amúgy a távfűtészek másfél hónapja homokoznak az uccában, de bückén kiírták, hogy 09.30.-ra készen leszenk. Ma országszerta harmadika van, bár nem sokáig. Beton széjjel, visszaaszfaltozva nincsen...
"kilincs, az nincs, de hát minek is volna, ha egyszer gumiból vannak a falak"
Olyan jó belvárosban lakni! Szemben, a meztelencsiga alatt sréviza lakik egy klassz srác, az ablakban szokott mánikűrözni. Egy csomó ágy van a szobájában, mind párducmintával borítva. Most buli van nála, többen fetrengenek a párducon, és ordítva éltetik Demjén Rózsit, aki jégből van. Szegény Csikovszki meg itt kínlódik nálam, hogy túlzengjen századokat. Most kezdjem én is bömböltetni? A zongoratanárnéni, aki a harmadikon ilyenkor szokott nekiállni gyakorolni, biztos örülne. Mégiscsak megyek Dél-Amerikába gorillákat menteni.
Ez kb olyan, mint amikor én azt szoktam mondani, hogy tavaly, mikor még állást kerestem, "dolgoztam egy ideig a szórakoztatóiparban". Hogy mit csináltam? Jegyszedő voltam.... Nekünk is volt a rokonságunkban, aki ezt a tevékenyéget űzte: Néhány ingyenes mozilátogatás azért becsúszott. Bár én nem sokszor potyáztam.
Másrészt pedig elképzelem, hogy a hagyományos (tehát nem multiplex) mozikban gyakran nyugdíjaskorú hölgyeket alkalmaznak. Viszont ők mennyire díjazzák, hogyha a bejárat melletti kisszéken 15. alkalommal kell megnézniük egy horrorfilmet.
Ha ő ezt így rendezte, akkor a kollégám édesanyja valószínűleg csuklott rendesen anno, mikor a munkatársam, gyerekkorában statisztált a Zsebtévében és miatta többször is le kellett állítani a forgatást, mert a "Versmondólány, gyere ki" után nem engedte becsukni a könyvet, amiben a versmondó lány "lakott", nehogy szétlapítsák szegényt. :)
Azóta ha kocsmázunk, az este folyamán legalább egyszer, de ha nagyon jól érezzük magunkat, akkor többször is eljátsza, hogy a tenyerét könyvként kinyitja, negédes hangon szól, hogy "Versmondólány gyere ki!", majd pár másodperc múlva, gonosz arccal hatalmasat tapsol. Ez a produkciót pedig mi nemhogy meguntuk az éves során, hanem kifejezetten várjuk :)
Na benne viszont úgy látszik tényleg mély nyomot hagyott a Zsebtévé. :) Én hozzá képest olcsón megúsztam :)
Szereztem már én is közbe (csak nem magamnak), szintén tényleg...
Tök könnyű. Megmondják, ki legyen a nyertes, szabd rá a pályázati kiírást...
Felér egy orgazmussal, amikor a kiszemelt urambátyám visszalép és eredménytelen lesz az egész. o)) (Na jó, túloztam, picit sokat, de akkoris.)
A tulajdonságvektort meg elmagyarázták hálistennek, amíg nem voltam itt. :o))
Népiesen: "nem lehet egy seggel két lovon ülni" "nem lehet b@szni és szűznek is maradni"
Vagyis valaki egyszerre, egy ügyben nem lehet két különböző minőségben, pl nem lehet tulajdonos és pl. bérlő egszerre vagy valami ilyesmi. Van szépen latinul is, ha valaki akarja, megkereshetem, kb olyasmi hogy nem lehet vki fel- és alperes uabban az ügyben. Hogy a vektorokat mi fenének keverték bele, nem tudom. Persze lehet, hogy valami dilettáns, naiv marhaságot gondolok és nagyobb disznóság van a dologban...
A legkedvencebb kedvencem volt Hakapeszi Maki, mert az egy nagyon dörzsölt majom volt, és rettenetesen sajnáltam, amikor a szemfüles, eminens hülyék rajtakapták a stiklijein... ;)
Ezt sokáig tartott elolvasni (közben felvettem egy filmet), de megérte. ;) A "gaz" kisgyerek, mint passzív ellenálló. ;)
De erről nekem is eszembe jutott egy hasonló, távolról hasonló sztori. Néha nekem is volt szerencsétlenségem gyermek-műsorokhoz, amikor a családom nem tudott jobbat kitalálni. Velem nagyjából egykorú unokatestvéreim is ott voltak, valami olyasmi volt az előadás címe, hogy "legyél te is bonca!", de ebben egyáltalán nem vagyok biztos. A műsor fő része volt, hogy a nézőtérről lehetett időnként jelentkezni, kérni ezt-azt, amolyan tibibácsisan, egy kívánság, és akkor az előadók előadtak, amit a gyerek kért. A mellettem ülő egyik unokabátyám - akkor kb. 8-9 éves lehetett - jelentkezett, odakerült a mikrofon, és azt közölte, hogy ő a színpadon szeretne énekelni. Jólvan, mondták neki. Felmászott a színpadra, középen megállt, megkapta a mikrofont és énekelni kezdett, valami repülőről szóló nótát, amelyben parasztnéni és parasztbácsi szerepelt, ahogy bámulják az égen a jelenséget. A nótára nem emlékszem, hálistenek, a dallamára sem, csak néhány sorára: " ... Nézd, papa, micsoda, égi taliga, hogy az anyja picsájába került az oda? " És ezt az én unokabátyám olyan 500 ember előtt bírta énekelni, ráadásul hamisan.
