Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Bizonyos szempontból - most épp konkrétan a Now and Then szempontjából - baj, ha az ember töviről hegyire ismer egy életművet és tudja, milyen az, amikor az adott szerző-előadók csúcsformában voltak. Amikor a Free As A Bird megjelent, 11 éves voltam és csak a Red Albumot ismertem (nem vagyok benne biztos, hogy az egészet, mert csak egy másolt kazettán) és a Beatles For Sale-t. (És anyám Nők Lapjá-jában láttam először az öreg Beatle-ket: a legfrissebb fotókat Ungvári könyvéből ismertem, szóval igencsak le voltam maradva.)
Ehhez képest most, negyvenhez közel már jó 15 éve annak, hogy kívülről fújom a Beatles- és a Lennon-összest, sőt ma már azon a fázison is túl vagyok, hogy egytől-egyig zseniálisnak tartsam a lemezeket.
(A Beatles-albumokon a Ringo-dalok a gyenge pontok -kivéve Honey Don't és With A Little Help...-, Lennonnak meg zsinórban volt 3 gyenge lemeze is -'72 és '74 között-, amikből egylemeznyi olyan erős anyagot lehetne összerakni, mint az első két album, aztán a DF/M&H Lennon dalaiból összebarkácsolható egy elég jó, "kezd belelendülni, de a következő lemez lesz az igazi" típusú lemez.)
És ilyen kondíciókkal valószínű a Free As A Bird-re is húznám a számat. Ami azért szomorú.
De a fordítottja is igaz: ha most lennék az "alig ismerek valamit tőlük, de imádom" fázisban és kistiniként, tuti, hogy óriási élmény volna a Now And Then. Persze azért így is örülök, hogy ennyi viszontagság után mégiscsak befejezték, csak sajnálom, hogy nem örülök annyira, mint a dolog súlyához mérten "kéne".
Nagyon szeretném szeretni, de sajnos szerintem túl lett cicomázva.
A Lennon-demó alapján mindig is úgy gondoltam, "micsoda dal lehetne ez, de kár hogy nem csinálták meg!" és most itt van és... másra számítottam.
Egy nagy tömb a zene, túl van zsúfolva. Nem kellettek volna a vonósok sem vagy nem így.
Imagine- vagy maximum Jealous Guy-szerűen szólna jól ez a dal. Persze az "nem ér", mert szóló-Lennon.
De hogy ő maga levegősebbre vette volna a zenét, az tuti.
Egyszerűen úgy adta hozzá Paul a magáét és a Beatles-ízt, hogy nem gondolt bele, mennyire lesz lennonos a végeredmény. És tudom, hogy nem lennonosnak, hanem (ahogy mondta) beatley-nek kell lennie, de...
valószínűleg fordított esetben (Lennon fejez be egy Paul-dalt) az lenne a bajunk, hogy "Paul nem ilyen nyersre vette volna, jobban kidolgozza, az tuti" - itt viszont pont a túldúsítás a baj. Illetve elveszett az a drámai vagy megkapó hang ami a demóban benne volt (mondjuk ez a Beatles-féle Real Love-ra is igaz).
De utálom, hogy fanyalgok. :( Kizártnak tartottam.
Egyrészt szerintem nem maradt fiókban, csak sajnos Lennon meghalt, mielőtt sorra került volna a dal, másrészt a Double Fantasyn minden Lennon által énekelt dal jobb, mint a Now And Then. De még így is az a véleményem, hogy nagyszerű lett a végeredmény, és szerencsére sikerült megőrizni a demó hátborzongató hangzását is (nyilván azért, mert sokkal kevésbé nyúltak hozzá, mint mondjuk a Real Love-hoz). Én remeknek tartom a végeredményt. A hatvanas évekbeli dalokból származó vokálokat egyébként nem hallom ki, ami persze lehet, hogy így van rendjén.
"Akkor lehet, hogy csak a kislemezeknél volt szükség mindenki beleegyezésére ahhoz, hogy kiadhassák."
Szerintem ez így sose volt kimondva. És a "mindenki"-be Ringo is beletartozott? Ringo is megvétózhatta bármelyik dalt...? Ugyan.
Alapvetően nyilván John és Paul döntötte el.
Amikor John megírta a Ballad-ot, azonnal felvették és kiadták, George és Ringo ott se voltak, nem is tudtak (?) róla. Én még azt is elhinném, hogy George se tudott róla, hogy most az ő dala kapja a B-oldalt, csak utólag.
Apropó, tegnap este leadta a spanyol Movistar Plus a filmet, illetve után volt egy 10-15 perces kisfilm az új dalról. Ha gondoljátok, feltölthetem őket valahová.
Annak idején eltettem, most fellapoztam a Newsweek 1995. október 23-i számát, amely először adott hírt a Beatles reunionról. Csak két "új" dalt említ, arról szó nincs, hogy a kazettára az lett volna írva, hogy "For Paul".
Akkor lehet, hogy csak a kislemezeknél volt szükség mindenki beleegyezésére ahhoz, hogy kiadhassák.
Így nem jelenhetett meg külön a Michelle /Lennon féltékenyen eltiporta az ötletet/, és az Ob-la-di, Ob-la-da is a többiek vétója miatt nem kerülhetett kislemezre.
Ha egy random youtuber így meg tudta csinálni, tényleg kár, hogy nem tették rendbe ezt (és akár a Real Love-ot is) Paulék. Aztán lehet, hogy tényleg valami 30. évfordulós Anthologyra tartogatják őket...
Azt tudni, hogy a Nobody Told Me-t Ringónak szánta (és oda is adta neki a demót '80 novemberében, sőt '81 elején segített volna felvenni Ringo lemezére) - végül a Milk and Honeyn jelent meg a Lennon-változat (Ringo nem vette fel, dehát érthető).
Viszont az engem meglep, hogy titokban Paul számára írt volna dalokat - olyannyira titokban, hogy magának Paulnak se említette őket?
Hacsak az állítólagos utolsó mondatba beleszőtt "now and then" szókapcsolat nem számít annak. Bár ez lehet, hogy more a "Paul is dead"-szintű belemagyarázások kategóriája lenne...
Nehéz elképzelni hogyan hasznosítható a Here, There-ből bármi ehhez a dalhoz, de majd talán kiderül. A 94-95-ben befejezett két dal legnagyobb technikai hátránya az volt, hogy nem tudták Lennon énekhangját elkülöníteni a zongorától. "Muddy Piano"-ként emlegetik és valóban mindkét dal hangzására rányomja a bélyegét. Ezért is érthetetlen, hogy azok miért nem kaptak új remixet. Az AI demix egyszerűbb, lakossági felhasználásra szánt változatai bárki számára elérhetőek, akár online is. Ezt pl. én csináltam az imént, kb. 5 perc alatt:
Anélkül, hogy a Now and Then feljavított verzióját hallottam volna, látatlanban úgy gondolom, hogy a Grow Old With Me jobb alapanyag lett volna egy ütősebb, érzelmesebb “utolsó” Beatles számhoz. Feltételezem, ennek az lehetett az egyetlen akadálya, hogy abban George semmilyen formában nem közreműködött volna.
Persze ez számtalan korábbi számban előfordult, de gondolom, hogy itt fő szempont volt, hogy legalább kis mértékben így vagy úgy mindenki szerepeljen.
