"Számomra a kungfu magas szintje nem ez, hanem amikor valaki sok sok év gyakorlás után eljut (!) odáig, hogy már alig-alig kell izomerőt használnia, mert a súlyát, a szögeket, az egész testét tudja hatékonyan használni helyette, illetve a testét, izomzatát nem úgyanúgy használja, mint egy átlagember (mondjuk ez hülye fogalmazás, mert ez mindegyikünkre igaz, azt hiszem... :D )"
Ez egyébként érdekes téma. Mi ezt a struktúrával való munkának hívjuk, amikor minden a helyén van. Ütésnél, rúgásnál, de akár közelharcnál is működik. Az érzés olyan, amikor egy ütésben benne van a struktúra, mint amikor az ember egy vonatütközőbe szalad bele. Ez jó dolog és a szépsége ennek az, hogy folyamatosan fejleszthető, csiszolgatható, mert hol hajlékonysági gátba ütközik bele az ember, hol mentálisba, szóval örök élet és egy nap amire kész lesz az ember :D.
Az a legnagyobb baj az úgynevezett belső erővel, hogy mindenki valami mást ért alatta.
Mi valójában a belső erő? Ha erre a kérdésre valaki megadná a választ, akkor lehetne elgondolkodni azon, hogy létezik-e, illetve, hogy hogyan kell helyesen gyakorolni.
Igen, ez a spekuláció része. Ez sok féle lehet.
Ahol én találkoztam a belső erővel, ott nem nagyon magyarázták, hogy mi az. Mutatták és éreztették.
A lényeg. Míg az izomerő a feszítés/elengedés elven működik (nagyon leegyszerűsítve, ha nem akarok mélyre menni az antagonista izmokig stb), és ezt használja gyakorlatilag az összes mai sport, addig a csont-ín erő a nyújtás/elengedés elven. És még ez is rossz megfogalmazás, de nem tudom értelmesebben.. Valahyogy úgy, mint az íj. A testet úgy használjuk, mintha egy felahúrozott íj lenne, vagyis van benne egy állandó, nyújtásból eredő "feszültség", tenzió, amit az erőgyűjtés idején még jobban megnyújtunk, és az erő kieresztése idején ezt a plusz nyújtást engedjük el.
Ez az inak normál működése. Ebben nincs semmi hókusz pókusz, se belső erő.
Érdekes nézni, ahogy egy 30+ éve taicsizó ember spekulálgat a belső erőről.
....de tudod mit, gyere el egy edzésünkre és mutasd be amit tudsz , demonstráld a belső erőd. Én bárkitől szívesen tanulok.
Ez nem így működik. Akikkel találkoztam, és úgy gondolom, hogy küzdelemben is tudnák használni a belső erejüket, sohasem fognak sehova se elmenni, hogy ezt demonstrálják. Sőt, ha vki megy hozzájuk ilyen kéréssel, valószínű ki fognak térni a kérés elöl. Mindegyiküket úgy ismertem meg, hogy teljes odaadással viseltetnek az ő mesterük felé. Fontosabb számukra az, hogy a kapott tanítást úgy kezeljék, mint a mestereik. Ahogy kivettem, ahol tudják, biztonságos és felelősség teljes körülmények között tesztelték a képességeiket,mert ők is kíváncsiak.
Akiket ismerek vagy találkoztam velük, közülük 5-en komolyan (15-20 év) foglalkoztak külső stílusokkal is, mielőtt a belső stílust kezdték tanulmányozni.
Igy is sokat mondtam. Aki ebben mester szintre fejlődik, az úgy látom, párhuzamosan azt is megtanulja, hogy biztonságosan kezeli erről a tudást, mind gyakorlatban, mind szóban. Én még tanulom mindkettőt.
Szép gyűjtemény! Mondjuk a "The Martial Man" csatornáról bárkit belinkelhettél volna. Mind varázsló. Elképesztőnek találom, ami ott megy! Erről már értekeztünk párszor. Dbbenet.
De ez az önmagát Jiang Yushan-nak nevező, Taiwanon élő pasi sem semmi! Ráadásul az ő anyaga innen-onnan összelapátolt, hibásan értelmezett, és gyakorolt dolgok összessége. Klasszikus kamukungfu.
És döbbenetes, hogy erre mekkora igény van, és, hogy mennyire rosszat tesz ez az egész a kungfu / wushu és főként az ún. "belső stílusok" megítélésének.
Számomra a kungfu magas szintje nem ez, hanem amikor valaki sok sok év gyakorlás után eljut (!) odáig, hogy már alig-alig kell izomerőt használnia, mert a súlyát, a szögeket, az egész testét tudja hatékonyan használni helyette, illetve a testét, izomzatát nem úgyanúgy használja, mint egy átlagember (mondjuk ez hülye fogalmazás, mert ez mindegyikünkre igaz, azt hiszem... :D )
Kitűnő példának látom erre Zhong Lianbao, hét csillag imádkozó sáska mestert. Hozzáteszem nem ismerem személyesen, de, amit a videóin mutat, abool látszik a rengeteg munka, ami mögötte van, és gyönyörű, hogy egy alapvetően keményebb, északi stílusból milyen könnyed, lágy dolgot hozott létre önmagának.
Szerintem nagyon jó ellenpéldája az előzőeknek. :)
És igen, ez egy promó film, és igen ezek bemutatók, és szerintem ebből nem is csinálnak itt titkot. ;)
Egyszer gurultam BJJ-n egy sráccal, aki azt mondta, 30 évet thaiboxolt, néhány évet kint thaiföldön. Mind a ketten kezdők voltunk BJJ-ben, súlyra is hasonlóak voltunk. Döntetlen lent, de az ellenfelem jobban elfáradt. Mondtam utána, hogy menjünk még egyet, de azt mondta, ő elfáradt. Úgy látszik a sok futás a földharcban nem segített.
Ha pingpongban megverlek, akkor amúgy is? A sakk gyakorlása is előnyös lehet?
Egy pici közöm azért van. Több kungfu mestert ismerek, van akit barátomként is tisztelhetek , gyakoroltam is velük. Ezt hívják keresztbe edzésnek. Egyikőjüknek sem volt ez a nagyképú lekezelő hozzáállása, mint amilyen a tiéd, igaz nekik volt/van valódi tudásuk. Nem csak a kinai vonalat néztem meg, hanem az orosz harcművészetekből is kaptam egy kis izelitőt (több szeminárium, egész hétvégés privát edzés stb. ) Nem, nem a systema, akikkel edzettem úgy fogalmaztak, hogy finoman szólva túlhasználták a systema nevet és inkább nem vállalnak közösséget.
és még sorolhatnám...
....de tudod mit, gyere el egy edzésünkre és mutasd be amit tudsz , demonstráld a belső erőd. Én bárkitől szívesen tanulok.
AI barátod mondta, vagy a tükörbe mégis belenéztél? Saját gondolatok esetleg? Tudod, ami a fejedből pattantak kiiii..... gondolatok....
Tomi, részemről lezártam a témát, a hsz-eid alapján kb sohasem ütöttél még se egy egyenest se egy görbét, de nagyon meg akarod mondani a tutit. Ez a beszélgetés kicsit olyan, mint a népszerű Ford Fairlane kalandjaiból egy idézet:- "Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas." Úgy látom a személyeskedésben partner vagy , de a szakmai részekben vannak hiányosságok 😂🤣 ez viszont egy szakmai fórom, te meg szennyezed ezt. Igen, mostanában ritka a hsz. , de a kimondatlan szavak és a csönd sokszor értékesebb, mint ami a billentyűzetedet elhagyja 😅 Lenne egy kérdésem , miért nem mész át a politika fórumra, ott gond nélkül beszélghetsz hülyeséget, senkinek fel se tünne :D
Zsolt, ha a másik sokszor azt feltételezi másokról, hogy azok hazudnak, a pszichológiában ezt nevezhetjük paranoiás gondolkodásnak, bizalmatlansági attitűdnek, vagy projekciónak. Lehetséges okok: Korábbi tapasztalatok – Ha az illetőt sokszor becsapták vagy manipulálták, akkor idővel kialakulhat benne egy állandó gyanakvás mások iránt. Személyiségjegyek – Az antiszociális vagy paranoiás személyiségvonásokkal rendelkező emberek hajlamosabbak arra, hogy másokat eleve hazugnak vagy rossz szándékúnak feltételezzenek. Önbizalomhiány és szorongás – Ha valaki bizonytalan önmagában, akkor könnyen gondolhatja azt, hogy mások félre akarják vezetni. Projektív identifikáció / Projekció – Ez azt jelenti, hogy az egyén a saját hazugságra való hajlamát vagy belső bizonytalanságát vetíti ki másokra, és emiatt feltételezi róluk, hogy ők is hazudnak. Traumák és bizalmi problémák – Akik gyerekként megbízhatatlan vagy manipulatív környezetben nőttek fel, azok felnőttként is nehezen tudnak bízni másokban.
Mit ittál? Megint hülyeséget beszélsz. Kevered a profi sportot, az amatőr sportot és a szabadidő sporot. A profi sportot teljesen felesleges bármivel összehasonlítanod, az arról szól, hogy pénzt keressen az ember. Az amatőr és a szabadidősport már tud az egészségről szólni. Nekem az első versenyem 10 éves koromban volt, az utolsó 47 éves koromban semmi baj se a fizikumommal, se az izületeimmel. 20 éve naplózom az edzéseimet, jelenleg átlag 7 órát edzem egy héten és még mindig van fejlődés. Tovább megyek, nemrég voltam a régi edzőm 70. születésnapján, összegyűltek a régi tanítványok is és milyen meglepő összességében senkinek sem volt semmi problémája és a nagy többségük még mindig edzésben van. A belső erős trükkjeidet tűzd nyugodtan a füled mögé, valamire biztos jó, pl. rehabilitációra. Az állóharcosoknak meg nem igazán jó a bírkózás és a bjj, gondolom a TV-ből ismered ezeket a sportokat. Ha állóharcos vagy és második sportot kellene csinálni, akkor pl. ping-pongozzál (és ezt komolyan mondom, mert megvan a maga értelme). A bírkózó és az állóharcosok más fizikumot igényelnek , mindkét stílusnak megvan a saját elképzelése, hogy hogy alakítható ki egy jó harcos. Ez sok idő és mégtöbb energia. Mondhatnád, hgoy de akkor ott vannak az mma-sok. Igen ott vannak, nekik meg kell szerezni az álló, bírkózó és földharcos készségeket és ezekhez a fizikai erőt és állóképességet. Mondhatjuk úgy is, hogy az mma-sok komplex harcosok és ezért nagyonsokat kell tenniük, nekik kb ebből áll az életük.
Tomi, a kényszeres hazudozás pszichológiai neve: pseudológia phantastica (vagy mythomania). Ez egy olyan viselkedésforma, amikor valaki rendszeresen, impulzívan és gyakran ok nélkül hazudik, még akkor is, ha semmilyen haszna nem származik belőle. Szerintem fordúlj szakemberhez.
A 3-6 éves óvodások egész nap tudnak rohangálni, nem fáradnak el. 10-12 évesen már csökken ez a mozgékonyság. Sokat ülnek az iskolában, megjelennek a tartás problémák. 30 éves korig még megy a mindennapi erőnlét edzés, aki benne van, ki tudja tolni 40 éves korig. Vannak sportolók, akik mondjuk már 20 évesen kidőlnek sérülések miatt. Van amikor már a tizenéves élsportolót csontkovácshoz kell vinni. 40 fölött már lassú a regeneráció, egyre több a sérülés, ha valaki még tolni akarja az izom edzéseket.
12-13 éves korig könnyű egy-két belső erős trükköt megtanítani egy gyereknek. Utána ez a képességük kezd elhaványodni.
Aki ütő rúgó sportot csinál, annak kondi helyett jobb erőnléti edzés a BJJ vagy a birkózás.
Ha már állóképesség, ez valóban elkeserítő. Én a huszas éveimben különösebb megerőltetés nélkül hazafutottam 25-30 kilométerről, egy áttáncolt szórakozóhelyi éjszaka után. Viszont két menet intenzívebb kéz-láb után kiköptem a tüdőmet. 35-40 éves koromra összeszedtem a kéz-lábhoz való dinamikus állóképességet, simán kidöglesztettem a fiatalokat. Egész addig míg birkózásra nem került a sor. Ott 30 másodperc után a fülemen is levegőt akartam venni. Mostanra a közelharcot is megszoktam. (A birkózást annyira azért nem, mert azt ritkán csináljuk, nem saját mozgásformánk) Ezzel azt akarom mondani, hogy minden egyes rohadt mozgásformához és erőlködés tipushoz más és más állóképesség-fajta tartozik. Minél idősebbek leszünk, annál több ilyen fajtát, tartományt észlelek, és mindre külön kell edzeni, ha eredményeket akarunk felmutatni benne. Fiatalon ez jobban összemosódott. Bár fentebb pont azt írtam hogy már akkoriban sem, de azért egy fokkal mégis jobb volt.
Viszont az is igaz - és ez végre jó hír- hogy több félére kell ugyan edzeni , de jóval kevesebbet mint fiatalon. Sőt, ha fogalmazhatok így, meglepően sokall kevesebbet, sőt, a sok kifejezetten ártalmasnak tűnik, úgy értem, sok regenerációt igényel. Semmi szükség sokra, csak egyfajta emlékeztető kell, minőségi munka. Én sajnos szeretek edzeni, és ez kimondottan zavaró, hogy na akkor most elég 3 naponta, nem kell minden nap - úgy érzem nem teszek meg mindent, pedig de, ez már ilyen, hozzá kell szokni.
