Sziasztok, a hétvégi Hobo koncertől szeretném megkérdezni a véleményeteket és megosztani a sajátomat, leginkább a helyszínről. Nem tudnék belefolyni az alábbi véleményekbe, mert abszolút a hangulat kedvéért mentem el a koncertre (és Deák Bill is reklámozta a Szigeten a saját koncertje végén), nem ismerem a zenekar belső dolgait, csak a zene érdekel. A keserű szájízem ott kezdődött, hogy nem kaptam jegyet a küzdőtérre, világ életemben mindig ott ugráltam. Szóval ülőhely lett, de sebaj, majd leszivárgunk az állók közé, gondoltam. Nos, erről ahogy a helyszínen kiderült, szó sem lehetett. Az ülőhelyek közötti vízszintes folyosókon sem lehetett megállni (és ugrálni, ühüm...), mert a biztonságiak azonnal megjelentek és "tűzvédelmi" okokra (menekülési útvonal) hivatkozva felajánlották az ülőhelyünket vagy, hogy akkor a kinti folyosón hallgassuk tovább a koncertet... Kb. az ötödik szám után megadóan leültünk az ülőhelyünkre, ami szerencsére az adott szektor utolsó sorában volt, így a falnak támaszkodva, félig ülve és félig állva tudtuk élvezni a koncertet. Az utolsó számoknál már ugráltunk, erre a mellettünk (mögöttünk) ülők sem morogtak, hasonló korúak lehettünk, és ők is álltak már akkor. De körülöttünk nagyjából mindenki ült, én nem bírnék ki egy ilyen koncertet ücsörögve, ráadásul a küzdőtéren is nyugis volt a hangulat. Erre már csak korona, hogy pl. fröccsöt nem tudtunk venni a büfében, mert "csak kétdecis boroshpohár és félliteres pohárba kitöltött ásványíz egységeket tudnak eladani"... Mivan??? Azt, hogy cigizni nem lehetett, megértem, legalább nem lettem füstszagú (bár egy-két szálat én is elszívtam volna félig). Arra akarok kilyukadni, hogy vagy én jártam eddig túl durva koncerthelyeken (nem), vagy ez a sportaréna egy "vegytiszta" vérciki hely, ami max. ücsörgős komolyzenei koncertkre vagy barbielőadáskra alkalmas az idióta szabályai miatt. Vagy ideje lenne felnőnöm, és felfogni, hogy a felnőttek világa ennyire komoly és szabályozott, vagy mi? Azt hiszem, ezt a sportarénát a jövőben messziről kerülöm majd. De a koncert szerintem jó volt, sokat üvöltöztem és ugrálni is tudtam, szerintem a koncertek erre valók (vagy csak én vagyok ennyire egyszerű lelkű...)
Tényleg elfogult vagy vele negatív írányban! Én két héten belül kétszer hallottam, de semmi komoly baj nem volt a hangjával. Ez nem azt jelenti hogy olyan mint 25 éve, de klasszisokkal jobb még most is a legtöbb hazai énekesnél. A jubileumi koncerten sem énekelt rosszul, mikor rendesen szólt a mikije. Egyébként meg tényleg sok múlik a keverésen, illetve a használt effekteken.
Hál´istennek. Ateistaként ki nem állhatom a szenteket:-))
anyagi dolgokban tényleg nagyon smucig tudott lenni.
Erröl nem tudok véleményt alkotni. Azt is itt a topicon hallottam, hogy Póka becsapta a HBB-t és ezért vesztek össze. De egy biztos: ha Bill-t szövegíróként jegyzik a rossz vér c. albumon, az csak Hobo beleegyezésével történhetett.
Ha úgy nézzük, a saját jogdíjából adott Bill-nek, mert azt azért senki nem hiheti, hogy Bill akár egy szót is hozzátett volna az album szövegéhez.
Szerintem ha kicsit figyelmesebben olvasol, én sem beszéltem másról, mint rövidebb távú együtt zenélésről, nem emlékszem, hogy követeltem volna, hogy Jenő a HBB tagja legyen. Viszont nem értem, miért kellene ábrándozásomnak "nagy szakmai(bluesbeli) ismereten nyugodnia" és nem túl meggyőző amit irsz. Amit tudni lehet Hobo izléséről, az éppenséggel nem azt támasztja alá, hogy ne ragadt volna le a chicagoi irányzatnál, legalábbis ami a bluest illeti. De akár leragadt, akár nem, mivel Hobo szöveget ir és énekel, ezért alapvetően mindig a zenésztársainak zenei világa lesz meghatározó, igy ha csinálhatott egy olyan jazzes albumot, mint az I love you budapest, nem is beszélve az utolsó két album kemény rock hanzásáról, nem értem miért olyan elrugaszkodott gondolat, hogy egyszer chicago blues zenészekkel dolgozzon, akkor is ha egyébként az irodalmi témájú dolgait bossa novában képzelné el. Egyébként azzal sem értek egyet, amit a korábbi szerzők alkalmatlanságáról irsz, már a hetedik vagy a leples bitang , a halál apa blues is és a vadászat kiválóan itűnően működött az irodalmilag kevésbé ihletett pókával és tátraival, nem is beszélve a csavrgók tizparancsolatáról (pribill/varga) ami zeneileg kitűnő anyag. Ahogyan persze a gyöngy a sárban csúcsa, az ülni állni, (hárs viktor) szintén, mig a JA műsorhoz igy is úgyis Mártha istván kellett, akkor miről beszélünk. Az utolsó mondatod nyelvileg nem egészen értem, kinek az eltévelyedéseire vonatkozik a kirtika (jenő, vagy épp hedrix, clapton??) de Jenőt illetően, őt elsősorban kitűnő gitárosnak tartom, és ebbéli minőségében emlitettem, szerzőként számomra teljesen ismeretlen (valszeg az egész világ számára), viszont nem gondolom hogy a chicago blueson kivül ne állnhatná meg legalább annyira a helyét a tágabb értelemben vett bluesműfajon belül, mint ahogyan korábbi társai. De ez a feltételezés persze nem alapszik nagy szakmai (blues beli) ismereten, csak a műfaj szeretetén.
Én Bill-t már nagyon régen hallottam élöben énekelni. Hallottam, hogy elment a hangja, de hogy ennyire, azt nem hittem volna. Persze azt is meg kell vallanom, hogy én Bill-el szemben negatív irányban elfogult vagyok. Szerintem nagyon aljasan viselkedett Hoboval, mikor összevesztek. Emlékszem mikor a rádióban mondta, hogy Hobo anyagilag becsapta öt stb. Mondta ezt annak ellenére, hogy a rossz véren, mint szövegíró volt feltüntetve.
Elképzelem Bill-t, amint a közép-európai hobo blues 3-nak a szövegét írja:-))
Fekete Jenő és Hobo együtt? Hmmm... Ábrándozásod nem alapszik valami nagy szakmai (blues-beli) ismereten. Jenő a fekete, chicagói blues elkötelezettje, Hobo viszont sohasem ragadt le ennél az irányzatnál. Alkalmilag, egy-egy jam erejéig együtt zenélhetnek, de akár rövidebb távon sem tudnának együttműködni. Hobo nem véletlenül cserélte le korábbi szerzőit, mert azok képtelenek voltak megvalósítani, zenésíteni az irodalmi témájú dolgait. A különböző stílusú gitárosok nem működtek igazán hosszútávon a HBB kezdeti időszakában sem, és később sem. (Ld. Szénich és Körös, vagy Varga Janó és Pribil később)
Ha Jenő eltér a chicagói vonaltól (lásd Clapton, SRV vagy épp Hendrix próbálkozásait!) már nem hiteles, hanem "műanyag".
Dick17: Természetesen nem is baj, ha elfogult, sőt egy ilyen műnél ez inkább követelmény, csak savazni akartam. A könyv akár még jó is lehet, én mindenképpen megveszem, csak jelezni akartam, h nehéz előitélet nélkül nekiugorni egy munkának, ha a szerző előzőleg elhajktott a vérbe, de igyekezni fogok...:)
harpokratesz: félreértettél: nagy szabolccsal és lajossal kapcsolatban fel nem merül, h ne lennének blueszenészek, és a Muddy Shoest természetesen ismerem, sőt gyakran ábrádozom arról, hogy milyen lenne Hobo és Jenő együtt, aki talán a kedvenc magyar gitárosom. Nem feltétlenül Géza helyett, de mellett, vagy akár egy csendesebb klubjellegű szóló produkcióban. Jenő talán nem venné olyan könnyedén a Tátrai által magasra tett lécet virtuozitás terén, pl a Vadászat dalaiban, mint Géza, de az a fajta finom bluesgitár, amit pl a vademberben (stúdióverzió!) és az idegen tollak talaiban hallható, azért jól pászolna élőben is a HBB egynémely dalához.
Gézára és Viktorra értettem, akik inkább rockerek/jazzerek a slappelős szóló és a virtuóz tappingolásba fulladó befejezések gyakorisága alapján megitélve, amelyek nélkül rockkoncert valszeg ma már nem lehetséges, de blues koncert azért lehetne. Pudingman: nem vagyok egy hardcore bill fan, de engem nem zavart az öreg, bár a reklámja először engem is mellbevágott, de aztán gondoltam, mikor mondja el, ha nem most, most, nem? valszeg lesz átfedés a két ünneplő társdaság között. Én a Hobo cimkével jelzett dolgokat alapból jobban csipázom, mint a HBBt, de innen valóban nem hiányzott viszockij vagy JA. A végén a fradi zászló visz kicsit zúzta a HBB ből sem hiányzó intellektuális vonalat…TJR-t szvsz gyakorlatilag nem lehetett észrevenni, de a cimborámnak meg ő tetszett a legjobban, uh ne tegyünk igazságot.
Én majdnem megvettem a könyvet a koncert végén. Aztán néztem a szerzöt és pont erre gondoltam én is. Bele akartam kicsit olvasni, de a tömegtöl meg a kevés fény miatt nem sikerült, ezért nem mertem megvenni.
A fenébe jól megelöztél:-)) Most akartam írni a koncertröl, de szinte mindent leírtál abból, amit írni akartam. Mikor a Hey Joe-t hallgattam, megint 1983-ban éreztem magam, mikor elöször adták elö duettben egy szabadtéri koncerten, igaz akkor még "díszlet" is volt. Szerintem Bill egy katasztrófa volt. Ennyi halandzsa szöveget már rég hallottam. Nekem úgy tünt, megsem próbált énekelni, csak üvöltözni akart.
Nem beszélve a koncert végén elkövetett önreklámjától.
Talán ami nem kellett volna: a Hey Joe után a két Latabár. Akkor nagyon leült a hangulat. Vagy csak én éreztem így?
Pribill nekem is nagyon hiányzott, Szénich nem (elég volt belöle 5 évvel ezelött). Tátrai meglepöen jó volt. Szegény Tóth János Rudolf ugyanúgy a háttérben volt, mint az FMH-ban.
A kivetítö az szerintem is katasztrófális volt. Igaz, hogy állóhelyen voltam, de nem akartam teljesen elöre menni. Aztán elém állt két nagy barom, ezért sokszor a kivetítöre voltam szorulva.
Lehetne jövöre megint egy ilyen koncert. Miért ne lehetne megünnepelni a 31. évfordulót is?:-)) Addigra talán elmúlik a torokfájásom is, mivel végig "énekeltem" az egész koncertet.
a Lajos nevében köszönöm a dicsérő kritikát, megmondom neki :)
hát, a Nagy Szabolcsra nemigen lehet azt mondani, hogy nem igazi blues zenész, ha ismered pl. a Muddy Shoes-beli tevékenykedését. ez pedig egy vérbeli blues banda, Fekete Jenő vezetésével. Fehér Gézához és Hárs Viktorhoz nem tudok hozzászólni, ők alapvetően jazz-zenészek (ezt tanulták), de szerintem bluest, rockot is jól játszanak.
;-) helyes a "tévedés"! :-) Zömében interjúkötet, a kisebb rész természetesen a szerző elfogultságától nem mentes, de a "nyelvcsapás" kifejezés talán kissé túlzás. A könyv a HBB története és nem Hobo szóló munkásságára fókuszál.
Ugye jól tévedek, hogy a szerző azonos azzal a hozzászólóval, aki itt korábban elküldött a pitlibe mindenkit, aki a Senkifalvát kritizálni merészelte? Természetesen azért szakszerű, elfogulatlan munkára számitok, mely mentes a heves nyelvcsapásoktól.. :-)
Nekem teljesen bejött ez a koncert, bár persze bele tudok kötni, ha akarok. A technikát illetően én nem vettem észre, hogy Bill vagy Hobo küzdött volna a kontrollal, ez lehet az ő profizmusuk, vagy az én bénaságom, viszont kiválóan hallottam mindkettőt. Volt egy olyan prekoncepcióm, hogy Bill már nem tud énekelni, de azon tőlm, hogy sajátos artikulációja miatt egy büdös szavát nem értettem, sztem a torka a helyén van, és remek showman. Az tény, hogy a korábbi felállások nem szóltak olyan jól. és akkor mi van? "Takács úr" nyilván nagyobb rutinnal keveri azt a zenekart, akivel már ezerszer játszott együtt, mint azt a 30 embert, akit csak filmről ismer, még akkor is, ha volt egyáltalán lehetőségük ennyi emberre beállni. Sztem egyébként volt, különben a végén 3 dob, 4 gitár 2 basszus nehezen lett volna megúszható káosz nélkül. Az első felállásnak egyébként kifejezetten jót tett a nyersebb megszólalás, igy valahogy autentikusabb volt. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a problák, ha voltak, a keverőpulton gyökereznek. Póka erősitőjéből pl, a szuólója alatt valami eszelős fingás szólt, nem tudom, hogy ez tudatosan volt e igy, de nem basszgitárra, hanem valami orrhangú baritonra emlékeztetett, amilyet a death metálosok használnak. Nem hiányoltam semmilyen nótát, aki hiányolt, járjon már el a klubba, garantálom, hogy pár hónapon belül mindent hallani fog. Hobótól nem vártam semmi stand up comedyt, hála istennek ez nem is volt, nagyon jó izléssel vezérelte le a dolgot, minden könnyes összeborulás és köldöknéző nosztalgia nélkül. Ha valami teljesen felesleges volt, az Cserhalmi művész úr jelenléte, aki szerintem erősen arányt tévesztett, amikor a Hamletet beleüvöltötte a sportarénába. érdekes, hogy Hobo a minap mondta egy rádióinterjúban, hogy ha Cserhalmi mondja, hogy ő ripacs, akkor az jól esik neki. Kezdem azt gondolni, hogy ez nekem éppen Cserhalmitól esne a legkevésbé jól. A zenészeket tekintve nekem úgy tűnt, felkészülten és alázattal játszottak, bár ezt nem volt könnyű a kivetitőről megitélni amikor éppen a szinpadról a pofámba reflektoroztak, mert a kivetitő "szerkesztőjének" szemlátomást lövése sem volt, hogy éppen ki szólózik. De ez apró nüansz ahhoz képest, hogy a három dobosnak együttvéve 3 mp vágókép sem jutott, inkább láthattuk ezerszer Póka pocakját profilból, Bill mankóját, és a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban kb 8 archiv felvételt, a végén a gyorsabb daloknál villogtatva a nagyobb hatás kedvéért. Gondolom Hobon kivül is akad, aki már láthatta, mi megy a kivetitőn pl egy Rolling Stones konmcerten, ezért nem mennék bele az összehasonlitásba. A dobosok mellőzése azért is fájt, mert bár nem semmi, amit Solti művelt, kevés szimpatikusabb arc volt a HBB ben Pálmainál 30 év alatt, mégis vitathatatlanul Lajos az este dobos királya, még akkor is, ha a lábdob szó szerint fizikai fájdalmat okozott a gyomorszájamban, ez az egyetlen kifogásom a hangzás ellen. Nagy Szabolcsot sosem hallottam ilyen gyönyörűen játszani, és ez valszeg igaz Viktorra és Gézára is, viszont ha ezzért nyilán az inkvizició elé kerülök, akkor sem hallgathatom el, továbbra sem sikerül megbarátkoznom e két vitathatatlanul kitűnő muzsikus stilusával. Semmi gyűlölködés nincs bennem, de úgy érzem, ők egyszerűen nem blues zenészek, még akkor sem, ha alázatuk és tiszteletük a HBB öröksége iránt megkérdőjelezhetetlen, amely a mindössze egy fotón szereplő, és a névsorolvasásban Gecse, Szénich mellett helyet kapott Pribill esetében legalábbis véleményes, de nekem ő mégis nagyon hiányzott, ahogyan Gyöngy a sárban dalai is. Szimbólumértékű, hogy a banda egy új (?) dallal búcsőzott, ami nekem a hey joe és a közébeurópai HB I-II. mellett a legnagyobb élményt jelentette, bizom benne, hogy az album többi dala is legalább ilyen jó.
Nincs és nem is volt szándékomban vitatkozni, csak az általam vélt, illetve tudott tényeket írtam le. Az általam említett könyv erre a jubileumi koncertre készült el, nyilván nem ismerheted még, mivel majd´ 500 oldal. Tehát ha szombaton megvetted, akkor sem biztos, hogy át tudtad magad rágni rajta. Ebben a HBB egykori és mostani tagsága is "megszólal", nemcsak a "Főnök".
Ez a buli tarthatott volna akár három napig is, és biztos, hogy akkor is maradt volna hiányérzet némelyekben...
Nem hiszem, hogy ezen most vitatkoznunk kellene! Messze kimagaslik a HBB, mint az a zenekar, akinek a koncertjén a legtöbbször megfordultam a '70-es évek vége óta napjainkig. Nem nagyon emlékszem olyan estére, amikor az említett nevektől valami ne hangzott volna el - annyira hozzátartoztak a Hobo-repertoárhoz. Ezért "merészeltem" olyat írni: ezzel kapcsolatban hiányérzetem volt... DE: mivel mindenkinek nem lehet a kívánságlistáját teljesíteni, elfogadom: szombatra ez a menü felelt meg a koncepciónak. Nem véletlenül írtam korábban: "Persze rengeteg "kihagyhatatlannak tűnő" szám hiányzott: semmi József Attila, Doors, Viszockij, Ginsberg - de ezt tudomásul kell venni: szűk az a bő 3 óra egy ilyen 30 év után...:-))"
Az említett könyvet nem ismerem - a Hobo Sapienst annál inkább...
