De ez a viselkedésforma, amiről te írsz az álltavilágra jellemző. Az tény, hogy az emberek nagy része is így viselkedik, de azért az intelligencia jóval magasabb fokán állunk. Ezért nem gondolom, hogy az embereknél meg kell jelennie a domináns hímnek. Engem abszolút nem zavar, hogy nem vagyok domináns hím.
pedig egyszerű. domináns(hetero) hím nem tűri,hogy más használja azt ami az övé. persze bizonyos helyzetekben a coopráció hasznos, lehet boncolgatni.... de az alaptétel ettől még igaz. a tanult(esetenként rosszul) viselkedésszerepminták sokszor felülírják az ösztönös parancsot. örülök,hogy erős,és magabiztos vagy.
hello fiuk, hello lányok! hogy a témánál maradjunk. aki élvezi,hogy szeretkeznek a feleségével, ill. nem zavarja, az lemond az család(alom)béli dominanciájáról, a vezérhím szerepről, az gyengeség, bizonytalanság! amugy jól hangzik, divatosan liderális,(nem politika!) állazaság. és persze perverz, ami olyan édes.....
"Egyáltalán: szerintetek férfi-nő között, szerelemben, létezik olyan, hogy valaki egyáltalán nem fél a másik elvesztésétől?"
Na, én attól, hogy mással mély érzelmeket él meg, nem félek. Attól, hogy ezzel együtt -vagy esetleg nélküle, de az nem jellemző rá- szexel mással: nem félek. Ezeket nem élem meg az elvesztéseként. Az elvesztését számomra a biológiai halála jelentené, mivel nem vagyok hívő. Ettől viszont nagyon félek. Ergo: sztem ha szeretünk valakit, félünk az elvesztésétől, a különbség abban van, h mit élünk meg elvesztésként.
azt hiszem, nem tudok...mert nem tudom, kinek mit jelent egy női harmadik. Mondjuk foghatós pornósztárt? élő sze(x)szközt? :))
Azt hiszem, van ilyen. De jó is lenne :) Komolyan: akkor van ilyen, szerintem, ha az az egy tényleg maximálisan klappol...csak ha nagyon sokáig tart egy kapcsolat, abban vannak kifáradásos periódusok, és akkor felmerül a harmadik, elméletben, vagy gyakorlatban....
Valaki úgy van vele, hogy birtoklás=szexuális kizárólagosság elvárása. Azt ugyanakkor nem érzi birtoklásnak, hogy mondjuk érzelmi kizárólagosságot szeretne.
Vagy van, aki azt mondja, az nem érdekli, hogy más is szeretkezik a párjával - feltéve ha tudja, meg valamilyen módon ő is részt vesz benne. Ezt szintén nem érzi birtoklásnak, noha nem tűrné/utálná, ha a tudta nélkül...
De én egyébként sem hiszem, hogy a féltés egyenlő lenne a féltékenységgel vagy a birtoklásvággyal.
A birtoklásvágynak nem sok köze van a szeretethez, az tulajdonként kezeli a másikat.
A féltékenység az alighanem a saját maga értékelésének zavaraiból ered.
És félteni mindenki azt félti, ami fontos neki...jelesül azt, akit szeret, attól fél azt hiszem, a legtöbb ember, hogy elveszíti, és vele valami jót.
Aki hajlamos azt hinni, hogy a másikat elvesztheti amiatt, mert mással is jó, vagy jobb a szex, az nemigen fog vágyni harmadikra, főleg nem kontrollálatlanul. Az a mással-szexeléstől fogja félteni, de mondjuk a mélyebb barátkozástól nem annyira.
Aki hajlamos azt hinni, hogy akkor veszítheti el a másikat, ha érzelmek is megjelennek, az attól fogja félteni. És esetleg a szextől nem, főleg, ha ő is ott van.
Nagyon érdekes lenne megnézni, hogy mit szólna az első verzóban hívő, ha érzelmek miatt vesztené el a másikat, mondjuk úgy, hogy nincs is benne semmi értékelhető szex - és a másodikban hívő, ha pusztán a szex miatt, úgy, hogy érzelmekről nem is lenne szó. Főleg ez a második lenne érdekes...mert mintha a "csak-szex" jelentőségét sokan alábecsülnék :)
Egyáltalán: szerintetek férfi-nő között, szerelemben, létezik olyan, hogy valaki egyáltalán nem fél a másik elvesztésétől?
a hím védi a nőstényét, óvja, hogy más hím ne közösülhessen vele, nehogy megtermékenyítse vagy valami hasonló.
de úgye ez már a mai világban elvileg nem jelenthetne problémát (más hím ivadékát felnevelni, hiszen létezik fogamzásgátlás), de valahogy bennünk maradt.
Ami számomra a leginkább érdekes, hogy tényleg benne van-e az emberben eredendően a szeretett személy iránti birtoklási vágy, vagy vmi szocializáció során felszedett baromság..
Asszem itt fogalmaztad meg a dolog lényegét: vannak, akik amolyan 'birtoklós' módon szeretnek, és a szeretetük velejárója a féltékenység. Nincs is ezzel baj, ha megfelelően kontrollálják, és nem kötik vele gúzsba a partnerüket. Ők nem fognak szexuálisan nyitott párkapcsolatban élni, de egyébként sok minden mást 'megengednek' a párjuknak (hobbi, barátok, ilyesmi). Aztán vannak olyanok, akik egész egyszerűen nem tekintik egy jó és boldog párkapcsolat alapfeltételének a szexuális kizárólagosságot. Ők valószínűleg nem birtokviszonyként élik meg a szeretetet. Kinek ez jó, kinek amaz.
Még annyit azért hozzátennék, hogyha viszont a tudtom nélkül megcsalna, az szörnyen rosszul esne és nagyon féltékeny lennék. Ezt a verziót el sem tudom képzelni.
Semmi féltékenység. Szexuálisan erős izgalmat érzek és élvezem a látványt, a hangokat. Sőt legtöbbször magam is élvezkedek, mert feleségem nem szeret kettesben lenni a harmadikkal. Igényli, hogy én is ott legyek a kupacban. Amikor már nagyon benne vagyunk, akkor szoktam néha kissé távolabb ülni és mozizni :)
Volt egy alkalom, amikor nekem sehogy sem sikerült bekeményednem, ők pedig többször egymás után élvaztek el. No akkor volt egy kis rossz érzésem, de ezt már megtanultam elfogadni és kezelni, hogy van ilyen is.
és mit érzel olyankor? milyen érzések keringenek benned?
amikor látod hogy a feleséged arcát elönti a pír, a kéj, mély morajló sóhajt vált ki belőle egy másik férfi ingerlése, nemi szerve....majd görcsbe rándulva élvez el...
Mindkettőnknek fájt, de neki sokkalta jobban. Nekem azért fájt, mert neki fájt. Meg persze hiányzott a harmadik is. Kb fél év az elég keserves volt. De ez a topik nem az a topik :)))
Azóta volt pár többes élményünk és engem izgat, ha szeretkeznek a feleségemmel... :)
Bonyolult és régi történet. Természetesen megtudta. Ebből lett a nagy baj. De jobb, hogy megtudta és baj lett belőle, mert sikerült az addig lappangó problémáinkat a felszínre hozni és jól megbeszélni mindent. Ha akkor nem jön rá, akkor lehet, hogy tovább süllyedek, mert nem tudtam a másik kapcsolatomból kiszállni. Így egycsapásra, igaz nagyon fájdalmasan, de végülis megoldódott a probléma.
Volt már olyan, nehezen is viselte. De az a helyzet, hogy engem az a konfiguráció kevésbé érdekel, bár ha lenne, nem lenne ellenemre :)
Ha egyébként csak azért hagyna el a feleségem, mert egy másik pasival jobb neki az ágyban, akkor elhagyhat, az nem fájna. Nem gondolom, hogy ilyenen múlna a házasságunk.
Szerintem nem ezt nevezik nyitott házasságnak. Azt nevezik annak, amikor a pár bármely tagja bárkivel, bármikor, együtt vagy külön, egymás tudtával vagy tudta nélkül, de mindenképpen egymás beleegyezésével. Mi csak és kizárólag együtt tudjuk ezt elképzelni.
Azt teljesen megértem, hogy el sem tudod képzelni, hogy a pároddal más a szemed láttára. Szerintem az emberek nagy többsége így érzi. Én magamról gondoltam sokáig, hogy valami bajom van, hogy ez engem izgat. De aztán megismerkedtem másokkal is, akik szintén hasonlóan gondolkodnak, mint én. Igaz ettől még lehet, hogy bajom van, de legalább nem vagyok egyedül :)
Pontosan már nem emlékszem hogy jött elő. Én hozakodtam vele elő, mert ugye engem izgat, ha szeretkeznek vele, de neki sem volt ellenére. Igaz az első alkalomig kb 10 évet kellett várni. Nem vagyunk nyomulósak, nem mindenáron megyünk bele ilyesmibe. Sőt igazából keresgélni sem nagyon szoktunk. Néha megerősödik az elhatározás, hogy akkor most jó lenne ismét átélni egy ilyen élményt és akkor rákapcsolunk a keresésre is. De ilyen alkalmak elég ritkán vannak.
