Nem a kondenzorból jön, hanem a centrálás miatt egyik oldalról kissé erősebb a megvilágítás. Mivel a PPM kékesen fluoreszkál, gondolom ez a kék fény jobban látszik az erősebben megvilágított oldalon.
A kondenzor az Lu-n volt és ahhoz nincs centrálható kondenzortartóm. Vagyis ugyan centrálható a tartó, de csak hernyócsavarokkal és mindegyik kondenzor-objektív kombinációhoz nincs kedvem utánállítani.
Az Nf-en viszont a hozzávaló centrálható tartóba egy kis trükkel be tudom tenni és használni is: az eredeti hüvelyből kicsavarom a fejet és a talpába tekerem (jugyanaz a menet fut végig benne). Így hülyén néz ki, de a centrálható tartóba felülről belemegy (pontosabban a tartóba helyezett 37 mm-es szűkítőbe) és felér az asztalig.
Mit zavar ez téged? Úgy használhatatlan volt, így meg jól működik. Nekem nem múzeumba kell a kondenzor, ha megvettem használni szeretném. Egyébként se látszik, mert belül van a ragasztás.
"Továbbá az üvegtestet a peremhez ragasztottam rugalmas epoxival"
Fujjj.
A Balatonon nagy divat, hogy a híres régi fahajókat úgy újítják fel, hogy kívül-belül rálaminálnak üvegszálas epoxit(*). És még büszkék is rá, hogy milyen szépen felújították. Pedig nem. Onnantól kezdve a hajó javíthatatlan(**). Egyszerűen megsemmisítenek így pótolhatatlan műemlékeket.
(*) Egy fahajó palánkozását megcsinálni egy nagyon komoly szakma, talán senki se ért hozzá Magyarországon, megtanulni pedig lusta mindenki. Ráadásul egy fahajó egy picit mindenképpen ereszt, merni kell belőle a vizet, ami kellemetlen; a mindentmegtehetek újgazdagéknak (legalábbis Magyarországon) felesleges teher.
(**) Valójában nem is ugyanaz a hajó, hanem inkább az eredetit mint sémát felhasználva egy új hajót csináltak. A fa eredeti funkciója mint tartószerkezet megszűnik, a szendvicsszerkezetű műanyag lesz a teherhordó elem.
Tegnap beszélgettünk Alpárral, hogy az 1934-es Zeiss katalógus szerint a paraboloid kondenzor maximum 0,85-ös NA-jú objektívekhez használható. Mivel határozottan arra emlékszem, hogy működött nekem a 40/0,95-ös objektívvel, tettem ismét egy próbát:
40/0,95 apokromát, Zeiss (háború előtti) kardioid kondenzor, Mf Projektiv K 4:1. Kovamoszatok a Balatonból PPM-be ágyazva. A kondenzor olajjal immergálva.
Tehát több dizájn létezik ezek szerint a paraboloid kondenzorból is, ez például határozottan használható még 0,95 NA-nál is.
Annyi a saját modifikáció, hogy a sérült ezüstözést leoldottam és most teljes visszaverődés módban működik. Továbbá az üvegtestet a peremhez ragasztottam rugalmas epoxival, mert az eredeti módon foglalva lassan beszivárog némi kis olaj a foglalat és az üvegtest között. Ez okozhatta egyébként az eredeti foncsorozás felhólyagzását.
Személyes GT kedvencem talán ez (szakszöveg fordítása Japánból):
Anto, felett Koshihen van nagykereskedelmi körben, szűkül előre szélesség, mint az eredeti, vetemedik sekély, kis Feng. Szféra, gabonát a hanga és bors, állva kissé bőr áramlását, per Chinie adja Chikei őszinteség. Az emberek Haven forrás zavar szemében egymást a derék nyílás, a szem és a paprika kissé egymáshoz, mint a fenti egyenes vágáshoz meg, egy kis forrásban az egész, folyó homok, hogy Kinsuji. Hat kis kör, hát azt csak söpört.
Ha már ez szóba került, azt mindenki tudja, hogy Vespasian mondta a fiának, amikor az számon kérte rajta, hogy már a budikat is megadóztatja.
De azt csak pár éve tudtam meg, hogy mi értelme van az egésznek.
A kutya nem szart volna a vécébe, a fizetni kellett volna érte. De nem is kellett. Hanem a vizelet volt keresett árucikk, mert azzal cserezték a bőröket. Annak a kiszivornyázásáért kellett fizetni.
Aquila non captat muscas. - A sasnem rögzítia legyeket. Nulla dies sine linea - Nincsnap anélkül, hogysor Cave canem - Vigyázni kell, merta kutya De gustibus non est disputandum - Nincsvitábankörülbelülízek Pecunia non olet. - A pénznem szaga.
És
Penis bonus pax in domus - Péniszbéke a házban
de
Penis bonus, pax in domus - Vásárlás jó,béke a házban
Az angol verzió már ügyesebben beletrafál:
Aquila non captat muscas. - The eagle does not capture flies. Nulla dies sine linea - There is nodaywithout aline Cave canem - Beware of the dog De gustibus non est disputandum - There is no disputing about tastes Pecunia non olet. - Money does not stink.
Bár a családi békéről szóló régi bölcsesség az angol verzión is kifog...
Biztosat nem tudok, de az Ergaval az egyetlen, aminek nem az asztala mozog élességállításkor, mégpedig azért, hogy legyen egy tipus, amihez könnyedén illeszthető mikrosebészeti készülék.
Ez segíthet valamiféle utaláshoz az erga- előtét kapcsán?
a latin erga- a
- szemben
- irányában
- iránt
jelentést hozza
Az "ampli-" latinul a "bővítés" jelentést hozza, ehhez pedig asszem nem kell semmit hozzátenni. A legsokoldalúbban bővíthető tipus a családból.
Ennyi höblöcöt akkor se vagyok képes végigolvasni, ha kipihent vagyok, szóvel lehet elsiklok a lényeg felett, de 2 dolgot kiemelnék:
"The objectives used on the universal microscope are a 1.12 dry lens, a 1.16 water immersion, a 1.18 oil immersion, and a 1.25 oil immersion."
És ezekkel csinál több ezerszeres nagyítást?
"In reality, it is not the bacteria themselves that produce the disease, but we believe it is the chemical constituents of these micro-organisms enacting upon the unbalanced cell metabolism of the human body that in actuality produce the disease. We also believe if the metabolism of the human body is perfectly balanced or poised, it is susceptible to no disease."
Az áltudományos kuruzslás egyik sarokkövének számító állítást olvashatjuk itt hölgyeim és uraim!
Ez nagyon furcsa, elég kamugyanús. Sose hallottam még róla és a leírt extrém nagy nagyítások (meg a mellékelt képek) minimum óvatosságra intenek. Valamint azok a megállapítások, miszerint minden kórokozónak jellemző frekvenciája lenne...
Ennyiért jó üzlet (volt), akár egy gyereknek is, játszani. Kár, hogy úgy tűnik, egy elég nagy nagyítású objektív van hozzá. A kisebb nagyítás hasznosabb lenne, főleg, hogy ezeknek a vékonytubusos sztereóknak elég pici a látómezeje.
Az ígért polarizációs képek a bőrdarabról. Festetlen minta kanada balzsamba ágyazva. Zeiss Jena Nf + pol feltét (alátét), Apochromat 6,3x/0,2 + MF-Projektív K2,5:1. Az első kép polarizáció nélkül, a többi pedig polarizációban különböző állású analizátorral, a párhuzamostól a keresztezettig:
Ezek pedig 1λ-s segédlemezzel, annak különböző állásában. Nagyon hasznos, hogy a Zeiss Pol feltétekben el lehet forgatni a segédlemezt. Nem tudom más gyáraknál miért fordul csak elvétve elő ez a lehetőség (és a Zeiss is leszokott róla valamiért az újabb modelleken):
Ez pedig Apochromat 16x/0,4-gyel:
Próbálkoztam focus-stacking-gel is, de nem igazán lett jó:
A világos életlen részek halo-ként megjelennek. Ezt nem egyszerű elkerülni. Van rá egy dekonvolúciós technika, amit a konfokális lézer mikroszkópokon használnak. Lehetne sima fokus-stackeléshes is használni, ha az egyes képek eltolásairól pontos információ van. Előbb utóbb fogok egy próbát tenni vele.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a Zeiss 6.3x objektívvel kapcsolatos tanácsait.
A leírtak alapján egy ehhez az objektívhez illesztett tubuslencse lenne számomra a megoldás.
De ha esetleg van valaki, aki tudná használni ezt az objektívet és tudna cserébe adni olyan kis nagyítású objektívet amihez nem kell kompenzáció, annak jobban örülnék.
Ezzel a konfigurációval szerintem az baj, hogy most meg a kompenzációs okulár hiányzik.
Bogarak fotózásához ajánlom az 5x-ös ill. 10x-es PZO Achomatokat. Fillérekért hozzá lehet jutni. Nem kompenzációs okulár kell hozzá, úgyhogy lehet vele okulár nélkül fotózni. Elég jó a minősége. Nem plan, de úgyis elég ritka a teljesen lapos bogár. A neten lehet látni egészen elképesztően jó focus stackelt bogárfotókat, amiket ezzel csináltak.
A korábbi plánakromátokhoz kompenzációs tubuslencse kell (negatív színnagyításhibával) hogy az objektív ellenkező hibáját kijavítsa. A tele azért nem jó, mert önmagában is korrigált. Egy CF-250-es objektív kellene vagy a Gábor által ajánlott tubuslencse.
Köszönöm a tanácsot, ez most nem a Meoptával készült, bár készülhetett volna azzal is, tubuslencse nem volt a fényútban.
Tubuslencsés készülékem nincs, de próbáltam végtelenre állított objektívvel:
Sajnos az eredmények ezzel sem nagyon biztatóak.
Akkor ilyen összeállításban ennyit tud ez az objektív. Bogarak fotózásához gondoltam használni és a meglévő mikroszkóp objektíveim közül ennek volt a legnagyobb a tárgytávolsága, ami itt előny lett volna.
Végül Süsünek ajánlom ezt. Egyszerű, így a felsőmegvilágítású mikroszkópizáláshoz szokott eltompult érzékeit nem teszi próbára. Valamint szintén nem szürke:
Ha a Meoptádba tetted, akkor könnyen lehet, hogy az optika amúgy jó, csak épp hiányzik a tubuslencse a rendszerből. Ez ugyanis egy végtelenes objektív, a Meopta meg fix tubushosszra tervezett objektíveket használ.
Készítettem pár tesztképet ezzel az objektívvel, de nem nagyon biztatóak az eredmények.
Okulár nélkül, csak az objektívvel készült, vágatlan, teljes képek.
MF-Projektivvel (K3.2:1) készült felvétel.
Az élesség még a középpontban sem valami jó, és a színtorzítás is nagy.
Itt egy kontrollfelvétel egy névtelen kínai 4x-es planachromattal:
Elnézést a megvilágítás egyenetlenségéért, itt arra nem nagyon ügyeltem, de az élesség és a színtorzításbeli különbség jól látszik.
Mivel nem egy nagy értékű objektív, így nem tudom, hogy érdemes-e javíttatnom és nem is tudom, hogy ki foglalkozik ilyenekkel.
Szétszedni én is szét tudnám, csak nem tudom, hogy meg tudnám-e javítani, mert mikroszkóp objektívet még sosem szereltem szét és főleg nem raktam össze.
Ha esetleg tudna valaki tanácsot adni, hogy mit lehetne ezzel az objektívvel kezdeni, azt megköszönném.
A szerencsétlen koincidencia ellenére ez az egyesület igenis fontos szerepet játszott a jénai gyár életében.
A ő feladatuk volt a gitt felhasználásra kész állapotban tartása, amit pedig az alumínium öntvényeken a silány öntéstechnológia folytán gyakran megjelenő hiátusok és felületi egyenetlenségek kijavítására használtak festés előtt. De állítólag teljes mikroszkópot is képesek voltak készíteni ebből az anyagból.
Gyakorlatilag három lehetséges megoldás említenek sűrűn, pont azt a hármat, ami itt elhangzott.
A hűtést, amit sokkal-sokkal hosszabb ideig kell csinálni, mint ahogy én megpróbáltam tegnap.
A CO2-t, amit azért kissé zavarosan írnak le, de hatékonynak tartják. Volt ahol "tömény" CO2-t használtak, volt ahol a 20-30%-os hígítást ajánlották.
Szerves vegyületek. Az etil-acetátot is említették, mint az éter sokkal biztonságosabb alternatíváját. Mondjuk ezzel az a gond, hogy az etil-acetátot kimondottan ölésre is használják a rovartanászok által oly kedvelt "ölőüvegekben", így gondolom elég necces a megfelelő adagolás elérése ebben az esetben is.
A keresés legviccesebb eredménye egyébként az volt, hogy mivel már gyógyítanak is rovarokat (pl. nagy pókokat, stb.) leírták, hogy néha nagyon-nagyon hosszú idő után ébrednek fel az altatásból, ezért, ha egy alany nem tér magához, tegyük félre oxigén dús temperált környezetbe és csak akkor higgyük el róla, hogy tényleg halott, ha már beáll a hullamerevség (már ha ez értelmezhető az adott fajnál), vagy már bomlani kezd.
Igen. Ezen a néven ismertem én is korábban a nagymamám szerette nagyon, aztán már hosszú évtizedek óta nem volt a látókörömben ,így magyarázható a tájékozatlanságom a létezéséről.
Sokféle összetételben és név alatt gyártották ,meghatározott mennyiségű etil-acetát tartalom mellett.
Segítséget szeretnék kérni tárgyi felajánlás képében egy titkos projektem teljessé tételéhez.
Szükségem lenne egy ilyen plakettre:
A táblácska jobb oldalán lévő felirat szövegezése, minősége nem érdekes, csak a CZJ logó legyen szép, a fémlap maga pedig ne legyen szuvas, penészes. Van ebből szélesebb verzió is, az is tökéletes lenne.
A postaköltség megtérítésén túl cserébe valami preparátumot, vagy házilekvárt / befőttet tudok felajánlani, esetleg az első tízben szerepelhet a felajánló az emlékirataim köszönetnyilvánító záradékában.
Pontosan az fog történni, ha a hűtő egy melegebb pontjára teszed, mint egy hideg őszi reggelen. Kisüt a nap, oszt jó lesz. Ne melegvérűként gondolkozz.
Nem, az aceton dimetil-keton, más típusú szerves vegyület. De ezt is, azt is használnak körömlakklemosónak. Régebben zömében acetont, mostanában etil-acetátot. Ha olyan a lemosó szaga, mint a Technokol Rapidé, akkor zömében etil-acetátot tartalmaz. A Technokol szipuzása is ezen alapszik (mármint hogy kábít az etil-acetát).
Az etil-acetát (körömlakk-lemosó) gőzével is kábíthatók a rovarok, csak vigyázni kell a dózissal. Ha túl hosszú ideig tart a kábítás, akkor már nem ébrednek fel (igaz, hogy ekkor fotózni lehet akármilyen lassan). Viszont az etil-acetát hatása hosszabb ideig tart, mint a hűtésé.
Amúgy szerintem most ez az eszméletlen kánikula sem igazán segít, hiszen, ha nem valami 20 fokra kondicionált szobában próbálsz fotózni, akkor viszonylag hamar visszamelegszenek a jószágok.
Én nem próbáltam, de nem is vitatkoztam. Különösen nem "csak" vitatkoztam.
Hanem elmondtam, hogy mit láttam profi rovarászoknál. Gondoltam, ha a lehűtés nem jön be, ez még jól jöhet másoknak.
Egyébként meg örömmel várom a focus-stackelt élőrovar-képeidet, (meg Jeff-ét is természetesen!)
Ha lehűtve, akkor lehűtve, ha CO2-ozva, akkorúgy.
Még annyit tennék hozzá (Feri, te ne olvasd) - hogy fotózáshoz elég rendesen meg is kell világítani a dögöt, ami sietteti a "kiolvadást". A vakuzás erre megoldás lehet.
A kép tárgyát a mosogatóból mentettem és a fotó session után élve elengedtem.
Sokat nehezített, hogy az alany azaz a fotómodell folyamatosan gyalogolt, így stackelt kép készítésére esélyem sem volt.
A rovart egy nagy méretű vastag vájt tárgylemezre helyeztem és két fedőlemezzel akadályoztam meg a "szökést". A kép a rovar hasa felől készült, mert persze megfordult és fejjel lefelé lógott a fedőlemezen. Középen a barna vonal a szívó szájszerv, amit csak stackeléssel tudtam volna élesen megörökíteni.
30 Euróból az önköltség sem fog kijönni ha beleszámolod az időt amíg mész utána - tárgyalsz, anyagot veszel, szükség esetén hő- és felület kezeltetsz, reklamálsz, stb.
Egy jó szerszámért ez egyáltalán nem irreális ár, távolról sem. (Kiváltképp a német gépóradíjak mellett nem.)
Auchanban meg Tescoban szokott (volt?) lenni nemtartós elem. Abban az elektrolit nem KOH mint az alkáliban, hanem NH4Cl vagy hasonló és az anód cinkhüvely. Az alkáli is cinkelem, csak ott az acélhüvely nem elektród, az csak kivezeti a KOH-ban eloszlatott cinkpor potenciálját.
Ez igaz, de a formalin rákkeltő. Arra nincs adat, ez hogy viszonyul a bikromáthoz.
Köszöni szépen jól: Navasin-rögzítőnek hívják a formalin-bikromát rögzítőt, kromoszómákra állítólag kitűnő. De egymással elég gyorsan elreagálnak és mindig frissen kell készíteni.
Mindkét anyag potenciálisan a DNS módosításával képes mutációt előidézni. De nem világos, hogy a hatásuk összeadódik, kivonódik, esetleg vektoriálisan szorzódik.
A formalin egyébként olyan szempontból kockázatosabb, hogy erősen párolog míg a bikromát nem. Óvatosan és kis mennyiségben használva nem kell egyiktől se félni.
Ajánlok egy olyan rögzítőt, ami nem különösebben mérgező és könnyen hozzájuthatsz: Betadine oldat. A jód nagyon hatásos mikrobiocid. Ha sötétebb teaszínűre hígítod vízzel, akkor egész jó rögzítő, csak ha elbomlik (elmegy a színe) megszűnik a tartósító hatása. Úgy értem folyadékban utána már megpenészedhet a minta. Ha közben lefeded akkor nem.
1-2% cink-acetátot adva az oldathoz a tartósító hatás megmarad. Én így tárolom a tavalyi balatoni kovamoszatmintát amiben a szép kerek Pleurosirák vannak. Szerintem cink-acetátot gyógyszertárban lehet kapni de ha nem akkor használt elem cinkhüvelyének ecetes oldásával előállíthatsz magad is. Legalább a kristályosodást is nézheted mikroszkóppal.
Kössz srácok, akkor: táp, tekergetős vacak, LED. Meg szabadidő.
Nincs mit. Szabadidőből tudnál adni kicsit? Jól jönne.
Más: a fénykábel beszerzési helyéről és áráról (akár privátban) lehetne-e valamit megtudni? Múltkor rendeltem valamit amit fénykábelnek hirdettek de csak kreatív dobozba való alkatrésznek vált be.
(Ezeknek a tápoknak nincs külön áramkorlát módja, egyszerre be lehet állítani a max. feszültséget is és a max áramot is. Sőt, a DSP300X sorozatnál a max. teljesítményt is.)
Igen, igazából ezeknél az áramkorlát mód is feszültségkorlát mód, csak beállíthatod meddig mehet el a feszültség. Ugyanis alapból Li-ion töltőnek árulják. CC módban a feszültséget a beállított áramerősség eléréséhez folyton hozzáigazítja. De a specifikációban a CC-hez Uforward+2 V kell.
"Áramkorlát módban általában a kimenő maximális feszültség + 2 V egyenáram kell."
(Ezeknek a tápoknak nincs külön áramkorlát módja, egyszerre be lehet állítani a max. feszültséget is és a max áramot is. Sőt, a DSP300X sorozatnál a max. teljesítményt is.)
A Cree XLamp XM-L T4/5/6 LED-eknél a doksi szerint a max. feszültség (3A áram mellett) 3.3-3.4V.
Vagyis pl. egy 5V-os táp kevés lesz (3.4+2=5.4), a 6V már jó, de biztosabb egy 12V-os táppal harcba indulni.
Ez igaz, de a formalin rákkeltő. Arra nincs adat, ez hogy viszonyul a bikromáthoz.
Adat nincs, de az egyiket literszám kapod papír nélkül, a másikat meg nem :)
Bármivel lehet keverni szerintem, de a festés után célszerű kimosni a felesleges festéket, hogy differenciáltabb legyen a festés. Már amikor meg lehet ezt tenni.
A Saffraninnal miért működik amúgy a dolog akkor kimosás nélkül?
"- érdemes az ilyesmit 1-2 napig formalinban fürdetni, kimosni, és csak aztán beágyazni"
Ez igaz, de a formalin rákkeltő. Arra nincs adat, ez hogy viszonyul a bikromáthoz.
Egyébként a PVA-G is meg a festék is fixál valamennyire.
"- holtverseny esetére érdemes tartalékolni több díjat"
Ebből sajnos csak egy volt készleten.
"- PVAG-t csak safraninnal lehet előre keverni vajon? Annyi féle festék van még!"
Bármivel lehet keverni szerintem, de a festés után célszerű kimosni a felesleges festéket, hogy differenciáltabb legyen a festés. Már amikor meg lehet ezt tenni.
Olyannal próbálkoztam, hogy rézszulfáttal keverem a PVA-G-t, mert az Levente szerint szépen megőrzi a klorofill zöldjét. Az a baj, hogy a rézszulfát a PVA-G-ben levő bóraxhoz hasonlóan polimerizálja a PVA-t, így ha még hozzáadsz (szinte bármilyen keveset), akkor használhatatlan takony lesz belőle. Szóval csökkenteni kéne a bóraxot (vagy elhagyni) az eredeti receptben, de ez annyi kísérletezést igényelne, hogy inkább feladtam.
A LED-ek teljesítményénél némileg jó, ha nagyobb a táp teljesítménye (a konverteren is van veszteség). Ha nem hajtod meg bikában, akkor a 10 W-os is jó a XLamp-XM-L/L2 LED-ekhez.
Áramkorlát módban általában a kimenő maximális feszültség + 2 V egyenáram kell. Van olyan táp, ami váltóáramról is megy (az már a diódát tartalmazza), sőt létezik 230 V-os is, de ez a kicsi nem olyan. Van egy csomó régi adapterem dugaszvéggel, a 8-14 V-osokat használom bár már a 6 V-os is jó lenne.
Csak annyi kell, hogy a bemeneti feszültség nagyobb legyen, mint a kimeneti. Vagy 0.5V vagy 2V kell legyen a minimális differencia. A dugasztáp jó, ha elég a valamivel nagyobb teljesítménye, mint a LED-é. Én egy hagyományos 12V-os trafóról üzemelem, amit egy (Graetz-zel) egyenirányítok, plusz még egy párhuzamosan kötött kondenzátorral simítom. Azért ezzel, mert ott volt készen.
Védőellenállás nem kell, pont az a lényege ennek, hogy a kimeneti áramot (is) tudod szabályozni (a LED-et fix árammal kell meghajtani). A LED-ek leírásában megtalálod, hogy max. mekkora áramot visel el.
Mi kell pontosan egy ilyen cucc működtetéséhez? Fogok egy 220-as dugasztápot, rákötöm erre a kínai kijelzős nyavajára, és egyből ráköthetem a LED-et? Vagy kell még elé védőellenállás?
Ha jól értem, 6-40 V között bárhol lehet a tápfeszültség, de hány mAh-ás kell hogy legyen legalább?
Nem elég, hogy lavórszám halmozod a kondenzorokat, gyűjtöd a fekete CZJ mikroszkópokat, de még Homo erectust is tartasz, hogy mintát szolgáltassanak a számodra. Én, megmondom őszintén, szintén nagy kacatfelhalmozó vagyok, de tartós élő mintaforrásnak csak egy 40 literes kis akváriumot tartok fenn. Na de egy komplett ősember, nos, ez komoly infrastruktúrát és elkötelezettséget jelent, gratulálok, le a kalappal!
Bocsánat, de egy fél szekérderék vizsgalapot kell kijavítanom és tegnap mikor már nagyon meguntam szórakoztam a lupeobjektívvel. Nagyon érdekes dolgokat találtam.
Például hosszabb gyújtótávolságú lencséket használtam kondenzor gyanánt a lupekondenzoromnál. Ezek között volt akromatikus és egyszerű lencse is. A látótér egyenletes kivilágítását már 5 cm fókusz felett el lehet diffúzor nélkül érni 2:1 leképezési arányhoz. Természetesen hosszabb kihuzattal könnyebb egyenletes megvilágítást megvalósítani a kisebb látószög miatt.
És még egy érdekes dologra rájöttem: ha leveszem a pankratikus fejről a lupekondenzort, akkor csak a pankratikus alátéttel is ki tudom világítani az egész látómezőt! Játszani kell az apertúraállító gyűrűvel és a magasságállítással. Valószínűleg a segédlencsés kondenzorhoz hasonló sugármenet lép fel ilyenkor.
Natehát a megoldás: homo erectus levedlett kültakarója,
toluidinkékkel festve, öblítve, majd tiszta PVA-G-be beágyazva.
A kép Apochromat 6,3/0,2-vel és MF-Projektív K2,5:1-gyel készült.
Próbálkoztam az univerzális Saffraninos PVA-G-be való közvetlen beágyazással. Az is használható, de toluidinkék szebben fest. Ezenkívül a megfestett mintát kiszárítva kanada balzsamba (vagy Eukitt-be) is lehet ágyazni, kb ugyanolyan lesz, mint a PVA-G-vel.
Festés nélkül is próbálkoztam kanada balzsammal, de úgy eltűnik ez a szövet a beágyazóban, hogy azt se lehet látni, hol van a minta az üveg alatt.
Viszont polarizált fényben már látható és elég látványos, előbb-utóbb csinálok képeket úgy is.
Eredményhirdetés:
Az értékelőbizottság megállapítása szerint holtverseny alakult ki, ezért megosztott verbális vállveregetésben részesíti Ferit és Bálintot. A díj átvehető a titkárságon, munkanapokon 8:00-13:00 között.
Indoklás:
A verseny első - segítséget nem használó - szakaszában Feri megoldása állt a legközelebb, miszerint valami állati kültakaró, bár a közelebbi behatárolás - "ugróvillások, valami gilisztaféle, esetleg valami rovarlárva" - kicsit ütősre sikeredett. A segítség felhasználásával pedig Bálint került a megoldás közvetlen közelébe, sajnos nem volt bátorsága kijelentő módban vállalni a nézeteit.
Az a baj, hogy a kérdés nagyon összetett. Bár laikusok számára úgy tűnhet, hogy a daganatos betegségek kutatása kizárólag a gyógyításukra terjed ki, vagy csak annak van értelme, sokan kutatják a kialakulásukat is. Lehet tudni bizonyos anyagokról, jelenségekről, hogy daganatos megbetegedést idéz elő 100%-os valószínűséggel ilyen-olyan adagban, de alsó dózis sose határozható meg. Bár az egyes dolgokra kísérletesen laboratóriumi körülmények között meg lehet(ne) állapítani küszöbdózisokat, nincs sok értelme, mivel elviekben már egy sejt egy génjének mutálódása daganatot idézhet elő, ezt pedig szerencsétlen esetben egyetlen molekula karcinogén anyag előidézheti. Szerencsére a mutálódott genetikai anyaggal rendelkező sejtek többnyire nem életképesek, illetve a szervezet különböző úton-módon ezeket elöli, de az elvi lehetőség megvan. Ráadásul a különböző karcinogén hatások összeadódnak az élet során, így ha szigorúan elméletben 2 gram bikromát a biztonságos belélegezhető adag 120 éves korig bezárólag, az sem jelent semmit, mivel lehet hogy már belélegeztél előtte 20 gram formalint és 50 gram xilolt, így Neked már 0.00001 mg is elég ahhoz, hogy baj legyen. Nem mindegy az sem, hogy van-e genetikai hajlamod rá, mennyi a háttérsugárzás ott, ahol élsz / dolgozo, stb, stb. Így az a legbiztonságosabb, ha kerülöd a legendásan rákkeltő dolgokat, ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem dolgozhatsz velük.
Néhány érdekesség:
- Kínában gyakori a felnőtt férfiak nyelőcsőrákja. Magyarázat - a helyi szokások szerint először a családfő eszik az asztalnál, utána a többiek. Ha jófej akar lenni apa, gyorsan eszik, de a forró ebéd nem tesz jót a nyelőcsövet borító hámszövetnek. Ennyi elég, még elszenesedett sütőolaj se kell hozzá!
- Műanyagok újrapolimerizálása során keletkezhetnek rákkeltő anyagok. Ezért újrahasznosított műanyagba tilos élelmiszert csomagolni, tárolni, felszolgálni.
És a gyerekek természettudományos ismeretterjesztésére senki se gondol?
Nem. És ez nem egy új dolog, még az első Fidesz kormány idején vezették be a dolgot. Ezt most komolyan mindenféle politikai felhang nélkül írom, csak hogy korban be tudd lőni, mióta van ez. Azóta nem lehet szerezni permanganátot, sehogy. Tán még birtokolni se szabad. Levente a nagy kémikusmájer, majd megmondja jól tudom-e, de asszem a heroin előállításához használatos.
Te sokszor hetekig-hónapokig nem reagálsz konkrét kérdésre, amit irányodba teszek fel, szóval légy kicsit türelmesebb cserébe, várd meg, hogy befejezzük a munkát. Pl.
Vagy hogy átgondoljuk a kérdést. Különben is, nem volt határidő!
Szóval!
Első körben nekem a csalán ugrott be. Második körben a kitinszőr rovarszárnyon, de az ennél szabályosabb és nem festenéd metilénkékkel. Ez pedig annak tűnik. A festés valami növényi eredetet sejtetet számomra. Amit nem tudok hova tenni, az, hogy minek van épp aktualitása :)
"Sajna permanganátot nehéz beszerezni mert valami hülye kitalálta, hogy drogprekurzor."
És a gyerekek természettudományos ismeretterjesztésére senki se gondol? Gyerekkoromban a hipermangán a legfontosabb kísérletezési vegyszer volt, minden patikában be lehetett szerezni, némi közepes cöccögés, esetleg cinkos mosoly közepette. Különösen, ha egy csomag glicerines végbélkúppal együtt kérte az ember gyereke.
Egyébként a glicerines végbélkúp egész jó mikroszkópos beágyazó. Hasonlóan kell használni, mint a glicerinzselatint, picit szilárdabb, magasabb hőmérsékleten olvad. Reméljük, azt nem tiltják be.
Érdekesség, hogy rákerestem a neten, ezt írja a betegtájékoztatója:
A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítmény a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket nem befolyásolja.
"De ezek miatt nem lehet semmilyen mérőszámot mondani, mindenkinél és minden helyzetben más."
Ez igaz, de azért lehetne olyan statisztikai mérőszámokat mondani, hogy mekkora expozíció hány százalékkal növeli a rák kialakulásának valószínűségét. (Merthogy ez egy véletlen folyamat, nincs teljes korreláció).
Olyan adatot már láttam, hogy napi egy doboz cigaretta 15 éven át letüdőzve mennyivel növeli a rák kockázatát és arra is vannak irodalmi adatok, hogy egy jó adag céziumos tea - angolosan, tejjel - kb. 100%-ra növeli azt (ha nem hal meg a páciens, még mielőtt kialakulhatna.)
De nagyon kevés ilyen adatot látni, jó volna sokkal több.
Magam a bikromáttal (meg minden hasonló durvább szerrel) úgy járok el, hogy élelmiszer és gyerek közelébe nem viszem, használat közben nem eszem-iszom. Kézzel nem fogom meg (gumikesztyű), és nem szagolgatom. Ha mar, akkor felveszek egy védőszemüveget is. Zárt térben meg nem dolgozok velük, és tálcára teszem a cuccokat, hogy ne szóródjon szerte, ha félremegy valami.
Gyakorlatilag ez van kissé bővebben leírva a laborgyakorlatok előtt a biztonsági előírások ismertetőjében. Így kell a vegyszerekkel bánni és akkor nem lesz baj. Még annyi, hogy a maradék vegyszerek megsemmisítése lehet problémás (a mikrotechnikában használt pici mennyiségek persze sokkal kevésbé okoznak gondot). A bikromátos cuccba pl. kiöntés előtt egy kis aszkorbinsavat vagy fixírsót önthetsz és akkor sokkal kevésbé veszélyes króm(III) só lesz belőle. Ilyenkor zöld lesz sárgás árnyalat nélkül. A fixírsó előnye, hogy savas közegben kén is képződik ami a nehézfémionokkal nagyon rosszul oldódó szulfidokat ad.
Teljesen igazad van. Minden ilyen az adag, az egyéni genetika, valamint több faktor meglétének és egyebek függvénye. Pl. hiába rákkeltő valami, ha előbb esik a fejedre egy tégla mintsem rákot kapnál.
De ezek miatt nem lehet semmilyen mérőszámot mondani, mindenkinél és minden helyzetben más. Csak vigyázni kell, el kell kerülni a szervezetbe jutást.
Nem félek attól, hogy a bikromát neked okoz valami gondot, mert vigyázol rá ahogy ismerlek. De a bikromát pl. sósavas közegben kromil-kloridot képezhet ami pedig gáznemű és emiatt veszélyesebb. Ezt a fórumot sokat olvassák és lehet, hogy valaki nekiesik annak a bikromátnak, ami még a fotós korszakából maradt meg (a bikromátzselatin remek anyag, nem is nagyon sikerült helyettesíteni).
"Bikromáttal vigyázz nagyon, a hatértékű krómionok rákkeltők."
Amikor ilyet olvasok, mindig eszembe jut, hogy azért ez nincs rendesen kifejtve.
Hogyan "fertőz"? Elég ránézni és kész a baj? Ha kezemre cseppen, meghalok? Vagy meg kell inni?
És mennyire veszélyes? Egyszeri bevitel, és kész a baj? Vagy évekig kell fogyasztani?
Annyiféle rákkeltő anyag van: A toluol-ról sejtik, a formalinról tudják. Rákkeltő a cigaretta, az azbeszt (pl. a szomszéd házának a tetején a pala), az égett pirítós, a grillhús, a sültkrumpli és a napfény is. Meg egy csomó széles körben használt növényvédő szer is, meg több fotózásban használt vegyszer.
De ezek azért nyilván nem esnek egy kalap alá.
Persze fontos, hogy az ember a lehető legelővigyázatosabb legyen, de mégiscsak van különbség aközött, hogy egy azbesztlapot fogok meg puszta kézzel vagy a cézium-137-et.
Jó lenne erre valami mérőszám, és jó lenne, ha ezt elmondanák az embernek. Egy szál cigaretta hány pirítósnak felel meg? Van ilyen összehasonlítás egyáltalán? És ha igen, hol lelhetők ezek az adatok fel?
Magam a bikromáttal (meg minden hasonló durvább szerrel) úgy járok el, hogy élelmiszer és gyerek közelébe nem viszem, használat közben nem eszem-iszom. Kézzel nem fogom meg (gumikesztyű), és nem szagolgatom. Ha mar, akkor felveszek egy védőszemüveget is. Zárt térben meg nem dolgozok velük, és tálcára teszem a cuccokat, hogy ne szóródjon szerte, ha félremegy valami.
Nyugtassanak meg a tudós urak, hogy ez elegendő elővigyázatosság.
Lúggal ne melegítsd a moszatokat, a kova oldódik lúgban. A hipós eljárásnál is lúgos az oldat, azért módosítottam savasra.
Igen lúgot írtam és hipóra gondoltam. És nem is hipó, hanem valami más fehérpalackos fehérítő, mert itt is javasolta egy tanult ember ezt, meg a japán, jutyúbon több nyelven fellelhető videó is.
Érdekes, mert a Titkos tóból hozott mintám simán túlélte még, utána kezdődtek a gondok. Lehet hogy azt nem melegítettem annyira fel? Vagy abban több volt az egyéb szerves anyag és az megvédte a kovavázakat?
Bikromáttal vigyázz nagyon, a hatértékű krómionok rákkeltők.
Nem terveztem használni, ódzkodok még mindig tőle.
Sajna permanganátot nehéz beszerezni mert valami hülye kitalálta, hogy drogprekurzor.
Lúggal ne melegítsd a moszatokat, a kova oldódik lúgban. A hipós eljárásnál is lúgos az oldat, azért módosítottam savasra.
Viszont van másik módszerem is: háztartási sósavat önts az anyagra és hossza állás vagy főzés után hidegen-savasan egy-két csepp háztartási hipót tegyél bele. Persze klór képződik, úgyhogy vagy zárd le lazán a kisméretű műanyag* edényt vagy kint csináljad. Utána még egyszer fel lehet melegíteni, ez a klór nagy részét is kiűzi. Semmiképp ne tégy sok hipót a sósavba, inkább szükség esetén később megint egy-két cseppet.
Bikromáttal vigyázz nagyon, a hatértékű krómionok rákkeltők. Pici permanganátot is tehetsz bele helyette, de akkor biztosan habzani fog. Sajna permanganátot nehéz beszerezni mert valami hülye kitalálta, hogy drogprekurzor. Egyébként minden peroxidos löttyöt légáteresztő kupakkal kell fedni, mert szétvetheti a fejlődő oxigén az edényt.
A tuti100%-os módszer a hidrogén-peroxid és tömény kénsav elegye (Caro-sav, "Piranha keverék"). Ez minden szerves anyagot elszenesít és eloxidál, de rettentő veszélyes vele dolgozni.
*Nehogy az esetleges nyomás szétroppantsa és kifröccsenjen a klóros sósav.
"Remélem lesz jobb ötlet, mert az enyém a viktoriánus kézzel szedegetés..."
Ezen és is gondolkodtam, de az nagy rákészülést igényel.
"és az ismételt mintavétel lenne."
Ezért most nem fogok 500km-t autózni. De eleve reménytelen is lenne: A Rába vize biológiai értelemben elég tiszta, de sajnos tele van hordalékkal, mindent belep.
"Esetleg, ha nem volt elég tömény a sósavad, nekieshetsz még egyszer azzal, hátha több meszes üledéket felold. Azaz- hátha nem homok / agyag az :)"
Nem hiszem, hogy ez volt a baj, lásd alább a processzust.
Esetleg együtt élsz és preparálsz a problémával.
"Ki fogom próbáli ezt a peroxidos roncsolást, mert nemrég pár mintát teljesen tönkretettem a lúgos főzéssel, gyakorlatilag teljesen eltűnntek belőle a savazás - mosás után még biztosan meglévő vázak."
Csodálkoznék, ha ez lenne a probléma. ha a lúg (egy kisebb) vázat teljesen felold, akkor szerintem a nagyobbakat is használhatatlanul tönkreteszi.
Nem lehet, hogy a mosóvízzel a gyereket is kiöntötted? A pici vázak nagyon lassan ülepednek. Mielőtt leszivornyázom a vizet az üledék fölül, meg szoktam nézni mikroszkópon, hogy mi van benne. Sokszor még több óra ülepítés után is tele van kovamoszat vázakkal.
Te hogy csinálod? Simán főzöd tömény hiperolban, vagy kell hozzá permanganát is?
Kb. a cleandiatoms.pdf leírását követem, egy 100 vagy 200ml-es főzőpohárban.
1. Ülepítés (minimum 12 óra), szivornyázás
2. 2-3cm-nyi sósavat ráöntök (óvatosan, apró adagokban)
3. Letakarva 1-1.5 órát rotyogtatom finoman egy rezsón.
9. pont a kritikus. Ha nem nem vigyázol olyan heves lesz a reakció, hogy elkezd forrni-habozni és a végén az edényben nem marad semmi. A bikromát hozzáadásakor sötétbarna-fekete lesz az anyag, és elkezd bugyborékolni a fejlődő oxigén. Az elején - és még jó sokáig - nagyon lassan megy a dolog. Nagy a csábítás, hogy tegyél még bikromátot hozzá. NE TEDD! A lényeg, hogy a bikromát csak katalizátor, nem fogy el a folyamat során. Viszont a tapasztalatom szerint a folyamat nagyon hőmérsékletfüggő. Tehát a kifutás abból adódik, ha túlmelegszik az edény és beindul a láncreakció.
Én a következőképpen csinálom: Először is a főzőpoharat egy peremes nagyobb üvegtálba teszem, hogy ha minden kötél szakad, ide bugyogjon ki az anyag (ha követed az alábbiakat, akkor nem fog). Mellé készítek egy edényt hideg vízzel (jégkockák) töltve. Mögé a villanyrezsót. Beleteszem a bikromátot. Ha nagyon lassan indulna a dolog, akkor rezsón finoman melegítem (nem pedig tolok neki még
bikromátot). Ezután figyelem a habzást. Ha kezd túlhevülni a matéria (nagyon forr-habzik), akkor belemerítem a hideg vízbe, ez szépen lelassítja. Ha túl lehűlne, akkor a rezsón visszamelegítem.
Elméletem szerint akkor a leghatékonyabb a dolog, ha viszonylag magas a hőmérséklet, éppen meg tudod fogni kívülről az edényt a folyadéknál, de már alig. A meleg oxigén gondolom hatékonyabban roncsol, mint a hideg. Ilyenkor rendesen bugyborékol az anyag, de max fél cm-ny hab van a tetején. Így is eltart 1-1.5 órát a dolog minimum. Közben rajta kell tartani a szemet, de nem kell állandóan macerálni, a folyamat során max 2-3x fogod érezni a késztetést, hogy hűteni kéne.
Akkor van vége a dolognak, amikor abbamarad az oxigénfejlődés és ezzel párhuzamosan sárgás-halványzöldes lesz a matéria az eddigi barna-szürke helyett.
Remélem lesz jobb ötlet, mert az enyém a viktoriánus kézzel szedegetés és az ismételt mintavétel lenne.
Esetleg, ha nem volt elég tömény a sósavad, nekieshetsz még egyszer azzal, hátha több meszes üledéket felold. Azaz- hátha nem homok / agyag az :)
Esetleg együtt élsz és preparálsz a problémával.
Ki fogom próbáli ezt a peroxidos roncsolást, mert nemrég pár mintát teljesen tönkretettem a lúgos főzéssel, gyakorlatilag teljesen eltűnntek belőle a savazás - mosás után még biztosan meglévő vázak. Te hogy csinálod? Simán főzöd tömény hiperolban, vagy kell hozzá permanganát is?
Nem, én nem mozgok ilyen széles spektrumon - a kötszer maradjon a satrafánál.
Az agyag több ponton is kapcsolódik a kovácsoláshoz.
Egyrészt a korai kohók falazata is (részben) abból van és összetétele hat a benne készülő fémre.
Másfelől a jobb pengéket Törökországtól Japánig differenciált edzéssel készítették.
(A penge lágyabbra szánt részét egy speciális agyag keverékkel takarták).
A receptek régen szigorúan titkosak voltak, ma már 5 perc internetes kereséssel megszerezhetsz többet is.
Csakhogy a titok titok marad, mert az ottani receptek itt elkészítve igen ritkán működnek.
Az "agyag" kb olyan szó, mint a "kő", nagyon sok, markánsan különböző anyagot jelent.
Sokat kísérleteztem már eddig is részeredmények ugyan vannak de még nem értem a lényeget,
azt, hogy pontosan mitől is működik egy keverék vagy mitől nem?
Van aki kályharagasztót használ helyette és elnyűhetetlen modern acélokat de az így kapott eredmény nélkülözi mindazt a művészi finomságot ami ezeknek az alkotásoknak a valódi szépségét adja.
A Rábáról hoztam kovamoszat mintát, kövekről kaparásztam. Nagyon sokféle szép példány van benne. Sósavval és peroxiddal sikerült nagyon szépen megtisztítanom, semmi szerves maradvány nincs most benne. Viszont a matéria kb. 80-90%-a homok/agyag, amivel nem tudok mit kezdeni.
Próbáltam ülepítéssel szeparálni, de nem lehet. A nagyobb moszatvázak egyszerre ülepednek a nagyobb szemcsékkel, a kisebbek a kisebbekkel. Minden frakció tele van a szemcsékkel és moszatvázakkal.
Egyszer az utcáról bedőlt a kertembe egy hatalmas jegenyenyár. Hívtam egy favágót, hogy vágja fel. Rettentő egyszerű ember volt. Elképesztő szakadt szerelésben dolgozott, a cipője és a melegítőnadrágja - amit fél kézzel állandóan tartania kellett, hogy le ne csússzon - ronggyá ázott az őszi harmatos fűben, majd megfagyott, mire végzett. És szeretett beszélni (panaszkodni). Mondta, hogy szakmát fog váltani, mert ez marha nehéz és veszélyes is. Kérdeztem tőle mihez akar kezdeni. Felcsillant a szeme, hogy most megmondja a tutit (csak nekem!) - "Duguláselhárítás. Abban van üzlet".
Mindig azzal hencegsz, hogy - sok fanatikussal ellentétben - te nem vagy gyűjtő.
Használni pedig - amennyire az érdeklődési körödet ismerem - úgy se igen használnád.
Ez egy elég speciális eszköz. Remek kontrasztnövelő-vizualizáló eljárás, de az kell, hogy a tárgy mellett közvetlen legyen egy tiszta terület, ahol a referenciasugár (amivel a képet interferáljuk) elmegy. Emiatt csak igen pici magában álló tárgyat lehet vizsgálni vele - leginkább kis egysejtűeket.
Ezért terjedt el a Normanski-féle DIC jobban, ami a tárgyon belül kis eltolással jelentkező fáziskülönbséget mutatja ki. Ott nincs ilyen megkötés a vizsgálandó tárgyra.
Azért a kevésbé guruk kedvéért talán el kéne mondani, hogy a JL a Jamin-Lebedeff interferencia kontraszt eszközt takarja. Ezt egy ritka és ezért jó drága eszköz.
A házisárkányunk pedig azért jött izgalomba, mert az eladó nem írta oda (talán mert nem tudta), hogy ezt árulja, és abban bízott, hogy másnak se esik le, és így majd jól lecsapja bagóért.
Igen, és ez jó. Kitölti az űrt a "normál" makró és a mikroszkóp között. Itt ugyanis ugyanazon a vázon és ugyanazokkal a kiegészítőkkel tudom használni mint a többi objektívet.
Köszi. Már próbálgatom is, de a homályos üveg ilyen pozícióban nem jól illik a ferde megvilágításhoz. Túl diffúz lesz. Mégis be kellene raknom egy hosszabb gyújtótávolságú lencsét a hüvelybe. Van egyébként, csak valamibe bele kell foglalnom.
Nos kipróbáltam a Micro Tessart a 3,5 cm-es lupekondenzorral magában és homályos üveggel. Utóbbi nem maratott volt, hanem finom csiszolóporral készült. A teszttárgy egy tegnap lecsapott házi légy (Musca domestica) szárnya, SAMS lefedőben. Ez szintén kísérleti anyag, a VTMS-hez hasonlít (még színtelenebb) és kb. 1,60-1,61 a törésmutatója. Nem ezért használtam, csak épp kézre esett.
Bal oldalon lupekondenzorral a pankratikus fejen és homályos üveggel a talpkapun. Jobb oldalon a homályos üveg nem a talpkapun, hanem a lupekondenzoron volt. Szép egyenletes lett a kivilágítás és rájöttem: a pankratikus gyűrű forgatásával tudok a megvilágítási apertúrán még változtatni. Így lehet a tárgy jellegéhez a képkontrasztot beállítani.
Az előző képeken a kihuzat 145,5 mm volt (40 mm tubus + 60 mm a harmonikán + 45,5 mm aknamélység), a nagyítás a szenzoron kb. 2:1.
A következő képen a kihuzat 205,5 mm, tehát a primer nagyítás kb. 3,3:1.
Dehogynem. Ez ugyanazt az eredményt adja mint a pingponglabda. A homályos üveg szórja a fényt, a szórás megváltoztatja a fény irányszögét miáltal a megvilágítási apertúra nő. Ha finom a homályosítás, vagy ha opál az üveg akkor nagy a szórásszög. Így működik a Zeiss West Lucigen is:
Egy kis opálüveg van a kollektorlencse felett és még immerzióhoz is használható. Ha opál helyett homályost használsz akkor immergáláshoz az alsó fele legyen homályos.
Meg vagyok vele elégedve. Egész kis teljesítményre leszabályozva se vibrál. (Normál Köhler megvilágítás esetén a 0.02A is bőven elég a 10W-os Cree LED-del).
Érdekes, hogy ez a Bausch & Lomb sorozat (a neve alapján) Tessar rendszerű, a különböző Mikrotar-oknak viszont különböző a felépítése
Igen, bár nem tudom tényleg mindegyik Tessar-e vagy ez csak egy generikus név. Nagyon könnyű szétszedni az objektívet, mert menetes gyűrűk fogják le a lencséket és még ricnizettek is (szerszám se kell hozzá). Majd ránézek a frontlencsére ragasztott-e (fordított felépítésűnek kellene lennie mivel nagyobb a képtávolság mint a tárgytávolság).
A tripletektől kicsit tartanék.
Nincs mitől szerintem. Jó véleményeket mondanak azokról a Mikrotarokról is.
Hogy ez jó, vagy rossz, azt nem tudom.
Igazából nekem nem annyira érdekes, mivel van a gépen fénymérő. Talán a mélységélesség miatt jó, általában nyílásviszonyra közlik a táblázatok az értékeket. Bár ennek sincs túl nagy jelentősége a digitális vázzal. Azért írtam "rendes"-t, mert a Mikrotar kivételével a többi lupeobjektív (Luminar, Photar, Milar, Micro Tessar, stb.) mind fényértékben van beosztva.
[...] célszerű valami szórt fénnyel próbálkozni.
Esetleg lupekondenzor lencséje felett homályos üveg?
Az a bolha mibe van ágyazva?
Őszinte leszek: már nem emlékszem, valami kísérleti -- és be nem vált -- dolog lehet. Meg van már vagy huszonöt éve és nem írtam rá. Shame on me.
A csati fajtája függ attól, mekkora lesz a legnagyobb áram.
Ha valami egyedit akarsz, hogy ne sikeredjen valami fals dugás (:-), akkor vannak erre megfelelőek, de azért egy kicsit eltolják majd az árarányokat....
1000 Ft környékétől lehet gondolkodni per darab, ha jót akarunk
Jó kis objektív. A fókusztávolság is praktikusnak tűnik. Nekem 20mm-es Mikrotar-om van, annak kicsit rövid a fókusza, nem fog át nagyobb területet mint egy kis nagyítású Planachromat.
Érdekes, hogy ez a Bausch & Lomb sorozat (a neve alapján) Tessar rendszerű, a különböző Mikrotar-oknak viszont különböző a felépítése:
10mm, 15mm: 6 lencsés Planar
20mm: 5 lencsés Heliar
30mm, 45mm, 60mm: Triplet
90mm, 120mm, 165mm: 4 lencsés fordított Tessar.
A tripletektől kicsit tartanék.
"Mikrotarral ellentétben a rekesz "rendes" beosztású (f/4,5-től f/22-ig)."
Hogy ez jó, vagy rossz, azt nem tudom. A Mikrotar-on egy 1-10 skála van, szerintem ez a teljeshez képest vett relatív nyílás négyzetgyöke. A régi időkben ez praktikus lehetett, mert a leszűkített rekesszel való expozíciós időt egyszerűen úgy kapod, hogy a nyitott rekeszhez való időt beszorzod ezzel a számmal. Amióta fénymérő van a gépekben, tök mindegy mi van a skálán.
Megvilágítás: Az a tapasztalatom, hogy ilyen kis nagyításban az objektív apertúrájánál sokkal nagyobb szögből kell világítani, mert különben a túlzottan irányított fény miatt nagyon darabos lesz a kép. Emiatt a lupekondenzor nekem nem igazán jött be, ehelyett célszerű valami szórt fénnyel próbálkozni. Pl. valami olyannal, mint a sztereó mikroszkópok áteső fényű megvilágítója (l. még 16675. hsz.)
A Levente által javasoltnál picit drágábban lehet olyan vezérlőket kapni, ahol az áram és feszültség szabályozás nem csavarhúzóval, hanem digitálisan állítható.
Privátban elküldenéd a hivatkozást erre?
Milyen dugót volna érdemes használni? Jack dugó? A szokásos kerek DC tápegység dugó? Vagy valamilyen villás dugó?
Ezen én is filózok. Igazából mindegyik jó, csak nehogy véletlenül olyan tápegységet rádugj, ami ugyanilyen dugóval rendelkezik csak nem a specifikációnak megfelelő. Jártam már így. Fogtam a DC dugójú XLamp T2 LED-et és rákötöttem a tápra kipróbálni. Szépen ment, kihúztam. Utána döbbentem rá, hogy az áramgenerátoros meghajtót kifelejtettem a láncból. 12 V-ról hajtottam meg a LED-et bikába. Még jó, hogy a táp teljesítménye kisebb volt a LED maximális teljesítményénél. Így is jó meleg volt a foglalat, de túlélte a dióda.
Esetleg BNC foglalat is szóba jöhet. Az annyira egyedi, hogy nem valószínű valami rossz rákötés. Ráadásul a bajonett miatt nem tud simán kicsúszni.
Volt nekem egy gyengébb minőség kínai "Step-Down" szabályzóm, az is vibrált. Simán bekötöttem egy 100ľF-os kondenzátort párhuzamosan a LED-del, nem volt úgy se tökéletes, de nagyon sokat javított.
A Levente által javasoltnál picit drágábban lehet olyan vezérlőket kapni, ahol az áram és feszültség szabályozás nem csavarhúzóval, hanem digitálisan állítható. Ezek közül az egyiken egy szines mátrix kijelző van és ez jeladós tekerő (tehát nem gombokat kell nyomogatni, hanem egy tekerőt csavarni), ezzel lehet állítani a kimenő áramot, ráadásul meg is lehet nyomni ezt a tekerőt és azzal azt tudod váltani, hogy 0.001A, 0.01A, 0.1A vagy 1A legyen egy klikkentés a tekerőn. Meg még 4 beállítást el is lehet menteni. Van 5A-estől egészen talán 20A-es verzióig.
Nagyon praktikus, én ezt használom.
Doboza nincs, de lehet anélkül is használni.
Előbb utóbb tervezek építeni egy dobozt, amiben lesz 2-3 ilyen vezérlő és nem sorkapoccsal lehet rá csatlakozni, hanem valami dugóval.
Milyen dugót volna érdemes használni? Jack dugó? A szokásos kerek DC tápegység dugó? Vagy valamilyen villás dugó?
Gondolkoztatok már azon, hogy lehet, hogy a 100Ft-os és a 200Ft-os láthatólag ugyanabból két anyagból van (valami sárga és valami fényes), mégis a 100Ft-ost fogja a mágnes, a 200Ft-ost meg nem? Van tippetek? (A google-t használni nem ér!)
Fene a spórolós fajtájukat! Még szerencse, hogy a javasolt tápegység se drága. Postázással együtt sincs 3000 Ft, szállítója válogatja mennyi pontosan. Már kettő van belőle de veszek egy harmadikat is, annyira praktikus. Akár elemtöltésre is használható, vagy elektrolízishez, stb... Filléres dolog de nagyon tetszik, hogy kis akril doboz is jár hozzá, összeépítés után (amihez csak egy csavarhúzó kell) csak a be- és kimeneti sorkapcsokra kell kötni az egyenáramú tápot és a LEDet.
Amit javasoltál tápegységet, az tiszta egyent ad ki, csak van némi hullámossága, "brummja" a kimeneten. Ezt a rajta levő elektrolitkondenzátorokkal csökkentik olyan szintre, ami majd már nem lesz benne a képben.
De a ledmeghajtó áramkörök java része szaggatott feszültséget szolgáltat, az csíkoz veszettül.
Az elektrolitkondenzátorok nem szeretik a meleget, és általában drágák azok a tipusok, amik vannak olyan hosszú élettartamúak, mint a ledekre jósolt 50 000 óra. Ezért azokat szeretik kihagyni a játékból, és inkább olyan kapcsolásokat nyomatnak, hogy villog a led, de nincs kondi, nincs simított DC fesz. A szemednek mindegy alapon.
Most nagyon örülök, mert múltkor kifogtam az ebay-jen nagyon olcsón egy remek lupeobjektívet. Igaz Angliából majdnem egy hónap alatt jött meg, ebből kb. 3 hetet a párizsi elosztóközpontban rostokolt. De csak megkaptam végre.
A Mikrotarokat biztosan sokan ismeritek, ezek általában nagyon drágán mennek el. De más cég is gyártott lupeobjektíveket: volt például a Bausch & Lomb amerikai cégnek is ilyen objektívsorozata. A lencsék neve Micro Tessar, 16, 32, 48, és 72 mm-es verzióban gyártották ezeket az 1960-as évekig. Az enyém egy szép állapotú 4,5/48 mm-es, a sorozatszámból ítélve valamikor 1941 körül gyártották. A 16 mm-es micro tessar kivételével mindegyik rekeszes és a Mikrotarral ellentétben a rekesz "rendes" beosztású (f/4,5-től f/22-ig).
Maga az objektív nagyon menő, egész picike:
Látszik, hogy egy 100 Ft-osnál alig nagyobb. Még nem tükrözésmentesített, mivel csak a háború után konfiskálják a Zeiss szabadalmát a szövetségesek. Ez eddig semmi látható gondot nem okozott.
Természetesen elsősorban okulár nélküli fotózásra tervezték (hallod, Jeff?) de nem-kompenzációs okulár is használható hozzá, hiszen 0,11 a numerikus apertúrája. Azaz akár 50-100×-os nagyítást is elbír.
Egyetlen gondom, hogy a leghosszabb gyújtótávolságú lupekondenzorom csak 35 mm-es és ehhez az 54 mm-es verzió kellene. Nincs ilyen valakinek elfekvőben? Vagy egy 21,5 mm külső átmérőjű és 50-70 mm fókusztávolságú egyszerű sík-domború lencse is megfelelne. Legfeljebb átcserélném a 35 mm-es lencsét erre.
Fotókat is készítettem vele, de áteső fényben -- ahogy várható -- a látótér kivilágítása egyenetlen. Mindenesetre itt van két kép:
Bal oldalt fokföldi ibolya szár keresztmetszet alciánkék-szafranin festéssel, jobb oldalt bolha. Elég ergya a jobb oldali készítmény, de a sok apró csepp előnye, hogy jól látszik milyen sík a látómező. A harmonikával növelt kihuzat összhossza 242 mm volt.
De a kapcsoló üzemű tápok se tiszta egyenáramot adnak hanem szaggatottat, csak nagyon nagy a frekvenciájuk. Ezeknél már 1/4000 s se csíkoz. Tapasztalatból mondom.
Nagyobb frekvenciájú meghajtó kell hozzá. Áramgenerátoros. Korábban itt a förumban az enyémet bemutattam. Ebayen "DC 5A step down converter with case" keresőszavakkal találsz olyat, ami kis plexi házzal együtt jár. Ilyen van nekem is és nem csíkoz, 180 kHz-es.
Másrészt, valamelyik macska beleiszik a vizébe -> neki annyi.
Szerintem a macska elég ellenálló állat (a kutyához hasonlóan). A mi vakarcsunk sokkal jobban szeret egy volt festékesvödörben felgyűlt esővízből inni, mint a táljából csapvizet. A múltkor megelemeztem azt a felgyűlt vizet és vagy kismillió egysejtű volt benne. A kutya köszöni szépen, jól van azóta is.
Valóban jó nekik, csak akkor pont nem lesz baci benne mert kimossa a víz.
Azt tapasztalom, hogy ha nagyon sok az alga az edényben és viszonylag kevés a Tubifex, akkor nem különösebben büdös de rengeteg papucsállatkát tud fenntartani.
Egy újabb papucsállatka kísérlet, ferde megvilágítással. A belső szervei nagyon szépen látszanak szerintem, ráadásul működés közben! https://youtu.be/cXWnTJRGcag
De, igazából mindegyik eshetőség jó. A tejjel vigyázz azért, mert könnyen lesavanyíthatja a löttyöt. A lényeg, hogy baktériumok legyenek jelen, azokat eszik a papucsállatkák.
Összeöntheted a mintákat, én külön tárolom, hátha egyikben főként ostorosok, a másikban papucsállatkák lesznek.
Ha átrakom egy kb. 500ml-es edénybe és (szénsavmentes) ásványvízzel felöntöm, csöppentek bele akvarisztikai növénytápot és teszek bele egy-két szem főtt rizst, akkor az megfelel?
Talán teszek bele egy kis darab argentin átokhínárt az oxigén utánpótlás miatt. Összekeverhetem a két mintát?
Így életben tarthatom őket egy ideig?
Az élesztő, vagy egy-két csepp tej náluk nem működik?
Csak azért kérdezem, mert az óriás papucsállatkák látványa hatalmas élmény és szeretném a lehető legtovább élvezni a látványt.
Semmi speciális nem kell. Én egy kicsit nagyobb edénybe raktam (kb. 10 ml-es) és nem zárom rá légmentesen a kupakot. A vizet felöntöttem desztillált vízzel -- bár nem túl klóros csapvíz is jó -- és 1 csepp folyékony virágtápsót is tettem bele az algák miatt. A papucsállatok nagyon szeretik azokat a bacikat amelyek szerves anyagon fejlődnek. Ezt egy főtt rizsszemmel biztosíthatod. De az igazság kedvéért a legjobb a Tubifextenyészet. Büdös és időnként ki kell friss vízre cserélni a lét, viszont évekig fenntartható ha valami vízinövény is van az edényben.
Eltört a fúrószár. Fúrás közben. Szerencsére rövid csonk maradt a fúróban és csak bőrt nyúzott le az ujjamról. Nem nagy cucc, csak épp friss volt az élmény.
Szia Jeff! Látom Te is felfedezted a minták lakóit. Nekem kevesebb időm volt rá (este 10 körül azért gyorsan ránéztem) és valóban egy csomó papucsállatka van a bromélia vizében. Vannak kisebbek és óriásiak egyaránt. Nem is gondoltam volna.
Ezen kívül a tündérrózsás medencében sok a zöld szemes ostoros, amelyek közül a zöme még ún. palmella alakban van. Ezek nem mozognak és kis kerek gombócok/gombóchalmazok. Viszont egy idő múlva ha úgy döntenek visszavedlenek a "rendes" mozgó alakká.
A videóid közül a másodikon és harmadikon kerekesférgek látszanak.
(előre is elnézést a videók minőségéért, de nem volt időm rendesen megcsinálni még az anyagot, így a jól hallható szuszogásomat YouTube-os ingyenzenékkel helyettesítettem)
Pénteken elhoztam a Meijit a szervizből. Az átépítés elmaradt, mert kiderült, hogy a fő probléma az volt, hogy a NYÁK-on szinte az összes forrasztás elöregedett és újra kellett forrasztani az alkatrészeket.
Ma elmentem az IKEA-ba és vettem két csíptetővel rögzíthető LEDes "íróasztal" lámpát flexibilis nyakkal, hogy ezekkel próbálkozzak a felső megvilágítású képek előállításával. Egy tesztet gyorsan csináltam is tárgylemezre szórt konyhasóval. A fényképezőgéppel egy videót rögzítettem, miközben tekertem a durva(!) fókuszt és az ebből a videóból származó kockákból raktam össze a képet a Helicon Focus (jelenleg még) ingyenes változatával, szintetizáltam a 3D struktúrát és "bolygattam meg" egy videóban. https://www.youtube.com/watch?v=1UrAPzVmF1I
A nap fő programja egyébként az volt, hogy novakl társaságában meglátogattam a Füvészkertet és séta közben annyi információt próbáltam "megszerezni" a tudásbázisából amennyit csak lehetett, majd a séta legvégén a vízililiomoknál felvetődött, hogy tulajdonképpen miért is nem gondoltunk rá, hogy ebből a vízből mintát kellene vinni haza? Szerencsére a kocsiban volt néhány steril fecskendő, így a medencéből és egy bromélia közepéből is vettünk mintát. Az alábbi videókon a bromélia közepéből származó minta néhány lakója látható.
Tényleg érdekes. Ez persze nem Amplivalos, de nem is Nf-es verzió. Érdekes a prizmán a két félkör alakú nyílás és az ék alakú felső rész. Lumipan esetleg? Bár annak úgy tudtam fix a kondenzora.
A "modulátor tartó" a fáziskontraszt tárcsa tartója?
Igen, meg a DIC prizmáké, stb.
Meg az, hogy nem Phv, hanem Ph.
Inverz mikroszkópon én még nem láttam PhV-t.
Kis nagyításokhoz nem tudom, volna-e értelme?
CF-250-en a PhV sorozat legkisebb tagja (10x vagy 12,5x) egy gyűrűs szokott lenni, mert a kereső objektívnak inkább kontrasztja kell legyen nem felbontása (Arra ott vannak a nagyobb nagyítások).
A linkelt mikroszkópnál kérdés számomra a kondenzor magasság állítása.
Lehet, hogy itt ilyen nincs.
Az oszlop sem oldalra- sem hátra nem billenthető - nem tűnik egy felhasználóbarát műszernek.
Tudom, hogy a csiga mészpöcsére gondolt Gábor, emailban is leadta a tippjét ráadásul.
A blődséget úgy értettem, hogy a kertbe kilépve 1 perc alatt nem begyűjthető, nem kommersz dolog. Pl. a csörgőkígyó csörgőjének a vékonycsiszolata is blődli feladvány lenne, ha hozzáférnék ilyesmihez.
Kérem a nyájas olvasót, képzelje magát a következő helyzetbe: madárpók vagy, mondjuk Brazíliában. Csak szólok, hogy most menj ki egy sörért a konyhába, hosszú lesz! Szép, érdekes hely ez a Brazília, meg nem kell jégkaparó a kocsiba, de kocsid nincs, mert ugye madárpók vagy. Ennek folyományaként nem is nézegeted soha a tájat, ülsz a vackodban és vársz, hogy valami nálad kisebb arra vetődjön, amit megehetsz. Néha hetekig vársz. Sok hétig. Ülsz a lyukadban a gondolataiddal és egyre paranoiásabb leszel. Mi lesz, ha valaki bántani akar? Első körben megnyugtatod magad, hogy bazinagy pók vagy, olyan bika csáprágókkal és méregmirigyekkel hogy Kim Jong Un is ilyet kér minden karácsonyra, csak sose kapja meg. De aztán elkezd motoszkálni hetek - hónapok alatt a gondolat a romlottkocsonya állagú agyadban, hogy ez nem elég. Odadugja valami tököm jaguár az orrát, de te nem tudsz felugrani hogy megmard rendesen. Ha elég közel is hajol, mire elkezd neki fájni a marás, már első felindulásában minimum agyonlapított, de lehet már ki is sz@*t téged. Ki kell találni valamit, ki kell találni mantrázod állandóan, s mivel pókként keresztrejtvényt se tudsz fejteni gondolatelterelés gyanánt, erre megy el az egész napod. Valószínűleg már hangosan is kimondod őröletedben a gondolataidat, mert azok a neveletlen oposszumkölykök a szomszéd fáról a köszöbödön szelfiznek a postaládáddal, amikor nem nézel oda. Ki kell találni valamit! Valami maroklőfegyver? Nincs markod. Áramos kerítés? Nem jut be a zsákmányállat se. Vizesárok? Dettó. Trollkodni a blogján? Ahhoz éjszaka is fenn kéne lenni. Apropó, ébrenlét. Mi van ha vedlesz??? Órákig nem moccansz, fekszel hanyatt kiszolgáltatva. Valami olyan kell, ami akkor is megvéd. És erre jön az isteni szikra, már posztolod is a pókközösségi oldalakra a tutit: CSALÁNSZŐR! Hiszen ha jaguár nem eszik csalánt, csak adaptálni kell a stratégiát a saját lehetőségekhez. Már nem is érted, miért nem jutott korábban eszedbe, annyira adja magát a dolog. Pofonegyszerű. Telerakod a potrohod hát felőli részét ezekkel a szőrőkkel. Könnyű, lebeg a levegőben. Alul nem bökős, téged nem bánt. De a másik vége hegyes, az majd jól beleáll a jaguár orrnyálkahártyájába - kötőhártyájába. Bökni fogja mint a rosseb, és nem is tudja kikönnyezni - tüsszögni, mert tele lesz apró horgokkal, hogy jól beragadjon. Hallod ha jön a jaguár, megfordulsz, a hátsó lábaiddal lesöpröd a potrohodról a készlet egy részét és kaján vigyorral nézed mit prüszköl az a surmó. Illetve nem, nem vigyorogsz, mert nem olyan a szád. De érted. Vedleni készülsz? Semmi gond. Előtte jól telesöpröd a kecót ezzel a vacakkal, ha pont akkor szagol be, amikor hanyatt szenvedsz a régi ruhával, akkor is jól beszippantja a cuccot. Napokig taknya - könnye összefolyik. Egy életre megjegyzi, hogy a pók nem játék. Most nézhetsz más gondolkodnivaló után. De ma nyugodtan hajtod álomra a fejtorodat.
Szóval a kép egy madárpók (ajándék volt, nem tudom milyen faj sajnos) levedlett kültakarójáról nyert csalánszőrt ábrázol. Bár helyes megfejtés nem érkezett a várakozásnak megfelelően, mindenki jól gondolkodott és jó következtetéseken vont le a képi megjelenés, vagy esetleg a tálalás alapján. Többen növényi eredetű mintára gyanakodtak és helyesen észrevették, hogy ez a valami arra van kifejlesztve hogy könnyen szálljon a levegőben, de jól kapaszkodjon is. Akik állati eredetű dolgokra tippeltek, azok egy kivétellel védekezésre / támadásra látták alkalmasnak a cuccot. A kivétel Gábor volt, aki vagy csak a szexre gondolt, vagy ráérzett hogy itt valami komoly blődségről van szó, szerintem az utóbbi a valóság. De ahogy Drunken McCluod mondta - csak egy maradhat. Szerintem Feri járt a legközelebb a fullánkus tippel. Bár az rovaroknál van és méregmirigy társul hozzá, ez ugyanúgy ízeltlábú fajhoz köthető és ugyanúgy védekezésre / támadásra van. Feri, gratulálok, a mailcímemet tudod, írd meg, hova küldjem a preparátumot. A többieknek is köszönöm a részvételt, talán még csinálok ilyet máskor is! Végül itt egy videó, hogy csalánszőröznek a pókok:
Úgy sejtem hogy ez egy a bogáncs nemzetség táborába tartozó növény magjának tüskés kapaszkodója aminek segítségével biztosítja állatok (emberek) segítségével a elterjedést.
100% -os válasz esetén nincs döntetlen. Nem helyes válasz esetén sincs döntetlen, fogok tudni választani. Pláne ennyi tippből. Ha véletlenül mégse, akkor is jut minden legjobb válaszolónak preparátum.
Nem mondtam hogy nem talált. Lehet hogy az. Az is lehet, hogy már Feri eltalálta elsőre. Este kiderül, addig esetleg kihasználhatod a másik 2 lehetőségedet.
"A meglepetés az optimalizálás hiánya miatt adódott."
Nem okvetlen értek egyet azzal, hogy nincs rendesen kitalálva a dizájn. Van egy csomó szempont, amit figyelembe kell venni és kompromisszumot kell kötni:
1. Az izzószálak világító felülete nem kör alakú.
2. És nagyon nem egyenletesen világít. (lásd a képet lentebb)
3. Az emberek igen ritkán használják ki a max. apertúrát
4. Az igazán fényigényes alkalmazás a kardioid kondenzor, amit viszont sokkal kisebb kivilágított felületet igényel.
Az első kép mutatja a izzószál képét az apertúrarekeszen. Valóban, azt nagyon bőven nem világítja ki.
A második kép egy 90x/1,3-as objektív fősíkjában mutatja az izzószál képét. Látható, ezt már majdnem kitölti. Ez talán meglepő, hiszen a kondenzor apertúrája (n.A=1,4) "alig" nagyobb, mint az objektívé (n.A.=1.3) valójában a rekeszátmérőben ez nagy különbséget jelent. Egy átlagos apochromat apertúrája még kisebb.
Tehát ha a kollektort úgy tervezik, hogy még nagyobb legyen az izzószál képe, akkor:
1. Valójában az 1,3-as nagyapertúrájú objektív se lesz jobban kivilágítva. Az izzószál összességében jobban kitölti a képet, de komoly "lukacsok", sötét foltok lesznek az apertúrán.
2. Cserébe viszont kisebb nagyításoknál (=kisebb apertúránál) nagyobb lesz a fényveszteség, egész kis rekesznél olyan abszurdum is előfordulhat, hogy az leszűkített apertúrarekesz a két szomszédos izzószál közé esik és nem vagy alig jut fény oda.
3. A kardioid kondenzornál kimondottan jó a fénykihasználás. A teljes apertúra kivilágításához közel 2x-es izzószál kép kellene, ez a kardioid, és minden n.A=1.2-nél kisebb apertúrájú objektív esetén közel 4x kevesebb fénymennyiséget jelentene.
A teljes apertúra kivilágítása és egyenletes kivilágítása nagy apertúrájú (n.A=1,3-1,4) immerziós Apochromatoknál fontos normál beállítás mellett. A fenti 2. képen remekül látható, hogy az apertúra egyenletes kivilágítása így eleve nem megoldható, akármekkora az izzószál képe.
Erre az esetre van beépítve a mattüveg, amit a fényútba forgatva már szép egyenletesen ki lesz világítva az apertúra (3. kép). Ez némileg csökkenti a fényt, de még így is bőségesen elegendő, ami megmarad.
Summa summárum: Szerintem végig van az gondolva, hogy mi mekkora és miért.
A mikroszkópban a lámpa világítófelületét a lámpaházban levő optika (asszem kollektor-nak kell hívni) képezi le a kondenzor apertúrarekeszére.
Először is ez meghatározza a fénykihasználást, hiszen csak azok a fénysugarak hasznosulnak, amit egyáltalán belejutnak kollektorba. Valójában ezt úgy kell nézni, hogy nem a kollektor teljes átmérőjét, hanem csak a részt tekintjük, amit az optimálisra leszűkített mezőrekesz (a lámpaház rekesze) meghatároz. Ez az a fény, ami oda kerül, amit a tárgyon valóban nézünk, a többi (ha a mezőrekesszel nem zárjuk ki őket) a tárgynak a látóhatáron kívüli részeit világítja/melegíti.
Másodszor pedig - l. fentebb - az izzófelület élesen megjelenik a kondenzor apertúrarekeszének a síkjában. Ha a világító felület képe túl nagy (pl. az ívlámpánál Levente szerint), akkor a rekeszen kívüli rész értelem szerint elvész.
Ha pedig túl kicsi (pl. a standard 15W-os lámpánál), akkor nincs fényveszteség ezen a ponton, viszont nem jut fény az apertúrarekesz minden pontjára, aminek az a következménye, hogy nem tudjuk kellően széles szögtartományban megvilágítani a tárgyat. Ekkor pedig a kép felbontása szenved csorbát.
Így van. Ezen látszik micsoda Isten áldása a kukoricagombóc. Akarom mondani a LED. Eleve kisebb térszögben sugároz ráadásul nagyon energiahatékonyan és az élettartama legalább tízszerese a lámpának/izzónak. A diatómás képekhez 100/21° ISO érzékenységnél 1/40-1/100 s-eket exponáltam pedig 2/3 részig nyitott volt a rekesz, 5 mm-rel eltolva középről és volt két homályos üveg és egy ND4 szűrő a sugárútban. Ja, a LED csak 700 mA-ről ment pedig 3 A-ig lehet tolni.
Akkor próbának majd átalakítok egy HBO 200 lámpaházat (olyanom van kibelezett), és valahogy beleapplikálom. Nem egyszerű, mert ezek szerintem kötelezően vízszintesen kell álljanak, szemben a mikis lámpával, ami meg kötelezően függőlegesen kell álljon.
Ha egyszer kész lesz, valaki(k) majd jól leteszteli(k). Eredményt itt közli(k).
A hosszú ívből sugárzó fény jelentős része elvész amikor beállítod a látómező egyenletes megvilágítását.
A rövid ív kisebb teljesítménynél is lehet uo vagy fényesebb.
Valahol olvastam már ezekről a fizikai jellemzőkről és paraméterekről a különféle fényforrások vonatkozásában. Talán a Beyer könyvben? Mindenesetre nagyon tanulságos, hogy egyik jénai megoldás sem volt optikailag optimalizálva. Az izzók 1,8×1,8 vagy 2,2×2,2 mm2-es felülete kicsi az apertúrarekesz teljes kivilágításához mind pankratikus, mind sima kondenzoron ha diffúzort nem használsz. Az íveknél pedig csomó megy el feleslegbe -- bár ennek legalább fizikai korlátai vannak.
Az emberi szem (meg a fotóanyagok is) logaritmikus érzékenységűek.
Az 50W-os és a 100W-os lámpa "fénye" között 1 fényérték különbség van (feltéve, hogy a hatásfokuk hasonló). Nézz bele a Praktikádba úgy, hogy le van húzva a rekesz F=2.8-ra, aztán szűkítsd le F=4-re. Mennyivel lett sötétebb a kép? (Alig.) Pont ennyivel lesz sötétebb az 50W-os lámpa a 100W-osnál.
3000 ft körül volt egy lámpa és a hozzá való gyújtó, de ez Dc12 voltról megy, tehát kell egy combos (10 amperes) 230/12 voltos hálózati valami is. Adapter, vagy trafó+egyenirányító. Nem kell stabil 12 volt. Plusz egy csomó mechanikus munka.
A színe választható, én a 4300 kelvinest vettem, de 12000 Kelvinig felmegy
Egész biztosan használható. A xenonnak a napfényéhez hasonló spektrális eloszlása van de egész a távoli UV-ig sugároz. Sokkal jobb, mint a higanygőz- vagy deutériumlámpák.
Azért annyit árulj el, hogy van-e esélyünk kitalálni? Ha pl. (ez nem tipp!) ez egy amazóniai kiályteknős bélszőre, akkor nyilván nincs esélyünk. Szóval ez valami viszonylag hétköznapi dolog?
Megismerem a pitypangot, meg tudom, hogy nem minden pitypang, aminek fehér ernyő viszi a széllel a magját. De hogy azt a növényt hogy hívják, aminek majd 10 centi a fejének az átmérője és a pitypangra hasonlít, na azt nem tudom.
Mindenesetre így néz ki az ernyője polban egy kis celofánnal, ha jól emlékszek GF Planachr 25x-el.
Egy régi rezsóba berheltem egy hőkapcsolót és azt 150-re tekerem, de hogy az ténylegesen hány fokot csinál a platnin, azt nem mértem. De ugyanígy kirotyogja magát a Naphrax és utána ha lenyomom a fedőlemezt, légmentes lesz.
A lemezt én se találtam homorúnak, mondjuk igyekeztem is spórolni a beágyazóval, mert ki tudja mikor kapok új adagot :)
Más:
Alpár, azt vettem észre, hogy a pollenek megduzzadnak a safraninos PVAG-be és elvesztik jellegzetes alakjukat. Ez normális, vagy én rontottam el valamit?
Én polietilén-iminnel dolgozom, tehát van belőle. De mint mondom ennél ez se segít.
Még ami így hirtelenjében eszembe jutott, az a nagyon híg polivinil-alkohol. Ha belemártod a lemezt, akkor egész vékony, láthatatlan réteget ad száradáskor de vízre duzzad. Nomármost a kovamoszat szerintem picit beleragad ülepedés közben. Esetleg a nagyon híg zselatin szintén jó lehet. Majd kipróbálom, de most százfelé áll a fejem.
Alkoholt én is szoktam adni hozzá, hogy csökkentsem a felületi feszkót, de nem segít.
Az az érdekes, hogy a szakirodalom szerint ez a probléma mintha nem is létezne. Egyetlen utalást találtam erre, az azt írja, hogy a beszárítás közben nem szabad háborgatni, mert akkor nem lesz egyenletes. De nálam háborítatlanul is képes csomósodni.
"- Naphraxnál azonnal le kell fedni, mert gyorsan bőrösödik és melegítve kell kiűzni az oldószert."
Mennyi ideig szoktad űzni?
Hasonlóan csinálom mint Te. Csak a gyertya felett lehet annyira melegíteni, hogy a Naphrax biztosan megolvadjon. Ha kell, óvatos csipesznyomással visszalapítom a lemezre.
Hol árulják ezt a PPM-et? Szívesen tennék vele egy próbát.
Én készítem és mint mondtam majd adok annak, aki kér.
Gondolkodtam, hogy építek vasaló-melegítőt, de aztán kipróbáltam a gyertyát és egyszerűbbnek találtam. A vasalónál -- vagy bármi melegítőnél -- nem lehet hirtelen melegíteni vagy hűteni, gyertyánál csak emelni-süllyeszteni kell a lemezt.
Nekem az az egyik fő problémám, hogy nem tudom a kovamoszatokat egyenletesen elosztani a fedőlemezen. Rácseppentem vékony rétegben a fedőlemezre a mintát, egyenletesen elkenem, de amikor szárad, valahogy mindig összeterelődnek csomókba a vázak.
Mi erre a megoldás? Tudsz esetleg egy kis nagyítású átnézeti képet mutatni a preparátumodról, neked hogyan helyezkednek el vázak a lemezen?
Na ez a nehéz. Nekem se egyenletes, bár csaltam. Előbb polietilén-iminnel bevontam a fedőlemezt, hogy pozitívan töltött legyen és arra cseppentettem a kovamoszatokat. Nálam vizes alkoholban vannak, mert így kisebb a folyadék felületi feszültsége és jobban szétterül. Utána rászárítom. De így is hajlamos szigeteket alkotni.
Be kellene vonni egy nagyon vékony ragadós réteggel (pl. zselatin), de nehéz úgy végezni, hogy ne látsszon meg a képen.
"- Naphraxnál azonnal le kell fedni, mert gyorsan bőrösödik és melegítve kell kiűzni az oldószert."
Mennyi ideig szoktad űzni?
És azt tapasztaltam, hogy nehéz eltalálni a hőmérsékletet, meg az időt.
Szép lassan melegítve megjelennek buborékok, amik szépen vándorolnak kifele.
De aztán ez megáll, talán mert beszárad a széle, és akkor hirtelen nagyon nagy buborék jelenik meg, kb mint az egész fedőlemez. Gyakorlatilag egy pukkanással elválik a fedőlemez a tárgylemeztől. Általában nem olyan vagy baj: ha van rajta kis nehezék, többnyire buborékmentesen visszaragad, de azért nem olyan jó ez így.
"- A PPM már 100 °C körül folyós, bár elég viszkózus. Az oldószer nagy része szobahőn magától is elpárolog lassan belőle, a megkeményedett csepp melegítéssel megolvasztható a teljes kiűzéshez."
Hol árulják ezt a PPM-et? Szívesen tennék vele egy próbát.
"- A Naphraxos lefedés után a kihűlő gyanta kissé homorúvá teszi a lemezt."
Ezt én nem tapasztaltam. Vagy csak nem tűnt fel? Ránézek a régi próbáimra.
"- A gyanták kihűlés után lekaparhatók a lemez széléről egy hobbikéssel."
Alias sniccer.
Nekem az az egyik fő problémám, hogy nem tudom a kovamoszatokat egyenletesen elosztani a fedőlemezen. Rácseppentem vékony rétegben a fedőlemezre a mintát, egyenletesen elkenem, de amikor szárad, valahogy mindig összeterelődnek csomókba a vázak.
Mi erre a megoldás? Tudsz esetleg egy kis nagyítású átnézeti képet mutatni a preparátumodról, neked hogyan helyezkednek el vázak a lemezen?
Még pár gyakorlati tanácsot tudok adni a Naphrax/PPM használatához:
- A levegő kiűzése a vázakból sokszor problémás dolog. Lehet úgy is eljárni, hogy alapos szárítás után kis toluolt (vagy akár acetont) csepegtetünk a mintára. A lefedő a részleges elpárolgás után jön rá.
- Naphraxnál azonnal le kell fedni, mert gyorsan bőrösödik és melegítve kell kiűzni az oldószert.
- A PPM már 100 °C körül folyós, bár elég viszkózus. Az oldószer nagy része szobahőn magától is elpárolog lassan belőle, a megkeményedett csepp melegítéssel megolvasztható a teljes kiűzéshez.
- A legjobbnak a gyertyás melegítést találtam. Kis gyertyaláng felett nagyon könnyen ki lehet űzni az oldószert és/vagy megolvasztani a lefedőt. A hőmérséklet egyszerűen a láng feletti magassággal szabályozható. Nem baj, hogy a hőmérséklet nem pontosan szabályzott, ezek a lefedők (különösen a PPM) nagyon hőállóak.
- A Naphraxos lefedés után a kihűlő gyanta kissé homorúvá teszi a lemezt. Ha lassan hűl le akkor kisebb ez a hatás. Sajnos teljesen síkra még nem sikerült készítenem eddig.
- A PPM esetén egy-két percig 100 °C-on tarthatjuk a lemezt, ezt követően ha nem hirtelen hűtjük le általában nem homorítja meg a lemezt.
- A gyanták kihűlés után lekaparhatók a lemez széléről egy hobbikéssel.
- Nem látok alapvető különbséget a Naphraxba és PPM-be ágyazott minták között. Utóbbinak talán valamivel kisebb a törésmutatója de így is jól látszanak a kovavázak.
De hát kombinatorikailag is ki lehet egy komplett üres keresztrejtvényt találni, még kérdések se kellenek hozzá csak számítástechnikai kapacitás. Nehéz, igaz, de mi ez a Voynich kézirathoz képest?
Feri, azt nem tudom, hogy dupla vagy tripla csavar-e, de reagálj légy szíves a Leventének erre az igen frappáns példájára: szerinted az rendben volna-e,
ha egy keresztrejtvényben az a kérdés, hogy "teleszkóp csöve!" és az az elvárt válasz, hogy "lát"?
Ha igen, akkor tényleg nem egy világban élünk.
Ha nem, akkor meg kérlek világosíts fel, hogy mi a különbség a kettő között.
Erősen gondolkozok, hogy megkérdem egy kolléganőmet mit gondol a kérdésről, mint amatőr keresztrejtvénykészítő. Segíthetne lezárni ezt a komoly problémát.
Ugyanakkor nem biztos, hogy jó fényt vetne rám, ha kiderülne, milyen alakokkal barátkozok.
Szörnyen tépelődök, szükségetek van-e ilyen jellegű supportra, szükségem van-e ekkora sebezhetőségre.
Amúgy én Ferivel vagyok. Itt nem a nyelvhelyesség, vagy a logika dönt, hanem hogy kitalálhassa a player hogy GÓR.
De ebben szerintem Alpárnak igaza van. Nem az a baj, hogy játékos. Hanem hogy hülyeség. A mikroszkóp csövével hogy hozod össze a górt? Se nem része az eredeti meghatározásnak, se nem definíciója semmi csőnek. Mert a górcső egyben a mikroszkóp, nem a csövét jelenti. Próbáld ki így: "teleszkóp csöve!" = "lát". Ugye hülyeség? Így lenne helyes az eredeti megoldás: "mikroszkóp!" mert az górcső és a "gór" a szó egy része.
"align_image_stack erősen küzd a nagy nagyítású képek centrálásával"
Ezt én is tapasztalatam. Szerintem az lehet a fő baj, hogy az align_image_stack az első képhez igazítja a másodikat, a másodikhoz a harmadikat stb. Ha pl. az első kép teljesen életlen, akkor a másodikat lehet, hogy teljesen eltorzítja és onnantól már rossz lesz az összes.
Olvastam, hogy valaki azt csinálja, hogy két részletben centrál, a középső képtől indulva az utána következőket, és ugyanúgy a középsőtől indulva visszafele a többit. Mert a sorozat középső képein feltehetőleg lesznek jól azonosítható-illeszthető részletek.
Nos a három kovamoszat genusig azonosítva: Gyrosigma (a nagy hosszú), Cocconeis (a kicsi ovális) és Pleurosira (a szép kerek). Nem merem csak kép alapján fajig azonosítani őket, látni kellene mikroszkóppal a taxonra jellemző bélyegeket.
Köszönöm. Az a szerencsém, hogy az objektív és a megvezetése tényleg merőleges a tárgyasztalra, mert az align_image_stack erősen küzd a nagy nagyítású képek centrálásával (lehet, hogy ez kontraszt kérdése). Ennél például nem is sikerült neki, legalábbis a beállított paraméterekkel, tehát simán egymásra pakoltam a képeket az enfuse-zel de szerencsére nem volt számottevő vízszintes eltérés.
Ez is úgy megy, mint a Naphraxnál, hogy csak beszárítva nagy?
Bocsánat, ez kimaradt. Igen, mint általában minden. Kivéve ha az oldószer is nagy törésmutatójú. Van ilyen: fahéjaldehiddel már az oldat is >1,62 törésmutatójú lenne (csak nagyon lassan párologna belőle a fahéjaldehid).
Az igazi áttörést a fotopolimerekben látom: ezeknél már a monomer is nagy törésmutatójú de kis viszkozitású és a kikeményedés alatt nő a törésmutató. Ugyanakkor nem változik sokat a térfogat, nem kell semmi folyadékot kipárologtatni.
Hogyan kell használni? Mint a Naphraxot, vagy a VMTS-hez hasonlóan ki lehet előre párologtatni belőle az oldószert?
Inkább az utóbbi, bár annál viszkózusabb. A tegnapi volt az első teszt és most már máshogy csinálnám (100 °C-on párologtattam el de benne maradt sok buborék). Szerintem a legjobb a toluolos oldatot szobahőn hagyni beszáradni, majd 100 °C-ra melegítve lefedni.
Van erről számadat? Ez is úgy megy, mint a Naphraxnál, hogy csak beszárítva nagy?
Egy szabadalom alapján 1,64-1,66 köré teszem a törésmutatót. Nehéz mérni, mert ki kell szárítani és nincs pofám a hallgatói labor refraktométerét összeganézni. Talán most, mikor már nincs gyakorlat csak megpróbálom.
Emlékeim szerint a Naphrax törésmutatója is vita tárgya, mert általában indirekt mérik (ismert törésmutatójú folyadékéhoz hasonlítják mikroszkóp alatt).
Érdekes, hogy ezen lovagolsz. A Naphrax szükséges összetevői közül egyedül a naftalin volt számomra egyszerűen beszerezhető.
De nekem mégis ez a szűk keresztmetszet mert nem tartunk, találkozni meg elég ritkán szoktunk. Ráadásul a Naphraxot elég hosszadalmas előállítani és főként tisztítani. Ez viszont benzil-alkoholból (amiből van egy literem) készül nagyon egyszerűen. Ha maga a benzil-alkohol mint oldószer megfelel, akkor igazából a tisztítás még egyszerűbb. Csak a benzil-alkohol lassan párolog.
Ezt úgy kell érteni, hogy alacsony hőfokon (mennyin?) meglágyul, de 350 °C-nál bomlik fel (megy tönkre?)
Igen, így. A lágyulási hőmérséklet függ a reakcióidőtől és a katalizátortól, a folyékonytól a kemény gyantáig mindenfélét tudok készíteni.
Igen, az én teszt kovamoszatom is ebből a forrásból van.
Klaus D. Kemp csinálja, ismert ember, egy idősebb fazon, nagyon régóta dolgozik a szakmában, a legtöbben őt hivatkozzák.
Használhatók amiket csinál, de nem tökéletes. Bár nem mondja ki nyíltan, de az olasz fickó, amikor a saját technikáját dicséri (fedőlemezen van a perparátum, nagyon tiszta, a fixatív nem látszik semmilyen világításban) valójában a Klaus D. Kemp preparátumokhoz hasonlítja magát.
Ettől függetlenül a 19EUR-ért nem rossz vétel szerintem. A 30 ill. 50 kovamoszatos preparátumai is viszonylag jutányos árúak. És egy kedves, segítőkész ember.
Kizárt dolog, hogy ennyire részeg lettem volna (vagy tíz éve nem iszok), amikor néztem, 4 -es még nem is volt. Gondolom, felbuzdultak a licitek láttán és jól beárazták.
Egyébként két helyen néztem és határozottan emlékszem, hogy nem volt nagy eltérés az árak között.
Ez az angol forrás így már barátibb, igaz csak 8 -as, de 19 juró:
Múlt héten nem pihentem és új beágyazót készítettem. A kódneve PPM (amúgy a vegyület nevének rövidítése) és magas törésmutatójú, nem kell hozzá naftalin, valamint alacsony a lágyuláspontja tehát nem kell nagyon melegíteni. A Naphraxhoz hasonlóan ugyan fluoreszkál UV-ben, de kék fénnyel még jól használható és elképesztően stabilis (irodalmi adatok szerint levegőn 350 °C-ig hőálló).
Itt egy kép egy hipózott balatoni kovamoszat mintáról PPM-ben:
40/0,95 apokromát, Mf Projektiv K 2,5:1. Majd még csinálok más objektívekkel és megvilágításokkal teszteket.
Klassz lett! Én -- bár szintén a Velencei-tónál voltam csütörtök-pénteken -- most nem gyűjtöttem moszat. Helyette Péterék vendégszeretetét élveztem és megnéztük, hogyan kell a fényképezőgépét vezérelni számítógépről élőkép módban.
Hétfőn a Velencei tóban a nádasban gyűjtöttem kovamoszat. GF Planachr 25x és 40x, SZSL. A 25-ös korongját hagytam a kondenzorban a 40-es objektív használatakor is. Így nem lett annyira S, mint amennyire SZ, de messze nem V :)
Valamit benéztél itten. Ez a 9 kovamoszatos preparátum a diatomshop.comoldalon 69EUR-ba fáj.
29EUR-ért egy 4db Navicula oblonga kovamoszatot tartalmazó preparátumot vehetsz csak.
Érdekes, hogy Amphipleura pellucida nincs a 9-es készítményen, helyette van ez a Navicula oblonga.
Ami nem olyan jó szerintem.
Az Amphipleura pellucida-nál (*) a a sztriák (a csíkok) egymástól cca. 0.3ľm-re, az areolák (a pöttyök a csíkokon) 0.2-0.25ľm-re vannak egymástól (l. 17990.hsz.). Ezek hagyományos mikroszkóppal észlelhetők, csak a kitartáson múlik. A sztriák már 40x/0.95 száraz Apochromattal (UV fényben) illetve bármilyen immerziós optikával (látható fényben) látszani fognak nagyon gondos beállítások és megfelelő megvilágítás mellett. De még a areolák feloldása se reménytelen egy hagyományos 100x/1.25-ös Achromattal(**).
Ezzel szemben a Navicula oblonga (***) sztriái 1.1-1.4ľm-re vannak egymástól, amit nem kihívás megfigyelni. Az aerolát (amiket itt lineoláknal hívnak, mert nem kerek, hanem hosszúkás alakúak a fickó szerint (elektronmikroszkópos mérés) 0.14ľm-re vannak egymástól, amit kb. reménytelen fénymikroszkóppal megfigyelni.
A fószer AVEC-DIC-et (Allen Video-enhanced Contrast, valami speciális DIC) illetve IRC-t (Interference reflection contrast) javasol, de hát kinek van ilyen mikroszkópja? Igazából azt se tudom, hogy mik ezek.
Egyébként hasonló Navicula-félékkel tele van a Balaton.
Már rég fontolgatom, hogy lecserélem egy finomabb mattüvegre. Ti nem gondolkoztatok ezen?
Én azon gondolkodom most, miért nem a konjugált síkba került a mattüveg? Csupán a lámpát kellene ilyenkor pár milliméterrel kijjebb húzni. Akár mechanikusan is megoldható lett volna a billentést összehangolni egy elcsúsztatható csővel ami hátrébb tolná a lámpát a megkívánt mértékben, pl. egy csappal a mattüveg nyelén ami ferde pályán illik a cső bevágásába.
Jó volna, ha az epoxy "üvegtest" külső oldalát homorúra lehetne kiképezni, akkor egészen körülölelné a fényforrást és semmi se menne veszendőbe. Csak nem tudom hogyan lehetne ezt megcsinálni. Kötés után homorúra kiesztergálni, aztán felpolírozni? (Mivel?) Vagy egy homorú üveget belenyomni kötés előtt. Hogyan lehetne ilyen üveget csinálni?
Egy meglévő LED-et veszel (esetleg egy nem túl értékest) és híg polivinil-alkoholba mártod majd megszárítod. Lesz egy nagyon vékony PVA film rajta, ami megakadályozza az epoxi belekötését. Ha öntéskor az epoxira ráteszed a LED-et fejjel lefelé (a rúd bemenő vége álljon felfelé), akkor kikeményedés után egy negatívot kapsz pont a megfelelő görbülettel. Célszerű a legnagyobb emitterkupolát felhasználni ilyen sablonnak. De egy kondenzor frontlencse is tökéletesen megteszi. Nekem van félgömblencsém, kölcsön tudom adni. Gáborék is biztosan tudnak foglalatlan lencsét tökíteni valahonnan.
Ez az Nf-en könnyen megvalósítható. Hátrébb húzod a lámpát amelyen a LED előtt van egy kis homályos üveg (egy kis gyűrű alakú magasításon). A matt rész megy a kollektor tárgysíkjába.
A gyári mattüveg azért annyira "durva", mert ez is 7°-os mattítású. Nem nagyon lehet egyszerre finom struktúrát és kis szórásszöget készíteni. Azért ilyen, különben a használata vagy három fényértéknyit csökkentene a megvilágítás fényességén a mostani kb. egy fényértéknyivel szemben.
A homályos üveg mindenképpen textúrát ad, próbálkoztam rengeteg finomságúval. Mindegyiknél belelátszik a textúra valamennyire. Ilyenkor emelsz egy picit a kondenzoron. A Köhleren nem ront annyit amennyit javít az egyenletességen. Egyébként eddigi tapasztalataim alapján a pontos mezőrekesz látótérfedés nem olyan fontos, marginálisan csökken csak a kontraszt ha szélesebbre veszed.
"Viszont talán jobb eredményt adna, ha közelebb kerülne a mezőrekesz síkjához?"
Nem, az volna a legrosszabb. A mezőrekesz síkja képeződik le élesen a tárgysíkba. Ideálisan a mattüvegnek a lámpa síkjába kéne kerülnie, a lámpának meg ilyenkor kicsit hátrébb.
Egy olyan fényvezetőt akarok csinálni, aminek külső oldalán van egy jó nagy "beömlő nyílás" (⌀15-20mm), arra a felére oda lehetne könnyen cserélhetően tenni bármilyen LED-et, akár nagy világítófelületű 30W-osat is.
A fényvezető belső vége pedig a megkívánt átmérő. Két ilyen fényvezetővel (⌀1.5 ill. ⌀3mm belső világítófelülettel) egy minden felhasználásra ideális aparátot kapunk.
A fényvezetést úgy oldanám meg, hogy egy ⌀23mm-es alumínium hengerbe (ez illeszkedik a lámpaházba) belefúrnék egy megfelelő átmérőjű furatot, a külső végét pedig kúposan kiszélesíteném. Ezt kell azután belül fényesre felpolírozni, majd átlátszó epoxival kitölteni. A kilépő oldalt valószínűleg mattosítani kell az egyenletes fényeloszlást biztosítandó, és esetleg elé tenni egy síkdomború lencsét, hogy koncentráltabb legyen a sugárkúp. Vagy: a Levente által leírt módon (csiszolás+maratás) mattosított fedőlemezt ragasztani a kilépő felületre.
Megoldandó kérdések:
- A furat fényesítése. Ez nem lesz könnyű. Először is egy meglehetősen sima felület kell. Talán dörzsárral lehet ilyet csinálni? Aztán meg fel kell polírozni. Mivel? Króm(III)-oxid? Cérium-oxid?
- Jó volna, ha az epoxy "üvegtest" külső oldalát homorúra lehetne kiképezni, akkor egészen körülölelné a fényforrást és semmi se menne veszendőbe. Csak nem tudom hogyan lehetne ezt megcsinálni. Kötés után homorúra kiesztergálni, aztán felpolírozni? (Mivel?) Vagy egy homorú üveget belenyomni kötés előtt. Hogyan lehetne ilyen üveget csinálni?
- Valami praktikus cserélhető rögzítési mód a LED-eknek.
Az Nf-ben (meg gondolom az Amplivalban is) van egy praktikus beforgatható mattüveg a lámpa előtt. Sajnos meg meglehetősen durva felületű maratott mattüveg, így gyakran megjelenik a textúrája a képen, ha a kondenzor a Köhler beállításnak megfelelő optimális helyzetben van (mivel a mattüveg nem a konjugált síkban, hanem előtte van).
Már rég fontolgatom, hogy lecserélem egy finomabb mattüvegre. Ti nem gondolkoztatok ezen?
Azért az se veszélytelen, csak nem annyira, mint a hidrogén-fluorid. Általában ammónium-hidrogén-fluoridot tartalmaz és matt felületet ad. Legyen a biztonság kedvéért kéznél kalcium-glükonát (pl. kalcium Sandoz) pezsgőtabletta. Ha nagyon a kezedre menne akkor jó ecsetelgetni vele.
A fényes maratáshoz viszont savas oldat kell, mert az eredetileg szerteszét szóró homályos üveg mélyedéseit lekerekíti, az éleket lesimítja. Így durvább lesz ugyan a textúra, de a fénynyaláb nem nyílik szét annyira. Olyan nagyítva a felület mint a Hold a kráterekkel, nem olyan mint az eredeti mattüveg. Lézermutatóval ki lehet mérni, hány fokos szórást okoz a lemez. A matt maratás is jó volna, de nem lehet eléggé kontrollálni. Ezért használják gyárban a mattosítást rákövetkező oldással (savpolírozás).
Igen, így van. De ha több LED lámpát csinálsz, akkor ez könnyen és egész olcsón áthidalható. Pl. a királykék Cree LED-em világítófelülete kb. 1,5 mm és ez a kardioidhoz jól klappol. A típusneve XT-E. Természetesen fehérben is létezik. Az XLamp XM-L/L2 LED-ek majdnem teljesen kitöltik az apertúrarekeszt az Lu-nél, én ilyenkor a CZJ módija szerint egy kb. 7° szórású homályos üveget rakok a lámpába, akkor teljesen kitölti.Az Nf-en a pankratikussal kitölti teljesen enélkül is.
Lehet, hogy kisebb szögű is elég volna, majd olyat is csinálok. (DISCLAIMER: ezek a szokványos módon, finom csiszolóporos homályosítással majd fluoridos maratással készülnek. NE MARASSATOK FLUORIDDAL, VESZÉLYES! Inkább csinálok én Nektek.)
Most patkoltam még két LED-et lámpába. Most már van 4 db (3 fehér XM-L és L2, 1 db királykék XT-E). Igaz tápegységem még csak 2 db, de azt is rendelek még egyet (nem kell plusz kettő, a királykéket fluorhoz használom és olyankor az egyik fehér úgyse kell).
Vettem egy ilyen Eschenbach 3310-et. Hiányoznak az okulárjai, de mintha nem szabványos lenne, 16.9 mm-nek mérem a belső átmérőt. Lehet vajon ilyet találni? 15 és 30X-os volt gyárilag.
A világítást LED-esre cseréltem ( az izzót szoknyás Ledre cserélnem, le kellett vágni a szoknyát).
De rendeltem Kinából egy körvilágítótt 3900 postával.
Rég gyötrődve kutatjuk, hogy mekkora világító felület (pl. milyen típusú LED) szükségeltetik a kondenzor aperúrájának optimális kivilágításához.
Az imént tudományos igénnyel kimértem, hogy az Nf mikroszkópon
- a hagyományos 32mm rekeszátmérőjű kondenzorokat apertúrájának a kivilágításához egy pontosan 3mm átmérőjű (kerek világítófelületű) lámpa kell.
- a pankratikus kondenzor esetén ez az érték 2.5mm
- a kardioid kondenzornál picit több, mint 1mm.
Az ennél nagyobb méretű világítófelület fénye elveszik (nem teljesen: mint aljas szórtfény megjelenhet.) Az ennél kisebb lámpával pedig nem tudjuk kihasználni az objektív feloldóképességét.
Példának okáért, ha a normál mikroszkopizáláshoz ideális lámpával használjuk a kardioid kondenzort, akkor a fény cca. 85%-a megy a levesbe és csak tizenpár % hasznosul.
Ehhez tehát célszerű volna kisebb világító felületű lámpákat konstruálni.
Ha nem a beépített lámpát használjuk, akkor van még egy lehetőség: a lámpa közelebb vitele a kondenzorhoz. Pl a Zeiss külső mikroszkóplámpát 10cm-re elhelyezve a kondenzortól, a 3mm átmérőjű lámpa pont klappol a kardioidhoz. Ilyenkor viszont a mezőrekesz látszólagos képe (azaz a lámpa által kivilágított max. terület) lecsökken, tehát kisebb nagyításokkor bajban leszünk.
Szerintem már nincs netközelben egy pár napig. Csak szólok, hogy ne legyen egész hétvégén lelkiismeretfurdid az amúgy teljesen találó, bár kissé nyers beszólásért.
vágni a szoknyát).
