Azt nem értem, hogy minek ennyi süketelés ahelyett hogy simán felírnád a futási időket, amiből azonnal adódik a relatív fázis. Talán az vele a gondod, hogy abba nem tudsz belezavarodni. és még utóbb megkapnád a helyes eredményt? :-)
Visszavonom, eddigi megnyilvánulásaid színvonala alapján azt is elrontanád. Nincs véletlenül egy általános iskolás unokád, aki segíthetne?
Úgy látom, hogy te vagy képtelen felfogni azt, hogy az a Doppler-effektusos hullámtér, amit az ábrákon látsz, az éterhez képest nyugalomban lévő rendszer, mert a fényforrások az éterhez képest mozognak. Ezért nem kontcentrikus körök láthatók a fényforrások körül az ábrákon. Egy fizikustól többet várna az ember. Úgyhogy most már tudom, hogy nem vagy fizikus. A hozzászólásaidat is így kell értékelni a továbbiakban.
Na akkor menjünk tovább.
Ezen a III. ábrán az idő egy kissé tovább múlt, az eszköz halad tovább jobbra (az éterhez viszonyítva, ugye érted már mmormota?), a 2-vel jelölt fényhullám (az éterben mmormota) tovább halad F-en keresztül jobbra lefelé. (Észre kell venni, hogy csak egyetlen egy hullámhegy járja végig az 1-es és 2-es utat, ugyanis az utána következők már nem ezt az utat járják (be az éterben, ugye érted már mormota?), mert F időközben jobbra mozdult (az éterhez viszonyítva, ugye érted mmormota?), ezért minden egyes újabb hullámhegy, amely elindul F-ből, csak az 1-es és a 2-es vonalakkal párhuzamosan kirajzolódó újabb és újabb útvonalakon haladnak (az éterben, ugye érted mmormota?).
Miközben az éterszélre merőleges magányos hullámhegy bejárja a III. ábrán bemutatott háromszöghöz is hasonlítható útját (az éterben mmormota), addig az éterszéllel szemben haladó rezgések libasorban haladnak egymás után tovább (az éterben mmormota) jobb felé, és kezdik megközelíteni az éterhez viszonyítva jobb felé mozgó M1 tükröt, de ezen az ábrán még nem érték el azt. Mivel ebben a haladási irányban (az éterben) egymást követő hullámhegyek az éterben mozgó F fényforrás miatt kék-eltolódáson esnek át, a hullámhossz ezen az úton rövidebb, mint a fényforrás alapfrekvenciája.
A következő IV. ábrán az idő egy kissé megint tovább haladt. A háromszög útvonalon futó magányos hullámhegyünk megint távolodott az F-től valamennyit. Az őt követő további hullámhergyek pedig párhuzamosan haladnak vele valahogy úgy, ahogyan a Forma-1-ben a polpozíciós és a második rajtszámú kissé hátrébbról, de egymással poárhuzamosan indul. Szemben a Forma1-el, a MM-interferométerben az éáterszélre merőlegesen az összes induló kissé később és egymással párhuzamos pályákon futják háromszög alakú útjaikat aban az irányban, amit mmormota oly nagyon szeret.
Ezeket a párhuzamosan jobbra eltolt háromszögeket nehéz lenne az ábrán úgy bemutatni, hogy ne fedjék el az ábra többi, lényeges részeit, úgyhogy elhagytam őket. Észre kell venni, hogy az ezen háromszögek mentén felrajzolható utakon az egymást párhuzamos eltolással követő magányos hullámhegyek nem ugyanabban a fázisban indulnak el F-től, mint a legelső. Az a legutolsó hullámhegy, amely végül beérkezik majd F-hez, amikor F az ábra jobb szélső pozíciójában lesz, tehát amikor az éterszéllel párhuzamosan haladó társa is visszaérkezik F-hez, szóval ez a legutolsó magányos hullámhegy jóval később indult el F-ből, mint a legelső, amelyet mmormota (és Michelson) azzal tüntetett ki, hogy azt számítják ki, hogy ez a magányos hullámhegy magányos útja során mekkora fáziskülönbséggel fog beérkezni F-hez. Ezt persze ki lehet számítani, de sajnos (szerencsére) nem ez a hullámhegy fog beérkezni F-be akkor, amikor Az utolsó háromszög-úttat bejárt magányos hullámhegy kiindulási fázisát kellene ismerni. Ezt azonban nem tudjuk. Valószínűleg ki lehetne számítani ezt is igen bnyolult utakon, de szerencsére ennél sokkal egyszerűbb megoldáshoz jutunk majd el a VI. ábránál.
Addig azonban kövessük tovább a fényrezgések útját az MM-interferométerben.
A IV. ábrán az F-felől az éterszéllel szemben haladó, egymást libasorban követő kék eltolódott rezgések már elérték az M1 tükröt, így ez a harmadik tükör is elkezdi kialakítani maga körül a Doppler-effektusos fázisterét (az éterben, érted már mmormota?). Az M1 tükörről visszatükröződő rezgések kétszeres Doppler-effektuson átesve (egyszer azért, mert a közeledő kék-rezgések elől az M1 tükör menekül, ezért vörös eltolódás lép fel, és így az M1-hez beeső fény frekvenciája meg fog egyezni az elsődleges fényforrás frekvenciájával, másodszor azért, mert a sugározni kezdő M1 tükör jobb felé mozog az éterben, így az általa kibocsátott rezgések egy tovább vörös-eltolódáson fognak átesni, így az M1 -től F-felé visszatérő rezgések hullámhossza az eredeti hullámforrás hullámhosszúságához képest az éterszél arányában megnő (az éterben, kmmormota).
Most tehát az M1 -től F-felé egymást libasorban követő vörös-eltolódott hulllámok (az éterbe mmormota) szintén kezdik kitölteni az F és M1 tükrök közötti távolságot. Azt a távolságot, amelyet az F-ből libasorban érkező kék-eltolódott hullámok már régebben kitöltötték. Az egész hullámtér össze-vissza rezeg, de a IV. ábrán a visszatérő rezgések még nem érték el F-et, ezért a megfigyelő még mindég csak egy tükörképet lát maga előtt, ha F-en keresztül ránéz az eredeti fényforrásra.
Ennyi mára elég, hagyjunk időt mmormotának, hogy megtalálja, hogy mit nem ért.
Nem kell türelmetlenkedni, következő alkalommal már eljutunk ahhoz az időponthoz, amikor valóban érdemes lesz majd pillanatfelvételt készíteni erről a három különböző fényforrás által bizonyos időkésésekkel (az éterben, mmormota) kialakított közös Doppler-hullámtérről, hogy kiszámíthassuk azokat a fáziskülönbségeket, amelyek az M1 és M2 tükörképek felől egy adott közös időpillanatban beérkeznek F-hez, és valóban kialakítják abban a közös időpillanatban az interferenciagyűrűket, ha van éterszél, ha nincs.
Mivel szemlátomást képtelen vagy egy éterhez képest mozgó rendszerben a hullámterjedést elképzelni és helyesen leírni, próbáld meg ez éterhez képest álló rendszerben leírni a jelenséget.
Azt átlátod, hogy newtoni világban ennek is értelemszerűen ugyanazt az eredményt kell adnia? Hiszen ugyanaz e jelenség csak másik korrdinátarendszerben leírva. A különbség csak az, hogy ezt talán nem rontanád el mert könnyebb... Persze ki tudja.
Ez a nyilvánvalóan mocskolódó, és semmi tényszerűséget nem tartalmazó hozzászólás nyilvánvalóan nem tényszerű vitát akar, hanem egyszerűen azt akarja elérni, hogy mások ne olvassák el a dolgozatot, mert szerinted hülyeség.
Ha viszont nem csúsztatni akarsz, hanem tényleg azt hiszed, hogy nem a hullámteret, hanem az általad elképzelt lineáris fényutat kell elemezni, akkor fogalmad sincs arról, hogy miként jön létre a MM-interferométer képernyőjén az a két egymás mögé vetülő tükörkép, amelyek végül létrehozzák az interferencia-gyűrűket
Tudod az Arkansasi Bölcsek megmondták, hogy akkor is tagadni kell, ha rajtakaptak a nőn. Te most ezt a módszert alkalmazod az érdemi vita helyett. Érdemi vita helyett minősítesz.
A korrekt hozászólók konkrétan mutatnak rá a hibákra. Ha valóban van hiba, akkor azt fejtsd ki. Ha nem teszed, akkor kilóg a lóláb, ez a minősítgetés csak azt a célt szolgálja, hogy másokat arra bíztasd, hogy el se olvassák Korom Gyula cikkét.
Az egész korom-féle cikk arról szól, hogy a szerző computerrel kiszámította a helyes fáziskülönbségeket. A cikk a számítási eredmények közlése, és a használt számítási módszer bemutatása.
Úgyhogy ha megengeded, ha nem, azok kedvéért, akiket érdekel, hogy mi az igazság, és nem a jelenlegi fizikus kurzus fizetett (vagy talán önkéntes ?) szószólói mint te, folytatom a teljesen zagyva Michelson-kalkulus hibáinak objektív elemzését.
Még annyit, kedves mmormota, hogy az itt bemutatott és bemutatandó ábrák nem mások, mint az általad hibásnak tartott Korom-féle 1.ábra részleteinek bemutatása lépésről lépésre. Egy fizikustól azt várná az ember, hogy egy összetett ábrát is képes megérteni. Hát neked ez most nem sikerült. Talán a lépésenkénti módszer segíteni fog neked. Persze csak akkor, ha érdekel a dolog, ésa követed a most következő ábrákat és azok jelentését.
Kedves érdeklődők! Mint emlékeztek, az itt következő ábrán, amit már egyszer bemutattam,
az látható, hogy a fényhullámok nem azon az úton terjednek F-ből M2 felé, amit Michelson és mmormota meg társai használnak az állítólagos számításaiknál (mmormota, SimplyRed meg a többi vaskalapos szemellenzős valójában nem is számolnak, csak ismételgetik a hibás Michelson-kalkulust). Csak a szemeteknek kell hinni, és nem mmormotának. Az 1-el jelölt fényút mentén nincsenek egymás után sorakozó fényhullámok akkor, amikor a fény beérkezik M2-höz. Látható, nem? Az F-ből érkező fényhullámok éppenséggel nem 1-es "fényút" irányába, hanem arra az mmormota által önkényesen kijelölt egyenesre közel merőlegesen haladnak. Abba az irányba egyetlen egy hullámhegy halad végig, semmi több. Ez az igazság.
Mmormota ezt hülyeségnek tartja, én pedig az tartom hülyeségnek, amit mmormota állít. Mmormota ugyanis azt állítja, hogy a fényrezgések az 1-el jelölt út mentén sorakoznak fel egymás után, és ezért az 1-es úton sorakoztatja fel elméletvben a hullámhosszakat. Ez nyilvánvaló blődli, de mmormota ragaszkodik ehhez a számítási módhoz. Döntsétek el, hogy kinek hisztek. Ennek eldöntésében kizárólag az I. ábra segít, nem a tekintély.
Az éterben történő terjedés valódi módja az I. ábrán látható. Következésképpen a fényrezgések hullámhosszát lehet ugyan, de nem szabad az 1-el jelölt vonal mentén kiszámítani, ahogyan azt Michelson és utána az összes szemellenzős teszi, hanem csak az L2 kar mentén sorakozó hullámhosszak kiszámítása útján szabad kikalkulálni az F-M2 út során felépülő hullámsorozatot. Egyszerűen azért, mert a hullámok ebben az irányban terjednek szabályos sorozatokban F és M2 között.
Mégpedig úgy kell számolni, hogy amikor már a hullámtér a rezgések terjedése során elérkezett M2-höz, kiválasztunk egy olyan pillanatot, amikor az F tükörből egy hullámhegy éppen elindul a két irányba (fel és előre), ekkor képzeletbeli pillanatfelvételt készítünk, és a kimerevített, a képen már nem mozgó hullámokra kiszámoljuk azt, hogy az L2 kar mentén hány hullámhossz fér el. Mivel L2 merőlegesen áll az éterszélre, egy hullámhossz meg fog felelni a fényforrás eredeti frekvenciájának. Azt kell tehát kiszámítani, hogy hány eredeti hullámhossz fér el L2 mentén. Az így kapott érték adja meg a fáziskülönbséget az odaúton az F-M2 kar mentén. Ennek a pillanatfelvételnek azonban egyelőre nincs értelme, mert a megfigyelő ekkor még nem lát semmit. Nemhogy két egymásra vetülő tükörképet látna, amelyek interferálnak egymással. Várjunk hát egyelőre ezzel a pillanatfelvétellel.
Lépjünk most tovább az időben, az interferométeren belüli fényterjedés következő szakaszára (lásd II. ábra)
Az I. ábrán és a II. ábrán bemutatott helyzet között eltelt időben a fényrezgések beindították az M2 tükör működését, amely egy kis idő alat fokozatosan szintén létrehoz maga körül egy felülről lefelé táguló Doppler-hullámteret. Ez a második hullámtér fokozatosan közeledik F-hez, majd egyenesen tovább halad a megfigyelőhöz. Ekkor, és csak ekkor megjelenik a megfigyelő előtt a fényforrás M2 tükör által létrehozott tükörképe (lásd az ábrán az M2 tükör feletti csillagot).
Egy pillanatra se feledjük, hogy a fényhullámok az éterhez viszonyított c sebességgel folytonosan távolodnak a fényforrástól, de nem azokban az irányokban, ahogyan azt Michelsonék felvették (tehát nem az 1-es és a 2-es nyilak mentén), hanem mindíg a Föld haladási irányában balról-jobbra egymás mellett sorakozó gyorsan táguló fénygömbök formájában.
Az F és M2 közötti oda-visszaút során létrejövő fáziskülönbséget nem lehet úgy kiszámítani, hogy az 1-es és a 2-es útszakaszok mentén mérjük ki a hullámhosszakat. Az ok ugyanaz, mint amit az I. ábrán láttunk. A helyes számítási mód a következő:
Amikor már mindkét irányban (felfelé és lefelé is) kialakult a Doppler-hullámtér, és nagyságuk már meghaladja az L2 távolságot, kiválaszthatunk egy olyan időpillanatot, amikor F-ből éppen egy hullámhegy indul el. Ekkor (elméletben) megint készíthetünk egy pillanatfelvételt, és az így kimerevített hullámokat megszámolhatjuk L2 mentén az oda-vissza úton.
Ezzel a módszerrel ki tudjuk számítani a fáziskülönbséget az L2 mentén az oda-vissza úton. Azonban ennek még mindég nincs semmi haszna, hiszen a megfigyelő egyelőre nem láthat interferenciát. Ugyanis mi van a másik kar mentén futő 3-as nyíllal jelölt fénnyel? Semmit nem tudunk róla, mert még be sem érkezett M1-hez, ugyanis ebben az irányban sokkal lassabban halad a fény, az éterszél visszafújja, hullámhosszát megrövidíti. Ebben a fázisban a megfigyelő még interferencia-gyűrűket sem lát, mert szeme előtt csak az M2 tükör által létrehozott tükörkép látszik. Várni kell a képzeletbeli pillanatfelvétellel tehát addig, amíg a folyamatok tovább zajlanak, és a fény az M1 tükör felől is visszaérkezik a megfigyelőhöz. Csak ekkor lehet majd olyan pillanatképet készíteni, amely mindkét kar mentén egyszerre merevíti ki a hullámokat. Addig azonban még sok minden történik az interferométerben, amit meg kell érteni.
A II. ábrával kapcsolatban arra kell felfigyelni még, hogy a 2-vel jelzett Michelson-féle fényúton valójában nem haladó rezgés-sorozat (ha létezne) lehet, hogy be sem jutna a megfigyelőhöz, mert ha ebből az irányból valóban érkezne fényrezgés sorozat, nagy valószínűséggel nem olyan szögben érkezne meg F-hez, hogy onnan a megfigyelő felé törne meg a fény útja. Az ábrán feltüntetett módon F-hez érkező fény egyenesen tovább haladna, és nem venne részt az interferométerben létrejövő tökörképek megalkotásában, és persze az interferenciagyűrűk kialakításában sem.
Nem is így jön létre az interferenciakép az eszözben. Azt, hogy hogyan rövidesen érteni fogjátok, ha követitek a további szakaszokat, amelyeket majd egy következő hozzászólásomban mutatok be.
Elkezdtem az 1-es pdf-et olvasni. Az 1. ábra alatti szövegig jutottam. Valami hihetetlen, hogy mennyire rossz. Ebben nem egy-két hiba van, hanem értelmetlen az egész.
Addig bonyolítod, amíg magad se látod át, és elbarmolod valahol. De minek? Miért nem jó neked simán futási időt számolni? Az túl egyszerű és nem olyan könnyű elrontani,vagy mi???
Bevezetsz zavaros fogalmakat, Doppler hullámtértől kalkulusig, ahelyett hogy simán egyszerűen normálisan kiszámolnád. Nincs fél oldal az egész. Helyette képes vagy 100 oldalon bonyolítani.
Ez a régebbi dolgozatban van, (az sem volt teljes tévedés), de az új dolgozatban már másként, sokkal érthetőbben fogalmaz, és nem csak verbálisan, de ki is számítja a fázis-eltolódásokat, és ki is plottolta igen érdekes sebesség-fáziskülönbség grafikonok formájában. Elfordítás előtt és elfordítás után. Kiderült, hogy bizony a fázis-különbségek is sebességfüggőek, mennél kisebb az éterszél sebessége, annál kisebb a várható fáziseltolódás, és kis sebességeknél az elfordítás során sem jelentkezik FRINGE-SHIFT.
Amúgy aki még nem olvasta, annak elmondom, hogy ha a Korom Gyula által közölt számítások valóban helyesek (feltétlenül ellenőrízni kell), akkor a fénysebesség állandóságának kísérletes bizonyítása nem csak "talált,süllyedt", de sokkal nagyobb a gond. A Michelson-Morley kísérletekben minden esetben mértek eltolódásokat, tehát szigorúan véve soha nem volt null-effektus. Ezt a Shankland bizottság egyértelműen leszögezte. Viszont a (hibás) Michelson-kalkulus alapján túl kicsinek minősítette a Shankland bizottság a kétségtelenül mért "fringe-shifts". Amennyiben Korom Gyula jól számolt, akkor bizony a MM-kísérleteek eredményei nem tekinthetők null-effektusnak, hanem éppen ellenkezőleg, olyan pozitív effektusok, amelyek kb. 5 km/sec nagyságú éterszelet bizonyítanak.
Ugyanis a helyesen elvégzett Fazor-kalkulus alapján jóval kisebb fázisd-eltolódások várhatók a mérések során, mint ami a hibás Michelson-kalkulus alapján lenne elvárható. Kérdés az, hogy Korom vétett-e számítási hibát abban a computer programban, amelyet a fáziskülönbségek kiszámításához használt.
Egyébként a hivatkozott Korom-féle dolgozatból az is kiderül (ha jól számolt), hogy a Föld 0.5 km/sec érintőleges sebessége miatt fellépő fázis-eltolódások olyan kis mértékűek, hogy a MM-interferométerrel nem lehet kimutatni. A ténylegesen mért eltolódások tehát nem tulajdoníthatók az elfordulásnak, hanem a transzlációs mozgás következményei.
A következők miatt tartom Korom Michelson-kalkulussal kapcsolatos kritikáját megalapozottnak:
A Michelson-Morley interferométerben nem a Michelson-féle fényutakat bejárt fény hozza létre a tükörképeket, illetve az interferenciát, valamint a fázis-eltolódásokat. Ezt Korom Gyula minden kétséget kizáróan bebizonyította az általam idézett internet címeken (General Scientific Journal honlapján). Ami nem biztos, hogy minden tekintetben pontosan számolt. Ezt kellene leellenőrízni.
A Michelson-kalkulus, ami fény-utakra vonatkozik, többek között azért hibás alapvetően, mert a fény által megtett út eleje és vége között idő telik el, de eközben a fényforrás és a megfigyelő elmozdul a fázistér másik pontjaiba.
Az a feltevés. hogy pillanatfelvételt készítünk, amikor egy hullámhegy indul el az F-ből, majd megszámoljuk a fényút mentén az oda-férő hullámhosszakat, teljesen hibás, mert mire a fény újra visszaérkezik F-be, addigra az M1 tükör is és F is elmozdult a hullámtérben. A hullámhosszak megszámolásához szükséges képzeletbeli pillanatfelvételen ezért teljesen máshogyan helyezkednek el a fázisok a két tükörpár között, mint amiből Michelson kiindult.
Másként fogalmazva, az F-M1-F út mrentén kiszámított fázisok (hullámhosszak) nem tekinthetők optikai távolságnak. Az optikai távolság mint tudjuk, egy test pillanatnyi távolsága a fényforrástól A FÁZISTÉRBEN!!!! Ez a fizikai fogalom arra jó, hogy ha kell, ki lehessen számítani két test közötti fázistérben kirajzolódó fáziskülönbséget.
F és M1 optikai távolsága a Doppler-fázistérben állandó. A közöttük lévő fáziskülönbség mindenkor a térbeli távolságuk függvénye.
Viszont igaz, hogy a hullámhosszak változnak az éterszél sebességétől függően. Azaz minden egyes kar mentén oda és vissza külön-külön kell kiszámítani a sebességfüggő hullámhosszakat. Azonban F és M1 (és M2) optikai távolsága független a sebességtől.
Az MM-interferométerben a fázis-eltolódások függenek a fényforrás hullámhosszától, a karok hosszúságától, a két kar közötti méretkülönbségtől, és végül a feltételezett éterszél sebességétől. Viszont teljesen független a Michelson-féle fényutaktól. Az optikai távolságok függetlenek az éterszél sebességétől.
Hogy valóban mennyire hibás a Michelson kalkulus, nézzétek meg az alábbi ábrát (és majd az ezután következőket a későbbi hozzászólásaimban):
Miközben az F félig-áteresztő tükör létrehozza maga körül az egyre táguló, és vele haladó Doppler hullámteret, a körkörös fénygömböknek az éterszélre merőleges hullámfrontjai nem az 1-el jelölt Michelson-féle úton haladnak, hanem állandó frekvenciával, az L2 karral párhuzamosan haladva jutnak el az M2 tükörig. Jól értsétek meg, a feltételezett éterben az ábrán látható Doppler-hullámtér alakul ki. Vegyük most szemügyre a Michelson-kalkulusban használt 1-es útszakaszt. tessék mondani milyen hullámhosszakat kell itt felvenni az út mentén? Arról nem is szólva, hogy az 1-es útom csak egyetlen hullámhegy tud végighaladni, mert közben F jobbra halad, és az újanbb hullámhegy már csak az előzővel párhuzamos úton, egy hullámhossz késéssel haladnam végig. Teljes abszurdum. A fényrezgések igenis az L2 karral párhuzamosan közelednek az M2 tükörhöz, és ami a legfontosabb, az L2 mentén a hullámhegyek-hullámvölgyek folytonosan helyezkednek el, így készíthető róluk képzeletbeli "pillanatfelvétel", hogy megszámolhassuk az L2 karra oda férő hullámhosszakat.
Hogy mi tőrténik az éterszéllel szembeni útszakaszon (lásd 3-as útszakaszt, ahol a nyíl hosszúsága ezen az ábrán arányos azzal az úthosszal, amelyet ebben az irányban a fény megtesz addig, míg az éterszélre merőlegesen haladő fény eléri az M2 tükröt), azt a következő ábrákon fogom bemutatni. Erről azonban később.
Tudod az a helyzet, hogy ez két teljesen új dolgozat. Jobb lenne, ha elolvasnád. Egyébként a pár évvel ezelőtti anyagban serm számolt rosszul valamit. Eza jelenlegi dolgozatokból egyértelműen kiderül. A megrögzött einsteinisták, mint ti persez nem akarjátok elismerni, de a többieknek, akik olvassák ezt a topikot, Nagon ajánlom.
Ahogy így visszagondolok, egyszer már végignéztem KGY dolgozatát, és mmormota olvtárs segítségével meg is találtam (legalábbis megtalálni véltem) a hibás pontot. Bizonyára most is menne, ha rászánnék pár napot, csak a motíváció hiányzik belőlem... Okoska olvtárs szerint nem mindegy, milyen nézőpontból értelmezzük a MM-kísérletet, van olyan nézőpont (Koromé), ami más eredményt ad, mint az összes többi... persze lehet, hogy igaza van, de az sem kizárt, hogy ismét elszámolt valamit...
A gondolatmenete azon alapul, hogy a mozgó forrás fényét helyettesíti az éterben álló forrásokkal. Ezután fáziskülönbségeket számol két mozgó, változatlan távolságban levő pontra, és azt állítja, konstans a fáziskülönbség, hiszen nem változik az "optikai távolság".
Azonban a mozgó forrás helyettesítésekor a távoli forrás frekvenciája a forrás éterhez mért sebességének függvénye. Más sebességhez más frekvencia tartozik. Emiatt azonos hosszúságú, de más sebességű szakasz esetén más lesz a végpontok fáziskülönbsége. Így minden, az optikai távolság fogalmat a fáziskülönbség állandóságának igazolására felhasználó következtetése hibás.
Az a helyzet, hogy bizony Michelsonék, meg SimplRed, meg Herskó professzor és társaik ebben a topicban rosszul számolnak. Az optikai távolságot nem lehet helyettesíteni a fényúttal. Az optikai távolságnál nincs idő, és nincs fénysebesség, mert egy pillanatfelvétel készül az örökösen változó, rezgő, gyorsan száguldó hullámhegyekből álló hullámtérről, és azon a pillanatfelvételen számoljuk le e hullámhosszakat egy távolság mentén. A pillanatfelvételen nincs fénysebesség, nem telik az idő, a fény nem tesz meg utat. Csak kimerevített Doppler-hullámtér van. Bizony!
A Michelson-féle számításban viszont véges időtartamok alatt megtett fényutak mentén számolták meg a hullámhosszakat. A fenti anyagokból megérthető, hogy miért velejéig hibás ez a számítási mód.
Van más magyarázatom az MM kísérlet negatív eredményére. Sőt a MG kísérlet pozitív eredményére is
"És ezt te jó jelnek tartod a magyarázat értékére nézve? :-)"
Igen, nagyon jó jelnek tartom. Ennek a két kísérletetnek - a látszólag egymásnak ellentmondó - eredményét még ezidáig egyetlen elmélet sem tudta meg megmagyarázni. Az enyém megmagyarázza.
Ez valóban nagyon jó jel, mivel a kísérletek eredményét senki sem vonta kétségbe.
Az MM kísérletet a relativisták azzal magyarázzák, hogy nincs a fénynek vezető közege, ezért nem mutatta ki az MM kísérlet. A relativisták azonban nem tudnak magyarázatot adni a Michelson-Gale kísérlet pozitív eredményére.
"Ennek ellenére nem tartom fair eljárásnak Korom Gyula szidalmazását, lebunkózását. Pláne akkor, ha egy egyszerű kísérlettel korekt módon is be lehetett volna bizonyítani, hogy téved."
na de ez pont fordítva logikus!! teljesen felesleges kísérletet végezni, ha elemi hiba van a gondolatmenetben. ha én prezentálom a híres "90 fok egyenlő 100 fokkal" geometriai "bizonyítást", senkinek se jut eszébe, hogy kéne gyártani valami kísérleti összeállítást, amin be lehet mutatni, hogy nem egyenlő.
A c állandóságát csak azért mondják, mert minden mérésben állandónak mutatkozott, nem csak az MM-ben. Teljesen kézenfekvő dolog olyan modellt építeni, amiben állandó. Ha egyszer mást mérnek, akkor az új helyzet lenne. Mi mást kellene tenniük? Ha nem építenék be a tapasztalatokat a modellekbe, nem lenne természettudomány. Még azt se lehetne állítani, hogy "A sors útjai kifürkészhetetlenek"... :-)
A vezető közeget pedig Occam borotvája nyeste le. Ha lenne bármi olyan modell, aminek szüksége lenne rá, visszajönne.
