Bárdossyt, a külügyminiszterét is agyonlőtték, Főméltóságú Úr legalább küldhetett volna valami részvéttáviratot a hozzátartozóknak ("elkúrtuk, nem kicsit, nagyon")
Miután közölték vele, hogy eszébe ne jusson, mert nem engedik haza. A többi az csepürágás. Az ún népbíróságokról, meg talán ne is beszéljönk. nyíltam vallották, hogy a bosszúállás eszközei. Ezzel nem akarom védeni a tényleges bűnösöket, akiket törvényesen ítéltek el. Ezt az akkori igü miniszter mondta, akit hála istennek laposravertek a kopasz pribékjei.
Csak írásbeli tanúvallomást tett, amit az ügyiratokhoz csatoltak. Annyira nem volt lényeges a tartalma, hogy személyes tanúvallomást tegyen nürnbergi perben.
Viszont a Veesenmayer volt budapesti német nagykövet perében tanúskodott.
Tudod annak idején elég kevesen tudtak vezetni Magyarországon, így aztán a jogsival rendelkező zsidó munkaszolgálatosokat gépkocsivezetőként alkalmazták. Persze ez még 1941-ben történt.
Montgomeryn kívül Chorin Ferenc, Páthy László, és Apponyi Antalné támogatta rendszeresen anyagilag az emigrációban élő Horthyékat, de rajtuk kívül többen küldtek időközönként kisebb nagyobb támogatást, pl. a pápa is.
Hogy egy klasszikust idézzek: a tények makacs dolgok.
Sztálin sohasem írta ezt Horthyról.
A Horthy-család Portugáliában az USA volt budapesti nagykövetének, John Montgomerynek a könyöradományaiból élt. A nagykövet halála után a lánya küldött időnként pénzt Horthynak.
Még zsidó munkaszolgálatosoknál is előfordult fényképezőgép. Spitz Gyula munkaszolgálatos készített titokban felvételeket Kamenyec-Podolszkijban 1941-ben.
Látszik, hogy a tények nem zavarnak. Maga Sztalin írta, hogy hagyják békén az öreget, ráadásul Chorin feren és társai adták ösze neki a zsét, amiből ét.
Na most a generalisszimuszt nem kéne összekeverni a legjobb tanítványával.
A mamájuk hogy örülhetett már a képeslapnak, amikor megkapták, be is keretezték azonnal.
---------------------
1943 elejére tehetők azok a harctéri közép parancsnoki (általában hadosztály parancsnok) intézkedések, melyek mind a német, mind a magyar csapatoknál :
- szigorúan megtiltják a különböző kivégzések, büntető expedíciók magán fényképezését,
- az addigi készült képeket beszolgáltatni rendelik a katonai elhárításnak,
- a különböző negatívok felkutatását rendelik el,
- harctéren (nem csak frontvonalban) lévő katonáknál korlátozzák vagy tiltják a fényképezőgépek, kisfilm készítő eszközök birtoklását.
A hadbalépéstől 1943 elejéig bizony többé kevésbé szabadon fényképezett akárki.
Ez teljesen igaz, bár kétlem, hogy a tisztnek ne lett volna egy hosszú kabátja. Inkább lélegzésből eredő párát hiányolom. Bár biztos sikerült egyszerre húzni, mosolyogni és lélegzet visszatartani. Szóval vannak itt kérdőjelek. A mamájuk hogy örülhetett már a képeslapnak, amikor megkapták, be is keretezték azonnal.
Horthynak eszébe sem jutott hazatérni, hogy bíróság előtt feleljen a bűneiért. Ahogy tehette, elmenekült Németországból ideiglenes amerikai okmányokkal. Svájcon át Olaszországba ment, onnan hajóval Portugáliába.
Ez a "Horthy menekül" duma nagyon jól hangzik, de egyrészt nem menekülve került Németországba, hanem elhurcolták, másrészt Magyarországra azért nem térhetett vissza, mert a 45 áprilisában Moszkvában tárgyaló magyar kormányküldöttség megállapodott az oroszokkal abban, hogy az lesz a legjobb, ha Horthyt nem engedik hazatérni, hanem a családjával együtt külföldön él tovább.
a harctérre kivonuló magyar és német hadseregnél folyamatos gond volt a téli ruházat hiánya.
Erről bővebben a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia 1980-1995 közötti végzős hadtáp (közte ruhás) szakos hallgatóinak diplomamunkáiban olvashatsz.
A háború első három-négy évében mind a német, mind a magyar "ruhás" tisztek folyamatosan írták jelentéseiket felfelé az elégtelen ruházat hiánya miatt.
Csak at 1943/44-es télre normalizálódik a téli ruházat helyzete.
Pedig addigra már (1939-től számítva) 4 telet töltöttek kint télen a német katonák.
Nem jobb a helyzet a kivonult magyar seregtesteknél.
A 2. magyar hadsereg ruházati ellátását katasztrófálisnak jelentik minden szinten, már 1942. októberétől.
Azon még megy a vita, hogy a 2. hadsereg veszteségi okai között az ellenséges behatás (harc) okozott több veszteséget vagy a megfelelő ruházat hiánya miatti fagyás.
Az utobbi mellett teszem le a voksot, de ez még nem bizonyított.
Sajnos nem képmontázs az ha télen, nyári öltözetben fotozótt német vagy magyar katonát látsz egy fényképen.
A képek más tartalmi részéhez nem kívánok hozzászolni.
A magyar hadtestek, hadosztályok téli ruházattal való megfelelő elllátása - tanulva a 2.hadsereg ruházati katasztrófájából - már 1943/44 telére jelentősen javul, bár itt sokat segít, hogy ebben az időben már megszáló csapatokat kell ellátni nem front harcolókat.
