"Nna, adtam időt, akkor megtennéd, hogy néhány nyakatekert mondatban összefoglalnád a választ például az 1. kérdésre,
Miért nem esik bele az elektronhéj az atommagba?"
Mert NINCSEN ELEKTRONHÉJ.
Az elektron nem klasszikusfizikai test, mondjuk egy apró golyócska, ami az atommag körül bolygóként kering. A "beleesés" lehetősége ugyanis ebben a klasszikusfizikai modellben merül fel.
Az elektron egy hullám-részecske kettős természetű kavntumfizikai objektum, ami az atommag pozitív töltése okozta potenciálgödörben egy térbeli ÁLLÓHULLÁM mintázatot vesz fel. Amit az atomfizika hőskorában - mondjuk a Bohr-féle atommodellben - "pályáknak" vagy "héjaknak" képzeltek, azok valójában a hullámként viselkedő elektron különféle gerjesztési szintű állóhullám mintázatai. Ezt írja le matematikailag a Schrödinger egyenlet:
Érdekesség, hogy az s1 "héj" esetében az elektron megtalálási valószínűsége éppen az atommagban és közvetlen környezetében a legmagasabb.
dezoximoronA pályáján keringő Föld mindig a Nap felé zuhan.
Ez csaknem így van és attól függ pontosan mekkora a gravitonsugárzás sebessége, ami becslésem szerint kb 1 Mc. A 8 perccel korábbi pozícióhoz biztosan nem tart, mert a gravitációs hatás NEM fénysebességű hanem sokkal nagyobb. A gravitációs hatás terjedési sebességének pontosabb megállapítása még várat magára.
Az 1 millió c sebességet alapul véve így az irányeltérés mindössze fél millisec lenne.
"8. A pályáján keringő Föld mindig a Nap felé zuhan. Persze közben a Nap is elmozdul, tehát a Föld egy olyan fiktív pont irányába zuhan, ahol a Nap 8 perccel korábban volt. Ugyanis a Nap is kering, sőt a galaxisok is mozognak..."
Semmi jó nem sül ki abból, hogy ha a Newtoni-gravitációmodellt (végtelen sebességű hatás, kinematikai mozgás) összekutyulja valaki az Einsteini általános relativitással (fénysebességű hatás, görbült téridő.)
"pályáján keringő Föld mindig a Nap felé zuhan"-> Newtoni modell
"ahol a Nap 8 perccel korábban volt." -> Einsteini modell
Ha külön-külön a két modell keretein belül írod le a jelenséget, akkor nincsen semmiféle probléma (eltekintve a Merkúr perihélium-vándorlásának a sebességétől, amit a Newtoni modell hibásan számol).
8. A pályáján keringő Föld mindig a Nap felé zuhan. Persze közben a Nap is elmozdul, tehát a Föld egy olyan fiktív pont irányába zuhan, ahol a Nap 8 perccel korábban volt. Ugyanis a Nap is kering, sőt a galaxisok is mozognak...
"Van itt néhány kérdés amire nagyon egyszerű válaszokat is lehet adni."
A nagyon egyszerű válasz az összes kérdésedre: Meg kell tanulni a fizikát. Abban az összes "problémádra" matematikailag kielégítő, és bizonyítékokkal ellenőrzött válasz van.
Van itt néhány kérdés amire nagyon egyszerű válaszokat is lehet adni. Na persze a nyakatekert válaszokat itt mindenki jobban szereti, eltekintve attól amire senki sem tudja a választ:
Az erő sötét oldalát csak ketten uralják, a fő gonosz és a tanítványa. A fényes oldalon a galaxis összes Jedi lovagja „erőlködik”, de még Yoda is kevés hozzá. :-)))
Szerintem se, mert a semmi nem létező valami. Ha egy távolság növekedik, akkor az valamibe növekedik, amitől távolságot vesz el, vagyis csökkenti azt a valamit.
Amennyiben az univerzum egy teljesen zárt rendszer, akkor energetikailag nullaszaldós, se veszteség, se haszon. Ha viszont nyílt rendszer, mert a semmibe tágul, akkor abból mi a haszon? Nem lesz tőle több, csak egyre hígabb. Amíg a forrásé a dominancia, addig tágulhat, amint átveszi a nyelő a nyerő pozíciót, zsugorodni fog. Egészen addig, amíg a szűkség „törvényt bont”, és újra a forrás lesz a nyerő. :)
Az igazán tisztességes világegyetem pedig nem csak lassulva, meg gyorsulva tágul, hanem ugyanígy zsugorodik is, mindig az aktuális nézőpontbeli megfigyelőjének.;-)
En is igy kepzeltem. De a gyorsulvatagulok egy olyan izwt prodikaltak ami kb tiz kilometeres sebesseggel tagul 20/ kilometeres hiba mellet igyhogycakar lassulva is tafulhatnank. Mielott gyorsulva tagulnanak legalabb vegezzenek el pontosabb mereseket.
A kozmológiai vöröseltolódásban nem az indulási vagy az érkezési sebesség a döntő, hanem azt folyamatosan szedi össze az egész útja során. A mért eltolódások értelmezéséhez, ezért ismerni kell a tágulási függvényt is, de a különböző távolságú források jelenleg ismert eltolódási adatait csak olyan függvény feltételezésével lehet egymással koherensen magyarázni, ami kezdetben egy a0,t2/3 szerű hatványfüggvény szerint lassult a "t" idő szerint, de 6-7 milliárd éve fokozatosan átment egy b0.et/T szerű exponenciálisan gyorsuló függvénybe.
En kapasbol azt mondom hogy minel tavolabb van egy galaxis es minel regebbi annal gyorsabban tagul, mivel mindenkeppen a kezdetben volt a legnagyobb a tagulasi sebesseg, es azota a hagyomanyos tudas szerint lassul, a gyorstagulas szerint meg gyorsul. En egy primitiv fizikahoz ertovagyok, es eddig meg senki se mondta meg pl hogy a tiz milliard evvel ezelott indult es most ideert fenysugar voroseltolodasabol most epp a tz milliard evvel ezelotti tavolodasi sebesseget merjuk vagy a most aktualisat, esetlegvalamit a ketto kozott. Pedig ez manapsag egy olyan egyszeru dolog ami partiz milliard dollaros kiserletekkel vidaman ellenorizheto.
Ez így nem jó. Különben meg kihasználhatjuk, a információterjedési sebességkorlátot. Több galaxist figyelünk kb. most. Mindegyik más időszakra mond valamit a tágulásról, mert más távolságra vannak tőlünk. És ebből rögtön kirajzolódik a világegyetem tágulási üteme a galaxisok teljes korszakára.
Egy primitiv modszer a gyorsulva vagy lassulvavtagulo vilagegyetem megmeresere. Megmerjuk most a tagulast, aztan varunk egy milliard evet es megmerjuk ujra, persze ugyanazokon agalaxisokon. Aztan majd eldontjuk hogy gyorsulva tagulunk a vegtelenig, vagy visszaterhetunk a kezdopontba es kezdhetunk mindent ujra. Ehhez tan 15-25 milliard evet tan varni kell, de turelmesek vagyunk:-)
Azt még nem találták ki, hogy egyetlen mező invariáns legyen. (Márpedig ha nem invariáns, akkor a közeghez képest lehetne sebességet mérni.) Matematikai szigorúsággal kellene bebizonyítani, hogy egyetlen mező nem elegendő.
Ez az egész kovariáns deriválásos meg Higgs-féle tömegadós módszer egyébként semmi más, mint egy tömörítő eljárás. Az kell csak hozzá, hogy a (kibontott) teljes kép alkalmas legyen egy tömörebb felírásra, amelyben a kibontást elvégzi néhány jól felírt matematikai művelet a néhány megfelelő struktúrájú objektumból.
Nyilván, amit akarsz, nem fog menni, mert annál azért színesebb a valóságkép, minthogy egyetlen egyszerű mezővel fel lehessen írni.
Behozza a kovariáns deriváltat, amivel másik mező(ke)t csatol hozzá.
Ezzel tulajdonképpen meg is van oldva, hogy két mező hogyan csatolódik egymáshoz.
Itt akár hátra is dőlhetnék. De nem. Nekem más elképzelésem van.
Természetesen egy "közvetítő" mező több különböző mezőhöz is csatolódhat, és ezen keresztül az egymással közvetlenül nem csatolt mezők között is lehetséges áthallás.
Viszont nekem az a rögeszmém, hogy csak egyetlen fundamentális mező létezik.
Ez pedig probléma a jelenlegi modellek szerint, mert a kovariáns deriválthoz kell egy másik mező is.
Azt "kellene" kiötleni, hogy egyetlen mezővel az önkölcsönhatás hogyan lenne leírható.
Vegyük példának a tenger hullámait. Van a víz, ami hullámzik.
Sajnos ez is rossz példa, mert a víz hullámai csatolva vannak a gravitációs mezőhöz.
