a támadás nem a helyes szó... inkább kifogom a szelet a vitorlából, odatartom a torkom, tükröt állitok... ez persze csak akkor müködik ha a másik fél kellő intelligenciával rendelkezik és a finom iróniát felismeri...
ellenkező esetben, húzok egy vonalat és nincs többé oda-vissza átjárás
mennyire vagy bosszúálló, ha megbántott valaki kell-e az elégtétel?
elzárkózom előlük, nem zárom ki őket az életemből, de erősen védett pozícióba helyezkedek velük szemben... szélsőséges esetben támadok, de ahhoz már nagyon szélsőséges helyzetbe kell hozni...
szoktál védekezésből támadni másokra? (nem fizikai értelemben...)
Számomra szinte értelmetlen kérdés, nem is nagyon igyekszem pókerarcot vágni. Illetve ha mégis próbálok uralkodni magamon, az azt jelenti hogy a másik félnek már régen rossz, mert...:-)
Képes vagy minden átmenet nélkül hangulatot váltani?
Fene tudja. Írásban jobban kifejezem magam, van idő átgondolni a dolgokat. Viszont a számomra fontos emberekkel beszélni szeretek jobban. Mégis az az igazi.
Társaságban viszed a szót, vagy inkább hallgatóság vagy?