A háborút, meg az '50-es éveket megélt korosztály sok mindent eltett, merthogy jó lesz az még valamire. Ezen kívül ezeket a kazettákat - bár nem arra tervezték - egyszer-kétszer utána lehetett tölteni. Létezett olyan kiszerelés, ami méretre volt vágva, illetve ki volt alakítva a befűző és a rögzítő rész is. Ezt sötétkamra töltésűnek hívták, csak kazettázni kellett. Illetve létezett film 15-30 méteres tekercsben is, ezt neked kellett felvágni, és megnyesni az elejét, meg a végét. Egynél többször nem volt érdemes használni az ilyesféle kazettákat, mert a fényzárást biztosító filcréteg tönkrement, illetve beporosodhatott, aztán karcolta a filmet.
Sörnyitóval felpattinthatod, de aztán kuka, mert deformálódik. Ha elég erős a kezed, akkor úgy is ki tudod nyitni, hogy az orsó kilógó végét odanyomod valamihez, és a kazetta testét fogod, aztán ha szerencséd van, leugrik a másik kupak. Ez még csak hagyján, visszatenni babrásabb.
Jó kérdés :(. Gondolom, rögtön visszacsuknám, már ha lehet ilyet. Csak a szétfeszítés a módszer a kinyitásra? Vagy csavarni kell valahogy, esetleg megnyomni valami rejtett pöcköt?
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, meg fogom próbálni, amit javasoltatok. Apu nagyon precízen rendszerezte, naplózta és tárolta a negatívokat, szóval én is csodálkoznék, ha lenne a kazettákban valami, csak annyira sokat találtam, nem tudom, miért tette el őket, ha üresek, mit lehet ezekkel kezdeni... Amúgy kinyitni hogyan kell?
szegyen es gyalazat, nekem van 4-5 roll 120-as filmem, amit mar jo ideje elo kellene hivnom, de sokkal jobban szeretek fotozni, mint hivni, de hivni meg jobban szeretek, mint szkennelni. Amiota becsoppentem a (digitalis) kanaanba, minden idomet elveszi a fotozas.
Nézd meg, hogy hogyan áll a bevezető nyílás, és akkor látod, hogy melyik irányban forogva húzta be a filmet. Ha arra forgatod, és van benne film, akkor érezni fogod a súrlódást, ahogyan a film vége a kazetta belső falához dörgölődik. Ha visszafelé forgatod, akkor meg egy idő után meg fog akadni. Egyik irányba se erőltesd ha nem forog szabadon, vidd egy laborba, ahol sötétben ki tudják bontani, és megnézni, hogy mizújs.
Amúgy, ha valaki szeretett fényképezni, akkor a legritkább esetben hagyta előhívatlanul az exponált filmjeit, bár kétség kívül előfordult. Sokkal valószínűbb, hogy előhívatta, csak nem nagyította le, de akkor sem filmkazettába szokás visszatenni, volt arra ezer más tárolási lehetőség.
Amúgy filmkazetta a neve, ha nagyon akkurátusak akarunk lenni, akkor 135-36, vagy kisfilmes kazetta.
Ha elkezded tekerni a közepén kiálló orsót ide-oda, akkor érezned kell, hogy van-e súrlódás (ekkor van benne film), vagy teljesen szabadon forog (ekkor üres).
Sziasztok, segítséget szeretnék kérni. Apukám éveken át fotózott és laborált otthon a 70-es, 80-as években, és most találtam otthon egy csomó negatívos "dobozt" - bocsánat, nyilván nem ez a hivatalos neve. A kérdésem az, hogy ezekben vajon van-e még negatív, hogyan lehet megtudni, ill. vajon előhívottak-e (úgy emlékszem, ha a vége kilógott, akkor még nem volt használva, hogy be lehessen fűzni, ennek viszont már nincs kint a vége. Az lehet, hogy nincs már benne mégsem film?)
Igen. A kontraszt kihivas. Viszont az Ilford direkt pozitiv papirja meg kontrasztosabb.
Eloszor dektollal probalkoztam, aztan RS javaslatara tertem at a D76/Xtol jatekra.
Alacsony kontrasztu temat probalok kepelni, ha van lehetoseg.
Kulteren szeretnek kiprobalni egy elotetrendszert, ami a polcon varja a lehetoseget. Lehetoseg van a tema reszeunek kitakarasaval multiexpot kesziteni. Ez lehet megoldas a kulteri kepeknel az egboltot kulon expozni.
Köszi, tegnap beszéltem egy fotóssal aki eléggé kitapasztalta a papírra fotózást, neki a túl sok kontraszt jelentett gondot eleinte. A hívó hígításával sikerült több tónust elérni, nálad is jelentkezett ez?
Két másik előlap is kész. Agyalok a próbafelvételeken, és eszembe jutott hogy mit csináljak a rugókkal amik az üveglapokat a helyükön tartják. Rájöttem, hogy a papír alá kell tennem üveg lapokat, így a papír a lesz ott ahol az üveglapon az emulzió lesz.
Üveglapom lesz bőven képkeretből, de fogadok vágni kell...
Csucsfenyre fotozom es szemre hivom, figyelve a feketedest. Mikor jonak eitelem atrakom a fixaloba.. Figyelni kell, hogy a tema 4 EV legyen, ne tobb. Igy amikor szepen feketedik, akkor az arnyekok is szepek mar, egyebkent elvesznek.
Scannelem es forditom at PS-ben. Tehat az analog atforditast meg nem probaltam.
Ha valaki fotózott már papírra közvetlenül mondja el nekem legyen oly kedves van-e preferált márka / típus erre a célra? A projekt lényege az hogy pár nagy formátumú optikát szeretnék tesztelni de kicsit sokallom az ilyen méretű negatívok árait.
Nemrég hallottam valami fordítós eljáráson, ez valami vágyálom csak, vagy működik is?
Az RC papir szendvics szerkezetu, a papir mindket oldalat megvajazzak. Ha sokaig van vizben, a szelen beszivarog, bediffundal a viz, attol lesz foltos. Nem a csepptelenito a ludas, legfeljebb meggyorsitja a "beazast".
Nekem is ment mar tonkre RC nagyitasom, arany szinu foltokkal es csillogo ezust kivalassal. Nem a Forte az egyeduli bunos, olvastam errol valamelyik angol ujsagban is, ok sem tudtak az okat, de nem felhasznaloi hiba, az biztos. Viszont a tul hosszu logyboles azert sem tesz jot az RC-nek, mert kagylosan vetemedik, es ugy is marad.
Az ammónium-tioszulfátos fixálók lelkivilágát nem ismerem. A hagyományos nátrium-tioszulfátos fixír oldatok biztosan nem bántják az RC papírokat, persze ésszel kell használni. Ha betartod amit a Rőth Sanyi írt, biztosan nem fogsz mellé. Akkor sem hibázol túl nagyot, ha keversz magadnak tök egyszerű fixírt, 200 gramm nátrium-tioszulfátból, illetve 20 gramm kálium-metabiszulfitból, meg egy liter vízből megvan. Használhatsz 250+25 grammot is, ugyanoda jutsz vele. Soha nem vettem észre, hogy akár a negatívokat, akár a papírokat bántotta volna.
Azért az RC papírok bizonyos szempontból elég hisztisek tudnak lenni, bár általában véve nagyon könnyen kezelhetők. Fortespeed papíroknál vettem észre két dolgot, amiből az egyik az én hülyeségem volt, a másik meg gyártási hiba. Kipróbáltam, hogy mi lenne, ha az utolsó öblítővízbe tennék csepptelenítőt, amit a filmekhez használok. Ha csak áthúztam rajta a papírképet, az nem osztott-szorzott. De ha pár percre benne hagytam, akkor a kép szélétől elkezdett átnedvesedni a hordozó belső része, olyan formán, mint amikor a töpörtyűs pogitól átzsírosodik a stanicli. A száradásnál eltűnt, legalábbis nem volt látható, de úgy érzem, hogy ezzel nem használtam az archív minőségnek.
A másik probléma az volt velük, hogy bármilyen gondosan mostam, fixáltam, a Fortespeed papírokat nem volt érdemes a falra rakni. Akár szabadon volt, akár üveg alatt, egy idő után valami sajátos aranyszínű foltosodás indult meg. Önmagában nem lett volna csúnya ha egyenletesen beborítja a képet, de persze nem, hanem csak foltokban. Olvastam róla, hogy a papír hordozó és az emlulzió közé felvitt műanyag réteget nem sikerült jól eltrafálni, és a mindenütt jelen lévő UV sugárzás hatására elkezdett bomlani. Érdekes, ez az Ilfordéknak gond nélkül sikerült. Éveken keresztül nézegettem egy Ilford RC papírra nagyított valamilyen képet az Ilford márkakereskedés budafoki üzletének ablakában. Na, azt sütötte a nap ezerrel, de baja az nem lett neki.
Nem ismerem a Foma RC papírjait, soha nem volt velük dolgom. De látatlanban azt mondanám, hogy a fixírtől kell félteni őket, hanem inkább az UV sugárzástól, meg a környezeti hatásoktól.
