"Örülök hogy így megismerjük a császári koronázási jelvényeket, "
Itt van még egy.
.
Név: Szent Kereszt egy darabja
.
Idő: Kr. u. 1. sz. eleje (33 előtt). Feltéve ha eredeti, de a római császárok csak nem gyűjtenek hamisítványokat. 325-ben Szent Heléna császárné megtalálta. Feldarabolása: 359-ben.
.
Története:
Nem tudjuk mikor került a koronázási ékszerek közé, valszeg nagyon régen, első említése mint koronázási kellék Goffredo da Viterbo-tól való 1185-ből. (Viterbo városa pápai székhely volt, és ott a pápai palotában volt a rendkívül hosszú konklávé, mikor is a város lakosai megunván a bíborosok táplálását, rájuk csukták az ajtót: meg is lett azonnal a pápa).
.
Őrzése: mint előbb, 1794-ig Aachen mint a többi koronaékszer. Aztán pár évig Napoleon elől dugdosták mint a többi koronaékszert. 1801-ben I. Ferenc mint utolsó római császár, Bécsbe szállíttatta, mert tudta hogy veje Napoleon le fogja mondatni: tehát gyűjtsük össze Németország minden kincsét Bécsbe (németek azóta rázzák az öklöket). Hitler 1938-ban (Anschluss) visszaviteti Németországba, Nürnbergbe. 1945-től Bécs visszakapta. Németek tovább rázzák az öklüket.
Az uralkodói kíséret is a hűbériség előzménye volt. A kíséret tagjai szertartáson térdelve ajánlották fel szolgálatukat, a felajánlkozás - commendatio elfogadása után a kíséret tagjait hűség - fidelitas és szolgálat - servitium fűzte az uralkodóhoz, aki oltalmat adott cserébe. A kíséret tagjai voltak a rangban legkiválóbbak - optimaták. A királyhoz atyai kötelék fűzte őket, a halálukig kellett feltétel nélkül szolgálniuk. A király tartotta el őket és fegyverezte fel.
A frank előkelőknél is kialakult hasonló viszony. A tapasztalt harcos mellett voltak fiatal szolgák vagy szegény szabadok mint fegyverhordozók, akik háború idején fegyvertársaik lettek - fraund, rájuk a 7.századtól szintén a gwassi elnevezést használták, ebből alakult ki a vazallus elnevezés.
Ezekhez a formákhoz nem járt birtokadomány.
A 8.században indult meg a dominus - vazallus viszony és a földadományozás összekapcsolódása. Martell Károly korából ismertek az első adatok. Az Austrasiából származó kíséretének és nehézfegyverzetű harcosoknak adományozott birtokot - beneficium. A vazallus a birtokot szolgálata végéig vagy haláláig kapta. Az adomány célja az volt, hogy ne az uralkodó tartsa el katonát, hanem képes legyen önállóan katonáskodni. Miután elterjedt a nehézfegyverzetű katonáskodás, amely nagyon költséges volt, nem lehetett már másként megoldani csak birtokadományozással.
Az arisztokraták is elkezdtek szolgálathoz kötött birtokokat adományozni ekkor vazallusainak.
A beneficiummal összekötött vazallus szolgálat Nagy Károly korában csak a Rajna és Loire közti területen terjedt el. Itt a vazallus elkerült az uraság birtokáról és a beneficiumán járadékot szedett a földművesektől.
Nagy Károly birodalma túl nagyra nőtt, útodai alatt a korabeli közlekedési és gazdasági viszonyok miatt egy gyenge vezető alatt nem lehetett hatékonyan kormányozni, a perifériák önállósulni tudtak.
Új társadalmi viszonyok alakultak ki, a 9.század végén a Szent Bernát csodái műben már három rétegre tagolták a társadalmat, az imádkozók, harcosok és földművesek rendjére. A katonáskodás és földművelés szétvált, a közszabadokból kialakult a hűbéres - vazallus réteg, ők voltak akik nem süllyedtek le függő helyzetű földművesnek, a katonáskodás lett az egyetlen feladatuk. A földművesek és a nobilitas közt helyezkedtek el.
A folyamat kezdetei a késő ókorba nyúltak vissza. Ekkor alakult ki a clientia, a szabad római kisbirtokosok az állami adózás elől a nagybirtokosoknál kerestek védelmet, azok kliensei lettek, felajánlották szolgálatukat a védelemért cserébe, ez lehetett cívil és katonai szolgálat, ez nem volt örökletes kapcsolat.
A 6-7. századi Galliában ebből alakult ki egy új forma, általában fegyveres szolgálat volt. A kisbirtokos szabadok egy része a kor belháborúi ellen kért védelmet a nagybirtokosoktól. Általában a nagybirtokos birtokát védték fegyveresen, esetleg vezették a gazdálkodást. Az elnevezésük buccelari vagy gwassi - vassi volt. A gwassik eredetileg fiatal szolgák voltak, akik a birtokot védték, az úr tartotta el őket és adott nekik fegyvert, később a szolgálatba lépő kisbirtokosokra is átterjedt az elnevezés.
Igen mert akkor Württemberg csak egyike volt a Német-római birodalmat alkotó államoknak. Közigazgatás szempontjából a birodalmi körzetet kellett nézni, 1512-ben jöttek létre. A mai BW területén három körzet volt, a sváb, az ausztriai és a Rajnai vidéki egy része.
A Württembergi Hercegség (Herzogtum Württemberg) térképe a harmincéves háború küszöbén.
Egy korabeli holland térképész, Pieter van der Keere munkája.
Jól látható rajta, hogy a hercegség jóval kisebb volt, mint a mai Baden-Württemberg szövetségi tartomány, Baden, a Breisgau, a Schwarzwald vidéke, Hohenzollern, Hohenlohe, Limburg és gyakorlatilag az egész Felső-Svábföld (Oberschwaben) nem volt Württemberg része még akkoriban:
Egészen elképesztő egyébként, hogy a régi északi-tengeri és északi germánok ilyen, mai szemmel igen törékenynek tűnő vízi járművekkel neki mertek vágni a gyakran viharos Északi-tengernek, sőt a vikingek az Atlanti-óceánnak is.
Nyilván jól ismerhették a széljárást és az áramlatokat, valamint jól meg tudtzák különböztetni a viharos és a kevésbé viharos időszakokat.
A kogge elődje bizonyos vonatkozásban a knarr vagy knorr volt, amely igazi északi hajótípus volt:
az északi germán népek, vikingek hajóépítő mesterei fejlesztették ki a 9. sz. körül, ezt a típust túlnyomórészt teherhajóként, áruszállításra használták - a harcias vikingek ugyanis békeidőben nagyon sokat kereskedtek is.
Később más északi népek is átvették tőlük ezt a típust, a 13. század közepéig ez maradt a kegelterjedtebb hajótípus az észak-európai vizeken.
Ezek nyitott fedélzetű, viszonylag kis méretű (max. 16 m hosszú, az árboc magassága max. 5 m, a kapacitása max. 24 tonnás volt, jóval kisebbek voltak tehát a nagy, otromba koggéknél.
Általában egy darab nagy négyszögletes keresztvitorlájuk volt, mint a korai koggéknak.
Bach mellett azért föl lehetne hozni jópár német nevet az újkorból, akik bizonyos értelemben meghatározták a történelem vagy a kultúra alakulását, pl. Luther, Kant, Hegel, Beethoven, Goethe, Wagner, a Grimm-fivérek vagy éppen Alexander von Humboldt, de minden ilyen lista szükségszerűáen hiányos és szubjektív lenne :-)
Azért én örülnék, ha az újkor kapcsán részletesebben tárgyalnánk azoknak a német tartományoknak a 17-18. századi történelmét, ahonnan az ősök érkeztek, de majd ebben igyekszem én is segíteni :-)
Igen, egészen máshogy néztek ki a korai koggék és a kései, 14-15. századi koggék.
A korai koggéket még gyakran evezővel is hajtották, főleg oldalszélben és szélcsendben.
Az egyetlen nagy darab, ormótlan keresztvitorlával nem is igazán lehetett hatékonyan manőverezni
:-(
A kései koggékat épp azért szerelték fel háromszögletű latinvitorlával is, hogy segítsék a manőverezést, a kormányzást.
Ez már inkább hajózástörténet, mint német történelem, de azért a Hansa-liga, ill. a korabeli balti- és északi-tengeri hajózás révén van némi kapcsolat a kettő között :-)
Igen, nagyon kalandos élete volt, a gyerekkorát Szicíliában élte le, vsz inkább érezte magát szicíliainak mint németnek, a gondolkodása is mediterán volt.
Akkor ha oda érünk hozom a képeimet, mert II. Frigyessel (Frederico il secondo) teli van Szicília, itt is van eltemetve és csak a megyénkben is rengeteg emlék van róla és közvetlenül tőle.
.
Német képeim nagyon kevés van, főként Bremából és Bécsből.
.
Itt élve az olasz képek száma itt növekszik és már elérte a 25 ezret. Olyan esetekben mint II. Frigyes, természetesen ilyenkor gazdag anyag található és kis városomból ki sem kell mozdulnom.
Upsz, ezt nem értem egészen, II. Frigyes alatt Frederico il secondo di Svevia-t érted?
.
Mert ha igen, ő Szicíliából kormányozta a Birodalmat és egyik vára pont itt van Milazzoban (Castello di Milazzo) ezt csak hadi célokra emelte, de a szomszédban, innen 15 kilométerre Messina felé Roccavaldinában meg magának emelt egy várkastélyt.
Igen, II. Frigyes császár halála után már teljesen megismerhetetlen, a sok német állam mind önálló történelemmel rendelkezik, ha egyszer eljuttok addig, csak a legnagyobb német államok története fog szóba kerülni, az császárság története mellett.
Örülök hogy így megismerjük a császári koronázási jelvényeket, bevallom eddig nem foglalkoztam a témával, de nagyon tetszenek ezek a tárgyak és érdekes a történetük is.
Örülök hogy ezek a témák is tárgyalásra kerülnek, elvégre azért jó itt lenni, mert olyan dolgok is szóba kerülnek, amivel még nem foglalkozott az ember és érdekesek.
A magyar wikipédia azt írja, hogy idővel bástyákat építettek rá, a kalózok elleni védekezés miatt.
Sajnos a Meroving- és kora Karoling-kori hajózásról eddig túl sok mindent nem találtam, de mentségemre szóljon, hogy időm sem volt keresni.
Ellenben a kogg vagy kogge hajótípus kialakulásának, rövid történetének futólag utánanéztem.
A lényeg, hogy több technikai újítás vezetett ennek a típusnak a kialakulásához, ezek közül az egyik legfontosabb a hajó héjazatának kátrányozása, ami azt jelenti, hogy a hajópalánkok közötti kisebb réseket szurokkal és kóccal tömték be, ezáltal a hajótest vízállóbb lett, nem kellett a legénységnek állandóan a hajótestbe beszivárgó vizet kimernie.
Maga a kogge típust 900 körül említik először az Alsó-Rajna vidéken, de az első kogge hajóleletet Jütland nyugati partjainál, a Frízföld északi részén találták meg a régészek.
A lényeg, hogy a hollandok, a frízek és esetleg a dánok őseinek lehet köze ennek a hajótípusnak a kifejlesztéséhez.
A kogge egyébként egy meglehetősen lomha, nehezen kormányozható, egyetlen hatalmas négyszögvitorlával ellátott típus volt, szinte kizárólag a teherforgalomban használták, bár néhány kogge később már ágyúkkal is el volt látva a kalózok ellen.
A kogge még teljesen nélkülözte a fejlettebb mediterrán hajóépítés technikai, technológiai újításait, amik csak a 13. sz. közepétől kezdtek lassan meghonosodni az északi-tengeri és balti vizeken.
A koggék virágkora a 13-14. századra esik, ekkor jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le, főként a Balti-tengeren és az Északi.-tengeren, de a kései koggék egészen a 15. századig járták a vizeket.
A kései koggéknél a fedélzet már palánkborítást kapott és a vitorlázatuk is összetettebb lett, két négyszögletes keresztvitorla és egy háromszögletű latinvitorla volt a fejlettebb változatokon.
A koggékat nagyobbrészt egy fejlettebb vitorlástípus, a hulk vagy holk szorította ki a 14-15. században, ezen már megtalálhatóak voltak a mediterrán hajóépítő mesterek újításai, amik könnyebben kormányothatóvá és gyorsabbá tették a vitorlásokat.
A koggékról egy rövid magyar és német nyelvű összefoglaló:
Hihetetlenül bonyolult és szerteágazó Németország középkori és újkori történelme, nyugdíjas korunkig sem végzünk ezzel a témával, ha tisztességesen csináljuk :-)
Engem a magam részéről a német középkornál a német újkor jobban érdekel, főként a 16. sz. legelejétől az 1848-as forradalmakig terjedő időszak, de nagyon szívesen olvasom a témában írt középkori tárgyú hozzászólásaitokat is.
Fokozatosan alakult ki a Pfalz elnevezés a történelmi régió neveként.
Már a 10. század végén kezdett a későbbi Rheinpfalz fokozatosan a palotagrófok birtokává válni, elsőként a lotharingiai palotagrófok birtokolták.
Első pontosan ismert birtokosai a lotharingiai palotagrófoktól származó Ezzoniak voltak, ők 985-től birtokosok ezen a részen.
Első ízben 1085-ből van adatolva az oklevelekből a Pfalzgraf bei Rhein, tehát a Rajna melletti palotagróf kifejezés, innen kezdve fokozatosan tevődött át a régióra is a Pfalzgrafschaft (palotagrófság), röviden Pfalz elnevezés.
Ami Oberpfalzot illeti, ez eredetileg Bajorország Nordgau nevű vidéke volt, a Nordgau kifejezést csak az 1329. évi paviai szerződést követően kezdte felváltani az Obere Pfalz gen Bayern elnevezés, ebből rövidült aztán később az Oberpfalz elnevezés.
Az 1329. évi paviai szerződésben Erős II. Lajos halála után a Wittelsbachok felosztották a birtokaikat a család bajor és pfalzi ága között, Oberpfalzot a pfalzi ág kapta, innen származik az elnevezés.
"lassan csak összerakjuk a Karoling művészet legszebb alkotásait :)"
.
Akkor nézzünk még egyet.
.
Ez is Karoling és ezt is a Hofburg kincstárában fotóztam. .
.
Neve: Szent István Bursa
.
Készült: Nagy Károly koronázása után, Aachenben, a 9. század első évtizedeiben. 810 körül?
.
Mit tartalmaz: Jeruzsálem szent földjének rögeit, amelyet Szent István vértanú vére átitatott.
.
Felhasználása: császári koronázáskor a trón egy elkészített üregébe helyezték, ezáltal demonstrálták: a császár Jeruzsálem Szent Földjén trónol és Ő a Szent Föld ura.
.
Őrzése: 1794-ig Aachenben (mint a többi császári koronaékszert), 1801-től Bécsben (a Habsburgok Bécsbe szállíttatták mint a többi koronaékszert). A németek ma is rázzák az öklüket miatta. Az Anschluss alatt 1938-1945, Hitler diadalmasan visszavitte (mint a többi császári koronaékszert Németországba, Nürnbergbe).
