Olvastam egy jó kis hasonlatot, ami ide is kapcsolódik.
A házisertés, a tyúk, stb. természetesnek veszi, hogy megkapja a kaját, kitakarítanak utánuk, stb. Annyira természetes ez számukra, hogy nem is tudnak mást elképzelni. Ha kinyitnánk a karám ajtaját, lehet, hogy szétnéznének kicsit, de aztán a gyomruk meg a félelmeik visszahoznák őket....Hiszen azon képességek, amelyekkel a vadon élő állatok rendelkeznek (önálló élelemszerzés, önálló döntéshozás, önálló szaporodás, tájékozódás), már nincsenek meg a domesztikált állatoknál.
Most jön a lényeg. Volt a szocialista ember, akit rászoktattak arra, hogy az állam bácsi ad nekik lakást, munkát, ad nekik olcsó kenyeret...mikor kicsit kinyíltak a határok a 80as években, akkor nemhogy nem disszidáltak tömegesen, hanem inkább jólesően nyugtázták, hogy nálunk minden olcsóbb...azaz sikerült a domesztikáció. Létrejött a szocialista ember (őse az európai ember).
Namost az az érdekes, hogy a szocializmus elbukott, de a szocialista emberek itt élnek köztünk...akik továbbra is azt várják el, hogy ne kelljen döntéseket hozniuk és az állam bácsi oldjon meg mindent.
(Debreczeni József hasonlata, legalábbis én tőle olvastam)
A kiváltság kifejezést én is abban az értelemben írtam, mit te. Ugyanakkor társadalmilag predesztinált volt, hogy mely szülők gyerekei lesznek képesek elérni a 100-110-120 pontokat a felvételin (max 120 volt). A jobban kereső (pl. gyerekeiket nyelvórákra járatni tudó) / értelmiségi gyerekek jutottak be inkább.
A szülői háttér ma is fontos, de ma már a nagyobb felvételi arány miatt kevésbé. (Jobb szakokon továbbra is.)
Egyébként abban is egyetértek, hogy mára túlságosan felhígult a magyar felsőoktatás. De ettől még nem kell szeretni a Kádár-rendszer oktatáspolitikáját...
"2. , nagyon kevés ember kiváltsága volt a felsőoktatás, egyáltalán nem volt virágzó kultúrális élet és még folytathatnám."
Az egyetemi helyek szama valoban korlatozva volt mert probaltak a tarsadalmi igeny szerint tervezni,de hogy kivaltsag lett volna az nem igaz ,par kurrens szak kivetelevel a kadari korban aki hozta a felveteli kovetelmenyeket azokat ha nem volt tuljelentkezes az adott szakra felvettek,inkabb az volt a problema ,hogy sok szaknal a jelenkezok nem hoztak a felveteli kovetelmenyeket.A kivaltsag olyan ertelemben valoban igaz,hogy a jo tanulok kivaltsaga volt,a hatvanas evekre megszunt a kategorizalas is, igaz ,hogy a munkas szarmazasuakat elonyben reszesitettek.
Ez a rendszer egyik erdekes ellenmondasa is volt, mert en munkasszarmazasunak szamitottam, de a csaladi hatter miatt jobboldali szocdem nagypapa 6-os munkasanacsos apa miatt viszont a rendszer szamara nem eppen kivanatos,de 68-ban siman felvettek,mert hoztam a kovetelmenyeket a TTK-ra ahol nem bufe ruhatar szakok voltak
Viszon az akkori diplomak tobbsege nem felduzzasztott letszamu bufe ruhatar szakokrol kerult ki.
Aki akkor elvegzett egy biologus ,fizikus szakot annak nem vol allasprolemaja es ha ki tudott kerulni kulfoldre o is siman elt udott helyezkedni ttK-as es muegyetemi vegzettseggel,ahogy ezekrol ma is.
"Tudom, "Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!"
Hurrá!"
Pontosan,ratapintottal a lenyegre,bar a farkas allando vagya,hogy domesztikalja az embert:-)) Ma is.Genetikailag nem valtozott az elmult par tizezer evben.
A személye tapasztalat a Kádár-rendszerben valóban csak akkor ér valamit, ha valaki a tűznél ült, azaz látta, hogy mi a valóság és mi a propaganda. Mert pl. nekem még 86 körül is azt tanította a földrajztanárom, hogy nálunk milyen jó, mert mindenki kb egyenlő, bezzeg a Nyugat....ott mennyien nyomorognak.... Vagy pl. az államadósság mértékéről is csak késve számoltak be és akkor is szándékosan kevesebb számot említve. Vagy az, hogy miből épültek a panellakások, miért volt olyan olcsó a kenyér...azaz az eladósodás miatt...no, ezt az összefüggést is elhalgatták.
Azaz aki nem volt olyan pozícióban, mint amiről írsz, az a manipuláció hatása alatt állt, elzárva egy csomó lényeges infótól és így az emlékei mindenképpen torzak. Már többször említettem egy más korszakhoz kötődő példát, de ide is passzol: 1945-ben az amerikai hadsereg busztúrákat szervezett a táborokhoz, mert a német civilek egyszerűen nem hitték el, hogy volt holocaust...
Azért a Kádár-rendszert ne fényezd ennyire. Azt mondod, hogy ennyit lehetett kihozni az aktuális világpolitikai körülmények között. Ezzel az állításoddal két gondom van: 1. Úgy tűnik ki a megfogalmazásodból, hogy a Kádár-rendszer fő célja az életszínvonal emelése volt. Kimaradt az, hogy azért emelték, ill tartották szinten az életszínvonalat, mert rettegtek egy újabb 56-tól... 2. Nem is igaz. Kevés országot adósítottak el úgy, mint minket, nagyon kevés ember kiváltsága volt a felsőoktatás, egyáltalán nem volt virágzó kultúrális élet és még folytathatnám. Lehet, hogy neked ott felül minden szép volt, de a társadalom többségének nem, ill. voltak, aki valóban ezt hitték (amíg nem látták meg a Mariahilfe strassét...)
Igazad van, - létezhet öreg zenész, fiatal zenész, meg jó zenész.
De azt azért fogadd el, hogy a személyes tapasztalatnak nincsen párja, és ha valaki a Kádár-rendszerben foglalkozott pl. emberek kinevezésével különféle beosztásokba, vagy részt vett olyan testületek munkájában, amelyek a kinevezésekhez szükséges egyetértési jogukat gyakorolták, - tehát gazdálkodó szervezetet vezetett és/vagy a hatáskörileg illetékes párt-testület tagja volt, - akkor annak hiába magyarázza meg egy nyeretlen kétéves, hogy hogyan is folytak anno a dolgok, - inkább a saját tapasztalatainak hisz...
Amit meg arról írsz, hogy aki részt vett egy folyamatban, az tájékozatlanabb volt, mint az, aki nem, vagy mint aki éppen a bilikén ücsörögve szemlélte a világot, - már ne is haraguggyál, de ez egy veretes marhaság.
A Kádár-rendszert meg nem kell relativizálni, hanem el kell fogadni azt, hogy egy világpolitikai helyzet terméke volt, és az adott lehetőségekből a legjobbat hozta ki a nemzet számára.
Nem volt polgári demokrácia, valójában egy slampos diktatúra volt, amelyik viszont rengeteget adott a benne élőknek, és itt ne csak az anyagiakra gondolj.
Meg kell jegyeznem, hogy aki azt hiszi, hogy a polgári demokrácia az egyetlen elfogadható és minden ország számára egyedül üdvözítő társadalmi rend, az erősen téved, vagy az érdekei számára ez a legkellemesebb mozgástér, ha érted...
Az általad vélelmezett lemaradást meg erősen kétségbe lehet vonni, különösen a rendszerváltás óta megélt dolgok ismeretében. Felhívnám a figyelmedet arra, hogy egy nemzet állapotát nem csak a GDP mértéke határozza meg, - számtalan egyéb dolog is befolyással van az emberek életminőségére, - ilyen például a létbiztonság, a közbiztonság, a társadalmi mobilitás lehetősége, az egészségügyi és szociális ellátás igénybevehetősége stb. az átlagember számára.
Ha ezeket az elemeket is bekalkulálod, akkor bőven bírtuk a versenyt a nyugati társadalmakkal, - különösen a hasonló méretű és a századfordulón hasonló gazdasági teljesítményű országokkal való összevetésben.
Ez egy élhető ország volt, brilliáns kulturális élettel, állampolgári jogon járó egészségügyi ellátással, virágzó falvakkal, kiszámítható holnappal, az átlagember apró luxusaival, a mindennap megiható hűvösen habzó sörökkel, a kis horgásztanyával, a gyerek iskoláztatásának lehetőségével, a SZOT beutalóval nyáron és a tsz-nyugdíjasoknak házhozszállított háztáji-terménnyel, a Trabanttal, Zsigulival, a csoportos-egyéni nyugati utakkal, a politika teljes semmibevételével azok számára, akiket nem foglalkoztattak a társadalmi kérdések, - csendesen , konszolidáltan polgárosodó társadalomban egy világszerte elfogadott és tisztelt ország polgáraként.
Ehhez képest mennyivel jobb a mai helyzet?
Tudom, "Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!"
"A demagóg dumákat itt szabad hanyagolni, hiszen például Roald Dahl visszaemlékezéséből mindenki tudhatta, hogy 1910-ben még ha nem is mindennapos-számba ment, de mindenesetre az újság nem írt arról, ha emberek éhenhaltak Londonban."
Csengetett Mylord... mikor játszódik? hol? miről szól? biztos a feudális horthyfasizmus ihlette a készítőket :-D
"vedd elő a történelem könyveket, és mondj egy oly időszakot, amikor is nem voltunk "elmaradva" a nyugattól."
Példa okáért Spanyolország vagy Portugália relatíve mondhatni elég nyugatra fekszik Európában. Előbbi bruttó nemzeti jövedelme 1938-ban 355$/fő volt, a magyarországi eközben 451; a portugáliait abban az évben éppen 128%-al haladta meg, Paul Bairoch adatai szerint.
Negyven év kommunizmus megspórolásával aztán ezek az országok nem éppen orrhosznyi előnyt kaptak...
Hasonlítsd össze légyszíves az 1908-as Angliát és Franciaországot az 1908-as Magyarországgal, illetve monyjuk az 1933-as Angliát és Franciaországot az 1933-as Magyarországgal. Aztán hasonlítsd össze a 2008-as Angliát és Franciaországot a 2008-as Magyarországgal. (Németországot, Ausztriát szándékosan nem is írtam.) Volt lemaradás akkor is, de mekkora szintű?? És mekkora szintű ma? A demagóg dumákat itt szabad hanyagolni, hiszen például Roald Dahl visszaemlékezéséből mindenki tudhatta, hogy 1910-ben még ha nem is mindennapos-számba ment, de mindenesetre az újság nem írt arról, ha emberek éhenhaltak Londonban.
A korodra felesleges hivatkozni. Önmagában attól még senki nem lesz okos, hogy idősebb lett...a személyes tapasztalatok meg sokszor félre is vihetik az embert. Megint jössz a mai jobboldallal...megint igyekszel terelni a témát, azaz mindenki ilyen volt, nemcsak a mai baloldal, hanem a mai jobbosok is, szval ez így természetes....hát nem éppen.
"Tudod, egy fiatalt meg lehet vezetni, de aki előtt az események történtek, azt azért már nehezebb."
Ahogy fentebb fogalmaztam, ha egy diktatúráról van szó, akkor minél inkább nbenne volt valaki, annál kevásbé tudja pontosan megítélni, hiszen el volt zárva az infók egy részétől, ill. tudatosan manipulálták.
"Nem kellene mindent bekajolnod, -"
Nem, hiszen a te Kádár-rendszer relativizálásodat se "kajolom be". :D
De ha olyan jól ment minden....akkor miért maradtunk le olyan nagyon?
Igen, - mondjuk a legnagyobb baj az a Kádár-rendszer korának értékelésével, hogy egybemossák a Rákosi-korral, - holott a Kádár-rendszer maga is négy-öt jól elkülöníthető korszakra bomlik, amelyikben más és más volt a társadalmi légkör, a gazdasághoz és a tulajdonhoz való viszony.
Thürmer viszont egy ártalmas alak, lejáratja a baloldalt.
Nem én találtam ki, de nagyon igaznak vélem: Kádár köpönyegéből bújtak elő a vérszívók....
Szóval tényleg nem kellett párt-tagnak lenni....Két hosszabb ideig tartó munkahelyemen, mindkét helyen megkerestek, mert munkám, nézeteim alapján szívesen vettek volna fel.....Volt bátorságom tapintatosan nem-et mondani, nem, nem az elvekkel volt gondom, hanem a látott funkcikkal, személyekkel....
És minden ment tovább, nem lettem háttérbeszorítva, kirúgva stb...
Azért ez fontos, hogy 1980. és 1989. között történt.....
Az más kérdés, hogy a gengszterváltás után, a sors úgy hozta, kapcsolatba kerültem a Munkáspárttal. (MKMP)......
Hát tudod, én benne éltem abban a korban, nekem pl. nehezen tudta volna elmondani üldöztetése történetét a helyi rendezvényiroda vezetője, aki abból élt, hogy az összes elpatkolt kommunista temtését celebrálta, két lakást sírt ki magának az önkormányzattól, - ma meg a Jobbik lánglelkű képviselője...
Meg az a munkásőr párttitkár sem tudna nekem az üldöztetéséről beszélni, aki ma a Jobbik lelkes támogatója, és vadul szidja a komcsikat..
Meg az a gimnáiumi igazgató sem, aki úgy viselkedik ma, mintha soha nem lett volna MSZMP tag, és szintúgy a széljobbot támogatja, és képviselőjelöltjük volt .
Tudod, egy fiatalt meg lehet vezetni, de aki előtt az események történtek, azt azért már nehezebb.
Nem kellene mindent bekajolnod, - csak kritikusan és több forrásból ellenőrizve lehet elfogadni a történeteket, - az ember általában szereti idealizálni önmagát.
Másrészt meg mindenki szeret a saját tehetetlenkedésére meg sikertelenségére magán kívül álló okokat keresni, - erre kiválóan megfelelbnek a komcsik.
Mégis szebben hangzik, hogy "engem üldöztek a komcsik", mint az, hogy "egy lusta, megalkuvó, gyáva féreg voltam egész életemben, - innen a sikertelenségem"...
Nem rájuk gondoltam, de lám, megint ügyesen tereled a témát, a végén kis élccel a fidesz felé.
Én olyanokra gondoltam, akik nem annyira ismertek - a diákéveim alatt találkoztam velük, ill. részben a rendszerváltás után ismertem meg a korábbi évtizedben átélt diszkriminációt.
Valóban nem volt a párttagság feltétel - hivatalosan. Ugyanakkor pl. sok helyen szempont volt, azaz a több, hasonló jelölt közül végül is azt vették fel, aki tag volt. Vagy pl. aki nem volt tag, az nem sokra vihette a társadalomtudományok terén sem.
Persze, nyilván voltak, akik többet gondoltak a párttagságba, mint amit valójában jelentett. De ettől még tény, hogy sok helyen számított. Múzeum - és iskolaigazgatók, egyetemi tanárok...
(Mint ahogy az is tény, hogy a tagok nem voltak elkötelezettek az eszme iránt...a többség valóban csak a valós és vélt érdekek miatt volt tag. )
A párttagság nem volt előfeltétele egy pozició betöltésének sem - a párttisztségek kivételével, - egy-egy ember megítélésénél elsődlegesen a szakmai képességek, aztán az emberi tulajdonságok domináltak, és csak harmadsorban volt fontos a politikai elkötelezettség, leginkább a kádári "aki nincs ellenünk, az velünk van" jegyében.
Számtalan pártonkívüli töltött be vezető beosztást, és senkin semmiféle nyomás nem volt arra vonatkozólag, hogy lépjen be a Pártba.
Igaz, konformisták és karrieristák akkor is voltak, és ők úgy gondolták, hogy az előrehaladásuk tekintetében hasznos lesz a kis piros könyv, de ez az ő egyéni elképzelésük volt, - ami aztán hol bejött, hol meg nem, - ugyanis az ő főnökeik között is fellelhetted ugyanis a hozzájuk hasonló szerencsétleneket, akik mindenféle vélt elvárásnak is iparkodtak görcsösen megfelelni.
Kedvenc viccem egyébként ezzel kapcsolatban a rendszerváltás után panaszkodó emberről szól: "Ne... ne.... nem ve... vett...vettek fel rá... rá... rádióbe... rádióbemondónak, mert ne... ne... nem voltam pá... pá... párttag..."
Hogy apukád mivel magyarázta a sikertelenségét, ez már az ő dolga, én nem tudom, mi az igazság, de a rendszerváltás után a tizmillió tehetséges elnyomott országa lettünk, - aztán egy kis idő után kiderült, hogy aki odáig produkált, az többnyire a megváltozott körülmények között is helyt tudott állni, az elnyomott meg elnyomottabb lett, mint valaha is volt...
"Hát az már bioztos, hogy erőszakos hittérítés nem folyt, - alig lehetett ledumálni a sok megtérni kívánó kispolgárt a tagsági könyvért folyó tülekedésről..."
Nos. Aki felületesen (vagy egyáltalán nem) ismeri a Kádár-érát, annak mindenképpen "ütős" megjegyzés. Hiszen ha valaki utánakeres, vagy rákérdez, kijön a 800 ezres taglétszám, ami arányaiban az egyik legmagasabb volt a komm. régióban - azaz ha valaki a kis szerény infóját összeköti a te kaján megjegyzéseddel, tényleg azt gondolhatja, hogy milyen hülyeséget állít az, aki azt mondja, hogy sok emberen nyomás volt, hogy lépjen be, meg hogy bizonyos politikamentes pozíciókban is elvárás volt. Biztos azt gondolja, hogy milyen hülyeséget állít, aki azt mondja, hogy a társadalom többsége teljesen passzív volt a kommunista eszmék és a kommunista mozgalom iránt, hiszen az szűri ki a hsz-odból, hogy itt bizony mindenki "tülekedett"...
(Megjegyzem, apám pl. azért nem kapott meg egy állást, mert annak idején - még a 80as évek elején - kilépett a Pártból...)
Mindezeket persze nem fejted ki. Írtam, ügyes vagy, hiszen a szavaidat lehet így is, úgy is érteni. Ugyanakkor meginvitállak a Kommunisták, ide ? II. c topikba. Nem az I-be, hiszen az a bolsevik kaszt zárt klubja...:D
Ügyesen csinálod. Humoros megjegyzések, szmájlik és féligazságok vegyítve. Kb. ugyanolyan, mint a Kádár-kori történelemkönyvek (szmájlik nélkül). Mindezzel ügyesen hamisítod a valóságot.
A holocaust-tagadás, ill. annak kimoderálása jó példa arra, hogy bár nem tiltja törvény, mégis kiveri a biztosítékot. Ugyanilyen szerintem a Gulag-tagadás, az ávós rémtettek tagadása is, ami viszont érdekes módon nem annyira veri ki a biztosítékot...
Egyébként én egyetértek abban veled, hogy a holocaust-tagadás elvileg nem izgatás, vagy uszítás, hanem pusztán egy "történészi" (nyilván inkább a pszichihátriához tartozó dolog) vélekedés. Ugyanakkor sajnos ez többnyire összekapcsolódik azzal, hogy mivel így, akkor ebből következőleg úgy...
Viszont, mint írtam, én többször hivatkoztam már a Btk 269.§-ára, amit viszont sajnos többször megsértenek egy sor topikban. Sokszor ezt körmönfontan, burkoltan teszik, azaz kimoderálhatatlanok, de időnként nyíltan emlegetik azt, hogy milyen jó lenne valakiket a Dunába lövetni meg hasonlók.
