Azt jó,ha tudod, hogy egy szeretői kapcsolat nem a mindennapokról szól. Ott fergeteges szex van(jobb esetben), rózsaszín köd, felszított,lángoló érzelmek (átmenetileg!!). Nincsenek problémák. Meglehet,ha lecseréled a régi kapcsolatot, az új is egy idő után ellaposodik,unalmas lesz a mindennapoktól, elveszíti a varázsát.
Ez a dilemma másik komponense: 1, azaz egy életünk van. Jó, ezzel a budhisták meg páran mások vitatkoznának, de jelen tudásunk szerint bizony csak egy életünk van. Mire tegyük fel? Saját -önző- célunk elérésére, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat benne nem törődvén az áldozatokkal vagy visszafogott, társadalmilag elfogadott (értsd: pl. rokonság által megszokott) állapotot próbáljuk tartani, lemondások és plusz kompromisszumok árán? Jobb-e egy olyan kapcsolat, amiben sosem lehet az ember 100%-ban kiteljesedett, de "bevált" vagy maradjon mindig őrlángon és nyugiban, mint egy korai nyugdíjjas?
A 'járt utat a járatlanért' célzást értem, józan parasztésszel nem is értelmezhető így a dilemma...
Nah ez az! Ha van egy kapcsolatod, ami minden téren klappol, tételezzük fel, jobban, mint a párkapcsolatoddal valaha is. Akkor logikus vagy helyes döntést célszerű hozni? Mivel így az eredeti kapcsolat minden téren háttérbe szorul, tehát felesleges fenntartani, nem? . Valami ilyesmi a dilemma tárgya.
Ez mind igaz és az is biztos, aki már próbálta tudja, hogy az új hosszú távon nem lesz jobb csak más. Viszont por ide vagy oda, van hogy a meglévő kapcsolat nem tud megadni mindent amire vágyik az ember és valljuk be egy életünk van. Ez nem egyik vagy másik fél hibája, ilyen sokszínűek az emberek és egy 100%-os matching nem létezik.
Ilyenkor persze jól meg kell gondolni, hogy érdemes-e bizonyos hiányosságokat pótolni, mi a rizikó, ár-érték arány :D, mindenesetre nem könnyü müfaj és valószínü soknak belecsorbult a foga.
Az a kérdés, hogy mi a szándék? Menni, vagy maradni és rendbetenni azt, ami lapos lett idővel. Egy új kapcsolatban mindig nagyobbat lehet villantani, (de meddig) és kérdés, hogy megéri e.
Aztán egy idő után az új sem varázslat, szóval akkor kezdjük előről az egészet? Mi keresünk, mit kergetünk, az élvezetet, az újdonságot? Kell e még a régi? Lehet, hogy értékesebb, mint az új, csak le kéne róla fújni a port.. Vagy nem kellett volna hagyni, hogy beporosodjon. Munkás a régivel "bajlódni" de lehet, hogy vastagon meghálálja. Meg aztán egy idő után az új is beporosodik..
Volt az a Hofi vicc az amerikai delegációval, színesbőrű katonával, akire Mariska néni rácsodálkozott, na arra asszociáltam .. de lehet másképp volt :D
Van egy jó tanácsom számodra: mássz ki abból a nagy kakiból ;)
Nincs két egyforma szeretői viszony, nincs rá kézikönyv, forgatókönyv,és semmiféle biztosítás,hogy nem bukik bele az ember érzelmileg,testileg,lelkileg,stb. Elmondhatjuk neked itt a tutit,saját vagy mástól hallott tapasztalatot, de a legritkábban tanulnak abból mások ;) az elméleti tudás a gyakorlatban sokat nem ér, a felbolydult érzelem bármit kihozhat az emberből....pláne hogy a szeretőzés minimum kéttényezős, sose tudható,mit indít be a másik fél.
Jah és nem 118.3 :) Lehetett volna úgy is, hogy "Béla vagyok, 40 éves, 50 éve mosógépszerelő. Amióta Calgon-al mosok hajat, nem vízköves a fejem" Ok, a 'Béla' ritka négy betűs női név is egyben, megtévesztő lehet :P
Vagy Szabó István vagyok, a Princeton-on végeztem CarGlass-szakértő szakon. Törött szíveket és szélvédőket javítok Budapesten és környékén :)
"Namost adódik a kérdés, hogy ez miben más, mint egy barát? Nyilván abban, hogy a férfi többet szeretne, a nő viszont nem."
Ez pedig felveti az örök kérdést, hogy létezik-e mindenféle hátsó gondolat nélküli barátság férfi és nő között, vagy az egyik fél mindig többet akar.
(Ilyenkor sok nő azt szokta mondani, hogy igen, neki van ilyen barátja, de tapasztalatom szerint sokszor csak nem tudnak róla, hogy a barát szeretne kicsit többet is.)
