Juhász Testvérek Egri Bikavér 2007. 1,3 eFt volt akciós áron az Auchanban (thx Flacika). Az összetételét nem árulja el a hátcímke, a Juhász Pincészet honlapja sem. Alkoholtartalom 13%. Jó minőségű parafadugó zárja. Színe a Ráspi Kopár 2007-éhez hasonló (1693. hsz.), annál csak egy árnyalattal sötétebb. Illatában málna, földiszeder, feketeribizli-lekvár, szegfűszeg; mindezek szolidan, harmóniában. Ízében főleg málna és feketére érett meggy, kevés szederrel és pörkölési aromákkal. Alacsony-közepes extrakt [nem akar a bika kiugrani a pohárból :-), én ezért fekete helyett inkább világos ezüstszínű címkével és más néven hoztam volna forgalomba]. A savakba nem tudok belekötni, sőt nagyon jók, ami már szinte meglepő egy bikavértől :-). A tanninok puhák, bársonyosak, de nem bújnak el; mennyiségük arányban van a relatíve kis testtel. Közepesen hosszú, piros bogyós, vadhúsos, szerecsendiós utóíz. Tökéletesen harmonikus, nagyon könnyen iható (sőt ivásra csábító), őszinte bor. Viszonylag vékony ugyan, de a precíz egyensúlya és a megfelelő szintű összetettsége miatt nagyon jó vétel (5/5), utoljára a magyar borok közül a Szt. Anna SB 2008 ár-érték aránya felett örvendeztem ennyire. Ha példát kellene felhoznom harmonikus borra ebben az árkategóriában, akkor bizonyosan ezt választanám. Nagy-Britanniában is nyugodtan vállalható lenne 4-5 fontos áron, de – ahogy írtam is – nem bikavér néven (és könnyedebb megjelenéssel) forgalmaznám.
A minap kaptam egy Gál Tibor Labirintos Kékfrankost 2002-ből... Valamely pince mélyén pihenhetett, mert elég koszos volt a palack... :) Kicsit féltem is tőle, de semmi baja. Illata már nyitásra is rendben volt, és elsőre sem tűnt fülledtnek. Azért a levegőztetés jót tesz neki, kevésbé tűnt fanyarnak. Konyakmeggyre hajaz, különben elég jellegzetes kékfrankos. Hosszú az utóíze, nekem elég testesnek is tűnt. Az alkoholját nem tudom, a címkének az a része már lekopott.
Köszönöm az alapos gyűjtést! Abban reménykedtem, hogy valamelyikkel van saját tapasztalatod. Debreczeni 2006 pinót pont tegnap ittam, már kezd konyulni lefelé, szerintem, max. 5 pont.
Nem vagyok (valószínűleg nem is leszek) egy PN fan, ezt is inkább csak azért vettem meg, mert Buttler (Bukolyi), és nem azért, mert pinot. Ennek megfelelően (meg azért is, mert a magyar kézműves borok leírására ott van az MA) nem is kóstoltam az általad felsoroltakat. Ha minden jól alakul, akkor a nyár közepétől megint hosszabb időt fogok külföldön tölteni, és "csúnya" külföldi borokat inni. Addig pedig még azoknál is "gonoszabb" hipermarketes borokat itthon :). Talán azzal tudok segíteni (ha az internetes kutatásom eredménye + a leírásom nem volt elég :)), ha az MA pontozási rendszerét használva hasonlítjuk ezeket össze. Debreczeni 2006 6p (V&F), Ferenczi 2006 6p (V&F), Luka 2006 az MA-n nem szerepelt (a 2007-es PN leírása a tancolomedve.hu-n megtalálható), Demeter Csaba 2006 az MA-n nem szerepelt (magyar Decanter ****), Orsolya 2007 6-7p (AM), Légli Géza 2007 az MA-n nem szerepelt (a 2008-as 6-7 pont (AM)). Az 1750. hsz-ban szereplő PN szerintem 6 pontos, de ha a kóstoló szereti az intenzíven gyümölcsös illatú borokat, és nem zavarja, hogy a tanninok kissé szárítanak, akkor lehet 7 pontos is jelen állapotában (de ahogy írtam is, szvsz érdemes várni vele). Ezek alapján ugyanabban a "komolysági kategóriában" versenyeznek.
Hová tennéd ezt a pinót néhány általam már kóstolt és komolynak gondolt "versenyzőhöz" (Debreczeni 2006, Ferenczi 2006, Luka 2006, Demeter Csaba 2006, Orsolya 2007, Légli Géza 2007) képest?
Gróf Buttler Egri Pinot Noir Selection Szarkás Tető 2007. Alc. 15,5% (így elsőre soknak tűnik, ugye :-)). Ára 2,8 eFt (ez meg kevésnek tűnhet egy Buttler borért..., de vígasztalásul: van, ahol 3,6 eFt). Az MA-n a 2004-es 8 pontot kapott nemrég (AM). Jancis Robinson a 2006-osra 16,5/20 pontot adott. Palack 2010.03.10-én ezt írta a 2007-esről: "Hűvös mentás, földes, fagyasztott málnás illatú, szájban intenzíven fűszeres, a kesernyék túltengenek néha, tanninjai nem éppen kedvesek." Csite szerint "szamorodnis hangulat, perverz bor, de izgalmas". Kovács Antal ex-sommelier: "Világos rubinvörös szín. Illatában piros- és fekete bogyósgyümölcsökre, rózsára, csokoládéra, fahéjra, gombákra, esőáztatta földre emlékeztető jegyeket hordoz. Kóstolva száraz, savai lendületesek, tanninja puhán simogat, alkoholja kellemesen melegít. Telt, gazdag vörösbor, amely az alapanyagul szolgáló szőlőfajta egyik legszebb reprezentánsa. 15-16 °C-on fogyasztva libamájból, sertésből, kacsából, bárányból, marhahúsból, vadakból készített fogásokhoz, fehérpenészes lágysajtokhoz ajánlom kísérőként. Fogyasztás előtt néhány órával ajánlott dekantálni!" Gondoltam, hogy érdekes lenne megnézni, hogy melyik állítás igaz: az, hogy "tanninjai nem éppen kedvesek" (palack) vagy az, hogy "tanninja puhán simogat" (Kovács Antal). A tanninok kissé szárítanak, tehát palack állítása áll közelebb az igazsághoz (azzal együtt, hogy az én tolerancia szintemen így is belül vannak). Antal leírása a színre, illatra és ízre teljesen korrekt (nem véletlenül lett 3x magyar sommelier bajnok); csak annyit tennék hozzá, hogy első szippantásra CS-t idéz, majd a rózsaillat és a földes jegyek már elvisznek a PN irányába. Csite szerint ez egy "perverz" bor, de senki se várjon erőteljes animalitást – talán arra értette, hogy a bor illata intenzív és behízelgő (mint egy szederlekváré). Kellemes meglepetés, hogy az alkohol nem lóg ki, bár 15,5%. Ár-érték aránya jóindulattal (pl. azt is figyelembe véve, hogy a PN-ok világszerte túlárazottak) éppen elfogadható (3/5). Azt tanácsolom, hogy akinek van otthon belőle, még várjon a bontással pár évet.
Mostantól egy 5-ös skálán fogom jelölni az ár-érték arányt (helyesebben azt fogom pontozni, hogy a bor az árához képest hogyan teljesített), ahol 1/5 nagyon rossz (durván túlárazott), 2/5 rossz (túlárazott), 3/5 korrekt (megfelelő), 4/5 jó, 5/5 nagyon jó (best buy). Ez persze szubjektív dolog, mert ugyan az ár többé-kevésbé objektív (az általam kifizetett vételárat veszem alapul, függetlenül attól, hogy akciós ár volt-e vagy sem; az ár objektivitását a vásárló anyagi helyzete is befolyásolhatja, ezért írtam, hogy többé-kevésbé), az érték szubjektív (vagyis, hogy mennyire tetszett nekem); végül az ár-érték arány meghatározásánál fontos az is, hogy a bort a magyar vagy a nemzetközi piacról tekintem (ha másként nem jelölöm, akkor a hazai piacot fogom alapul venni). Hangsúlyozom, hogy én a saját (a borbusinessben neutrális!) véleményemet közlöm, tiszteletben tartva mások (akár neutrális, akár érdekelt személyek) – az enyémmel megegyező vagy attól különböző – véleményét.
Én se konkrét megvalósításra szántam, mert itt bonyolultabb a bizonyítás. Horgászatnál viszonylag egyszerű: ha elég bátor valaki, néhánytíz méterről lefotózza vagy videózza az ürgéket és beküldi: www.antirabsic.com BZoltan meg nyilvánvalóan álomvilágban él. Kishazánkban a multik piaci részesedése - sajnos! - még mindig növekszik. Ha csak jó minőségű, a rendeltetésszerű használatra alkalmas termékeket árulnának a nagyáruházak a kiflitől a boron át a csavarhúzóig, gyakorlatilag üresek lennének. Se áru, se vevő nem lenne bennük. Ugyanis olcsó szar kell a magyarnak (is). Borból pl. nagyon kell az 500 forintos per palack, amit sehogy se lehet a fennkölt elvek betartásával piacra juttatni, úgy, hogy a használt csatornák üzemeltetői megkeressék a maguk tisztes (?) 50 %-át rajta...
Igazad van. Épphogy nem névtelenül kell vagdalkozni az internet homályában.
A hatékony módszer az, hogy akármekkora is az ellenszél és akárhányan is terítik a demagóg maszlagot el kell mondani az igazságot mindenhol, minden alkalommal, mindenkinek. A fogyasztói társadalomban nincsen nagyobb erő a fogyasztó tudatosságánál. Ráadásul ez nem bor-specifikus dolog.
Ugyanígy tudnia kell a fogyasztóknak, hogy a tojás amit vesznek az tényleg tojás-e, a sonka amit húsvétkor főznek az tényleg sonka-e. A virsli virsli-e és a kenyér, kenyér-e.
Milyen sokan panaszkodnak manapság, hogy nem olyan a kenyér mint nagyanyáink idejében, a tojás kisebb és halízű, a hús összeesik a serpenyőben és vizet ereszt a virslinek meg kutyakaja szaga van és vacak az íze. Ez mind annak köszönhető, hogy hála az évről évre lazuló szabályzásnak és az évről évre egyre butuló fogyasztónak lassan már semmi nem az aminek árulják. A sonka nem húsból van, ami füstöltnek van eladva az füstöt nem látott soha, a csirke gyors-dagasztott otromba klón, a kenyérben meg több a segédanyag mint a liszt.
A szabályozásokat folyamatosan lazítani akaró és a segédanyagokat, pancsolást megengedők pedig folyamatosan arra hivatkoznak, hogy hát kell a népnek az olcsó sonka, az olcsó tojás, az olcsó csirke, az olcsó kenyér és az olcsó bor... Csakhogy megfeledkezünk arról, hogy lassan már nem sonkát, tojást, kenyeret és bort adunk el a népnek olcsón, hanem csak egy illúziót de azt baromi drágán. Mert az amit olcsón most megveszel a hiperekben az nagyon nem az valójában mint ami rá van írva.
Szóval tényleg nem rágalmazó névtelen internetes akcióra van szükség, hanem arra, hogy mindenkivel megértessük, hogy a bor az ami szőlőből készül Nem sűrítményből, nem répacukorból, nem aromákból, nem hozzáadott savakból és nem más mesterséges íz, illat, színjavító hulladékból.
Szerintem a szabály egyszerű... minden olyan trükk, segédanyag, technológia ami azt és csakis azt szolgálja, hogy kevesebb emberi munkaerővel, nagyobb mennyiséget, gyorsabban lehessen bort elkészíteni az legalábbis gyanús.
Ma Magyarországon még a legalacsonyabb tőketerheléssel a legkíméletesebb növényvédelemmel és a legtermészetesebb erjesztési és érlelési módszerekkel is meg lehet termelni egy palacknyi bort úgy cirka 300 forintból. Aki ennél olcsóbban akar bort az forduljon orvoshoz.
Én ma is kint voltam. Összesítve a tapasztaltakat, ittam igen jó Versendi Juhfarkat a Kovács-Harmat Pincétől, jó Muscat Lunelt Babitséktól, egy még jobbat Figulától. A rozék igazából most nem nyűgöztek le. Vörösben több jó tételhez is volt szerencsém, nekem némi meglepetésre elsősorban a Maul Pincészettől (Vízió 2008 - Kf, Me, PN; Lator 2007 - CF; Taurus - CF, Me), ezek a maguk kategóriájában igen jónak tűntek (a Vízió az "olcsóbb" kat.), Polgár CF 2005 - bár ennek az illatában a barrique számomra kicsit sok volt, de ízében már nem, érdekes. Günzer Tamás borait szeretem, nekem eddig bejöttek, most a Mátyás Cuvée mégis kis csalódás volt, mert érzésem szerint túl volt barrique-olva. Ugyanígy jártam - csak nem a barrique révén - az Eszterbauer Borászattal. Most a rozéjukat és a Mesterünk Cuvée-t ittam. Korábban a Nagyapám Kadarkát, a Pinceátlagot és a Tüke Bikavért ittam tőlük, de azok - akkor és ott - jobban ízlettek, mint most ezek. Vagy csak túl sokat vártam a Mesterünktől.
A végére hagytam a 2005-ös Polgár Kadarászt, mint olyan kuriózumot, amit meg akartam kóstolni. Az illata lehengerel! Leginkább aszalt szilva, igen intenzív de nem parfümös. Ízében is érdekes, ha nem tudnám, hogy bor, nem is hinném (jó, ez azért túlzás). Továbbra sem szeretem az édes borokat, de a maga nemében tényleg különlegesség.
Arra utaltam, hogy a továbbiakban nem kívánok veled társalogni. Nem, nem kaptam fel a vizet. Még a valós életben sem szoktam felkapni a vizet , netes társalgásban pedig sosem. Egyszerűen nem kívánok olyan emberrel társalogni aki személyeskedik. Egyszer kértem tőled már ennek a mellőzését, másodszor nem fogom. Hajlamos vagyok magamat és az elkötelezettségeimet annyira komolyan venni, hogy csak olyan emberekkel beszélgetek akikkel ezt érdemesnek tartom.
Hát, az internetes kommentelés nagyrészt pedig erről szól: álnevek fedezékében, zavaros hátsó szándékoktól vezetve köpködnek emberek másokat, meg fényezik a saját spanjaikat és termékeiket. Velem már az is előfordult, hogy jellemtelennek neveztek azért ,mert megneveztem magam egy gasztronómiai témájú vitában, és a másik felet is erre kértem. Igen, Abszurdisztán. BZoltán meg - ahogy látom - tán újfent felkapta a vizet.
Nem tartom jó ötletnek Az interneten bizonyíték nélkül, névtelenül köpködni... nem az én stílusom Gondolj csak bele, mennyi visszaélésre adhat lehetőséget. Valaki lefényképez egy raklap csipszet, aztán azt mondja, hogy mondjuk Ráspinál volt(ha már alább említve volt), aki ezután magyarázkodhat. Nyíltan szembeszállni a pancsolókkal pedig öngyilkosság, saját példámból okulva, ugyanis jártak már nálam korrupt hivatalnokok(mondjuk öröm volt az ürömben, hogy tényleg korruptak voltak). Tényleg abszurdisztán. Ez van, jobban jársz, ha tényleg a jó borokról írsz.
-Vaooo! Megnyugodtam, hogy a pincénkben lévő sűrítményért nem fogsz ekézni.(hihi) A piacon lévő borok hatvan százaléka félszáraz, félédes, édes, aminek a beállítása sűrítménnyel (ilyen-olyan) történik. A "Viszont"-nál kezdődik a baj. Ha valaki "kézműves",és ismeri ezeket a kifejezéseket, hogy deszulfin, szenzovin, degusztin(szándékosan fonetikus) elveszti-e a " szüzességét", ha használja ezeket az anyagokat? Na, ezért nem harapnám meg az ujjam. Senki emberfiáért sem aki borászkodásra adta a fejét. (nincs hihi!)
Ne légy már ennyire fafejű! :) (Ja, meg most ne kezdj azon hőbörögni, hogy minősíthetetlen stílusban beszélek veled.) Nyilván nem helyeslem, de a törvények engedik, és még mindig jobb, mintha cukrot döntenek a borba. Ha ez (sűrítményezés, meg még a fajélesztő használata) az ára, hogy viszonylag olcsó legyen egy iható bor, nem tartom ördögtől valónak. Ugyanis az emberek többsége nem az általad és - részben - általam preferált árkategóriában keresgéli a vasárnapi ebédje kísérőitalát. És sokkal jobb egy Szent István Sauvignon Blanc a borkultúra szempontjából, mintha valami hardcore tablettás alföldi rémség. Amúgy meg természetesen az lenne jó, ha szigorúbb törvények lennének, de még ennél is sokkal fontosabb, hogy a törvények értelmesek legyenek és tényleg betart(as)sák őket. Egyelőre itt kellene kezdeni, nem a szigorításnál. Minden területen. Vagyis értelmes, némileg megengedő, szolgáltató jellegű törvények kellenének, azokat könnyebb lenne betartani és betartatni, utána a szükséges területeken jöhetne a szigorítás. Amíg ez van, ami (Abszurdisztán: pölö kölcsön adok valakinek, az nem adja vissza, szólok, bajod lesz, dádá, már fordulhat is a rendőrséghez, engem meg lesittelnek), addig tökéletesen feleleges a szabályozást szigorítani. Egyébként tudod, mennyire vágyakozom egy minőségellenőrző szervezetre, ami nem engedne pl. "metszőolló" néven forgalomba hozni bizonyos eszközöket? Mégse sipákolok, ez van, erre tart a világ, Magyarország még sokkal inkább. Gagyi kell a népnek, minél olcsóbban, minél több, tehát minél több teszkó meg osán. Ez van, a minőség pici szigetekre szorul vissza, hiába kapálódzunk. ha én lennék a miniszterelnök, a nagy kereskedelmi láncokat kizavarnám az országból. Szerencséjükre nem áll fenn a veszély, hogy pályáznék a megtiszteltetésre (eszemben sincs annyit lopni, hogy szükségem legyen rá). :)
Az elég súlyos, hogy te a sűrítményezést elfogadhatónak tartom.
Az egyik gazda keményen dolgozik, kockázatot vállal, szigorú hozamkorlátozást alkalmaz és így éri el a kívánt cukorfokot, beltartalmi értéket, a másik pedig alacsony költséggel, kockázatmentesen nagy hozammal csak a lémennyiséggel foglalkozik, a cukortartalmat pedig mustsűrítménnyel éri el.
A termékeik pedig ugyanazon a polcon, ugyanazon fogyasztói kör előtt, ugyanazon a néven versenyez. Az utóbbi nyilván előnyt élvez ebben a versenyben így hosszútávon az előbbi modell kipusztulásra, de legalábbis erős visszaesésre van ítélve ameddig az utóbbi piacot nyer és megerősödve átveszi az előbbi helyét.
Hát, Bodriékat a korábbi tapasztalataim miatt kihagytam. Amúgy se volt túl nagy kedvem ott kóstolgatni, menthetetlenül a gagyiság irányába sodródik ez a fesztivál (is). Volt egy csomó kajaárus, kamukenyérlángos, harmatgyenge jazzegyüttes és alig néhány - számomra - érdekesnek tűnő pince. Eszterbauernél ittam pár jó vöröst, egy balatonfüred pincénél semillont és a Dereszlánál néhány reduktív fehéret, köztük egy egészen fantasztikus 2003-as sárga muskotályt brutális cukorral, de harmóniával. Azért volt jó dolog is: adtak poharat 600 pénzért, amit visszavettek 500-ért. Így nem vettem használatba a sajátom, ami ott figyelt a dzsekim belső zsebében. :)
Nem lehetne legalább egyszer valakit konkrétan megnevezni? Mondjuk kezdésnek olyat, akitől nem várható, hogy azonnal 5 géppisztolyos fászit küld hozzád cserébe? A horgászoknál pl. alakult nemrég egy antirabsic mozgalom, anonim nickek által szerkesztett honlappal. Oda bárki beküldhet bizonyítékokat a rosszarcokról (fotó, videó). Van is qrva nagy felzúdulás a túloldalon, veszélyben érzik a fokkerek a biztos megélhetésüket. Ilyet gondolnék itt is: www.borpancsolo.hu Te meg küldhetnéd a fotókat az X vagy Y nagyonhíres pince egyik sarkában megbújó barrikchipses zsákokról vagy éppen inverz ozmózis készülékről...
Megismételtem, amiket BZoltan felsorolt... Az elsőt (sűrítményezés) nem tartom a sorba illőnek és ördögtől valónak, különösen az alsó árszegmensben, aminek a borait gyakran fogyasztom. A sűrítményezés inkább csak egy kézműves kategóriába sorolható pincénél lenne gáz. Viszont látok/kóstolok borokat a magasabb árkategóriában, amik elképesztően kerekek és harmonikusnak tűnők, igen rövid hordós érlelés és szinte rögtön a palackozás után. Ez feltétlen valami természetellenes beavatkozás eredménye vagy el lehet ilyet érni pusztán precíz/munkaigényes fitotechnikai műveletekkel és borászati munkával?
