Adok egy állítást. Meg kell fejteni, hogy igaz vagy hamis. A helyes megfejtő ad újat. Meg kell várni a helyeslést.
Washington DC Washington államban van
hamis
A kategorikus "hamis" válaszod helyes, tehát gratulálok, de szerintem a Föld legmagasabb hegye a Hawaii szigetén található Mauna Kea, mert bár a tengerszint felett csak 4205 m, de ehhez hozzáadódik a tenger szintje alatti rész a lábától kezdődően, ami még plusz 5998 m, így tehát összesen 10203 m magas ez az egyébként szunnyadó pajzsvulkán (utoljára 4500 éve tört ki).
Ha a legmagasabb hegycsúcsot úgy definiáljuk, ahogy egy rendes matematikus tenné egy geometriai feladatnál (vagyis a Föld felszínének az a pontja, ami a legtávolabb van a Föld középpontjától), a Himaláját hirtelen túlszárnyalják az Andok Egyenlítőhöz közel fekvő csúcsai. A Föld középpontjától legtávolabb az Egyenlítőtől mindössze egy fokra délre fekvő Chimborazo csúcsa van, 6384,4 kilométerre. A Mount Everestnél ez a távolság mindössze 6382,3 kilométer, vagyis a Chimborazo valójában 2168 méterrel magasabb az Everestnél. A második helyre egy másik Andok-csúcs jön be, a Huascarán Peruban, ami arról is nevezetes, hogy ott a legalacsonyabb a gravitáció az egész Földön
Elfogadom a válaszodat. Bár ha az ellenkezőjét írod, akkor is elfogadtam volna. Ennek oka az, hogy még orvosi berkekben is különbözőképpen vélekednek erről.
Lásd pl. Szendi Gábor Tények és tévhitek blogjából:
Susan Ott kutató 2001-es cikkében rámutatott arra, hogy a biszfoszfonátoknak van egy optimális szedési ideje, de azon túl szedve nem erősítik, hanem morzsalékossá teszik a csontokat. 2004-es az Annals of Internal Medicin-ben közölt levelében a neves csontkutatónő ezt írta:"sok ember úgy hiszi, ezek a gyógyszerek 'csontépítők', de a tények azt mutatják, hogy valójában 'csontnehezítők'". Mert mit is csinál a biszfoszfonát? Gyakorlatilag megbénítja a csont megújulási képességét azáltal, hogy blokkolja a csont lebomlását. Ennek következtében viszont a csont szerkezetében az idők során bekövetkező mikrosérülések nem tudnak reparálódni, és a sérülések felhalmozódva fokozott törékenységhez vezetnek.
A környezetünkben előforduló pókfajták nem másznak be direkt az ágyunkba, mert ott nincs számukra ehető préda, az emberek pedig nem érdeklik őket. Ráadásul az alvó ember, ha bármilyen hatással van egy pókra, akkor maximum halálra rémíti: a pókok érzékenyek a különféle rezgésekre, márpedig egy szuszogó, dobogó szívű, esetleg horkoló óriásról nem az jut egy pók eszébe, hogy “gyere erre”, hanem hogy “húzzál innen minél messzebb”, hiszen inkább tűnünk ragadozónak, mint biztonságos hajléknak.
Ahhoz, hogy le tudjuk nyelni, egyébként is nyitva kellene lennie a szánknak, ami egyrészt nem általános, másrészt gyakran együtt jár vele a horkolás, ami visszavezet az előző bekezdéshez. Nagy valószínűséggel fel is ébrednénk, vagy legalább megmozdulnánk, ha egy pók mászkálna az arcunkon, az pedig elég valószínűtlen, hogy egy pók manőverezné be magát egy pókhálón a szánkba.
A 9. és 10. században, „a pápaság mélypontjának” nevezett időszakban a Szentszék teljességgel belefolyt a világi ügyekbe, és maguk a pápák is ugyanúgy nemzettek utódokat és gyakoroltak nepotizmust, mint bármely világi uralkodó. E korszak kétségtelenül legbotrányosabb esete az volt, amikor VII. István pápa kiásatta elődje, Formosus földi maradványait, majd egy „tárgyaláson” elítélte. Lefejeztette, áldást osztó ujjait levágatta, és a Tiberis folyóba dobatta.
Igaz-e, hogy a középkorban volt egy olyan per, ahol egy halott volt a vádlott? Az illető holttestét kiásták sírjából, felöltöztették és lefolytatták ellene az eljárást, aminek a végén el is ítélték. Ez után öltözetét leszaggatták, három ujját levágták, majd a hullát egy folyóba dobták, mely folyó egyébként egy európai fővároson folyik keresztül.
Szerintem ez az állítás hamis, mert az ugyan igaz, hogy Plautus valóban biztatta a közönséget, hogy ilyen módon fejezzék ki tetszésüket a darabjaival kapcsolatban, ám a tapsot már a Bibliában is említik mint a tetszésnyilvánítás egyetemes kifejezési eszközét: a királyok könyveiben már megjelenik, ezeket pedig a i.e. 6. század körül vethették papírra, márpedig Plautus az i.e. 3. században született, tehát jóval később.
Ezen kívül van még jó néhány állat, amely ezen szempont alapján erősebb a hangyánál, mint pl. a galacsinhajtó bogár, de a legerősebb az atka, mely a saját súlyának 1180-szorosát bírja el, azaz emberre átszámolva ez 82 tonna lenne.
Az én véleményem szerint nem igaz, mivel az 1402. július 20-án lezajlott ankarai csata során az egyik fél (mongolok) 140 ezer fővel, a törökök 85 ezer katonával harcoltak. A mohácsi csatában magyar oldalon csak 24800 fő, a török oldalon cca. 80 ezer katona volt. A halottak száma az ankarai csatában az egyik oldalon 20 ezer, a másik oldalon 25-30 ezer volt. A mohácsi csatában viszont csak 20 ezer körüli (ez a magyarok vesztesége), ill. a török oldalon mindössze 2000 körüli volt.
