Gartulálok, a két szép névhez is különösen, sógornőméknél is pont így van a két lányzó neve, Anna a nagyobbik és Adél a hugica. :-) Bár ott Adél igazi kis fiúnak készült ördögfióka. :-)
Én még tartozok egy szüléstörténettel, a lustaságom számlájára írható, hogy csak most hozom :) Ugyanis Adél nagyon jó baba, Anna sem romlott el, szóval kipihent vagyok :)
Szüléstörténet 2.
annak ellenére, hogy néha azért eszembe jutott, hogy milyen jó lenne június elején szülni, nem igazán volt várható Adél idő előtt. Június 19-re voltam kiírva, azon a héten már nem kíméltem magam (nem mintha addig a már meglévő gyerekem engedte volna), sőt a jó időre való tekintettel, nagyokat kirándult a család :) 20-án, hétfőn a reggeli NST tökéletes volt, a magzatvíz tiszta, viszont jó hírrel is szolgált az orvosom, kezdett nyílni a méhszájam. Na gondolom a homokozóban tovább nyílhatott, bár semmit nem éreztem, nagyon lekötött a csúszdázás, hintázás, rohangálás. Este viszont rámjött valami kényszer, és kitakarítottam ezredszerre Adél szobáját, kivasaltam a férjemnek egy tucat inget, és még pár dolgot bedobáltam a kórházas táskába.
Reggel fél 7-kor ébredtem arra, hogy fáj a hasam. Öt perc múlva megint fájt, így szóltam a férjemnek, hogy szerintem ez már az. Kérdezgette, hogy tényleg? meg most akkor ez komoly? de olyan nagyon nem fájt, csak éppen rendszeres volt, és a dokim azt mondta, hogy ha rendszeres, akkor az már nem jósló. 8-ig még elszüttyögtem, pakolásztam, megcsináltam Anna kakaóját, lezuhanyoztam, előkészítettem mindent, hogy Anna rendben legyen. Aztán megérkezett anyósom, mi pedig elindultunk a kórházba. Fél 9-kor találkoztam az ügyeletes szülésznővel, nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy nála szültem Annát is, és az ügyeletes doki megvizsgált, de neki már 3 perces fájásokat mondtam. Bő kétujjnyi volt a méhszáj, ezt is örömmel hallottam :) Mentünk is a (tök jó, vadiúj, hatalmas, légkondis) szülőszobába.
Fél 10-kor érkezett meg a dokim, addig a férjemmel beszélgettünk, és megkaptam az oxitocint. Onnantól tényleg jobban fájt, de nem volt vészes, csak amikor kérdeztem a szülésznőt, hogy mikorra lesz baba, azt mondta 2 körül. Hát ez nem tetszett, szóval közöltem mindenkivel, hogy délre én végezni akarok (közben kaptam egy kis gázt, lehet azért voltam ilyen határozott...). De amúgy mégiscsak volt benne valami, mert nem sokkal dél előtt tényleg éreztem, hogy jön a baba, és pontosan 12-kor meg is született Adél (persze mindenki azt kérdezgette, hogy azért lett ez a neve, mert délben született? pedig nem azért). Nagyon könnyen jött, pici vágást kaptam, de nem is éreztem, csak akkor néztem nagyot, amikor fogadott a két csecsemősnővér, hogy lesz-e 4 kiló Adél. Végül nem lett, 3 kiló 85, és 56 centi. A szülőszobai dolgozóktól nagy dicséretet kaptam, mert mosolygósan, csendesen szültem, azt csináltam amit mondtak nekem :) Amikor visszakaptam Adélt egyből kapott cicit, és tudta is mit kell csinálnia vele :)
A gyermekágyas szakasz felejtős volt, bár a szoba szuper volt, végül nem vállaltam be, hogy egyágyasba menjek, de jófej szobatársat kaptam. Életem egyik legszebb élménye volt ez a szülés, csak egy bajom volt: nagyon hiányzott Anna. Nem vagyok egy sírós-picsogós alkat, de amikor bejött hozzám, és láttam, hogy milyen zavart a kis arca, hát elbőgtem magam. No de Adél úgy belejött az evésbe (amit azóta zabálásra fejlesztett), hogy 4 nap után azt mondták kívül tágasabb :) Volt még egy kis vérnyomás problémám, de a 4. napra az is helyrejött, Adél összesen fogyott 100 gr-ot, szóval végre mehettünk haza.
Azóta itthon hízlalom a popóját, és szerencsére Anna is úgy gondolja, hogy Adélnak velünk van a helye.
A Sehány éves kislányt én csak felnőttként olvastam, nekem akkor nem nyerte el igazán a tetszésemet. De megnéztük a gyerekekkel is, és ők nagyon szeretik:). Egyszerű, kedves kis könyv:).
Nekem a Peti, Ida és Picuriról vannak jó (gyerekkori) emlékeim, de az nagyobbaknak való, iskolásoknak inkább..
Új vagyok még ezen a fórumon, a meddőség-lombikbébiről jöttem át. Remélem, maradhatok is itt nálatok! Szerencsésen alakult az életem, mert a több évnyi orvosi segítséggel is sikertelen próbálkozás ellenére spontán teherbe esten. Jelenleg 8 hét 4 naposak vagyunk! :)
Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, de annál jobban örülünk is. Már 2 hete láttuk UH-on a szívecskéjét és hallottuk is a szívhangot, ami rettentő jó érzés volt. :) A boldogság mellett azért a félelem is bennünk van. Legközelebb szept. 19-én kell UH-ra mennünk, ez lesz a genetikai vizsgálat. Nagyon hosszú addig az idő, nagyon izgulunk, hogy minden rendben maradjon addig is és azután is. Pár napot visszaolvastam és láttam, hogy nem csak én vagyok így a 12. hétig való izgulással. Terhesség eleji tüneteim vannak, émelygés, álomkor, puffadás. Ezekkel nyugtatom magamat, hogy ha vannak, akkor tuti minden rendben van. :)
E gyors bemutatkozás után, remélem még sokat tudunk itt beszélgetni! További szép napot kívánok mindenknek és kellemes pocakosodást! :)))
csak RO-bol: Lattam par eve konyvesboltban uj kiadasban a Sehany eves kislany-t, nekem nagyon jo emlekeim vannak errol a konyvrol, es ha jol emlekszem, nem bonyolodik tulsagosan bele a biologiaba.
Nekem ma megvolt a 19 hetes UH, minden rendben, szép nagy.:-)
A férjem aranyos volt, kérdezte utána, hogy látszott, hogy fiú?:-)) Mondom, figyu az amnio miatt, tudjuk, hogy XY, ez már kevéssé változhat.:-)
Kérdeznék is.
A gyerekeket nagyon érdekli, hogy mit csinál a baba bent, hogyan fejlődik stb. Jó lenne valami könyvecske erről. NÉztem a Mi micsoda juniorban a Kisbaba születik részt, de ez egyelőre még "túl sok" (hímivarsejtek, mit jelent az, hogy lefeküdni valakivel stb.), a keletkezés részét én ennél azért finomabban magyaráztam még nekik. Nem tudtuk ajánlani valamit?
gratula a babához és a szép családhoz :) én pont így gondolom, bár egyelőre annyira tele még a szívem, a lelkem és a két kezem a két kislányommal, hogy majd egy nagy elhatározást igényel...és amikor diliznek meg néha egymásnak esnek, akkor meg néha robbanok! főleg amikor munka után hazaesek és megy a hiszti :)
Igen, ez az 5 év elég szerencsés. A nagyok már remekül elvannak kettesben, meg olyan dolgokat lehet velük csinálni, játszani, amit felnőttként is élvezünk. Ráadásként még szeretnek is tenni-venni a kicsi körül, anyáskodnak, szórakoztatják... A kicsi gondozása kb. harmadakkora gond most, mint amikor az elsőnél csináltam. Remélem ez az ötlet is beválik, hogy lesz még egy kicsi, és ők is olyan jó tesói/játszótársai lesznek egymásnak, mint a nagyok.
:) Akkor már mindjárt túl vagy az "izgulós" időszakon :) (én legalábbis nagyon izgultam a 12. hétig) Védőnőhöz se mentem, csak a 13. héten... Többedik gyerekkel már valahogy nem olyna sietős, mint az elsővel (legalábbis nekem az elsővel már 7 hetesen volt kiskönyvem :) )
