Bem zsenialitása, avagy visszavonulás helyett egy merész húzással az ellenség bázisára támadt és erőltetett menet után néhány óra alatt bevette Nagyszebent!
Biztos vagyok benne, hogy a Mikes Kelemen nevet hallva 100 magyarból 98 II. Rákóczi Ferenc bujdosótársára gondol, pedig egy hős huszártiszt is viselte ezt a nevet. gróf Mikes Kelemen honvéd ezredes, Bem lovassági parancsnoka, aki 1849.01.21-én, Nagyszeben sikertelen ostromakor halt hősi halált! Ismerkedjünk meg vele!
1848.08.28-án hadbírósági ítéletet követően az oroszok kivégezték Konrad Rulikowskit, aki zászlós volt az orosz hadseregben, de átállt a magyarokhoz. Jeltelen sírba temették Nagyváradon, ma a nyughelyének otthont adó temető a nevét viseli.
Annyit pontosítanék rajta, hogy Ferenc Jóska nem 1851-ben, hanem 1852-ben járt a legyőzött Magyarországon, állítólag ekkor akarta elfogni Noszlopy és szabadcsapata.:-)
1979-ben készült erről egy jó kis magyar történelmi film is, az Élve vagy halva.
Noszlopy Gáspár honvéd őrnagy, kormánybiztos volt már?
Pl. hogy a szabadságharc bukása után 1851-ben szabadcsapatot szervezett a Dunántúlon és folytatni akarta a szabadságharcot?
Állítólag titokban abban reménykedtek, hogy Kossuth külföldi csapatok élén visszatér az országba és kiűzi az osztrák megszállókat.
Ennek persze a valóságban semmi realitása nem volt, az egész 1850-es évek egész Európában inkább a forradalmi mozgalmak apályáról és az uralkodó monarchiák megerősödéséről szólt.
Olyan legenda is elterjedt, hogy Noszlopy és szabadcsapata 1851-ben el akarta fogni az országba látogató Ferenc József császárt (magyar király csak 1867-től volt!), de a korabeli dokumentumok alapján ennek nincs semmiféle valóságtartalma.
1852 őszén fogták el több társával, miután hajtóvadászatot indítottak ellenük egy császárpárti tolnai földbirtokos meggyilkolása miatt.
1853. tavaszán több társával együtt halálra ítélték és kötél által kivégezték.
Más volt a közgondolkodás, de ne feledjük, hogy az emlékezetpolitika csak a szépet vagy a csúnyát emeli ki, az élet viszont akkor is jórészt szürke volt...
Az aradi vértanúk fejében a fegyverletételkor vélhetően a legrosszabb opcióként is csak néhánynak a fejében fordult meg a kivégzés, az is valószínűtlenként. A lengyelek viszont régi motoros forradalmárként tisztában voltak vele, s ennek megfelelően cselekedtek. A feljegyzések szerint mikor Bemtől Facseten (Facsád) elvált Vécsey így figyelmeztette: "Rendben van tábornok úr! Menjen ön. Különben meg kell mondanom, hogy az osztrákok fel fogják önt akasztani!”
Nyilván nem vette komolyan. Mint ahogy azt is olvastam egy tanulmányban, hogy a tábornokok egy része abban a hitben ringatta magát legrosszabb esetben beállnak a cári hadseregbe... Miután letették a fegyvert álomban rengették magukat, ami az osztrákoknak átadásig tartott. Akkor pedig már nem tudták befolyásolni a folyamatot - amit méltósággal viseltek/szenvedtek el.
Azon gondolkoztam sokszor hogy milyen idealisták voltak ezek a hősök, hogy szerették az embereket, hogy ilyen áldozatot hoztak az akkor élt emberekért, a későbbi nemzedékekért és eszmékért. Ma már csak veszélyes fanatikusok tennének ilyet, de igazából ők inkább mások életét áldoznák fel az eszméikért.
