Kedves niemand!
Pontosítás:
FÓNAY JENŐ ÉS TÁRSA Széna téri fegyveres felkelők
Vádirat száma és dátuma: 1958. B. 10.093., I958. február 13.
Elsőfokú bíróság és tanácsvezető biró:
Főv. Bír. NBT., Lomjapataky Béla
Első fokú ítélet száma és dátuma: Nb. 8023/1958., 1958. április 26.
Másodfokú bíróság és tanácsvezető bíró: MNKLB. NBT., Vágó Tibor
Másodfokú ítélet száma és dátuma: Nbf. 5166/1958., 1958. július 18.
Fónay Jenő halál *
Márton Erzsébet halál
*Az MNK ET kegyelemben részesítette 1958. július 19-én.
Márton Erzsébet 15 évet kapott.
Ezek tényadatok, nehéz megcáfolni.
/ Személyes adat: 1978-1984 között személyesen ismertem meg Fónay Jenőt./
Tisztelettel
Tiborc
Értem, tehát mégiscsak baloldali diákok mondták, olyanok akik a rohamrendőrök benzinnel való leöntésével és felgyújtásával és hasonlókkal szórakoznak. :) Éljen a Kedves Vezető sokáig! Felfoghatnád, hogy itt nem pusztán két egyforma propaganda ellentétéről van szó (mint Hitler-Sztálin vagy Irak-Irán viszonylatban) hanem az egész demokratikus világ történész társadalma és a kommunista diktatúrák propagandájának ellentétéről. Nálunk is vannak bőven, akik ma is ellenforradalomnak tartják 56-ot, és esetleg az utcai lincselések rémségeiről tartanak kiselőadást külföldi ismerőseiknek, de ez nem változtat a történelmi tényeken.
SIMON GÁBOR Budapest, 1934. 03. 24.-Budapest, 1958. Il. 28. Első fokon a Fővárosi Bfróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervez- kedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Házasságon kívül született, apját nem ismerte, anyja szövőnő volt. Hatéves koráig menhelyen nevelkedett, ekkor anyja férjhez ment, és magához vette a fiát. Az elemi iskola elvégzése után kitanulta a szabó szakmát. Tizenhat éves korában elhagyta a szülői házat. 1952-től különböző köztörvényes cselekmények vádjával többször folyt ellene bírósági eljárás. A különböző büntetései közötti időkben szabóként , illetve varrógépműszerészként dolgozott. A forradalom a kecskeméti börtönben érte. Október 26-án a tüntető tömeg betörte a börtön kapuját, és kiszabadította az elítélteket. Ő azonnal a fővárosba indult, 28-án érkezett Pestimrére. 30-án indult el a belváros felé, hogy civil ruhát szerezzen magá- nak. A Kilián laktanya közelében találkozott Galgóczi Zoltánnal, akit korábbi büpte- tései során ismert meg. Együtt mentek a Köztársaság térre. Simon ekkor még nem rendelkezett fegyverrel, így ő csak nézője volt az itteni: eseményeknek. Az ostromot követően csatlakozott a Baross téri fegyveres csoporthoz, ahol még ugyanezen a napon őrséget is adott. November 4-én egész nap harcban álltak a Keleti pályaudvar felől támadó szovjet csapatokkal, s mivel nehézfegyverzettel is rendelkeztek, jelen- tős veszteségeket okoztak nekik. Simon egységével a Szabadság Szálló épületéből lőtte a szovjeteket. A hotel a délután folyamán több belövést kapott, így kénytelenek voltak feladni. A Garay utcában harcoló csoporthoz csatlakozott, és velük folytatta a küzdelmet november 9-ig. Ekkor a Péterfy Sándor utcai kórházba mentek át, ahol a Baross tériek parancsnoksága is tartózkodott. 1957 elején tartóztatták le, hogy foly- tassa a forradalom nyomán félbeszakadt büntetését.
BURGERMEISZTER JÓZSEF Nagymaros, 1938. 04. 07.-Budapest, 1958. 11. 28. 1957. június 3-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november~ 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Az általános iskola elvégzése után az Egyesült Izzóban kezdett dolgozni, itt lett szerszámkészítő tanuló. 1954-ben szabadult föl, ezt követően letartóztatásáig szak- májában dolgozott. Utolsó munkahelye a Landler Jenő Járműjavító Üzem volt. 1956. október 23-án éppen szabadságon volt, Nagymaroson értesült a budapesti eseményekről. Másnap a fővárosba utazott, bement munkahelyére, majd munkatár saival együtt a belvárosba körülnézni, este pedig hazautazott. Október 30-án Lachky Alberttel jött vissza Budapestre, vele együtt csatlakozott a Hársfa utcai csoporthoz, ahol fegyvert is kaptak. Részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában, és a bíróság ítélet indoklása szerint az azt követő atrocitásokban, kivégzésekben. Novem- ber első napjaiban különböző katonai raktárakból nagy mennyiségű fegyverzetet gyűjtöttek össze. November 4-én egysége felvette a harcot a támadó szovjet csapa- tokkal. A küzdelmet azonban hamarosan kilátástalannak ítélte, letette a fegyvert, és hazautazott Nagymarosra, jelentkezett a nemzetőrségbe, ahol annak feloszlásáig különböző feladatokat látott el.
LACHKY ALBERT Stabroek, Belgium, 1933. 10. 06.-Budapest, 1958. 11. 28. 1
957. március 29-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte,
Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték.
Szülei 1927-ben vándoroltak ki a Felvidékről Belgiumba, ahonnan 1939-ben települtek vissza Magyarországra. A négy polgári elvégzése után a Kábel- és Műanyag- gyárban kitanulta a szerszámkészítő lakatos szakmát. 1952-ben szerzett segédlevelet. Letartóztatásáig ez volt az egyetlen munkahelye. 1955-ben a Központi Honvéd Kór- ház idegosztályán kezelték. Tagja volt a DISZ-nek. 1956. október 23-án munkahelyén értesült a tüntetésről, itt szerzett tudomást a forradalmi követelésekről. Délután részt vett a tüntetésen, ott volt a Parlamentnél és a Szikra Nyomdánál is. Innen több fegyveressel autóbusszal a XX. kerületi tanácsházához ment, ahol lefegyverezték az őrséget és a kerületi rendőrkapitányságon tartóz- .. kodó rendőröket. Este bekapcsolódott a Rádió épületének ostromába. 25-én a Rákó- czi úti fegyveresekhez csatlakozva részt vett a szovjet csapatok elleni küzdelemben, majd két napon át a Corvin köziekkel harcolt együtt. 27-én hazautazott szüleihez Nagymarosra, onnan csak 30-án tért vissza. Ekkor csatlakozott a Hársfa utcai fegy- veres csoporthoz; velük indult a Köztársaság téri pártház ostromára. Az akcióban ő volt a Hársfa utcai egység egyik vezetője. A bíróság. ítéletének indoklása szerint részt vett az összeterelt foglyok kivégzésében, az iratok elégetésében. Az estét a Corvin közben töltötte, majd visszatért a Hársfa utcai bázisra. November első napjai- ban különböző katonai raktárakból. nagy mennyiségű fegyverzetet szedtek össze, melyből a Corvin közieknek is juttattak. Járőrözött, részt vett igazoltatásokban, .a csoport felszerelését célzó beszerzésekben. November 4-én egysége felvette a harcot a támadó szovjet csapatokkal. A küzdelmet azonban hamarosan kilátástalannak ítél- te, letette a fegyvert, és hazautazott szüleihez Nagymarosra. Ott jelentkezett a nem- zetőrségbe, ahol annak feloszlásáig különböző feladatokat látott el. 1957. március 14-én gúnyos megjegyzéseket tett a felvonuló munkásőrökre, emiatt vették őrizetbe.
BAKOS GYULÁNÉ SALABERT ERZSÉBET Budapest, I930. 08. 10.-Budapest. 1958. 11. 28. ~ 1957. augusztus 8-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedésben és mozgalomban való részvétel, gyil- kosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfo- kon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Bor- bély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték.
Házasságon kívüli gyermekként született, apját nem ismerte, tizenhárom éves ko- ráig menhelyen nevelkedett. Ekkor anyja egy évre magához vette, majd újra beadta a kecskeméti Jópásztor zárdába, ahol másfél évig, az intézmény felszámolásáig nevel- ték. Az általános iskola elvégzése után segédmunkásként kezdett dolgozni, de tizen- hét éves korában csavargás címén két év javító-nevelő munkára ítélték. Büntetését a rákospalotai leánynevelő intézetben töltötte. Szabadulását követően a Ganz Vagon- és Gépgyárban, majd a Lámpagyárban dolgozott. Az erkölcsrendészet több alka- lommal felelősségre vonta csavargásért, valamint tiltott kéjelgésért. Két gyermeket szült házasságon kívül, mindkettőt állami gondozásba adta. 1953-ban ment férjhez Bakos Gyulához, de hamarosan különváltak. 1956. október 23-án egy moziból kijövet találkozott a körúton tüntető diákokkal. Először csak nézelődött, majd amikor elterjedt a jelszó, hogy "Megyünk a Rádió- hoz!", ő is velük tartott, jelen volt az ostromnál. Másnap a Verseny Áruházat meg- szállva tartó felkelőkhöz csatlakozott, majd egy Rákóczi úti csoporthoz csapódott. Jelen volt az amerikai követség előtt megtartott tüntetésen, amely az ENSZ segítsé- gét kérte a forradalom védelme érdekében. Október 28-án részt vett a Szivárvány Áruházban ellenálló karhatalmi egységek ellen indított ostromban: lőszert hordott a fegyvereseknek, majd ugyanezen a napon a Práter utcai fegyveresekkel harcolt a szovjet tankok ellen. 29-én a Mária utcában tűnt föl, ahol a Baross utcai csoport tagjai támadták meg a szovjet egységeket. 30-án Galgóczi Zoltánékkal a Köztársaság térre ment, ahol lőszert szerzett, amit kiosztott az ostromlók között. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők elleni atrocitásokban. Ezt követően is különböző csoportok akcióiban vett részt. 1957. március 15-én az ünnep tiszteletére feldíszített óbudai Halászkert ablakaiból letépte, s a földre dobva összetaposta a vörös szalagokat. 1957. március 29-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vád.
VASS LAJOS Budapest, 1936. 01. 18.-Budapest, 19:i8. Il. 28. 1957. március 4-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésénjogerőre emelte. 28-án kivégezték. A hat elemi elvégzése után dolgozni kezdett: alkalmi segédmunkákból tartotta el magát. Már tizenhat éves korában bíróság elé került lopásért, ezt követően is több alkalommal ítélték el köztörvényes bűncselekmények miatt. Legutolsó büntetéséből 1956 nyarán szabadult, az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyen ismerke; dett meg a majdani per elsőrendű vádlottjával, Galgóczi Zoltánnal. Szabadulását követően postai segédmunkás volt. 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szov et csa atokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnat és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl- ,: i A ottjával azonnal je- voltak a forradalmi ársaság téri pártház ek. Az ostrom során 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. Itt fölfegyve- rezték, s még aznap átesett a tűzkeresztségen: több páncélozott harcjárművet sikerüli megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére vállalkozott, ennek során kézi- gránáttal megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett sebesült kato- nákat kihallgatták, majd a Szent István Kórházba szállították őket. Október 29-ig részlegparancsnoki beosztásban járőrszolgálatot teljesített. A szovjet csapatokkal 29-én vívott harc után otthagyva a Práter utcát a Hársfa utcai rendőrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon. 30-án találkozott' is Galgóczi Zoltánnal és Nagy Józseffel, akik a Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az ő egységét is riadóztat- ták, így ő is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal. Itt részt vett az ostromban, és a bírósági ítélet indok- lása szerint az épület elfoglalását követő atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa utcába, a további napokban járőrszolgálatot látott el, kapuőrséget adott. November 4-én a csoport átköltözött a Roya1 Szállóba. Aknavetővel és géppuskával több eset- ben visszavonulásra késztették a szovjet csapatokat. 7-én társával megsemmisített egy, a szovjeteknek utánpótlást szállító személy- és teherautót. November 9-én föl-adta a kilátástalannak ítélt küzdelmet, fegyverét elrejtette. 1957 januárjáig vidéken bujkált.
NAGY JÓZSEF Telki, 1929. 09. 12.-Budapest, 1958. 11. 28. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervez- kedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Szüleit nem ismerte, nevelőszülőknél nőtt fel. Tízévesen került Budapestre, ekkor nevelőapja a saját nevére vette. A fővárosban fejezte be az általános iskolát, ezt követően szabógépésznek tanult, de sohase dolgozott a szakmájában. 1945-ben egy szovjet alakulathoz csapódva bebarangolta az országot, átszökött Nyugatra, ahonnan csak 1946 legvégén tért haza. Többször került bíróság elé lopásért, csavargásért - egy alkalommal statáriális eljárás során tizenkét évi fogházra ítélték, ám kegyelmet kapott, így hamarosan szabadlábra került. Az elítéltetései közötti időkben csavar- gott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1956. október 25-én szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről; amikor a tömeg minden elítéltet kiszabadított. Nagy József Galgóczi Zoltánnal és másokkal a fővárosba indult, ahová 28-án érkeztek meg. Itt jelentkeztek a Wesselé- nyi utcai felkelőcsoportnál, és másnap részt vettek a forradalmi bizottság megválasz- tásában is. Október 30-án értesülve a Köztársaság téri pártház ostromáról azonnal a helyszínre siettek, és bekapcsolódtak a küzdeiembe. Kezdetben a tárazásban segített, míg egy idősebb felkelőtől meg ,nem kapta annak fegyverét. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők bántalmazásában, kivégzésében is. Az ost- rom után Galgóczival együtt csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez, de másnap visszatértek a Wesselényi utcai csoporthoz. Több razziában, igazoltatásban műkö- dött közre. November 3-áról 4-ére virradóra Kovács Imre vezetésével lefegyverezték az Eötvös utcai katonai fegyverraktár őrségét, ahonnan jelentős fegyvert és egyéb katonai felszerelést szereztek. Mivel a csoport ez akció révén nehézfegyverekkel is rendelkezett; november 4-e után nagy veszteségeket okoztak a támadó szovjet csapa- toknak. Nagy József 5-én hajnalig harcolt fegyveresen. November 25-én Galgó- cziékkal Csehszlovákiába menekült, ahol letartóztatták, majd 1957. január 21-én átadták őket a magyar hatóságoknak. Azok szabadon engedték, majd hamarosan letartóztatták, hogy kitöltse a forradalom nyomán félbeszakadt bü`ntetését.
Akkor az adatok részletesen, bár az 56-os Intézet tiltakozni fog. Nem javítottam a szkenner dolgát.
. GALGÓCZI ZOLTÁN Budapest, 1933. 03. 09.-Budapest, 1958. 11. 28. 1957. július 19-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Apja a világháború idején a Dunai Repülőgépgyár igazgatója volt, anyja 1953-ban öngyilkos lett. Galgóczi veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai iskolában is csak három elemit végzett el; írni-olvasni alig tudott. 1950-től többször került lopás vádjával bíróság elé, a szabadságvesztések letöltése közötti időszakokban alkalmi munkákból élt. Először a forradalom bukása után volt állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd Úrkúton dolgozott vájárként. 1956. október 25-én Oroszlányban az egybegyűlt tömeg átvágta a büntetés-végre- hajtási munkahely szálláskörletének drótkerítését, és minden elítéltet kiszabadított. Galgóczi kiszabadulván néhány társával azonnal a fővárosba indult, ahová október ~s...,:: ,... . ~,,,,s,'~I,.;, .. 1957. július 19-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanácsa szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alap- ján 1958. szeptember 4-én halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíró- ság Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én Borbély János elnökletével megtartott ülésén jogerőre emelte. 28-án kivégezték. Apja a világháború idején a Dunai Repülőgépgyár igazgatója volt, anyja 1953-ban öngyilkos lett. Galgóczi veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai iskolában is csak három elemit végzett el; írni-olvasni alig tudott. 1950-től többször került lopás vádjával bíróság elé, a szabadságvesztések letöltése közötti időszakokban alkalmi munkákból élt. Először a forradalom bukása után volt állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd Úrkúton dolgozott vájárként. 1956. október 25-én Oroszlányban az egybegyűlt tömeg átvágta a büntetés-végre- hajtási munkahely szálláskörletének drótkerítését, és minden elítéltet kiszabadított. Galgóczi kiszabadulván néhány társával azonnal a fővárosba indult, ahová október I 28-án érkeztek meg. Itt Nagy Józseffel, a per másodrendű vádlottjával azonnal je- lentkezett a Wesselényi utcai felkelőcsoportnál, és másnap jelen voltak a forradalmi bizottság megválasztásán is. Október 30-án részt vettek a Köztársaság téri pártház ostromában, amíg nem jutottak fegyverhez, a tárazásban segítettek. Az ostrom során egy szilánktól megsebesült. Miután a kórházban elsósegélyben részesült, visszatért a térre, és folytatta a harcot. A bírósági ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott védők bántalmazásában, kivégzésében is. Este csatlakozott a Corvin közi fegyvere- sekhez. Másnap barátai kérésére visszatért a Wesselényi utcai csoporthoz, amelynek székhelye ekkor már az Almássy tér 2. szám alatti házban volt. A fegyveres harc bukásáig részt vett e csapat életében, feladataiban. November 3-áról 4-ére virradóra Kovács Imre vezetésével lefegyverezték az Eötvös utcai katonai fegyverraktár őrsé- gét, ahonnan jelentős mennyiségű fegyvert és egyéb katonai felszerelést szereztek. Mivel az egység az akció révén nehézfegyverekkel is rendelkezett, november 4-e után nagy veszteségeket okoztak a támadó szovjet csapatoknak. Az első összecsapá- sokból aktívan kivette részét, de aztán elszakadt a csoporttól; a fegyveres harc buká- sa után több rablásban, fosztogatásban vett részt. November 25-én két testvérével és Nagy Józseffel Csehszlovákiába szökött, ahol még aznap letartóztatták. 1957. január 21-én adták át óket a magyar hatóságoknak.
Csak ugy erdekessegkeppen irom hogy nem baloldali erzelmu diakok mondtak. Olyan diakok, akik jozanul kepesek gondolkodni es ervelni es nem hiszik el azt amit a propaganda az agyukba plantal. Tovabba nem hiszik azt hogy amit az egyik fel terjeszt az csakis hazugsag lehet, amit meg a masik az igaz (barmok modjara).
Nézd, nem jártam koreában és én nem beszéltem koreaiakkal erről (meg másról sem). Mindenesetre az egész világ úgy tudja (illetve csak mi 40 évig a szovjet blokkban tudtuk ellenkezőleg), hogy az északiak támadtak, továbbá teljesen nyilvánvaló, hogy az északiak katonailag sokkal erősebbek voltak és jobban fel voltak készülve, hiszen nagyon gyorsan lerohanták a Délt, és mire az amerikaiak beavatkoztak, már majdnem az egészet elfoglalták. Tudok róla, hogy dél-koreában sok komcsi szimpatizáns van, pl. diákok azért tüntetnek, hogy engedjék őket észak-koreába stb. (szegények nyilván nem tudják mi van ott, illetve azt hiszik, hogy csak burzsoá propaganda, mint a hidegháború idején a nyugati baloldali értelmiség) talán ilyenektől kaptad az infót, bár minden lehet. Na de ez itt offtopic.
`az imperialista Dél-Korea támadta meg Észak-Koreát`
Igazabol senki sem tudja hogy kezdodott az egesz. Egypar del-koreaival beszeltem mar errol. Persze neked magyarazhat az ember, akkor is a `gonosz` Eszak-Korea tamadott eloszor...
Nem is csoda, hiszen mind a mai napig megy ott is az amerikai szarkeveres, mint ahogy Irak es Iran eseteben is... Apropo, gondolkozott mar valaki azon hogy Irak es Iran eskudt ellensegei egymasnak, s megis miert utaljak tiszta szivbol az USA-t? Biztos a gonosz kommunistak miatt...
Aha, a SZER zavarta neki a gyerekeket a tankoknak. :)
Puskás Pufajkás, abba lehetne hagyni ezt a lejárt szavatosságú bolsi propagandát... (gondolom szerinted ellenforradalom volt és a gaz imperialisták szervezték meg az egészet nyugatról, mi?)
Tudsz még ilyen jókat? (Pl. "Coca-cola mámorban fetrengő amerikai ifjúság", "az imperialista Dél-Korea támadta meg Észak-Koreát" stb.)
Ne reménykeggyél.
A te gyerekeid nyugodtan lehetnek akármekkora hősök is, - végtére is ugye ez a modern, europai szemlélet.
Afrikai államokban divatozik harcba vetni gyerekeket, - amennyiben magasságuk öt centivel meghaladja az AK hosszát. A gyerekek igénytelenek, fanatizálhatók és manipulálhatók, - és még a koporsó is olcsóbb...
56 egyik legnagyobb szemétsége az volt, hogy a gyerekeket a Szabad Europa nekizavarta a tankoknak, - teljesen kilátástalan harcra buzdította őket a "pesti srácok"hamis legendájának cégére alatt.
Aztán némelyek ezerrel forgatják a szemüket, nővérkéznek, meg mentősöznek, - csak azt felejtik el, hogy ebben az esetben a gyerek a rohadt gyáva állatok áldozata.
A felnőtt fel tudja mérni, mit csinál, - vigye hát a bőrét a vásárra, ha úgy érzi, van miért.
A gyerekekett tán békén kőne hagyni, - bármi is itten egy-két leolvadt agykérgű véleménye.
Aki pedig szülő létére ilyen helyre engedi a gyerekét, az egy állat.
Egyetlen rosszul sikerált mondattal sikerült valaha valakit a világtörténelemben felelősségére ébreszteni? És vajon a rossz kívánság ehhez a megfelelő eszköz? És miben is állna e felelősség? Hogy -ha gyerekei vannak- nevelje őket gyávának, megalkuvónak? Vagy nevelje olyanoknak, akik áldozni is képesek valamiért? És ha nem az életünket kell tenni valamire, "csak" az időnket, energiánkat, erőinket, tudásunkat, akkor hogyan is állunk ugyanezzel a felelősséggel?
Tisztelt Lujza
Nem kezdek el uj neven irogatni. Ha tenyleg nem erted meg, mit montam az inkriminalt mondatommal lelked rajta. Tartsal otrombanak.
Ezt a mellekvaganyat a vitanak azt hiszem befejezhetjuk. A mondataimmal nem megserteni, hanem raebreszteni akartam speakert bizonyos felelossegerzesre ami nemcsak asajat, hanem mas gyerekei utan is meg kellene lenni az emberben
nyaki64
Kedves speaker!
Amit én kaptam az apámtól, az a két pofon az enyém. Nem a Köztársaság téren történt.
Apámnak igaza volt, ma is ezt mondom.
Igaz, én sem 15 éves srác voltam. Lehet mondani, hogy a "fosztogatás" szelleme hatott át, dehát előtte a gyüjtögetést tanultuk az iskolában, mindennapos ügyfelek voltunk a MÉH-nél.
A nagy ünnepi obeliszkdöntésben is az anyagit néztem én is, társaim is.
Azért értettük, miről van szó.
Azért annak a vidéknek is megvolt a maga 56-os krónikása.
Bocsánat, ha félrevittem a vitát ezzel a megjegyzéssel.
Tisztelettel
Tiborc
Ha tényleg új nick vagy, akkor azt javaslom, hogy kezdjél új néven, új életet. Bárki gyerekeinek a halálának kivánása olyanfokú otrombaság, amelyikre nincs mentség.
Tisztelt Piritos
A valaszom speaker erre a irasara vonatkozom.
"Mar megbocsáss, de elég furcsa kívánalom, hogy egy nemzeti felkelés harcosait atyai pofonnal zavarjanak haza. Ezek a "gyerekek" sok tucat tankot gyujtottak fel, és nagy
veszteségeket okozva nehezítették meg a megszállók hadműveleteit."
Kerlek, ha ugy gondolod, hogy a meghalt, megsebesult gyerekek nem aldozatok, lelked rajta.
Tehat piritos
A miniszterelnok parancsa orszolgalat eseten nem perdonto. Az a kerdes ki volt a katonak eloljaroja.
Egyebbkent a szivem koszoni szepen jol erzi magat.
Miattam nevezhet kis AVH-nak es barmi masnak. A nicket nem ezert nyitottam, egyszeruen most jott el az ideje, hogy ide irogassak.
Ehhez neked semmi kozod.
A serto szavaidat nem olvastam el. Az edesemesert bocsanatot kerek, figyelmetlenul olvastam
nyaki64
Idézett mű:
Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak
III. javított(?)kiadás
ISBN 963 090602 3
Kb. 1966, dr. KOROM Mihály előszavával.
Idézet: a 98.-100. oldalról
„A Köztársaság téri vérfürdő.
Az akciót Király Béla és Maléter Pál, továbbá a Kilián-laktanyából, a Corvin közből, a Baross térről stb. ismert fegyveres ellenforradalmi csoportok parancsnokai vezették.”
„A pártház ostrom tehát a fehérterror erőteljes továbblendítője volt.”
Kor- és kórtörténeti adalék Hollós Ervin elfogulatlanságához, szakmai korrektségéhez!
Vitát nem indítok róla.
A MEGTORLÁS LEGFONTOSABB PEREI
GALGÓCZI ZOLTÁN ÉS TÁRSAI
Köztársaság téri népítélet
Vádirat száma és dátuma: 1957. Bül. 2121., 1958. július 17.
Elsőfokú bíróság és tanácsvezető bíró: Főv. Bír. NBT., Tutsek Gusztáv
Első fokú ítélet száma és dátuma: Nb. 8068/1958., 1958. szeptember 4.
Másodfokú bíróság és tanácsvezető bíró: MNK LB. NBT., Borbély János
Másodfokú ítélet száma és dátuma: Nbf 56/1958., 1958. november 25.
I.rendű Vádlott :Galgóczi Zoltán halál
II.rendű Vádlott :Nagy József halál
III.rendű Vádlott :Vass Lajos halál
IV.rendű Vádlott :Bakos Gyuláné, Salabert Erzsébet halál
V.rendű Vádlott :Lachky Albert halál
VI.rendű Vádlott :Burgermeiszter József halál
VII.rendű Vádlott :Simon Gábor halál
VIII.rendű Vádlott:Oláh Attila 1év (3 évre ff.)
Minden kommentár nélkül, nehogy azzal vádoljon valaki is, hogy elhallgattam tényeket. A múltbeli elkövetett bűncselekményekre utalás az egyes ítélteknél található.
Annyit még kiegészítésként, hogy én ismerem az ellenoldal könyveit is, tehát pl. Hollós Ervin/Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956. KK.1974, ISBN963 09 1246 X
A 80.-81. oldalon jelzik a szerzők, hogy az „ellenforradalmárok” nevét csak kezdőbetűvel jelezzük.
A nevek, kezdőbetűk, ítéletek számai jórészt egyeznek az 1956-os Kézikönyv adataival.
Tisztelettel
Tiborc
Kedves Triste!
Szerinted a felsorolásod azt bizonyítja, hogy Gosztonyi nem megbízható forrás?????
Uramanyám!
Van neked minimális fogalmad arról, hogy hányszor és hányszor írják át a munkáikat a kutatók? Látom eddig fényévekre elkerülted ezeket a figurákat, hát tájékoztatlak, hogy a kutatók a publikációiknak jóformán minden egyes kiadását újra és újra átdolgozzák, az időközben nyert, legfrissebb információk és adatok alapján.
Őszintén remélem, hogy ezzel a számodra nyilvánvalóan vadonatúj információval nem omlasztottam össze benned egy világot.
Hali,
Pirítós
Kedves nyaki (vagymi)
Tudod, kettőnk között az a nem elhanyagolható különbség, hogy én 4 éve Pirítós vagyok minden vitában, te pedig nyitottál egy vadiúj nicket ennek a kedvéért.
Na ezért vagy te "vagymi" én pedig nem.
Valamint.
A másik nem apró különbség kettőnk között, hogy én például tudok olvasni, te pedig egy viszonylag egyszerű összetett mondatot sem vagy képes értelmezni. Ha képes lennél, akkor nem írnál nekem olyan baromságot, hogy nem vagy az "édesem" (vagy ám te édese a radai rossebnek), ugyanis a hivatkozott mondatban az "édes" szó nem megszólítás volt feléd, hanem a következő mondat jelzője.
Remélem tudsz követni.
Nomeg.
Ez a "kivanom, hogy a gyereked is ilyen modon sebesuljon, vagy haljon meg" olyan szintű förtelmes parasztság volt, hogy a továbbiakban csak Kicsi ÁVH-snak foglak szólítani.
Tehát Kicsi ÁVH-s!
Mielőtt darabokra szakadna az a fent jelölt mondatod alapján vélhetően velejéig rothadt szíved azokért a "szegény ÁVH-s kiskatonákért", talán ha nem felejtenéd el, hogy Nagy Imre miniszterelnök az egész mocskos alakulatot feloszlatta napokkal azelőtt.
Ez volt az utolsó parancs.
Úgyhogy már napokkal azelőtt vissza kellett volna kotródniuk a laktanyájukba letenni a vételezett fegyvereket és haza kellett volna takarodniuk, nem pedig a pártház környékén zaklatni az embereket (amire például nem tudom mikor is adhatott parancsot például a HM).
Hali,
Pirítós
Tisztelt speaker
Tudod mit, kivanom, hogy a gyereked is ilyen modon sebesuljon, vagy haljon meg. En elhiszem, hogy ezek a gyerekek Molotov koktelokkal tankokat gyujtottak fel, ami nem biztos, hogy olyan nehez kulonosen egy varosban gyalogsagi fedezet nelkul. Nemzeti felkeles harcosainak lehet oket nevezni,de ez csak azok felelotlenseget mutatja akik odaengedtek oket.
A parthazban a kiskatonak orszolgalatot lattak el, amelyet csak felsobb parancsra lehet otthagyni. Ilyen parancs nem erkezett. (A parancs a HM-tol erkezhetett volna, de onnan tudjuk, hogy csak tankok jottek.)
Miutan a teren mar allt egy tank ami lotte a parthazat, nem teljesen csodalatos, hogy a parthazbol kilottek a tankra.
Itt a vita soran felmerult, de nem olvastam valaszt, tulajdonkeppen hany aldozata volt a felkelok oldalan a harcoknak ott a teren.
nyaki64
Egy történész 1981 és 1993 közötti kutató munkája során bukkanhatott olyan adatokra, mely pontosította az általa korábban leírtakat. Ráadásul az első adatokat, 1981-ben úgy volt kénytelen leírni, hogy itthon nem végezhetett munkát.
