Keresés

További kellemes mocskolódást.

Már csak azt szeretném tudni, ha a kritika nyílt és őszinte, akkor az mennyiben számít mocskolódásnak?
 
1,- Az MM kísérletet sokan ellenőrizték mind matematikailag, mind fizikai értelmezés szempontjából és helyesnek találták, a kontrollmérések a hibahatáron belül null effektusnak adódtak.
 

2,- A relativitás elméletet folyamatosan tesztelik és eddig még mindíg helyesen működött. (Ami azért elég nyomasztó lehet az elméleti fizikusok számára, hiszen nem jött még el az idő, hogy újabb teóriát lehessen alkotni addig, míg nem ismerjük pontosan a már meglévő elmélet határait.)
Működnek a részecskegyorsítók, működik a GPS, és ezideig nem sikerült kísérletileg fogást venni az elméleten.
 
3,- Mit nyerne a tudomány az éter létezésének bizonyításával, ha a jelenlegi elméletek enélkül is kiválóan működnek?
A Lorentz féle éter egyik sajátossága, hogy elvileg is kimutathatalan. (Ráadásul meglehetősen bizarr tulajdonságokkal kellene rendelkeznie, aminek feltételezését semmiféle kísérleti tény nem indokolja jelenlegi tudásunk szerint.)
Kérdés, hogy milyen tulajdonságú éter létezését firtatod?
 
Ha a tények ennyire nem befolyásolják a gondolkodásodat, akkor miféle érvek mentén lehetne veled bármilyen vitát lefolytatni? Egyáltalán miről?
A fizika, mint általában a természettudományok a világ jelenségeinek megfigyeléséről, azok rendszerbefoglalásáról szól és nem írhatja elő senki, hogy milyen legyen, mert ő másmilyennek nem tudja/nem akarja elhinni.
Ezen kelene egy kicsit elmélkedned és nem azon, hogy elemi fizikai ismeretek hiányában (mások félreértett, vagy egyáltalán meg nem értett munkáira hivatkozva) új teóriákat alkoss.

Szia Gyulka!

Köszönöm szíves érdeklődésedet, nincs semmi bajom, remélem Te is jól vagy. Csak én sajnos megúntam a témát. Mmormota sokkal kitartóbb és türelmesebb nálam. Ha Te is kitartó, és türelmes vagy, és nem csak azt várod el, hogy más odafigyeljen Rád, hanem Te is odafigyelsz arra, amit a többiek (elsősorban mmormota) mondanak, egész biztosan tisztázni tudjátok a dolgot. De ehhez a mostaninál kicsit együttműködőbbnek kéne lenned. Például a mutatott weblapok beidézése helyett hasznosabb lett volna tisztázni azt a konkrét képletet, amire mmormota rákérdezett, mert ez így csak süketek párbeszéde. Fészemmel azért továbbra is figyelem, mi történik itt, ha úgy látom, hogy érdemes valamit mondanom, akkor mondani fogom.

Üdv és további jó egészséget!

SR

Tudod az a baj, hogy nagyon is észrevettem, hogy az M₁ kar mentén sűrűbben sorakoznak a hullámok. Ezért vettem rövidebb hullám,hosszakat figyelembe a számításoknál. Ez az egész számításom lényege, ha képes lennél felfogni, vagy ha valóban akarnád megérteni, hogy miről is van szó.

Mivel alapfoghalmakkal nem vagy(tok) tisztában, javaslom pl az alábbi topikok tanulmányozását:

http://www.physics.udel.edu/~watson/phys208/phasor-animation.html

Ez a Fazorról szól.Talán segít. Akkor is ki lehet számítani a fáziskülönbséget két távolság között, ha egy képzeletbeli pillanatfelvétellel kimerevíted (képzeletben) a folytoin távolodó hullámokat. Ilyenkor azután elég csak a hullámhosszakat megszámolni.

A másik teljesen sötét terület nektek a hullámoptika. Csak a lineáris optikában próbáltok mozogni, de ott is teljesen értelmetlen módon. Az alábbi topik gyönyörűen bemutatja, hogy mi megy végbe a Huygens-féle kettős rés kísérletben, olvassátok el. Talán segít közelebb jutnotok a valódi problémákhoz.

http://www.lightandmatter.com/html_books/5op/ch05/ch05.html

Nem veszitek észre, hogy az MM-interferométerben is gömbhullámok terjednek, ha a fény hullámelmélete alapján gondolkodunk, és nem pedig magyányos fotonocskák röpködne és miközben műlik az idő, változnak a fotonocskák fázisaik. Te (ti) ebben a téves bűvkörben éltek.

Még egy olyan primitív hullámoptikai alapelvet sem vagytok képesek felfogni, hogy ha a fényforrás mozog az éterben, akkor a körülötte létrejövő gömbhullámok Doppler-hullámteret hoznak létre AZ ÉTRBEN maguk körül. És azt sem fogjátok fel, hogy az interferométer karjai mentén ugyancsak ez a Doppler hullámtér helyezkedik el. A hullámok csak az éterben terjednek, a kar pedig valahol van ebben az éterben kialalkult és abban tguló hullámtérben. Az F és M1 tükrök távolsága pedig nem változik, annak ellenére, hogy együtt mozog a szerkezet a Doppler hullámtér középpontjával. A két tükör közötti fázis-különbséget kizárólag a közöttük lévő távolság határozza meg. Az időnek és a fény által megtett útnak semnmiféle szerepe nincs. A Doppler-térben kialakult hullámhosszak az egyedül irányadóak, ezek persze függenek az éterszél sebességétől. Mint láthatzó, ezt figyelembe is vettem a hullámhosszak kiszámításánál.

Nem kell szágyellni, Michelson, és az utána következő összes fizikus nem vette észre. Akkor igazán nem nagy szégyen, ha nektek sem sikerült.

Ami pedig a mi kis vitánkat illeti, annak célja az volt, hogy lássam, tudtok-e valami érdemleges ellenérvet mondani. Továbbá, hogy okos emberek ismeretségéhez jussak. Ezért nem titkosítottam a mail címemet, amit a moderátorok és ismerőseik amúgyis meg tudnak nézni.

Az épületes vita során bizonyossá vált, hogy

1. Nem értitek az alapelveket, vagy

2) Nem akarjátok érteni, mert nem őszinte, az igazságot kereső gondolkodók vagytok, hanem propagandisták.

Nagy eredményei voltak ennek a kis társalgásunknak más tekintetben is, sok élrtelmes emberrel kerültem közvetlenül kapcsolatba, akik megkerestek E-mail-ben. Na az ő véleményüket kellene elolvasnotok mókuskáim.

További kellemes mocskolódást.

Különösen kólaerdő aranyos 132-es sz. megjegyzése volt kiemelkedően intelligens. Remélem volt kint a szombati felvonuláson, és megtalálta élete párját. Én sajnos nem segíthetek neki.

Üdvözlettel mindenkinek, elsősorban azoknak, akiket igazán érdekel a téma. Az Einstein propagandista is ember, úgyhogy benneteket is üdvözöllek, mmormota, NevemTeve, és társaitok. Na SimplyRedet se hagyjam ki. Mostanában mintha szótlan lenne, csak nincs valami baja?

Korom Gyulka dr.

Sajnos ez a program nem tudja keleni a táblázatokat, mint látható, úgyhogy kénytelenek lesztek elolvasni angolul az előzóleg megadott linkeken. Hát persze csak akkor, ha nem menekültök a tudás elől.

Mivel egyedül te tettél eddig érdemi megjegyzést, ezért csak neked válaszolok. Nem azért, mert mumus vagy, ahhoz előbb kellene felkelned, hanem azért, mert a többiek - legalábbis eddig - csak bölcsődés szinten szóltak hozzá. Így például, hogy miért nem színes az ábra. Nyilván azért, mert a kedves  jozzászóló értelmi szintje, és érdeklődése a színek megcsodáslásának szintjén megrekedt. Ha jól emlékszem, ezen a fejlődési fokon valamikor kétéves koromban jutottam túl, de lehet, hogy jóval előbb.

A te érdemi megjegyzésedre visszatérve, nincsenek futási idők. nincsenek időkülönbségek.  Az inteferométerben létrejövő interferenciaképet azok a hullámok hozzák létre, amelyek egyidejűleg érkeztek be a megfigyelőhöz. Azok a hullámok pedig, amelyekre te és Michelson felírta az útkülönbség és  fáziskülönbséág nevezetes képletét, nem ugyanabban az időben érkeznek F-be, ezért nem vesznek részt az interferenciakép kialakításában. Következésképpen az a számítási módszer, amelyet helyesnek tartasz, téves. Persze tudom, hogy ilyen tömör megfogalmazásban nem érted meg, hiszen már a hiovatkozott dolgozat 1. sz. ábráján is ott van mindaz, amit most részletezek. Csak azért, mert képtelenek voltatok egyből megérteni.

Megértem a problémádat, de ha továbbmegyünk a műszerben végbemenő tényleges fizikai jelenségek megértésével, akkor lehet majd felírni azt a nevezetes képletet, amit hiányolsz.

Azért most már csodálkozom rajtad, mert az I.sz. ábránál már nagyon el kellett volna gondolkodnod. Na de mindegy, az ötödiknél meg fogod érteni, ha képes vagy egy dologra ilyen hosszú ideig koncentrálni, és képes leszel eljutni a jelenlegi gondolatmenet végéig.

Kiszámolni mindent lehet, például azt is, hogy mennyi két cipőtalp meg három csokoládé, matematikailag természetesen öt. Azt is ki lehet számítani, amit Michelson tett, és ti is helyenek hisztek. Csak az a baj, hogy ennek nincs semmi értelme. Mielőtt számolunk, alaposan meg kell gondolni, hogy milyen fizikai jelenség zajlik a háttérben, amelyre valamilyen paraméter ki akarunk számolni. Ez az előzetes gondolkodás zajlik most, a számítási képletek és azok eredményei benne vannak az idézett dolgozatban.

Az időkülönbségekkel operáló megközelítésetekkel, kapcsolatos kritikámat most olvassátok, és ti is rövidesen be fogjátik látni az igazamat, ha ugyan hajlandóak vagytok az észérvek és a tények előtt meghajolni. Bár az is lehet, hogy a tudás üldöz benneteket, de ti gyorsabbak vagytok.

Akár hiszitek, akár nem, a pillanatnyi fáziskülönbséget nem a futási idők, hanem kizárólag a fényforrás és a megfigyelő közötti mindenkori távolság határozza meg, ezt hívják optikai útkülönbségnek, ami nem azonos a fény által megtett úttal. Aki nem érti a különbséget, vegyen elő egy bármilyen fizikaikönyvet, és alaposan gondolkozzon el az ott leírtakon.  Ezt próbálom most megértetni veletek is. A futási idők között ugyanis nincs semmi különbség, mert ugyanabban az időpillanatban érkeznek be F-hez. Lehet (biztos), hogy nem egyszerre indultak, de ugyanazon időtartam alatt futottak, és érkeztek be. CSak olyan hullámfront tud egyiodejűleg beérkezni F-hez, amely azionos idő alatt futotta be a saját útját. Olyan nagyon nehgéz ezt belátni?

Lehet. Ennek megértéséhez azonban végig kell menni a fizikai helyzet előzetes logikai elemzésén. A számítások csak ezután jöhetnek.

Egyébként az időkülönbséggel kapcsolatos megjegyzésed azért sem korrekt, mert az időkülönbség függ a fény sebességvektorától is a megadott irányban.

Szóval térjünk rá a további elemzéshez:

Az eddigi négy ábra elemzése során eljutottunk odáig, hogy észre lehet venni azt, hogy az inteferométerben egyelőre nem jelent meg interferenciagyűrű, mert csak az M₂ tükör mögött látszik az eredeti fényforrás tükörképe. Nyilván azért, mert az M₁ tükör felől még nem érkezett be a fény.

Ugyanakkor észre kell venni azt, hogy az a magányos hullámfront, amely az egész folyamat legelején elindult F-ből és M₂ irányába haladt az 1-es és 2-es útvonalon, már régen elhagyta a mérőeszközt, tehát nem ő vesz majd részt az interefernciakép kialakításában, hanem egy jóval később indult társa, amely nem az 1-es és 2-es úton haladt. Már csak ezért is hibás az a gondolat, hogy az 1-es -e 2-es út mentén számítjuk ki az időkülönbséget, ahogyan azt te és Michelson gondolod. 

Az V. ábra azt a pillanatot mutatja be, amikor először megjelenik az eredeti fényforrás második tükörképe a megfigyelő számára, tehát amikor az M₁ tükör felé haladó fényrezgések első ízben visszaérkeznek F-hez, illetve a megfigyelőhöz. Mostantól kezdve az a helyzet, hogy az L₁ és az L₂ karok mentén folyamatosan sorakoznak egymás után libasorban a nagy sebességgel mozgó fényhullámok. Az L₂ kar mentén mind oda, mind vissza pontosan az elsődleges fényforrás által kibocsátott hullámhosszaknak megfelelően sorakoznak a hullámhegyek és hullámvölgyek.

Az L₁ kar mentén más a helyzet, az F-L₁ irányban haladóan csupa kék-eltolódott, rövid hullámhosszú rezgés tölti ki az F-L₁ távolságot (az éterben, kedves mmormota), míg az L₁-F irányban haladóan csupa vödös-eltolódott hullám tölti ugyancsak az F-L₁ távolságot (az éterben).

Vegyük észre, hogy mostantól kezdve három folyamatosan jobbra mozgó másodlagos fényforrás egymástól azonos távolságból folyamatosan sugároz visszavert rezgéseket, és a maguk körül létrehozott Doppler-fázisterek folyamatosan együtt mozognak a mozgó tükrökkel, és hogy a mozgó tükrök által létrehozott tükörképek is folyamatosan jobbra mozognak az éterhez viszonyítva az egész szerkezettel együtt. Ezért tud létrejönni egy stabil interferenciakép.

Most jutottunk el ahhoz a szent pilanathoz, amikor erről a rendkívül gyorsan változó, c közeli sebességekkel rohanó fényhullámokkal teli három fázistérről egy adott pillanatban pillanatfelvétel készülhet akkor, amikor egy hullámhegy éppen elhagyja két irányban az F tükröt. Előbb nem lehet, mivel ennél az időpontnál hamarabb még nincs interferencieképe a megfigyelőnek.

Mielőtt azonban ezt megtennénk, figyeljük meg az V.sz. ábrán. hogy az a hullámfront, amely az F-M₂-F úton éppen akkor fut be F-hez, amikor az F-M1 -F utat megtett hullámfront beérkezik, NEM EGYIDEJŰLEG, ÉS NEM UGYANABBAN A FÁZISBAN  INDULT EL  a 3-as és 4-es útvonalat követő hullámfronttal. Körülbelül az a hullámfront érkezhet be egyidejűleg, amelyik az V. ábrán széles nyilakkal jelölt egyenlő szárú háromszög szárai mentén haladhat.

VI. ábra

Most tehát elkészítve azt a bizonyos képzeletbeli pillanatfelvételt, az F-ben egymással interferenciaképet létrehozó hullámfrontok optikai távolsága rendre L₁ illetve L₂ lesz. L₂ mentén oda-vissza az eredeti hullámhosszak sorakoznak, csak le kell számolni az útkülönbség-fáziskülönbség összefüggés alapján a fáziskülönbséget.

Az L₁ mentén oda-úton kék eltolódott rezgések, és ugyanazan távolság mentén a visszaúton vörös-eltolódott hullámok sorakoznak. Ezekre a szakaszokra külön-külön ki kell számítani az éterszél sebességétől függő hullámhosszakat, amelyeknek semmi közük az időkülönbséghez, ugyanis időkülönbség nincs, a beérkező rezgések eltérő időpontban indultak el, de egyidőben érkeztek.

(Azért tudtak azonos időpontban megérkezni, mert az általuk bejárt rövidebb vagy hosszabb fényút során eltérő sebességgel haladtak.)

Most már nincs más dolgunk, minthogy a fázisállandók figyelembevételével kiszámítsuk az L₁ és az L₂ kar mentén oda-vissza kialakuló fázisjülönbségeket, majd kivonjuk őket egymásból. Ezutá következik a plottolás, majd 90 fokos elfordítás és ismét plottolás.

A számítás pontos menete a hivatkozott dolgozatban látható.

Az itt bemutatott alapalvek követésével végzett számítások tényleges elvégzése során (lásd a dolgozatot) szintén jelentkezik fziseltolódás, ha növeljük az éterszél sebességét, és szintén változik a fáziskülönbsétg, ha a szerkezetet elfordítjuk, de sokkal kisebb mértékű a várható gyűrűeltolódás, mint amit Michelsonék vártak, ezért a ténylegesen észlelt fringe-shiftek már nem a mérési hiba, hanem a pozitív effektusok közé esnek.

Nézzünk rá ismét egy pillanatra az V.ábrára. Látható, hogy a 3-as és a 4-es fényutak hossza jelentősen eltér attól, amit az optikai útkülönbségek alapján kell számítani. A 3-as fényútszakasz jóval hossztabb, mint L₁, ezért jóval nagyobb számban tartalmaz kék-eltolódott hullámokat. Ezzel szemben a 4-es fényútszakasz jóval rövidebb, mint az optikai útkülönbség (L₁ kar) ezért a 4-es fényút-szakaszon sokkal kevesebb vörös-eltolódott hullám fér el., mint a tényleges optikai útkülönbségen.

Ennek a számszerűsített különbségnek óriási  jelentősége van, ugyanis ha pontosak a dolgozatban bemutatott számítások, akkor helyesek az adatok a mellékelt táblázatban, és akkor a Spec.Rel azon axiómája, miszerint a fénysebesség abszolót álland, és fény terjedése valamennyi inerciarendszerhez képes izotrop, hát ez az axióma taált-süllyedt. És akkor az egész talált-süllyedt.

A Shankland bizottság adatai

A fenti adatok alapján a mért értékek jelentősen fcelette vannak a várható értéknek, ezért nem null-.effektusok, hanem poztív eredmények. Ha ez igaz, akkor éter van!

Úgy látom, hogy te vagy képtelen felfogni azt, hogy az a Doppler-effektusos hullámtér, amit az ábrákon látsz, az éterhez képest nyugalomban lévő rendszer, mert a fényforrások az éterhez képest mozognak. Ezért nem kontcentrikus körök láthatók a fényforrások körül az ábrákon. Egy fizikustól többet várna az ember. Úgyhogy most már tudom, hogy nem vagy fizikus. A hozzászólásaidat is így kell értékelni a továbbiakban.

Na akkor menjünk tovább.

Ezen a III. ábrán az idő egy kissé tovább múlt, az eszköz halad tovább jobbra (az éterhez viszonyítva, ugye érted már mmormota?), a 2-vel jelölt fényhullám (az éterben mmormota) tovább halad F-en keresztül jobbra lefelé. (Észre kell venni, hogy csak egyetlen egy hullámhegy járja végig az 1-es és 2-es utat, ugyanis az utána következők már nem ezt az utat járják (be az éterben, ugye érted már mormota?), mert F időközben jobbra mozdult (az éterhez viszonyítva, ugye érted mmormota?), ezért minden egyes újabb hullámhegy, amely elindul F-ből, csak az 1-es és a 2-es vonalakkal párhuzamosan kirajzolódó újabb és újabb útvonalakon haladnak (az éterben, ugye érted mmormota?).

Miközben az éterszélre merőleges magányos hullámhegy bejárja a III. ábrán bemutatott háromszöghöz is hasonlítható útját (az éterben mmormota), addig az éterszéllel szemben haladó rezgések libasorban haladnak egymás után tovább (az éterben mmormota) jobb felé, és kezdik megközelíteni az éterhez viszonyítva jobb felé mozgó M₁ tükröt, de ezen az ábrán még nem érték el azt. Mivel ebben a haladási irányban (az éterben) egymást követő hullámhegyek az éterben mozgó F fényforrás miatt kék-eltolódáson esnek át, a hullámhossz ezen az úton rövidebb, mint a fényforrás alapfrekvenciája.

A  következő IV. ábrán az idő egy kissé megint tovább haladt. A háromszög útvonalon futó magányos hullámhegyünk megint távolodott az F-től valamennyit. Az őt követő további hullámhergyek pedig párhuzamosan haladnak vele valahogy úgy, ahogyan a Forma-1-ben a polpozíciós és a második rajtszámú kissé hátrébbról, de egymással poárhuzamosan indul. Szemben a Forma1-el, a MM-interferométerben az éáterszélre merőlegesen az összes induló kissé később és egymással párhuzamos pályákon futják háromszög alakú útjaikat aban az irányban, amit mmormota oly nagyon szeret.

Ezeket a párhuzamosan jobbra eltolt háromszögeket nehéz lenne az ábrán úgy bemutatni, hogy ne fedjék el az ábra többi, lényeges részeit, úgyhogy elhagytam őket. Észre kell venni, hogy az ezen háromszögek mentén felrajzolható utakon az egymást párhuzamos eltolással követő magányos hullámhegyek nem ugyanabban a fázisban indulnak el F-től, mint a legelső. Az a legutolsó hullámhegy, amely végül beérkezik majd F-hez, amikor F az ábra  jobb szélső pozíciójában lesz, tehát amikor az éterszéllel párhuzamosan haladó társa is visszaérkezik F-hez, szóval ez a legutolsó magányos hullámhegy jóval később indult el F-ből, mint a legelső, amelyet mmormota (és Michelson) azzal tüntetett ki, hogy azt számítják ki, hogy ez a magányos hullámhegy magányos útja során mekkora fáziskülönbséggel fog beérkezni F-hez. Ezt persze ki lehet számítani, de sajnos (szerencsére) nem ez a hullámhegy fog beérkezni F-be akkor, amikor Az utolsó háromszög-úttat bejárt magányos hullámhegy kiindulási fázisát kellene ismerni. Ezt azonban nem tudjuk. Valószínűleg ki lehetne számítani ezt is igen bnyolult utakon, de szerencsére ennél sokkal egyszerűbb megoldáshoz jutunk majd el a VI. ábránál.

Addig azonban kövessük tovább a fényrezgések útját az MM-interferométerben.

A IV. ábrán az F-felől az éterszéllel szemben haladó, egymást libasorban követő kék eltolódott rezgések már elérték az M₁ tükröt, így ez a harmadik tükör is elkezdi kialakítani maga körül a Doppler-effektusos fázisterét (az éterben, érted már mmormota?). Az M₁ tükörről visszatükröződő rezgések kétszeres Doppler-effektuson átesve (egyszer azért, mert a közeledő kék-rezgések elől az M₁ tükör menekül, ezért vörös eltolódás lép fel, és így az M₁-hez beeső fény frekvenciája meg fog egyezni az elsődleges fényforrás frekvenciájával, másodszor azért, mert a sugározni kezdő M₁ tükör  jobb felé mozog az éterben, így az általa kibocsátott rezgések egy tovább vörös-eltolódáson fognak átesni, így az M₁ -től F-felé visszatérő rezgések hullámhossza az eredeti hullámforrás hullámhosszúságához képest az éterszél arányában megnő (az éterben, kmmormota).

Most tehát az M₁ -től F-felé egymást libasorban követő vörös-eltolódott hulllámok (az éterbe mmormota) szintén kezdik kitölteni az F és M₁ tükrök közötti távolságot. Azt a távolságot, amelyet az F-ből libasorban érkező kék-eltolódott hullámok már régebben kitöltötték. Az egész hullámtér össze-vissza rezeg, de a IV. ábrán a visszatérő rezgések még nem érték el F-et, ezért a megfigyelő még mindég csak egy tükörképet lát maga előtt, ha F-en keresztül ránéz az eredeti fényforrásra.

Ennyi mára elég, hagyjunk időt mmormotának, hogy megtalálja, hogy mit nem ért.

Nem kell türelmetlenkedni, következő alkalommal már eljutunk ahhoz az időponthoz, amikor valóban érdemes lesz majd pillanatfelvételt készíteni erről a három különböző fényforrás által bizonyos időkésésekkel (az éterben, mmormota) kialakított közös Doppler-hullámtérről, hogy kiszámíthassuk azokat a fáziskülönbségeket, amelyek az M₁ és M₂ tükörképek felől  egy adott közös időpillanatban beérkeznek F-hez, és valóban kialakítják abban a közös időpillanatban az interferenciagyűrűket, ha van éterszél, ha nincs.

Ez a nyilvánvalóan mocskolódó, és semmi tényszerűséget nem tartalmazó hozzászólás nyilvánvalóan nem tényszerű vitát akar, hanem egyszerűen azt akarja elérni, hogy mások ne olvassák el a dolgozatot, mert szerinted hülyeség.

Ha viszont nem csúsztatni akarsz, hanem tényleg azt hiszed, hogy nem a hullámteret, hanem az általad elképzelt lineáris fényutat kell elemezni, akkor fogalmad sincs arról, hogy miként jön létre a MM-interferométer képernyőjén az a két egymás mögé vetülő tükörkép, amelyek végül létrehozzák az interferencia-gyűrűket

Tudod az Arkansasi Bölcsek megmondták, hogy akkor is tagadni kell, ha rajtakaptak a nőn. Te most ezt a módszert alkalmazod az érdemi vita helyett. Érdemi vita helyett minősítesz.

A korrekt hozászólók konkrétan mutatnak rá a hibákra. Ha valóban van hiba, akkor azt fejtsd ki. Ha nem teszed, akkor kilóg a lóláb, ez a minősítgetés csak azt a célt szolgálja, hogy másokat arra bíztasd, hogy el se olvassák Korom Gyula cikkét. 

Az egész korom-féle cikk arról szól, hogy a szerző computerrel kiszámította a helyes fáziskülönbségeket. A cikk a számítási eredmények közlése, és a használt számítási módszer bemutatása.

Úgyhogy ha megengeded, ha nem, azok kedvéért, akiket érdekel, hogy mi az igazság, és nem a jelenlegi fizikus kurzus fizetett (vagy talán önkéntes ?) szószólói mint te, folytatom a teljesen zagyva Michelson-kalkulus hibáinak objektív elemzését.

Még annyit, kedves mmormota, hogy az itt bemutatott és bemutatandó ábrák nem mások, mint az általad hibásnak tartott Korom-féle 1.ábra részleteinek bemutatása lépésről lépésre. Egy fizikustól azt várná az ember, hogy egy összetett ábrát is képes megérteni. Hát neked ez most nem sikerült. Talán a lépésenkénti módszer segíteni fog neked. Persze csak akkor, ha érdekel a dolog, ésa követed a most következő ábrákat és azok jelentését.

Kedves érdeklődők! Mint emlékeztek, az itt következő ábrán, amit már egyszer bemutattam,

az látható, hogy a fényhullámok nem azon az úton terjednek F-ből M₂ felé, amit Michelson és mmormota meg társai használnak az állítólagos számításaiknál (mmormota, SimplyRed meg a többi vaskalapos szemellenzős valójában nem is számolnak, csak ismételgetik a hibás Michelson-kalkulust). Csak a szemeteknek kell hinni, és nem mmormotának. Az 1-el jelölt fényút mentén nincsenek egymás után sorakozó fényhullámok akkor, amikor a fény beérkezik M₂-höz. Látható, nem? Az F-ből érkező fényhullámok éppenséggel nem 1-es "fényút" irányába, hanem arra az mmormota által önkényesen kijelölt egyenesre közel merőlegesen haladnak. Abba az irányba egyetlen egy hullámhegy halad végig, semmi több. Ez az igazság.

Mmormota ezt hülyeségnek tartja, én pedig az tartom hülyeségnek, amit mmormota állít. Mmormota ugyanis azt állítja, hogy a fényrezgések az 1-el jelölt út mentén sorakoznak fel egymás után, és ezért az 1-es úton sorakoztatja fel elméletvben a hullámhosszakat. Ez nyilvánvaló blődli, de mmormota ragaszkodik ehhez a számítási módhoz. Döntsétek el, hogy kinek hisztek. Ennek eldöntésében kizárólag az I. ábra segít, nem a tekintély.

Az éterben történő terjedés valódi módja az I. ábrán látható. Következésképpen a fényrezgések hullámhosszát lehet ugyan, de nem szabad az 1-el jelölt vonal mentén kiszámítani, ahogyan azt Michelson és utána az összes szemellenzős teszi, hanem csak az L₂ kar mentén sorakozó hullámhosszak kiszámítása útján szabad kikalkulálni az F-M₂ út során felépülő hullámsorozatot. Egyszerűen azért, mert a hullámok ebben az irányban terjednek szabályos sorozatokban F és M₂ között.

Mégpedig úgy kell számolni, hogy amikor már a hullámtér a rezgések terjedése során elérkezett M₂-höz, kiválasztunk egy olyan pillanatot, amikor az F tükörből egy hullámhegy éppen elindul a két irányba (fel és előre), ekkor képzeletbeli pillanatfelvételt készítünk, és a kimerevített, a képen már nem mozgó hullámokra kiszámoljuk azt, hogy az L₂ kar mentén hány hullámhossz fér el. Mivel L₂ merőlegesen áll az éterszélre, egy hullámhossz meg fog felelni a fényforrás eredeti frekvenciájának. Azt kell tehát kiszámítani, hogy hány eredeti hullámhossz fér el L₂ mentén. Az így kapott érték adja meg a fáziskülönbséget az odaúton az F-M₂ kar mentén. Ennek a pillanatfelvételnek azonban egyelőre nincs értelme, mert a megfigyelő ekkor még nem lát semmit. Nemhogy két egymásra vetülő tükörképet látna, amelyek interferálnak egymással. Várjunk hát egyelőre ezzel a pillanatfelvétellel.

Lépjünk most tovább az időben, az interferométeren belüli fényterjedés következő szakaszára (lásd II. ábra)

Az I. ábrán és a II. ábrán bemutatott helyzet között eltelt időben a fényrezgések beindították az M₂ tükör működését, amely egy kis idő alat fokozatosan szintén létrehoz maga körül egy felülről lefelé táguló Doppler-hullámteret. Ez a második hullámtér fokozatosan közeledik F-hez, majd egyenesen tovább halad a megfigyelőhöz. Ekkor, és csak ekkor megjelenik a megfigyelő előtt a fényforrás M₂ tükör által létrehozott tükörképe (lásd az ábrán az M₂ tükör feletti csillagot).

Egy pillanatra se feledjük, hogy a fényhullámok az éterhez viszonyított c sebességgel folytonosan távolodnak a fényforrástól, de nem azokban az irányokban, ahogyan azt Michelsonék felvették (tehát nem az 1-es és a 2-es nyilak mentén), hanem mindíg a Föld haladási irányában balról-jobbra egymás mellett sorakozó gyorsan táguló fénygömbök formájában.

Az F és M₂ közötti oda-visszaút során létrejövő fáziskülönbséget nem lehet úgy kiszámítani, hogy az 1-es és a 2-es útszakaszok mentén mérjük ki a hullámhosszakat. Az ok ugyanaz, mint amit az I. ábrán láttunk. A helyes számítási mód a következő:

Amikor már mindkét irányban (felfelé és lefelé is) kialakult a Doppler-hullámtér, és nagyságuk már meghaladja az L₂ távolságot, kiválaszthatunk egy olyan időpillanatot, amikor F-ből éppen egy hullámhegy indul el. Ekkor (elméletben) megint készíthetünk egy pillanatfelvételt, és az így kimerevített hullámokat megszámolhatjuk L₂ mentén az oda-vissza úton.

Ezzel a módszerrel ki tudjuk számítani a fáziskülönbséget az L₂ mentén az oda-vissza úton. Azonban ennek még mindég nincs semmi haszna, hiszen a megfigyelő egyelőre nem láthat interferenciát. Ugyanis mi van a másik kar mentén futő 3-as nyíllal jelölt fénnyel? Semmit nem tudunk róla, mert még be sem érkezett M₁-hez, ugyanis ebben az irányban sokkal lassabban halad a fény, az éterszél visszafújja, hullámhosszát megrövidíti. Ebben a fázisban a megfigyelő még interferencia-gyűrűket sem lát, mert szeme előtt csak az M₂ tükör által létrehozott tükörkép látszik. Várni kell a képzeletbeli pillanatfelvétellel tehát addig, amíg a folyamatok tovább zajlanak, és a fény az M₁ tükör felől is visszaérkezik a megfigyelőhöz. Csak ekkor lehet majd olyan pillanatképet készíteni, amely mindkét kar mentén egyszerre merevíti ki a hullámokat. Addig azonban még sok minden történik az interferométerben, amit meg kell érteni.

A II. ábrával kapcsolatban arra kell felfigyelni még, hogy a 2-vel jelzett Michelson-féle fényúton valójában nem haladó rezgés-sorozat (ha létezne) lehet, hogy be sem jutna a megfigyelőhöz, mert ha ebből az irányból valóban érkezne fényrezgés sorozat, nagy valószínűséggel nem olyan szögben érkezne meg F-hez, hogy onnan a megfigyelő felé törne meg a fény útja. Az ábrán feltüntetett módon F-hez érkező fény egyenesen tovább haladna, és nem venne részt az interferométerben létrejövő tökörképek megalkotásában, és persze az interferenciagyűrűk kialakításában sem.

Nem is így jön létre az interferenciakép az eszözben. Azt, hogy hogyan rövidesen érteni fogjátok, ha követitek a további szakaszokat, amelyeket majd egy következő hozzászólásomban mutatok be.