A súrlódásmentes csiga miatt a kötélerő mindkét tömegre azonos, feltételezve hogy magának a kötélnek nincs tömege. A gravitációs erő is mindkét tömegre azonos. Ebből az következik, hogy a két tömeg gyorsulása is azonos kell legyen. Emiatt bármely elmozdulása szimmetrikus marad. Vagyis ha kezdetben egy magasságban voltak, úgy is maradnak. Ha egyik felér, ugyanabban a pillanatban ér fel a másik is. Tökmindegy, melyikük húzza (helyesebb kifejezés a mozdítja magát a kötélhez képest, hiszen mindkettő húzza...) a kötelet.
A csigán persze elmozdul a kötél, hiszen egyik oldal fixen a kötélhez van rögzítve, és változik a magassága.
Ha a kötélnek van tömege, a mászósabb oldal győz. Pl. végtelen kötél tömeg ugyanaz, mint ha megragasztják a csigát. :-)
teljesen tokmindegy, hogy milyen erovel mozgatja a sulypontjat a kotelen le vagy fel valaki.
hogyha a kotelen kivulrol ( talaj, levego) nem tud elrugaszkodni, akkor a kotel masik vegen levo egyedre hato ero csakis a sulya lesz, tokmindegy hogy rancigalja a kotelet.
mivel a ket mokus sulya egyenlo, ezert e kotel nem fog egy centit se elmozdulni a csigan. mindaddig, amig valamelyik bele nem rug a foldbe.
Ha ennél a rendszernél az egyensúlyi állapot bármi okból megszűnik, akkor a kötél gyorsul, míg ez az állapot fennáll, utána állandó sebességgel mozog, ha az erők ismét kiegyenlítődtek. Ez valóban a gyengébb versenyzőnek kedvez, de az erősebb ha elég nagy sebességre gyorsult, akkor ledolgozhatja a hátrányát. (Egyenlő tömegű mászókkal kalkuláltam csak.)
Tehát a specrelben nincs külön tér és idő. Van egy jól definiált tulajdonságokkal rendelkező téridő. Az, hogy a téridőből egy megfigyelő számára mi látszik térnek, és mi látszik időnek, nézőpontfüggő. Két, egymáshoz képest mozgó megfigyelő nem ugyanazt látja belőle térnek és nem ugyanazt látja belőle időnek.
Azaz a tér-idő egy egymástól kölcsönösen létező, de paramétereiben (a matematika nyelvén megfogalmazva koordinátáiban) elkülöníthető fogalmak
A specrelben mindenesetre nem így van. Sebességfüggő a dolog. Egy rendszerben legyen egy koordinátatengely tisztán térkoordináta, egy másik tisztán időkoordináta. Egy ehhez képest sebességgel rendelkező rendszerből leírva, már nem tisztán tér és időkoordináták ugyanezek a tengelyek. A térkoordinátában már benne lesz az idő, az időkoordinátában a tér.
Ha valaki mászik a kötélen, akkor előfordul, hogy ezt gyorsulva teszi, mert a sebessége nem mindig állandó. Ha felfelé gyorsul, akkor az őrá ható erők eredője is arra mutat, ami azt jelenti, hogy a kötél által a mászó személyre ható erő nagyobb, mint a gravitációs erő. A kölcsönhatás okán a kötélmászó így nagyobb erővel húzza a kötelet, mint azőrá ható gravitációs erő.
A súly szót szándékosan kerültem, mert sok helyen a súlyt azzal az erővel azonosítják, amelyik a felfüggesztett testre a felfüggesztés által hat.
Ha a kezdeti jelenségektől eltekintünk és feltételezzük, hogy a versenyzők sebessége állandó, akkor ők a saját "súlyukkal" egyenlő nagyságú erővel húzzák a kötelet, így a nagyobb sebességű jut fel hamarabb.
Valóban nincs, de ezt abban az értelemben lehet külön választani, ahogy a víz alkotóelemeit a hidrogént és az oxigént, tudvalevőleg mindkét elem létezik egymástól függetlenül is, csak az nem víz...
Azaz a tér-idő egy egymástól kölcsönösen létező, de paramétereiben (a matematika nyelvén megfogalmazva koordinátáiban) elkülöníthető fogalmak. A teret sokan (főleg a matematikusok) egyfajta mátrixként fogják fel, ahol a tömeg a tértől függetlenül létezik.
ha csak a karjukkal dolgoznak, akkor az erosebb pacak jut fel hamarabb, mert ha csak a kotelen lognak,akkor a masikra hato huzoero a testsulyuk, ami ugyanakkora.
ha a foldtol valo elrugaszkodasnal a labbal is dobbantanak, akkor nem tom mi tortenik, tul sok parametertol fugg, az elrugaszkodas ereje, kezi izomero, megtett ut felfele, masik izomereje, stb.
Lógás közben mindenképp csak "saját súlyomnyi" erővel húzhatom meg a kötelet, mert ugye nem ér le a lában. Szóval ebben az esetben NINCS erősebb és gyengébb kötélmászó, maximum gyorsabb és lassabb! :)
Bocs a beleugatasert, en nem vagyok fizikus, csak mezei kozgazdasz, de ezexerint a fizikaban nem ervenyesul az onhasonlosag, vagy csak eddig nem mutattak ki, mint mas teruleteken? Ehhez kapcsolodo masik kerdesem: a fizika mennyiben hasznalja a kaoszelmeletet es mely teruleteken?
A másik dolog : Létezik-e ilyen : "elvileg legkisebb időintervallum"..
Olyasmire gondolok, amivel ezután bármit lehetne "mérni"..
Nevezzük most pl. "blabla" néven ezt a legkisebb időintervallumot.
Példa :
Ha van mondjuk egy feladat, amihez egy gép előre megmondaná, hogy a megoldásához 10 lépést kell gondolkodni, akkor azt elvileg se tudjam megoldani 10 blabla időn belül. Mert ugy egy gondolatomnak minimum fel kell emésztenie 1 blabla egységet.. Értitek? (félve kérdem..)
Az őrületbe kergetsz minket! :) Figyelj! Gyakorlatilag minden csupán a szókincsünk műve, mert látást mi a tapasztalás egyik formájának neveztük el és kész. A tapasztalás pedig alapvetően már filozófiai fogalom (az organikus tapasztalatok után). Aztán mehetnénk az érzékelés kérdéskörére, de akkor már megint a szavakat gyűrnénk csupán... Amit látunk, az arra jó csupán, hogy közvetlenül érzékeljünk dolgokat, de nyilván nagyon sok minden van, mit nem látunk és ettől még létezik. Ez van.
2.
Na ez meg a big-bang elmélet, meg a hasonlók témája. Hát nem tudjuk mi lett volna. Mert a tér és az idő egymástól független létező dolgok, azonban összekapcsolódnak pl. a tömeg kapcsán. Ez a világ (legalábbis ma így gondoljuk) ilyen. A többi vagy sci-fi vagy utópia.
"Semelyik fizikai elméletet sem lehet bizonyítani."
Háááát, ez filozófia. Tulajdonképpen akkor semmi sincsen, mert (akkor logikailag legalábbis) minden lehetne. Ez a kvantummechanika rákfenéje, ti. abban a "világban" (mármint a szubatomi világban, ahol a km. az úr) egész egyszerűen semmi sincs úgy, mint a makrovilágban, ill. borzasztó sok az eltérés.
De ha leszállunk a Földre és picit túllépünk a filozófián (inkább félretesszük), akkor igenis nagyon sok fizikai törvényt be lehet látni, be lehet bizonyítani!
Ííííj, belenyúltunk ám a levesbe! :) Ezek fogós témák... Na mindegy.
Szóval valóban: a Föld kering a Nap körül, sőt nagyon sok minden más is kering a Nap körül, pl. az üstökösök is, de azokat valami valamikor régen elindította útjukon. Azaz sebességre (és ezzel együtt irányra) tettek szerint. Impulzussal bírnak! (Nem csak ők, minden, aminek tömege van, s mozog). p =m*v (vektorokat nem tudok produkálni, bocsánat) Na most. Ez már csak a mi magyarázatunk a dologra, de azért fontos! Fontos, mert az ember ezt nem látja (nem látom gravitációt!), csak tapasztalom, ill. a hatásait mérem, érzékelem, stb. De ez nem olyan mint pl. a tűz, amit látok, érzek, stb.! A keringés tehát elsősorban a megmaradó mennyiségek miatt keletketkezik (impulzus-momentum, energia). Tulajdonképpen igazad van, mert a gravitáció van!
Sokan mondanak sokfélét, de egy biztos: igazán nem tudjuk a választ. A helyzet jelen pillanatban nagyjából a következőképpen fest:
Az biztos, hogy a gravitációt a tömeggel rendelkező részek (azt mondjuk: testek) -részecskék halmaza, amelyből áll minden, ami anyagi- hozzák létre azzal, hogy léteznek! Nos a rel. elv-ből + a modern kutatásokból arra következtettek a kutatók, hogy a téridő (az, amiről oly' sokan állítják, hogy pontosan ismerjük, holott ez nem igaz) geometriai görbülete és az azt létrehozó tömeg valahogy együttesen (kölcsönösen?) hozza létre a gravitáció jelenségét. Nagyjából úgy (képzeljük), hogy a tömeg (pl. egy gömb) "beleül" a téridőbe, és meggörbítve azt egyfajta "behorpadást" okoz benne. Görbült tereket kelt! Tehát nem "benyomja" a teret, mert a tömeg itt ténylegesen létezik a tér nélkül is! (Minden, még egy parányi foton is). Ennek persze vajmi kevés a valósághoz a köze, mert azt látni nem tudjuk, csak mat. leírni.
(Hallottam az ún. graviton nevű elemi részecskének az ötletéről is, hogy ez lenne a közvetítőrészecskéje a gravitációnak, de erre semmilyen bizonyítékot sem találtak, csupán valaki úgymond "fantáziálgatott" egyszer)
Persze Newton, meg Coulomb adott matematikai okfejtést a garv.-ra, ami a klasszikus mechanika alapján használható. De pusztán ebben az esetben csak ennyiről van szó.
2.
Azért nem keringenek, mert többtest-kölcsönhatásban vannak és valahol ez a lényeg, de a dolog azért nem egyszerűsíthető le csupán erre. A keringést a grav., okozza, de az, hogy egy tömeg keringjen egy másik körül rettentő sok feltételnek kell egyszerre fennállnia (megfelelő távolság, súrlódás minimális legyen, tömegközépont helyzete a keringés során ne változzon meg, kellő távolság más nagyobb tömegű égitesttől, stb.). Légüres térben pedig (csak úgy maguktól) nem keringene egyik sem a másik körül (mármint a strandlabda meg a porszem a fentiek hiánya miatt)...
