Nem egészen kettő.
Kicsit több, mint másfél év.
De igen, remélem, hogy túljutottam rajta.
Az a baj, hogy most már nem érzek semmit.
Nagy langyos állóvíz lett az egész.
megszokott elvesztése mindenféleképpen. filozófiailag is, lélektanilag is. még akkor is, ha erős a motiváció az elválásra.
utána jönnek önsajnálat, bűntudat, önhibáztatás, harag, stb. ezek ciklikusan váltják egymást. attól függ, melyik fél kezdte a lépéseket. de az első lépés megtevéséshez is ilyen ciklust fut be a lélek. persze, ezek a fő tényezők. aztán jön becsömörlés, apátia, megrekedés, hangulatlanság, levertség, esetleg depresszió, kimerülés, stb.
Az én exem nagyon normális.
Jobban kijövünk egymással, mint mikor együtt voltunk.
Viszont az is igaz, hogy azóta nem volt senkim, nem tudom, hasonló szituban mi lenne.
hja! én rutinos vagyok: megvártam a bűvös 7-est. annyi idő alatt már egy mese is lezajlik 1/3-ad részben, hehe.
olyankor már nem packáznak a feleségek sem.
a feleségek packázásának legjobb módszere, ha megszelidítjük őket: közös női sors.
néha a pasik exei lesznek a legjobb barátnők;o)))
jelen pillanatban azt sem tudom, mikor lesz időm pisilni, de ha mobilis vagy, rádszólok, és egy óra alatt nálam lehetsz;o)))
csak plátóian, persze;oPPPPP
