Azért egy kicsit többet kellene tudni valóban az állatok viselkedéséről, ha már kisérletezgetni akartok.
Ez a szembenézés nagyon nem szerencsés pl. kutyánál.
Ugyanis náluk a merev "farkasszemet nézés" kifejezetten a támadás, a fenyegetés jele. Teljesen természetes, hogy ezt a gazdival kifejezetten nem fogja véghezvinni, hiszen a ranglétra alsóbb fokán ez kifejezetten szabálysértés, vagy trónfosztási kezedeményezés lenne.
?
Miért _Te_értenéd, ha az egyik addig békésen ácsorgó/ücsörgő családtagod/barátod/ismerősőd hirtelen üvöltve rohanni kezdene Feléd? Ha egy addig teljesen normálisan viselkedő embertársad egyik pillanatról a másikra ok nélkül ennyire abnormálisan kezdene viselkedni?
Értem én. De ez független attól, hogy ő mennyire élénk stádiumában van éppen.... Ha _én_ nem mozdulok félóráig (ami szinte csak egy esetben fordul elő), ez neki már azt jelenti, hogy én alszom... tehát neki is nyüzsgés felfüggesztve...(nem hatalmi szóval és tettel belenevelt viselkedés ez, csak alkalmazkodás a részéről... mondhatni kérés nélkül)
:-) Nálam félóra mozdulatlanság = alvás, amiből az következik, hogy a gazdijára maximálisan tekintettel levő kutyám is leheveredik és a gazdi ébredéséig ő is megpihen....:-)
Nem tudom....mármint hogy tudok-e ilyet szimulálni...Mert én elég ritkán vagyok ilyen borongós hangulatban.... és attól tartok 1-2 percnél nem is tudnék ál-szomorkodni....
Meg kicsit nagyon gonosznak is érezném magam, hogy így "átvágom" szegényt.....
Bukfenc és Jeromos, ez a könyv címe. Csányi kutyáját Bukfencnek hívják, a Jeromos nem tudom, kié, lehet, hogy van egy másik kutyája is, én eddig csak egyről tudtam.
De én nem a könyvben olvastam, hogy a kutyák nevetnek, hanem jártam a Csányinak egy előadássorozatára, és ott mondta. (A lakásán tartotta, innen ismerem Bukfencet.) De azt hiszem, nem a humorérzékkel kapcsolatban említette a nevetést, hanem olyasmit mondott, hogy amikor a kutya nagyon jól érzi magát, vidám, örül valaminek, akkor nevet. Azt is mondta, hogy nehéz felismerni, mert nem nagyon emlékeztet az emberi nevetésre, de valahogyan mégis igazolni lehetett, hogy ez nevetés. Már nem emlékszem pontosan, mert már elég régen volt ez az előadássorozat.
A kutya szerintem a saját kölykének biztos visz kaját, idegen kutyának nem valószínű, de nem tudom. Az embernek viszont egész biztosan visz.
Nem hiszem, hogy a látható jelekre foghatnánk a dolgot..... mert csak annyi jele van az ilyen "hangulataimnak": szótlanabb vagyok.... jó, lehet, hogy kicsit borúsabb az arcszerkezetem is, meg a pillantásom, de nem hiszem, hogy ez lenne az, ami hatna rá.
Valamiből rájön, az biztos, mert olyankor egyszerűen "kenyérre lehet kenni"....
Hát nem tudom..... amikor én pl. esetleg szomorú/levert/gondterhelt vagyok, akkor a kutyám egyszerűen "minta-kutyává" válik..... láthatóan mindent elkövet, hogy legalább ő "megkönnyítse" az életem.....
Volt már hogy noszogatott olyankor, de nem hiszem, hogy azért mert egy fikarcnyit is átérezhet egy "emberi" problémán való gondokodásból...
Ez kizárható, ugyanis az összetett problémákon való morfondírozást a beszéd teszi lehetővé...
