Manócska (újszülötteknek és akiknek minden vicc új : 19 éves esőmanóm) a múltkor megkérdezte: ha én nem lennék, akkor Manócska - itt ő persze a valódi nevét mondta - valaki más lenne...? ;o))
Igen, a felvetésed nagyon jó, éppen most dolgozok a kérdésen. A sötétség terjedési sebességének megállapítása után, nekem is ez jutott eszembe először.
Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez lehetséges (igaz egy baj van, sajna nem Te fogod ezt megvalósítani -sőt még én sem), illetve szükségszerű.
A lehetőség-szükségszerűség abban a logikában van, hogy mivel a sötétség terjedési sebessége nagyobb kell legyen a fénynél (emlékeztetőül átmeneti tér-idő pulzálás), ezért antianyag közegben szükségszerűen megfordul a folyamat.
1998-ban megalkotott elméletem szerint a a világmindenség 98%-nak antianyagnak kell lennie (Frutchiner "szétesés-elmélet"-ének cáfolata), tehát a "nagy fényes bum"-nak be kell következnie.
Azzal nagyon sokat segítesz-segítettél, ha szilveszterkor elég sok pezsgőt iszol,-ittál.
Ugyanis a pezsgő ivás rugalmasan sztenderdizálja a kommunikációval létrejött robosztus minőségi indikátorokat, amelyek viszont valós idejű csatlakozási pontokat hoznak létre, és ezek segítik a fény visszaűzését a napba.
öröklünk, éspedig nagyon sokat a régvoltaktól,csak még azt nem tudom, hogy miért csak a mindenrosszat, mikor számunkra minden megvolt minden esélye ama jónak a továbbviteléhez...miért kell helyükre lépnünk?
jéghideg kígyó lágymarván teszteli arcomat
(marna, de a csókja már a sejtjeimbezúzva tapogat)
forró nyelve sziszegi: nem te vagy,
kit porcikámmal ezerfelé zúznék,
hanem a szüléd, kit bizisten ezerré szakitnék,
mert evilágra hozott, őlelkének megnyugvásaként
de negatív eredménynek kell kijönnie, mivel ellentétes irányú a fénysebességgel
Szóval, ha én elég negatív vagyok - és az umlautos át is le tudnám írni végre eccer (az átmenetiség téridejével nincs gondom; erről szól az életem) -, remélhetem, hogy visszaűzöm a fényt a Napba? ;o)) Mesélj még... :)
Az jó... "mással pont ehhez hasonlóval" beszélni... ;P
Királynőmdrága, legalább te csinájj úgy néha, mintha ügyelnél a kössszpontozásra..! ;)))
Ja, mosmegmá szilveszter hajnala van. (El ne felejtsek sms-t küldeni az öcsémnek. :o) Mert apánk gondoskodott őróla is - a családi legendárium szerint: másodlagos örömében, kissé mólésan (ez a szó megvan? ;p) ha már nem születhetett olyan ünnepen, amit a félvilág megül, ahogy arra elsőszülöttje (szerénységem) képes lett -, jól bemondta az anyakönyvvezetőnek, hogy legyen az a pufók, ártatlan csecsemő, szegény, Szilveszter is! :)) Hogy neki is durrogjanak a pezsgők... ha annak a napja van :) )
Ha megkíséreljük szindikálni a prudens paradigmákat és sűríteni a vizionált interoperabilitást, akkor könnyű rájönni, hogy a sötétség terjedési sebessége (Eisteinn tévedett), a súrlódásmentes pilot projektet is figyelembe véve az alábbi egyszerű összefüggéssel fejezhető ki:
m/V*v3*v2
ä = __________
c2=>m1*m2
ä = a sötétség terjedési sebessége.
Ez az extenzív szinergia terjedési sebességével nagyobb a fénysebességnél, de negatív eredménynek kell kijönnie, mivel ellentétes irányú a fénysebességgel, és azért nagyobb annál, mert az átmeneti tér-időnek pulzálnia kell. A szorzó az kb. (a pulzáló közeg anyagától függően) 1,2~1,3 szorosa a fénysebességnek.
A galambom tiszta volt... hófehéren, a hóban. (Ezért jól el is szállt kétnapos álldiga és várdiga után.)
Anyád gyűrűjét meg hordd másként. ;o)
(Alapértelmezett: nekem az apám nincs már meg, rég...)
Ma reggel, ahogy feléledtem, beöltöztem vmi hétköznapi itthoniba. Hites viccelődve szóvá is tette: najá, elmúlt a születésnapja, mosmá lehet lukas a hónalja..! :o) (Pedighát nem lukas volt, csak szakadt, varráson, ami, lássuk be, egy kötött pulóvernél mégiscsak bocsánatos bűn.) Mire viszont öcsém föleszmélt: dehát ez a pulóver az övé volt valamikor! :o) Amire is anyukámmal együtt csóváltunk: nem-nem, az apámé... (Aki 92 óta nincs.) Oldandó a kínos szitut, mondom - viccesen (hi-hi-hi) -, "és már lehet, hogy akkor is turkálva volt!" Mire anyám és öcsém egyszerre: akkor még nem is volt ilyesmi! (Mármint: turkálósdi.) Rövidebb idő alatt lettünk túl az apám megjelent fílingjén - egyikünk sem szerette őt rég, míg élt, de az ilyesmit nem vallja be az ember; mióta nincs, azt szeretjük benne, aki lehetett volna, és tiszteljük is az emlékét (lásd eme pulóversztori) -, mint egy elkóborolt szálat elharap az ember...
DE én - történesen - most is ebben az apám-pulóverben ülök itt.. (Anyámnak, öcsémnek - négy nap után - hirtelenbúcsút mondtam, ahogy kitettek bennünket Manócskával, moziba menést..) Jó meleg, puha, azt a szakadást meg majd bevarrom rajta, ha zavar...
Sztem egy anya-gyűrűvel is lehet hason lovasan bánni... :) Szeresd meg először is a gyűrűt, magát. Mint ártatlan, semmiről semmit sem tehető jelképet. (Mábocs, de ez alapból tutibb szimbóleum - helyzeti előny ;) - , mint egy lukaspulóver! ;p) )
Azt szeresd meg benne, amit megenged. Simogattál már sündisznót? Ha még nem, hagyd a gyűrű-projektet addig, míg ezt nem próbálod ki. Összegömbölyödik a tenyered alatt, de odébb se akar menni - annyira fél. Tőled. És ahogy áll, és - szerinted - hagyja magát simogatni (pedig csak tőled retteg!) - és a kezed végigsiklik a tüskeháton, rájössz, .... a nemtommire... ;o) Majlátod... :) (vagynem)
Kicsiangyal... én mindenekelőtt jóóól megnézném azokat, akik engem (téged) a Pokolba kívánnak... Csak a miheztartás végett. Végül es, láblógatva-unatkozva onnan a mennyekből, csak kéne néha vmi izgalom. Én legalábbis úgy tudom, az égben sehol egy csőtörés, de tán még szivárgás se, tökhepi minden. Életfogytiglan, permanensen! :o)) Szóval: dögunalom... ;p Bízzunk hát ellenségeinkben: pillanatnyi gonoszságaikkal (potenciális szenvdéseikkel) alant végnélküli mozizással szolgálnak majd. (Én a túlsózott popkornot szeretem - testtelenül remélhetőleg nem jáccik már majd ennek életellenes hatása -, kísérőként megelégszem bármivel, amiben sokbuborék van! ;o)) )
Engem csak a bevásárlókocsik szeretnek a csapon kívül, no meg a csúszdák csavarjai. Akarom mondani, utóbbiak már egy ideje nem, legalábbis, amióta nem szoktam csúszdázni, biztosan;P Ó, és ezeken kívül a legtöbb fém polc. Nem szeretném tudni, milyen mulatságos látvány lehetek, mikor hozzáérek a teszkóban a kocsihoz, vagy a polchoz, és néha még ugrom is egyet.:D DE...ha te mondod, egyszer csak elmúlik. Bár nem zavar túlságosan.:) Engem régebben valamiért csak a Pokolban tudtak elképzelni, így nem aggódom ezen sokat.
