséget jelent. Egy FEJ káposztát kérünk még ma is a piacon ! 1: hangutánzó gyökből KOP/KÁP/KUP (=FEJ) 2: Fejformája okán mint hasonlat a káposzta kezdőhanghármasa. Tehát ez esetben a KÁP=FEJ jelentésű, és nem gömb jelentésű. Még akkor is ha a fej épp gömbölyű.
De ettől még hangutánzó eredetű gyök a K_P , és nem változtatható ez meg nyilván visszamenőleg csak azért mert sokkal később kialakult egy másik értelmezés is a gyökön. Azaz utólag nem változhat meg az eredet. ))...
Nem, de éppoly szigorú logikája van. Fogalmakat, szavakat KIZÁRÓLAG szükség szerint alkotunk. A görbeség szóra semmilyen szüksége nem volt őseinknek, ez a fogalom jóval későbbi találmány, amikor az egyenes, és más geometriai formák gyakorlati és ezzel együtt szóbeli használata szükségessé tette. Tehát a görbeség semmilyen körülmények közt nem lehet az ősi alapszókincs (ősgyökök, gyökök) része.
"milyen szabályszerűség szerint válik szét fogalmilag (és hangtanilag)."
Szerintem Mrácz is egy fantomot keres, meg mi is.
A magyar nyelvben nincsenek hangtörvények, de vannak vonzódások.
Ezért léteznek hangkategóriák. Bizonyos hangok bizonyos hangokra előszeretettel meg szeretnek változni, de nem kizárt a távolabbi rokonság sem. Valószínűleg a hang képzésének módja adja meg erre a választ. Annak hasonlósága.
Amikor Marácz bemutatja, hogy szerinte hogyan alakul át egy gyök valami egészen mássá kiejtésében, akkor arról lehet szó, hogy egyik hang a vonzódás alapján átalakul egy másikká, az megint egy másikat is vonz és így tovább.
Ez egy láncreakcióhoz hasonlatos folyamat.
Ezért változik meg a felismerhetetlenségig egy gyök, de viszont a képzet amit megjelenít, az marad.
Bizonyos fokig ez egy nyelvi játékosság a nyelvünkben.
Ez az ami félre érthető, ha minden áron szigorú szabályokat kérünk rajta számon.
Ezért nem helyes ragaszkodni körömszakadtáig olyan dolgokhoz, hogy de a "k" az mást jelent mint a "g" és akkor az nem lehet ugyan az a gyök, stb.
(kam-t-ár) fn. tt. kantár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) Rendesen füles, állazó, és zabolával ellátott szíjfék, mellyel a paripát, vagy kocsiba fogott lovat fel szokták szerelni, melynek fogó szíja, mit kantárszárnak neveznek, kétfelől a zablavashoz van csatolva, s ezzel a lovag vagy kocsis tetszés szerint a lovat töled-hozzád forgatja. Innen valószinüleg gyöke a görbülést jelentő kam v. kan, melyből lett kant v. kant elavult ige, innen kantó, kanta, kantár. Rokon vele a latin camus, mely ismét rokon a latin s görbeséget jelentő hamus szóval. Igy a törökben kuntar am. kamó, kampó és mérleg; kantorma pedig épen e magyar kantár. Meg van a szláv nyelvekben is. Kantárra fogni, kantáron vezetni a lovat. Kantárt vetni a ló fejre. Czifra, bogláros, sallangos, csüngős kantár. "Mikor kezdé Angyal Bandi a lovát nyergelni; czifra csüngős kantárával fékelni." (Népdal.) Még lova nincs, már is kantáron búsúl (km.). Erősen tartani, visszarántani, neki ereszteni a kantárt. 2) Szalag, szij, vagy kötél, mibe valamit belekötnek, p. az edényeket, melyekben enni visznek a mezei munkásoknak, vagy irományokat. Csalóközben és Mityusföldén szalag, melylyel szeles időben a kalapot állhoz kötik.
Amikor az ember, vagy állat összehúzván magát, összegömbörödik, másként: göbörödik (Czu-Fo, stb.), sőt guborodik (Biharugra, stb.), továbbá begubózik/-gubódzik, megállapíthatjuk é, hogy ezek a szavak egy tőről fakadván, -némi eltéréssel a hangzásban- ugyanazt a fogalmat jelentik?
Nyilván igen.
Újabb változtatással, de ugyanazzal a jelentéssel van egy újabb szavunk a guborodikból, ez a KUPORODIK.
Ez a kuporodik szó épp úgy őrzi még az eredeti ’gömbör’-t, mint előző társai. Vagyis az alap itt a továbbiakban a KUPOR-.
Ezen kuprodott alakúság más térre is átterjedt, s általában kisebb-nagyobb halom jelentésű.
További értelemben: KUPORÍT (= gyűjt) > KUPORGAT,
illetve „kuporított” állagú: KUPORÚ = ráncos. Tehát gömbör > gubor- > kupor- >>
A természetben minden görbe, ennélfogva semmi értelme ennek a megkülönböztető megnevezésnek. Az ember azért nevez meg valamit, hogy azt elkülönítse a többi dologtól...
"(itt talán megkülönböztethető tevőleges vagy elszenvedő)... mi van még?"
Ha a szókezdő ősgyököt nézzük, akkor nem lehet megkülönböztetni, hogy állapotszerű névszó, vagy folyamat, tehát igei jellegű-e.
Az ősgyök lényege az, hogy nincsen szófaja.
Valamilyen toldalék hozzáragasztásával lehet pontosítani a jelentését, és csak ekkor távolodik el olyan mértékben az "általános" jellegétől, hogy szófajilag besorolhatóvá lesz.
KÖNTÖS szó szerintem is a KÖT szóhoz tartozó. Csak vegyük ki az N hangot és meg is kapjuk a ruházat legfőbb jellemzőjét, azt hogy KÖTŐS . És igen, ezt meg kell kötni ténylegesen is. Van oka a nevének, csak egyedül az "N" hang jelenléte az egyedüli indokolandó dolog, ami meg simán lehet csak egy külhoni átírás maradványa amit meghagytunk benne.
Még "KEWTEWS" is volt a torzított leírása, nyilvánvaló hogy a dupla W dolgok csak betéthangok itt, anélkül az E akcentusos KÖTŐS.
A kötésnek a görbeséghez semmi köze, a KÉT/KETTŐ szavakhoz van.
További érvek hogy a KÖNTÖS KÖTŐS :
1. Két kötője van.)) Tehát annyira nyilvánvaló a hangalaki közleség és maga a valóság a 2 szó közt.
2: Látni régi szótárakban egymás mellé párosítva a szót. Magyar Nyelvőr 1. kötetében is egymás mellé írják a szópárosítóknál.
3 : A kötővel rendelkező bármi ruhaneműt ma is divatos "KÖTŐS" xxx néven illetni.
4: Mert van példa hasonló szópárra amikor a bővített szó N betétes : BOZÓTOS -----BOZONTOS
5: Vannak még példák a "KÖT"-ből származó ruházatokra : ködmön, kötény például, a ködmön esetén T-D hasonulásról van szó.
6: A KÖNTÖS ősi értelmében egy hosszú kabátféle dolog megnevezése, ami szintén megkötős volt. A KABÁT ugyan már nem ebből a KÖT-ből van NÁLUNK, de vajon másoknál ?...
KABÁT némely helyen :
A "CAPOTTO meg KAPUT félék a KABÁT módosításai.
Angol : JACKET, COAT --- Az első szó ami nálunk dzseki, az világszerte megvan sokféleképp írva, például bolgár SAKO, ZAKET, szinte biztos vagyok abban hogy ezek a ZSÁK-ból képződtek.
COAT viszont a KÖT szó Japán GAITÖ ---KÖTŐ de van KO-TO (KÖTŐ) is a kabátra ha valaki hitetlenkedne. KO-TINGU is van.
Koreai : KOTEU : KÖTŐ Maláj: KOT--KÖT Maori : KOTI--KÖTI Perzsa KOT--KÖT Skót-gael : CÓTA ---KÖTŐ Szuhaéli --KOTI--KÖTI/KÖTŐ és még biztos találnék némi további keresés után.
Azaz a kabátot amit anno köntösnek is hívtak, nyelvcsaládtól függetlenül meg kellett KÖTNI és máig ez van a szavaikban ott ! Ahogyan a KÖNTÖS KÖTŐS voltaképpen...
ezt is megnézném. valószínűleg van valamilyen szabályszerűség, hiszen a nyelvben minden korlátozott, a hangok száma, az egymáshoz közel álló hangpárok száma, a szófajok száma.
az alapszó
1. valószínűleg főnév, ige v jelző.
2. a fogalom amit leír, az olyan jellegű vagy olyan jellegű lesz (itt talán megkülönböztethető tevőleges vagy elszenvedő)... mi van még?
Az, hogy hány felé ágazhat a jelentés attól függően, hogy milyen azonos hangkategóriájú hangra változik a mássalhangzója a Jóisten a megmondhatója.
A magyar nyelv a végtelenségig tudja csűrni-csavarni a hangok változtatásával.
El is térhet az azonos hangkategóráktól, felvehet teljesen más mássalhangzókat vagy magánhangzókat is, akkor sem tér el az alapjelentéstől, a görbedtségtől.
Marácz László kísérletezik erre vonatkozólag szabályszerűség meghatározásával.
Levezeti a KöR gyök változásait, azt, hogy hogyan tud átalakulni lépésről lépésre a hangok kicserélődésével a már árnyalt jelentés.
Természetesen mindvégig a görbedtség alapjelentésének megtartásával.
kétfelé válik a fogalom (ami érthető, hisz az egyik mozzanatos, a másik mozdulatlan változata a fogalomnak. azzá válik vsz. olyan jellegű.) legalábbis én jelenleg így látom
mindkettő nagy területen megtalálható ami azt mutatja, h régi és alapszó
az lehet, h a köt az előbbiből ered (görbe fogalomkör) a kacs féle 'hajlítás' után [lásd: kunkorodik kancsos (‘görbe’), koncsorog, kontyorog, kucsorodik (‘hajlik, csavarodik’)], de a köt már egy értelemmel megszilárdult önálló fogalom
és az -n- beszúrás is megszokott magyar nyelvi jelenség
kacs kancsos
kucsorodik kuncsorog
.....
+ a másik érvem, h a köntös miért nem a göm- féle gyökből van, az az h a magyarban létezik/létezett a göndör
"Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. "
Az ORT valaminek a negyed részét jelenti, ha az egészet négybe vágjuk megvan a kapcsolat, hasonlóan az ÁRTÁNY szóhoz.
Sőt, az ÁRT gyököt is ide vehetjük akár a kivágás, akár a "megkopasztás" jelentése kapcsán.
Az IRT, szóval mind alaki, mind jelentésbeli kapcsolata van az Arat szónak. Mindkettő a növények vágását jelenti, annyi különbséggel, hogy az IRT a növény teljes megsemmisítését jelenti.
Az ÜRÍT is rokonítható vele, hiszen átvitt értelemben a jelentése hasonló: Valamit eltávolít.
"Nem a kezdetekről beszélünk, hanem a kikristályosodott gyökrendszerről."
Pont a kezdetekről beszélünk, az ősgyökökről, amikből a gyökök állnak, amik alapján meg lehet érteni a gyökök egymással valókapcsolatát. Enélkül merő fantáziálgatás a gyökök közötti jelentés-hasonlóságok, vagy különbségek vizsgálata.
Szerintem Cz-F valamelyest jól megközelítette ezt amikor kapcsolatba hozza a régi ORT/ és az ÍRT szavakkal. Persze nem foglalta össze azon szavakat egységesen és részletezve amiről beszélni fogok, de úgy az érintett 8-10 szócikk után egészen összeáll a kép előttünk. Ezek nagyjából :
ÁRTÁNY szócikk (ez fontos !) , ORTÓKAPA cikk , ÍRTÁS cikk, ORTOVÁNY cikk, OROT és ARAT cikkek, IRTMÁNY szócikk -- és ezek korábbi szavai az IRTVÁNY és IRTOvány is ehhez tartozó.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának ÜRÍT szócikke még jó, ezt nyugodtan olvashatjuk, itt az etimológiai szótárral ellentétben nem kell elhazudni a szavaink eredetét, mivel "csak" az értelmezése a lényeges. Ezeket együtt átvéve elég jó képet kaphatunk néhány szavunk összefüggéseiről.
Azzal nem értek egyet nála (Cz-F) hogy a szó metszést jelentene, ez csak egy szelete a történetnek, az ominózus kifejezés és a testvérszavai tágabb jelentésű fogalmak ennél. Az ARATÁS rokonítható a régi OROTÁS-sal. Ami rokonítható az ÍRTÁS-sal. Ez az egész rokonítható az ÜRÍTÉS-sel. Az erdő irtás tán nem annak ürítése?... Dehogynem épp erről szól. Meg kaszáló/rét dolgot is hívtak IRTÁS néven, és ezeket is ÜRÍTjük az ÍRTÁS által.
ÜRÍT egyik definiálása : tárgyas (rendsz. határozóval) Valamit tartalmazó befogadó tárgyat fokozatosan üressé tesz, úgy hogy tartalmát kibocsátja, eltávolítja . Nem éppen ez történik egy ARATás során ?...
De pontosan ez történik, a földterületünk tartalmát eltávolítjuk. ARAT-JUK--OROT-JUK---ÍRT-JUK--ÜRÍT-JÜK !
A toldalékolás T hangja a TÁRGY amire utal. A tárgy az amire a cselekvés irányul , ezt jeleníti meg. Egy SÜL és SÜT igék között is az a különbség hogy előbbire úgy kérdezünk hogy MI? , míg az utóbbira meg úgy hogy MIT? sütünk meg éppen...
