Lehet, hogy ehhez nem vagyok eléggé régi bútordarab. :) Aranyos, végülis. Valahol becsülendők ezek a régi idők, amikor mindenről lehetett őszintén dalt írni (kivéve a politikáról), és az még jól is állt.
"Adjon az ég nekünk mindig jobbat, ne csak rosszat, ne csak rosszat. Adjon az ég nekünk mindig jobbat, ne csak rosszat, ne csak rosszat. Sok jóból jó sokat, adjon az ég nekünk jó sokat! Sok jóból jó sokat, adjon az ég nekünk jó sokat!"
A nyugodt, szemlélődő életbe vajon belefér a párkapcsolat? Adott két, a maga módján csodálatos lény, akik elkezdik feladni a személyiségüket azért, hogy egy harmadik dolog jöjjön létre, ami vagy csodálatos, vagy nem. Ugye ez a "mi".
Nem tudok mást tenni, mint, hogy elfogadjam ezt, hogy így élnek emberek, és sokan közülük boldogan.
Csak engem... engem ne akarjon senki arra kényszeríteni, a szerelmemmel, szeretetemmel zsarolni, hogy ez az egymáshoz kötözöttséget mesterségesen fenntartva olyan szerepet játsszak el, amihez nincs gusztusom. Miért nem szépek a szivárvány színei önmagukban, miért kell összemosni, miért nem elég, ha csak a lényeges ponton kapcsolódunk, egy rövid beszélgetés, egy szexelés, egy együttalvás erejéig, miért kéne elviselni a másik összes nyűgjét és baját? (az persze más, amikor önként, és attól a kis baromságától szerethető, de ez nem mindig ilyen idilli)
"Meglelt Elek" Csak leírom a nick-ed, hogy el ne felejtsem. Nem volt előzményed, annak idején megnéztem, és az apácás ízléstelenkedésed volt az első, amellyel még csak nem is a témára reagáltál. Bármilyen más neved lehetett volna.
"Férfias" vagy "nőies" mint szitokszó, az ellenkező nemnek címezve. Mintha csak azt mondták volna, "becstelen" vagy "szerencsétlen". A címzett általában felháborodással reagál. Érdekes figyelni, az emberek mennyire eggyé válnak a szerepeikkel.
Bejöttél egy olyan térbe, ahol alapvetően sérülékeny vagyok. Így jártál. A sajnálat nem szeretet. Nincs szükségem egy hatszázadik emberre, aki megjegyzi nekem, hogy zárkózott vagyok, hogy a saját világomban élek.
Nekem nincs hásom arra, hogy felemeljem az eü dolgozók bérét, ezzel egyidőben szankcionáljam a hálapénz elfogadását. Hogy eü intézményeket újíttassak föl, elég forrást biztosítsak az eszközök beszerzésére, és a tolvajokat megbüntessem. Innentől kezdve nem szeretném idegesíteni magam ezzel.
Vagy, hogy minden csak eu-s támogatásból jöhet létre. Miközben néhány gazdag magyarnak elég volna összedobni pár milliárdot egy kórházfelújításra. Meg se kéne nagyon erőltetniük magukat. Széchenyik kellenek ennek az országnak, nem külső hatalmak, akik majd "megmentenek" minket. (tudjuk, mi ennek az eredménye általában)
Ha nem idézted volna az "asszony verve jó" mondást, és nem azt bizonygattad volna, hogy ez csak kiprovokált, tehát az tehet róla, akit megvernek, akkor valószínűleg nem írtam volna.
Te segítenél? Isten mentsen ettől a leereszkedő sajnálkozástól.
"Akár havi 8 milliós hálapénzt is kaphatnak a magyar orvosokAz
Miközben haldoklik a magyar egészségügy, az orvosok közül sokan fejedelmi hálapénzért dolgoznak.
A hálapénz nagyon fontos jövedelemforrás, nincs olyan kórházigazgató, aki megtiltotta volna az elfogadását. A hálapénz-hierarchia tetején az intézetvezetők, osztályvezetők és a sztárorvosok vannak, akik úgy rendelkeznek a kórházi műtőkapacitások fölött, mintha az a sajátjuk lenne – írja az Index.hu.
Az orvosbárók közé pár ezer orvos tartozik, az általuk megkeresett hálapénz havonta 1-8 millió forint között van, ami évi 12-100 millió forintos tiszta jövedelmet jelent fejenként. A Pareto-elv valószínűleg itt is érvényes. Ők, az orvosok 20 százaléka vihetik haza a hálapénz 80 százalékát, kb. 50 milliárd forintot. A többi orvos osztozik a maradékon, nekik fejenként és évente 1-2 millió forint jut - olvasható a lap cikkében."