Köszönjük az ismertetést, és még egyszer - most már pk1 szerint pontosítva - a "közömbös"-ről szóltam (csak ez magyar szó, ami nem baj, csakhogy így nem "internacionális").
Huxley SciFi író is, és a "Szép új világ" művében leírt szkeptikus látomását kezdjük megközelíteni, csupán ő - nem demográfus lévén - nem szőtte bele a fejlett nyugati világban zajló népességcsökkenést, ezáltal a kultúra és civilizáció hanyatlását, s pusztulását, és az azt felváltó kulturálatlan népesség mindent elsöprő térhódítását.
Nos amit te értesz azon a szón az egy judeokatolikus mém/kénszerképzet, azaz Jahve speciális Isten. Csak egy icike-picike kis Istenke a sok Isten közül. Még az is vitatva van, hogy csak harmadolt Isten. Tehát a fél-Isten kategóriát sem éri el.
Nem Isten létezésével volt a gond eddig sem, hanem a tudományos meghatározásával. Hiszen azt sem tudták mi van, vagy mi nincs. Továbbá nem az a fő probléma, hogy nincs Isten, hanem az ellenkezője, hogy túl sok van. Túl sok Istent teremtettek eddig az emberek.
Nagyon sok hibás és cáfolható logikai istenérv után létrejött egy olyan amit eddig nem tudtak cáfolni, mert bizonyított. Isten = gyűjtőfogalom 1. emberek által teremtett fő mítoszlények 2. egy kényszerképzet // Tehát feltárásra került Isten tudományos meghatározása. Innét már felesleges benne hinni és tagadni is, hiszen létezése tudományos tény.
Nos, lehet, hogy van Isten és vannak egyesek, akik tudják ezt. De mivel tudásukat nem képesek átadni, Isten létét nem képesek bizonyítani bármely független elme számára, ezért tudásuk - noha igaz - mégsem tudományos (azaz megismerhető, megvizsgálható) tény.
Kitalálok valami nyilvánvaló Marha-ságot az Isten-ségekhez hasonlóan. Nagy "M"-mel, mert ebből csak egy van. Ezt a Marha-ságot sokat tagadják. Mi értelme van nyilvánvaló Marha-ságot tagadni?
Kitalálok valami nyilvánvaló Marha-ságot az Isten-ségekhez hasonlóan. Nagy "M"-mel, mert ebből csak egy van. Ezt a Marha-ságot sokat tagadják. Mi értelme van nyilvánvaló Marha-ságot tagadni?
Legyen ez a Marha-ság Karakutty.
Karakutty: A Mindenek Előtt Lévő Határtalan Karakutty teremtette Istent jókedvében az igazsággal együtt, hogy ez az állítás, biztosan igaz lehessen :-) Amúgy meg egy általam kitalált mesterséges szó, amit a "para", "Karakum" sivatag, "potty, putty" hangutánzó szavakból raktam össze. Azt kívántam vele bizonyítani játékosan, hogy definiálatlan dolgok létét, vagy nem létét lehetetlen eldönteni, továbbá egy logikai hurkot képeztem vele a világegyetem, Isten és Karakutty teremtéselméletében. Utólag, kb 2 év elteltével a használata után derült ki számomra, hogy Indiában létezik egy ilyen nevű vasútállomás és helység. Egyesek állítása szerint hindi nyelven a kara = jó , kutty = levél üzenet, hír, tehát összerakva ; karakutty = jó hír, jelentésekkel bír. Hogy ez igaz, vagy sem még nem jártam utána, de mindenesetre az ilyen formán, két részre bontott szó, külön külön igen gyakori indiai név.
Tehát Karakutty, mint Isten teremtője nyilvánvaló marhaság, akárcsak a bibliai Isten, mint a világ teremtője. Talán csak néhány évezred különbözteti meg őket, mert az egyiket több ezer évvel ezelőtt, az utóbbit meg csak néhány éve találták ki.
Nos vizsgáljuk csak meg, hogy mi értelme is van egy ilyen nyilvánvaló hülyeséget tagadni? Az Isten tagadóakat ateistáknak nevezik, ezért a Karakutty tagadókat nevezhetjük antikarakuttyistáknak. Tehát ha ma valaki antikarakuttyista világnézetet hozna létre és terjesztene, mennyire is vennék komolyan? Azt hiszen nem kell részleteznem. Akkor viszont az ateizmus sem különb ennél egy cseppel sem. Annyi a különbség talán, hogy az egyik egy alig 6 éves, a másik meg egy több ezer éves marha-ság lereagálása.
Sőt az ateisták és az istenhívők nagyon egységesek egy dologban. Mindkét világnézet/vallás antikarakuttyista. Mindkét világnézet szigorúan tagadja a Mindenek Előtt Lévő Határtalan Karakutty Létezését, aki Istent teremtette.
Azért érdemes lenne végiggondolni, hogy mi is a hit?
hit;A valótlanságok valóságként való elfogadása. Hinni csak a bizonytalan dolgokban kell, mert a biztosat azt tudni szokták az emberek. Tehát a hit a bizonytalanság egyik jelzője is egyben.
Továbbá mi van az Isten-tudókkal? Akik szerint Isten létezése nem hit, vagy tagadás kérdése, hanem tudományos tény.
A fogalmat 1876-ban a Metafizikai Társaság ülésén Thomas Henry Huxley, (1825 – 1895) angol biológus, alkotta meg aki támogatta Darwin evolúciós elméletét, ennek köszönhetően ragadt rá a Darwin buldogja gúnynév. Az agnosztikus szó eredetéről Huxley ekképpen írt :
Így hát gondoltam egyet, és feltaláltam a megfelelőnek kinéző megnevezést: »agnosztikus«. Az egyháztörténet »gnósztikus« fogalmának megfelelő ellentéteként jutott eszembe, azon gnósztikusoknak, akik azt állították, hogy oly sokat tudnak azon dolgokról, amelyekkel kapcsolatban én »tudatlan« voltam. Megelégedettségemre, a kifejezés jól hangzott.
A szó és a fogalom egyértelmű eredetét tekintve, sok más világnézeti ághoz és valláshoz hasonlatosan, egy viccnek, tréfának, agymenésnek született, csak néhányan komolyan vették. Olyannyira, hogy a micimackizmushoz hasonlatos elven született dologból, világnézeti és filozófiai irányzatot is próbáltak gyártani.
Egy olyan csoportot akartam névvel jelölni, és írni róluk, amelyet a HSZ-ban leírtam.
Ha tudsz jobb elnevezést, akkor örülnék neki, mert valóban összetéveszthető az agnoszticizmus nézeteit vallókkal. (egyébként a hármas felosztás elemei közül bármelyiket tovább lehetne finomítani).
A liberális eszköztár meglehetősen megmérgez minket, s átveszünk tőle hibás - bár hatékony - módszereket. Az istenhitet így szembeállítani az ateizmussal egy tévútra vezető összemosást eredményez, mely a hívők oldaláról nem kívánatos.
Valójában minimum 3 csoportot különböztethetünk meg e témában. - Az ateistákat - Az Istenben hívőket - Az agnosztikusokat
Mind az ateista, mind az Isten létezését elfogadó valójában hívő! Mindkettő - bizonyítékok hiányában - hisz valamiben, a hívő abban, hogy van Isten, és azt tagadja, hogy nincs. Az ateista abban, hogy nincs Isten, és tagadja, hogy lenne. Mindkettő belső indíttatásból Istent keresi, csakhogy a hívő a létezésének megnyilvánulásait gyűjti, míg az ateista a nemlétezésének bizonyítékait. Mindkettő sokkal értékesebb mint az agnosztikus.
Az agnosztikus egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy van-e Isten, vagy sem. Lehet, hogy ködösen van benne erről egy félredobott elképzelés, de nem érdekli se az egyik, se a másik oldal véleménye. Számára a lét megfelel így az, az erről való tudás nélkül. Nem logikázik ezen, nem gyűjt semmiféle bizonyítékot, nem érvel ezzel kapcsolatban semmit. Ő ezt a feszültséget - mely az ember természetes módon adódó istenkereséséből származik - úgy oldja meg, hogy lekicsinyli, ignorálja ezt a problémát (lelki prüdériának lehet ezt nevezni). Neki nincs semmiféle kapaszkodó, ha a "lenni vagy nem lenni" problémájával kerül szembe, s csak sodródik az életben. Ezért nagyszerűen alkalmas mindenféle manipulációra, amitől a liberális társdalom kiváló sakkfigurájává teszi őt, akár fensőbb akár póriasabb körökben él. Kiváló eleme a fogyasztói társadalomnak.
Az ateistát hívő oldalról meg kell becsülnünk. Ám neki nehezebb dolga van mint a hívőknek. Miközben a hívők egyik vagy másik csoportja (azaz a vallások) Istenről kialakítanak maguknak egy-egy képet, ő ezek között rohangál, és keresi az ellentmondásokat bizonyítékaihoz. Könnyen talál is, mivel az Isten végtelen, s a róla alkotott kép sokszínű lehet, s csupán egy-egy valláson belül áll egybe következetes képpé. Az emberi értelem eleddig nem volt elég hozzá, hogy az ellentmondani látszó összefüggéseket logikusan feloldja a vallások között, különösen azért, mert pont emiatt inkább értelmetlen háborúskodássá fajult az egyet nem értés. Gyakorlatilag a kereszténység az, (közte a mai katolicizmus) amely tudományos módszerekkel, racionális logikával vizsgálja az Istenről alkotott kép mindennel összeférő magyarázatát (a Bibliai alapon nyugvó magyarázatok tudománya az exegézis). Ez azonban nem szinkretizmus, nem fogadja el mások hitrendszerét, hanem a sajátját úgy bővíti, pontosítja, hogy az közelít más vallások hitelveihez, miközben önmagában logikus, következetes marad.
Ez az állandó és gyors fejlődés új keletű (a II. Vatikáni Zsinat óta [1965] létezik), és gyakran támaszkodik az ateista álláspontok ésszerű elemzéseire. Egy ateista tehát azért van nehéz helyzetben, mert a katolikus teológia folyamatosan elszáguld mellette, úgy is mondhatnánk, hogy az ateista mozgó célpontra céloz, ha a kereszténységet veszi célba.
Tartsuk tehát becsben az ateistákat (nemegyszer meg is térnek!), mert sokat segítenek nekünk a hitünk fejlődésében!
