em feltétlen bosszú sőt, előfordulhat, hogy egyes kapcsolatoknak még hasznára is válhat, így felszinre hozva esetleges agyonhalgatott lappangó problémákat érzelmeket, féreértseket. hát előfordulhat, hogy túllövünk acélon és rombolunk.
a szándékos egyenlő az előre eltevezettel, meddig szoktál számolni mielőtt.....?
Gondoltam. De inkább arra, hogy ne legyen nyüg nekik kijárni a temetőbe pl. sirt gondozni. Lehet inkább szétszóratnám a hamvaim egy zöld réten. Ugyn akkor én ki szeretnék majd járni a szüleimhez ha eljön az ideje. Még nem jutottam döntésre.
Igen, de egyáltalán nem vagyok bosszúálló természet és azonnal el is vetem ennek a lehetőségét, kb, úgy jelentkezik az efféle gondolat mint az öngyilkosság lehetőségének a mérlegelése, sokszor levezeti az indulatokat, mgnyugvást esetleg egyfajta kielégülést hozhat.
ondoltál már a saját temetésedre, lennének elvárásaid, hogy hányan legyenek és kik sírjanak?
Nem tudom, Neked mit számít az életednek. Ha valakinek a jellenlétét észreveszem, az csak a pillanataim része lehet (az elején), de nem az életemé. Persze, a pillanataim és az életem részei, de ugye nem minden pillanatot lehet nevezni életnek...
Természetesen nem. A kérdés arra irányult, hogy meghozunk-e egy véleményt valakiről, és aztán ennek fényében ítéljük-e meg, úgy hogy valódi alapunk nincs is rá. Esetleg egy benyomáson, vagy pillanatnyi hangulaton múlik az egész.