Keresés

Az orgona, ha télen nem éri fagy, akkor nem fog virágozni

És ugyan a tél hoz nekünk ajándékokat?

A tél a tavaszt hozza, vállára veszi, és lerakja elénk a szépségeit

És amint a télből a tavasz megújít, úgy van ez mindenben, hogy megújuljunk a Szeretetben

A szem értsen, amit érteni akar, de a szív az érez

Tavasszal nagyot szív a megújult levegőből

Minden vidám, és minden összegyűlik, hogy egymással megosszák az örömeiket

És ha részt kapok a tavaszból a lelkem tavaszából, még jobban kitárom a szívemet, hogy megosszam

És akitől kaptam, ahhoz megyek örvendezni

És Ő fogad az örömömben, hiszen minden vágya, hogy boldogságban fürödhessek

Semmi sem értelmetlen, és minden hozza az ajándékaidat, hogy örvendezzek bennük

És a telet is teleraktad, mint ahogy a tavasz túlcsordul

Az értelmem értene, ha megengedem a szívemnek, hogy értsen

Abból kezd érteni, hogy kap, és arra döbben, abból ért, amit adott

Ha megmaradok annál, amit kaptam, megálltam félúton

Olyan az, mintha megállítanám a telet, és nem engedném, hogy tavasz beköszöntsön

Nézem a hírt hozót, de még nem adtam, nem is jön el a tavasz a szívembe

Érzékelem a tavaszt, mégsem engedem, hogy virágozzon

Ránéztem egy lányra, szívemet lobbantotta, de nem veszem a bátorságot, hogy megszólítsam, ó nagy az én mulyaságom

Igen, ha megszólítom, függeni fogok tőle, mert függeni akarok tőle

Nem sodrott kötéllel, hanem a szívem kötelékével

Felé kell lépnem, hogy legyőzzem a sivárságom, ami az egyedüllétem

Szívem tudja, hogyha kutatom, megtudom, nem szeretek a magányomban

Hanem avval szeretek, aki szereti velem együtt az idejét eltölteni

Akivel a csend is hangos, és tele zenével

Mikor a lelkem az örömében táncol

Neked állok, aki napjában százszor és ezerszer keresed az igazat, de egyedül keresed, közel az igazsághoz, de még nem ketten

Mert olyan vagy, mint az a kő, amit amikor vízbe dobnak, szétrobbantja a mögötte keletkező buborékot, és az kioltja a hullámokat

Közel vagy igazsághoz, mégis távol vagy tőle, ha nem teszed meg az utolsó, és legkisebb lépésedet

Legkisebbet, mert Aki vár téged, abban is vár, hogy hozzád lépjen

Mit teszel az igazsággal a türelmetlenségedben?

Hiszen a türelem a második érdemszerző

És mit teszel Társ nélkül, ha nem látod meg másokban a Társadat?

Ha megtalálod bennük, ezerszeres, és tízezerszeres lesz a hullám, amit keltesz

És akiben meglátod, majd ő is megtalálja, és tovább adja

Mert ahogy a gonoszság is hullámokat kelt, úgy a tisztaság is hullámokat hajt

És a gonoszság hullámai, akik jönnének, elmennek

Mert nincs ereje a gonoszságnak a jósággal szemben, csak legyen mellette a türelem

Hogy ledőlhessenek a hegyek, hogy a szakadékok összecsukódjanak

Hogy ami görbe, az lehessen egyenes

Egy tiszta mosoly képes összetörni a legvadabb hadi szerszámokat

A gonosz kimosolyogja a gondolatot, de amikor rámosolyog egy tiszta mosoly, fellélegzik

Neked állok, aki napjában százszor és ezerszer keresed az igazat, de egyedül keresed, közel az igazsághoz, de még nem ketten

Mert olyan vagy, mint az a kő, amit amikor vízbe dobnak, szétrobbantja a mögötte keletkező buborékot, és az kioltja a hullámokat

Közel vagy igazsághoz, mégis távol vagy tőle, ha nem teszed meg az utolsó, és legkisebb lépésedet

Legkisebbet, mert Aki vár téged, abban is vár, hogy hozzád lépjen

Mit teszel az igazsággal a türelmetlenségedben?

Hiszen a türelem a második érdemszerző

És mit teszel Társ nélkül, ha nem látod meg másokban a Társadat?

Ha megtalálod bennük, ezerszeres, és tízezerszeres lesz a hullám, amit keltesz

És akiben meglátod, majd ő is megtalálja, és tovább adja

Mert ahogy a gonoszság is hullámokat kelt, úgy a tisztaság is hullámokat hajt

És a gonoszság hullámai, akik jönnének, elmennek

Mert nincs ereje a gonoszságnak a jósággal szemben, csak legyen mellette a türelem

Hogy ledőlhessenek a hegyek, hogy a szakadékok összecsukódjanak

Hogy ami görbe, az lehessen egyenes

Egy tiszta mosoly képes összetörni a legvadabb hadi szerszámokat

A gonosz kimosolyogja a gondolatot, de amikor rámosolyog egy tiszta mosoly, fellélegzik 

Neked állok, aki napjában százszor és ezerszer keresed az igazat, de egyedül keresed, közel az igazsághoz, de még nem ketten

Mert olyan vagy, mint az a kő, amit amikor vízbe dobnak, szétrobbantja a mögötte keletkező buborékot, és az kioltja a hullámokat

Közel vagy igazsághoz, mégis távol vagy tőle, ha nem teszed meg az utolsó, és legkisebb lépésedet

Legkisebbet, mert aki vár téged, abban is vár, hogy hozzád lépjen

Mit teszel az igazsággal a türelmetlenségedben?

Hiszen a türelem a második érdemszerző

És mit teszel Társ nélkül, ha nem látod meg másokban a Társadat?

Ha megtalálod bennük, ezerszeres, és tízezerszeres lesz a hullám, amit keltesz

És akiben meglátod, majd ő is megtalálja, és tovább adja

Mert ahogy a gonoszság is hullámokat kelt, úgy a tisztaság is hullámokat hajt

És a gonoszság hullámai, akik jönnének, elmennek

Mert nincs ereje a gonoszságnak a jósággal szemben, csak legyen mellette a türelem

Hogy ledőlhessenek a hegyek, hogy a szakadékok összecsukódjanak

Hogy ami görbe, az lehessen egyenes

Egy tiszta mosoly képes összetörni a legvadabb hadi szerszámokat

Az Úr Szava örök, és Lélek

És személyesen ad

Ha másnak látom, amit nekem mond, fa mögé állítom magamat

Ha nekem veszem, nekem ad, mert a vágya, hogy nekem, és neked adjon

Ha így veszem, felfedezem a szeretetét a személyes szeretetét irántam, irántad

Mindenkinek az állapota szerint ad

Nem az az elsődleges célom, hogy azonnal szent legyek, hiszen az dőreség tőlem

Amennyi az izzadtságom, annyi a tulajdonom

Hanem hogy folyamatosan növekedjek a szeretetedben

És ha nekem, és neked személyesen ad, mennyivel inkább személyesen ad a Házadnak

Hogy nekem vegyem, amit nekem ad, ahhoz csökkennem kell a nagyságomban

És ki kell vetnem magamból a féltékenységet

Lélekben adsz, ha helységeket és neveket említesz, abban ott az állapot

Ha a gyermekeidet említed, azokat említed, akik felismernek téged, és azokat, akikre vágyódsz, hogy felismerjenek Téged

Mert csakis az akaratomban ismerhetlek fel Téged

Ha a nagyságomban akarok, akkor elsiklok a személyes mondanivaló mellett, és csak azt értem meg, amit a nagyságom érteni akar

Elégedett vagyok a nagyságomban, hiszen megkapja a nagyságomat, és akkor békén hagyom a kicsiket

De az idő a végét járja, és be lesz temetve

És ki lesz ásva a tartalom

Hogy Házad örvendezzen az örömödnek benne

Vágyad, hogy a Házad Benned örvendezzen

Itt van minden, csak le kell hajolnom érte

Egész bizonyosan bizonyosságot követelnék, ha nem lennél bizonyosság bennem

Addig meg járnék körbe és körbe, és ott keresnélek, ahol nem találhatlak

Meggyőződve abban, hogy ott kereslek, ahol vagy

Magam keresem magamnak a bizonyosságot, holott Te magad vagy a bizonyságom, amikor felismerlek testvéremnek, bátyámnak, és nővéremnek

Kereslek, hogy meg ne kelljen térnem

Mintha térben lelnélek

Pedig csakis igazságban találhatlak

Amikor magamévá teszem az igazságot, a hozzá ragaszkodásommal

Amíg magamért kutatok, magamat találom

Ha pedig egész egyszerűen megteszem a tisztát a tisztáért, megmutatkozol előttem

Nem úgy, mint test, hanem úgy, mint cselekvő és Lélek

Magam pillanatban kereslek, holott folyamatokban mutatkozol

Mikor valóban engedelmes leszek a Szavadhoz, ami a lényegében az, keresem a tisztát a tisztáért

Gondolnám teszek egy tisztát, de nem, hanem kitartom a tisztát

Mert a könnyűben nincs értéke, hanem akkor van értéke, amikor a mélység magába rántana

És a Tízparancsolat tíz vonal, ha egy elmarad, hova tettem a többit?

A Tízparancsolat eléd vezet, hogy megtalálva Téged, tovább ketten menjünk

A Tízparancsolat nem forma, hanem tartalom, ha formának tartom, nem foglak megtalálni, formájában ott a tartalom 

Ha tartalom, akkor ott kezdődik, ahol tisztává teszem a gondolatom

Olyan természetesnek tartom, hogy cselekedj

És természetesnek tartod, hogy kérjek, és cselekszel

Ha pedig gondolat, akkor imádság, mert ott kezdődik a tiszta gondolat, ahol az imádság

És az imádság nem ott kezdődik, ahol a kötött szavak, hanem ott, ahol keresik az igazat

Ha a gondolatom utánad kutat, azaz keresi az igazat, előbb utóbb eljön az ideje, hogy szeretek a kötött imádságban ugyanúgy

Imádság a kutató gondolatom

Teljesen felesleges a kétségbeesésem

Hiszen magadat adod, mi többet kérhetnék magamnak?

Akik tanulmányaikban odáig jutottak, hogy elkezdték számolni, hogy a járványok milyen gyorsan terjedhetnének, vagy érdeklődésszerűen elkezdték számolni, milyen gyorsan terjed el egy hír, ha mindenki amint hallja, kettőnek adja tovább, igen rácsodálkoznak az eredményre

Így amikor gonoszság, mint egy kalóz elkezd rabolni, fogalma sincs róla, hogy milyen hamar a saját képében felismerik

És a gonoszság felhúz egy íjat, ami ott van mindannyiunkban, az igazság kutatásának, és a vágyának íját

Ha a követ dobunk egy tóba, látjuk, amint körbe körbe fodrozódik a víz

Ha a kő nem a mozgásra irányulna, hanem íjat pattintana, akkor a víz fodrozódása a kőtől elfelé haladva erősödne

Hiszen nagyobb erő ébredne, mint amint a kő hathat

A Szeretetlángod ébredése bennünk függ a bennünk megfeszített íjunktól

Minél több a világban a gonoszság, annál fényesebbé teszik a győzelmedet

Azok azonban, akik nem engedik, hogy az igazság vágyában megfeszüljön az íjuk, ők, amikor találkoznak a fényeddel, akkor ellene állnak, még jobban elsüllyedve a sötétségben

Így a világ szüksége az ínség, hogy fel lehessen ébreszteni

A Szeretetláng szeretetben, és szelídségben ébreszt, mégis szükséges, hogy találkozzunk az ínséggel, hogy befogadókká váljunk a szeretetre

És nem az értelmem áll ellen, a szeretet befogadásának, hanem a nagyságom

Így a jó segítőm, ha nagysággal találkozok, aki megaláz engem, hiszen a nagyság velejárója, hogy megaláz

Hálás lehetek a sorsomnak, hogy felismerem, mi az előnyöm

A kényelmes és gondtalan élet elaltat

Ha megnézem a korszakokat, és felismerem benne a keservek éveit, azok mind a kényelmet törték ketté

És amint eltörtek, hírvivőkké váltak, sebesen vitték a megmenekülés hírét a megváltásunkban

És ahogy a korszakok befogadták a Szeretetet, és megtértek az Igazságba, úgy jöhetett el a korszakokba a bőség

A világ egy kényszernek gondolja az igazságot, de amikor elkezd kényszeríteni, akkor jön el a kényszere

A Szeretet nem kényszerít, hanem vonz

Így amikor egyre több lesz a kényszer a világban, akkor mutatja meg az arcát a világ a világnak

És ugyan hova menekülhet valaki a világból, ha abban csak kényszert kaphat?

A Szeretet befogadja azt, aki megcsömörlik a kényszertől, és lemond arról, hogy maga kényszerítsen

És aki a többieknél erősebben kényszerít, benne is ott vágy, hogy ne tegye

A maga fogalmai szerint előre menekül, amikor pedig zuhan

Kényszerrel nem tudtok megállítani, ha kényszeríthetek, egyedül a szeretet képes megállítani a zuhanásomban

A zuhanásomban nem az a szükségem, hogy elítéljetek, hanem az, hogy imádkozzatok értem

Amikor kiválasztott titeket a Kegyelem, személyes cselekedeteiben választott ki

Most pedig, hogy egymás mellé kerültünk, egymásban teszi ugyanezt

Hogy követve a nyomaidat, a lépésed nyomába lépjünk

A kegyelemben életre keltett hitünkben

Hogy értéke legyen a kérésünknek, meghagyva a nehézségeket, hogy azokat a hitünkben álljuk

Tapasztalva, hogy erősíted a hátunkat

Hogy előttünk járjál

Mindenkit kiszakítva a Sátán fogságából, akiket ellenünk indít

Megragadva, és felkínálva a lekötözöttet

Hogy megjelenhessen nála a Kegyelem

Csatasorban állva a gyűlölettel szemben

Felvállalva, hogy lövészárokba szállunk

Nem testben bizakodva, hanem Benned remélve

És ebben a reményben leszel az Oltalmazónk és segítő Társunk

És ebben nyugodtak lehetünk, mert mellénk raktad az ígéretedet

Hogy a hegyek megremegjenek

Megragadva a bölcsesség lovának a kantárát

Imáinkkal megállítva az áradatot

Hogy ne az iszap telepedjen a világra

Hanem tisztavizű forrás fakadjon a szívekben

Forrás folyóvá duzzadva, folyóból tengert kerekítve

Mellettünk az ígéret

És az ígéreted mellett a lépteid

Hogy ne mi legyünk a meggyőzők, hanem a Kegyelem

Nem magunkban bizakodva, hanem a Kegyelemben, remélve

Reményünk teszi cselekvővé a Kegyelmet

Gyermekeiben

Mit gondoljak, azért adod a Szavadat, hogy világosabban lássak?

Az az első lépcsőfokom

Hogy világosabban látok, az a lehetőségem

Hogy egy lehessek a Világosságban

Hogy azt kéred, hogy magamra vonatkoztassam a megszólításaidat, az kinyitja a szívemet, azaz felébreszti az élő szikrádat bennem, hogy engem is felébresszen, hogy lelkemet tápláljad

Amikor magamra vonatkoztatom a megszólításaidat, akkor válok cselekvővé, hiszen akkor értem meg, hogy mit vársz el tőlem

És onnét már csak igen kicsi lépés, hogy egy legyek Benned

A bűnösökért jöttél a világba

Amikor találkozok a tisztaságoddal, akkor értem meg az állapotomat

Ha úgy döntök, befogadom a Tanításaidat, és magamra veszem, hogy engem szólítasz meg

Ha úgy döntök, akkor tovább szemlélek, és akkor szemlélhetem azokat, akik befogadtak Téged, és csodálkozhatok, amint megnyilatkozol bennük

Az élő Isten kinyilatkozik a Fiában

Amint befogadják a gyermekei

Nem vagyok méltó az állapotomban, ha nem fogadom be a Tanításaidat

Pedig méltó vagyok a származásomban, és méltóvá teszel a jelenlétedben

Mert jelen leszel nálam, ha jelen leszek Nálad, abban, hogy magamra veszem a megszólításaidat

Nem úgy, mint a távolról szemléléseimben, hanem úgy, mint Aki lakást vesz bennem

És a jelenléted teszi, hogy felismerem bűnös, és méltatlan valómat

Bűneimben vagyok méltatlan, és a tisztulásomban válok méltóvá

És addig a jelenléted hordozza számomra a méltóságot

És ha azt megértem, akkor felismerem, állapotomtól függetlenül befogadhatlak a Szavadból

Mint ahogyan a Megváltó első eljövetelekor, ugyanúgy a második eljövetelekor is ugyanúgy lesz

Akik befogadták előtte a szívükbe, akik életre keltették magukban az élet szikráját, akik felébresztették kényszerű álmából a szellemüket, azok felismerik, és mindenekfelett örvendeznek Neki

Akik nem fogadják be a visszatérése előtt, ők értetlenül néznek

Az élő tudja az Életet befogadni

És az élők azok, akiknek amit küldesz, azt megértik

Az élő felismer, amikor felemeli a fejét

Felismeri a tükröt a felhőkben, amint a felhők visszamutatják az eseményeket

Minden úgy van, hogy amikor eszik, amellett ott a féltékenysége

És minden úgy van, amikor iszik, érzi a megelégedettséget

Szavad életet hoz a valódi Kenyérben, felkínálja az életet

Szavadból induló tetteink, a Véred, Tőled ösztönözve minket

Tiszta tetteink valódi itala a lelkünknek 

Gondolataim jönnek, és mennek, igen jönnek és mennek a gondolataid

És ha nem állítok őrt a gondolataim mellé, akkor igen könnyedén megtévesztenek engem, mintha nálam lenne az igazság

Pedig az igazság a szeretet

Nem az a szeretet, amit magam iránt érzek, hiszen az a harmadik

Hanem az első szeretetem, az Isten félelmében a szeretetem Iránta, a szeretetében 

Az istenfélelmem nem gyötrődésem a nagyságomban, hanem a gyötrődésem a kicsinyre törekvésemben

Hogy se ne gondoljak, se ne mondjak, se ne cselekedjek olyat, amivel megbántom

És hogy azokat ne tegyem, ahhoz arra kell törekedjek, hogy a testvéreimet se bántsam meg azokban

És ha sikerül eltávolítani tőlem a megkísértő gondolataimat, akik ha tehetik, akkor jönnek, igazságnak álcázva magukat

Akkor jó eséllyel mindenben sikerül tisztának maradnom, hogy szándékosan nem teszek senkinek sem a kárára, sem a megbántására

És ha mentes vagyok a gonosztól, hiszen az őröm, azt teszi - a gondolataidra figyelő és figyelmező gondolataim – megvéd azoktól

Akkor jó eséllyel sikerül a tiszta

Ha pedig nem tudtam megvédeni a gondolataimat, akkor a tetteimben sem sok esélye marad a tisztának

Ha a három szeretetemben megtartom a sort, és a harmadikat száműzöm a harmadik helyre

Akkor kezdek körbecsodálkozni a világra, felismerve a szeretetedet a világban, ahogy elénk raktad

Akkor kezdek úgy látni, amint meg akarsz mutatni

És akkor a szereteted mellé betársul a hála a hálámban

Kétszer is feltehetem a kérdéseket magamnak, először amikor azt gondolom, hogy a körülményeim és a sikereim járnak nekem

Másodszor pedig, amikor már elfogadlak, de megállok a külsőségeknél

Az elsőből a gondolataid tudnak kizökkenteni, és a másodikból a gondolataid tudnak kizökkenteni

Az elsőben nem történik velem semmi, hiszen nem vagyok ott, ahol történhet velem valami, igazából mindegy a sorsom

A másodikban, ha nem történik velem semmi, akkor ítéletet tartasz felettem, az ébredésemért

Az elsőben a hosszú utat választottam magamnak, és a másodikban ugyanúgy

Ugyan nem emlékszem, mert kárommá válna az emlékezés, de a felvállalásomban járom a föld útjait

Így, hogy azzal érveljek, hogy nem kértem, csak kaptam, az nem igaz

Az elsőben is és a másodikban is, ha a felemelem a gondolataidat, akkor találok, akkor megkínálsz a rövid, és eredményes úttal

Az első lemondásom az elsőben is könnyen lehet, s a másodikban is könnyen tehetem

Hogy nem azokkal a kérdésekkel foglalkozok, amik kedvesek nekem a földben, hanem azokkal, amik az égbe emelnek engem

Lemondva az önös gondolataimról

Azt nem gondolhatom, hogy a föld gondolataiban tudom az ég tetteit

És legyek biztos abban, hogy az ég gondolataiban megváltoznak a tetteim

Hiszen a tetteim tükrök, a gondolataim tükrei

Ha azzal érvelek, hogy jó vagyok, ami az első reagálásom, hogy le ne mondjak véletlenül is a gondolataimról, azok hiábavalóságok, nincs azokban semmi, illetve a megtévesztésem van magamtól magamnak

Ha így próbálok érvelni, észre sem veszem rettenetes tetteimet

Ha pedig lemondok arról, hogy a magam tükre legyek, és elfogadom, hogy Te tartsd a tükröt elém

Lehetek bármilyen mélyen, és bármilyen sötétben, világosságom lesz, mert nem én fogom meghatározni magamat, hanem a Világosság világossága

A kényelmemben azt gondolom, a kényelmem elég

Azt gondolom, hogyha rábólintok az igazságra, de tovább nem megyek, az elég

Nemcsak arról van szó, hogy ne menjek be a pokolba, hanem arról is szó van, hogy felemelkedjek az örök boldogság országába

Az, hogy a Föld az ő lehetőségében kiemelkedett a pokolból

És az, hogy a mennyország már ott kezdődik a vizek felett

Az nem azt jelenti, hogy megkapom azt, amit nem kérek

Hiszen nemcsak el kell utasítanom a halál gondolatait, hanem egyesülnöm kell az élet gondolataival, a cselekvőkkel

Az angyalok megformálnak egy eszmét, körbejárják, és Benned megtartják, és meglesz

Nem gondolhatom, hogy célomban kevesebb a gondolatom, mint az angyalok gondolatai, és a megformált eszméi

Hogy nem megyek be a sötétség országába, az még nem jelenti azt, hogy bemegyek a világosság országába

Ha ott állok a két szénakazal között, mondhatod, nem akartál látni, akkor ne érts

Aki a világosságban akar látni, neki azt mondod, nyíljanak ki a szemeid

Ugyan a testi szemem vak, és az ujjaim csak arra képesek, hogy amit megfoghatnak, azt tapintsák ki, mégis úgy van, hogy kész vagy meghallgatni, és cselekedni értem, a célomban

És az angyalok boldogsága, ha kérek tőlük, és cselekedhetnek

Ha kérsz tőlük, hogy cselekedhessenek

Igen, aki nem kér, nem kaphat, hiszen az a törvényed a célomért

Hogy felépítsem, amint alkotok

Aki nem kér, nem kap, de mégis türelmesen várod az ébredését

Visszatartva az igazságos kezedet

Ezerben mutatod minden nap, hogy mindennek vannak a következményei

Hogy soha nem kapok mást, mint amit adok, és ahogyan adom

Ha pedig szeretetet adok, nem formában, hanem tartalomban, akkor Te is megadod a szeretetedet, és annak a gyümölcseit

Ha belegondolok, gyermekeimet is arra tanítom, hogy kérjenek, és abban szeretek adni, amit kérnek

És megpróbálom alakítani őket, hogy a kérésük ne legyen meddő

És ha nem adok rögtön mindent a kezükbe, ha nem telepedek rá az akaratukra, akkor felnövekednek, és élvezni fogom a gyümölcseiket

Ha elkényeztetem őket, azt ezerszer ezerszeres megbánom

Ha pedig kilépek a kényelmemből, ami a világ szeretete bennem, azt ezerszer ezerszer megköszönöm, hiszen felismerem benne, amint segítettél nekem

És felismerem mit kaptam a segítségedben

Mikor lesz az, amikor elepedve várod a Szavadat?

Illetve, hogy maradjunk a formánál, mikor lesz az, amikor egyesülök a Szavadban?

Amikor a vágy emészt, és kielégül a Szavadból

És megnyugszik abban a lelkem

Nem kell hosszú utat megtennem, hiszen ott kapom, ahol vagyok

Mégis hosszú utat kell megtennem, hogy eltávolodjak a fontosságomtól, és megtaláljam a méltóságomat

Méltóságomat, ami a származásomban ered, és hordozza a célomat

Hiszen nem a halálra születtem, egyedül csak magam vagyok az, aki öncélúságában a halálba tarthat

Hogy életre keljen a Szavad bennem, hordoznom kell a figyelmet

Magam előtt hordva, hogy körbeöleljen engem

Mert a figyelem hordozza a megértést

Az nem a figyelem, ha rákényszerítem a Szavadra a gondolataimat, hanem ha befogadlak a Szavadban, és mindenben

Sem az egyiket kizárva, sem a másikkal nem törődve

Mindenben vár a megértés, ha mindenre rányílok

Nem tőlem jön a felismerésem, hanem Tőled

Így a nagy különbség bennem, ami a halál és az élet különbsége bennem, a befogadás

Ha felülről szemlélek, akkor nem érthetek

A nagy kérdés bennem van, a tévedésem, hogy Benned

Az örök Isten teljessége nem változik, én vagyok a változó

Magam, mint pont fogadhatom magamhoz a teret, térben a pont nem tudja, de magam mint pont képes lehetek, nem magamtól, hanem abban, hogy képessé teszel

Amíg a saját gondolataim foglalnak le engem, azaz a föld és az elmúlás gondolatai, és száguldok azokban, nem vagyok képes a figyelemre

Feneketlen zsákot tartok az enyészetnek

Egy pont vagyok, minden irányom véges

A lelkem lényege végtelen az egyesülésben, a részesedésben

A szeretet a végtelen, mert vonz, egyesül, és gyarapszik

Az bizonyos, ha figyelemben feláldozom magam, mert a figyelem az áldozat, akkor tapasztalást adsz, mert vártad már, hogy figyeljek

Nem úgy jön a tapasztalás, amint várom, mert ragaszkodom a földhöz, és a gondolatmenetéhez

És a tapasztalásokban megtudom milyen gazdag vagy, mert igazodsz a szegénységemhez

Majd amikor részesülök a gazdagságodban, akkor ismerem meg a szegénységemet

Szegénységemben az akaratom ellenére nem adhatsz felismerést, értem nem adod

Meghagyod, hogy a bőségben ismerjem fel az ínséget ínségnek

És attól kezdve, hogy már egyszer találkoztunk, a vágyammá válik, hogy Veled legyek

És az a tisztulásom útja, hiszen ha ott akarok lenni, ahol vagy, akkor törekednem kell a tisztulásomra

Medjugorje, 2019. január 25.

"Drága gyermekek! Ma édesanyaként a megtérésre hívlak benneteket. Ez az idő számotokra gyermekeim, a csend és az imádság ideje. Ezért, hadd növekedjen szívetek melegében a remény és a hit magja és ti, gyermekeim napról napra érezni fogjátok mennyire szükséges, hogy többet imádkozzatok.

Életetek rendezett és felelősségteljes lesz. Meg fogjátok érteni gyermekeim, hogy vándorok vagytok itt a földön, és érezni fogjátok, milyen fontos, hogy közelebb legyetek Istenhez és szeretettel tesztek majd tanúságot Istennel való találkozásotok tapasztalatáról, amelyet meg fogtok osztani másokkal. Veletek vagyok és imádkozom értetek, de nem tehetem az Igenetek nélkül. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Mért imádkozom, vagy mért nem?

Hogy nem hiszek, azt egyenlőre vessük el, hiszen a hitetlenségem könnyen megdönthető

Hiszen amikor megmutatja magát az, amiben hiszek, amikor megmutatja, hogy sivatag, attól kezdve viszonylag hamar eljön a felismerésem

De amikor elér a felismerés, akkor még szeretném kényelemben, és azért elhitetem magamat

Ha imádkozok, akkor egyrészt azért imádkozok, mert jó, mert nekem jó abban ott lennem, ahol vagy, másrészt valamit akarok

Megtérésem abból ered, hogy meglátom a sivatagot sivatagnak

És az imádkozásom abból indul, hogy vagy szeretnék valamiből kimenekülni, vagy valakit ki akarok menekíteni

Az igazi ébrenlétem az, amikor a bőségben is azokat szeretem, az imában szeretek

És megszentelt hetedik nappá emelek minden napot

A hetedik napban ott van elrejtve a bőség, és a hat nap kiáradásában árad ki a bőség

Senkit sem kényszerítesz

Hogy valaki egy elégségessel becsusszanjon a mennyországba, vagy tündöklő oszlopként lép be, amilyen azok belépésében a különbség, olyan majd az eredmény azokban

Mindenki önként véve a mértéket

Ha Istenben járok a Földön, akkor megtölt a szeretetével, és akkor nem esik nehezemre a megszentelődés

Hogy nem imádkozok, abban a hitetlenségem a legkevesebb, és abban a nagyságom a legtöbb

Nagy ínségében a hitetlen is megragadja az imát, ugyan hova tűnt a hitetlenséged

Nem a hitetlenséged tűnt el, hanem leadtál a nagyságodból

Sokkal inkább nem a hitetlenségem, hanem a szándékos félrenézéseim a veszélyeim, hogy nem találom azt, amit az ima hoz

Hogy csak kérjek, de nehogy megtapasztaljalak

Nehogy sérüljek a nagyságomban

Igen, magamtól alkalmatlan vagyok a jóra

Ha jóságot tapasztalok, akkor Téged tapasztallak

Ha meglátom a sivatagot, akkor mellém állt a Kegyelem

És megrendül az első hitem a halálban

Az ínség jól megrakott szekere a nagyságomnak, tőlem messze viszi, fogok még utána vágyakozni?

Vagy felvállalom az alázatot, hogy találkozhassunk az imában

Az első törvényt csak a második törvényben tudom megvalósítani

Ha elhagyom a második törvényt, akkor az első törvényt hagyom el

És ezért összekötöttél minket

Töredékben adva az egészet

Egymás mellé téve, és egymást emelve

És nem gondolhatom, hogy úgy emelkedhetek, ha csak magamat emelem, mert abban emelkedek, amikor másokat emelek

Éppen nem a könnyűben, nem abban, akik szeretnek engem, hanem abban kell emelnem, akik átkot szórnak a fejemre

Megosztva azt, amit Tőled békét kapok, hogy megszűnjön az átok

Kibékülve és megengesztelődve avval, Aki feltámadt a halálból

Közösen

Békéjéből adva a békéjét

Megállva a gyűlölettel szemben, elenyészik a gyűlölet

Lemondva a gyűlölködésről

A nagyságról, ami gyűlöletbe visz

Ha eléd állok, akkor gondolnám, engem vizsgálsz, holott azokat nézed, akiket hozzám kötöttél

Senkit sem engedve el, hogy Hozzád gyűlöletben térjen

Ó, le lehet fegyverezni a Sátánt, gonoszságra jósággal válaszolva

Nem úgy, ahogyan az elsőre hallatszik

Hanem a gonoszt beborítva a véreddel

Imádkozva, és felajánlva

Hogy megszabadulhasson a gondolata gyötrelmétől

Hogy ebben a szabadulásban máshogy halljon, máshogy értsen, és abból másként mondjon

Az arca felderülésében

És ahogy magam is mint gonosz lassan ébredtem a gyűlöletből, úgy mért várnám azt, hogy más gyorsan ébredjen

Hiszen először el kell töprengenem a gyűlöletemen, és a békéden, hogy a ráklépéseimben megtaláljam a békétlenségemből a kivezető utat

Hiszen a különbségek vezetnek rá az igazságra

Ott, ahol gyűlölet fogadja a gyűlöletet, ott nincs különbség, ezért az ébredés abban alig lehetséges

Fájdalomban ébredni, vagy szeretetben ébredni, az a döntésem

Gyűlöletemben is a békémet akarom, ki ébreszt rá a dőreségemre?

Azt nem gondolhatod, hogy nem gondol rád az Isten

Egy gondolata vagy az Istennek

És nemcsak megalkotott, hanem felemelt a gondolatában, meghagyva a döntésedet

Ha magad után szaladsz, nem találod meg azt a gondolatot, ami megtalálja a gondolatában

Ha viszont feláldozod a figyelmedet, ami valódi, és teljesen elégő áldozat, akkor megtalálod azt a gondolatot, amit neked készített, hogy megtaláld

Hozzád igazítva, hogy elérhessen a felismerés

Gyöngeségedben lettél megszólítva, hogy megtaláld magad az én-ben

Hogy attól kezdve tied legyen a gondolat

Az a gondolat, ami a léleké

Felismerve a test gondolatának a helyét

Igen, vár téged egy gondolat, ami egyedül a tied

És amikor felismered, közelebb kerülsz a gondolathoz

Az egyszerűhöz, amiben nincs titok

Mert semmi sincs az ég alatt, aminek titok lenne a célja

Egyedül a gyűlölködőt kell meghagyni a hitében, hogy szabadságban találkozhasson a gyűlöletével, és az elvezethesse a felismeréshez

Az erőszak meggátolná a felismerését

Mert ha keresed a gondolatot, akkor azt keresed, ami neked készített

Nem azért, hogy elvegyen, hanem adjon

Ingyen adjon kincseket, földi értékkel nem mérhető kincseket

És egyetlen gondolat sem magányos

Hanem elindul, és nincs vége, hiszen az élet örök

Folytatása van, és növekedése

Növekedése boldogít

Ha harcra indulsz, ha a tökéletesedés ellen indul egy gondolatod, az a föld

De a harcoló gondolata az nem felszabadít, hanem lekötöz, és kényszerít

Rendre lett igazítva, hogy megmaradjon az akarat

Hogy a szabad döntés legyen az, ami vonzza a következményeit

Vár egy gondolat, ami át tudja törni a falamat

Növekedve világosságban

És annak a felismerése, az boldogít

Egymás mellett meglátva a világosságot, és a sötétséget, és felismerve a föld segítségét a világossághoz

És abban nem visszafelé lépve, hanem követve azt az irányt, ahol feltűnik a boldogságom

Belülről induló vágytól hajtva

Elfogadva, egyesülve

Aki még nem élt át fájdalmakat, és küzdelmeket az nem sokat élt

Ha pedig nem sokat élt, nem is érthet sokat

Az értelem önmagában nagyon kevés a felismeréshez

Van, aki azt mondja, hogy a gyűlölet és a szeretet közel állnak egymáshoz

Tény, hogy a gyűlölet egy viszony, és a szeretet egy viszony

A gyűlölet abban viszony, hogy amit kapni akarok, az sérül

A szeretet abban viszony, hogy amit Tőled kapok, azt megosztom

Szavad adja a világosságot, hogy mindenben a lényegét ismerjem fel, a Lelked vezetésével

Építkezhetek a puszta földre, de építkezhetek alapra

Mindenki eldönti, mire építkezzen

Házadban a megismerés kulcsa

A Házadnak meg megengeded a megpróbáltatásokat, hogy felismerjen

És felvállalja az alázatot, és a szeretetet

Hiszen ahol az alázat, és a szeretet, ott a Lelked

Ha Téged akarlak, és ha Tőled akarok, akkor a Kenyeredet veszem

Az élő Kenyered az Eucharisztia, és az élő Ital az Eucharisztia

Szavadból világosságot veszek, az Eucharisztiában megkapom a Lelkedet

Nem úgy kapom, mint aki kényszeríti, hanem úgy, mint ahogyan az alázat és a szeretet befogad

Befogadom, és szétosztom, és akkor részesülök a teljességből

Tiszteletet veszek, és élővé tettem a hitemet

Élő lesz, mert cselekszel

Te teszed a Házadat élővé

Az Egyházad Rád építkezik az egységben, magam meg a Házadra építkezve érem el az egységet

A Házad a képes az egységre, az alázatban és a szeretetben

Magam meg az engedelmességben, alázatban és a szeretetben

Házad leborul az Eucharisztia előtt, és felemelkedik az új Jeruzsálem

Szavad világosság, és élet

Ha befogadlak az Eucharisztiában, az életet fogadtam, és életre kel bennem a Világosság

Eggyé válok a Fiúban, ahogy egy az Atyában

Felvállalva az önkéntes küzdelmet és az áldozatot

A véres áldozat nem kedves előtted, a szív áldozata az, ami kedves Neked

Ébredezek a fájdalmakban, és felvállalom az áldozatot

Szavad megmutatja az utat, és a módot, és megadja a mértéket

Levetem a fásultságomat

Máglyával gyújtják meg a rőzsét a kemencében? – egy kicsi, és gyenge lánggal

Ha alázatban és szeretetben fogadom be az Eucharisztiát, életre kelsz bennem, de nem úgy hagysz, mint a tudatlant, hanem átölelsz, és az ölelésedben átölellek

És ölelkezésünkben megerősödök az igazságra

Annyit adsz, hogy tűz ébredjen bennem, és a tűz képessé tesz a győzelemre

Elfogadva a részedet Tőled, hozzá téve a sajátomat

A sajátomon küzdve a testem és a lelkem minden erejével

Istent a szeretetében szeretni nem nehéz, és nem is hogy nem nehéz, hanem a vágyam a szeretetében szeretni

Ha felfigyelek, felismerhetem mindenben a Szelídséget, amint próbálja velem szelíden megértetni az igazságot

Mint ahogyan a hó is szelíden tanít

Hiszen a hegyi emberek türelmesek

Mindenben szelídséggel próbálkozva velem

Hogy elkerülje a fájdalmaimat

Meghagyva a fájdalmaimat a szabad akaratomban

Ugyan dőre vagyok magammal szemben, hiszen nehezen akarom megérteni, hogy minden céllal történik, a véletlen pedig egyedül és csak nyelvi fogalom

Hogy minden rossz sorsomnak van előzménye, és úgy a helyes, ha azt feltételezem, az magam vagyok

És abból kiindulva próbálom jobbítani magamat

Csak és kizárólag az Istenben lehetek biztos, mikor is magamat rendre túllicitálom

Hogy mit ne tegyek, az onnét indul a Tízparancsolatból

És ott folytatódik, azt ne tegyem, amit bűnnek érzek

Az első bevezetője a másodiknak, hogy megelőzze az elsőt

Ha az elsőből a másodikban akarok kibújni, na jól elvagyok, ha a rostát a szitára cserélem, a sok lommal eltömődnek a rései

Szelídségben akarod, és szelídségben teszed

Hogy mit tegyek a másikkal, azt felfogom, hogy amit magammal, de hogy tegyem, ahhoz fel kell erősödnöm

A havazás hidegben tanít, a család melegben

Ha a hidegbe teszem a családomat, magam fogok fázni

Aki nem szerelemből házasodik, vessen magára, ugyan ki kényszeríthet az akaratomban?

Aki a másikért él, annak a társa vagy, és segítője

Ugyan kell ennél nagyobb segítség?

A szeretet magából indul, és magához vonz, ad, és melegít

Amikor önmagamból indulok, az értem szól, az a tévedésem

A szeretet Istenből indul, és egybe gyűjt

Ahol jelen vagy, ott honol a béke, és a nyugalom, türelemből indul, és mindig időben érkezik

A türelmetlen soha nem érkezik, hiszen nincsen hazája

Magányból indul, és keresi a magányát

Ha a felemmel ketten járunk, akkor Istenben ketten vagyunk az egységben

Ha Istenben ketten vagyunk, azaz egyek vagyunk, akkor mindenki másban megtaláljuk az egyet a kettőben  

Kisimítom a felemmel a szerelemben a szeretetemet, és Istenbe kerülök, mi az, ami ennél szelídebb?

És amit szívesen megteszek a szerelemben, azt majd szívesem megteszem a szeretetben, hiszen jó

Egyik szolgálatban tanulva az igazit

Hogy az angyalok éneke kísérhessen az utamon

Mért gondolnád azt, hogy Ábrahám úgy beszélgetett az Atyával, ahogyan beszélgetsz

Az Isten, amikor Lucifer elbukott, a Lucifernek ajándékozott Tüzet visszavette, és mint szikrát a teremtményeibe helyezte

Hogy az elbukott az emberben legyőzze a Luciferi részt, és az Isten szikrájában istenségbe emelkedjen

Ábrahám volt az első, aki olyan mértékben fedezte fel a szellemében az Istent, hogy megnyílt a lelki látása, és a lelki hallása

Legyőzve a bukás szellemét

És a megváltásban mellénk lép Jézus az áldozatában, és a segítségében, hogy eljuthassunk Ábrahám felfedezéséhez

És felismerve a két részt, felismerjük, hogy csakis egyetlen út vezet az üdvösségre

A bukástól való szándékos elszakadásban, és az élethez lépésünkben

Az, hogy azt gondoljuk, hogy igazságosak vagyunk, vagy, hogy jók vagyunk, abban nincs benne az isteni rész, hanem éppen a bukás szellemének a próbálkozása, hogy visszavezessen minket a halálba

De életre lettünk teremtve

És mivel életre lettünk teremtve, az csakis az önálló döntésünkben lehet győzelmes

A luciferi rész önmagunkban lévő részének legyőzésével, és az isteni rész megragadásával, és követésével

Nem mondhatjuk, hogy mentesek vagyunk a luciferi résztől, mert akkor mentesek lennénk a test fogságától

És azt sem mondhatjuk, hogy egyedül lettünk hagyva

Hanem az Isten a Szavában vezet minket a világosságba, hogy az Ő szeretetében megerősödhessünk a győzelemre

És egyszerű az útja, ha gyakorlom a testvérszeretetet, akkor az Isten hozzánk lép, és felébreszti bennünk az istenszeretetet

És a szeretetének a jelenléte már a győzelmem, hiszen szeretete erő a győzelemre

Azt gondolnád talán, hogy véletlenek a sorok

Azt nemigen gondolod

De azt igen, hogy meg akarod vizsgálni a menyasszony szeretetét

Vizsgáld meg a Vőlegény szeretetét, és minden a helyére kerül

Azok, akik beszélnek ugyan az egységről, de folytonosan mást gondolnak, és továbbra is másképpen élnek, a megosztottságuk elválasztotta Szívedet az övéktől.

Szent Nevedben béke és egyetlen Egyház után vágyakozik a menyasszony, nem magáért!

Aki magát igaznak tartja, és mégis megosztott marad, annak gyümölcsét fogja enni, aminek magját elvetette, és el fog pusztulni!  Ó, mennyire irtózik a Vőlegény az álnok szívektől!

Elfordulsz gőgjüktől és merevségüktől!

Akik hallani akarnak, amíg le nem halkítják hangjukat, nem fogják meghallani a Tiedet! Ha lehalkítják hangjukat, akkor majd kezdik hallani a Tiedet, és megteszik akaratodat.

 Hajtsátok meg a fejeteket, akkor majd meglátjátok a Vőlegényt! Váljatok kicsivé, hogy magadhoz emelhessen Titeket!

Szegénység közepette fogod megalapítani országodat, azok között, akiknek van idejük arra, hogy meghallgassák Lelkedet, imádjanak Téged és megtegyék akaratodat! Őbennük örvendez Lelked!

Miért is nem akarom beengedni a szívembe a Szeretetet?

Magam előtt is nyilvánvaló, hogy magamért, hogy önmagammal töltsem meg a szívemet

Pedig amikor megérint a szerelem, akkor kiűzöm magamat a szívemből a választottamért

Nem habozva, hogy a kezemet adjam

És nem cserélném vissza magammal a választottamat, már nem magamat véve a szívembe

És amíg meg nem érint a szerelem, nem tudom azt, nem tudom azt, akit beengednék a szívembe egyszerűen a szerelemért

Ugyan vágyódom a szerelemre, de mégis a magam helye a szívemben visszatart, hogy igazán keressem a szerelmet

És ha elveszítem, nem tudom semmivel pótolni

Sem birtokkal, és se nem hatalommal

Az ínyenc falatokat akkor meg már lenézem

Hiszen nem méltó a szerelemmel egy oldalra

A test csábításai ugyan vonzanak, de oda jutok, nem vittek el sehova, inkább a távolságba

Távolságba a vágyamtól

A szerelemben mindig van félelem, hogy elveszíthetem

És mért is nem rakom a szerelmemet a szerelmedbe?

Elveszítve abban a félelmemet

Éget az érintése a szerelemnek, és égek a Szívedben, ha a Szívedben szerelembe lépek

Ugyan ki képes elmondani a szerelmet, szívembe tenni a szerelmemet

Aki maga a Szeretet, képes

Ódára indítva az ajkamat

Beszédbe elegyedni, soha meg nem unva a beszédet

Hiszen a szerelmem tüze éget

Átölelve a világot

Az évszakok jönnek és mennek, de a szívem tavaszban lángol

Ó, mért ne meséljek a szerelmemről

Akinek a karjára hajtom a fejemet

Akit követek, és Aki követ engem

Féltékenységét adva a szerelmének

Gondolatait megosztva

Ugyan mért maradnék a magányomban a szívemben, ha befogadhatom, ha élő tüzet fogadhatok a szívembe

Ó mért féljek lemondani magamról

Hiszen elnyerhetem a szerelmet a szerelmében

Kitágítva a szívemet a szeretetre

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között, a tűz a különbség, és mindkettő ad, a vágya, hogy adjon 

Amikor Jézus kijelent valamit, az úgy lesz

Ha felkészít bennünket a cselekedeteinkben, az az üdvösségünk

Aki szereti az Istent, az követi Jézus Tanításait, és útmutatásait

Akit megérint az Isten kegyelme, az rádöbben, hogy szereti az Istent, hogy mindenekfelett szereti

Hogy imádjuk az Istent, akkor együtt vagyunk Benne, egyek vagyunk az Atyában

Figyelünk Rá, hogy kitudódjék az akarata

Ez a figyelem az imádat

Ha elé megyek az Istennek, akkor elém jön

Ha elutasítom, hogy inkább egyedül járok, akkor szomorú

A szomorú sorsom miatt szomorú

Hiszen látja, elutasítottam a rövid és könnyű utat

Abban válik könnyűvé, hogy egyek vagyunk az Atyában, és a kegyelme jelenlévő, és alkotó

A hosszabb út, az akaratom útja, amit jónak gondolok magamnak

Abban kitudódik, szenvedést gondoltam ki magamnak

Isten abban áld, ami az akaratom, és abban engedi meg a szenvedést magamnak, az akaratomban

Az önös akaratom megszenvedteti a környezetemet, ezért kihívom magamra a szenvedést

Isten az akaratában megmondja, hogyan szolgáljak, és maga lesz az, aki ezért hálás lesz, és jutalmaz

Abban jutalmaz, hogy követi az akaratomat, ha beléhelyezkedtem az akaratába

Azt rosszul gondolom, hogy elmenekülhetek az akaratomba

Mert akkor oda megyek, amit adtam

Ha Istenben vagyok, akkor oda megyek, ahol Isten ad

Az akaratomban azt gondolom, bőkezű vagyok magamhoz

Az Isten akaratában rácsodálkozok, hogy Isten mennyire bőkezű

Minden gondolata, hogy a gyermekeit boldoggá tegye

Azt gondolnám, hogy az a jó, amit Te adsz elém

És valóban úgy van, de azzal, hogy abban, amit magam küzdhetek, és küzdök ki

Mert tehetem, hogy Tőled veszek, a szívembe nézve, a szívemhez fordulva, veszek ki a kincseidből

Először van a kegyelem

Majd a kegyelemben megerősödve jön az igazi küzdelem az igazságért

Annak nincs értéke, amit tálcán kapok

És ahogyan kiveszek, úgy minden kiteljesedik egésszé

Szeretném megtudni a Szavadban

De csak részt adsz, hogy az egységben megtaláljam az egészet

Az élőkét összeadva, és hozzá adva, amit a szívünkre teszel

Sok nyitott kérdésre ott a válasz a szívünkben

Egyben pecsétet kapva abban a műveidre

Nekünk van a szükségünk Rád, és nem fordítva

A szereteted ösztönöz Téged, hogy elárassz minket felismerésekkel

Az igazi pecsét ott van a szívünkben, a jelenlétedben

Megállva az alázatban, próbát állva a nagytól

A lényeges kérdés az nálunk van, a felvállalásunkban

És a válasz Nálad vár minket, amikor a szívünkbe nézünk

Az ínség meg a segítségünk, hogy el ne hitessen a külsőség

Azt gondolod, hogy könnyű a papjainknak, és beülnek a készbe

Ezzel szemben az van, hogy minden pillanatuk küzdelem

És a nehézségeikre jellemző, hogy az tud megszentelődni, aki megkapja a segítséget

Minden pillanatukban kutatva, hogy kövessenek Téged

Hogy ahol járnak, ott hagyhassanak

Ott hagyhassanak, anélkül, hogy maguk a hiányodat szenvednék

Aki megszólít, az Hozzád közelít, aki megérti a válaszod, az megkapja a közelségedet

A szívében kapja meg a Szentlélek kegyelmében

Akik imádkoznak a papjukért, ők megszentelődnek, és a lelki vezetőjük is megszentelődik

Ő is imádkozik a hívekért, akik az imájában megszentelődnek

Az a teljes kegyelem, amit kiküzdök másnak, és az a teljes kegyelem, amit más imádkozik ki értem

Mert Isten az Ő gyermekeiben szeret, és bennük szeret adni

Ha pedig megelőzi a Kegyelem az imáinkat, abban sánta vagyok, hiszen azt gondolom, az érdemeimért kapom

Holott a Kegyelem adja kegyelemből

Ha kérésben adja, az többé válik, hiszen a gyermekségünkké válik

Ha elgondolom az atya, a papunk küzdelmét könnyűnek, avval leterhelem

Ha megemelem az imámban, több lesz a közreműködésében a kegyelem

Magamnak is az kedvez, ha jobban beborít engem a kegyelem

Olyan nincs, ha adok, akkor nem kapok

Olyan van, ha nem adok, akkor igazából elveszek

Mert a teljeshez magamnak is van egy részem, amit ha beleteszek, teljesedik abban a teljes

Ha mások nem raknak hozzá, nekem is nehezebb, és mennyivel nehezebb az atyának

Ha közösen aduk, ő is többet tud adni

Nem azért adok, hogy kapjak, hanem azért, mert az a szeretetből fakad

Ha felmérem a lelki vezetés nehézségét, avval könnyítek rajta

Egyetlen gondolatom sem zárul le nálam, hanem amilyen, abban gyümölcsözik

Ha pedig gondolsz rám, abban magam is szebb virágokat hozok

Az nagy különbségem, hogy kigondolom a tisztát, vagy kigondolom, és elültetem

Ha azt gondolom, hogy könnyen teszem, máris megvan az alapja, hogy nehézzé tettem magamnak

Hiszen eget döngeti a különbség, amikor felmérem, hogy az a lemondásom magamról

Nem hagytál egyedül minket, hanem arra törekszel, hogy a másikban növekedjünk

Avval leszel nálunk, ha egymásnak adunk

És avval válik könnyűvé, hogy egymásnak adunk

Ha nagyságunkban kérünk, az akaratunk a varázslás, hogy tőlünk eredjen

A gyermeked Tőled kér, hogy Tőled eredjen

A halálomban halált kérek, mást gondolok, de a halált kérem

Az élő életet kér

Egykor nem engedted az angyaloknak, hogy segítsenek a küzdelmedben, a belső küzdelemben, az egyesülésedben az Atyával

Ma meg hozzánk vezeted az angyalokat, hogy kérjük a segítségüket

Magamnak kegyelmeket kérek, és másoknak is kegyelmeket kérek

Ha nehézségem támad, segítséget kérek, ha nehézsége támad a testemnek, segítséget kérek

Az angyalok és szentek olyan mértékben segítenek, amit fel nem foghatok

A győztesek győzelme a kegyelem

Ha parancsolnám magamnak a kegyelmet, még nem élek

Ha kegyelmet kérek, kegyelmet kapok

Nem tétlenül szemlélve, hanem felkínálva magamat a tevékenységre

Amennyire bízom a kegyelemben, olyan mértékben működhet bennem a kegyelem

Az akaratomat ragadom meg, és mindenben azt látom, megvalósul az akarat

A halott akarata a halála, az élő akarata az élete

Ha életet akarok, kérésben járok

Ha a halált akarom, akkor az uralmamban járok

Nem az az akaratom, ami a vágyam, hanem az az út, amit választok

A jószándék még nem akarat, hanem a cselekedete az akarat

Ha nem akarom a gonoszat, és ezért visszatartom magamat a tisztától ugyanúgy, akkor nem vagyok jó semmire

A halál is kitaszít magából, az élet pedig még nem fogadhat magába

Ha a halál is megvet, akkor jogos, hogy megvessenek

Ha tudod az egységet az Atyában, akkor kegyelmeket kérsz, és azokban bővelkedsz

Ha nem emel a kegyelem, azért nem emel, mert más az akaratod

Ugyan várjuk a sült galambot, de csak nem akar erre repülni

A kegyelem arra késztet, minél több kegyelemmel bírjak

Mert minden kegyelem indulópontja, és megérkezése a Szeretet, Aki ölel engem

Nem abban fürödve, aki vagyok, hanem abban, Aki a Kegyelem

Részesedve

Ha betartom a törvényt, akkor az megment a haláltól

És a vezetőm lesz, a belőle fakadó tisztaság

Hogy megtegyem, amit meg kell tennem, az életért

Az életben van az életem, a halálban a halálom van

Az élet Istenben van, és Istenből fakad

A szeretet az élet

De a szeretetet nem látom át, csak a Szeretetben

Hiányosak a fogalmaim, hiszen magamból indulok

Lekötözve a testemben

Ha belépek az életbe, akkor kiszabadulok a testem fogságából

Mindabból, amiért a test test lett

Rabságból szabadulok, de nem ismerem a rabságomat, hiszen az őrzők is rabok

Istenben ismerem fel, és ismerem meg a szabadságot

A törvény felkészít, a Tanítása meg bevezet a szabadságba

Ott kezdődik a szabadságom, amikor adok, amikor örömöt és boldogságot adok, részesedve az örömben

A törvény visszafogja a kezemet a helytelentől, a Szavad meg elindít, hogy tegyem a tisztát, azaz szolgáljak

A halálban egyedül állok, bármennyien állnak mellettem a halottak, maguk is egyedül állnak

Ha szolgálva állok, akit szolgálok, vele egységbe kerülök

Ha valakivel egységbe kerülök, Istenben is egységre kerülök, és kiléptem a szabadságba

Istenbe nem az áldozati állatok vérében kerülök, hanem azokban, akiket szolgálok

És minél kisebben látom meg a szükséget, annál nagyobb lesz az értéke a szolgálatomnak

Ott kezdődik a szolgálatom, hogy ráfigyelek, és meghallgatok

Hogy minden lépésemet nem csak magamban, hanem a másokban is szemlélem

Azt cselekedve másokkal, amit magamnak is kívánok

Kilépve a törvény formájából, belépve a tartalmába

Barátokat fogadva, hűséget tartva

Amit adok, avval mindig arra késztetve, amit adok, azt kapjak

Ha tisztát adok, és amikor tisztát kapok, abban teljesedik ki az Isten országa

És nem adhatok annyit, hogy ne mindig több maradjon nálam, mindig bővelkedve, mindig gazdagodva

Ugyan ha falat rakok, örülök e, ha nem kell ablakot és ajtót raknom?

Örülök, hiszen kevesebb a munkám, a fejemet sem kell törnöm

Ugyan örülök e, ha azt mondják nekem, rakd a falakat közvetlenül a homokra, és ne törődj az alappal

Hogyne örülnék a kevesebb munkának

Így vagyok, amikor arra biztatnak, vétkezzél

Ha háború tör ki, a szörnyűsége sokakat megtérít, eltérít a bűntől

Ha abortuszban vétkezem, a szörnyűsége gyilkol, és mégis csak úgy vagyok, mint aki ott élne az ajtó nélküli szobában, az alap nélküli házban

Ráadásul, aki tiltaná az abortuszt, rá azt kiáltom, bűnös

Ha Isten megérint, akkor vagy a szörnyűségben látom a szörnyűséget, vagy szeretetben szemlélek, kilépve a törvényből, erősítve a törvényt

De szemlélhetném a szörnyűséget a törvényben, szemlélve a törvényt

Közelítve abban a szabadsághoz, használva az ajtót és az ablakot

És ahogy az ajtó és ablak nélküli szobában a gyilkosságot sem gyilkosságnak látom, úgy a gyűlöletet sem gyűlöletnek látom

Padig az Isten törvénye a jó segítőm, az igaz

A sötét szobában még a nap sem ért a delelőre, és már százszor, és ezerszer megsértettem a törvényt

És ha megsértettem a törvényt, akkor a félelem lesz a társam

És hogy letagadjam a félelmet, támadok, gyűlöletet vettem a félelemben

A bűnöm eredménye az újabb bűnök

Hogy nem törődök a lelkem életével, és nem foglalkozok a halálával, mutatja, nem élek

Ha meglátod a bűnt bűnnek, az egy pillanatra megtorpant, ha meglátod azonban a Szeretetet a bűnbánóban, akkor az megállít, akkora a kontraszt

Ha eléd rak az Isten valakit, akiben a szeretete lángol, neked adta, hogy megállj, és alapot építs

Bizonyságát adva annak, nem örül annak, ha a lázadó ember meghal, hanem annak örvend, ha a gonosz, és a lázadó ember megfordul, és arra az útra tér, ahol elnyeri az örök életet

Ha az abortusz, és a szeretetlenség bűneit nem érzed bűnnek, sőt azokat helyesnek tartod, gyökeret verd benned a lázadás szelleme

Ha pedig azokra biztatsz, a halált terjeszted

Ha ajtót, ha ablakot nyitsz, ha alapot építesz, akkor meglátod a bűnt fájdalomnak

Ha szeretetet adsz, akkor szeretetet kapsz, és felismersz az istenfélelemben, azaz a szeretet lángolásában

Mert ott van az istenfélelem, ahol lángol a szeretet

Mindenben azt kutatva, mit mutat a világosság

A szeretet képes ledönteni a legmasszívabb falakat, a sötétség oszlopait

A sötétség oszlopai a vakság

Hogy Veled Hozzád emelkedjek, ahhoz nem elég, hogy azt ne tegyem meg, ami tisztátalan, hanem az a szükségem, hogy megtegyem a tisztát

És hiába törekszem a tisztára, ha amit teszek, abban lehúz magához a tisztátalan

És önmagában az nem elég, hogy megteszem a tisztát, és nem cselekszem a tisztátalant, ha közben nem kereslek, és nem talállak meg Téged

És lehetek bármennyire tiszta, ha nem vagy velem, egy helyben állok

És megvalósul bennem, hogy az elsőkből lesznek az utolsók, amikor majd tapasztalom, hogy az utolsókból lesznek az elsők, amikor megragadnak Téged, magam meg csak várok

Egykor Jézus, mint ember vitte a keresztet az engedelmességben

És most mint Isten várja, hogy vigye a keresztemet, amikor felemelem az engedelmességben

Hogy a sötétségemben tapasztaljalak, amikor mindenben csak magamban bízok, az a hátrányommá válna

Hogy a világosságomban, alázatom befogadásában tapasztaljalak, az természetes

Hogy a Nagyfigyelmeztetésben tapasztallak a sötétségemben, nem, hanem magamat tapasztalom a sötétségemben, úgy ahogy Te látsz engem, ahogyan ténylegesen vagyok

Ha pedig alázatot veszek, és a bocsánatodat kérem, attól kezdve tapasztallak az örömödben

Sorsunk olyan, mint egy fésű, amelyik belemerül a személyiségünkbe, megigazítva minket, hogy formánk legyen

És olyanok vagyunk, mint egy termőföld, amelyik maga is azt szeretné, hogy bőséges termést hozzon

Hogy a felszántott földünkben szeressen a mag, és szárba szökkenjen, bőséges termést ontva

A mag Isten Szava, a bőségesen termő mag, a szívünk talajára hullott

Szemlélődésünk, és elmélkedéseink, és az abból induló cselekedeteink az eke, ami előkészíti a talajunkat az ültetésre

Az ugarba húzz egy barázdát, hints rá magot, és meglátod a különbséget az előkészített, és a zord talaj között

Sorsaink különbözőek, de mi is mind máshol állunk, és szükségünk, hogy az eke beilleszkedjen a barázdájába

Vannak kérdések, amikkel teljesen felesleges foglalkozni, és vannak kérdések, amik bőséges termést hoznak

Ha feláldozom a reggeleimet a Veled kapcsolatra, az nem lesz hiábavaló áldozat

Benne van a lemondás, és benne van a felvállalás

Egyrészt, hogy Tőled kapjak, másrészt, hogy Hozzád lépjek

Ha Hozzád lépek, nem hagysz elmennem üres kézzel

Hogy valaki mástól vegyem azt, ami ott van a kezedben, az nem fogja felszántani a talajomat

Hogy kényelmesen nem tudok hozzád lépni, abban legyél egészen bizonyos

Hogy félig adjak, az nem megy

A talajom kirepedt a keménységtől, és a kiszáradástól

Hiába esik rá az eső, lefolyik róla

Ha feláldozom a reggeleimet, megtudom, nem hiába áldoztam fel azokat

Ha felszántom a talajomat, majd a fagy megeszi a nagyobb rönköket, és olyan porhanyós talaj találkozik a magoddal, amiben a szem az örömét leli

Annál nincs jobban előkészített talaj, mint mikor a gonoszság bőven adja az ínséget

Széttöri a hantjaimat

Nem látszik a tavasz, de amikor beköszönt, minden azonnal virágba borul