Az olvasói célcsoportról (12-18 éves fiúk) jut eszembe kedvenc sorozatom egyik rejtélye (aztán lehet, hogy csak félrefordításról volt szó).
A sorozatban Henryt mindíg "kisfiúként" kezelik, többször saját magára is mondja, hogy én csak kisfiú vagyok. De akkor erre utal az is, hogy 18 év alatti fiúknak szóló regényújságot olvas.
Ehhez képest, amikor Stokes meg akarja tudni a Teddy által felcsinált szobalányok címét, hogy ezekkel riasszák el Teddytől a bányarémet (ekkor öltözik be amerikai magándetektívnek), Henry lazán közli vele, hogy miért nem tőle kérdezi, neki is "mind megvolt".
Na most ez a fordulat a magyarban azt jelenti, hogy mind a szeretője volt.
Mivel ezek a szobalányok évekkel azelőtt dolgozhattak a Meldrum házban, és jó huszonéves nők, kicsit furcsa, hogy a 15-16 éves "kisfiú" végigdugta a ház nálánál jóval idősebb összes szobalányát, akiket úgy egyébként mellette Teddy is döngetett....
Ez a kiszólás a sorozatba nagyon nem illik bele, elég nagy a kontraszt, amikor meg a jó harmincas férfiaggszűz James még abba is belepirul, ha meglátja Poppy harisnyás lábát, az Ivy meg azt sem tudja, mint jelent az, hogy "paráználkodó".
És ha már Henry ilyen nagy kan volt a többi szobalánnyal, Ivy-val miért nem akar soha szobára menni?
a heti regényújság kiadói ügyes fogásokkal biztosították az olvasók érdeklődését. A lapban általában mindig volt egy 1 oldalas szerkesztői rovat, válaszokkal és érdekességekkel.
A 30-as évek elejétől pedig mindenféle mellékleteket is beraktak a lapba, pl. 4-5 héten át tematikus képes levelezőlapokat (ma kártyagyűjtögetésnek mondanánk), sőt a keresgélés során találtam olyan lapszámot, amelyben egy papírból és színes fóliából készült 3D szemüveget adtak (pont olyat, mint amilyet ma is szoktunk használni), és utána több hétig mellékelték a "varázslatos képeket, amelyek a varázszsemüveggel nézve életre kelnek, valósággal kilépnek a képből" :)
A legutolsó oldalon hirdetések voltak, vélhetően az olvasói célcsoportnak (a 12-18 éves fiúknak) válogatva, ezek gyakran ismétlődtek. Gyűjthető bélyegek, elpirulás megelőzésére szolgáló tanácsok, apró termetű fiúk garantált növekedését elősegítő megoldások, az iskolai erőviszonyokat kiegyenlítő dzsiu-dzsicu tanfolyamok, elsőrangú vadászkések, bármilyen nyuszi vagy madár lelövésére alkalmas légpisztolyok (ez így szószerint szerepelt), kiváló biciklik és édességek, pl. Milky Way :)
Elnézést a sok Magnetezésért, ez elvégre nem a "Csengetett, Magnet?" topik, de hátha érdekes (szerintem sok tekintetben kincsesbánya, és örök hála annak, aki felrakta a kb 1600 Magnet összes oldalát (úgy tudom, a nyomok Észtországba vezetnek, de ennél több infóm egyelőre nincs).
Kösz a kedves gratulációkat, hálából egy másik Magnet-számot is kinyomoztam:
A 6. részben ("Koldulás, kölcsön vagy lopás") Henry egy másik Magnetet olvas. A Magnetek címlapja és logói korszakonként változtak, és az egyes időszakokon belül is voltak változások.
A The Magnet ára 2 penny volt ("tuppence", feliratban "2 d", mert hát a penny rövidítéséhez az angolok a "denarius" szót vették alapul, igazi szigetországbeli logikával). A mellékelt képen látható logó bevezetése után az árat a Magnet szó végén, egy kis zászlócskába rajzolva tüntették fel egy ideig. Később a zászlócska elmaradt. Ez segített a lapszám behatárolásában.
Sajnos, ez sem autentikus, ami az évszámot illeti: az 1927-es évjárat helyett helyett ez már az 1935. február 23-i szám. Érdekes, hogy a kellékesek mindig februári lapokat találtak :)
Remélem, most sikerül a képbeillesztés (klikkre nagyobb lesz), és természetesen a link sem marad el, a Henry által forgatott példány teljes egészében itt olvasható:
(Tényleg, én is olvastam a rádiózás hőskoráról, amikor a vétel fontos tényezője volt a kontaktus a 'macskabajusz" és a kristálydetektor között, vagyis addig bökdösték a dróttal a kristályt, mig meg nem lett a vétel optimuma, azután már csak ott kellett tartani, amig hallgatni akarták.)
Érdekes lenne kinyomozni a többi újságot és hírt is.
Azt tudjuk, hogy őlordsága Timest és Standardet olvas, Teddy pedig Daily Mailt és Punchot. A 24. részben, amikor Ralph meghívja (ölési célból) Meldrumékat a vidéki kastélyába, Teddy látványosan olvassa a Mialt, a címlap, a hátlap és egy belső oldal is elég jól kivehető, a 25. részben pedig a Mailből olvassa fel a Meldrum-ház bukásának első lépcsőjét, az amerikai pénzember csúdjét bejelentő hírt.
A downstairs bagázsból Henry tűnik a legtöbbet olvasónak. Azt a kristálydetektoros rádióvevőt is valsz egy Popular Mechanics vagy efféle magazin útmutatása alapján rakhatta össze.
Ha már Henry rádióvevőjénél tartunk:
Technikatörténetileg ez is finom adalék, a műsoros rádiózás a 20-as évek elején-közepén indulhatott el, és az akkori fiatal fiúk közül sokan fabrikáltak maguknak ilyen vevőkészüléket. Nagyapám, aki kb. akkor született, mint Henry, mesélte, hogy 17-18 éves korában ő is csinált ilyet. Népszerű dolog volt, mert filléres alkatrészekből, viszonylag egyszeráen el lehetett készíteni.
Úgy rémlik csak AM középhullámú adások vételére volt alkalmas, tehát a mai FM kerrádiók valsz nem jönnének be rajta, de hát hová is vezetne az :))
Emlékezni vélek egy olyan helyzetre, hogy James egyszer keresztrejtvényt fejt vacsora után (talán unalmas volt a társalgás). Ez vajon valóság, vagy csak képzelődöm?
:) de azért piros pont nekik, hogy egyáltalán figyeltek ezekre az apró részletekre. Hiszen Henry akár könyvet is olvashatott volna, vagy épp semmit. De a sorozat készítői a többi sorozatukban is és a Milordban is ügyeltek hogy minél aprólékosabban hozzák a korszakot.
Érdekes lenne ruházati-stylist szakértőt is megkérdezni, a sorozat kincsesbánya e téren. Vajon tényleg hordtak olyan rikító ruhákat mint amilyeneket Teddy (lila kockás öltöny meg térdnadrág sárga harisnyával)?
Az autók is érdekesek volnának, milyen Rolls-Royce modellt használ őlordsága, milyen típusú a másik kocsikjuk és milyen kocsit vett Madge Teddynek ajándékba? Vajon azok mennyire autentikusak?
És persze a borokat és ételeket is ki lehetne tárgyalni.
A sorozat alapján össze lehetne állítani Mrs Lipton étlapját :)
Ha már kaja: amikor egy étkezésnél Meldrumék kitalálják hogy partit adnak, amire meghívják a dalmát királyi párt és Noel Cowardot, akkor épp az evés végén járnak és Stokesék behoznak egy fatörzsre hasonlító hengert, amiből mindenki kikanalaz egy adagot. "Ah, a Stilton!", kommentálja őlordsága.
Ha valaki nem tudná mi ez: ez a Stilton sajt. Így néz ki:
Híres, hengeres alakú, hosszan érlelt, kérges héjú, kék erezetes sajt, amiből kisebb darabok is elég sokba kerülnek, őlordságánál meg egy teljes Stiltont hoznak be tálcán, és a legfinomabb belsejét szedik ki. Meg se merem saccolni, mennyibe kerülhetett, de hát őlordságának telik rá :)
emlékeztek, régebben írtam egy kis jegyzetet (a 6223. hozzászólásban) a The Magnet című ifjúsági magazinról, amit Henry szokott olvasni a konyhában.
Szó esett a The Magnet témájáról, jellegéről, címlapjairól, időszakairól, meg hogy a neten fent van egy hatalmas archívum belőle. Fúrta az oldalamat, hogy Henrynk vajon konkrétan melyik lapszámokat is olvassa azokban a jelenetekben, ahol látszik a lap.
A 24. részben (Meztelen igazság) a címlap rajza elmosódva ugyan, de kivehető. Végiglapoztam az archívumot, és feltűnt, hogy NEM az 1927-es évfolyamról van szó! A Milord sorozat 1927-ben játszódik, de ebben az évben a The Magnetnek másképp nézett ki a logója. Így tovább kerestem és végül megtaláltam: Henry egy 1932-es számot, az 1251. számú Magnetet tartja a kezében. Kis ugrás a jövőbe :)
A hátsó oldala is stimmel, tehát a filmesek egy teljes példányt adtak oda Henrynek :)
Csináltam egy fotót és belemontíroztam a Magnet címlapot, megpróbálom ide feltölteni (klikkre nagyobb lesz). Akit érdekel, milyen érdekességeket olvasott Henry ebben a számban, végiglapozhatja az egészet itt:
A listában az 1927. év(ad) a 985. sorszámú lappal (The Game Kid!) kezdődik, ha a Milord idejébe akarnánk helyezkedni. A címekre kattintva a lapszámok teljes tartalma oldalanként beszkenelve, JPG képek formájában tanulmányozható. Vérbeli 1920-as évek! Henry Livingstone ajánlásával :) Jó szórakozást!
Én is nagyon szeretem ezt a sorozatot, már a Szív TV-n is néztem, meg azóta százezerszer. Nemrég a családdal megnéztem mégegyszer, utána pedig több részt angolul is. Néhány észrevétel, illetve érdekesség (bocs a linkek miatt, de nem tudtam kiismerni, hogy lehet itt normálisan megcsinálni):
1. rész: - Alf "Private Stokes"-nak nevezi magát a műsorszámában. A "private" közlegényt jelent, tehát szerintem inkább "Stokes közlegény"-t kellene mondania. Később, mikor a komornyiki állásra jelentkezvén belép a szalonba, Teddy is Private-et mond, amikor kezet fog vele.
- Szerintem Ivy mint indiánlány neve nem Poker Heartriser, hanem Pocahontas. Lehet, hogy a fordító még nem hallott róla, valószínűleg akkor itthon még nem volt túl ismert a név. Íme a bekonferálás eredetiben (az utolsó másodpercekben): http://www.youtube.com/watch?v=LgPF0T0bhH8
- 9. rész: Stokes és James vitatkozik az ebédlőben. Stokes azt mondja, ő volt az, aki a sebesült Teddyt-t a hátán cipelte. Mire James: "Csak ötven yardot, a többi nekem jutott!" Az első részben pedig mintha mégis Stokes vinné (a fenti videóban 3:52-től), mégpedig amikor már bőven ki kellett érjenek a harctérről, mivel mindenki nyugodtan sétálgat.
- 12. rész: Mrs. Lipton "elfeledkezik" Stokes ételadagjáról, aki a kapitány által otthagyott maradékot kénytelen elfogyasztani. Amikor maga elé veszi a tányért, egy kés vagy villa hangos csörömpöléssel leesik a földre. A magyar szinkronosban nem emlékszem, hogy ez hallható lenne. (ez nincs fent a youtube-on)
- 23. rész: A szolgálók bálján James leönti Poppy-t, aki erre hazarohan. Az első 3 sorozat alapján szerintem úgy ki kellett volna rúgnia, mint a pinty! Magyarázat lehet, hogy azért nem tette, mert James-szel különleges kapcsolata van, de erre nincs semmi utalás.
- 24. rész: - Sir Ralph kirúgja a komornyikját, mert iszik. Furcsa, hogy egyikük sem utal egy szóval sem arra, hogy ez egyszer már megtörtént, csak akkor visszavette (vajon mi késztethette erre?:) ).
- Túlzásnak érzem, hogy James megkóstoltatja Henryvel a feltehetően mérgezett epret, és Ivy sem tiltakozik. (Ennél a résznél egyébként a magyar szinkron új poént csempész a szövegbe. Ugyanis a kóstolás után eredetileg ez hangzott el: - Azt hittük, hogy mérgezett. - Ühüm... Ebből lett: - És mit érzel benne szokatlannak? - Hogy kaptam! )
- 26. rész: Lavender az ékszereit leltározza, a von Zinghausen bárótól kapott nyakéket hátradobja. A nyakék fennakad egy képen, és a jelenet további részében is ott lóg:)
- ??. rész: A szalonban van a család, Poppy az ablak előtti kanapén ül. Valamiért megsértődik, és kimegy a szalonból. Néhány másodperc múlva viszont ismét ott van a kanapén! Gyorsan visszamászott az ablakon?:) (ezt körülbelülre sem tudom, melyik rész, sem azt, hogy kik szerepelnek benne pontosan)
Érdekes, hogy az epizódok végén lévő névsorolvasásnál az egyes szereplőkről bevágott snittek nem mindig azonosak azokkal, amiket a történet közben játszottak be. Néha csak apró eltérés van, például a mimikában, van, hogy más a kameraállás is, de van olyan, ami egyáltalán nem is volt bevágva. Ez miért van?
Az a dallam pedig, ami többször felcsendül a gramofonból, a Yes sir, that's my baby címet viseli. Ez pedig egyben a 21. rész címe is (Igen uram, enyém a kicsike!) :) A dal egy változata: http://www.youtube.com/watch?v=Gh1eGgFTLx4
És ha már könnyűzene, még egy kis bónusz :) http://www.youtube.com/watch?v=Oo7bdWJMYr0
4., 11., 12., 16. epizódban szerepel a felfújt szó.
a 16.-ban nevezi Miss Poppy kotyvaléknak a főztjét, Mrs. Lipton "hüppögőre fogja" mire Mabel megjegyzi, hogy emlékszik a csütörtökre, mikor Mrs. Lipton felfújtja összeesett.
Ne viccelődj, a múvésznő túl van már a kilencvenedik évén is :) Nem vagyok már fiatal, de nem töltöttem be még a felét :-) Boldogság volt számomra, hogy kifejezhettem a nagyrabecsülésemet. Úgy búcsúztam tőle, mikor végeztünk, hogy kézcsókom, Mabel !
