Úgy látszik figyelmetlen voltam és nem olvastam el az érem feliratát.
Ha elolvastam volna, akkor hamarább kiderülhetett volna a stikli.
Az érmén ugyanis ez szerepel:
"East Lanchasire Masonic Benevolent Institution Incorporated" és egy latin idézet: "Patriae Amicisque Fidelis" (Hűség a hazához és a barátokhoz - ha jól fordítom).
Azon a szalagon, amire az érmet felfüggesztették, azon szerepel a RAOB betűembléma és a GLE rövidítés. S a felső része jól láthatóan bölényszarvat formáz. EZ valóban a bölényrend szalagja.
DE A SZALAG ÉS AZ ÉREM NEM TARTOZIK ÖSSZE!
Valaki véletlenül vagy szándékosan összekapcsolta őket.
Ezen természetesen nincs semmiféle RAOB felirat és bölényszarv.
Ha találsz olyan érmet, amelyen tényleg egymás mellett szerepel (magán az érmén) a RAOB és a Mason(ic) szó, akkor folytathatjuk a vitát. Én ezt nem tartom valószínűnek...
"Kérlek világosíts fel, hogy amennyiben egy jelvényen a "RAOB" felirat mellett szerepel a "Masonic" szó is, akkor az miért nem szabadkőműves?"
Válaszom erre egyszerű: Ilyen nincs.
Erre vonatkozóan az egyik szabadkőműves oldalon a válasz a szokásos kérdésre így szól:
What links do you have with other societies or political parties? Freemasonry has no formal or informal connections to other orders, such as Oddfellows, Buffaloes, the Orange Order etc. nor to any political party
Az Opera Antikvárium 2008. október 30-án (csütörtök) 17 órai kezdettel rendezi 19. könyvárverését, Apáczai Kiadó Molnár Ferenc Terem, Budapest, VIII., József krt. 63.
A Múzeum Antikvárium első online árverése [2008. okóber 14 - október 21-ig] a Vaterán.
Licitálni a vatera.hu oldalon való regisztráció (http://www.vatera.hu/user/mod/) után, a vatera.hu Általános Felhasználási Feltételek szabályzata alapján lehet, amely a regisztrációs oldalon olvasható.
tétel 203: MIKLÓSSY István - Nyílt interpelláció a Belügyminiszter Urhoz a magyarországi Szabadkőművesség állam- és társadalom-felforgató törekvései ügyében.
Budapest, 1912. Stephaneum Ny. 62 l. A szerző által Zboray Miklós országgyűlési képviselőnek dedikált példány. Fűzve, kiadói papírborítékban.
A magam részéről pedig, mivel a Levéltár számos anyagát átnyálaztam már, s előttem van még egy pár hónap, az írásmód számos változatát ismerem, maradok a korábbi álláspontomnál: a mi jogunk eldönteni, hogy írjuk, s nem tiltjuk senkinek, hogy másképp írja.
Ám nem emlegetem állandóan, hogy valaki nem ír helyesen, hiszen ez meglehetős otromba udvariatlanság, a netikett külön is említi, főleg ha látszólag lezárt vitát citál állandóan. Ez valóban jelenthet egyfajta előítéletes hozzáállást, de ezen simán átlendülök. De természetesen te azt teszel, amit akarsz, vagy amit szíved diktál...
Benedek Szabolcs: Nyugatos szabadkőművesek - szabadkőműves nyugatosok című cikkéhez fűzött megjegyzéseim és kiegészítéseim a Profán gondolatok között olvashatók:
Én a Váci utcában, a Vörösmarty tér közelében levő Inmedia hírlapboltban vettem meg.
A benne szereplő írás Benedek Szabolcs: Nyugatos szabadkőművesek - szabadkőműves nyugatosok címmel jelent meg.
(Sajnos a http://www.benedeksz.hu/index.php?oldal=friss oldalon még nem szerepel.)
A tanulmány egy módszeres áttekintése a Nyugat szerzői és a szabadkőművesek közötti lehetséges kapcsolatoknak, személyi átfedéseknek, sajnos - a kérdés természetéből fakadóan - sok bizonytalansággal. Egy-két kisebb és egy nagyobb hibát felfedeztem benne, ezekről majd írni fogok.
Én egy metróaluljáróban lévő újságosnál vettem. Tény és való, még nem láttam mindenütt, de azért már el lehet érni, volt ahol azt mondták hogy hamarosan lesz. Az írás címe: "Nyugatos szabadkőművesek - szabadkőműves nyugatosok".
Őszi eső. Megjelent az Eső című irodalmi lap őszi száma. A szerzők írásaikkal a 100 éves Nyugat folyóirat írói és költői előtt tisztelegnek.
1908. január 1-jén indult útjára a kor legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat, mely 1941-es megszűnéséig több nemzedék számos neves írójának és költőjének adott teret. Az induló lap meghatározó személyisége Ady Endre volt, de csakhamar csatlakozott a szerzők táborához Kaffka Margit, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Babits Mihály és Tóth Árpád. A 2008-as évben országszerte e szerzők és a Nyugat előtt tisztelegnek az irodalommal foglalkozók, így az ESŐ írói is. A szeptemberi számban nemcsak az első, hanem a második és harmadik nemzedék stílusában születtek írások. Ahogy az első oldalon olvasható: "A Nyugat sokkal több, mint maga a lap. Vad és szelíd. Valami zene"
A három találatból kettőnek nincs köze a témához. Az elsőnek legföljebb annyi, hogy egy 18. századi német, szabadkőműveseknek szánt daloskönyv egyik dalának refrénjében benne van a citált kifejezés (sok egyéb mellett). Viszont a dal valszeg nem kimondottan szabadkőműves, mintha a sorszáma alatt ott lenne a forrás, hogy honnét tették bele abba az összeállításba. Étkezésekhez szánt dal, erre utal a refrén is.
rövid leírás: Ún. pince-kápolna, 1780 körül, egykori lakóház pincéjében.
külső leírás: Jellege:
Pincerendszer kápolnával, a 18. század második feléből. Az L-alakú pincerendszer feltételezhetően a felette álló ház rendszerét követte. A pincék kéthajósak, átkötésekkel. Az L egyik szárának végében található a kápolna.
Belső:
Az ún. pince-kápolna terme szegment dongaboltozattal fedett, kis belmagasságú, négyzet alaprajzú helyiség, amelybe egyetlen, szegmentíves záródású keretezetlen nyílás vezet. A bejárat felett kívül kő tábla áll, amelyben két, felhőkből kinyúló kéz látható, "ES LEBE DIE FREUNDSCHAFT" felírással. Belül, a bejárat két oldalán, a sarokban egy-egy szenteltvíztartó edényhez hasonló kő medence áll. A két oldalfalat egy-egy nagyméretű, széles, szegmentíves fülke tagolja. A bejárattal szemben feltáruló fal előtt végigfutó kis kő padkán, a sarkokban, egy-egy copf kőváza áll. A tengelyben boltozatig érő edikulás motívum emelkedik, relief-szerűen faragott nemesi címert fogva közre. Az edikulához ma már hiányos, félköríves alaprajzú mensa-építmény csatlakozik. A párkány frízében "ATHANAS PULLJEWICS", a párkány felett "FÜR SICH UND NACHKÖMLINGE" felirat olvasható.
Mivel nem tudok németül, nem én vagyok az illetékes a feliratok elemzése és értelmezése kapcsán. Viszont a Google-lal keresve érdekes eredményeket kaptam:
Azaz "Es lebe die Freundschaft" +freimaurer -ladiner -amigos keresőkérdésre pontosan 3 eredmény született, amelyből az első egy szabadkőműves könyv, illetve abból egy szabadkőműves dal.
Ha kihagyjuk a freimaurer kulcsszót, akkor már 2600 találat lesz, s ha nem tiltjuk le a ladiner és az amigos szavakat, akkor már 11 500 lesz. (A Ladiner & Amigos együttesnek van egy azonos című "német nóta" száma ...)
Az eredményből két következtetés is levonható:
a) Van egy szabadkőműves dal a hivatkozott kifejezéssel, tehát megvan a kapcsolat.
b) Elenyésző az aránya a szabadkőműves vonatkozásoknak, tehát nem lehet egyértelműsíteni a kapcsolatot.
Megnéztem immár másodszor. A pincekápolna egy, az egykor fölötte álló ház méretét messze meghaladó, elágazó pincerendszer fő vágatának végében van egy boltives falnyíláson át közelíthető meg.
Nem vagyok szakértő, de most már a kb. nyolcvan főnyi érdeklődőt kalauzoló helytörténész is a korábbiaknál árnyaltabban fogalmazott. Felsorolta a pince szk. funkciójával kapcsolatos pro és kontra érveket és elmondta, hogy szükségesnek tartaná, hogy valóban hozzáértők mondjanak véleményt és folytassanak levéltári kutatásokat, annak érdekében, hogy találjanak valamilyen utalást az egykori kistétényi szk. gyülekező helyre, vagy éppen a másik véleményt jelentő legényegylet létezésére. Szk. jelleget erősítőnek vélte a bejárat feletti kőfaragást a két - felhőből kinyúló - kéz kézfogását az Es lebe die Freundschaft felirattal, valamint a falazatból a 4x4 m-es helyiség 2 sarkában kifaragott vázaszerű formákból felcsapó lángnyelveket. A szk. jelleg ellen szól a bejárattal szemközti falon elhelyezett - minden bizonnyal nemesi - címer feletti felirat: Für sich und Nachkömmlinge, s alatta egy név: Athanas Pulljewics. A címer felső részén ötágú korona van, míg az alsó részén érdekes módon kétágú vasmacska. A két oldalfalat bemélyített falfülke tagolja. A bejárat melletti két sarokban medence, melynek talp- és nyakrészét az eredeti kőből faragták.
A pincekápolna állapota siralmas. A két-három évvel ezelőtti állapothoz képest is sokat romlott, mert a felszínről beszivárgó víz és az abban lévő anyagok oldják a rendkívül puha, durva mészkövet. A beomlás ellen a korábban meglévőkön kívül újabb aládúcolással próbálnak védekezni, s így egyes részei, pl. a feliratok erősen takartak.
Összességében, úgy gondolom, hogy további történeti kutatások nélkül nem lehet állítani, hogy szk. kápolna lenne, de a legényegyleti gyülekezőhely volta sem bizonyított. Akármi is volt az eredeti funkciója a XVIII. század utolsó éveiben, a pincekápolna helyreállításra és megőrzésre érdemes.
Úgy megtetszett... kár, hogy nem volt villámára! :((
No de a viccet félretéve. Örülük, hogy megemlítésre került a Gyűjtőkboltja.hu webáruház. Van még pár darab ami nincs fent, ha van rá igény lefotózom és felteszem őket.
A Vaterán megjelent az Árpád, a Testvériséghez szegedi páholy függője, s a 26000 Ft-os kezdőárat rögtön meg is adta valaki. Október 16-a a határidő, ameddig még rá lehet ígérni.
Az eladó "100 éves szabadkőműves kitüntetés medál"-nak nevezi a tételt, bár erre utaló felirat a függőn nincs. Tény, hogy a ma működő páholyok közül az Árpád, a Testvériséghez a legrégebben alapított (1870).
(Furcsa, hogy Symbolikus Nagypáholy honlapján lespórolták a páholy jelzőjét és csak úgy egyszerűen Árpád-ként emlegetik. Pedig a mostani honlapátalakítás kapcsán igazán könnyen pótolhatnák ezt a hiányosságot.)
Hát én belekukkantottam egy könyvesboltban. De nem vágyom végigolvasni.
Egyik oldalról Mozart élete - feltehetőleg pontosan. Másik oldalról egy keleti nagy beavatott vándorlása, hogy a megtalálja a megjósolt Nagy Mágust - tiszta (gyenge) fikció. S az illető eközben előírásszerűen veszi fel és tartja a kapcsolatot az európai szabadkőművesekkel.
Pillanatok alatt szó esik a nagy titkokról, illetve arról, hogy (napos időben) esik az eső, (jó lenne csendben maradni a profánok jelenlétében) stb.
Egyszóval szájbarágós ismeretterjesztés mindkét fonalat illetően.
A stílusa korrekt, de nekem kicsit fűrészporízű.
Van már szakértő (zenei) recenzió is a műről, a szabadkőműves könyvekkel foglalkozó lapomra rátettem:
A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertje a Festetics Palotában (1088 Budapest, Pollack Mihály tér 3.) 2008. október 24. 18:00.
Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K. 477 Kovács Zoltán: Álomtáncok Haydn: 57. szimfónia Britten: Simple Symphony Vezényel: Kollár Imre Festetics sorozat
Kollár Imre, a MÁV Szimfonikusok új vezető karmestere, különböző korokból származó, különböző stílusú művekből gondosan összeválogatott műsort nyújt át közönségének. Mozart korában jelentős szellemi mozgalom volt a szabadkőművesség: a világ előre menetelét, az emberiség megjobbítását akarták elérni, némiképpen misztikus eszközökkel. Sokan azt tartják, Mozart több művet is komponált ennek az eszmeiségnek jegyében, e körbe tartozik az 1785-bõl származó gyász-zene. ...
A Polgár Galéria és Aukciósház 2008. október 16-án (csütörtökön) 17 órai kezdettel rendezi 75. őszi művészeti árverését galériájában, Budapest, V., Váci utca 11/B. félemelet.
Újabb aukciók indultak szabadkőműves, vagy annak tartott tárgyakra a Vatera.hu aukciós piactéren.
Van egy cseh gyártmányú hőmérő, amelyen zárt derékszögvonalzó és körző ill. két kalapács szerepel. Én nem vagyok teljesen meggyőződve a szabadkőműves eredetről.
Egy kitűzőn pedig fejsze, fűrész és még néhány más szerszám szerepel 1879-es évszámmal. Ha már titkos társaság, akkor inkább a szabad ácsok jelvénye lehetett.
A Vatera legújabb szabadkőművességgel kapcsolatos árverései között megjelent néhány olyan árucikk, amelyek eredetileg a Gyűjtők Boltja lapján szerepeltek.
Egyelőre nem az összes érhető el a Vaterán, az ilyesmi iránt érdeklődők csak látogassák szorgalmasan a Gyűjtők Boltja weblapját:
A kommentár 2008/4. számában megjelent egy érdekes írás, Balázs Péter: Apologétából istentagadóvá? Martinovics Ignác egy korai filozófiai értekezéséről. A tanulmányban a szerző Martinovics 1783-ban írt, latin nyelvű értekezésének eszmetörténeti elemzésére vállalkozik. A leideni akadémia pályázatára készült munka eredeti címe: Dissertatio de Harmonia naturali inter bonitatem divinam et mala creata, azaz Értekezés az Isten jósága és a teremtett rossz között fennálló összhangról.
Megnéztem a Nemzeti Múzeumban a Pulszky kiállítást - kicsi, de jópofa.
Viszont semmi utalás nincs Pulszky szabadkőművességére, pedig hát szabadkőműves munkássága összemérhető más területeken végzett tevékenységével, pl. nagymestersége és lemondása is e posztról külön fejezetet jelent a magyar szabadkőművesség történetében.
Viszont az, hogy az ismertető szórólapokon erről nem esik szó, csak szándékos lehet, hiszen a kiállítás rendezője, Aczél Eszter a szabadkőművesség kiváló ismerője, a Nemzeti Múzeum szabadkőműves gyűjteményének kezelője és számos szabadkőművességgel kapcsolatos cikk szerzője.
Kíváncsi vagyok, hogy a 2014-re, Pulszky születésének 200. évfordulójára ígért nagyszabású életmű kiállításon milyen politikát folytatnak majd ezzel kapcsolatban.
Mindkét Szerkesztés alatt! levő weblap visszatért a normális működéshez - a Galilei páholyé egy régebbi állapothoz, azaz a legfrissebb változtatások eltűntek.
"Körültekintőbb helyeken nem tesznek megjegyzéseket a valós okok ismerete nélkül."
Ha netán a Szerkesztés alatt! levő weblapok hacker támadás vagy katasztrófa áldozatai lettek és a webmesterek nem tudják visszaállítani az eredeti helyzetet - amit nem tételezhettem fel, hiszen körültekintőbb helyeken van naprakész mentés az állományokról s így a lapot rövid időn belül helyre tudják állítani (lásd a Sas páholy esetét) - szóval ebben az igazán valószínűtlen esetben felajánlom gyűjteményemből a szóban forgó honlapok nem túl régen archívált változatát a rekonstrukcióhoz.
Ez tényleg borasztó. A fordító eredetileg rendőr lehetett. :-))
Én egy Lomas-Knight remekművet olvastam egyszer ilyesmi fordítással. Olyanok voltak benne, mint "James de Molay", meg hasonlók. Megyjegyeztem, hogy Fejes Péter fordította.
Olvasgatom a Pat Morgan féle "A szabadkőművesség titkai" című frissen megjelent könyvet, s némi dézsávű érzetem van. Hányszor is emlegettük itt ezekben a hozzászólásokban a fordítók hozzá nem értését, a fordítások csapnivaló színvonalát?
A főmester ebben a könyvben is nagymester, a kötény az köpeny (az előző bekezdésben még kötény volt és ott látható a képen is!), de talán a legszebb a főfelügyelő tisztsége (Scotland Yard?).
Jelek: ... a szimpátia jele ... (sympathy = együttérzés, itt!)
A szabadkőművesek által viselt híres köpenyek a kőművesek ősi szakmájának jelképei. (Ki látott már köpenyes kőművest?)
A nagymester világi, tapasztalt kőműves. (Nem tudom kitalálni az angol eredetit...)
A Shriner az Oltári. (A shrine-t szentélynek szokás fordítani ebben az esetben.)
A körző és szögmérő együtt a szabadkőművesség szimbolizmusának alapját képezi. (Körző és derékszögvonalző a szabadkőművesek jele.)
Minden rétegnek van egy szolgálati jelvénye. (Mondom, hogy a Scotland Yard!)
... miközben lábfejével négyszöget formál ... (square = derékszög, itt)
A bevatási szertartáson ... kötél a nyaka körül. A régi időkben a kőművesek vontatókötél segítségével másztak fel az épületek magaslataiba ... (Nem keveri a szezont a fazonnal?)
Az esküben elhangzó büntetések helyenként meglehetősen szigorúak. (Az ősi eskü ezen jellemzése igencsak bagatellizálás.)
A jelölt, miután a tőrt már alkalmazták rajta, ... (Belemártották, kiélesítették???)
A szerencsétlen Hiramra egy napon rátámadt három legény, akik mindenáron tudni akarták a szakma titkait, és arra használták eszközeiket, hogy meggyilkolják a mestert. (Hej, ha ebből állna egy OKJ vizsga...)
Ha bizonyíték kell, hogy a szabadkőművesek kitűnő szeretők lehetnek, elég, ha Giacomo Casanova példáját vesszük. (Igazán csábító!)
A szerelmi kalandorért világszerte elaléltak a nők. (Ah, az igazi szabadkőműves!)
A szabadkőművesség az egyetlen szervezet, most és talán a múltbab is, amely mindenkoron támogatja a toleranciát és a becsületes gyülekezést. (Mégiscsak jobb, mint becstelenül gyülekezni!)
Maga a könyv is meglehetősen korlátolt, az amerikai szabadkőművességet ismerteti csak a szerző, s azt is hiányosan és gyakran tévesen. Ráadásul mindezt kategórikusan teszi. Pl. minden páholyt sorszámoznak szerinte. (Amerikában igen.)
A szerző szerint "amit a 60-as évektől kezdődően számszerűen elvesztett a szervezet, azt most lassan, de biztosan visszanyeri."
Itt feltehetően a szabadkőművesek létszámára gondolt Morgan, de ez tényszerűen nem igaz. Hosszú évek óta folyamatosan csökken a szabadkőművesség létszáma, különösen az összlétszám legnagyobb részét adó USA-ban.
Egyszóval nem túl tartalmas könyv, de ami tartalom benne van, annak az értékét és megérthetőségét is lerontják a fordítás szögletességei és leiterjakabjai.
Pulszky-ritkaságok. A Magyar Nemzeti Múzeum egykori igazgatójához, a hazai múzeumügy kimagasló személyiségéhez, Pulszky Ferenchez kötődnek azok az emlékek, dokumentumok, fényképek, amelyeket Saphier Dezső Tibor műgyűjtő ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak. Pulszky születésének 194. évfordulóján rendezett, tegnap óta látható kamaratárlaton megtalálható például szivartárcája, hajfürtje és néhány igazi fotókülönlegesség, az amerikai gyorsfényképnek is nevezett ferrotípia. (MTI)
Kb. két éve láttam a pincekápolnát, s noha nem vagyok hozzáértő, a magam részéről azt gondolom, hogy semmilyen egyértelmű jel vagy bizonyíték nincs benne arra vonatkozólag, hogy bármi közel lenne a szabadkőművességhez.
Október 3-án, pénteken 17 órakor: Szabadkőművesség Budatétényben. A pincekápolna megtekintése (Budatétény Jókai Mór u. 50., a Pokorny sportteleppel szemben). Előadó, a sétát vezeti:Garbóci László.
Egy korábbi alkalommal - kb. két és fél éve - már híreltem egy ilyen sétát, s most megint teszem. Teszem ezt azért is, mert a pince szabadkőműves jellege vitatott.
Lalo korábbi véleménye (2499) szerint nem valószínű az egykori szabadkőműves funkció. Nem kételkedem a véleményében, de ez mégis csak egy vélemény. Ha ti, a többi hozzáértő, többen megnézitek, és véleményt mondtok, talán nagyobb az esély, hogy egyértelműen, mindenki számára meggyőző módon eldőljön ez a vita a kápolna valódi funkciójáról. Az egykori tanács által végeztetett állapotfelmérésről készült jegyzőkönyv (1986. október) - többek között - azt írja, hogy a kápolna funkciója további kutatást igényel. Mint a helyzet mutatja, ez az igény máig érvényes.
(filmproducer, rendező, képzőművész, irodalmár és némiképp politikus)
Tizenöt éve hunyt el e sokoldalú művész, ember, de talán úgy kellene fogalmaznunk, hogy "az örök keletbe" költözött, hiszen élete jelentős részében aktív szabadkőműves volt.
A Hodobay Papírrégiség Kereskedelmi és Aukciós Ház BT (1053 Budapest, Magyar utca 44., 266-11-87), 2008 szeptember 23-án kedden 16:30 órától tartja 20. árverését az Andrássy út 124. alatt.
A katalógusból:
http://www.hodobay.hu/20pr.pdf
2403.
1873-ban, a szabadkõmûvességrõl megjelent 105 oldalas könyv, amelynek a címoldala hiányzik!
Tavaly, 2007. november 21-én 14:30-kor nyitották meg a Szabadkőművesség Erdélyben című kiállítást az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban (MNIT), Kolozsvár-Napoca.
Jó lett volna látni a kiállítást, amire minden esélyünk meg is lett volna - ha tudtunk volna róla.
Sajnos manapság is él az a reflex, amely szerint csak nyugatra figyelünk, keletre nem. Még akkor sem, ha Erdélyről van szó.
Eladó magyar szabadkőműves szertartáskönyv 1888 (30 000 Ft)
Dátum: péntek 25 július 2008
Eladó a képen látható, 5888-ban kiadott (=1888), magyar nyelvű könyv: Magyarország Symbolicus Nagypáholya - Az Első Fok szertartáskönyve, Budapest, 5888.
További állapot- és részletfotókat küldhetek. Átvehető Budapesten, vagy utalás után postai úton.
A néhány hónappal ezelőtt szóba került Széchenyi emlékérem - amelyet a Széchenyi-páholy nevének helyes datálásához lehet felhasználni - most potom 20 000 forintokért megvásárolható:
A Székelyföld (http://www.hargitakiado.ro/index.php) című csíkszeredai kulturális havilap ez év augusztusi legfrissebb számában közli Berényi Zsuzsanna Ágnes bevezetőjével Benedek Marcell egy ismeretlen színmművét.
Sajnos maga a darab nem került be a folyóirat online változatába, de Berényi Zsuzsa írása sokat elárul róla:
Amennyiben a könyv állításai tényleg igazak, úgy kérek minden szabadkőművest, hogy vesse be okkult hatalmát a dollár védelmében! Az alacsony árfolyam nem tesz jót a világgazdaságnak:-))
Alcím:Az amerikai pénz mágikus és titokzatos története
Szinopszis
Ma már széles körben ismert, hogy az Amerikai Egyesült Államokat többségében olyan emberek alapították, akik okkult eszmékben gyökerező filozófiát követtek, vagyis a szabadkőművesség és egyéb titkos társaságok tagjai, akik az Egyesült Államokban egy „új Atlantiszt" vagy „új Jeruzsálemet" láttak. Azt viszont kevesen látják át, mi a kapcsolat az Egyesült Államok alapját képező szabadkőműves ezoterikus tanok és az amerikai gazdaságot alátámasztó gazdasági alapelvek közt. Kevesen tudják, hogy a dollár maga is egy mágikus energiaegység, a dollárbankjegy pedig önmagában is mágikus talizmán. Az amerikai bankjegyeken már a kezdet kezdetétől jelen van a szabadkőműves és misztikus szimbolika, így akarták megkülönböztetni az amerikai pénzt az Óvilág pénzeitől, amelyeken mindig az épp hatalmon lévő uralkodó mellképe szerepelt. Ezzel szemben az amerikai alapítóatyák megegyeztek, hogy az amerikai pénzt annak a monarchiaellenes, liberális filozófia jelképeinek kell díszíteniük, melyek szabadkőműves eredetűek.
A dollár ugyanaz tette, mint a születési rang vagy a vallás Európában. Ez volt Amerika püspöke, királya, földesura, egy olyan társadalomban, ahol semmilyen más norma nem létezett, s nem létezik ma sem. A csak nemrégiben nemzetállammá vált Egyesült Államok teológiája teljesen evilági, középpontjában a pénz és az üzleti szabadság, a kilátás és a hozam, a haszon és a veszteség van. Voltaképpen a pénz csodája áll a középpontjában. A pénz vallását Mammon kultuszának nevezik, a mindenható dollár pedig a legfelsőbb lény, akit ma már az egész modern világ imád.
bocs, hogy olyat írtam, amit ismersz, használsz, ezt nehéz eltalálni, ki mennyire ismeri és használja a netes adatbázisokat. van még egy, ez viszonylag új, és számomra elég használhatatlan: http://www.oszk.hu/humanus/, illetve ez:
a matarka nálam ötvenesével listáz, és lehet menteni is, nem tudom, még nem próbáltam. A haladó keresénél beállítható az "or" kapcsolat, nem tudom mennyire használható.
Még egy nyitott kérdés számomra az Iker és Matarka keresőknél, hogy hogyan lehetne az eredmények listájánál a tételek számát megnövelni? Erre azért lenne szükség, hogy ne tizes blokkokon keresztül kelljen lépegetnem, hanem egyszerre kimenthessem az összes találatot.
Köszönöm a javaslataidat, bár ezeket már ismerem és használom is. (Ha esetleg spéci könyvtárosi keresőket tudnál ...)
Néhány érdekesebb találatot már fel is tettem a lapra, de sajnos az időm és energiám véges. De "evidenciában van".
Én a "szabadkő* vagy főmester vagy nagypáholy vagy symbolicus vagy nagyoriens" kereséseket szeretem használni, mert így a szabadkőműves és a szabadkőmíves is bekerül a hálóba. A nagymestert nem érdemes használni, mert akkor a sakkcikkek jönnek elő.
Ez az Iker-nél tökéletesen működik, sajnos a Matarka keresője nem tudja a "vagy" logikai műveletet - vagy csak én nem tudom a mikéntjét.
Köszönöm a segítséget tőled, de bárki mástól is szívesen fogadom az ötleteket.
itt a tárgyszó mezőbe beírt "szabadkőművesség" kifejezés ad 67 találatot.
természetesen vannak átfedések a egymással is és a szkp4-gyel, de biztos találsz érdekes cikkeket, s van, amelyik online elérhető vagy pdf-ben letölthető.
Én a nagyoriens.hu -ra gondoltam, és az ottani Nacsády interjúra. Egyébként Veres András sem nagymester már, de amikor azt az interjút adta, akkor az volt.
Valószínűleg egy másik cikkre gondolhatsz mint én.
A http://szabadkomuves.lap.hu/-n szerepel "A szabadkőművességről" dobozban a következő link: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=126923 "Riport az MNO (akkori) nagymesterével" címen. Itt Veres András nyilatkozik, aki ex-nagymestere a Nagyoriensnek, tehát teljesen renben van a cikk és a címe is. Én erre gondoltam.
"Egyébként mit szólsz a honlaphoz? A páholyok anyagaihoz?"
Ezek után már bizonytalanságban vagyok, hogy melyik honlapot emlegeted. A http://szabadkomuves.lap.hu/-n levő páholy honlapok majd mindegyikéről írtam már itt is és a Profán blogomban is. (Illetve folyamatosan átviszem az itteni cikkeimet, ha meg vagyok elégedve velük.)
Esetleg a Nagyoriens új honlapjára gondolsz? Arról is írtam már, sőt azt a cikket átvették és egy ideig olvasható volt az "MNO blogja" rovatban.
Csak egy pontosítás: Az interjúalany nem a nagymester, ez csak a cikkíró hibája, amit a weblap szerkesztői úgy hagytak, szerintem azért, mert nem akartak megcsonkítani egy interjút.
Egyébként mit szólsz a honlaphoz? A páholyok anyagaihoz?
A sokáig magára hagyott lapból sorra kipotyogtak az ideiglenesen nem elérhető lapok linkjei, mert nem volt, aki felülbírálja az automatizmust.
Most végre újra szaporodnak a linkek, például a Profán lapcsalád oldalai is bekerültek a gyűjteménybe. De bekerült egy riport a Nagyoriens nagymesterével, megjelent a Nagyoriens új weblapja és két páholyának blogja, több wikipédia cikk.
Talán a legnagyobb új vállalkozása a lapnak a híres szabadkőművesek linkkel ellátott listájának dobozokba rendezése. Mára mintegy 77 magyar és 100 külföldi név található a lapon, köztük Allende és Pinochet, Gábor Andor és Kosztolányi Dezső, Lessing és Henry Ford - áldozat és gyilkos, vörös és (egy ideig) fehér, zsidó és zsidógyűlölő.
A hirtelen megnövekedett információmennyiség persze hibákat is tartalmaz, néhány link duplán fordul elő mint Frankel Leóé, vagy helytelen a magyar boxban szerepeltetni külföldi szabadkőműves listát.
Néhány esetben vitatott, hogy valóban szabadkőműves-e a szerepeltetett személy, pl. Márai, Robespierre, Reagan.
Nyilván nagyon sok név hiányzik, sok esetben kérdéses lehet, hogy annyira közismert-e valaki, hogy szerepeljen ezen a listán. De azért én Goya nevét igen csak hiányolom.
Még nem mindegyik kipotyogott link került visza, pl. a Tolerancia és Testvériség páholy sem szerepel, hiányzik Szaltnai Rezső Kempelenről szóló írása és egy-két kevésbé jelentős link.
Az weblap szerkesztésének újrakezdése nagy lendülettel indult meg, remélem, hogy ez tovább tart majd, mint az első periódus lelkesedése.
Gyanítom, hogy ez a megújulás szerkesztőváltás következménye lehetett, hiszen "Új műsorhoz új férfi kell!".
A tizenkilencedik század utolsó és legnagyobb rejtélye volt ő. Az első bűnöző, aki sztár lett, az első nagy megoldatlan titok, mely máig újabb és újabb kalandvágyókat sarkall vadabbnál vadabb megoldásokra: Hasfelmetsző Jack. 1888 őszén tíz hét alatt öt kegyetlen, rituális gyilkosságot követett el, és ezzel sosem tapasztalt pánikot keltett Londonban. Abberline felügyelő, a Scotland Yard magányos nyomozója a rém nyomába ered. A különös rendőrről azt beszélik, sikereit az álmainak köszönheti, éjszaka meglátja, ki a tettes. Ezúttal azonban olyan akadályba ütközik, amit ő sem láthatott előre: beleszeret abba, akiről tudja, ő lesz a következő áldozat...
Szereplők:
* Frederick George Fred Abberline - Johnny Depp (Stohl András) * Sir William Gull - Ian Holm (Végvári Tamás) * Mary Kelly - Heather Graham (Gubás Gabi) * Peter Godley - Robbie Coltrane (Hollósi Frigyes)
Az a helyzet, hogy én semmi ilyesmiről nem tudok. Ez persze nem zárja ki, hogy legyen.
Az a gyanúm, hogy általában csak egy körző-vonalzó emblémával jelzik ilyen irányú kötődésüket a sírjukon azok, akiknek ez fontos. Ilyet képen láttam is.
A piramis forma sirkő szerintem már olyan arány- és iránytévesztés, mint az eredeti Anderson-féle alkotmányban az egyiptomiakig, sőt Ádámig visszavzetni a szabadkőművesség történetét.
Szóval szerintem lehetnek ilyen sírkövek, de ezek nem kapcsolódnak formálisan egyik szabadkőműves rendszerhez sem.
Belenéztem blogodba (sokadszor), megnéztem a Szabadkőműves templomok és egyebek c. videót is. Feltűnt nekem a filmben egy piramis alakú sírkő. Felidéződött bennem egy régi, gyerekkori emlékem, mely szerint a Farkasréti temetőben valamikor1958-61 körül állt még egy ahhoz hasonló, piramis alakú régi sírkő. Se azelőtt, se azóta nem láttam hozzá hasonlót. Mennyire lehet szk-specifikus az ilyen síremlék, mennyire lehet szabadkőművesre utaló a piramis alakú síremlék. Vagy semmilyen specifikus kapcsolat nincs a kettő közt?
Szerencsém volt megtekinteni a (részben) helyreállított dégi Festetics-kastélyt és a benne látható kiállítást. Élményeimről a Profán gondolatok blogomban számoltam be:
Kedves Lalo! Köszönöm! Elkerülte a figyelmemet a hivatkozott Terasz cikk (Tekintet, 2004. 12. szám) dátuma, valamint korábbi bejegyzésed (2005.03.21). Minden esetre nagy érdeklődéssel olvastam a vonatkozó cikkeket, különösen Péter László ÉS-beli cikkét (2005.01.21). Ez utóbbiból megdöbbentő volt számomra, hogy a szegedi Csongor Győző ellen (is) hajszát folytató, 1967-ben századosként szolgáló Magyar József, a BM III/III-as alosztályának volt beosztottja, 1989-ben alezredesként ment nyugdíjba, majd ezt követően 2003-ban ezredessé nevezték ki.
Érdekes, kritikai hangvételű cikkre akadtam a TERASZ.HU online kulturális magazin TEKINTET című oldalán, amelynek tárgya ezúttal a szegedi szabadkőművesség múltjával kapcsolatos. A cikk szerzője, Péter László, többek között forrásértékű adatokat is közöl a titkosrendőrség által 1956 után megfigyelt "gyanús" személyekről, ezek közül is főként a "Kőműves" Csongor Győzőről (no és persze nem utolsó sorban e megfigyelések módszereiről). A téma apropóját ezúttal Berényi Zsuzsanna Ágnes magánkiadásban (100 példányban) megjelent "Szeged szürke eminenciása" című dokumentumkötete adta. A cikket lásd itt:
Kedves Antimas! A szóhasználat kettőssége valóban elgondolkodtató. A "profánok etetése" azonban másként is értelmezhető. Véleményem szerint elsősorban a világi nyelvezethez való alkalmazkodás igénye eredményezte ezt a felemás gyakorlatot. A Szk. -en belüli tisztségek megnevezései ugyanis egyáltalán nem képezik titok tárgyát. Ám a nagyközönség számára ezek többnyire értelmezhetetlenek. Ami pedig az Szk. alkotmány és az egyesületi alapszabály viszonyát illeti, ezek eleve nem mondhatnak ellent egymásnak. Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmedet arra, hogy az APEH felé - attól függően, hogy milyen jellegű egyesületről van szó - minden egyesületnek rendelkeznie kell egy ún. TEÁOR (tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere) számmal. Nos, a TEÁOR számoknál a sok-sok tevékenységi kör között külön fel van tüntetve a "szabadkőműves páholyok" kategóriája, mivel ezek egyesületként való bejegyeztetése teljes mértékben legális.
És szerinted a "valódi" alapszabályuk tartalmaz olyasmit, ami ma magyar törvényekkel ellentétes? Mondjuk az egyesületi joggal? Mert én nem tudom, de nem igazán tudom elképzelni. Ha világuralomra is törnek, azt sem kell feltétlenül tartalmaznia egy működési szabályzatnak.
Abban pedig semmi kivetnivalót nem látok, hogy az elnököt nem elnöknek hívják. Nincs az egyesületi törvényben olyan kitétel, miszerint így és így kellene hívni a tisztviselőket.
911, elnéző vagy. Azonban jusson eszedbe, hogy a szabadkőmüvesek a titkosság kapcsán állandóan azt hajtogatják, hogy ők egy TELJESEN törvényesen bejegyzett civil szervezet, és megfelelnek a profán törvényeknek. Közben alkotmánynak nevezett szabályaik azzal köszönőviszonyban sincsenek. De az Úr rostáján majd kihullanak... Áldás, békesség.
Elnökség: a profánok etetése. Egyszerüen akkor használják, ha nem akarnak nagymestert vagy főmestert írni. A Nagyoriens és az MSNP is egyesület, és mint ilyeneknek elnökük és elnökségük van. Valójában számukra az egyesületi alapszabály csak jogi kellék, valójában nem annak alapján, hanem az Alkotmánynak nevezett belső szabályaik alapján müködnek, ami sokszor köszönő viszonyban sincs az alapszabállyal.
Szóval elsősorban a nagymester profán szinonímája az elnök. De a főmesterek (általában külkapcsolatuk csak a keresők felé jelenik meg) is elnöknek nevezik mindaddig magukat, amíg a kereső meg nem kapja a testvéri csókot, ami után jön a tegezés és utána már felejtik az elnök titulust.
A német egyesületi gakorlatban általában is sokszor elválik a "hatalmat gyakorló" és az "üléseket levezető" elnök elnök funkciója. Nálunk teljesen természetes, hogy pl. egy harminctagú önkormányzati képviselőtestület ülését is a polgármester vezeti, csak ott van külön levezető elnök, ahol a hatalmi ágak szétválasztása miatt ez elkerülhetetlen (hülyén is nézne ki, ha a parlament ülését a miniszterelnök vezetné, a bizottságokét meg a szakminiszterek.
Nem tudom, hogy ez a páholyokban hogy van, de gyanítom, hogy ott a megválasztott vezetők legfőbb "hatalma" pont a páholymunkák levezetéséhez kapcsolódik, úgyhogy nem túl indokolt a szétválasztás.
Tudomásom szerint a németben inkább a Grossmeister használatos a nagymesterre. A Vorsitzende szó szerint tényleg elnököt jelent, viszont kissé szabadabban fordíthatjuk vezetőnek is (vorsitzen = elnököl, azaz vezet pl. egy ülést), eszerint pedig ha azt a magyarázatot olvassuk a Meister vom Stuhlra, hogy "den Vorsitzenden einer Freimaurerloge", az kellő és megengedett szabadsággal lefordítva (hiszen ritkán kell betűről betűre szó szerint fordítani, sokkal inkább az adott nyelvi kontextusban kell elhelyezni a szöveget) azt jelenti, hogy egy szabadkőműves-páholy vezetője, amit a magyar szaknyelv főmesterként ismer. Ezzel pedig máris kiküszöböltük az elnököket.
TapsiHapsi bejegyzését annyival árnyalnám (teljes egyetértésben az általa beírtakkal), hogy
mivel a szk terminológia nem felel meg a civil jogrendszerének, a mindenkori nagymestert, hivatalosan elnökként jegyzik be a bírósági iratokban.
Használatban mindkét szó előfordul: a profánok felé sokkal gyakrabban az elnököt, azaz az egyesület elnökét jelölik, amennyiben hivatalosan vagy félhivatalosan nyilatkoznak meg, míg ha kimondottan szk dolgokra utalnak, akkor a nagymester szó kerül megjelölésre. A két személy egy és ugyanaz, árnyalatnyi különbséggel.
A Stuhlmeistert manapság is hallottam németnyelvű páholyban (és bár nem vagyok biztos benne, de szerintem) főmestert jelent. Amire a magyarban használatos még a kalapács vezető mester kifejezés is. A Vorsitzende pedig az Elnök (azaz a nagymester) fordítása. (TH majd javit ha tévednék)
Az elnök szó magyarázata szimplán a társasági és a civil jogban keresendő. Mivel a szervezetek bejegyzésekor meg kell nevezni a bíróságok felé a szervezet vezetőjét is, megfelelő kategória híján az illető személy neve elnökként kerül a hivatalos iratokba. Emiatt aztán a gyakori ismerethiány és tájékozatlanság okán természetesen kavarodás lesz a titulusok profán használata során.
A számból vetted ki a szót, pontosan ugyanezeket akartam én is megjegyezni, csak sietségemben elfelejtettem.
Ami az elnök szó használatát illeti, én már találkoztam vele magyar szövegkörnyezetben a nagymester helyettesítésére használva. Például a Magyarországi Nagyoriens is gyakran ezzel jelöli a nagymesterét:
"Magyarországot Nacsády András, a Magyarországi Nagyoriens elnöke képviselte..."
http://www.galilei.hu/sajto/szabad20030714.html "A Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Rend 1871-ben alakult. Első tiszteletbeli elnöke Kossuth Lajos, elnöke Türr István volt."
http://szabadkomuves.blogspot.com/
Sőt, főmesterre is használatos az elnök szó:
"A páholy első elnökének Zigány Zoltánt választották meg."
Az eddigiek alapján én ezt a szokást francia eredetű jellegzetességnek gondoltam, de a szóban forgó cikkek alapján lehet, hogy német szövegkörnyezetben is előfordul. Vagy pedig ezeknek az írásoknak a forrásai tanúskodtak francia hatásról.
Erre nézve jó lenne németül tudó és a német szabadkőműves szóhasználatot ismerők véleményét is megismerni.
A "szövőmester" kifejezéssel kapcsolatosan is erre lenne szükség - nyilván ez egy félrefordítás németből közvetlenül vagy több nyelv közvetítésével. Feltehetőleg a páholy tisztikarának valamelyik tagjáról lehet szó. Én az előkészítő mesterre gondolnék - minden német nyelvi ismeret híján - azért, mert el tudom képzelni, hogy a szövőműhelyben is létezik előkészítő mester funkció.
Kezdek a többszöri fordításra gyanakodni.
A német Wikipédia ugyanis a következőt írja:
"Born wurde unter dem Decknamen Furius Camillus Mitglied des Illuminatenordens. 1770 war er in der Freimaurerloge Zu den drei gekrönten Säulen in Prag aufgenommen worden, 1781 wurde er Mitglied und am 9. März 1782 Meister vom Stuhl der Wiener Loge Zur wahren Eintracht, die durch ihn zum Zentrum der Wiener lluminaten wurde."
Rendkívül érdekesek a cikkek, különösen az összefoglaló jellegű munka: Mozart "geológus" barátai (Természet Világa, 117. évf. 11. sz. 1986)
A "Mozart, Jacquin, Born" című cikkben (Tudomány, 1986/2) egyhelyütt ez áll: "Born Ignác ugyanis 1786-ig a bécsi szabadkőműves páholyok elnöke, egyben az "Igaz egyezséghez" nevű páholy szövőmestere volt."
Ezzel kapcsolatban két kérdés is felmerül bennem. 1. Az "elnök" kifejezés tudtommal nem szabadkőműves terminus. Lehet, hogy a "nagymester" helytállóbb lenne? 2. Még tanácstalanabb vagyok a "szövőmester" titulussal vagy tisztséggel. Vajon mit jelenthet?
A helyi Festetics-kastély kultúrtörténeti múltjából ad ízelítőt a Dégen vasárnaptól látható A szalontól az angolkertig című kiállítás, amelyet a kastély ismét összenyitott földszinti fő teremsorában rendeztek be. A Pollack Mihály tervei alapján 1815-1819-ben emelt klasszicista stílusú kastély - korábbi, nevelőintézeti funkciója miatt befalazott ajtajú - földszinti, egymásba nyíló teremsorát összenyitották, s a termekben egy-egy témát körbejáró tárlatot tartanak.
A kiállítás tematikus rendje többnyire a helyiségek eredeti rendeltetéséhez vagy korához kötődik. A Botanika szalonban, ahol a 19. században a Festeticsek herbáriumát őrizték, Kitaibel Pál gyűjteményében fennmaradt herbáriumlapokat, valamint több korabeli híresség növénygyűjteményének részeit és Kossuth Lajos herbáriumszekrényét láthatják az érdeklődők.
Mivel Festetics Antal és több családtagja részt vett a szabadkőműves-mozgalomban, majd annak betiltását követően Dégen őrizték a szabadkőművesség levéltárát, a mozgalom magyarországi történetéről, s abban a Festetics család tagjainak szerepéről ad képet az egykori könyvtárban berendezett tárlat.
A Festeticsek családi albumából válogatott fotókkal mutatják be a família későbbi nemzedékeinek szereplőit, életformájukat, mindennapjaikat. Az egykori kék szalonban pedig a kastély korának megfelelő - de több múzeumból kölcsönzött - bútorokkal és dísztárgyakkal berendezett enteriőr ad képet a 19. század elejének nemesi lakáskultúrájából és a kastély belső stílusából.
A kiállítást Alföldy Gábor, a kastély létesítményfelelőse rendezte, Csorba László történész, az MTA Történettudományi Intézetének igazgató-helyettese nyitotta meg, a látogatók pedig november 5-ig tekinthetik meg hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között.
Három érdekes cikket fedeztem fel a Tudomány 1986/2. és a Természet Világa 1986/11. számában. A két friss (a harmadik egy 1933-as írás újraközlése Bornról) Mozart Varázfuvolájával kapcsolatban foglalkozik az opera szereplőinek való életből vett mintaképeivel, ill. az ezekkel kapcsolatos feltételezésekkel. Mindkét új cikk ebből következően előkelő helyen foglalkozik Mozart szabadkőművességével, Born Ignáccal és Karl-Ludwig Giesecke szerepével. (Ez utóbbi szerepével a szó szoros értelmében - ő játszotta a Varázsfuvolában az első rabszolgát.)
A cikkekből kiderül, hogy a Mozart K.623-as szabadkômûves kantátája új szöveggel 1946 óta Ausztria nemzeti himnusza, s hogy 1776-ban Mária Terézia hívására a császári és királyi természettudományi kabinetet Born Ignác szervezte meg. (Amelybe majd később kitömve elhelyezik Angelo Solimant, Kazinczy néger barátját is halála után.)
Mozart, Born, Giesecke, Kazinczy (és Soliman) természetesen szabadkőműves.
Kedves Lalo! Örülök, hogy Nagy Zsófia alapvetően szimpatikus írását közzétetted. Úgy vélem, több szempontból is figyelemre méltó. Elsőként az írás szerzőjének elfogulatlanságát, a témával kapcsolatos őszinte "tanácstalanságát" emelném ki. Mindez arra utal, hogy a mai magyarországi szabadkőművességnek rendkívül súlyos információs deficittel kell szembe néznie. Pontosabban a kortárs szabadkőművesség önmagáról kialakított képe még mindig rendkívül hiányos és sűrű homállyal teli. Egyébként, ha már definícióknál tartunk, ajánlom mindenki figyelmébe a Britannica Hungarica viszonylag korrekt megfogalmazását mely szerint "a szabadkőművesség felvilágosult, szabadelvű polgári-értelmiségi mozgalom; Angliában alakult meg a XVII. század elején. Tanaiban és gyakorlatában szerepe van a miszticizmusnak és a titkosságnak, de maga a szabadkőművesség a közvélekedéssel ellentétben nem titkos társaság. Modern önmeghatározása szerint elsősorban jótékonysági szervezet, amely adományokkal, véradással és más eszközökkel segíti a rászorulókat." Persze az megint más kérdés, hogy mennyire képes például jótékonysági akciókra a mai magyar kőművesség. Valószínűleg az általános anyagi nehézségek miatt sokkal kevésbé, mint nemes elődei… Lessing műve kapcsán felmerül még a korszerű, huszonegyedik századi, tehát a mai magyar viszonyoknak megfelelő szabadkőműves-fogalom hiánya vagy éppen tisztázatlansága. Ez utóbbi probléma természetesen nem azt jelenti, hogy kevés lenne a szabadkőművességgel kapcsolatos magyar nyelvű irodalom a könyvpiacon, vagy akár az interneten, hiszen nem az, sőt nagyon is bőséges. Ezek között azonban - tisztelet a kivételeknek (!) - alig akadnak olyanok, amelyek kifejezetten a jelenre, ráadásul annak is magyarországi vonatkozásaira koncentrálnának. Így aztán a viszonylag kevés jó példa ellenére maradnak a többségében bizarr mítoszok, a különféle összeesküvés elméletek (amelyek persze nem egyebek, mint puszta ideológiák vagy politikai mentalitás-minták), jobb esetben pedig a régi magyar vagy éppen a jelenkori, nyugati példaképek. Pedig hát "mi is a szabadkőművesség valójában?"
A Pallas Klubháló Olvasólámpa rovatában találtam a következő írást:
Olvasmányélmény
Vakolókanalas bölcsek?
A „felvilágosodás eszméjének bajnoka”, Gotthold Ephraim Lessing „műveiben az elsők között fogalmazta meg a vallási türelem, a gondolatszabadság, és a szolidaritás szükségességét” - áll a Szabadkőműves párbeszédek című tandrámája („a kor eszmei szintézise és jövőképe”) fülszövegében. Igen ám, de hiába a magyar szakos múlt és a leckekönyvben díszelgő jeles a felvilágosodás irodalmából, a szabadkőművesség jelensége fölött valahogy mindig elsiklott a szemem. Rögtönzött közvélemény-kutatásom szerint gyakorló magyartanárok számára sem tiszta a kép: Mi is a szabadkőművesség valójában?
A Pallas Kiadó gondozásában megjelent, mindössze hetvennégy oldalas könyvecske ezt a láthatatlan csomót igyekszik kibogozni a két szereplő párbeszéde során. A siker azonban nem egyértelmű. Maga a szabadkőműves szó a felvilágosodás helyett nekem valahogy mindig a szocializmus korát idézte. Ekkor kapcsoltak össze előszeretettel olyan ambivalens fogalmakat, mint a szabadság és kőművesség. A kötetet sajtó alá rendező és a fordításra is vállalkozó Márton László előszava a megértéshez szükséges történelmi alapot fekteti le.
Megismertet Lessing életrajzával, a műben kifejtett eszmerendszer főbb tényeivel, és egyúttal röpke műelemzést is nyújt. Az előszó voltaképpen tanulmány, amely a témát belengő fehér foltokat, hiányzó ismereteket igyekszik feltölteni. A lap alján olvasható jegyzetek is ugyanezt a célt szolgálják. Ezekből ugyan számtalan adatot tudhatunk meg, alapkérdésünkre mégsem kapunk választ: Mi is a szabadkőművesség valójában?
Az első három párbeszédben Lessing tapasztalatlan, naiv hőse, Ernst szerepébe bújik, míg a másik kettőben a rezignált öreg gondolkodóval, Falk-kal azonosul. Az egyszerű, egysoros kérdések és válaszok mögöttes tartalmat rejtenek. A jegyzetek a szavakban megbúvó eszméket, gondolatrendszert és az ellentéteket is megmagyarázzák. A tandráma lassacskán vezet e tévhitekkel terhes, szeánszokkal, jelképekkel és rangokkal teli világba. „Az ifjúság és tapasztalat heves vitája így válik a szabadkőművesség azóta sem meghaladott apológiájává.” A fiatal és bizakodó Ernst mintha egy görög jóshely papjához intézné kérdéseit. Homályos, titkokat sejtető feleletet kap a világos kérdésekre. Nehezen megy a megvilágosodás.
Soká tart, míg a magamfajta olvasó is összeillesztgeti a mozaikokat, és legalább derengeni kezd neki, mit hisznek e felvilágosult gondolkodók, s miben áll a tevékenységük. Hála a köznapi szófordulatoknak, mégsem válik lapossá, modorossá az egész kötetet kitöltő, cselekvés nélküli elmélkedés. Fennkölt ideológiáról olvashatunk anélkül, hogy elménknek túlcizellált mondatokon kellene átvergődnie. Akárha két ókori bölcselő filozofálását hallgatnánk. A szóhasználat, stílus híven tükrözi a vitapartnerek korát, vérmérsékletét.
Lessing téves feltételezései következtében azonban könnyen komolytalanná válhat a magasröptű társalgás a huszonegyedik századi olvasók szemében. Történelmi ismereteket nyújt ugyan, mégsem képes átfogó, lineárisan fölépített, áttekinthető képet adni a témáról. Fölismertette velem, hogy a szabadkőművesség több futó, nem túlságosan jelentős eszmei irányzatnál. Ám mégsem képes eloszlatni a ködöt: Mi is a szabadkőművesség valójában?
Kedves kiki.roller! Szerencsére nem ilyen vészes a helyzet. Az mno jelen esetben a Magyar Nemzet Online, melynek 2008. július 9.-ei számában található ez az interjú (amelyből az inkriminált idézetek is származnak) az alábbi címen: "És elkezdett széthullani Magyarország…" Raffay Ernő és Szidiropulosz Archimédesz a tegnap és a ma Trianonjáról
Nekem még ennél is nagyobb problémám, hogy végignézve töviről hegyire a Magyarországi Nagyoriens honlapját, még halvány utalást sem találtam az alanti posztokban felsorolt témákra és idézetekre...
Lehet, hogy az mno nem is a Magyarországi Nagyoriensé?
Mert legközelebb még ez is kiderülhet. Mint ötödik tényező... :)
Csak ízelítőül néhány tanulságos példa a cikkből (http://www.mno.hu/portal/571496):
"A harmadik csoport jelenti az igazi torzulást, ez a Jászi Oszkár nevével fémjelzett, szélsőségesen liberális, úgynevezett polgári radikálisok csoportja." ...
"Jászi csoportja a Galilei Körben és a mintegy 500 példányszámú Nyugat, illetve a Világ című lapban nyilvánul meg. A magyar történelmi állam ellen lépnek föl. Jászi arról cikkezik, hogy hazánk a népek börtöne, egy félfeudális ország." ...
"1896-ban indul meg a magyar hagyományok, a történelmi egyházak elleni támadás. Az országgyűlésben ekkor hozza meg a parlament az egyházpolitikai törvényeket. A cél, hogy csökkentsék a történelmi egyházak hatását a társadalomra. Támadás indul történelmi hagyományaink ellen is: Jásziék nem akarják, hogy vallásoktatás legyen az elemi népiskolában, ők már ekkor a manapság világnézetileg semlegesnek nevezett, olyan képzeletbeli iskola rögeszméjét erőltetik, melyben nincs vallásoktatás." ...
Mindezt Raffay Ernő történész állítja, arról a Jásziról, akitől köztudottan egyaránt távol állt a bornírt sovinizmus és a liberális gesztusokkal élő, kiüresedett verbál-nemzetköziség is.
"Jászi először a Martinovits, majd a Demokrácia nevű szabadkőműves páholy nagymestere."
1. Nem nagymester, főmester.
2. A Demokrácia páholynak nem főmestere, csak a Martinovicsnak, 1911-től.
3. Először a Demokrácia páholy tagja, majd kilép, hogy többekkel együtt megalapíthassa a Martinovics páholyt. Tehát a sorrend helytelen.
4. Mára megszilárdult Martinovics nevének "cs"-vel írása. A páholy nevében is így szerepel. (A Demokrácia páholyt annak idején Demokratia-nak írták. Ez utóbbi modern írásmódja nem tekinthető hibának.)
A jakobinus Hajnóczy József egy latin nyelvű jogtörténeti munkája 1791-ből:
29000 Ft kezdőáron.
Van még néhány páholykiadvány az 1900 körüli évekből 7-8000 Ft-os és több újabb megjelenésű könyv és folyóirat 1-2000 Ft-os kezdőáron.
Most folyik egy licit Nagykovácsi község képeslapon ábrázolt szimbólumára, amely kinézésre valóban hasonlít szabadkőműves művekre, de szerintem nem az. (Talán a festője, Tallner J. ihletettsége lehetett szabadkőműves.)
Az 500 Ft-os kezdőárat már megajánlotta valaki, majd meglátjuk, hogy mennyire kúszik fel a győztes ár a végére.
A sikeresen lezárult aukciók közül érdemes kiemelni Dr. Vajda Ernő: Hetvenöt év a királyi művészet szolgálatában (A Könyves Kálmán-páholy története) című dedikált könyvét, amely 8405 Ft-ért kelt el kilenc licit után. (Ez meglepetés számomra, mert a mű antikváriumokban felbukkanó példányait csak néhány ezer forintot szokták kérni.)
A futó aukciók és a lezárult aukciók listáját néha érdemes megnézni, mert gyakran változik a helyzet. Például a lefutott aukciókat néha véglegesen törölnek, tehát a későbbiekben már nem találhatók meg a Vaterán.
Ilyen például a Galilei szabadkőműves páholy jelvényének licitje, ami nemrégen fejeződött be:
Régi, de csak újabban tekinthető meg a Naván keresztül.
TV - MTV2: KorszakAlkotás - Szabadkőművesek
KorszakAlkotás - Mítoszok a múltban és napjainkban
Szabadkőművesek
Közreműködők:
Heltai Péter (műsorvezető)
Nagy Zsuzsa, L. (vendég)
Fellegi Ádám (vendég)
Szerkesztő-riporter: Berkes Zsuzsa. A szabadkőművesség története és helyzete napjainkban. Rendezte:
Dér András
Időtartam:24 perc
Első adás: 2007. június 2. szombat 13:30 - 14:00
Ismétlés: 2007. szeptember 1. szombat 13:00 - 13:30
Leírás: TÉMA: Szabadkőművesség - Fogalma és létrejötte - A hármas jelszó (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség) értelmezési lehetőségei - Rövid történeti áttekintése; az 1723-as szabadkőműves alkotmány; az angol és a francia rendszer összehasonlítása; elvei, célkitűzései és kritikája - Szabadkőműves zeneszerzők - Szimbólum- és eszmerendszere - A beavatás és a rítusok szerepe a szabadkőműves páholyok működésében - A szabadkőműves páholyok hálózata és a szabadkőművesség viszonya a mindenkori egyházi és világi hatalomhoz - Nők részvétele a szabadkőműves páholyokban - Magyar szabadkőművesek - A média hatása a szabadkőművesek tevékenységére
- Könyvajánló: W. Kirk MacNulty: A szabadkőművesség jelképei, titkai, jelentősége. Budapest: Kossuth Kiadó, 2006
Ami a Galilei páholy új index oldalát illeti, kétségtelen, hogy a jelvények önmagukban való szépsége nem illeszkedik szervesen a nyitóoldal egyéb funkcionális elemeihez. A kevesebb mindig több (tömörségre és összeszedettségre sarkalló) kompozíciós elve itt igazán megfontolásra érdemes lehet. Sajnos ugyanez áll a lap alján álló, inaskátéból vett, remek idézetre is; noha az szellemében éppen a bölcsesség által letisztult (szeretetteljes) egyszerűségre és nagyvonalúságra hívja fel a figyelmünket, címoldalon való megjelenítése talán éppen ennek jegyében lenne elhagyható...
Felébredt a Galilei páholy weblapja, több mint egy év után új cikket tettek fel a honlapjukra és a címlapot is módosították. A lapnak különböző korszakai voltak, egy időben a rajzolatok kerültek ki rendszeresen a lapra, majd ez abbamaradt, máskor a sajtófigyelő rovat jeleskedett a szabadkőművességgel foglalkozó cikkek közreadásában.
Most a lapra felkerült a páholy régi jelvényének képe(i), mert magyar és német nyelvű is volt - s ezek kicsinyített változatai most a címlapot díszítik.
Ez a részlet az inas- (vagy tanoncz) fok kátéjában szerepel, s tulajdonképpen a "kötény nélküli" szabadkőművesek "definíciójának" tekinthető.
Érdekessége miatt én most beidézem ide az egészet, vastagítással jelőlva a Galilei páholy honlapján nem szereplő részeket:
"Nem a páholyban leszünk szabadkőművesekké, bensőnkben azoknak kell lennünk, még mielőtt a szövetségbe léptünk volna. Nem egyszer találkozunk a legkülönbözőbb állású emberek között olyanokkal, kiket szívük megnemesített, akik nem szabadkőművesek és mégis gondolkozásukkal és cselekedetükkel sok szabadkőművest túlszárnyalnak. Azért testvérem, ha utadba lép egy férfi, akinek van szíve és esze, ki önmagában nagy, kit a szerencse el nem vakít, kiben van érzék az emberi jogok, szánalom az ember gyöngéi iránt, ki szeretettel szabadítja fel az előítéletek rabszolgáit, jót tesz, csöndben s nem a világ dicséretéért, de mert érzése így parancsolja s kötelességét teljesíteni neki öröm; ki nem kérdezi, hogy ez keresztény vagy pogány, muzulmán-e avagy zsidó, de tanácsol és segít, mert valamennyi ember testvér; ki nem tekint le büszkén a szegényre és nem néz félénken a hatalmasra, ki azt a kevés virágot, mi útjában terem, hálás szívvel tépi le és a kevésből másnak is juttat és mást is boldogít; ha oly ember jő elétek, ki mint a mindenségben isten, ki az ő kis világát megvilágítja mint a nap s melengeti, - ne kérdjétek, hogy van e pátense, melyen a nagy pecsét díszeleg, ne kérdjétek, magát hogy igazolja, s hogy tudja-e a nagy világosságok jelképe micsoda? Öleljétek szívetekre! Az isten és a természet neki a kőművesi esküt elengedték, s egy más, - ki tudja hol - egy szent helyen, avatták őt testvértekké."
Bár mind a fenti idézet, mind a régi páholyjelvény kiemelése a nyitó oldalon érthető és akceptálható is, sajnos a weblap grafikai kialakítását (a "dizájnját") megtöri.
Ráadásul a jelvényes oldal is kilóg a szerkezetből, nincsen rajta a szokásos menürendszer, ami a nyitólap grafikájának kicsinyített változataként segít a navigációban. Ráadásul követi azt az újabb - illetve mára már több évre visszatekintő - hagyományt, hogy a lapok a html szabvány értelmében hiányosak vagy hibásak. Ez a sajtófigyelő cikkeiben hibás (más cikkhez tartozó) TITLE-okat jelent, itt, a jelvényes cikknél pedig már nincs is kitöltve, üres.
Tartalmilag hibás még az Olvasnivalók lap - egyes kiadványok besorolása hibás. Pl. egy Csápori könyv az ereklyék között szerepel. Több leírás is hibákat tartalmaz, mint pl. az 1947-es alkotmányt 1967-esnek írják.
Kapcsolódó program és cikk: http://szkp1.blogspot.com/1999/11/eloadas-varsanyi-attila.html és http://szkp3.blogspot.com/1999/11/varsanyi-attila-hodmezovasarhelyi.html
Elhatárolódásomat nem Jászberényi József személye indokolja - a vele való összetévesztés megtiszteltetés számomra - hanem a tények tisztelete.
Íme az ominózus szöveg:
"Több kutatási irányt is közös keretbe foglalhatna a korszak irodalmi intézményrendszerének történeti-szociológiai elemzése. Az intézmények kiépülésének kezdete ugyanis erre a korszakra tehető: különböző folyóiratok megindulása, tudós társaságok szerveződése, a szabadkőművesség tudatosan tagolt rendszere, a színjátszás intézményi kereteinek kialakulása, az oktatás átszervezése olyan irodalmi mezőt teremtenek, amelynek hatására átalakul az addigi nyilvánosság. Ilyen módszertani megfontolások alapján értelmezett átfogó jellegű munka még nem született, történtek azonban sokat ígérő kísérletek: a tervek tudatos kivitelezéséhez elengedhetetlenül szükséges egy intézménytörténeti adatbázis megalkotása,14 illetve az egyes részterületek feldolgozása. A felvilágosodás korának egyik legfontosabb intézményét az eddig csak részletekben feldolgozott szabadkőműves páholyok alkotják. A korábbi kutatásoknak Jászberényi József újabb vizsgálódásai15 jelentettek továbblépési lehetőséget, az általa folyamatosan bővített adatbázis nem csupán a felvilágosodás irodalmának újrastrukturálási folyamatában játszik fontos szerepet, hanem az intézmény előzményeire és mai napig tartó hatására vonatkozóan is találhatunk szakirodalmi tételeket.16"
A lábjegyzetek:
"15. Jászberényi József: „A Sz. SOPHIA’ Templomában látom én felszentelve NAGYSÁDAT.” A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség. Argumentum Kiadó, Bp., 2003.
Egy barátomtól kaptam az alábbi idézetet. Nem emlékszem, hogy a forumon szó lett volna már erről...
Csak letéteményesek voltunk egykor:
A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy könyvtára Gyűjteményeink A Magyarországi Symbolikus Nagy-páholy könyvtára
XVIII. századi előzmények után hazánkban 1868-tól kezdett ismét éledezni a szabadkőműves mozgalom. 1870-ben Pulszky Ferenc nagymester (ebben az időben a könyvtári bizottságnak is tagja volt) vezetésével megalakult a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholy, majd 1871-ben Joannovics György nagymesterrel az élen a Magyarországi Nagy Oriens. A két szabadkőműves főhatóság 1886-ban egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven. Ez a szervezet évtizedek alatt jelentős szabadkőműves könyvtárat gyűjtött össze. A páholyok működését az 1919-es tanácsköztársaság idején betiltották, de a rövid uralom megszűnése után a mozgalom újra szerveződni kezdett. A nagypáholy azonban nem tudta tevékenységét folytatni, mert a Gömbös Gyula vezette MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) 1920. május 14-én elfoglalta a Symbolikus Nagypáholy székházát, néhány nappal később pedig a belügyminiszter feloszlatta a páholyokat. A több ezer kötetes szabadkőműves könyvtár hosszabb hányódás után a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárába került, amely a magyar nyelvű dokumentumok zömét megtartotta, a külföldi szabadkőműves irodalmat viszont – az OSZK örök letétjeként – 1938-ban átadta a Képviselőházi Könyvtárnak. A könyvtári bizottság 1938. évi jelentése (M.2.2.) tanúsítja, hogy 3481 kötetben a könyvtár állományba is vette a szabadkőműves nagypáholy külföldi könyvgyűjteményét.
1945-től az új demokratikus rendszer a Horthy-korszak számos rendeletét megszüntette, a szabadkőműves mozgalom betiltása érvényét vesztette. Nem sokkal később a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újra feltámadt, és jelentkezett korábbi vagyontárgyaiért. Így került sor könyvtárának visszakérésére is. Az ügy napirendként szerepelt a könyvtári bizottság 1947. december 12-i, Nagy Imre elnöklete alatt tartott ülésén. Ezen Trócsányi György, a könyvtár főigazgatója bemutatta a nagypáholy levelét, amelyben köszönetet mondtak azért, hogy az Országgyűlés Könyvtárában elhelyezett szabadkőműves anyagot teljes egészében megőrizték, és kérte az Országgyűlés elnökét, valamint a könyvtári bizottságot, hogy „a nagypáholy jogos tulajdonát képező ... könyvanyagot számára adja ki” (Kbiz. jkv. 1947. december 12.). A főigazgató ezt követően beszámolt arról, hogy „a könyvtár a gyűjteményt külön kezelte, jegyzékbe foglalta ugyan, de az egyes művekről sem a betűrend, sem a szakkatalógus számára cédula nem készült”, mert „a könyvtár azt tulajdonának sohasem tekintette s átadása a legminimálisabb munkát jelenti csak a könyvtár számára”. Ő tehát azt javasolja, amint ezt a könyvtári bizottság kéziratos jegyzőkönyve is hűen tükrözi, hogy „a bizottság adja át a szimbolikus nagypáholynak kétségkívül az ő jogos tulajdonát képező könyvanyagot, és erről az átadást megelőzőleg a Széchényi Könyvtárt is értesítse”. A főigazgatói jelentés után Justus Pál képviselő, a könyvtári bizottság előadója megjegyezte, hogy „a Nemzeti Múzeumnak esetleg észrevételei lesznek az átadás ellen”, ezért az ügyet előzőleg tisztázni kell. Más hozzászólás nem lévén, a bizottság olyan értelmű határozatot hozott, hogy a 3481 kötetet kiadja a nagypáholynak, de a döntésről az OSZK-t értesíti, és „a gyűjteményt ténylegesen csak akkor adja át, ha az az átadás ellen semminemű kifogást nem emel”. A bizottság intézkedése szerint addig a nagypáholy könyvgyűjteménye a könyvtárban marad. A könyvek elszállítására nemsokára sort keríthettek, mert az Országgyűlés könyvtári bizottságának 1948. november 24-én kelt, a könyvtár 1947. évi működéséről szóló jelentésében ez áll: „az Országos Széchényi Könyvtár által az 1938. év folyamán az Országgyűlés Könyvtárának örökletétként átadott s a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy könyvtárából származó, annak tulajdonát képező könyvgyűjtemény, melyet eredeti tulajdonosa a könyvtári bizottság 1947. évi december 12-én hozott határozata alapján visszakapott” 1667 művel, 3481 kötettel az állományból leírták. Ezt teszi kétségtelenné Justus Pálnak, a könyvtári bizottság előadójának beszámolója az Országgyűlés 1949. január 13-i ülésén, amely a visszaadást befejezett tényként említette.
Az epilógushoz tartozik még, hogy a könyvek elszállítása után alig másfél évvel a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy ismét megszűnt (utolsó nagymestere Benedek Marcell, a híres író és irodalmár volt), mert a belügyminiszter 1950-ben a páholyokat feloszlatta. Hányódott sorsú könyvtára hova került, és mi maradt belőle, nem ismeretes.
(Részlet Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története, 1870–1995 című könyvből)
Tökéletesen igazad van! Azonban ne essél túlzásokba, légyszíves!
"...annak hangneme, amit pontosan ezen a forumon eddig nem tapasztaltam."
Ennél lényegesen (hang)nemesebb viták folytak itt már korábban többször is, nem vagy Te annyira új, hogy erre ne emlékeznél! :-))
Amúgy maga történet roppant egyszerű, nem is igazán értem miért kellett ennek ekkora feneket keríteni? A páholy-jelvényünk változatlan, azaz roppant konzervatív módon nem újítottuk meg, Lőrincze ide, Balázs Géza oda. Emiatt s a hagyománytisztelet okán is azon kevés hivatalos iraton, amelyet készítünk, így írjuk. Persze vannak hibás írásmódok, mind a saját, mind a rólunk szóló írásokban, de sem időnk, sem kapacitásunk nincs ezeknek utána járni, nem mellesleg nem is igazán lényegi a kérdés. Ugyanis engem nem igazán érdekel, hogy c-vel, cz-vel írnak rólunk, inkább érdekel az, hogy mit...
Lalo egy elképesztően precíz megfigyelő és rendszerező munkát végez, néha-néha már azt gondolom túl precízet. Nem titkolom, sok esetben innen szerzek lényegi információkat, új weblapokról, cikkekről, műsorokról. Igazán hasznos amit csinál! Szerettem volna én is valamit hozzátenni, csak kissé szűkmarkúan. Aztán ebből az lett, ami lett. Na nem osztom tovább az Észt... :-)))
P. S.: Azért azt gondolom ezek után nem kell mondanom, hogy hogyan kell egy helyesírási kérdésből a konzervativizmus fogalomrendszerén keresztül annak egy rossz, vagy más felfogásán alapuló nem kissé elfogultnak látszó írást penderíteni? Na ez az, ami szűkmarkúvá tett!
Nem tisztem, nem lenne tisztem beleszólni civakodásotokba, de megmondom őszintén, bánt annak hangneme, amit pontosan ezen a forumon eddig nem tapasztaltam. Vélt vagy valós sértések, megjegyzések... Mi értelme az egésznek, ha nem arról van szó, hogy az egyik fél elmondja azt a másiknak, amit gondol egy-egy dologról. Mindebbe egyéni érzelmi oldalt bevinni csupán a szinvonalat alacsonyítja le.
Személy szerint engem érdekel, hogy valójában hogyan, mikor és miért "c" vagy "cz", legyen ez hagyománytisztelet, vagy modern helyesirási szótár. Az viszont abszolut nem érdekel, hogy egy ilyen kérdés kit, miért és mennyire sért meg vagy mennyire érzi bárki is sértőnek azt. üdv mindenkinek
Az egyszerűbb értelmezhetőség kedvéért idézem saját szövegem:
"Ha rajtam kívül valaki kérdezett volna az általad alkalmazott írásmódról, akkor fentiek, és a következők szintén érvényesek. A magam részéről nem vontalak kérdőre, csupán jeleztem egy általam precíznek tartott embernek (persze tévedni emberi dolog!), hogy hogyan használjuk a nevünket."
Tulajdonnév ügyben meg elég egysíkúan gondolkodsz. Szerinted csak személynek lehet tulajdonneve? Cégnek, todományos (sic) társaságnak, egyéb hasonló szervezeteknek nem? Hm... Akkor jó...
Példálódzni meg nem fogok. Annyira nem köt le ez a világmegváltó problémakör. A saját írásmódunk érdekel.
Először az problémád, hogy nem neked, nektek címzem a megjegyzésemet, most meg az, hogy előkerestem a másik cz-ző kolléga bejegyzését.
Én egyáltalán nem akartam személyre szólóan addresszálni a Deák Ferencz páholy cz-je kapcsán kialakult gondolataimat, hiszen az első ezzel kapcsolatos itteni bejegyzésemben és a Profán gondolatokban sem írtam konkrét személyekkel kapcsolatosan semmit. Már csak azért sem, mert feltehetőeleg nem is ti szorgalmaztátok a páholy nevének ilyetén használatát.
Teljesen igazad van, a régi páholyonkénti, káptalanonkénti és tanácsonkénti 3-as csoportosítás a páholyok mai száma mellett kivitelezhetetlen. Feltehetőleg egyszerűen az összes mester fokú szabadkőműves (bármelyik páholyból) továbblépésével jönnek létre a magasfokú műhelyek, természetesen egyre kisebb létszámmal. Számomra kérdés az is, hogy egyáltalán van-e több tanács vagy káptalan.
Elvileg így az is elképzelhető lenne, hogy egy kellően nagy létszámú páholy tagjai is önmagukban létrehozzák ezeket a magasfokú műhelyeket, de a hagyományok nem ezt diktálják. S nem is vagyok meggyőződve arról, hogy ez a bécsi páholy olyan nagy létszámú lehetne. A legenyhébb kifejezéssel is furcsa a dolog.
Ami cz-t illeti, beillesztek ide néhány kapcsolódó passzust:
"Betűink nagy többségének alakja évszázadok óta rögződött az írásgyakorlatban. Az első szabályozóknak nem volt könnyű dolguk azokban az esetekben, amikor egy hang jelölésére évszázadokon keresztül több betűt is használtak. Ilyen volt pl. a c hang is, melynek jelölésére a c és a cz betűk voltak használatosak.
Kniezsa szerint a cz a 15. század környékén jelenik meg kódexeinkben, valószínűleg a korabeli cseh írásbeliségből származik. A Huszita Biblia mellékjeles írásmódja egy időben nálunk is meghonosodott, átmeneti megoldást hozva olyan hangok jelölésére, amelyre a latin betűsorban nincs jel (Kniezsa 1952, 185).
Az első szabályzat megjelenése sem hozott változást e kérdésben, ugyanis mindkét lehetőséget kodifikálta. Ez a rendszer aztán 1856-ban változott, amikor is a cz-t az egyszerű c váltotta fel. Nem sikerült azonban ezt a változást átültetni a gyakorlatba, sőt az újabb szabályozás vissza is állította a cz használatának lehetőségét.
Nyelvészeink vitája csak 90 évvel az első helyesírási szabályzat megjelenése után zárult le, amikor is 1922-ben végleg a c mellett döntöttek. (Szemere 1974, 48-60)."
"A [cz] a magyar nyelvben valamikor a [c] hang jele volt.
A [c] betű az ómagyar korban jelölhetett mai [c], [k] vagy [cs] hangot egyaránt. A [cz] ekkor még egyáltalán nem fordult elő. (Lásd: Magyar nyelvtörténet [szerk. Kiss Jenő – Pusztai Ferenc], Osiris, 2003, 285., 290. old.)
A középmagyar korban többnyire [cz]-vel jelölték a [c] hangot, de előfordult a [ch] is. (Magyar nyelvtörténet, 580. old.). Ám a cz és a ch (több más betűkapcsolat mellett) a [cs] hangot is jelölhette, a cseh, lengyel és angol nyelvek mintájára!
A korai magyar nyomtatványokban azonban már megpróbálják külön jelölni [c] és [cs] hangokat, előbb mint ćz-cz, c-cż, tz-ts, majd mint tz-cz - Heltai Gáspárnál, és cz-cs - Pázmány Péternél. (Magyar nyelvtörténet, 580-587. old. ).
A XIX. század elejétől kezdve már használatos volt a mai c-cs jelölés, de hivatalosan csak az 1922-es szabályzattal vezették be. Még akkor is voltak, akik a hagyományhoz ragaszkodtak (ma is vannak!), akik úgy vélték, hogy a [c] hangot kétjegyű betűvel kell jelölni, a többi kétjegyű betűk mintájára... A [c] betű jogos kifejlődését késleltette az is, hogy németül a [z] betűt olvassák c-nek, és így a [cz] az akkori (német közegben élő) embereknek félreérthetetlenül a [c] hangot jelölte. Vagyis, a [z]-vel csak megerősítették a [c]-t, és így lett [cz]."
Köszönöm a kimerítő történeti áttekintést. Számomra az derül ki belőle, hogy a magasfokok szervezeti rendje sokpáholyos, nagy szk. szervezetekre lett szabva. Úgy tudom, jelenleg a két nagy szervezet, az MSNP és a Nagyoriens se akkora, hogy ez úgy tudjon működni, ahogy az első vh. előtt működött.
Ezek az Elfogadott Skót Ősiek Magyarországi (a szavak sorrendje tetszőleges) akkor ezek szerint egy Bécsben működő magyar nyelvű páholy által alapított magasfokú nagytanács? Lehet, végül is az internet nem helyhez kötött, egy magyar nyelvű honlapot ugyanúgy lehet kezelni Montevideoból, mint Kiskunmajsáról.
A Ferenc-Ferencz vitához: Bár a nyelvészeti, etimológiai kérdések messze állnak tőlem, van egy olyan erős érzésem, hogy a "c" betű indoeurópai hatásra került be a magyar nyelvbe. Úgy tudom, c-vel kezdődő finnugor eredetű szavunk nincs is, azok többnyire germán vagy szláv szavak. Az viszont biztos, hogy a c-vel kezdődő helységnevek (alig van egyébként) mind idegen eredetűek. Ezt azért írtam ide, mert nekem a Ferenc szó z nélkül olyan idegenül, szlávosan hat valamiért. Egyáltalán nem vagyok historizáló tipus, de sokszor észrevettem, hogy ha nem figyelek oda, kkor a c-re végződő szavakat automatikusan cz-vel írom le, a Ferencet szinte mindig, csak utólag, az átolvasás után javítom ki. Amikor az egyetemi katalógusba a notórius lógó H. Feri haverom nevét én rendszeresen én hamisítottam oda, mindig vigyáznom kellett, mert többször cz-vel írtam.
A mam(m)uthoz egy kis kitérő: valóban volt vita róla, szóvá tették az üzletközpont elnevezésénél, viszont a helyesírási szabályzat "csak" ajánlás, nem jogszabály, továbbá a régi kiadású könyvekben (lásd Zdenek-Burian klasszikusát stb.) rendre "mammut" írásmód szerepel, és a latin név is három m betűs (Mammuthus). De ezzel sem provokálni, sem sugallani nem kívántam semmit, mielőtt Lalo félreértené, csak érdekesség stb. végett.
Elég nehéz olyasvalakivel vitatkozni, aki egy több, mint egy évvel és több, mint ezer hozzászólással ezelőtti "sérelmére" (?) válaszol. De spongyát rá!
Tulajdonnév esetében segítek: "Deák Ferencz a Testvériséghez", így egyben, ahol a keresztnév akár a "testvériség is lehet... :-)
Konzervativizmus/hagyomány
Szíved joga véleményt nyilvánítani, azonban ítéletet ne konstruálj belőle! Az, hogy frissen és kevésbé frissen felvett nevek hogyan íródnak, azt ebbe a vitába belekeverni, bizony nem túl elegáns.
Köszönjük megkülönböztető figyelmedet, remélem érdemesek leszünk rá a későbbiekben is.
"Ha valamit kívánsz tőlem (tőlünk) akkor nevezz néven, szólíts meg netán."
Én nem kívánok semmit az égvilágon tőled (tőletek), de ha erre vágysz, hát most megszólítalak. Légy üdvözölve!
"Ha rajtam kívül valaki kérdezett volna az általad alkalmazott írásmódról..."
Ez valamelyes kételyt fejez ki részedről. Ha nem szereted az "az áttételes üzeneteket", akkor miért fogalmazol így?
A Fórum 2985-ös hozzászólásában KisTesó írta a következőket:
"Egyébként az újságcikkhez egy kis igazítás: alighanem "Deák Ferencz, a testvériséghez" a ph.: helyes neve, bár Palatinusnál nem így fogod megtalálni."
Ez elég egyértelmű támadás, kétszeresen is - én egy újságcikket idéztem, mégis nekem rótta fel a helytelen írásmódot KisTesó, ráadásul megtoldotta egy sandasággal is amikor azt sugallta, hogy én Palatinus Józsefnek, a szabadkőművesség esküdt ellenségének írásaiból indulok ki.
A "provokációra" természetesen azonnal válaszoltam, az illetőt "megszólítva" megkérdeztem, hogy:
"Hogy jön ide Palatinus? Komolyan kíváncsi vagyok rá!"
Egyébként a te megjegyzésed sem volt teljesen mentes "az áttételes üzenetektől":
"Így további megjegyzéseid is gondolom elévültnek tekinthetőek! Köszönjük megkülönböztető figyelmedet, remélem érdemesek leszünk rá a későbbiekben is."
"a tulajdonnevekről bizony alapos kivételek vannak szokásban"
De ezek a kivételek csak a vezetéknevekre vonatkoznak, nem a keresztnevekre. Nézz utána, ha nem hiszed.
"ha valaki egyfajta módon kívánja írni a tulajdonnevét, akkor ahhoz mindenki csak egyféleképpen viszonyulhat: elfogadja."
Ha most tulajdonnév alatt a páholy nevére gondolsz, akkor persze igazad van.
Volt is ilyesmire egy precedensértékű eset: Amikor a Mammut üzletközpont elnevezését bejegyeztették, akkor kifogás merült fel a névvel kapcsolatban, mert a helyesírási szabályzatban mamut-ként szerepelt az ősállat neve. Pontosan azért maradhatott meg a cég kívánságának megfelelően a három m-es változat, mert arra hivatkoztak, hogy ez egy üzletközpont neveként, és nem zoológiai terminusként fog szolgálni.
Ezt a jogotokat én sem kérdőjeleztem meg:
"Természetesen lehet ragaszkodni az eredeti írásmódhoz "
csak megjegyeztem, hogy ez bizony konzervatívizmus.
Azért konzervatívizmus, mert minden más esetben (iskolák, egyéb intézmények, utcák, terek sokasága) hajlandóak voltak a névadók ill. a név tovább vivői erre a váltásra, csak ti lógtok ki a sorból. Ennek oka kell legyen, s én erre a legkézenfekvőbb megoldásként a konzervatívizmust véltem felfedezni. De szívesem veszem az alternatív magyarázatokat.
"Szívesen olvasnám eszmefuttatásod a Kovátsokról is! :-))"
Mint fentebb említettem, ezek a kivételek csak a vezetéknevekre vonatkoznak, nem a keresztnevekre.
Szívesen olvasnám példáidat más Ferencz vagy egyéb, régebben "cz"-vel írt keresztnevű emberekről elnevezett intézményekről, szervezetekről.
Remélem, hogy mindezt nem veszed provokációnak és higgadt légkörben tudunk eszmét cserélni, netán vitatkozni is.
Nehezen viselem az általános alany használatát. Mint ahogyan az áttételes üzeneteket sem igazán kedvelem. Ha valamit kívánsz tőlem (tőlünk) akkor nevezz néven, szólíts meg netán.
Ha rajtam kívül valaki kérdezett volna az általad alkalmazott írásmódról, akkor fentiek, és a következők szintén érvényesek. A magam részéről nem vontalak kérdőre, csupán jeleztem egy általam precíznek tartott embernek (persze tévedni emberi dolog!), hogy hogyan használjuk a nevünket. Tehát fogalmazásod egy kicsit csúsztatásnak érezhető. Ha ez provokáció, akkor most reagáltam, ha később is provokálsz, ignorálni foglak.
S akkor az írásmódról néhány keresetlen szó: a páholyjelvényünkön látható írásmódot használjuk. Az, hogy ki és hogyan írta és mikor, az engem a legkevésbé sem érdekel, mint ahogy a tulajdonnevekről bizony alapos kivételek vannak szokásban, mint az éppen érvényes helyesírási szabályzat. Elménckedhez kedvedre, lektorok is dolgozhatnak rajta, ha valaki egyfajta módon kívánja írni a tulajdonnevét, akkor ahhoz mindenki csak egyféleképpen viszonyulhat: elfogadja. Remélem ennyi szabadságot még hagysz nekünk!
Szívesen olvasnám eszmefuttatásod a Kovátsokról is! :-))
E fórum hozzászólásaiban már többször kérdőre vontak amiatt, hogy a Deák Ferenc páholy nevét nem "cz"-vel írtam.
E kifogásokra válaszul most leírtam egy blogbejegyzésben, hogy miért tartom helyesebbnek a magam részére a "Deák Ferenc" név használatát a Deák Ferencz írásmódnál:
Kérdéseid jogosak, de valószínűleg megválaszolhatók, vagy legalábbis valószínűsíthető válaszok következtethetők ki.
Először is tisztázzuk a magasfokok illetve a magasfokú műhelyek fogalmát. Ezzel kapcsolatos csekély ismereteimet főként a Pataky Lajosné féle repertóriumból szereztem.
A Magyarországon működő skót rítusú páholyok azon tagjai, amelyek a magas fokokat (más néven filozófikus fokokat) elnyerték, úgynevezett magasfokú műhelyeket alaoítottak. Ezek tagja természetszerűleg csak a magasfokokat elfogadó páholyok magasfokba felavatott mesterei lehettek. Ilyenek eleinte a Nagyoriens majd az egyesülés utáni Symbolikus Nagypáholy keretei közé tartoztak. Tehát az első három fok főhatósága a Nagypáholy, a magasfokoké pedig a magasfokú szabadkőművesek saját önszerveződései voltak.
Magyarországon ez úgy történt, hogy három-három páholyból kikerülő 18. fokú szabadkőművesek alkottak egy káptalant, három-három káptalan 30. fokú szabadkőművesek alkottak egy tanácsot és a tanácsok 33. fokú szabadkőművesei alkották a Nagytanácsot. (Hazánkban tanácsból már csak kettő volt.)
A Nagytanács a magasfokú műhelyek főhatóságaként szolgált, valahogy úgy, ahogy a Nagypáholy a páholyok főhatósága.
Minden magasfokú műhely önálló volt, elnökét, titkárát, kincstárosát maga választotta, de az elnök csak magasabb fokozatú szabadkőműves lehetett, mint a műhely foka. Így a 18. fokú káptalanok elnöke 30. fokozatú, a (30. fokú) tanácsok elnöke 33. fokozatú szabadkőműves volt.
A Nagytanács titkára a Nagykancellár volt, egy évre választották, elnöke (külföldi forrásokban Főparancsnok vagy Nagyparancsnok néven említik) öt évre volt választva.
A Repertórium szerint a magasfokú műhelyek 1869-től 1894-ig működtek.
Ez meglepetés számomra, mert én azt hittem eddig, hogy egészen a Horthy-korszakbeli betiltásig megvoltak a magasfokú szervezetek. (Azt tudtam, hogy 1945 után nem alakultak újjá.)
Nem teljesen világos számomra, hogy a 18. fokú káptalanokban és a 30. fokú tanácsokban részt vettek-e a magasabb fokozatúak, úgy mint a három fokozatú páholymunkákban is az inasfokon mindenki részt vehet, a legényfokú munkákban a legények és a mesterek és a mesterfokúakban pedig csak a mesterek. A fentiekből mindenesetre ez valószínűsíthető. A másik kérdés számomra hogy a magas fokokat ki adományozza, a páholy, vagy a magasfokú műhely? Ezt egyelőre nem tudom.
Az eddigiekből az mindenesetre kiderül, hogy a magasfokú műhelyek tagságának merítési bázisa a harmadfokú (mester) szabadkőművesek összesége - pontosabban azok, akiknek páholya egyáltalán elismeri a magasfokokat.
Ebből az is következik, hogy eléggé furcsa, ha nem szabálytalan lehet egy olyan szituáció, amikor egyetlen páholy tagjainak magasfokú szabadkőművesei alkotják a káptalanokat, tanácsokat és Nagytanácsot.
A kérdés vizsgálatához kiindulásul szolgáló aasr.hu weblapon bemutatkozó szervezet feltehetőleg egyetlen páholy csupán és úgy tűnik, hogy Bécsben működik, ha még működik. A weblapjukon nincsen hír napjainkra "templomi munkákról" és kirándulásokról említés. (A régebbieket feltüntették.)
Könnyen elképzelhetőenek tartom - de ez már tényleg spekuláció - hogy valamelyik tájékozatlanabb bécsi páholy vagy Nagypáholy adott pátenst nekik arra a jó célra, hogy létrehozzák a magasfokú szabadkőművességet Magyarországon.
Hogy ezt a támogatást komoly szervezetek adták-e, illetve fenntartják-e, arra nézve kiki.roller információja szerint a válaszuk:
Mármint nem személy szerint kérdezem, hanem az a problémám, hogy a felső tanács vagy nagytanács (leánykori nevén skót felsőfok vagy magasfok) nem olyan szabadkőművesekből áll, akik valahol fel lettek avatva, legények, majd mesterek lettek?
Én úgy tudom, az összes magyar szk. szervezetnek van saját magasfoka. Akkor ezek hol lettek szk-ek, hol lettek legények, mesterek? Vannak alapfokú páhoylaik is? Mert gondolom, nem úgy indultak, hogy néhány soha fel nem avatott pofa összeült, hogy ők mostantól Felső Tanács és kész.
Úgy látszik, hogy a szerkesztői olvassák ezt a fórumot, vagy csak épp most vették észre a grafikus cím hibáit, mindenesetre kicserélték.
"Ösi es elfogadot Skót Ritus Magyarorszagi"
helyett most már
"Ösi és elfogadott Magyarországi Skót Ritus"
van.
Azaz 4 helyesírási hibát javítottak. (A 3 betűhibát és a sorrendit.)
De azért még maradt. Az Ősi hosszú ő-vel írandó. A Rítus hosszú í-vel. A Magyarországi jelzőnek elől kell lenni, hiszen nem létezik az Ősi és elfogadott skót rítusnak magyarországi variánsa.
A félreértések elkerülése érdekében ideírom a javított változatot:
"Magyarországi ősi és elfogadott skót rítus"
vagy a nagybetűk kedvelőinek való változat:
Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítus"
Már csak azért is érdemes lenne tovább javítani a grafikus címet, hogy összhangban legyen a bemutatkozás aláírásával:
"A Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítusú
Felső Tanácsa"
Ami persze így szintén hibás, de más okból. Hiányzik ugyanis az egyeztetés.
Ezt viszont kétféleképpen is lehet javítani:
1)
"A Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítus
Felső Tanácsa"
2)
"A Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítusú
Felső Tanács"
Kíváncsian várom, melyiket választják.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar hagyományok szerint ezt Nagytanácsnak hívják.)
A Hodobay Papírrégiség Kereskedelmi és Aukciós Ház BT (1053 Budapest, Magyar utca 44., 266-11-87), 2008 június 16-án hétfőn 16:30 órától tartja 18. árverését az Andrássy út 124. alatt.
A katalógusból:
http://www.hodobay.hu/18pr.pdf
3680. Az 5892. évi április hó 24-én Budapest keletén alakult Reform házszabályai.
Bp. 1901., 23 p (Szabadkõmûveshttp://szkp.blogspot.com/2007/02/hodobay-aukcios-haz-bt-1-aukcioja.html páholy)
1700
3681. A László király páholy felirata Magyarország symbolikus nagypáholyához.
Társadalmi programm II. rész. II. kiadás, Nagyvárad, 1906.,
Initiated : March 22, 1929 Passed : April 26, 1929 Raised : November 22, 1929 Demitted : November 10, 1934 Jerusalem Lodge No. 197, London
És a kilépésének körülményei, amit nem tudtam desiffrírozni:
Phelps tells us that Wodehouse’s "embarrassment at inadvertantly slandering [Roland] Pertwee triggered his resignation from their mutual Masonic Lodge and from the Masons."
Hogy mi volt ez az eset Pertwee-vel, ami a kilépését előidézte, azt nem találtam meg sehol.
Phelps írta meg Wodehouse életrajzát: P.G. Wodehouse, man and myth. London : Constable, 1992.
212. adás 2008. június 15. vasárnap m1 14.00 - 14:30 Ismétlés: 2008. június 22.. vasárnap m2 11.30 Az adás témái:
* Összefoglaló jelentés a nagy "postaláda-csata" állásáról: új "galambdúc" és régi, hagyományos postaládák és a műemlékesek által elfogadhatónak ítélt változat. A helyszínek: Gödöllő, Bp. XII. ker., Bazilika, Nagykörút, Petőfi S. u., Krisztina posta, Vár, Postamúzeum. * Az Opera Patikát bezárták és felszámolják. Védett a berendezése! * A Keleti pu. indulási oldalán befejeződött a "Lotz terem" felújítása * Az Arad-Csanád Vasút, az ACSEV 102 éves dieselmozdonya * Szentendre: a BKV be akarja zárni a Városi Tömegközlekedési Eszközök Múzeumát, vagy legalább is erre lehet következtetni egy bizonyos levélből... * Pannóniák, Danuviák, a magyarországi motorkerékpár-gyártás nagy gyűjteményei Pesterzsébeten, Balassagyarmaton * Az Öntödei Múzeum új kiállítása: Öntöttvas csipkecsodák * Dég, megnyitotta kapuit a látogatók előtt a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésében lévő Festetics-kastély
Új vagyok a fórumon és a témát tekintve is laikus, de nagyon érdekel a szabadkőművesség. Kérdésem, hogy tudna- e valaki hiteles (szak)irodalmat ajánlani, olyan könyve(ke)t amit mindenképpen érdemes lenne elolvasnom.
Kedves Lalo! Köszönet a Fővárosi Levéltár szabadkőműves tárgyú kiállításán készült fotókért! Miután alaposan szemügyre vettem őket, az egyik tárló leírásáról készült fotón a következő mondatra lettem figyelmes:
„Míg a 19. században a magyar liberálisok színe-java szabadkőműves volt (Deák, Kossuth, Eötvös, a két Andrássy, stb.), addig a 20. század folyamán, bár számuk megnövekedett, ám az elitre gyakorolt befolyásuk csökkent.”
Valószínű, hogy így van, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a megállapítás teljes mértékben fedi a tényeket. Ami azonban kérdésként fölvetődik bennem, a következő; miért éppen az elitre kellene hatnia a szabadkőművességnek? S mennyire lehet ez mérce, vagy viszonyítási alap, akár a 20. vagy a 21. században? Ha a szabadkőművesség csupán előkelő urak gyülekezete lenne, semmiképpen sem mondanám progresszív társaságnak. Itt valami fatális tévedésről van szó. Az elit önmagában nem fémjelez semmiféle szellemi nemességet, ez utóbbinak – legalábbis meggyőződésem szerint – magán építkezésből kell adódnia.
"...mire próbáltam én Lalónál rámutatni - sikertelenül."
Ebből az következik, hogy csak a névelírásomra.
Tehát a többivel egyetértesz. Nem illendő valakinek a munkáját elemzés, de legalább néhány konkrétum megemlítése nélkül egy korszak szellemiségével azonosítani.
Köszönöm, Jason. Rámutattál, hogy mire próbáltam én Lalónál rámutatni - sikertelenül.
Különben nyilván okos munka (régen olvastam magam is), ugyanakkor a lehetséges politikai olvasata és kincsengése miatt én nem sorolom a témáról szóló magyar nyelvű alapkönyvek közé.
Minden tiszteletem Lázár Erviné! Hasonlóképp a Bajomi-Lázár családéhoz. De ha már itt mindenki annyira, de annyira tiszteli Bajomi Lázár Endrét, akkor legalább jelenjen meg ez a tisztelet a nevének leírásakor is...
Olvastad? Vagy csak úgy ismeretlenül sajnálod le Bajomi Lázár Ervint és írását?
Nekem egyébként jó emlékeim vannak mindkettőről - persze elő kellene venni a könyvet, hogy régi olvasmány élményemet felfrissítsem.
A műfordítót és írót viszont feltétlen és megérdemelt tisztelet illeti - olyan szerzők olyan írásait fordította le kiválóan, amelyek nem hiányozhatnának a francia irodalmat megismerni vágyók olvasmányai közül.
Ilyen pl. szerintem:
Marcel Aymé: A faljáró, A zöld kanca
Anatole France: Az istenek szomjaznak
Emile Zola: A pénz
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten
André Malraux: A remény
Boris Vian: Tajtékos napok
stb.
A 16 éven keresztül Franciaországban élő író kifejezetten üdítő levegőt hozott a korabeli magyarországi irodalmi életbe önéletrajzi írásaival és fordításaival.
Talán nem véletlen, hogy 1982-ben Párizs Aranyérmét, 1985-ben pedig az Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozatát kapta meg - a franciáktól.
A Titkos Társaságok Története engem kifejezetten Ráth-Végh István műveire emlékeztetett, ugyanaz a mindenre nyitott kiváncsiság és ismeretterjesztő hevület hatotta át mint Ráth-Végh műveit.
Életrajzát és munkásságát az alábbi lapokon lehet áttekinteni:
Az utolsó ötezer évben világszerte rengeteg titkos társaság működött. Minden kontinensen, minden politikai és társadalmi rendszerben valósággal nyüzsögtek az efféle szervezetek, mozgalmak. Magyarország miért lett volna kivétel? Ha nem is volt belőlük sok, azért akadt egynéhány szervezet, amelyik magán viselte a titkos társaságok szokásos jeleit.
Megtudhatjuk, miképpen zajlott le egy Habsburgellenes összeesküvés a tizenhetedik században. Hogyan szervezett egyetlen ember két titkos társaságot azzal a távoli céllal, hogy majdan az egyik semmisítse meg a másikat? Voltak-e magyar szabadkőművesek (voltak, vannak!), és mi is ez a szervezet, mi zajlik összejöveteleiken? Vajon az első világháborút kirobbantó Fekete Kéz társaságnak volt-e valami kapcsolata a magyarokkal?
Az izgalmas kérdésekre még izgalmasabb válaszokat kap az olvasó.
Oldalszám: 200 Kötés: Puhatábla Méret: 140x200 mm Kiadás éve: 2007 [2008] Termékkód: ISBN 9789633755204
Tartalom:
A szerző lelkiismeretes figyelmeztetései az olvasónak 5
Első fejezet - Titkos társasággal a hatalom ellen 11
Második fejezet - Egy alapító, két társaság 33
Harmadik fejezet - Egy világmozgalom titkai 117
Negyedik fejezet - Lecsap a Fekete Kéz 185
[A második fejezet Martinovics Ignácról szól, a harmadik pedig a szabadkőművességről általában és különösen Magyarországon.]
Én is mostanában fedeztem fel, de nagyon furcsának tartom. Az a gyanúm, hogy a két hazai magas fokú rendszer irreguláris konkurenciája lehet. Be is illesztettem ezt a megjegyzésemet a magas fokokról szóló blogbejegyzésembe:
Már a grafikus címe is szörnyű, helyesírási hibákkal van tele:
"Ösi es elfogadot Skót Rítus Magyarorszagi"
Egy kéz kevés is a hibák megszámlálásához.
Úgy tűnik, hogy német nyelvű szövegekkel van tele - nyilván valahonnan átvették őket. Szerintem osztrák keresztapjuk lehet, mert mindig Ausztriára hivatkoznak.
Azért is kamunak néztem, mert a rengeteg programozási hiba közepette a Shop az egyedüli, ami jól működik. Ráadásul főmenü szinten van egy Keresők Klubja, ami tagtoborzásra utal. Én bizony térítő és vásárlásra ösztönző weblapnak nézem, csak még nincs készen. Exkuzálja is magát valahol a webmester.
Elég lassan készül, mert 2006 óta van meg a weblap és még mindig az eredeti telepítőkészlet szövegei jönnek elő rengeteg helyen.
Kedves jzon, átrágtam magam rajta, de kár volt az időért. Ez bizony nem több tudományos ruhába öltöztetett handabandázásnál.
Reklámnak vagy antireklámnak (mert az is reklám), is fertelmes, mert hosszú, nehezen érthető és unalmas. Mondjuk a sátánizmus az jól hangzik, de a többi...
Csak a pontosság kedvééért (mivel a precizitásod és gyorsaságod szembetűnő): ez még csupán egy domain. Egy honlap azért nem így nézne ki. Úgy szokták írni: "under construction". Építkezünk, építkezünk...
A további pontosítás: Deák Ferencz a Testvériséghez
Így további megjegyzéseid is gondolom elévültnek tekinthetőek! Köszönjük megkülönböztető figyelmedet, remélem érdemesek leszünk rá a későbbiekben is.
Újabb páholy lépett az Internet rögös útjára, most a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között működő Deák Ferenc páholy hozta letre saját (különbejáratú) honlapját:
nos a címet azért nem adtam meg, mert főként szabadkőművesekről van benne szó...
de tulajdonképpen semmi nem múlik rajta...ha egy ide író szk. is elovassa...
tehát az interjú: http://www.okotaj.hu/szamok/31-32/ot31-06.htm (a végefelé található az idézett rész)
azért a te postodhoz írtam, mert szerintem van némi párhuzam a világ "elgagyisodása", és a káosz-elmélet terjedése között, érezhető módon.
ma már nincs egyértelműen jó vagy rossz, pozitív és negatív. emiatt a "rend" is felborulni látszik, legyen jó vagy rossz...ebből pedig következik a dolgok elértéktelenedése is.
kedves jzan, örülnék ha megadnád a forrását az idézett interjúnak. Nem tudok mit kezdeni vele, igy se füle se farka... mondhatnám kaotikus. Mint ahogy azt sem értem, miért az én bejegyzésemhez irod... üdv
"– Ez azt jelenti, hogy a mai magyar parlamentben nem nagyon van párt, amelynek ne lenne "helytartója"?
– Meggyőződésem, hogy igen. Azt gondolom, mindegyik oldalon, a parlamenten kívül és belül levő pártok mellett egyaránt van ilyen szürke eminenciás. De ahogy mondtam, ezek elsősorban nem szabadkőművesek, akik tényleg valamilyen célok érdekében jól körülírható stratégiát követnek, ami lehetővé teszi az ellenlépéseket is. De ha csak titkosszolgálatok vannak, akkor sakk-matt. Akkor ha tetszik, minden racionális, de végső elemzésben semmi sem. Akkor nincs végső cél, nincs Júda hercege a trónon, akkor semmi sincs, akkor marad a változó mozaik, a káosz.
– Miképp érhető tetten a kaotizálódás?
– Ma nem csak arról van szó, hogy vannak a klasszikus, archaikus alapokra szerveződő, mondjuk Samael-imádó vagy Sátán-imádó körök, és velük szemben a kicsit zűrzavaros, de mégiscsak jó oldal felé hajló okkultisták, valamint az egyházak. Mostanság még a sátánizmus is időleges szövetséget kénytelen kötni az eddigi ősellenségeivel, mert egy új, minden eddiginél sötétebb, vagy ha úgy tetszik, a végső sötétség nyitotta meg a száját: egészen nyíltan megjelentek az okkultizmusban a káosz-hívők.
Nagyon furcsa szellemi mozgalom indult útjára nagyjából a 70-es évektől Amerikában, Franciaországban, Angliában: a káosz-mozgalom, ők nyíltan úgy vélik, hogy még ezek a klasszikus sátánista vonalak is egyfajta rendet, tehát számukra tűrhetetlen dolgot képviselnek. Épp olyan ellenségnek tekintik a sátánistákat, mint az egyházakat, vagy a többi okkult vonalat, például a szabadkőműveseket. És egyre nagyobb szeletet hasítanak ki abból a miliőből, amit eddig a többiek uraltak.
Itt már szó sincs Ctulhuról, meg Choronzonról, és más káosz-perszonifikációkról, helyettük a kvantumelmélet, a káoszelmélet megfelelő apparátusa szerepel. Nagyon bizarr könyveket jelentetnek meg. Színtiszta kvantumfizikai könyveket például, amelyek a kvantum-káosz természetét tárgyalják szakmai szempontból. Ez az első olyan csoport, amely a végletekig, mondhatni az atomi méretekig kaotikus folyamatokra törekszik, célja teljes mértékig kaotikus vagy egyenesen skizoid. Semmihez sem konzekvens, bármikor elhagyhat bármilyen meggyőződést és hitet, és annak az ellenkezőjét is – és ebben óriási erő rejlik, ha belegondolunk.
Vannak különböző szerveződéseik, ami persze önellentmondás, de ezek nagyon fluktuálnak, tudatosan csak egy-két évig tartanak. Létük teljesen posztmodern jelenség, és bizony eléggé sikeres a tevékenységük. Zenei, képzőművészeti tevékenységet is folytatnak, ezzel is növelve befolyásukat. Az a fajta drogabúzus, amely ma kibontakozik, nagyrészt ehhez a mozgáshoz köthető. Ez nem unatkozó művészpalánták passziója, itt egyre veszélyesebb pszichikus hatóanyagokat dobnak be a társadalomba..."
Kedves kiki.roller! Annyiban kétségtelenül igazad van, hogy a „gagyi” (az igénytelen, ízléstelen, giccses és hazug kultúrtermékek) vészes elbutuláshoz vezethetnek. Én azonban nem erről beszélek. S nem is ezen a szinten képzelem el a szabadkőművesség „népszerűsítését”. A populáris kultúra szerteágazó jelenségeit – és információs csatornáit – véleményem szerint hiba volna egyetlen kézmozdulattal elutasítani. Hiszen ma lépten-nyomon éppen a régi típusú közéletiség válságának vagyunk tanúi. Annak a válságnak, amelyhez elsősorban a magas kultúra és a populáris kultúra közé szakadékot képzelő szemlélet és látásmód vezetett. Ez a fajta elitizmus nem azért szorul egyre inkább a háttérbe, mert mindent elönt az úgynevezett „kultúrmocsok”, hanem sokkal inkább azért, mert korszerűtlen volta miatt többé nem teszi lehetővé a szélesebb közönség számára a személyes involváltságot. Egyre több jel utal arra, hogy ez a jelenség további beható vizsgálatokat igényel. A komoly kontra szórakoztató típusú médiaműsorok morális egyenlege korántsem egyértelmű, mint ahogy nem kell feltétlenül gagyinak lennie annak sem, ami sikeres.
Minden elgagyisodik. Kezdtük azzal, hogy az olcsóság jelszavával kezdtünk vásárolni, igaz, gagyit, de legalább valami hasonlót mint a nem gagyi, akkor is ha rossz minőség, és rossz felhasználhatóság jellemzi ezeket az árukat.
Ezt követően hamarosan elgagyisodtak a politikai pártok, olcsó és használhatatlan szlogenjeikkel és pénzre, hatalomra törő és taposó politikusaival, vak pártkatonáival. Elgagyisodtak az újságok, azzal, hogy elkezdték olvasóikat és a politikai pártokat kiszolgálni, és feladva a maguk gondolatait inkább a marketing által meghatározott "mit kiván az olvasó, (vagy a megbízó), amit eladhatok neki" vágyakat elégítették ki.
Elérkezett a gagyisztárok világa. Eldobható mellek, arcok villanyozzák fel a fiatalok és kevésbé fiatalok fanáziáját. Ezeket a lapokat forgatva, mi más lehetne egymás közt a beszédtéma, mint a tetkó, plasztikai sebészet vagy az ázsiai tengerpart örömei.
Nincsenek kérdőszavak, legfeljebb a "mennyi?". Minél olcsóbb, annál jobb. Vagy legyen nagyonnagyon drága, hogy villogjon.
Lehetséges-e, hogy a nép, az istenadta nép is elgagyisodjon? Mindig becsültem a hétköznapi emberek itélőképességét, gondolatvilágát, tisztánlátását. De talán megöregedtem. Mert ezzel is egyre ritkábban találkozom.
Elgagyisodik a gondolat, el, ami érték, amit emberközpontúnak, humánusnak neveztünk hajdan.
Az Idők Szavára reagálva, szükséges-e, elkerülhetetlen-e, hogy a gagyi eszközeivel, mi is belépjünk a gagyi birodalmába? üdv
Kedves Lalo! Érdeklődéssel olvastam a Martinovics páholy 100 éves jubileumi ünnepségével kapcsolatos blogbejegyzésedet http://aprofan.blogspot.com/2008/06/martinovics-jubileumi-emlekunnepsege.html , ahol Kende Péter előadásáról ezt írod: „Talán a legfontosabb megállapítása az volt, hogy a modern polgári társadalom képződött le a szabadkőműves páholyokban - először megelőzve korát, manapság pedig kissé lemaradva attól.” Valóban figyelemre méltó megállapítás, különösen a második fele. Kérdés tehát, hogy tényleg korszerűtlen-e ma a szabadkőművesség, s ha igen, milyen okok rejlenek ennek hátterében? Azt hiszem, a kérdés első felére nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, nyílván van erre is negatív és pozitív példa egyaránt. Mondhatni, páholya válogatja. Ennek ellenére gyanítom azonban, hogy a korszerűtlenség vádja nem teljesen alaptalan. Pontosabban a szabadkőművesség önmagáról való kommunikációját tartom kissé korszerűtlennek, s nemcsak nálunk, Magyarországon. Igaz, ennek javítására történt már egy-két ígéretes kísérlet, s itt elsősorban a közelmúlt kőművességgel kapcsolatos hazai média-eseményeire gondolok. Mindez azonban csak csepp a – szinte középkori vakságban szenvedő – közvélemény tudatlanságának tengerében. Egy olyan globális térben vagy információs társadalomban, amely mára kialakult, valljuk be őszintén, a szabadkőművesség még mindig nem „versenyképes”. Hogy miért nem, erre több válasz is adható. Az egyik lehetséges ok például, hogy nem tudja megfelelően kifejezni magát, nincsenek igazán autentikus, nagyformátumú személyiségei, vagy ha vannak is, akkor azok – valamely okból kifolyólag – nem vállalják a nyilvános szereplés kockázatát. A másik, s ennél talán nyomósabb, realisztikusabb ok, hogy olyan külső és belső tabukat kellene megdönteni, amelyek a kőművesség intézményrendszerén belül is nagymérvű átalakulást – hosszú idő elteltével –, valóságos progressziót vonnának maguk után. Így például a legveszélyesebb és legkomolyabb exoterikus probléma nem is annyira az összeesküvés-elméletek tudományos érvényű cáfolatának hiánya, vagy ezen termékek pusztán ideológiai, politikai jellegének feltárása, hiszen erre szerencsére már kiváló példák vannak (lásd: http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/Krausz_eszm.html#negyvenot_le), hanem az, hogy a hivatkozott tudományos eredmények – számos okból kifolyólag – mindeddig nem tudtak leszivárogni az erősen közvéleményformáló médiumokba, így például a bulvársajtóba. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ideje lenne felhagyni az elitizmussal.
A Magyarországi Nagyoriens nevét a hajdani Magyar Nagyoriens folytatójaként választotta és bár baráti kapcsolatokat ápol vele, de a maga saját szabályaival, a Francia Nagyorienstől teljesen független szervezet.
A Le Parisien cikkét eredetiben nem láttam, és bár nem tisztem megkérdőjelezni az egyébként hűséges tényvisszaadásnak tűnő cikket, de az újság amolyan átmenet a Blikk és a hajdanvolt Esti Hirlap között. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy ugyan kacsáról szó sincs talán, de egy bolhából is lehet elefántot csinálni, ha uborkaszezon van. Magyarán innen, Budapestről nézve, úgy tűnik egy szervezeten belül történt valami, azután a szervezet a maga szabályzatával visszaállította a korábbi rendet.
Valójában az idő dönti majd el, mit hoz a jövő. Tessék, lehet csacsogni a nőkről...
a fordítás Vendredi 30 mai 2008 Une femme initiée au Grand Orient de France Egy nő beavatása a Francia Nagy Oriensben
Valódi premiernek számít, mivel a Francia Nagy Oriens (GOF) szigorúan férfi-rend. Igaz ellenben hogy szabadkőműves nők, ha kívánják, látogathatják a GOF munkáit.
A nők beavatásának kérdése régóta képezi vita tárgyát a GOF-ban. De az utolsó Konvent 57%-os szavazati többséggel elutasította nők felvételét.
A "Harc" páholy, mely hírhedten avantgárd, precedenst kívánt csinálni. Evidens, hogy a páholy egy tabut kívánt lerombolni, ráadásul a beavatás a GOF nagytemplomában, a rue du Cadetban (Párizs) történt, több mint 300 fivér és meghívott nővér asszisztálásával.(Droit Humain (vegyes), Francia Női Nagyph...).
A hölgy több férfivel együttesen lett befogadva. A "Harc" ph egyik tagja szerint: Évek óta harcolunk azért, hogy a GOF nőket is felavasson. Meg kellett tennünk, áthágtuk a hatályos szabályokat. - a Le Parisien cimü lap idézetében.
Eric Giacometti így folytatja: A válasz nem váratott, a Tanács (Felső vezetés), mikor szembesült a történtekkel, "ököllel csapott az asztalra" és felfüggesztette... az egész páholyt. Ismét egy premier. Amit a GOF nagymestere, JM. Quillardet megerősített: " Mindig beleegyezően fogadtam, hogy megvitassuk a nők felavatásának kérdését, de ez nem történhet meg a Konvent akarata ellenére. A Harc páholy erőszakkal kerülte ezt meg."
" Végigcsináljuk, amit elkezdtünk, az igazságszolgáltatás elé megyünk, ez "szexuális diszkrimináció" - válaszol egy testvér a Harc ph-ból.
Ime egy nemes "harc" mint perspektiva a GOF kebelén belül.
par Jean-Laurent Turbet publié dans : Franc-Maçonnerie"
Babel Fish-sel lefordítva angolra úgy tűnik, hogy mégsem legális a nők felavatása, ez egy gerilla akció lehetett, úgy mint Hadik-Barkóczy Ilonáé nálunk.
A II RÁKÓCZI Ferenc Páholy blogja - http://francoisrakoczi2.blogspot.com/ - folyamatosan gazdagofik, két francia videó után most egy (a szabadkőművesség szempontjából) történelmi jelentőségű hírt közöl, ha jól értem. Úgy vettem ki a szövegből, hogy a Francia Nagyoriens engedélyezte nők felavatását és egy páholy máris élt ezzel a lehetőséggel.
Örülnék, ha a franciául tudók megadnák az alábbi szöveg pontos értelmezését:
"Vendredi 30 mai 2008 Une femme initiée au Grand Orient de France
Un article d'Eric Gicometti publié dans "Le Parisien" de ce matin, nous apprend qu'une initiation féminine a eu lieu au Grand Orient de France.
C'est une véritable première, puisque le Grand Orient de France est une obédience strictement masculine.
Il est vrai que les femmes franc-maçonnes peuvent être reçues dans les ateliers du Grand Orient qui le souhaitent.
La question de l'initiation des femmes fait débat depuis longtemps au Grand Orient. Mais le dernier convent du GODF avait rejeté à 57% l'admission des femmes.
La loge Combat "réputée pour être très avant-gardiste" a voulu créer un précédent. Il est clair que cette loge a voulu faire tomber un tabou. De plus, c'est au siège même du Grand Orient, rue Cadet, et dans son temple le plus important - Arthur Groussier - que l'initiation a eu lieu. En présence de plus de trois cents frères et soeurs d'autres obédiences, qui avaient été invités (DH, Grande Loge féminine de France...).
"Elle a été admise avec d'autres hommes. Cela fait des années que nous réclamons l'initiation de femmes au GO, il fallait marqué le coup même en enfreignant les rêgles en vigueur", explique un membre de la loge Combat, cité dans l'article du Parisien.
Eric Giacometti poursuit : "Le résultat ne s'est pas fait attendre, le Conseil de l'Ordre, mis devant le fait accompli, a tapé du poing sur la table et a suspendu...toute la loge.Encore une première. Ce que confirme le Grand Maître du Grand Orient, Jean-Michel Quillardet: "Je partage depuis toujours la volonté d'ouvrir le débat sur l'admission des femmes, et je l'ai prouvé, mais cela ne peut se faire contre la volonté du Convent. La loge Combat est passée en force.
"On ira jusqu'au bout et nous saisirons la justice civile pour discrimination sur le sexe", réplique un frère de la loge Combat.
Voila en effet de beaux... combats en perspective au sein du Grand Orient de France. par Jean-Laurent Turbet publié dans : Franc-Maçonnerie"
Majd megpróbálom megkeresni a Kende Péter riport - ami egyébként nagyon tartalmas volt - elejét és megcsinálni azt a linket, ami vele kezdi a lejátszást.
Őszintén szólva nem igazán kerestem veled a kapcsolatot régebbi csetepatéink hangvétele miatt.
Viszont az utóbbi néhány hozzászólásod megvesztegető volt a szó eredeti és átvitt értelmében is - megdícsérted a munkámat, kijavítottad és kiegészítetted az ott szereplő adatokat és felajánlottad a vonatkozó dokumentumok digitalizált változatait.
Ezennel itt a magam részéről tiszta lapot nyitok veled kapcsolatban és várom a felajánlott anyagokat a gmail-es címemre: lalo5555@gmail.com
Feltehetőleg a gmail elviseli ezek nagy méreteit, ha nem, akkor javaslom, hogy hozzál létre egy freemail.hu-s címet, ahol lehetőség van ún. óriáslevelek küldésére. Ez azt jelenti, hogy a levél melléklete nem megy el a címzetthez, csak egy értesítés arról, hogy freemail-ről milyen címen tölthető le a file. Ezzel a módszerrel egyébként egyszerre többeket is értesíthetsz és így egy menetben mindenki számára letölthetővé teszed az anyagot.
Tényleg érdekelne, hogy a 3964-es hozzászólásomban foglaltak kimerítik-e számodra a "hiteles forrás" fogalmát, vagy csak úgy tudnád elfogadni, ha eredetben megküldeném neked a dokumentumot és az érmét?
Vagy inkább valami sértettség van a dolog mögött?
Kivételesen tiszta jószándékból írtam amit írtam, hogy ha már a szabadkőműves páholyok - egyébként egészen jól sikerült - listáját írod, akkor az adatok hitelessége is megfelelő legyen. Sajnos több esetben is előfordul, hogy az - egyébként tudományos igényűnek tartott - hivatkozási anyagokban a szerzők pontatlan adatokat közölnek. A soproni "zur Verbrüderung" páhollyal kapcsolatban különösen, mivel a központi levéltári anyagok meglehetősen hiányosak. Ezért volt kedvem egykor a soproni levéltár és a soproni múzeumok ide vonatkozó anyagát áttanulmányozni, és érdekes módon ott megtalálhatók az egyébként hiányzó vagy pontatlan adatok.
Ha gondolod az eredeti alapszabályról készült teljes fotókópiát is meg tudom küldeni...
Néhány dologgal kapcsolatban félreérthettél valamit.
Azt írod:
"...köztudott,hogy élő emberről nem derülhet ki,hogy kőműves v. sem."
A szabadkőművesek azt a szabályt követik, hogy egy szabadkőműves társukról csak annak halála után árulhatják el, hogy az illető szabadkőműves volt. Viszont saját maga bármikor vállalhatja szabadkőművességét, nyilvánosságra hozhatja a tagságát. Ha ezt megtette, akkor már mások is beszélhetnek már az ő szabadkőművességéről.
Ráadásul pont a nagymesternek, a nagypáholy három évre választott vezetőjének nincs is ilyen választási lehetősége, neki, mint a nagypáholy egyszemélyi képviselőjének a hivatalos kapcsolatok kapcsán személyesen és nyilvánosan kell fellépnie.
Az USA-ban és Angliában még az egyes páholyok tisztikara is nyilvános - ha megnézed a weblapjukat, akkor nevet, címet néha még telefonszámot is találsz. (Fényképpel!) Gyakran rendeznek felvonulásokat, szóval mindenki ismeri őket a környéken.
"...a székhelyeiket pedig nem templomoknak,hanem páholyoknak hívják"
Ez sem ilyen egyszerű, mert sokféle megnevezést használnak. A legelterjedtebb erre valóban a "páholy" szó, de használják a "műhely", a "templom", a "szentély" megnevezéseket is. Az utóbbi kettő a rituális tevékenységre és a szent könyveknek - a keresztény országokban a Bibliának - a páholyban való elhelyezésére utal.
Újabban egyes nyugati országokban, ahol a vallási értelemben vett templomoktól meg akarják különböztetni a páholyokat, gyakran "szabadkőműves centrum" a névhasználat.
"... annyi karikatív tevékenység fűződik hozzájuk ..."
Jelenleg Magyarországon csak egy-két alapítvány fűződik a nevükhöz éppen amiatt, mert inkább értelmiségi társaság mint tőkepénzesek gyülekezete.
Nálunk az első világháború előtti fénykorukban valóban számos és jelentős karitatív tevékenységgel büszkélkedhettek (volna, mert ezzel nem hivalkodtak).
Jelenleg az USA szabadkőműveseinek - akik a szabadkőművesek néhány milliós létszámának a döntő többségét adják - karitatív tevékenysége a legjelentősebb, de Angliában és Nyugat-Európában is számottevő.
"... a mindent látó szemről sem beszélt senki sem"
Mindenre nem maradhatott idő. De látható volt a képeken. Ugyanúgy, mint mint egyes vallások templomaiban és szent helyein.
"se a new world orderről"
Hát erről nehezen, mert ez nem szabadkőműves fogalom, hanem az összeesküvéselméletek gyártóinak találmánya ez és a hasonló terminusok garmadája. De tényleg jól hangzik, és "könnyű ezekkel megetetni a népet".
meg kicsit gyanús,hogy mesterek nyilatkoznak,amikor köztudott,hogy élő emberről nem derülhet ki,hogy kőműves v. sem. a székhelyeiket pedig nem templomoknak,hanem páholyoknak hívják...
nekem inkább egy kicsit mentegetőnek tűnik a riport.
és különben is,valóban annyi karikatív tevékenység fűződik hozzájuk(ahogy a szcientológusokhoz is),hogy könnyű ezekkel megetetni a népet,ők igazából milyen jó emberek.
érdekes módon a célokról egy szót sem hallottam az egész riportban. a mindent látó szemről sem beszélt senki sem.se a new world orderről.
persze,egy rtl-klubon nyilván nem fognak ilyenekről beszélni :D
Semmi más nem volt benne. Mondjuk ez elég soványra sikerült, igazi bulváranyag. De legalább nem azt sugallja, hogy a szabadkőművesek a világ megnyomorítói...
A soproni Storno Gyűjteményben "L.F.M. Helytörténeti Kéziratgyűjtemény 15257 sz." alatt megtalálható a soproni "zur Verbrüderung" páholy alapszabálya, amelynek német nyelvű kiegészítésében Prof. Karl Thierring a páholy akkori főmestere írja az 1869.március 30-i megalakulási dátumot. Hivatalosan ez lett leadva a M.K.Belügyminisztériumba jóváhagyásra, ahol 4955/1869 sz. alatt nyilvántartásba vették. (Aláíró Szilárd József államtitkár). Ez számomra hitelesebb dokumentum mint bármely levéltári repertórium.
Ami a Széchenyi név felvételének időpontját illeti: ez roppant egyszerű, hiszen ennek emlékére kiadtak egy ezüst emlékérmét, amelynek egyik oldalán gr. Széchenyi arcképe látható az alábbi szöveggel: “Széchenyi SZKS Sopron Kel.:en”, a másik oldalán az 1869 ill. 1901 valamint az alábbi szöveg: “FRMR.:□.:"ZUR VERBRÜDERUNG" IM OR.: SOPRON”. Azt hiszem ez is elég egyértelmű, már ami a forrás hitelességét illeti.
Ez azért szerintem nem így van - a témától függetlenül, ha én pl. újságíró lennék, igyekeznék egy cikk megírása vagy egy interjú elkészítése előtt a legjobb lehetőségek szerint felkészülni az adott témából. Talán ez szakmai követelmény is. Vagy az volt valamikor, amikor nagyobb arányban létezett minőségi újságírás. (Ugyanakkor a nyelvbotlást most nem az újságíró vétette, de tényleg ne cincáljuk tovább, rossz szájízt szül.)
Kedves TH és többiek, szerintem nem várható el civil érdeklődőktől, hogy különbséget tegyenek fő- és nagymester között, mégha újságírók is. Ha jól tudom, a tévedés innen ered.
Csakúgy mint Jászi nagymestersége, természetesen a Martinovics páholy alakulásakor annak titkára, később főmestere lett.
A tiltott évek alatt én is csak -nem szabályos- összejövetelekről tudok legyenek ezek 1920, vagy 1950 utáni évek... De erre forrásom csupán a szájhagyomány...
A klip, tehát a film szereplői között van a budatétényi (egyesek szerint szabadkőműves) pincekápolna, Pók Attila, a Nagyoriens temploma és az egyik főmester.
Hegyi Nóra nagyon tájékozott az avatás részletei felől...
Kíváncsi vagyok, hogy a pincekápolna szabadkőművességéről mit fognak mondani.
Tévedsz, nincs senkivel problémám, csak jeleztem, mivel vitáznék.
(Jászit amúgy az interjúalany nevezte nagymesternek, nem az újságíró. Persze, lehet, hogy az újságíró rosszul jegyzetelt, vagy elértette, az ilyenek miatt érdemes az interjút közlés előtt elkérni és megnézni.)
Érdekes, amit az elaltatásról írsz. Én úgy tudtam, hogy 1919 márciusa után már nemigen zajlottak munkák. A végleges betiltás 1920 tavaszán született meg, viszont a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején a bizonytalan helyzetben nem akartak kockáztatni és a páholyok nem rendeztek szertartásos összejövetelt. De lehet, hogy tévedek.
Ugyan az én cikkemre reagáltál, de az újságíróval van problémád. Lehet is, mert természetesen Jászi második főmester volt, nem nagymester. Nyilván jobban hangzott a nagymester szó. Hogy mást jelent mint a főmester, arról meg nem tudott.
A legrégebbi ma is működő páholyként a Martinovicsot megnevezők - legjobb tudomásom szerint - úgy érvelnek, hogy a páholy sohasem szűnt meg, csak hosszabb rövidebb időre elaltatták, így az újbóli működés zökkenőmentesen, újraalakulás nélkül folyhatott, amikor erre lehetőség nyílt. Erre vonatkozóan külön kiemelték, hogy 1920-ban szabályos munka keretében altatták el a páholyt.
A Deák vagy Galilei páholy esetében is így zajlottak a dolgok?
(A Galilei egyébként 1871-ben, a Deák meg 1883-ban alakult - ha még hinni lehet Pataky Lajosnénak.)
Tudtommal nem a Martinovics a legrégibb magyar páholy, hanem a Deák. Sőt: a Galilei is régebbi a Martinovicsnál. A másik: nekem nem rémlik, hogy Jászi egyáltalán nagymester lett volna, de hogy második nagymester nem volt, az egészen biztos.
Az 1869 május 29-én Testvérülés néven alakult szimbolikus rendszerű páholy 1887-ben vette fel a Széchenyi páholy nevet. Budapesten működött.
Működése az 1920-as belügyminiszteri rendelettel szűnt meg.
MOL P 1089, évkör: (1869) 1870 - 1919 (1920)
Forrás - Pataky Lajosné: A szabadkőműves szervezetek levéltára Bejegyezte: Lalo dátum: péntek, január 02, 1970 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek Címkék: Budapest, skót rítusú páholy, Széchenyi páholy, Testvérülés páholy "
Innen származik: http://szkp5.blogspot.com/
Bejegyzés előtt érdemes lett volna némileg utánajárni a tényeknek.
1. A páholy 1869 március 30-án alakult. 2. Az eredeti neve: "zur Verbrüderung", csak 1890-től kezdik vegyesen használni az eredeti nevet és annak magyarítását, a "Testvérülés"-t. 3. A "Széchenyi" nevet 1901-ben vette fel, és innentől kezdődik a kizárólagos magyar nyelvhasználat. 4. Nem Budapesten, hanem Sopronban működött.
A világ jobbítását a XXI. század etikai kérdéseinek megvitatásával célzó latin irányú szabadkőművesség vezető magyarországi páholya százéves lett. A Martinovics páholy az egykori tag, Ady Endre belvárosi szobrára kötettett szabadkőműves-kötényt a nagy ünnep alkalmából. A Nagyoriens nagymestere, Nacsády András arról beszélt, min rágódik a XXI. század küszöbén a harmincéves átlagéletkort jócskán meghaladó tagság.
Ez a bulváros vonal, amit emlegettem. Lesz ezekből a filmekből részlet is, de a filmek megnézése után elment egy "normálisabb" irányba, remélem ez majd tükröződik a műsorban.
A szabadkőművesekről forgatok. Nemsokára láthatod is. Ehhez több filmet is megnéztem, például a Tágra zárt szemeket. De a könnyedebb műfajból A nemzet aranyát és a Da Vinci-kódot is. "
A Lessing könyvet valóban a bookline.hu-n találtam, ezt oda kellett volna írnom.
De úgy látom a többit, amit nem írtam oda, azt összedobtátok gyorsan.
Ezért jó ez a fórum.
Az RTL Klubon kedden adásba kerülő anyagról annyit, hogy a "franciáktól" és az "angoloktól" is nyilatkoznak majd, betekinthetünk egy francia "műhelybe", lesz most is regnáló főmester, stb. stb. Persze történészek, művészettörténész, irodalmár is, többekkel együtt.
Elég komolyan vették a készítők, nem akarták bulvárosra venni - persze valamennyire muszáj volt -, de érdekes lett. Én is kíváncsi vagyok, mert csak a részleteket ismerem.
XXI. század - A stáb olyan mítoszoknak jár utána, amelyekről a XXI. században is beszélnek.
2008. május 27-én 23:20 - 23:55
Évszázadok óta működő társaság, amely rejtélyes üzeneteket hagyott Budapest utcáin. Tagjai még ma is titokban, sötét templomokban találkoznak. Félelmetes beavatási szertartásokon veszik fel az új tagokat. Lefektetik a földre, lemeztelenítik a felsőtestét, kardokat szögeznek rá. Ez a rítus, mondja az egy szakértő, ezzel adja át magát a társaságnak.
Jelszavak, eldugott templomok, ahová csak külön engedéllyel léphet be idegen. Gyilkos kártevők, vagy ártalmatlan filozófusok baráti köre a szabadkőművesek társasága? Mi igaz a véres szertartásokból, és a szabadkőművesek legendáiból? Kik voltak a legjelentősebb képviselői, és kik ma, a XXI. században.
Az előző adások anyagait megnézheti a www.rtlhirek.hu videós hírportálon!
A Márton László féle antológia tartalmának a Klubháló weblapján való ismertetése valószínűleg a kiadvány tervezetéből készült, egy tervezet minden esetlegességét, pontatlanságát továbbadva.
Nyilvánvaló, hogy a megadott könyveknek csak egyes részletei fognak szerepelni, már csak terjedelmi okokból is. (Benedek Marcell, Pálóczy Horváth Ádám, Tolsztoj regényei egyenként sem férnének bele, nemhogy együttesen.)
Nyilván a címek sem pontosak, ill. nem is mindegyik írásnak van magyar fordítása. Feltehetőleg a fordítások és a szerkesztői előszó ill. lábjegyzetek megírása, a velük kapcsolatos irodalmi kutatómunka húzta el az időt és odázta el a tavalyi megjelenést.
El tudom viszont képzelni, hogy a Lessing szöveg a többihez képest előkelő helyen szerepelt az elkészültségi sorban, s önállóan is megállhatja a helyét - ezért aztán kiadták önmagában is.
Pontosítom a kétféle képpen értelmezhető mondatomat:
"Tekintsük szerintem ezek szerint hitelesnek"
Mondjuk inkább így: "Tekintsük szerintem ennek a ténynek az ismeretében hitelesnek" - azaz arra akrnék célozni ezzel a suta mefogalmazással, hogy a forrás többszörösen is áttételes.
A címeket nézve két dolog jutott eszembe. Illetve három. A harmadik, hogy nem ez a könyv jelenik most meg, hanem csak a Lessing-szöveg (ha jól értelmeztem).
A másik kettő:
- Gondolom, a Háború és békéből a beavatásos részlet kerülne bele. Már említettem itt, hogy Tolsztoj a hiedelmek ellenére nem volt szabadkőműves, és azt a regénybéli beavatásos részt korabeli (1810-12 körüli) titkosjelentések, valamint a fantáziája nyomán írta. Tekintsük szerintem ezek szerint hitelesnek.
- Zalán Tibor: Pierre Bezuhov beavatása - ilyen című szöveg tudtommal nem létezik. Ami létezik, annak a pontos címe: Zalán Tibor: A szabadkőműves páholyban. Pierre Bezuhov versének a fordítása (Élet és Irodalom, 2000/46)
Sorry, én csak a Márton antológiát találtam meg a hír kapcsán.
Úgy látszik, te jobban tudsz keresni.
Viszont pont ezeket a pontos információkat vártam volna ESZ.ES.-től is. Én azt remélem, hogy őt nem sértettem meg a stílusommal. Ha mégis, elnézést kérek.
Téves keresésem nyomán viszont legalább várhatjuk a a Márton féle kiadvány megjelenését is...
Szóval a saját hibás keresésemre mondhatom el igazán, hogy "ez nem bug, hanem feature".
Hozzászólásod - mint a korábbiak is - meglehetősen tömör és sajnálatos módon nélkülözi a források megadását. Ez egyrészt bug, mert nehezebb utánanézni a dolgoknak, másrészt viszont feature, mert lehetőséget ad tágabb kontextusú keresésre.
Azt írod, hogy a Pallas Páholy (ami NEM szabadkőműves páholy!) megjelenteti Lessing híres párbeszédét a szabadkőművességről.
Saját információim és internetes keresésem alapján azt mondhatom, hogy a hír igaz, de nem csak azt és nem úgy.
Márton László már régóta dolgozik egy szabadkőműves irodalmi antológián, már 2006 decemberében megjelent a Klubháló honlapján ennek a tervezett tartalma és 2007. márciusára igérték a megjelenését. Ennek részeként szerepel Lessing írása is.
Információd így feltehetőleg arra vonatkozik, hogy végre elkészült a nagy mű és most már talán végre ki is adják.
A Lessing írás egyébként régóta hozzáférhető volt a Nagyoriens weblapján - most a lap új változata ugyan még nem tartalmazza, de valószínűleg vissza fog kerülni.
Viszont a Zsolnay páholy honlapján továbbra is elérhető magyarul és németül is:
"A Jászi Oszkár páholy alapítási dátumát ennek megfelelően javítottam"
Kicsit zavarban vagyok, mert nem látok változást. Továbbra is ez a szöveg: "A Jászi Oszkár szabadkőműves páholy 1989-ben a Magyarországi Nagyoriens újraalakulásakor annak egyik alapító páholya volt."
és természetesen elnézést a halom helyesirási hibáért:
Helyesen: GOF = Grand Orient de France ami magyarul Francia Nagy Oriens-t jelent és ugyan ez vonatkozik a belgákra is, valamint MSZNPH-nak rövidítettem a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyt.
Az MNO újra-alapítása a következő módon történt. (Ne feledjük a friss társadalmi környezetet, a kommunizmus összeroppanása utáni társadalmi mozgásokat, kereséseket, mint háttér tényezőket)
Amikor a frissen újraalakult SZNPH az angol UGLE védelmét kérte, amit megkapott, azzal a feltétellel, hogy megszakítják a "francia kapcsolatokat", ekkor néhány tag kilépett és létrehozták az Universum páholyt, 1990-ben.
Az Universum páholy, az akkor párizsi, a GLF védelme alatt dolgozó Martinovics páholy segítségével jött létre, és diplomát is tőle kapott, gyakorlatilag ekkor, mint "vadpáholy" működött és indult növekedésnek. Belőle vált ki azután a Leonardo és a Jászi Oszkár páholy és csatlakozott hozzájuk a némileg függetlenül létrejött Humanitás (a Nagyoriens de France belforti páholyának segítségével). Ezekkel a páholyokkal jött ismét létre a Magyarországi Nagyoriens, melynek hivatalos (újra-)megalakulása: 1991 március 21. Ezévben lett, mint egyesület a bíróságon bejegyezve. 1992-ben hivatalosan is elismerte a GLdF (Grande Loge de France), a GOF (Grand Orient de France), a GOB és a GLB, azaz a Grande Loge és a Grand Oriens belga rendjei is.
Hogy mi szüksége volt a független magyar szabadkőműves mozgalomnak angol, vagy francia befolyás alá helyeznije magát, ez külön tanulmányt érdemelne. De mára a helyzet így alakult, és próbáljuk meg felfogni ezt nem megosztó, hanem egymást gazdagító ténynek.
A Jászi Oszkár páholy alapítási dátumát ennek megfelelően javítottam, köszönöm a figyelmet és hozzászólásokat.
Elolvasva a hivatkozásokat, meg kell hogy állapítsam, hogy ez esetben Tapsi Hapsinak van igaza. A Jászi bejegyzése tényleg úgy olvasható, mintha a Nagyoriens alakult volna 1989-ben, az viszont 1991-ben alakult, mint az az MNO történetéből, vagy a Humanitás oldaláról is elolvasható.
Ez rendben is van, csakhogy a blog nem általában a magyar szkm-ről, hanem konkrétan azt írja, hogy "a Jászi Oszkár szabadkőműves páholy 1989-ben a Magyarországi Nagyoriens újraalakulásakor annak egyik alapító páholya volt". Most pedig, az előző hozzászólásban Te is 1991-92-et említed meg a MNO újjáalakításának idejére. Itt véltem némi ellentmondást fölfedezni, de elfogadom, ha szerinted ez így oké.
Az évszám probléma nem igazi probléma. Ha úgy tetszik, az MNO a magyarországi szk mozgalmat magáénak (is) tekinti, függetlenül annak irányaitól, nevétől, vagy névleges, akár valós hovatartozásától. Az alakuló MNO tagainak, páholyainak egy része a Szimbolikus Nagypáholyból váltak ki és alakították újra a maguk rendjét, 91-92-ben, mikor a SZNP elkötelezte magát London felé, mégpedig ezzel az elhatározásával kizárva a latin (ha jobban tetszik francia gondolkodásmódot, vagy vonalat). De korábban a Magyarországi Szimbólikus Nagypáholy újraindításában nagy szerepet játszott a párizsi Grande Loge védelme alatt működő Martinovics páholy, többek között párizsi avatásaival, és magyarországi aktív segítségével, a nyolcvanas évek egyre puhább kommunizmusa alatt. Az MNO szerint lehet ugyan, hogy több úton haladunk, de céljaink azonosak.
Az MNO új magyarországi hivatalos bejegyzése valóban 1991-ben történt, és 92-ben ismerte el a francia NP.
Lásd a nagyoriens.hu honlapról a Magyarországi Nagyoriens története című bejegyzést.
Előadás - Megemlékezés a Martinovics páholy 100 évéről
Az MTA Történettudományi Intézete és a Magyarországi Nagyoriens a Martinovics páholy 100 éves évfordulóját nyílt előadással ünnepli:
Május 23-án, pénteken 15:00H-tól az MTA Történettudományi Intézetében, a Jakobinus teremben Kende Péter, Pók Attila, Poór János, Pomogáts Béla, Márton László és Nacsády András meghívott előadók tartanak előadást.
A helyek korlátozott száma miatt belépés csak meghívóval. Meghívó igényelhető a nagyoriens@nagyoriens.hu email cimen.
A Központi Antikvárium 2008. május 23-án (pénteken) 17 órai kezdettel rendezi 106. könyvárverését, ECE City Center, 1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.
tétel 280: Gerstenbrein, Thomas: Die königliche Kunst in der Baukunst des hohen Altertums.
Die Klosterbauhütte und Bruderschaft der deutschen Steinmetze des Mittelalters bis zu unserer Zeit. Mit Urkunden, Illustrationen und einer kurzgefassten geschichtlichen Darstellung der Entstehung, Grundsätze, Ziele, des Wesens und Wirkens der Freimaurerei. Gesammelt und verfasst von --.
Te is és a MNO honlapja is a Nagyoriens 1992-es újjáalakulásáról beszéltek, ugyanakkor a Jászi páholy blogja és oldala a páholyt a MNO egyik 1989-es újjáalapítójaként aposztrofálja. Talán csak nekem tűnik ez ellentmondásnak, mindenesetre amennyire én tudom, szerintem is az 1992-es évszám a helyes.
100 éves a Martinovics páholy címmel írtam egy cikket a Profán gondolatok a szabadkőművességről című blogomba a páholy megalakításának május 27-i centenáriuma alkalmából:
Somogyi István A szabadkőművesség igazi arca című könyvében a következőket írja:
"A Barcsay Adorján által közölt névsor, mintegy 13.000 szabadkőmíves nevét (összeolvasásunk szerint 13.367) tartalmazza. Ebből cirka 3000-et más országbeliekre leszámítva, 1000 duplán előforduló nevet véve (Barcsay sok szabadkőmívesnek régi és magyarosított nevét is közli), mintegy 9000 a magyarországi szabadkőmívesek száma 1918-ban."
Habár a célja annak igazolása, hogy a szabadkőművességben túlnyomórészt zsidók vesznek részt, s ezért érdeke a nevezőben szereplő létszám csökkentése, azért statisztikailag a fentiek nagyjából reálisnak tekinthetők.
Az Esztergomi Kath. Körben 1895 május hó 1-én felolvasta:
Dr. Machovich Gyula (Csápori)
Esztergom, 1895. Buzárovits G. 20 p.
A következő névsort Huszár Károly (1919-es ellenforradalmi miniszterelnok ill. miniszter) adta ki 1912-ben:
5000 szabadkőmíves névsora
Adalék a titkos politikai pártok történetéhez
Eredeti szk nyomtatványok alapján. Rényi K. és Szt. István Társ., 1912
Ez akár felhasználhatta is a Csápori/Machovich féle névsort.
A szabadkőművesség 1920-as betiltása után a belügyminisztérium a lefoglalt szabadkőműves nyilvántartások alapján adta ki a leginkább hitelesnek tekinthető névsort:
A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőműves páholyok tagjainak névsora.
Hivatalos kiadás. Kiadja a m. kir. belügyminister. Budapest, 1920. M. kir. Állami nyomda. 263 p.
Erre a listára és a többi lefoglalt szabadkőműves iratra támaszkodva adták ki Barcsay Adorján belügyminiszteri osztálytanácsos és Palatínus József újságíró közös könyvüket 1920-ban, amelynek első kötetében szerepelt Barcsay nevével A szabadkőművesség bűnei és Palatinus neve alatt az Egy vidéki páholy titkai. (Az a gyanúm, hogy az írói munkát Palatinus végezhette teljes egészében, mivel a Barcsay halála utáni kiadásokban Barcsay szövegeit is sajátjaként használja Palatinus. Viszont kellett Barcsay befolyása a szabadkőműves névsor megszerzéséhez, ami a második kötetben jelent meg.):
I. kötet: Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei - Palatínus József: Egy vidéki páholy titkai
II. kötet: A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora
Bp. 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga
Ez tehát a belügyminisztériumi kiadványra és a lefoglalt iratokra támaszkodik, nem Csápori és Huszár könyveire.
Ezt a névsort és "tanulmányt" adta ki aztán 1938-ban és 1944-ben Palatinus folyton átdolgozva más-más címeken több kiadásban is. Az erdélyi szabadkőműves per során kiderült, hogy "megrendelésre" betett és kivett a névsorból a belügy igényeinek megfelelően. Cserébe a besúgói jelentések alapján készült listákat is megkapta a szabadkőművesség gyanújába került és megfigyelt emberekről.
Ezzekkel a kiadványokkal kapcsolatos néhány régebbi hozzászólásom, amelyben több részlet is található:
Az 1 % gyűjtésének feltétele a nem közhasznú szervezetek számára legalább 3 naptári évre kiterjedő működés. Lehet, hogy a MATOA azért nem gyűjt, mert még nem működik a törvényben előírt ideje?
Találtam az egyik antikváriumban egy füzetecskét (amit a nevemre egy ideig eltettek). "5000 Szk névsora" címmel. Egy országgyűlési képviselő adta ki, eredeti dokumentumok alapján - állítólag. Évszám nincs rajta. Egyértelműen ártó szándékal.
Kérdésem, szerintetek mennyire lehet hiteles és megéri-e megvenni.
A nevek páholyokkal együtt szerepelnek. Gondolom túl sok munka lett volna a szerzőnek összeállítani a listát, ezért lehet, hogy tényleg eredetiből dolgozhatott.
Viszont megnéztem Haypál Benőt, aki már 1911-ben Főmester volt - és nincs benne.
Furcsa, hogy a tolókocsi alapítvány (MATOA) nem gyűjti az 1%-os felajánlásokat.
Ugyanis a közkeletű félreértésekkel szemben nem csak közhasznú vagy fokozottan közhasznú szervezetek kaphatnak az SZJA második 1%-os felajánlásokból, ha a megfelelő feltételeknek megfelelnek. A közhasznúság elérése relatíve nehéz - rendszeresen kell közhasznúsági beszámolókat készíteni, s amelyeket el is kell fogadtatni.
Viszont a közhasznú tevékenységet folytató civil szervezetek - amelyek nem rendelkeznek a "közhasznú szervezet" cimkéjével - is jogosultak lehetnek az 1%-okra. Ehhez az kell, hogy az alapító okiratukban szereplő tevékenység szerepeljen az 1997. évi CLVI törvény 26. paragrafusának c) pontjában.
Ez a Nagyoriens esetében teljesül, a bejegyzett tevékenységi listájuk (nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, kulturális tevékenység, kulturális örökség megóvása) mindegyike ilyen.
Viszont a törvény arról is rendelkezik, hogy a kapott összegek felhasználásáról az elszámolást nyilvánosságra kell hozni. Eddig újságban, ez évtől internetes honlapon is lehet illetve kell.
Fontos az is, hogy a kapott összeg maximum 30%-át lehet a fenntartásra, működésre fordítani, a többit a közhasznú tevékenységre úgy, hogy ne csak a tagok részesüljenek belőle.
"Kérjük, segítse szervezetünket személyi jövedelemadójának 1%-val. Ehhez adóbevallásán csupán egy "X" jelet kell a megfelelő mezőben bejelölni, valamint a mi adószámunkat: 18170995-1-41
Az Interneten található Apáthy Istvánnal kapcsolatos anyagok alapján egy összeállítást készítettem a tudós, politikus és szabadkőműves életéről és munkásságáról - sok idézettel és még több linkkel:
A Krisztina Antikvárium 2008. május 24-én (szombaton) 10 órai kezdettel rendezi 21. könyv és papírrégiség árverését, ECE City Center, 1051, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.
[Apáthy István, biológus, egyetemi tanár, politikus, a kolozsvári Unió páholy főmesterének kézirataiból:]
tétel 241: a. Apáthy István főmesteri beköszöntője 1918 febr. 27-én , az Unio páholyában.
(6db A5 lev. beírva).
kikiáltási ár: 4 000 HUF
tétel 242: b. “Szabadkőművesi iránytű. (Pohárköszöntő a Deáky-serleggel, tartotta a kolozsvári “Unio” páholy ünnepi vakolásán 1908. máj. 25-én)“.
12 db A5 lev. A. I. autográf írásával beírva. Hozzá: a kézirat javított kefelenyomata. 6 db egyhasábos lev.
kikiáltási ár: 5 000 HUF
tétel 243: c. “A másokért munkálkodók szövetsége.” Öt db A4 lev. beírva.
Dátum, aláírás nélkül.
kikiáltási ár: 3 000 HUF
tétel 244: d. “Az új választójogról” Nyolc db A4 lev. beírva, betoldásokkal, javításokkal.
Dátum nélkül.
kikiáltási ár: 6 000 HUF
tétel 245: e. “A magyar szabadkőművesség viszonya a nemzetiségi kérdéshez. “Huszonhat db A5 lev. beírva. Javításokkal, betoldásokkal.
Dátum, aláírás nélkül.
kikiáltási ár: 16 000 HUF
tétel 246: f. “A magyar szabadkőművesség egysége.” 13 db A4 lev. beírva. Javításokkal, betoldásokkal.
Dátum a szövegben: 1911. máj. 2. Aláírás: Az Unio páholy.
kikiáltási ár: 12 000 HUF
tétel 247: g. “A világháború hatása szabadkőműves szempontból.” Hét db A5 lev. beírva.
kikiáltási ár: 5 000 HUF
tétel 248: h. “Délre tőlünk dörögnek az ágyúk” kezdetű tanulmány korrektura példánya, javításokkal, a szerző aláírásával.
Hozzá: A tisztázott nyomtatvány, végén a szerző többsoros autográf kiegészítésével. 11 lev. kefelenyomat + 3-18. lev. tiszázott nyomtatvány. Cím és dátum nélkül.
kikiáltási ár: 4 000 HUF
tétel 249: i. “A szocializmus az emberi továbbfejlődés szempontjából.” 1-19. kézzel számozott A5 lev.
tétel 250: j. További 11 db kézirat, (különböző tanulmányok) és 13 db kézirattöredék.
+ Szakadozott boríték, Győrffy István autográf írásával: “Apáthy-féle eredeti kéziratok melyeket Magoss Irén a gyámleánya adott át megőrzésre. Győrffy”.
kikiáltási ár: 10 000 HUF
tétel 251: k. “Dr. Apáthy István levelei Győrffy Istvánhoz”. 1908. máj. 19. és 1922. máj. 18. között kelt 17 db különböző terjedelmű autográf levél részben borítékkal együtt, albumba ragasztva. A levelek közül hármat Apáthy Istvánné írt. Eredeti borítékban. A.I.
Fűzve, Győrffy István könyvtári bélyegzésével.
kikiáltási ár: 20 000 HUF
tétel 252: l. “Dr. Apáthy István arcképei, bronz mellszobra, nyugvó helye, fényképei”. Album, Győrffy István autográf címzésével és könyvtári bélyegzésével. Benne: A.I. “Nem veszek Osztrák holmit” feliratú név-jegye. Gőrffy I.: Dr. Apáthy István búcsúztatója. A.I.
Fűzött album. 30 cm.
kikiáltási ár: 8 000 HUF
tétel 253: m. “Dr. Apáthy István halálhíre, temetése, búcsúztatói, életrajza. Költeményei kiadása”. feliratú boríték Gy.I. írásával.
Benne: “Ifj. Apáthy István dr. med. zoologus professzorra vonatkozó családi és származási adatok. Összehordotta Győrffy István”. 3 db gyászjelentés. Születési anyakönyvi kivonat. Feljegyzés Gy.I. írásával, hogy Lenhossék és Cholnoky Jenő nem vállalta emlékbeszéd tartását. A Székely Szó c. újság 1943. dec. 25-i száma Apáthy harca Erdélyért c. másféloldalas cikkel. Dr. Haar Alfréd dékán búcsúbeszéde A.I.-től. 2 gépelt oldal. A.I. arcképe, a kolozsvári Dunky fivérek műterméből. 10,7×6,2 cm.
kikiáltási ár: 5 000 HUF
tétel 254: n. Apáthy István költeményei. Magoss Irén A.I. gyámleánya kézirásával: Győrffy professzor Úrnak... ezt a hat költeményt Pista bácsim a fogságából eredeti fogalmazásában küldötte volt nékem.”
A verseket 1919. jan 20. és 1919. febr. 10. között román fogságban írta. Gy. I. hivatalos borítékjában, autográf felíratozással.
kikiáltási ár: 3 000 HUF
tétel 255: o. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy... Dr Apáthy Istvánt... tiszteletbeli tagjává választotta...
Nagyvárad 1913. május 17-én. 51×36,2 cm.
kikiáltási ár: 4 000 HUF
tétel 256: p. ... tudtára adjuk mindenkinek, hogy ... Apáthy István-t
a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy tiszteleti tagjává választotta ... Bp., 1915 dec. 15. 35,5×50,5 cm. hajtva.
Megújult a Nagyoriens weblapja - http://www.nagyoriens.hu/ - a Drupal CMS (content management system)-en alapuló honlap visszafogott eleganciája már most és a Drupal funkciógazdagsága a jövőre nézve biztosítéka a lap várható és elvárható színvonalának.
A néhány hete leállított régi lap helyére kis bizonytalankodás után került a jelenlegi változat - most már "csak" a tartalom feltöltésével kell foglalkozni. Ha csak a régi lap anyagait visszatöltik, már informatív lesz, de várhatóan új cikkek is felkerülnek majd rá.
A weblapról egyelőre csak két páholy önálló honlapjára indul link - ezek viszont jól karbantartott és tartalmas lapok:
A Zsolnay páholy weblapja a kezdeti robbanásszerű fejlődés után mára jól kialakult szerkezettel tárolja és tálalja az információkat. A lap legújabb vállalkozása nyomon követni Pécs problematikus Európa kulturális fővárosi projektjét:
A Sheffieldi Egyetem Szabadkőműves tanulmányok központja komolyan fontolgatja nevének megváltoztatását, hogy a szabadkőművesség kutatását bővebb keretbe helyezve, a testvéri mozgalmak vizsgálatának részeként folytathassa.
What really happened? This is the story of how one man answered that question about his grand-fathers at the outbreak and after the Spansih Civil War (1936-39).
The author, determined to find out, ended up immersed in the History of the Knight Templars and their brethren the Hospitallers.
Even more surprising is the discovery that the real beginnings of the Nazi movement have much to do with Occultism, and the Secret Power of Runes, as well as with the Chivalry Myths associated with the Templar Knights.
The Secret Castle’ is the result of ten years of personal research. The author examined the Secret Archives and made long visits to seven different countries, following the steps of the Knight Templars and Hospitallers in the Middle Ages, and the Fascists and Nazis in the first half of the 20th century.
All revenues from sales of this book will be donated to a scholarship to help poor foreign students at Gonville and Caius College (University of Cambridge, United Kingdom): a college that can boast more Nobel Laureates than all countries except for the USA, and that counts with people like Stephen Hawking as an active Fellow and personal friend of the author.
A Mike és Társa antikvárium 2008. április 17-én (csütörtök) 17 órai kezdettel rendezi 34. aukcióját a Hotel Mercure Budapest Korona (1053 Budapest, Kecskeméti u. 14.) épületében. (Kálvin-tér)
A spanyol szerzőpáros könyve méltó párja Dan Brown Da Vinci-kódjának: egy újabb izgalmas, misztikus elemekkel átszőtt kultúrtörténeti thrillerregény…
A 20. század eleji Barcelona növekszik, a modernizmus szelleme ellenállhatatlan hatással van a sötét oldal híveire. A szabadkőműves páholyok, a titkos társaságok révén a város az ezotéria központjává növi ki magát. Antonio Gaudíról, az építészről pedig kiderül, hogy a Moria-lovagok nagymestere és egy évezredeken átívelő jóslat kulcsfigurája. A szabadkőművesség egy elfajzott ága azonban mindvégig a háttérben munkálkodik. Gaudí élete kockáztatásával adja tovább utódjának a kereszténység legnagyobb titkát, melynek őrzésére a lovagok felesküdtek.
Végigrohant egy pár topikon ahol hozzászóltam és "köpött" egyet. Mindegy. Érdekes reakció. Ha már itt vagyok, talán megkérdezhetem, ha nekem így utólag kell egy deidkált példány a "Rózsakereszt" c. könyvből, azt kérhetem-e? Nem tudom az @ címed, ezer bocsánat, hogy itt kérdezem.
;-) Kedves kepimado, le kellene higgadnod. "A test van fenn és a szellem lent." Egy idézet, majd megkövetett szóhasználat Hamvas Bélától. Persze meglepődnék, ha feltűnt volna. A topikkal meg felesleges azonosítanod, mi több, nagyon mellényúltál. (Elnézést kérek!)
Szerintem általában véve is igaz, hogy a kőművescelebek többsége inkább kirakatfigura, aki nem a kőművességben alkotott maradandót. Mozart-féle klasszikus kivételek persze vannak, de általában nem a"híres szabadkőművesek" végezték az igazi nagy kőművesmunkát, hanem azok, akiknek (sajnos) ma már (legalábbis a profán világban) nem ismerjük a nevét.
Valóban nagyon szép és értékes a Nyugat digitális változata az OSzK honlapján - megjegyzem, már egy ideje ott van és olvasható - de talán még szebb az ESZ.ES. által belinkelt, szintén OSzK-s évfordulós weblap:
Ezen a listán 111 név szerepel. A Galilei páholy szabadkőműves listáján ezek közül 17-en találhatók meg, a következők:
Ady Endre
Bíró Lajos
Csáth Géza
Devecseri Gábor
Fodor József
Harsányi Zsolt
Hatvany Lajos
Heltai Jenő
Hevesi Sándor
Ignotus, Veigelsberg Hugó
Karinthy Frigyes
Kassák Lajos
Komlós Aladár
Kosztolányi Dezső
Márai Sándor
Nagy Endre
Schöpflin Aladár
Ez 15,3%-os arány. Meglepően magas a szabadkőművességnek a népesség egészéhez hasonlított arányához képest, de az értelmiség egészéhez vagy az irodalmárokhoz viszonyítva is. Ennek ellenére teljesen egyetértek Az igazi Tapsi Hapsival, hogy sem a számarány, sem az ideológiai, filozófiai vagy esztétikai megfeleltethetőség sem áll fenn a folyóirat és a szabadkőművesség között. (Már csak a szabadkőművesség előzőek szerinti besorolhatatlansága okán is...)
Szintén igaz, hogy Ady szabadkőművessége inkább elvi egyetértésre korlátozódott - páholyában mintegy 4 alkalommal jelent meg - Kosztolányi csak 2 évig volt aktív szabadkőműves és Márairól nem tudni bizonyosan, hogy szabadkőműves volt-e egyáltalán.
Ezeket a megjegyzéseket kiegészítem még azzal, hogy Karinthy csak halála évében lépett be Bécsben, s kétséges, hogy a felvételi munkán kívül volt-e máskor a páholyban, s hogy Kassák csak 1945 után lett szabadkőműves - rövid időre.
Ha szabadkőműves újságot keresünk, akkor az nem a Nyugat, hanem a Világ.
Per definitionem kit is nevezhetünk "nyugatosnak"? Aki a Nyugatban publikált? Nyilván nem, hiszen pl. Wass Albert is publikált a Nyugatban, őt azonban talán mégse lehetne annak tekinteni.
Akiket pedig szabatos definíció híján is nyugatosnak tekintünk, azok közül sem tudjuk mindenkiről biztosan, hogy szabadkőműves volt-e vagy sem. Márait pl. fel szokták tüntetni a szabadkőműves-celebek között, ennek ellenére tudtommal nincs pontos és megbízható adat a tagságáról (ami külföldre valószínűsíthető), mint ahogy Karinthyéről sincs (egy érdekesség: Szabolcska Mihályt ma talán leginkább már csak Karinthy híres paródiájáról ismerik, és ő is rajta van a szkm-celeblistákon). Ady alig két-három alkalommal jelent meg páholyában. Kosztolányi már valamivel aktívabb volt. Csáth néha-néha. Ignotus, Heltai, Schöpflin... Devecseri Gáborról viszont tudjuk, hogy a betiltás után is gyakori vendége volt a Benedek-háznak.
Én a magam részéről hajlok arra, hogy szerintem nincs egyértelműen "tetten érhető" kapcsolat a szabadkőművesség és a Nyugat által képviselt esztétikai tartás között. Személyi átfedések nyilván vannak, de ezek léteznek más helyeken is.
1.) Klinika továbbra is megtartandó. Egy év múlva még lesz alkalom a tanársegédi címet megszerezni. Sértődöttség professzorral szemben nem mutatandó. Dolgozni nem sokat, de a rivaldában.
2.) Novellák és cikkek: Az Újság, Nyugat, P.M., V.Ú., Az Élet és XX. Századhoz.
3.) Újabb fürdők után nézni. Előpatak ügyében Schverert mozgósítani.
4.) Társadalmi összeköttetéseket nagyobb figyelemmel ápolni.
5.) "Horváték"-at a Nemzetihez vinni.
6.) Kőművességben dolgozni.
7.) Coitus minden másnap.
8.) Fogak megcsináltatása.
9.) Új zsakett.
10.) Német színdarabok elhelyezése.
11.) A méregmentesítés. (Napi egy adag bevezetése, bármi szenvedések árán.)
12.) Energikus utánanézése a szerződéses hírlapi foglalkozásnak."
A Pastinszky antikvárium aukcióján összekevernek két különböző kiadást, ami szembeötlő a művek képe alapján is:
Van egy 1920-21-es években többször is megjelentetett KÉT KÖTETES mű, amelyet Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga adott ki.
Ennek első kötetében jelent meg Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei és Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai című írása. (A vidéki páholy a győri Philantropia.)
A második kötet A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig.
A címlapok kép nélküliek.
Aztán az 1938-39-es években Palatinus úgy látta, hogy újra piaca van a szabadkőművesség elleni irodalomnak, s több kiadásban megjelentetett egy HÁROM KÖTETES művet saját kiadásban.
Mindhárom kötetnek a borítóján Szabadkőművesek bűnei cím szerepel, csontvázas páholyképpel.
Belül viszont az a főcím, hogy A szabadkőművesség bűnei, amelyhez kötetenként más-más alcím járul:
Az első kötet alcíme: A magyarországi szabadkőmővesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1937-ig
A második kötet alcíme: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig
A harmadik alcíme: A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő magyarországi szabadkőművesek névsora 1920-1938.
A képen jól megkülömböztethető a kétféle kiadvány keveredése.
Most ugyan nem zavart be a képbe, de Palatinusnak van még egy könyve, ami 1942-ben íródott, de csak 1944-ben jelent meg. (Az előszóban a szerző panaszkodik a Kállay-kormányra, amely megakadályozta két évig a megjelenést.)
Ennek címe: Szabadkőművesek Magyarországon, Könyv- és lapkiadó RT, Budapest, 1944.
Ebben a könyvben az erdélyi, bánáti, bácskai páholyokból elrabolt iratok alapján foglalkozik az ottani szabadkőművesség történetével. (Palatinus követte a magyar hadsereget ezekre a területekre történő bevonulásai során, s jó kapcsolatai révén megkaphatta és feldolgozhatta a szabadkőműves iratokat.)
A Pastinszky Antikvárium (Szentendre, Ignátovity u. 2., +36-26-310-429), 2008 április 4. péntek 10.00 órától tartja 27. árverését a Magyarok Háza, Budapest, 1052, Semmelweis u. 1-3. II. em. Arany János teremben.
tétel 113: Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai. A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Előszóval ellátta: Wolff Károly I-III.
Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai. A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora. Előszóval ellátta: Wolff Károly I-III.
I. kötet: Bp., 1921. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga. Kertész József ny. VIII + 2 kétoldalas t. + 115 p. + 119-248-ig.;
II és III. kötet: Bp., 1939. szerző. Budai-Bernwallner József ny. 397 p.; 91 p. Az első és harmadik kötet első kiadás, a második kötet második kiadás. Mindhárom kötet kiadói papírborítóban, az első kötet lapszélei kissé töredezettek, a második kötet felvágatlan. 24 és 21 cm.
kikiáltási ár: 20 000 HUF
tétel 114: Somogyi István Dr.: A szabadkőmívesség igazi arca [I-II.] Somogyi István Dr.: A szabadkőmívesség igazi arca [I-II.] Bp., 1929. Apostol Nyomda és Kiadóvállalat kiadása. Apostol nyomda. 1 sztl.lev. + 211 p. + 1 sztl.lev. Korabeli egészvászon kötésben, festett lapszélekkel. 24 cm.
165., Független Szemle I. évf. 1921. Kulturális havi folyóirat. Szerkeszti: Dr. Czakó Ambró. Bp., 1921. (Czakó Ambró.) 476 l. 3 t. (Csontváry képek) Késõbbi, gerincén címkével ellátott félvászon kötésben, a kiadói papírborítók a könyvtestbe kötve. "Schmidt József: Kõrösi Csoma Sándor; Balassa László: A dadaizmus; A szabadkõmûvesség és a zsidó szimbolika; Lehel Ferenc: Csontváry…" Ritka!
6.000,-
422., (PECCI, Gioacchino, gróf), XIII. Leó pápa: Szentséges atyánknak - - nak beszédei és levelei Fordította: Dr. Prohászka Ottokár. Bp., 1891. Szent István-T. 395 l. XV. Korabeli, félvászon kötésben. Ebben jelent meg elõször a munkások helyzetérõl, a kommunizmusról, a szabadkõmûvességrõl,… stb. szóló egyházi körlevél.
Eddig semmit se, de az íróról némi internetes keresés után egyre többet.
Egy rövid életrajz a Magyar Életrajzi Lexikonból:
Pilisi Lajos (Kalocsa, 1878. febr. 24. – Bp., 1918. szept. 6.): író, újságíró. Tengerészisk.-t végzett Fiuméban s évekig hajózott a Földközi- és Adriai-tengeren. 1894-ben tért vissza Mo.-ra. Előbb mint színész próbálkozott, majd újságíró lett, a Vasvármegye segédszerk.-je, később főszerk.-je. Az I. világháború idején a Világ tudósítója. Radikális szemléletű író volt. Írói pályafutása alatt sokféle műfajjal próbálkozott. – F. m. A királynő apródja (színdarab, Aranyosgyéres, 1906); Ezüst mezőkön (versek, Pécs, 1911); A kárpáti harcokból (riportok, Bp., 1915); A vörös malom (egyfelvonásos, Nyugat, 1917); Dekroá Viktor csodálatos élete (r., Bp., 1918). – Irod. Friedman Ilona: P. L. élete (Pécs, 1933).
(Kalocsa, 1878. febr. 24.–Bp., 1918. szept. 6.): színész, igazgató. 1896-ban Deák Péter társ.-ánál kezdte pályáját mint komikus- és jellemszínész. 1904-től vállalt először igazgatást (Ipolyság); 1905-től 1908-ig a Pozsony–Győr–Sopron–Komárom-i társ.-ot vezette. 1908-ban vállalkozása csődbe ment, s Pilisi Lajos újból színésznek állt. Az 1912–13-as évadban játszott utoljára. Az első világháborúban harctéri tudósításokat küldött a frontról. Cikkeit a Világ c. lap közölte.
Egy Magyar Nemzet Online hozzászólásban e következőket írják róla:
A kalocsai születésû fiú, a bajai gimnázium után, a fiumei tengerészeti akadémiára, a Nautikára jelentkezett. Ezután évekig hajózott az Adrián és a Földközi-tengeren. Közben színészi és írói ambíciókat táplált magában. Végül - 1894-es hazatérése után - mindkettõt megvalósította. Elõször színészként járta az országot jeles partnerek (Cserei Irma, Somlai Artúr) társaságában, késõbb saját társulatot is alapított. 1913-ban újságíró lett, s katonaként - mint a Világ c. lap haditudósítója - számolt he a kárpáti és erdélyi harcokról. Közben több szépirodalmi mûve (vers, színdarab, regény is napvilágot látott. Nagyon fiatalon, negyvenévesen, fehérvérûségben hunyt el.
Berényi Zsuzsanna Kosztolányi Dezső szabadkőművességéről írott tanulmányában többször is előfordul Pilisi Lajos neve, mivel ő is a Március páholyból kivált ("fedezett") 23 szabadkőműves között volt, akik megalapították a Világ páholyt.
Az alapítók listájából kiderül, hogy Pilisi Lajost 1916. május 15-én vették fel a Március páholyba, 1917. április 2-án legényfokba emelték. Hogy a mesterfokot elérte-e a Világ páholyban, arról a Világ jegyzőkönyveit kellene megnézni. (Berényi Zsuzsa ugyan azt írja az említett tanulmányban, hogy Pilisi mester volt az új páholy alapításakor, de az alapítók jegyzőkönyvében nem szerepel a mesterfok megszerzésének időpontja.)
A Március páholy munkáiról szóló 1916. decemberi értesítésben (amelyben Kosztolányi legényfokba eméléséről is szó van) szerepel Pilisi Lajos egy előadása:
"F. hó 20-án, szerdán este félnyolc órakor az érd.: Corvin Mátyás ¨ .:-ban Pilis Lajos tvünk tart előadást “Erdély a háboru után" cimen. Érdemes testvérünk iránti szeretetünk kifejezéseül jelenjünk meg e munkán teljes számban!"
Egy 1918. március 17-én tartott nővérünnep szereplői között pedig Pilisi feleségének nevét fedezhetjük fel:
Sajátos megtiszteltetés Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma című művében szerepelni. Pilisi Lajos itt Káin és Ábel című művével van jelen.
Ironikus, hogy míg az 1918-1919-ben megjelenő "Forradalmi Könyvtár" sorozatának 2. köteteként megjelent műve a fasiszta Kolosváry-Borcsa ellenszenvét váltotta ki, addig annak mai elvbarátai dicshimnuszokat zengenek és újra kiadták (Raffai Ernő előszavával) Pilisi eredetileg 1916-ban megjelent A megrohant és felszabadított Erdély című riportkötetét.
Valóban, úgy tünik nálunk nem kapható, legalábbis internetes kereséseim nem mutattak hazai beszerzési lehetőséget. De az Interneten sok helyen megvásárolható:
A kis kék virág a nefelejcs, angolul The Forget-Me-Not, németül Das Vergissmeinnicht:
Két változata jelvényként:
A második Swarowski, így elképzelhető, hogy a hazai Swarowski boltokban is kapható.
A világszerte elterjedt történet, amelynek nyomán sok szabadkőműves ezt viseli a hagyományos körző és vonalzó jelvény helyett, a következőképpen szól:
http://www.galenlodge.co.uk/forgetmenot.htm
(Saját tömörített fordításom.)
Németországban Hitler hatalomrajutása után a szabadkőművesek - érezve a rájuk nehezedő nyomást - az 1934-es évtől kezdve az ellenállás jelképeként elkezdték hordani a kis kék virágot, a nefelejcset ábrázoló kitűzőt. Ezzel a nem feltűnő jelvénnyel a föld alá szorított szabadkőművesek mégis csak felismerhetővé tették magukat testvéreik számára. A városokban és a koncentrációs táborokban is ez a kis virág éltette a szabadkőművesség fényét.
Aztán 1947-ben, amikor a Nagypáholy a Naphoz újra megnyílt Bayreuthban, ezt javasolták, majd el is fogadták hivatalos jelvényként - emlékezve a náci terror áldozataira.
Miután egy nagymester konferenciára az USA-ba is vitték ajándékképpen, elterjedt ott is majd az egész világon a szabadkőművesek jelvényeként.
Németországban számos páholy mesteravatásán egy ilyen nefelejcsjelvényt is kapnak a felavatottak ezzel a történettel együtt.
Ez így nagyon szép. Csak az a baj, hogy nem igaz. Pontosabban: csak részben igaz.
Sokan, akik jobban ismerték a német történelmet, ill. a német szabadkőművesség történetét, meghökkentek a dolgon és tovább nyomoztak a jelvény eredetével kapcsolatban.
Mi volt a gyanús?
A német nagypáholyok közül az ún. "keresztény" porosz nagypáholyok - amelyek csak keresztényeket vettek fel, tehát nem voltak zsidó tagjaik - behódoltak Hitlernek. Több szabadkőművesről ismert, hogy karrierjét a náci pártban folytatta. A 12-ből csak két 1930-ban alakult nagypáholy szállt szembe nyíltan Hitlerrel.
Elképzelhetetlen, hogy a hatóságok ne vették volna észre és nem torolták volna meg, ha tényleg sokan viselték volna ellenállásként ezt a jelvényt, különösen a koncentrációs táborokban.
Aztán felszínre kerültek a korábban ismeretlen tények:
A jelvényt a két világháború között jótékonysági szervezetek általánosan használták Németországban, azzal a jelentessél, hogy "Ne feledkezzetek meg a szegényekről és elesettekről!" Még jóval Hitler hatalomre kerülése előtt, 1926-ban kezdték az egyik nagypáholyban (Bayreuth) viselni, szintén a jótékonykodásra utalva. Aztán ez lett az éves küldöttgyűlésük szokásos jelvénye.
A nácik 1934-ben elindítottak egy Téli segély akciót (Winterhilfswerk), aminek a bevételét fegyverkezésre fordították. Az adakozók kaptak különböző olcsó jelvényeket (pl. nefelejcset), hogy magyarázkodás nélkül is jelezhessék, hogy már "letudták" a dolgot.
Így aztán a korábban is ezt a jelvényt viselő brémai szabadkőművesek veszély nélkül újra kitűzhették, hiszen a náci párt akciójából származónak tűnhetett.
Aztán 1947-től elkezdték nagyban terjeszteni a legendát, ami arra is jó volt, hogy a Hitlerrel megalkuvó német nagypáholyokról elterelje a figyelmet.
Az amerikai szabadkőműveseknek nagyon tetszett a megható történet, további terjesztésében ők is élen jártak, pl. létrehoztak egy Kék nefelecs szövetséget.
A legenda valódi történetét már 1973-ban a Quatuor Coronati angol kutatópáholyban szóban előadták, de írásban az UGLE tiltása miatt nem jelenhetett meg csak 1982-ben.
Úgy látszik túl erősre van beállítva a törött linkek kiselejtezése, már egynapos elérhetetlenség esetén is kidobja a rendszer ezeket. A fenti lapok elérése egy-egy napig szünetelt, a Frattini féle most nem műkődik.
Krónikus Receptek Szabadkőmíves Kelemenné módra Közepesen jókedvű kiállítás – Rutkai Bori újabb igyekezetei Szabadkőmíves Kelemenné identitásán keresztül: Túlélési útmutatók társadalmi konfrontálódások és lélekviharok esetére. Illetve „csodával határos" transzformációk és katalizációk bemutatása.
Pl: - hogyan szabadítsuk ki és hasznosítsuk újra, a mártíromság malterjával befalazott időnket - mi a teendő, ha ravatalosak leszünk a hivatalba, vagy ha hivatalosak leszünk a ravatalra - játékos népszokások az identitás-dobókocka bevetésével - a barátság kőolajvezeték ritmushangszerré szelídítése - a kőpapírolló szentháromságának misztériuma - stb.
A múlt heti Magyar Narancsban Péterfy Gergely nyilatkozik hamarosan megjelenő kiváló tanulmánykötetéről - a címbeli angyal egyébként Angelo Solimanra utal.
Nem 'tom igazából, mindenesetre van egy közös (ön)életrajzi könyvük, Megmaradt Szobotkának címmel, Sz.T. kezdte és Sz.M. fejezte be, abban kétszer emlíítik meg a szabadkőművességet, az egyikből az derül ki, hogy Szobotkát megválasztották szónoknak, ami azért egy bizonyos aktivitást feltételez.
Ha már kőművescelebek: több "Híres szabadkőművesek"-listán is szerepel Lev Tolsztoj neve, alapvetően a Pierre Bezuhov-beavatás miatt. Most épp a Troyat-féle Tolsztoj-életrajzot olvasom, s abból is kiderül, hogy mindezek dacára Tolsztoj gróf nem volt szabadkőműves - már csak azért sem, mert a szabadkőművességet Oroszországban 1822-ben betiltották. Persze, ettől még voltak orosz szabadkőművesek, akik nyugaton nyertek beavatást és páholytagságot, ám Tolsztojról közismert, hogy viszolygott a nyugatot majmoló orosz emigráns életstílustól, ezt még Turgenyevnek se nézte el (sőt).
Szó mi szó, Lev Tolsztoj nem volt szabadkőműves, és Pierre Bezuhov beavatási ceremóniáját a kutatási eredményei alapján írta meg.
Given these views, Tobler was naturally also a committed anti-Nazi. As a freemason, he was a member of a group attacked by the Nazis, and he was more than willing to fight back.
Megoldódott a Szabadkőművesség eredetének titka! Kluták Rozi megmondta!
"Szabadkőművesség...
A Szabadkőművesség egy kőműves céhből, a XIV. században jött létre.
Az első Szabadkőműves elnevezés 1375-ben bukkant fel, a londoni céhek találkozóján. Tényleges megalakulását 1717-re teszik, Londonban. Az anyag útját követték. Aprólékosan kidolgozott titkos szertartások és erkölcsi kódex jellemezte. Hittek a "Világegyetem Nagy építészetében". A páholy elnöke vagy építészetben jártas pap, vagy világi építőmester volt. Nem csak építészeti titkokat őriztek. Titkos jelekről, kézfogásokról ismerték meg egymást. Jelvényeik a körző, mérőón, a mérőléc és a kalapács. A rózsa a titok szimbóluma volt. Híres Szabadkőművesek Robespierre, Talleyrand, Mirabeau (franciák), Wallenstein (német). Ferenc császár pártfogolta a bécsi páholyt. Tagjai voltak többek között Bethlen József, Bethlen Pál, Teleki Sámuel, Eszterházy Mór. Élénk Szabadkőműves tevékenység folyt a Felvidéken és Pest-Budán is."
"Kluták Rozi Varázslónő - Paranormál jósnő - Főpapnő"
Azt mondta, amíg itt együtt lehet Lajossal és Ferenczczel és Jánossal, addig ő is eljár, mert biztonságban érzi magát. Mer'hogy itt nem politizálnak. Csak Ibi sopánkodik, hogy őt nem engedik be.
Nem tudom (és nem is feltétlenül akarom megtudni), hogy a Magyar Nagyoriensben vannak-e politikusok, de valahogy nem tudok elképzelni egy olyan interjút, amikor mondjuk egy jövendő MDF vagy Fidesz kormány minisztere a Demokrata című lapban vall arról, hogy 2008-ban, már jobboldali képviselőként miért lépett be a Magyar Nagyoriensbe, és a szabadkőművességében semmi szégyellnivaló nincs, és nyitásnak szánta a baloldali beállítottságú polgártársai felé.
Lehet, hogy van ilyen ember a Nagyoriensben, de hogy erről sohasem fog merni nyilvánosan beszélni, az biztos. Persze ez nem azért van, mert a magyar és a francia szk-ség különbözik, sokkal inkább azért, mert Margyarország és Frnaciország különbözik.
A francia jobboldali kormány munkaügyi minisztere beszél saját szabadkőművességéről: (gyorsfordítás)
Xavier Bertrand: „Igen, Szabadkőműves vagyok”
Az EXPRESS kérdéseire válaszol a francia Munka- és Szociális kérdések jelenlegi minisztere, aki felvállalta és elmagyarázza a szabadkőművességhez tartozásának okát.
E: Miért lett ön Szabadkőműves?
XB: Azért válaszolok erre a kérdésre, mert megkérdi és nem kivánom megkerülni a kérdést. Nem hazudhatunk, mikor politikai felelősséggel bírunk és a franciákat képviseljük. De ha nem kérdezné, különben ezzel a témával nem hozakodnék elő, úgy tűnik, mások megtették, helyettem.
Valóban, 1995-ben léptem be, mivel vonzott a másfajta gondolatvilág és munka, amire a szabadkőműveseknél lehetőség nyílik. Ez fejlesztette bennem a mások meghallgatásának készségét, amire akkor nagy szükségem volt, és amire mindenkinek szüksége lenne! 2004-től kezdve, mikor a kormány tagja lettem, vissza kívántam vonulni.
Azóta nem vettem részt egyetlen gyűlésen sem, kivéve néhány alkalmat mint konferenciai előadót. Egy miniszter kötelmei minden más kötelem felett állnak, ez valójában csak időhiány kérdése.
E: Ön bemutat majd egy munkatáblát április 9-én az Intersection páholyban, miről szól majd?
XB: Mint sok politikai vagy társadalmi szereplő, ezen a címen kaptam meghívást. A téma még nincs meghatározva.
E: 1995-ben miért választotta a Francia Nagyorienst, mely inkább (politikai) bal-oldalra sorolható?
XB: Nem volt véletlenszerű választás. Mivel a jobb oldalról érkezem, a nyitás logikája hogy megismerhessem mások gondolatvilágát is, a Nagyoriens felé irányított. Annak idején, az RPR (jobboldali párt), tagjaként, nem mondható, hogy ez a választás segítette volna politikai felemelkedésemet, vagy szocialista képviselővé kellett volna vedlenem…
E: Mit nyújtott önnek a szabadkőművesség?
XB: Nagy teret nyújtott a szólásszabadság számára, egymás tiszteletére, ahol a dolgok mélyére próbálunk látni. Ez a fajta megértés egyébként sokban segítette vallási meggyőződésemmel való megbékülésemet. A szabadkőművesség arról is szól, amit mi, magunk teszünk hozzá.
E: Nicolas Sarközinek tudtára adta szk-ségét?
XB: Nem
E: Mit gondol a (Francia Nagyoriens) laicitáshoz való viszonyáról?
XB: Nem kívánok többet mondani erről, mint amennyit a belépésem okairól is elmondtam.
E: Miért nem tagadja le szabadkőművességét, amit a tradició egyébként megenged?
XB: Semmi nem tiltja hogy erről beszéljek. Eszembe sem jutott egyébként. Ráadásul egy miniszter nem hazudhat. Különben a társadalom előtt veszítené el hitelét.
E: A Fillon kormány miniszterei között vannak még szabadkőművesek?
XB: Nem tudom és nem kívánom tudni.
***
És a végén egy saját (kikiroller) megjegyzés: A Francia Nagyoriens a közös név ellenére sem azonos a Magyarországi Nagyorienssel. Így bizonyos részletekben eltérés lehet a két szervezetnek társadalmi, vagy vallási kérdésekben történő megítélésében.
Tétel 385: SOMOGYI István, Dr.: A szabadkőmívesség igazi arca.
I-II. kötet (egybekötve). Bp., 1929. Apostol ny. 183 l., 211 l. I. kötet: A szabadkőmívesség felelőssége Trianonért. II. kötet: A földalatti Magyarország. Kiadói, kopott vászonkötésben.
Lezajlott az igazgatóváltás a Sheffieldi Egyetem Szabadkőműves tanulmányok központjában (Centre for Masonic Studies, Sheffield University), a távozó Andrew J. Prescott helyett már az új vezető, Dr. Andreas Önnerfors küldte ki a Központ aktuális Hírlevelét.
2008. márciusában a Központ fejlesztésének részeként új weblap váltja fel a régit. Ilyenkor a már meglevő weblap anyagai esetlegesen eltűnhetnek, tehát aki angol nyelvű tanulmányokat szívesen olvas, az nézzen körül a Központ jelenlegi weblapján:
(Itt is megfigyelhető az a tendencia, hogy amíg régebben a szabadkőművesség tanulmányozása önálló diszciplína volt, ma már beágyazódik a többi testvéri szervezet vizsgálatába, ráadásul így összehasonlító tanulmányokat is lehet végezni.)
Elkezdték a következő konferencia szervezését a szabadkőművesség történetéről 2009-re. Az elsőt 2007-ben tartották Edinbugh-ben, a Skót Nagypáholy székházában, ahol két magyar előadás is szerepelt. A konferencia weblapja, ahol a lezajlott mellett az újról is információkat lehet szerezni:
Köszönöm a pontosítást, nekem az volt saját kommentként hozzásfűzve, hogy "forrás: Magyar Katolikus Püspöki Kar (hivatalos)." Lehet, hogy a hivatalos honlapjukról vezetett oda egy link, ahonnan te is letöltötted.
Mindenesetre egy olyan személy írta a cikket, akit a hivatalos katolikus álláspont tekintetében nagyon is figyelembe kell venni.
A gyulafehérvári egyházmegyés Kovács Gergely atya, aki hoszabb ideje szolgál a Vatikánban, most hivatalvezető a Kultúra Pápai Tanácsánál, régebben a fenti lapban publikált.
Kovács Gergely három címen is létrehozta személyes honlapját, azonban mára mind a három megszűnt. Pedig cikkei érdekes és továbbgondolásra méltó véleményt tükröztek.
Nem vitatom állításodat, Nagy Töhötöm könyvét nagyon régen olvastam és akkor még szinte semmit nem tudtam a témáról és álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha szabadkőműves leszek.
Mindenesetre találtam egy erről szóló értekezést, ami a Magyar Katolikus Püspöki Kar saját kiadványából származik. Nem tudom belinkelni, mert a winchesteren találtam, de bemásolom, mert érdemes elolvasni. Sok mindent tisztáz a katolikus viszonyulással kapcsolatban is, de megvilágítja azt is, hogy mi a különbség az angolszász és a latin szabadkőművesség között katolikus szemmel. Tanulságos, mert ad némi adalékot a Veném-vitához is. Persze a tévedései megmosolyogtatóak. Bocsánat, ha hosszú:
FELMENTHETŐ-E A SZABADKŐMŰVESSÉG? Nagy Töhötöm véleménye - katolikus szemmel
"Hű maradtam önmagamhoz, mindenkori elveimhez, Rendemhez, amelyből kiváltam, az Egyházhoz, és végül a Szabadkőművességhez is és ezt a két utóbbi hűséget akarom összeegyeztetni."
(P. Nagy Töhötöm - Varga Sándor)
A Keresztény Szó 1995. februári száma ismerteti Nagy Töhötöm Jezsuiták és szabadkőművesek c. könyvét. Pontosabban: főleg a szerző személyét és a Mindszenty-kérdéshez való viszonyát - a könyv tartalmáról alig esik szó. Pedig sokkal hasznosabb lett volna ez utóbbira nagyobb hangsúlyt fektetni. Három okból is: 1.) egyrészt maga a téma kényessége és időszerűsége miatt; továbbá, 2.) hogy mindazok, akiknek nem sikerült az (épp a téma érdekessége miatt) gyorsan elkapkodott könyvet megszerezniük, bepillantást nyerhessenek tartalmába illetve, 3.) hogy akik olvasták, azok a 'szabadkőműves-kérdést' ne csak a szerző szemével nézzék és lássák.
Az alábbiakban ezen 'hiány' pótlásához szeretnék röviden hozzájárulni. Célom kettős: a könyv második felét, vagyis a szerző szabadkőművességről alkotott véleményét meglehetősen 'koncentráltan' bemutatni, majd ezt 'kritikus katolikus' szemmel is megvizsgálni.
1. Bevezetés
Amíg az 1917-es Codex kifejezetten kiközösítéssel büntette a szabadkőművességhez való tartozást (2335. kánon), addig a hatályos Egyházi Törvénykönyv csak annyit mond, hogy "Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő" (1374. kánon). A szabadkőművesség kifejezett módon való említésének mellőzéséből többen is arra következtettek, hogy ez a kiközösítésük eltörlését is jelenti. Ezen kérdésre adott válaszában (Declar. Quaesitum est, 1983.XI.26.) a Hittani Kongregáció viszont megerősítette, hogy "perstat igitur immutata sententia negativa Ecclesia circa associationes massonicas", vagyis a kiközösítés terhe továbbra is fennáll a szabadkőműves társulatokra.
E kis jogi háttér után nézzük most meg, hogy a szerző szerint miért nincs jogi alapja ma (azaz már 1963-ban) e kiközösítésnek.
2. Mit mond a könyv?
A szerző mindig kihangsúlyozza, hogy "itt a klasszikus, angolszász szabadkőművességről beszélek" (p. 448); "minden esetben az angolszászoktól elismert páholyokra gondolok" (p. 449); "a szakadároknak számító ateista páholyok (...) az angolszász irányzatúak közösségéből ki vannak zárva" (p. 376); "ha új nagypáholy alakul, az angolok szokásos pontosságukkal megnézik, hogy a föltételek száz százalékig meg vannak-e tartva. Ha igen, elismerik őket. Ha nem, az új nagypáholy kívül marad ebből a közösségből, mintegy heretikussá, szakadárrá lesz, és csatlakozni fog a francia Gran Orienthez, vagy sehová sem" (p. 364). Tehát a szerző szerint "hogy van egy ateista csoport a szabadkőművesek között, az nem jelent semmit, mert őket az óriási nagytöbbségben lévő hívő szabadkőművesek heretikusoknak tartják és még csak nem is közlekednek velük" (p. 484).
Mi a szabadkőművesség? Nem akarok bővebb körülírást adni, mint amit a könyv nyújt (más kiadványok alapján lehetséges lenne), hanem csak a szerző által szolgáltatott mozaikkockákból képet alkotni: "Nem szándékosan és öntudatosan megalapított egyesület, melynek szabályait megvitatták, megszavazták és megfogalmazták, szükség esetén azután módosították, hanem lassú fejlődéssel természetesen kialakult egyesület. A szabadkőművességet éppen ezért pontosan meghatározni nem is nagyon lehet. Megközelítően azt mondhatjuk, hogy hosszú múlton keresztül kifejlődött szervezet, amely az emberi testvériség és haladás szolgálatában áll" (p. 354). Továbbá "egy becsületességre nevelő intézmény" (p. 387) "amely törődik azzal, hogy jobbá legyünk" (p. 451). "A szabadkőművességben óriási nagy és modern igazságok vannak fölhalmozva" (p. 420); "a szabadkőműves élet tiszta és erkölcsös"(p. 462), közöttük "egyedül a szeretet és megértés meg a bocsánat uralkodik" és egymás erényeinek építésén dolgoznak (p. 332). Egyszóval: "a szabadkőművesség csupa jóság és jótékonyság" (p. 332).
Melyek a céljai? "Ebben van összefoglalva a mi célunk: Isten, a Világegyetem Fönséges Építésze, akit buzgón imádunk ..., akinek dicsőségére szenteljük munkánkat" (p. 450). Céljuk továbbá "az erkölcsi tökéletesedésre való törekvés" (p. 452), "kialakítani bennünk a tökéletes embert", megteremteni egy jobb erkölcsi rendet (p. 451) és "terjeszteni az erény birodalmát" (p. 332); ezért "következetesen ajánlja tagjainak az erkölcsös életet" (p. 373). Fontos "az egyéni felelősség hangsúlyozása és ennek föltételeként a szabad akarat elfogadása" (p. 451). Legelső helyen "ott ragyog a szabadságért való küzdelem fogalma" (p. 409), továbbá: ideát akarnak adni az ifjúságnak (p. 451), "a világbékéért dolgoznak" (p. 452) igyekszenek "a szociális bajokat kisebbíteni, előmozdítani a műveltség terjedését" (p. 332), ezért komolyan részt vállalnak a szociális munkában: van ahol "óriási és modernül berendezett kórházakat, árvaházakat, öregek otthonait tartanak fönn" (p. 400)...
Az istenhit kérdése. A szerző nagy hangsúlyt fektet a szabadkőművesek istenhitének kiemelésére: "Az egyetemes szabadkőművesség az istenhit alapján áll. Sőt, ezt tagjaitól megköveteli" (p. 462); "a klasszikus masoneria megköveteli az istenhitet" (p. 361). A szerző még egy olyan esetről is beszámol, amikor csak azért képesek lettek volna hazaküldeni egy jelentkezőt, mert "nem világlott ki tisztán, hisz-e a személyes Istenben, vagy sem" (p. 312) hiszen "pozitív istenhit nélkül föl sem vesznek senkit maguk közé" (p. 309). "A szabadkőművesség harminchárom fokozatán végigvonul egy gondolat... : az elveszett szó keresése... itt az elveszett istenhit kereséséről van szó. Az utolsó fokon ez az elveszett szó végre diadalmasan és nyíltan megnevezve előkerül" (p. 449). "A skót szabadkőművesség hisz az egy Istenben, akit az emberek imádnak" (p. 450) "a svéd szabadkőművességben a belépés föltételei között szerepel a Jézus istenségében való hit, amely már túl is megy a klasszikus szabadkőművesség határain" (p. 449).
Felfogása a vallásról. A szabadkőművesség a legmesszemenőbben toleráns az idegen vallásokkal szemben: "az új élet a fanatizmus halálát jelenti, más szóval: az idegen vallásokkal szembeni türelmet" (p. 309-310), "a szabadkőművesek is szabadságot engednek a testvéreknek, hogy mindegyik a saját vallását gyakorolja" (p. 363), "mindenkire ráhagyja, hogy azt az Istent tisztelje, akit ő igaznak tart" (p. 370), "rendkívül fontos megjegyzés, hogy a szabadkőművesek nem közömbösök, hanem türelmesek" (p. 363).
Párhuzam a katolikus egyházzal. A szabadkőművesség továbbá nagyon közel áll a katolikus egyházhoz, sok közös és párhuzamos vonás található bennük. Istenről egészen ortodox módon szól egyik avatási szövegük: "Én vagyok, aki vagyok, az alfa és az omega - Ő aki volt, aki van, és aki lesz - Ő a Mindenható ... Atya, Ige, Szentlélek" (p. 450). A XVIII fokozat feladásában is sok a kereszténységre utaló elem: "A reménység az, amely mindig világít számunkra... vele megtaláljátok a Hitet és a Szeretetet is (...) A Hit, Remény és Szeretet tegyen titeket olyanokká, hogy az összes ember, a ti testvéreitek, csak áldani tudjanak benneteket" (p. 371). Ezen erények pedig elvezetnek magának Krisztusnak a személyéhez: "Keresik az elveszett szót ... amelyet végre itt megtalálnak és hangosan felolvassák: INRI" (p. 371), a szertartás befejezése pedig eukarisztikus lakomára emlékeztet: "Az elnök... ősi szokás szerint egyszerű szavakkal kéri Isten áldását az erősítő ételre és italra" "jelképezve ezzel, hogy mindig jobban egyek kell legyünk, és szeretnünk kell egymást" (p. 372).
Az élet három nagy eseményére - születés, házasság, halál - az egyházéhoz hasonló szertartásaik vannak (p. 371-381); ahol kifejezést nyer például a házasság fölbonthatatlansága (p. 380) vagy a lélek halhatatlanságába vetett hit (p. 381).
"A helyiségnek, ahol az összejöveteleket tartják, templom a neve" (p. 375), "van továbbá a szabadkőműves templomokban oltár is, és rajta a gyűlések alatt ott kell lennie a kinyitott Bibliának" (p. 376), "bizonyos esetekben orgonakíséret van előírva" (p. 376), "parázson elégetett tömjént is használ" (p. 377); szertartásaik egyházunk ceremóniáira és liturgiáira emlékeztetnek (p. 327-328, 377-379), gyakran ugyanazok a szimbolikus elemek fordulnak elő (víz, tűz) hasonló értelmezésben (p. 317-319), a társulat hierarchikus rendszere is hasonlít az egyház felépítéséhez (p. 328; 355-356; 455)...
Maga a szerző siet teológiai érveléssel igazolni (p. 368-385), hogy "mindezek ellenére teljesen komoly és megalapozott véleményem, hogy a szabadkőművesség nem vallás" (p. 382) "és mivel ő maga nem vallás, tagjainak szabadon engedi gyakorolni saját vallásukat" (p. 462).
Sőt mi több! A szabadkőművesség sok téren megelőzte az egyházat. ïgy miközben "a kereszténység igen sok esetben erőszakkal térített... a szabadkőművesség soha senkit még nem akart erőszakkal meghódítani a saját igazára, csak egyért küzdött: a szabad gondolkodásért" (p. 358). A szerző több oldalt szentel annak bemutatására, hogy amíg az egyház mindig a haladás, a fejlődés akadályozója, annak fékező ereje volt, addig a szabadkőművesek mindig az élvonalban jártak (p. 394; 410-419; 427). Olyan nevek kerülnek többek között felemlítésre, mint Washington, Roosevelt, Garibaldi, Kossuth, 14 Béke-Nobel díjas...
Tehát: nincs alapja a kiközösítésnek. Igaz, hogy a szabadkőművesek is ellenségesek az egyház felé, de ma már nem lehet eldönteni, hogy ki kezdte a harcot (p. 436). A különböző pápai dokumentumokat elemezve a szerző arra a következtetésre jut, hogy az utóbbi igazából mindig ismétli az előzőt és a kiközösítésre felhozott érvek elégtelenek, alaptalanok és tévesek (p. 410; 417; 428-434).
Összegezve mindent, a szabadkőművesek kiközösítésének egyedüli igazi oka a szerző szerint abban áll, hogy "az egyház az egyik legkonzervatívabb intézménye a világnak. Semmit úgy nem gondol meg ezerszer, mint valami újítást: lényegénél fogva ellensége dogmarendszere miatt a szabadgondolkozásnak. A szabadkőművesek viszont ennek a fölfogásnak a megtestesült ellentétei: a szabadság, a fejlődés és haladás hívei. Az egyház szerint elméletileg ez önmagában helyes és jó, de gyakorlatilag mégis elítélendő, mert félelmetes és veszélyes újításokat hozhat magával. Ez a kettősség az, ami miatt az egyház a szabadkőművesség elítélésénél sohasem mondhatja ki, hogy haladó szelleme miatt átkozza ki, ez ellentmondás volna a számára; viszont ki kell közösítenie, mert gyakorlatilag ellene van a merész újításoknak, ezért azután keres más okokat, mint például a titokzatosság, vallási türelem, amelyet önkényesen közömbösségnek nevez el" (p. 435). "Nem a titoktartás lett elítélve két évszázadon keresztül, hanem a gondolatszabadság" (p. 410).
A szerző szerint azonban semmi akadálya nincs az egyház ezen tévedése, a kiközösítés eltörlésének, melynek legfőbb akadályát mindössze az előítéletek és félreértések képezik "és nem belső erkölcsi elvek" (p. 455). Szerinte "ma már az egyház közös meggyőződésre jutott a szabadkőművesekkel a vallásgyakorlás és hitvallás gyakorlását illetőleg, tehát saját egykori ítéletét most önmaga ítéli el. Ilyen körülmények között a kiátkozás fönntartásának semmi értelme és erkölcsi értéke nincs" (p. 418). "A Pacem in terris enciklika a vallási türelemnek oly mértékét hirdette meg, amelybe a szabadkőművesség tökéletesen beleillik, mert egy fokkal sem megy messzebbre, mint azok a katolikus egyházközségek, amelyek közös templomot használnak más felekezetűekkel együtt. Jogilag tehát ma már nincs alapja a kiközösítésnek" (p. 462).
3. Katolikus szemmel
Két szempont aláhúzásával szeretném kezdeni:
1) a könyv megírásakor a szerző szabadkőműves (csak 3 év múlva zárják ki) tehát jogos a kérdés: véleménye mennyire objektív és mennyire 'hazabeszélés'?;
2) ami sokkal fontosabb: maga a szerző hangsúlyozza mindig, hogy csak "a klasszikus, angolszász szabadkőművességről" (p. 448), "az angolszászoktól elismert páholyok"-ról (p. 449) beszél, mert "a szakadároknak számító ateista páholyok (...) az angolszáz irányzatúak közösségéből ki vannak zárva" (p. 376). Viszont ha a szerző elismeri, hogy az Egyház attól még szent, ha minden egyes tagja nem is az, akkor miért kellene egy társulat attól vallásossá váljon, hogy az egyik irányzata, az egyik része az ill. tagjai közül egyesek annak vallják magukat? ïgy elmondhatja a saját páholyáról, vagy esetleg egyes svéd, angol páholyokról, hogy megkövetelik az istenhitet, de mi lesz a közismerten ateista francia páholyokkal és az ezek vonalát követőkkel?
És miben áll ez a megkövetelt istenhit; ki az az Isten akiben hinni kell? A szabadkőművesek szertartásainak középpontjában álló, és a Valami-nek nevezett isten fogalma kimerül a deista felfogásban: fölöttünk álló és világteremtő Isten, de aki már pihen és hagyja a világot keserű levében forogni... A kinyilatkoztatást sem fogadják el (lásd: Ritual II, 47), amely viszont a keresztény vallásoknak lényeges eleme. Továbbá: a nem egyeztethető össze a mi személyes Istenünkkel, mert egy olyan személytelen, semleges, meghatározatlan Valami-ről van szó, amelyet mindenki úgy fog fel, ahogy akar. Minden szabadkőműves annak vallja a Valami-t, ami megfelel az ő vallásos felfogásának. Úgy érzem ez már elég ok arra, hogy miért nem lehet egyidejűleg katolikus és szabadkőműves lenni, ha már az Isten-fogalom is egyenesen ellentétes.
A vallásról alkotott felfogásuk is nagyon relativisztikus: szerintük minden vallás kísérlet az isteni igazság kifejezésére, amely végeredményben elérhetetlen. A szabadkőművest csak arra a vallásra kötelezik, "amelyben minden embernek közös a véleménye", ráhagyva mindenkire az ő saját meggyőződéseit (lásd: Die Alten Pflichten von 1723, 10). Tehát igaz, amit a szerző mond, hogy a szabadkőművesség valóban "mindenkire ráhagyja, hogy azt az Istent tisztelje, akit ő igaznak tart" (p. 370), de ilyen értelemben! Ezt hivatott kifejezni a gazdag szabadkőműves szimbolika is, amelynek értelmezése az egyén képességére van bízva. Egy ilyen vallás azonban, amelyben csak az van meg, amivel mindenki egyetért, nem egyeztethető össze a keresztény meggyőződéssel.
Ebből következik, hogy a türelmesség is addig tolerancia, amíg megegyezünk ebben a közös vallásban, mert ami azon túl van az a másik személyes problémája. A türelmesség katolikus felfogásban a másik személy tiszteletét és elfogadását jelenti, viszont a szabadkőműves számára ez az ideákkal szembeni toleranciát jelenti, legyenek azok bármennyire is eltérőek és ellenkezőek. Ez pedig tolerancia címén szinkretizmushoz vezet: vagy elképzelhető olyan katolikus, aki mondjuk a hat személyű egy Istenben hisz? Vagy tisztelem például a buddhista vallásút, de nem hiszem, hogy valaki csodálkozna ellenvetésemen ha ez a személy egyidejűleg akarná ugyanazt az Istent vasárnap katolikusként és mondjuk szerdán buddhistaként imádni!
A szabadkőművesek relativizmusa épp abból ered, hogy nincs semmilyen dogmarendszerük - amit a könyv elsősorban pozitív elemként mutat be az egyházzal való összehasonlításkor (p. 435 - lásd fönt). A szabadkőművesség elutasítja a dogmákban való hitet, sőt büszke rá, hogy "valószínűleg egyedüli intézmény amely mindvégig megőrizte mindenféle dogmarendszertől való mentességét" (Lennhoff/Posner, 1300). "Nincs semmiféle dogmarendszere... a főmester esküjét leszámítva sehol sem találtam egyetlen támpontot sem, hogy itt dogmarendszerről szó lehetne. Abba az esküszövegbe is, meggyőződésem szerint véletlenül került bele az a szó, és aki megszövegezte, nem gondolt e súlyos szó következményeire" (p. 382). És ha a szabadkőműves szabad kell legyen mindenféle dogmától (Lennhoff/Posner, 524k), akkor érthető relativizmusuk is. Erre vezethető vissza az is, hogy miért tagadják azt, hogy az igazságot objektív módon meg lehetne ismerni. Ha pedig minden igazság relatív - ami alapköve a szabadkőműveseknek (Lessing, Vol. V, 100) - akkor mit kezdünk hitünk igazságaival és a dogmáinkkal?
A szerző által felsorolt sok hasonlóság szabadkőművesség és egyház között, önmagában nem elégséges ok az összeegyeztethetőségre is. Ugyanazt a Szentírást még ortodox vagy evangélikus testvéreinkkel is eltérő módon értelmezzük, nem is beszélve pl. a jehovistákról... "Ami pedig a liturgikus gyakorlatokat illeti /a szabadkőművesség/ nem tulajdonít nekik természetfölötti erőt" (p. 383), mint ahogy a vezetőik által gyakorolt papi működéshez hasonló ténykedéseknek szintén "nem tulajdonítanak természetfölötti kegyelmet közvetítő erőt" (p. 383). Így ezek egyszerű szimbólumok maradnak, melyekben csak annyi erő van, hogy "képesek az embereket összetartani" (p. 383). A természetfölötti dimenzió kizárásával viszont menthetetlenül lényegében tér el a katolikus hittől...
A szabadkőművesség által kitűzött és a könyv által felsorolt célok kétségen kívül jók: jobb erkölcsi rend megteremtése, a tökéletes ember kialakítása, becsületességre való nevelés, egyéni felelősség hangsúlyozása, szabad akarat elfogadása,... De a szerző azt nem mondja el, hogy kijelentése, miszerint "lehetséges emberi erőfeszítéssel magasabb erkölcsi nívókra följutni" (p. 451) szabadkőműves értelmezés szerint puszta emberi erőfeszítést jelent, amelyből teljesen hiányzik az isteni kegyelem! Márpedig hiába áll előttem ideálként a -e, ha nem nyújt kegyelmet nemes és magasztos erőfeszítéseimhez. Kegyelem nélkül pedig a katolikus egyházat nem tudom elképzelni, mint ahogy katolikus hivőként az örök életet és a megigazulást is csak a kegyelemmel való közreműködés által!
A könyv további célkitűzéseket is felsorol: eszmény nyújtása az ifjúságnak, a szociális bajok megszüntetése, a műveltség terjedésének előmozdítása, a világbéke megteremtése... Szintén szép és jó célok, viszont ezek is teljesen immanens síkon mozognak: a transzcendentális dimenzió teljesen hiányzik belőlük. Nem vonom kétségbe a szabadkőművesek humanitárius és erkölcsös vonását, viszont a kiközösítés szempontjából mindez másodlagos, sőt harmadlagos marad... A kiközösítés szemszögéből mindez nem érv, mint ahogy a kiközösítés azt sem jelenti, hogy soraikban nem lehetnek nagy emberek, akik nemeset, értékeset alkottak a történelem folyamán!
A pápai dokumentumok már elejétől fogva negatív hangvételének az okai többrétűek: doktrinálisak és gyakorlatiak. Igaza van a szerzőnek, ha 1963-ban hiányosnak találja egy 1738 vagy 1751-ben kiadott pápai dokumentum érveléseit. Ezt elmondhatja most, amikor jóformán minden információt maguktól a szabadkőművesektől meg lehet szerezni: folyóirataikból, általuk kiadott könyvekből, az egyházzal folytatott több párbeszéd során elhangzott érveléseikből... De abból az időből, amikor a titokzatosság még teljesen körülfonta őket, nem várhat pontos pápai meghatározást!
* * *
Mindössze pár főbb pontra mutattam rá röviden, de hiszem, hogy ennyiből is kiviláglik: egy katolikus (s nem mindössze katolikusnak anyakönyvezett) hivő számára lehetetlen egyidejűleg úgy a szabadkőművességhez is tartozni, hogy közben katolikus hite kárt ne szenvedjen. Ez a kettős hovatartozás azt jelentené, hogy Istennel való kapcsolatát két különböző módon kellene megélnie, két egészen eltérő felfogás szerint. Következik tehát, hogy a katolikus egyházhoz és a szabadkőművességhez való egyidejű tartozás lehetősége kizárt, épp mivel katolikus hit és szabadkőműves felfogás nem egyeztethető össze.
A címben megfogalmazott kérdésre tehát csakis negatív választ adhatok (mintegy összegezve a felsorakoztatott tényeket és érveket): a szabadkőművesség 'nem menthető fel' vagyis a kiközösítés nem oldható fel. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne tudnám elképzelni, hogy őszinte párbeszédben közösen meghatározott feltételek mellett a kiközösítést ne lehetne a jövőben hatályon kívül helyezni. Már volt példa katolikus személyiségek és magukat nem egyházellenesnek valló páholyok vezetői közötti párbeszédre is (pl.: az 1968-1970 között négy ülésben folytatott dialógus, melyet a Lichtenauer Erklärung zárt be 1970. júl. 5-én vagy a Német Püspökkari Konferencia és a Németországi Nagypáholy megbízásából tartott hivatalos kollokviumok 1974-1980 között). A vásár viszont kettőn áll: milyen objektív alapon (avagy puszta becsületszóra) kellene egy katolikus szabadkőművesnek elhinnem, hogy ő nincs kiközösítve, mert a titokzatosságba burkolózó szabadkőművesség 'ártatlan' angolszász irányzatának tagja?
Még egy utolsó pontosítás: az egyház nem a szabadkőművességet közösíti ki, hanem azt a katolikus személyt, aki ezen társulatnak tagja lesz! Így a katolikus egyház elleni haragja is csak annak 'jogos', aki katolikusként tagja a szabadkőművességnek és így kiközösítésbe esik. S aki őszintén katolikusnak érzi magát és mégis jó szabadkőműves tud lenni, annak még csak haragudni sincs oka és joga. Talán ez alól még Nagy Töhötöm se kivétel...
* * *
Felhasznált irodalom:
NAGY TÖHÖTÖM, Jezsuiták és szabadkőművesek, Universum, Szeged 19902. --- Codex Juris Canonici1917. Codex Iuris Canonici1983. S.C. PRO DOCTRINA FIDEI, Decl. Quaesitum est, 26 Nov. 1983, in: AAS 76 (1984) 300 --- APPEL R./VORGRIMLER H., Kirche und Freimaurerei im Dialog, Frankfurt 1975. ERDŐ P., Egyházjog, Budapest 1991, p. 517-518. LENNHOFF E./POSNER O., Internationales Freimaurer Lexicon, Wien 1975. LESSING G. E., Duplik, 1977, Gesammelte Werke, Band V. SUCHECKI Z., La Massoneria e le sanzioni della Chiesa (manoscritto), PUL 1994.
Sajnos nincs a közelemben Nagy Töhötöm könyve, a Jezsuiták és szabadkőművesek,de én úgy emlékszem, hogy ő 1949-ben, házassága előtt engedélyt kapott a jezsuita rendből való kilépésre, a pápa laikus állapotba helyezte vissza. Tehát - ha jól emlékszem - későbbi belépése a szabadkőművességbe már nem klerikusként történt.
A katolikus állásponttal kapcsolatban javaslom meghallgatni a szabadkőművességgel foglalkozó weblapom Multimédia linkgyűjteményéből Kiss Ulrich és Kovács Gábor előadásait:
"Nem csoda, hogy az Egyház mindig kiállt a szabadkőművesség ellen. 1738-ban XII. Kelemen pápa In eminenti apostolatus specula bullája kiközösítéssel sújtja a szabadkőművességbe lépőket. XIV. Benedek 1751-ben megjelent Providias bullája megismétli ezt az állásfoglalást. VII. Piusz 1821-ben, XII. Leó 1826-ban, XVI. Gergely 1832-ben, Boldog IX. Piusz 1846-ban és 1865-ben, majd XIII. Leó pápa az alapos Humanum genus enciklikában foglalt állást a szabadkőművességgel szemben 1884-ben, és 1892-ben még két újabb dokumentumot bocsátott ki ellene. Az 1917-ben megjelent egyházjogi kódex 2335. kánonja így rendelkezik: „Mindenki, aki belép a szabadkőművesek szektájába vagy más oly hasonló közösségbe, melynek tevékenysége az Egyház vagy a törvényes állami felsőbbség ellen irányul, automatikusan a Szentszéknek fenntartott kiközösítésbe esik.” A II. Vatikáni Zsinat utáni nyitottabb atmoszférában sokan feltették a kérdést, nem volna-e helyes ezt az önmagától beálló kiközösítést visszavonni. Seper bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa 1974-ben olyan tájékoztatást adott, hogy az Egyházi Törvénykönyv reformjáig ilyen változtatás nem lesz, de a kiközösítés beállását szorosan kell értelmezni, vagyis csak akkor áll be, ha a szabadkőművesség valóban egyházellenes tevékenységet folytat. Ez az engedékeny nyilatkozat eléggé félreérthető helyzetett teremtett, amelyet Seper bíboros 1981-ben újabb köriratban próbált tisztázni, hangsúlyozva, hogy az egyházjog nem változott, és a szoros törvényértelmezést csak az egyedi esetek megítélésében szabad alkalmazni. Az új Egyházi Törvénykönyv, amelyet II. János Pál pápa 1983. január 25-én hirdetett ki, már nem nevezi néven a szabadkőművességet és nem szab ki önmagától beálló kiközösítést (bár 1374. kánonja vonatkoztatható a szabadkőművességre). A helyzet tisztázására azonban a már Joseph Ratzinger bíboros (mostani Szentatyánk) vezetése alatt álló Hittani Kongregáció nyilatkozatot jelentetett meg a szabadkőművességről 1983. november 26-én. Ez kimondja:
Az Egyház ... változatlanul negatívan ítéli meg a szabadkőművesség egyesületeit, melynek alapelvei tanaival összeegyeztethetetlenek, ezért megtiltja híveinek, hogy ilyen szervezetekbe belépjenek. Azok a hívők tehát, akik szabadkőműves szervezetek tagjai, a súlyos bűn állapotában vannak, s nem járulhatnak szentáldozáshoz.
Ez a határozott és félreérthetetlen nyilatkozat mindmáig változatlan érvényben van. A szabadkőművesség nem ártalmatlan.
Másfelől azonban azt sem tudom elfogadni, hogy a szabadkőművesség bűnszövetkezet."
Hogy N.T. a könyvében tesz-e különbséget latin és angol rendszer között, arra konkrétan nem emlékszem, vagy hogy a latin rendszerről külön mond-e valamit, mindenesetre a könyv végkövetkeztetése az, hogy a szkm. és a katolikus egyház összebékíthető, sőt tulajdonképpen sok mindenben hasonló céljai vannak. Ennek bizonyításaként írta meg a könyvét. Egyébként - ahogy a könyvből ugyancsak kiderül - N.T. eredeti célja az volt, hogy belülről kémlelje ki a szabadkőművességet.
Egyébként a napi gyakorlatban nem tilos katolikusoknak sem. Korábban volt már erről itt némi polémia, érdemes visszalapozni (Ratzinger-nyilatkozat stb.).
Ha már ezt a nick nevet választottad (Saint Germain) tudsz e segíteni abban, hogy magyar nyelven jelent -e meg valami komolyabb könyv Saint Germain grófjáról (akinek személyisége nagyon foglalkoztat). Ráakadtam, hogy francia nyelven nemrégiben megjelent egy könyv Mítosz és valóság St Germain grófról címmel, egy belga író-ujságíró dolgozta fel,már próbáltam beszerezni, de úgy tűnik csak interentes megrendelést fogad el a kiadó. Ezt a könyvet esetleg ismered?
A katolikusoknak tudomásom szerint tilos csatlakozni szabadkőműves szervezethez, de arról nincs tudomásom, hogy bárkit emiatt kiközösítettek volna az utóbbi évtizedekben.
Nagy Töhötöm klerikus személyként csatlakozott az angolszász szabadkőművességhez, de ő is engedélyt kért ehhez elöljárójától. De még Nagy Töhötömnek is az volt a véleménye, hogy a latin rendű szabadkőművesség a katolicizmussal teljesen összeegyeztethetetlen, oda katolikus nem léphet hitének megtagadása nélkül. Persze Nagy Töhötöm jezsuitaként nyilván szigorúbban értelmezi a katolicizmust, mint egy átlagos hívő.
"Római katolikus keresztény beléphet a Szabadkőművesek közé ?"
A szabadkőművesség oldaláról semmi vallási alapú kizáró ok nincs. Az más kérdés, hogy ha valaki megalkuvás nélkül római katolikus, az egyház tanításait maradéktalanul elfogadja, az a szabadkőművesség elveivel csak korlátok között, azok közül válogatva tud azonosulni. Vagy a vallásának elvárásait, vagy a szabadkőművességét kénytelen lesz egy kicsit lazábban kezelni, de ettől még persze lehet nagyon jó katolikus és nagyon jó szabadkőműves egyaránt.
Az Antikkönyv.hu online antikváriumon most nyolc ritkaság kapható, de meglehetősen borsos áron, darabonként 10 000 forintért:
Budapest keletén dolgozó "Comenius" páholy "Comenius alapjának" alapszabályai.
Károlyi György nyomása, Budapest
Föladataink és eszközeink, felvételi beszéd, tartotta Dr. Katona Béla
Budapest, 1895. A Páholy sajátja
Harminc év 1899-1929, A Timisoara keletén dolgozó "Pax" - előbb - Losonczy" - törvényes és tökéletes szabadkőműves pájoly 1929 május hó 18-án tartott jubileumi ünnepélye alkalmából összeállította: Balázs Lajos testvér.
Csendes Testvérek könyvnyomdája, Timisoara, 1929.
Hausordnung, Der G:. U:. V:. "Comenius"
Budapest, Druck von br. Sam. Márkus
Jelentés az alföldi szociális bajok orvoslása ügyében. (Talajjavítás), írta Bogdánfy Ödön
Hornyánszky Viktor, Budapest, 1897. A Páholy sajátja
Dr. Berkovits Ferenc: Poscimur
Laszky Ármin könyvnyomdájában, Nagyvárad, 1900.
Nagy Károly: Ünnepi munka, Az 1848 márczius 15-iki dicső eszmék emlékezetére, tartatott Kolozsvár keletén 1902. évi márczius 17-én az "UNIO" páholyban
Márkus Samu könyvnyomdája, Budapest, 1902. Az Unio páholy kiadványa
Dr. Mikler Károly: Ünnepi munka, Kazinczy Ferencz testvérnek a fogságból való kiszabadulása 100-ik évfordulója alkalmából tartatott Kassán, 1901. évi október hó 26-án a "Resurrexit" páholyban
Üdvözlet!
A minap hallottam valakitől, hogy Friss Antal szk. volt. Kiváncsi vagyok, igaz ez?
Az illető, akitől hallottam, még érintőlegesen sem foglalkozott a szabadkőművességgel, elképzelése sincs a tevékenységükről. Szerintem egyszerű jelzős szerkezetként használta. Ugyanilyen lendülettel azt is mondhatta volna: Friss Antal zenetanár volt.
Mivel nem élő személyről van szó, talán szolgálhat valaki felvilágosítással.
BS
Ha valaki érdeklődik e lapok iránt, akkor feliratkozhat a cikkek automatikus elérésére a lapok végén található:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
felirat Bejegyzések részére kattintva.
Ha a böngészője fel van erre készítve (azaz nem túl régi), akkor a lapjaim bejegyzései linkgyűjteményként fognak a böngészőben megjelenni és a változások esetén automatikusan frissülnek.
Ha valaki érdekes új hírt, programot, információt talál, akkor legyen szíves hívja fel rá a figyelmemet, hogy közzétehessem, vagy jelezze a lapokon hozzászólásként.
Érdekes hírt közölt (multimédia formában is) a Szabolcs Online:
"Szendy Lajos szabadkőműves adománya a levéltárnak
Egy csomagtartónyi rakománnyal, a tartalmát tekintve pedig nagyon értékes adománnyal érkezett pénteken délelőtt a Megyei Levéltárhoz a Párizsban élő Szendy Lajos.
E dokumentumokat párizsi otthonában őrizte, s most szűkebb hazájának adományozta.
A 71 éves nyugalmazott villamosmérnök Büdszentmihályon született, s 1956-ban emigrált Franciaországba. Szendy Lajos a franciaországi Magyar Szabadkőművesség, különösképpen pedig a Martinovics-páhohy számtalan értékes dokumentumát adta át a Megyei Levéltárnak.
Hamarosan közkincs lesz
– Kisebb részét az Egri Főiskola kapta, nagyobb hányadát a Megyei Levéltár. Azért döntöttem így, mert Magyarországon a szabadkőművességnek jelenleg sincs otthona, s én szerettem volna a dokumentumokat biztonságban tudni, másrészt pedig az érdeklődő kutatók számára hozzáférhetővé tenni.
A magyar emigránsokat fókuszáló Martinovics-páholy, amelynek magam is tagja voltam, a fénykorában több mint hetven főt számlált, s ötévenként világtalálkozót tartott. E dokumentumok is részei a gyűjteménynek, de megtalálható a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1947-ben kiadott címgyűjteménye, miként Kádár János 1977-es párizsi látogatása során a francia köztársasági elnök, Giscard d’ Estaing köztársasági elnökkel, illetve a páholy tagjaival való találkozása.
Dr. Nagy Ferenc levéltári igazgató megköszönte az értékes gyűjteményt, amely hamarosan a kutatók rendelkezésére áll.
Szendy Lajostól megtudtuk, hogy a hónap végéig tartózkodik Tiszavasváriban. – Legutóbb 1992-ben jártam itthon, azóta óriásit fejlődött a város, tájékozódási pontnak egyedül a Hősi emlékmű szolgál számomra, amelyen a Szendy név is megtalálható.
Megkerestem a szülőházamat a Jókai utca 14. sz. alatt, nagyon romos állapotban van. A közeljövőben ott átépítések lesznek – mondta a Kelet-Magyarországnak Szendy Lajos.
Köszönöm, ilyen válaszra gondoltam, mint 3785, 86, 87.
Valamelyik este láttam egy filmet a Spectrumon. Sam Belami „Feketeszem” nevű kalóz rövid tündöklése és elsüllyedése volt a téma. A hajója 1717 tavaszán tűnt el a tengerben, a rakományt ~20 éve szedegetik ki a vízből. Az egyik fém edényen körző-szögmérő szimbólum volt. Ez a tárgy nagyjából az első nagypáholy alakulása idején került a tengerbe, kb. fél évvel korábban a hajóra. A jel pedig még hamarabb az edényre.
Ezt csak mint adalékot említem meg ahhoz a korábbi eszmecseréhez, hogy a nagypáholy megalakulása nem a semmiből történt, hosszú előzménye lehetett.
Szimbolikus oldalról többek között a Székely György nevéhez kötődő Magyarországi Tolókocsi Alapítványt támogatják. Jászberényi József az alapítvány kurátora, több jótékonysági gálaestet szervezett és szerepelt is rajtuk az alapítvány érdekében.
Az alapítványról részletesebben a weblapjukról lehet tájékozódni: http://www.matoa.hu/.
Álszerénység nélkül, az igazság kedvéért szükségesnek látom hozzátenni, hogy a Toroczkói Gyerekeket egy, a szk-től független, valóban jól működő civil szervezet segíti. Az ő segítségükhöz járultunk hozzá azzal, ami tőlünk tellett.
A példát azért tartom fontosnak, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy meg lehet találni a segítségnyújtás legkülönfélébb formáit, még a szerényebb eszközökkel bíró szervezeteknek is. üdv
idézek a Jászi Oszkár ph (Magyarországi Nagyoriens) blogjából http://szabadkomuves.blogspot.com címről
2007-12-14 Dévai gyermekotthon Torockó
A Jászi Oszkár páholy legutóbbi munkája alkalmával, lehetőségeink szerinti pénzösszeget küldtünk támogatásként a torockói Dévai-gyermekotthon számára.
Második éve adódik ez az alkalom, melyet különösebb előszervezés nélkül, egyik tagunk jóvoltából szinte spontán módon teszünk, és talán kérkednem sem kellene ilyesmivel, de örülök, ha nyoma marad.
posted by szabadkőműves at 17:54 0 comments links to this post
*** 2007-12-19 Jelzés Torockóról az alábbi email érkezett:
Kedves Barataim! Szeretnem Mindenkinek megkoszonni a segitseget amivel a Devai.Torockoi gyerekeket tamogattatok. nagyon orultek az ajandekoknak, Mindenkinek személyreszabott ajandek csomagot vittunk es a kicsik a csomaggjukkal fekudtek le! Most szeretnenk mindenkinek Nagyon Boldog Karacsonyt es Ujevet kivanni.
posted by szabadkőműves at 22:12 0 comments links to this post
Üdvözlet!
NKMSTR válasza kérdésemre: „ezzel nem elegáns és talán nem is szép dicsekedni”.
Ha most harciasabb hangulatom lenne, írhatnék cifra dolgokat. Kérdésem után még egy kiegészítést is hozzátettem, idézem:
„Tudom, hogy a karitatív munka háttérbe húzódással párosul, de kérdésre talán lehet egy kis felvilágosítással szolgálni.”
Kérdésemre az én magyarázó mondatommal válaszolni… Maradjunk abban, hogy „mondhatta volna szebben, …lovag”. Vagy egyenesen: semmi közöm hozzá, vagy köntörfalazva: tervezés alatt van pár nagy ívű dolog, a megvalósulásig nem akarjuk szellőztetni. Esetleg konkrétum nélkül: kétféle segélyezést folytatunk fogyatékosoknak. Így valahogy. Természetesen nem vártam dicsekvést, de a 3781-es beírásért kár volt a billentyűzetet koptatni.
Véleményem szerint egy egyenes kérdésre adott rövid, tömör válasz semmiképpen sem dicsekvés.
BS
Megis regebben lehetett tudni, hogy nagyjabol mely karitativ tevekenysegek kapcsolodtak a szabadkomuvesekhez, most azonban teljes a csend s ez inkabb kerdeseket vet fel.
Üdvözlet!
Azt kérdezném az itt megforduló beavatottaktól, most milyen karitatív tevékenységekben van benne a „kezük” a páholyoknak? A Vakok Intézetét segítik-e még (mint tradíció), vagy már teljesen átvette az állam.
Tudom, hogy a karitatív munka háttérbe húzódással párosul, de kérdésre talán lehet egy kis felvilágosítással szolgálni.
BS
ESTI BESZÉLGETÉS TUDOMÁNYRÓL, Pók Attila, Dávid András, beszélgetnek a szerkesztő Várkonyi Benedekkel a szabadkőművesség és a társadalom kapcsolatáról
A Várkonyi Benedek vezette beszélgetés nagyon jól sikerült, informatív, de egyben figyelemfelkeltő is volt, bár messze elkerülte a szenzációhajhász elemeket. Az elején mintha szerepcsere történt volna - a nagyorienses Dávid András beszélt a szabadkőművesség filantróp jellegéről, a szimbolikus Pók Attila pedig a progresszív vonatkozásokról.
Ennek a klasszikus megfogalmazásnak - hogy a szabadkőművesség filozófikus, filantropikus és progresszív intézmény - nagyon örültem, különösen, hogy a Symbolikus Nagypáholy egyik prominens személyisége mondja. Ugyanis nekem volt egy vitám egy fiatal szabadkőművessel, aki határozottan cáfolta a szabadkőművesség progresszivitását. Bizonyára nem olvasta a saját érvényes alkotmányát, mert abban ez még előkelő helyen szerepel. (Lásd a Galilei páholy weblapját: http://www.galilei.hu/mit_kell/mit_kell.html).
Szintén élveztem a gyakran elhangzó frázis - a szabadkőművességbe minden társadalmi csoportból bárki bekerülhet - lufijának gyors kipukkasztását és a tagság valóságos szociológia összetételének világos elemzését Pók Attila által.
A szabadkőművesség társadalmi szerepvállalásaira nagyon érdekes Franciaországi példákat hozott fel Dávid András, amelyekben a hagyományos pártkereteken átnyúlva születtek szabadkőműves segítséggel jó megoldások.
A lap legalján folyamatosan frissülve látszik egy Google naptár a szabadkőműves programokról. Ha valaki gmail-es e-mail fiókkal rendelkezik, akkor az ehhez tartozó saját Google naptárához kapcsolhatja az én nyilvános naptáramat, s ennek szolgáltatásaként pl. figyelmeztető e-mail üzeneteket küldethet magának a programok kezdete előtti általa választott időkben. (Ha meg van nyitva a naptár, akkor felugró üzenet és hangjelzés is kérhető.) E naptár használatának megkezdéséhez a lap legalján jobb oldalon (a naptár keretében) látható Google Naptár linkre kell kattintani. Ha valakinek még nincs Google fiókja - és szeretne egyet - akkor a pl. a gmail.com -on regisztrálhatja magának ingyenesen. (Vagy a http://www.google.com/calendar címről indulva is.)
KOSSUTHon műsorváltozás!!! (Avagy én néztem volna el?)
A valódi dátum: holnap, kedd, január 22-én, 22:20 (körül) Kossuth RÁdió:
ESTI BESZÉLGETÉS TUDOMÁNYRÓL, Pók Attila, Dávid András, beszélgetnek a szerkesztő Várkonyi Benedekkel a szabadkőművesség és a társadalom kapcsolatáról.
Szerintem a többnyelvűség a kultúrális sokszínűség, gazdagság egyik forrása. Tehát inkább beszéljünk több nyelven, mint egyen sem.
és azért emlékeztetőnek egy hajdani "szabadkőműves" történet:
Mózes I. könyve 11. rész
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. ... És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
A globalizáció jellegéből szerintem az következik, hogy előbb-utóbb lesz egységes, minden államban hivatalosan használható világnyelv, de ez nem biztos, hogy valamiféle mesterséges nyelv lesz, sokkal valószínűbb, hogy a jelenlegi nagy nyelvek valamelyike fog természetes fejlődés nyomán erre a szerepre lépni - a legesélyesebb most nyilván az angol, de a kínainak is van sansza...
"... egy egységes világnyelv, közvetítőnyelv megalkotása, és/vagy propagálása, terjesztése. Véleményem szerint ez rendkívűl hasznos és régóta időszerű lenne ..."
Szerintem is, de addig nem látom a komolyabb használat és elterjedés lehetőségét, amig valamelyik nagy nemzetközi szervezet - pl. ENSZ vagy EU - nem sorolja be az eszperantót munkanyelvei közé.
Az eszperantistáknak - és azoknak akik felvállalják a nyelv terjesztését - erre kellene törekedniük elsősorban.
Bár a magam részéről nagyon valószinűtlennek tartom, hogy az emberiség békétlenséghez való viszonyán jelentős változást hozhatna egy közös nyelv, de ez itt alighenem off.
"Although his name appears on the occasional list of famous freemasons, the National Grand Lodge of Poland has no record of his initiation and there is no documentation to suggest that he was ever a member."
Tehát bár neve fel-feltűnik a híres szabadkőművesek listáján, Lengyelország Nemzeti Nagypáholyának feljegyzéseiben nincs adat a felvételéről és semmi olyan dokumentum nincs, amely szerint valaha is tag lett volna.
Zamenhoffal (és Henry Dunanttal és Baden-Powellel) kapcsolatosan egy eszperantó nyelvű cikk így fogalmaz:
"Pro apartaj kvalitoj ne iniciitaj homoj kiel Henri Dunant, fondinto de la Ruĝa Kruco, Baden Powell kreinto de skoltismo, Zamenhof, aŭtoro de Esperanto, oni kelkfoje nomas: framasono sen antaŭtuko."
Én ugyan nem tudok eszparantóul, de ez csak azt jelentheti, hogy "kötény nélküli szabadkőművesek" voltak. Azaz szabadkőműves vélemény szerint felavatatlanul is szabadkőműves eszméket érvényesítettek tevékenységükben.
Szabadkőműves szervezetek használták az eszperantót munkanyelvként, ilyen pl.: UNIVERSALA FRAMASONA LIGO, valamint Párizsban alapítottak egy eszperantó nyelvű páholyt.
Magyarországon Berényi Zsuzsa vallja és terjeszti azt a nézetet, hogy Zamenhof szabadkőműves volt - ebben talán téved - valamint, hogy az emberiség békéjéhez vezető út a közös nyelv lehet, s hogy ez az eszparantisták és a szabadkőművesek közös tézise. Arról is beszámolt cikkeiben és előadásaiban, hogy a nemzetközi eszperantista kongresszusokon szabadkőműves összejöveteleket is rendeznek rendszeresen.
Lalo!: Fantasztikus! Nagyon áttekinthető, rendkívül érdekes egy laikus számára is!
---
Visszatérve az eszperantóhoz; arra kíváncsi lennék, hogy a szabadkőműves eszmékbe beilleszthető-e egy egységes világnyelv, közvetítőnyelv megalkotása, és/vagy propagálása, terjesztése. Véleményem szerint ez rendkívűl hasznos és régóta időszerű lenne, de vajon a szabadkőművesség hogyan viszonyul ehhez a témához?
Az "Aprófán a profán" című szabadkőművességgel foglalkozó weblapomon nagy fába vágtam a fejszémet, megpróbálom feltérképezni a hazai páholyokat és nagypáholyokat.
A munka jelenlegi állásában a következő diagram készült el:
Kérem a hozzáértőket, hogy nézzék át alaposan és legyenek szívesek megírni nekem akár ide, akár a weblaphoz kötődő e-mail címemre a tévedéseket és pótolni a hiányokat:
Egy, a Kazinczy-hagyatékban 2001-ben felfedezett dokumentum a kiindulópontja Péterfy izgalmas és elegáns nyomozásának, amely bevezet bennünket Kazinczy Ferenc szabadkőműves kapcsolataiba. A bécsi levéltári kutatások és magyar szövegemlékek írói megjelenítése nagy erénye e könyvnek: minden érdeklődő élvezettel olvashatja.
Habent sua fata libelli - azaz a könyveknek megvan a maguk sorsa.
S nem csak a könyveknek, a könyvcímeknek is.
Gondolta-e vajon Sumonyi Zoltán, hogy amikor a magyar szabadkőművességről szóló könyvének címet keresett, milyen leküzdhetetlen nehézségeket okoz ezzel egyes olvasóknak és könyvterjesztőknek?
"A 250 éves magyar szabadkőművesség történetének megírására irodalomtörténeti tanulmányaim inspiráltak. Több mint húsz évvel ezelőtt írtam meg Kazinczy és Batsányi c. drámámat arról, hogy kiélezett történelmi- politikai helyzetekben milyen különbözően viselkedik a magyar értelmiség. A korszak irodalmi termékeinek olvasásakor került kezembe Pálóczi Horváth Ádámnak 1792-ben megjelent Felfedezett titok c. könyve, amely az első és mindmáig egyetlen magyar szabadkőműves regény. Némi változtatással innen kölcsönöztem ennek a `regényes` történetnek a címét, hiszen több mint kétszáz évvel később valamit újra föl kell fedeznünk, azaz ha titokról van szó, akkor mai szóhasználattal fölfednünk...`"
Nos, e könyv címe azóta is "szálka" egyesek torkában, se lenyelni nem tudják, se kiköpni.
Nézzünk néhány példát:
Újrafelfedezett titok - az ELTE egy listájában és Agárdi Péter egyetemi tanár tematikájában
S ami még különös báját adja a dolognak, a legtöbb weblapon, ahol hibásan szerepel ez a cím, ott virít mellette a könyv fotója, amelyen tökéletesen olvasható a pontos cím.
Viszont 40 ft értsd: negyven forint az ára a MOL (Magyar Országos Levéltár) kiadásában és "terjesztésében" megjelent fűzött kiadványnak. Ez a terjesztés azt jelenti, hogy ha bemész a MOL Bécsi kapu téri központi épületébe (Budapest, Bécsi kapu tér 2–4.) akkor ennyiért megveheted.
Erről már többször írtam itt, többek közt azt is megemlítve, hogy a Vaterán mostanában vette meg valaki 6500 forintért. Lehet, hogy jó beruházás lenne felvásárolni a még meglevő példányokat?
bővítgetése közben számos nagyon érdekes információt találok.
Néhány ezek közül.
Tv műsorok:
2007. október 2. 9:10 - 9:30
TV - Duna: Magyar történelmi arcképcsarnok - Festetics György
A film a Nava hálózatbeli számítógépeken megtekinthatő. A pontos cím a fenti linkeken megtalálható.
2007. szeptember 1. szombat 13:00 - 13:30
TV - MTV2: KorszakAlkotás - Szabadkőművesek
Szerkesztő-riporter: Berkes Zsuzsa.
A szabadkőművesség története és helyzete napjainkban.
Rendezte:
* Dér András
Időtartam: 24 perc
Rejtélyes módon pont ez a film nem szerepel a Nava archívumában, pedig a KorszakAlkotás összes többi filmje megtalálható ott.
Nem látta véletlenül valaki?
Voltak játékfilmek is a szabadkőművesekről:
TV - Storytv: Morse felügyelő - A szabadkőművesek titkai
Morse felügyelő A szabadkőművesek titkai (15. rész) (120')
Morse felügyelő egy igazán misztikus ügyben nyomoz. Időtartam: 120 perc
Epizód: 15. rész
2007. január 21. vasárnap 20:00 - 22:00
ismétlés
2007. január 28. vasárnap 16:00 - 18:00
TV - Duna: Rastignac, avagy a törtetők
Rastignac, avagy a törtetők francia tévéfilmsorozat (2000) (8/5. rész) (54')
Margot visszahívja Rastignacot rádiós műsorába. Egy árverésen piros Ferrárijáért cserébe egy rákos öregasszonytól színházat kap, amelyből divatos éjszakai lokált építtet. Lucient kedvese, a miniszterasszony pártja színeiben képviselőként indítja a választásokon, Vautrin pedig beszervezi a szabadkőművesek társaságába. Rastignac műsorában képzeletbeli interjút készít Elzával a korrupciókat leleplező könyvéről, ezzel életveszélybe sodorja volt kedvesét...
2007. április 14. szombat 19:00 - 20:00
Tud ezekről valaki valamit?
Egy érdekes rádió előadás:
Rádió - Mária: Kovács Gábor atya előadása: Szabadkőművesség
Mágia és hit - Kovács Gábor atya előadássorozata, 15. előadás: Szabadkőművesség
Persze, hogy nincs. Nem is lehet. Itt semmi értelme nincs ok-okozatról beszélni.
Itt két halmaz közötti közös részről, pontosabban annak nemlétéről van szó.
A szabadkőművességgel kapcsolatban nem használhatók a deista, liberális stb. jelzők = azon kifejezések halmazának ellentettje, amelyben a szabadkőművességgel kapcsolatban szerepelnek a deista vagy liberális stb jelzők.
Ennek nyilvánvalóan részhalmaza azon kifejezések halmaza, amelyben a szabadkőművességra ható deizmus, liberalizmus stb. szerepel.
Tehát azon kifejezések halmaza, amelyben nem használtatnak deista, liberális stb. jelzők, az diszjunkt azon kifejezések halmazához, amelyben a szabadkőművességra ható deizmus, liberalizmus stb. szerepel.
Q.E.D.
S ezt a halmazelméleti relációt rögzítettem a következő nem halmazelméleti kifejezéssel:
"Ez bizony azt jelenti, hogy a szabadkőművessggel kapcsolatban szerinted fel sem merülhet a fenti jelzők használatának jogossága, azaz kizártad az ilyen irányú hatásoknak még a lehetőségét is." (Idézet tőlem.)
Ha kívánod, akár le is rajzolhatom Venn-diagrammal is, tudod azokkal a krumpli ábrákkal.
Ez bizony azt jelenti, hogy a szabadkőművessggel kapcsolatban szerinted fel sem merülhet a fenti jelzők használatának jogossága
Kvázi igen. Helyesbítek: nem feltélen félreértés, hanem egyfajta felületesség. Ami ugyanakkor egy zárt társasággal kapcsolatban érthető és bocsánatos dolog.
, azaz kizártad az ilyen irányú hatásoknak még a lehetőségét is.
Te ensaját klaviatúráddal írtad le a következőket:
"Bosszant, amikor a szabadkőművességgel kapcsolatban deizmust, liberalizmust, és egyáltalán, bármilyen izmust emlegetnek. Az ilyesmi mindig félreértésről és félreinformáltságról árulkodik."
Ez bizony azt jelenti, hogy a szabadkőművessggel kapcsolatban szerinted fel sem merülhet a fenti jelzők használatának jogossága, azaz kizártad az ilyen irányú hatásoknak még a lehetőségét is.
Ezen kissé megütköztem. És mások is megütköztek, tehát nem én értelmeztem félre a szavaidat, ez volt az értelme, hiszen többek is ezt olvasták ki belőle.
Az persze lehetséges, hogy nem ezt akartad mondani. De akkor pontosabban kellene fogalmazni. Mondjuk valahogy így:
Bosszant, amikor a szabadkőművességet en-bloc deistának tekintik, pedig csak futó érintkezésük volt egy-egy időszakban...
Ekkor el lehetett volna szelíden vitatkozgatni arról, hogy mennyi az annyi, mikor futó egy kapcsolat és mikor komoly stb.
De te katagórikusan kizártad a deizmussal való kapcsolat lehetőségét, s ez volt vitánk alapja.
"Azt viszont kicsinyes dolognak tartom ... rám kened a gúnyolódást azzal, hogy Fülesnek nevezel."
Elnézést, hogy félreérthetően fogalmaztam.
A Füles a szóhasználatomban nem a szamárság szinonímája, hanem a Micimackóban szereplő archetípusok egyike. Bíztam benne, hogy olvastad Milne remekművét, s hogy esetleg Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao című könyvét is forgattad. Ha még nem olvastad, akkor ajánlom figyelmedbe, pl. a következő linken is elérhető:
Itteni megnyilvánulásaidban én ezt a Fülességet véltem felfedezni:
"Ő képviseli a Füles Magatartásformát. Úgy is mondhatjuk, hogy Nyuszi jól bevált módszere szerint a tudás arra való, hogy Okosak Legyünk, Bagolynak pedig az a nézete, hogy a Tudástól Bölcsnek Tűnhetünk, és Füles szerint a Tudás arra jó, hogy Mindig Panaszkodjunk Valamiről."
Vonatkozik ez pl. a hivatkozott hozzászólásodra.
Ez a sértődékenység persze az esetek többségében understatement-ként jelenik meg, pl.:
"... bármennyire is tájékozott a szerző, én pedig bármennyire is alulinformált vagyok."
Ilyeneket rengeteget lehetne idézni tőled.
Szóval csak erre a magatartásformádra szerettem volna utalni - ezek szerint kevéssé érthetően, de hát csak ez telik tőlem...
("Mindannyiunkban lakik egy Bagoly, egy Nyuszi, egy Füles és egy Micimackó")
Akkor végképp nem értem, miért is estél nekem. Én se vitatom, hogy érték deista hatások, azonban ettől még nem gondolom deistának. Ha egy házban laknak deisták, akkor az egy deista ház? (Hasonlókat lehet ráhúzni más címkékre és közkeletű jelzőkre is.) Szerintem a dolog lényegéből fakadóan maga a felvetés értelmezhetetlen, se pró, se kontra, nagyjából ahhoz hasonlóan, amiért nullával nem lehet osztani.
Azt viszont kicsinyes dolognak tartom - már elnézést a nyers őszinteségért -, hogy egyfelől lehülyézéssel vádolsz meg, másfelől azért, mert egy Számodra nyilván kanonizáltnak tekintett véleménnyel nem értek egyet, gúnyolódni kezdesz, majd rám kened a gúnyolódást azzal, hogy Fülesnek nevezel.
A 3715. hozzászólásodban. Nagyon decensen, ezt nem vitatom.
"Jeleztem, hogy valamiben nem értek egyet, mire Te gúnyolodni kezdtél. Vagy Számodra az ellenvélemény lehülyézést jelent? Ne haragudj, nem tudtam."
És ez nem gúnyolódás?
"A szabadkőművesség szerintem nem deista ..."
Ez így már igaz. Viszont deista hatások érték.
De az 1717-es Angliában és az USA megalapításakor számos neves szabadkőműves személyiség deista nézeteket vallott és ez is rányomta bélyegét a szabadkőművesség akkori működésére.
"Az andersoni alkotmányban sem találom nyomát a deizmusnak."
Hát persze, hiszen amikor lehetősüg lett volna rá, nem vették be!
Lásd a következőket:
Az Anderson féle alkotmány (1723):
"A Mason is obliged by his Tenure, to obey the moral law; and if he rightly understands the Art, he will never be a stupid Atheist nor an irreligious Libertine. "
Az 1738-as átalakított alkotmány:
"A Mason is obliged by his tenure to observe the moral law as a true Noachide; and if he rightly understands the Craft, he will never be a stupid Atheist nor an irreligious Libertine,..."
Az ősiek alkotmánya, Dermott (1754):
"So that no one who rightly understands the Art, can possibly tread in the irreligious Paths of the unhappy Libertine, or be induced to follow the arrogant Professors of Atheism or Deism; ..."
Az egyesülés (1813) utáni alkotmány vonatkozó része:
"A Mason is obliged, by his tenure, to obey the moral law; and if he rightly understand the art he will never be a stupid atheist nor an irreligious libertine. "
Tehát a deizmus tiltása csak az ősiek alkotmányában szerepelt, s az UGLE alkotmányába - amikor a két alkotmány szintéziseként hoztak létre egy újat - nem került be. Ez azért jelent valamit.
Egy "szimbolikus" válasz: mi nem tartjuk számon...
Ha ismerős egy szakállas vicc poénjából, akkor ne csodálkozz! S ez még akkor is így van, ha nálunk "venémes" páholyok vannak. Ahogy lentebb is íródott: ha baráti kapcsolat is szövődik, akkor esetleg kiderül.
A francia rítusban működő magyarországi páholyok közül az egyik megköveteli a Világegyetem Nagy Építőmesterének tiszteletét (ami valamilyen hit megkövetelésének felel meg), a másik nem.
Én ez utóbbi páholynak, a budapesti Humanitásnak vagyok tagja, így csak arról tudok nyilatkozni. Mi sohasem kérdezünk ilyet egymástól, úgyhogy csak azokról tudom ezt, akik személyes barátaim, így szabadkőművességtől függetlenül is beszélgetek velük ilyesmiről. Ebben a körben vannak olyanok, akiket keresztségük alapján valamilyen keresztény felekezet magához sorol, de nem tudok közülük olyanról, aki valamilyen kollektív formában gyakorolná vallását. Ezzel szemben gyanítom, hogy páholyomban van vallását gyakorló katolikus, református, evangélikus, zsidó és buddhista is.
A vallásgyakorlás eme "hiánya" nem feltétlenül a szabadkőművességgel függ össze, inkább a páholy társadalmi-szociológiai összetételével, úgyhogy a következőkben hadd hívjam segítségül a statisztikát: A "valamilyen egyház tanítása szerint vallásos" személyek hazánkban főleg az idősek, falvakban lakók, alacsonyabban iskolázottak és nők. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a templomba járók között ne lenne nagyon sok fiatal, diplomás, budapesti férfi, csak azt, hogy ezek a csoportok alulreprezentáltak a templomba nem járó kontrollcsoporthoz képest) Páholyom tagjai viszon zömmel többdiplomás, budapesti, magyar felnőtt átlagnál fiatalabb férfiak, ezért ezekhez, és nem a társadalom egészéhez kell hasonlítani őket.
Tovább árnyalja a képet, hogy a templomjáró népesség sem feltétlenül azért jár templomba, mert vallásgyakorlásához keres szakirányú segítséget, nagyon sokan inkább azért, mert a hozzájuk hasonlóan gondolkodók közösségét keresik, azokét, akikkel jobban érzik magukat, akikben saját morális elképzelésük alapján jobban bízhatnak, mint a társadalom oda nem tartozó, más tagjaiban általában.
Ezt pedig a szabadkőművesség legalább annyira képes biztosítani. Ebből a kérdésfeltevés szempontjából az következik, hogy aki elsősorban nem vallásgyakorlási célból, hanem a közösségért menne templomba, de azt szabadkőművesként már megtalálta, az nem fog templomba járni.
Ehhez hozzávehetjük, hogy ha a templomba járókat a társadalom többi tagjánál jobban zavarja, hogy más vallásúakkal, más világnézetűekkel kell eszmét cserélniük, akkor emiatt a szabadkőművesség is kevésbé vonzó számukra.
Mindezek összefoglalásaképpen valószínűsíteni lehet, hogy a világnézeti kérdéseket teljesen az egyén körébe utaló páholyokban a vallásukat közösségi szinten gyakorló, templomba járók valószínűleg erősen alul vannak reprezentálva társadalmi reprezentációjukhoz képest, ami pedig a statisztika szerint 15%-alatti.
A kérdésfelvetés annyiból szorul pontosításra, hogy ez nem a ritus függvénye, hanem inkább annak, hogy az adott páholy melyik nagy szabadkőműves családba tartozik. A szimbolikusok az "angolszászok" (röviden angolok), a többiek a "latinok", akik közöt vannak venémes és nem venémes páholyok. A rítus ettől majdnem teljesen független, csak korrelál a a hovatartozással. A nem venémes páholyok nagyon nagy többsége valóban francia ritusbn dolgozik, de van köztük skót ritusú is (itthon nem, csak külföldön). Skót páholyok zöme pedig venémes (itthon mind). A szimbolikusok mind venémesek, őközöttük nincs farncia ritusú páholy, de saját jánosrendi rítusuk tudommalinkább a franciára hasonlít, mint a skótra. Csak hogy ne legyen egyszerű áttekinten. :D
üdv mindenkinek. azt hiszem, pont jól passzol ide az én kérdésem, amire vonatkozóan nyilván a bennfentesek válaszaira számítok. érdekelne, hogy milyen arányban vannak a mai magyar szabadkőművesek között olyanok, akik valamilyen keresztény felekezethez tartoznak, és - hogy is fejezzem ki magam - többé-kevésbé "tartják a vallásukat" (eljárnak a saját felekezetük templomába, élnek a saját felekezetük szentségeivel stb.). érdekelne egy "szimbolikus" és egy "francia" válasza is. köszönettel, aronbaro
Már ne haragudj, de hol hülyéztem le bárkit is? Jeleztem, hogy valamiben nem értek egyet, mire Te gúnyolodni kezdtél. Vagy Számodra az ellenvélemény lehülyézést jelent? Ne haragudj, nem tudtam.
A véleményemet tartom. A szabadkőművesség szerintem nem deista, és a liberális címkét se aggatnám rá kritikátlanul. Az andersoni alkotmányban sem találom nyomát a deizmusnak.
"Ez mid szép és igaz..." Köszönöm szépen Péter Róbert nevében is.
"... (eltekintve a gúnyos megjegyzésektől), ..." Nézd, ahogy te eljátszhatod itt Fülest a Micimackóból, úgy én is megengedhetek magamnak némi szarkazmust...
"de ezzel mit akarsz mondani?"
Azt, amit írtam.
A angol szabadkőművesség 1738 óta megjelent írásos dokumentumaiból egyfajta - nem dogmatizált - deizmus olvasható ki. Ennek ugyan ellentmond az 1929-es Basic Principles, de az Alkotmány nincsen hatályon kívül helyezve, tehát nyugodtan lehet arra is hivatkozni. S habár te a mintegy 80 éve megjelent Basic Principles-t tekinted e tekintetben mérvadónak, azért a szabadkőművesség kutatói nem hagyhatják figyelmen kívül a több mint 270 éve érvényben lévő szabadkőműves alkotmány szövegét sem.
Természetesen térben és időben különbözőképpen nyilvánul meg a szabadkőművesség e tekintetben, s ha megkérdezed valamelyik páholytársadat, az se fog száz százalékig egyetérteni veled ebben a kérdésben.
Éppen ezért volt visszatetsző, ahogy lehülyézted (finoman) annak a cikknek a szerzőjét, amelyik egyébként átlagon felüli empátiával és tájékozottsággal foglalkozott a szabadkőművességgel.
A 18-19. századi liberalizmus sok mindenben más volt, mint amit manapság liberalizmusként emlegetnek. (Ez megint csak nem szitokszó.)
"Még ezt sem várja el minden páholy."
Reguláris rendszerben igen.
Nem rémlik egyébként, hogy külföldi szerzőktől olvastam volna ezt a deista megjelölést a szabadkőművességgel összefüggésben. Most hirtelenjében Piatigorsky könyvének indexét néztem csak meg, abban nem találtam. Nyilván voltak és vannak deista állásponton lévők a szabadkőművességben. Nyilván olvasmányélményekből, ex cathedra is sok mindent ki lehet jelenteni. Én tapasztalati úton úgy gondolom, hogy a szabadkőművességre en bloc nem lehet azt mondani, hogy deista lenne.
"Lehet, hogy vannak olyanok is, akik alulinformáltságukból fakadóan alkotnak néked nem tetsző véleményt a szabadkőművességről, de - örömmel látom, hogy legalább ezt beláttad - olyanok is előfordulnak, akik tájékozottan teszik ezt."
" deizmus egy fajta (nem egyfajta) Isten-kép. Én nem húznám rá en bloc egy olyan szervezetre, amely nem firtatja tagjainak Isten-képét "
Én sem így értettem. Én is tisztában vagyok vele, hogy a deizmus egy világnézeti, a liberalizmus egy társadlomfiloófiai dogmarendszer, a szabadkőművesség pedig nem hirdet dogmákat, legalábbis kötelező dogmarendszere, amit tagjaitól elvárna, olyan nincs.
Az átfedésekre gondoltam. Arra, hogy a szabadkőművesek jó része már akkor deista vagy panteist volt, amikor a társadalom szinte teljes egészének ezektől meglehetősen eltérő, homogén istenképe volt, a panteista és deista nézetek pedig nem számítottak szalonképesnek, volt, ahol üldözték is őket. Ugyanez igaz a liberalizmusra. A szabadkőművesek jó része liberális volt, amikor a liberalizmus Európa nagy részén üldözendő, rebellis politikai eszmének számított. Vagy ha az a "jó rész" nem is volt többség, ezen nézetek képviselői szabadon kifejthették állásponjukat a páholyukon belül, míg erre a profán világban nem volt lehetőségük. A páholymunka titkának profánok előőti megőrzése is praktikusan ezt a célt szolgálja. Hiszen aki a testvériségen kívüli, az magában hordozza az árulás veszélyét.
Egyszóval a kőművességre természetesen nem lehet ráhúzni en block valamely dogmát, de azt tudomásul kell venni, hogy ezen dogmák egyenjogúvá válásához, elterjedéséhez nagyban hozzájárult a kőművesség, és nem utolsó sorban azért, mert az ilyen nézeteket valló személyek gyűjtőhelyéül szolgált.
"nem firtatja tagjainak Isten-képét (csak elvárja, hogy valamilyen legyen)"
Attól tartok, hogy elfelejtkezel két fontos dologról: a térről és az időről.
Akármennyire is szeretnéd egységesnek és változatlannak látni az angolszász orientájú szabadkőművességet, ez az elképzelés azonnal megdől, ha körülnézel a világban és visszatekintesz a történelemben. Vessed csak össze az angol, a svéd és a dél-európai Jánosrendi szabadkőművességet és határozott különbségeket fogsz találni. Ugyanez érvényes az időbeli visszatekintésnél is.
Péter Róbert az angol szabadkőművesség ideológiai változásait elemzi a régebbi kéziratoktól az Alkotmány 1938-as kiadásáig:
'A Régi kötelességek kéziratok majdnem kivétel nélkül egyértelműen keresztény vonásokat tükröznek. Példaként említhetjük a második legősibb ilyen dokumentumot, a Cooke-kéziratot, amely azt kívánja a kőművestől, hogy „mindenekelőtt szeresse Istent és a szent egyházat és minden szentet". A XVI. század végére módosították ezt a kötelességet: kibővítették az első részét, s eltörölték a szentekre való utalást. A Grand Lodge No. 1. című kézirat (1583) első törvénye már a következőképpen fogalmaz: „Legyél hű Istenhez és a Szent Egyházhoz, és tudatosan ne hibázz, sem pediglen ne kövess el eretnekséget, de légy elővigyázatos és bölcs minden dologban." Arról nincs tudomásunk, hogy ebben a formában mikor használták először a törvényt, de valószínű, hogy jóval a kézirat datálása előtt készülhetett. A szentek elhagyása feltehetőleg szándékos volt, s a reformáció hatásának tudható be. A Regius kivételével az összes Régi kötelességek kézirat a Szentháromsághoz szóló invokációval kezdődik. A Grand Lodge No. 1. bevezető invokációjának szavai szintén 1583-nál sokkal régebbi keletkezésre utalnak. Száznegyven évvel később az andersoni alkotmány első törvényéből nemcsak a szentek említése, hanem a Szentháromsághoz szóló invokáció is eltűnt
...
"A régi időkben a keresztény kőmívesek arra voltak kötelezve, hogy alkalmazkodjanak azon ország keresztény szokásaihoz, amelyen át utaztak vagy dolgoztak. Mivel a kőmívesség alapjai minden nemzetben, mi több, különböző vallásokban megtalálhatók, ezért most arra kötelezzük őket, hogy ragaszkodjanak azon valláshoz, amelyben minden ember egyetért." Ez egyértelmű újítás az eredeti változathoz képest.
...
1815-ben az alkotmányt is átírták. A szabadkőművesség mesés, legendás történetét - amely akkor már régen tekintélyét vesztette - kihagyták belőle. A legnagyobb jelentőségű változást azonban ismét az Istenről és vallásról szóló első törvényben hajtották végre, amelyet így fogalmaztak át: „Bármi is legyen egy ember vallása vagy imádati módja, nem lesz kizárva a rendből, ha hisz menny és föld dicsőséges építőmesterében, és gyakorolja az erkölcs szent kötelességeit." '
Tehát itt egy történelmi fejlődést (vagy visszafejlődést - ki-ki a magáét) láthatunk, amelybe aztán utóbb beleszólt az 1929-es Basic Principles is. (Érdekekes lenne azon is elmélkedni, hogy miért nem az Alkotmányban hajtották végre ezeket a változtatásokat, amellyel így ezek az Elvek inkonzisztenziában állnak...)
De ez már nem volt Péter Róbert tanulmányának a tárgya, ahogy az sem, hogy a jövőben milyen változásokra kerülhet még sor ebben a tekintetben. Botor az, aki szerint a jelenkor állapota az utolsó fázisa akár az egyetemes történelemnek, akár a szabadkőművesség történelmének és ideológiai változásainak.
A deizmus esszenciája röviden, hogy Isten megteremtette és magára hagyta a világot, általában véve pedig tagadja a kinyilatkoztatást. Ezzel szemben az Angol Egyesült Nagypáholy által kibocsátott 1929-es Basic Principles kinyilatkoztatásról ír ("That a belief in the GAOTU and His revealed will shall be an essential qualification for membership"). Egyrészt. Másrészt vannak olyan szabadkőművesek, akik olyan vallást követnek, amely nagyon is aktív Isten-képet tartalmaz, azaz szó nincs benne "a világ magára hagyásáról". Ők is deisták lennének a vallásuk és hitük ellenére? Ha pedig vannak kivételek, akkor miért kellene az egész kőművességet a deizmussal egy nevezőre hozni?
Nincs módom Péter Róbert tanulmányának teljes szövegét beidézni, de sokatmondónak tartom a summázatát:
"Az 1723. évi alkotmány az ész korának toleráns közszellemét tükrözve, a deizmus és a természetes vallás filozófiáival átitatva tüntette el szinte teljes egészében a kereszténységre utaló nyomokat egy előzőleg keresztény testvériség törvényeiből. Az 1738. évi alkotmányban említett „legősibb katolikus vallás", „Noé három nagy törvénye" és „a vallás, amelyben minden ember egyetért" kifejezések a természetes vallás filozófiáját hivatottak leírni. Az erkölcsről, Istenről és a vallásról hirdetett nézeteikben a szabadkőművesek egyetértettek a deizmus filozófiájával."
Ezeket a megállapításokat a szabadkőművesség alapvető írásos forrásaira alapozott, következetesen végigvitt szövegelemzésekkel támasztja alá.
Lehet ezekkel az állításokkal nem egyetérteni, de akkor illene cáfolni Péter Róbert szövegkritikai munkáját.
"Megvallom, hogy azon órák, melyeket a páholyban töltök, nekem mindig a lelki megújulás órái. Hogyha (...) e csendes hajlék küszöbén átlépek, sokszor édes borzadály, titkos ihlet lep meg, mi minden földi gondokat s fájdalmakat elnémít. Ott, ott egészen csak embernek érzem magamat és épülve buzdulva, javulva édes szent érzeményekkel keblem telve térek vissza családom kedves körébe, mely ilyenkor még kedvesebbnek tetszik. Így reám nézve minden páholygyűlés magasztos ünneppé válik."
Poszvék Gusztáv: A szabadkőművesség lényege s feladata különös tekintettel honi viszonyainkra (Seyring, Sopron 1877. 13.old.)
Vajon ma is hasonlóan gondolják a testvérek, vagy ez csak a 19.sz. sajátja?
"... ugye nem kell egyetértenem vele, bármennyire is tájékozott a szerző ..."
Persze, hogy nem.
Ahogy veled se kell egyetérteni, amikor félreértésről és félreinformáltságról beszélsz.
Lehet, hogy vannak olyanok is, akik alulinformáltságukból fakadóan alkotnak néked nem tetsző véleményt a szabadkőművességről, de - örömmel látom, hogy legalább ezt beláttad - olyanok is előfordulnak, akik tájékozottan teszik ezt.
A deizmus egy fajta (nem egyfajta) Isten-kép. Én nem húznám rá en bloc egy olyan szervezetre, amely nem firtatja tagjainak Isten-képét (csak elvárja, hogy valamilyen legyen), illetve és éppen ezért - valamint azért se, mert nem vallás - nincs kollektív Isten-képe.
"Bosszant, amikor a szabadkőművességgel kapcsolatban deizmust, liberalizmust, és egyáltalán, bármilyen izmust emlegetnek. Az ilyesmi mindig félreértésről és félreinformáltságról árulkodik."
Javaslom, hogy mielőtt a félreértést és félreinformáltságot magad gyakorolnád, olvassad el Péter Róbert: Szabadkőművesség és természetes vallás, Valóság, 1999. 9. sz. (18-35. old.) cikkét. Minden komolyabb könyvtárban megtalálható.
A szerző meglehetősen tájékozott és igen színvonalasan tárgyalja a deizmussal kapcsolatos kérdéseket.
Nekem, egy kívülállónak is korrektnek tűnik a cikk. Véleményem szerint ezek a szavak (deizmus, liberalizmus) ma sem szitokszavak. Ott van mellettük a cikkben az altruizmus, a tolerancia, mint jellemzőnek tartott vonás is. Még az is tetszik az írásban, hogy empátiával kezeli a témát.
Én se szitokszóként emlegetem őket, de szerintem a szabadkőművességet - legalábbis amelyiket én ismerem - egyik izmusba se lehet begyömöszölni, és egyik izmust sem tudnám jellemzőjeként vele társítani.
Bosszant vagy nem, a cikk korrekt. Gondolj arra, hogy ezeket a szavakat nem szitókszóként emlegette a társadalom nagy része egykor. Persze leginkább azért, mert akik szitokszóként emlegették volna, azok nem tudtak írni olvasni se és azt sem tudták, mi fán teremnek az izmusok. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet.
Bosszant, amikor a szabadkőművességgel kapcsolatban deizmust, liberalizmust, és egyáltalán, bármilyen izmust emlegetnek. Az ilyesmi mindig félreértésről és félreinformáltságról árulkodik.
Pedig rendszeresen részt veszel. Rituálé a köznapi életben egymás köszöntése, a kézfogás, az hogy nem vágsz más beszédébe, az, hogy különleges alkalmakkor különlegesen öltözöl, ha színházba mész és tapsolsz, része leszel ha kicsit is a szinházi rituálénak.
Persze lehet kerülni ezeket a felesleges megnyilvánulásokat, de az élet lesz szegényebb vele.
Egyébként a Magyar Országos Levéltárban levő Szabadkőműves szervezetek levéltára természetesen kutatható a szokásos feltételek mellett, viszont más hasonló érdekességű közgyűjteményekhez (most tekintsünk el a létrejöttének történelmi okaitól) hasonlóan érdemes lenne ezt a felbecsülhetetlen értékű anyagot is digitalizálni és hálózaton keresztül is hozzáférhetővé tenni.
Ha már a dégi Festetics-kastályban tárolt szabadkőműves archívum megsemmisült, legalább a még meglevő anyagokat jó lenne biztonságban tudni. És erre nem az egyedi példányok minél védettebb tárolása - persze ez sem mellékes - hanem a digitális sokszorosítás adja meg a lehetőséget.
Ráadásul a dégi anyagok egy részének másolata is a MOL-ban van elhelyezve, tehát ezzel a munkával - a digitalizálással - annak másolatban megmaradt részei is biztonságban lennének.
A szerencsés licitgyőztes 6500 ft-ot fizethet a Magyar Országos Levéltárban 40 forintért megvásárolható kiadványért. Ha jól számolom, ez 16 150%-os nyereségkulcsot jelent.
Ezt mar tobben kerdeztek Lalotol ezen a forumon, hiszen nagyon jol informalt, nagyon alaposan tajekozott es minden ujdonsagra ugrasra keszen figyel, az ember mar-mar azt gondolna hogy hivatalbol.
Ezen a weblapon és a linkjein szabadkőművességgel kapcsolatos információkat teszek közzé.
A weblap egyik kiindulópontját az Index Szabadkőművesség fórumán közölt hozzászólásaim alkotják, amelyeket most blog formában közlök újra és folytatom önállóan is.
Fontos információforrás a szabadkőművesség tanulmányozásához a vele kapcsolatos irodalom bibliográfiájának feltárása és megismerése. Ehhez nyújtok segítséget egy saját bibliográfia összeállításával, amely persze a hasonló írásos és elektronikus forrásokra támaszkodik.
Ennek bővítéséhez viszont szükséges mind az újonnan megjelenő publikációk, mind az aukciókon előkerülő árverési tételek figyelemmel kísérése, beleértve az aukciók naptárban való nyilvántartását is.
Tudnám ajánlani Mindenkinek a következő linket, mely a Salamon király templomának az építésével és az ehhez kapcsolódó szabadkőműves legenda Hiram Abiff-jával foglalkozik behatóbban:
tétel 115: Kelet: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy közlönye.
Szerkesztő: László Ferenc. Szerkesztő bizottság: Balló Rudolf, Bálint Imre, Gerő Andor. XXXIV-XXXV. évf. 1-10. sz. - 1-6. sz. 1949. jan. 1. - 1949. dec. 1. - 1950. jan. 1. - 1950. jún. 1. [Teljes évfolyamok.] Bp. 1949. (Márkus ny.) 10 x 8 l. + 10 mell. (a Páholyok havi munkarendje); 6 x 8 l. + 6 mell. (a Páholyok havi munkarendje). Az 1950. júniusi szám után a lap megszűnt. Fűzve, kiadói borítékban.
kikiáltási ár: 24 000 HUF
tétel 207: KOLTAI Virgil: A szabadkőművesség és a nyilvánosság. A könyves Kálmán [Páholy] 1904. márczius 29-én tartott díszmunkáján felolvasta - -.
Bp. 1904. Markovits és Garai ny. 15 l. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: BÓKAY János: Haydn t*** emlékezete. Felolvastatott a Pátria Páholyban 1909. május hó 21-dikén. Bp. 1909. Márkus ny. 23 l. Lapszámozáson belül 1 t. (Haydn arcképe). Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: SZALAY Károly:Tájékoztató a szabadkőművesség céljairól és eszközeiről. Bp. 1909. Comenius. 13 l. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: RÓZ Jenő: Az igazi szabadkőműves. Oktató munka. Tartotta - - 1947. április havában. Bp. 1947. “Régi Hivek“ Páholy. 17 l. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: LÁNER Gyula: Vallomások a szabadkőműves szimbólumokról. Bp. 1910. (Fráter és Tsa ny.) 19 l. (A Nemzeti [Páholy] Könyvtára. VIII. füz.) Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt dolgozó “Balassa József” (Labor omnia vincit) T*** és T*** [Páholy] tagnévsora 1948. 1948. 24 l. (ebből 12 jegyzetoldal üres). A névsor végén korabeli tintával írt bejegyzéssel további három név. Kiadói borítékban.
kikiáltási ár: 12 000 HUF
tétel 244: A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkári jelentése az 1946. évről. Az 1947 március 16.-i közgyűlés elé terjesztette Gerő Andor. – Főkincstárosi jelentés az 1946. évről. Előterjesztette Acél Antal.
Bp. 1947. Magyarországi Symbolikus Nagypáholy. 93 l. 1 sztl. lev. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: A munka éve. - A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkári jelentése az 1947. évről. Az 1948. március 14-iki nagygyűlés elé terjesztette gerő Andor. – Főkincstári jelentés az 1947. évről. Előterjesztette Acél Antal. Bp. 1948. Magyarországi Symbolikus Nagypáholy. 88 l. 2 t. (ebből 1 kihajtható), 1 tábl. (kétlapos, kihajtható). Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: A centenáris év. – A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkári jelentése az 1948. évről. Az 1949 március 13-iki közgyűlés elé terjesztette Gerő Andor. – Főkincstárosi jelentés az 1948. évről. Előterjesztette Acél Antal. Bp. 1949. Magyarországi Symbolikus Nagypáholy.142 l. 5 t. (képanyag, ebből 1 kétlapos, 2 kihajtható) 1 tábl. (kihajtható). Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: A Balassa József T*** és T*** [Páholy] titkári jelentése az 1947. évről. Felolvastatott és elfogadtatott az 1948. január 15-én megtartott munkán. Bp. 1948. (Otthon-ny.) 46 l. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: A Balassa József T*** és T*** [Páholy] titkári jelentése az 1948. évről. Felolvastatott és elfogadtatott az 1949. január hó 6-án megtartott munkán. Bp. 1949. (Otthon-ny.) 43 l. Fűzve, kiadói borítékban.
kikiáltási ár: 12 000 HUF
tétel 245: A magyarországi symbolikus nagypáholy alkotmánya. Az 1913. évi kiadás változatlan szövegű utánnyomása.
Bp. 1947. (Otthon-ny.) 152 l. Hozzá tartozik: A szabadkőművesség kézikönyve. Kézirat szabadkőművesek számára. I. rész: Inasfok. (Bp.), 1946. Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy. 31 l. Kiadói borítékban. Hozzá tartozik: BALASSA József: Legényfok. Bp. 1947. Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy. 62 l. Fűzve, kiadói borítékban. (A szabadkőművesség kézikönyve II.) Hozzá tartozik: BENEDEK MARCELL: Nagymesteri székfoglaló. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1949. évi március hó 13-iki nagygyűlésén elmondta - -. Bp. 1949. (Otthon-ny.) 19 l. Fűzve, kiadói borítékban. Hozzá tartozik: [HAYPÁL Benő] PAULUS: Bibliás szabadkőműves. Budapest, [1912.] Tisza Testvérek. 94 l. Fűzve, kiadói borítékban.
A Pergamon Antikvárium és Aukciós Iroda 2007. december 7-én (péntek) 17:30 órai kezdettel rendezi 17. könyvárverését, Budapesti Városvédő Egyesület Székháza, Bp., V. Kossuth Lajos utca 14-16.
"A Világ c. napilapot a szabadkőművesek alapították és írták hosszú előkészítés és belső viták után. Első száma 1910. március 30-án jelent meg Budapesten. 1919. április 20. május 14. között a nevét átmenetileg Fáklyára változtatták, kiadása ezután fél évig szünetelt, majd 1919. szeptember 28–1926. április 30. között újból Világként jelent meg." (forrás: OSZK)
"...mintha annak a végén mégis csak lenne valami képjegyzék, vagy képek forrása, vagy ilyesmi."
Valóban van "Képek jegyzéke", de az nem túl informatív, csak a forrásokra utal, a képek alkotói, a képek címe és a gyűjtemény, ahonnan származik már nem szerepel.
Így néz ki:
"Akg-images pp. 60-61, 66, 212"
Az sem derül ki egyértelműen, hogy az oldalszámok a forrásra vagy a tartalmazó könyvre utalnak. Most éppen eléggé valószínű, hogy a Johnstone könyv oldalszámai vannak megadva, mert valóban a 60-61 oldalakon szerepel egy egy mindkét oldalra kiterjedő kép. De akkor a forrás nincs beazonosítva, tehát ott sem lehet a hiányzó információkat megszerezni.
A szabadkőművességről szóló könyvekben az utolsó rendes képjegyzéket a MacNulty kötetben láttam.
Megnézve a Johnstone könyv képforrásait, a következők szerepelnek:
Akg-amages
The Art Archive
Bridgeman Art Library
Corbis
Getty Images
Mary Evans Picture Library
Topfoto
E képszolgáltató ügynökségek közül néhánynak az anyaga regisztráció nélkül is kereshető, s ha valaki szorgalmasan tanulmányozza a "freemasonry" keresőszóra kiadott képeket, akkor talán beazonosíthatja az újabban megjelenő, "Az igazi Tapsi Hapsi" által találóan "gift"-ként kategorizált könyvek képanyagát:
Az Antikván összesen 4 példányról van adat, kettő megvásárolható, a másik kettő előjegyezjető - de ez csak azt jelenti, hogy egyszer volt nekik és már eladták.
Cím: Világ. 713. szám Kiadás: Budapest, 1947 október 15., csütörtök
Cím:
Világ. 713. szám
Kiadás:
Budapest, 1947 október 15., csütörtök
Kiadó:
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.
Témák:
Folyóirat-napilap
Terjedelem:
6 p.
Állapot:
Kötésmód:
papír
Ár:
500 Ft
"A polgári radikalizmus legjelentősebb sajtóorgánuma az 1910-ben indult Világ volt. Szerkesztői (Nyitray-Yartin József, Gerő Ödön, Purjesz Lajos, Feleky Géza, Roóz Rezső) kiváló munkatársi gárdára (Ady Endre, Bölöni György, Bíró Lajos, Magyar Lajos, Jászi Oszkár, Kosztolányi Dezső, Supka Géza stb.) támaszkodva színvonalas cikkekben harcoltak a feudális maradványok ellen, az általános és titkos választójogért, az iskolák államosításáért, a szekularizációért. A lap példányszáma 20 ezer körül járt, s nagy volt a hatása a baloldali értelmiségre és városi polgárságra, de a szociáldemokratákra s a munkásság egyes rétegeire is. 1926-ban szűnt meg." (Fülöp Géza: Olvasók, könyvek, könyvtárak)
"A Világ c. napilapot a szabadkőművesek alapították és írták hosszú előkészítés és belső viták után. Első száma 1910. március 30-án jelent meg Budapesten. 1919. április 20. május 14. között a nevét átmenetileg Fáklyára változtatták, kiadása ezután fél évig szünetelt, majd 1919. szeptember 28–1926. április 30. között újból Világként jelent meg." (Schőn István: a magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
A Világ című napilapot úgy tudom kőművesi indíttatásból alapították a 10-es években.
Tudjátok, hogy meddig volt meg ez a szellemi háttér, illetve meddig mondható szk irányítású lapnak? Az 1948-as kiadáson még az van, hogy a főszerkesztő Supka Géza, szóval ebben az időben is jó kezekben volt, nem?
A másik kérdésem a Cobden Szövetség, itt is szk vonal van, ha jól tudom, csak a francia.
Hoppá! Az előző aukción szerepel még egy igazi ritkaság is. Sajnos a katalógusban nincs külön szabadkőműves szekció.
tétel 396: [Starck, Johann August]: A Frey-maurer avagy a szabad-kőmives rendnek óltalmazása.
Német nyelvből fordíttatott a Felsőbbek engedelmekből ki-nyomtattatott. Kassa, 1792. Ellinger János. [6] + 226 p.
A kassai Égő bokorhoz címzett szabadkőműves páholy, az egyház részéről érkező támadások miatt úgy döntött, hogy egy kiadványban közzéteszi a szabadkőművesség lényegét és céljait. Ennek érdekében lefordíttatták Johann August Starck evangélikus teológus "Apologie des Ordens der Freymaurer" című, 1770-ben megjelent művét. Starck professzorként tevékenykedett Königsbergben, Szentpéterváron és Darmstadtban. Új szabadkőműves irányzatot alapított, az ún. klerikusokat. Ennek egyik alapműve az Apologie. Molnár Béla "Kassa orvosi története" című munkája szerint a fordító - Kazinczy kérésére - orvosa, ifj. Kis Witzay József volt. Abafi Lajos "A szabadkőművesség története Magyarországon" című könyvében Paksi Szakmáry Simonnak tulajdonítja az érdemet. A fordítást 1791-ben terjesztették a kassai cenzor elé, aki valószínűleg maga is szabadkőműves volt. Ő a művet kiadhatónak vélte, kinyomtatását azonban a helyhatóság engedélyétől tette függővé. Végül Mária Terézia tiltó rendelete ellenére a kancellária engedélyezte kinyomtatását. Az írás heves támadást váltott ki, ezért a páholy nevét hamarosan meg kellett változtatni. A rendkívül ritka kötet a magyar nyelvű szabadkőműves irodalom egyik első darabja. Korabeli keménytáblás papírkötésben. Kissé viseltes állapotú példány.
Az angol változat kölcsönben volt nálam, és nem emlékszem ezekre sajna. Nincs most előttem a magyar könyv, de mintha annak a végén mégis csak lenne valami képjegyzék, vagy képek forrása, vagy ilyesmi. Rosszul rémlik?
A Honterus Antikvárium és Aukciósház Kft. 2007. december 10-én (csütörtök) 17 órai kezdettel rendezi 71. könyvárverését, ECE City Center, 1051, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.
tétel 1: Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon.
Budapest, 1900. Schmidl H. [8] + 437 + [3] p. Korabeli egészvászon kötésben, a füzetek eredeti papírborítékjai belekötve. Megkímélt állapotú példány.
kikiáltási ár: 10 000 HUF
tétel 270: A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőműves páholyok tagjainak névsora.
Hivatalos kiadás. Kiadja a m. kir. belügyminister. Budapest, 1920. M. kir. Állami nyomda. 263 p. Hozzá 2 szabadkőműves témájú aprómnyomtatvány. Kiadói papírborítékban. Megkímélt állapotú példány.
kikiáltási ár: 12 000 HUF
tétel 426: Szmik Antal: Szabadkőműves élet Londonban.
Írta --. Fölolvastatott a „Nemzeti” páholy 1903. október 21-én tartott munkán. Budapest, 1904. Márkus Samu. 41 p. A Nemzeti Könyvtára IV. füzet. Kiadói papírborítékban. Jó állapotú példány.
kikiáltási ár: 5 000 HUF
(Az utolsó tétel címe helyesen: Szabadkőművesi élet Londonban
a sorozatcím helyesen: A Nemzeti Páholy Könyvtára)
){kind=link}
