Ma kaptam tőlük egy gratuláló levelet, amiben valami számomra indifferens kupon van, egy perszonalizálatlan link az eredményekre, hogy keresgessem magam, meg egy letölthető oklevél linkje, amiben csak a nevem van és hogy teljesítettem (se idő, se helyezés). 2020-ban ez elég vérszegény megoldás. Szerencsére az időmet rég kikerestem és felírtam, a letölthető oklevelekkel meg sose tudtam mit kezdeni.
Én is reménykedem még korábbi rekordjaim megdöntésében. Eredetileg csak a maratonit akartam, mert azt 2003-ban eléggé elbénáztam, így nem annyira nehéz feladat.
Az 1:45-ös félmaratoni időm néhány hónapja még lehetetlennek látszott megdönteni. Tegnap viszont egy héttel a maraton után is sikerült 5:20-as átlaggal futni a kiadott 8km-t és semennyire nem volt halálközeli. Ment volna gyorsabban is.
Ha továbbra is sikerül a fogyást tartani, tavaszra simán előfordulhat, hogy menni fog újra ötpercesekkel a félmaraton.
A maraton óta kissé elengedtem magam, de most már visszazökkenek a fogyós kerékvágásba. Ennyi elég volt a jutalmazásból, mert jövőre is gyorsabb maratont akarok futni, mint Amatőr. ;-)
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de nem te mondtad, hogy ebben a korban már furcsa lenne egyéni rekordokat futni? Akkor visszaszívom, nem vettem ma be a Cavintont.
Akkor álljatok neki rendesen edzeni :) Tavaszra tervezek én is egy PB maratont 5 percesben szeretném lefutni, talán ennyi van bennem, csak még soha nem készültem fel erre. Mostantól ez a cél is lebeg a szemem előtt.
Köszönöm előre is, bár kevés az esély arra, hogy mostanában összefussunk...De jól gondolom, hogy ez valószínűleg kedvezőbb árú termék, mint az itthon forgalmazott? :)
Én jó érzékkel kiválasztottam a pénteket, és elmentem futni a Bükkbe egy 50 km-es, 6 órás karikát. Ahogy Ati_66 is mondja, megfordultam az ő környékükön is. Nagyon kellemes idő volt, talán utoljára lehetett volna rövid alsó-felsőben futni a hegyekben, de én marha persze túlöltöztem.
A nyújtás témához: idén 17 éve, hogy elkezdtem futni, de vagy 14-15 évig hanyagoltam a nyújtást, ill. ha csináltam is, nagyon felületesen. Szerencsére a sérülések is elkerültek, vagy ha voltak is, 1-2 hét alatt elmúltak. Az utóbbi pár évben viszont előbb az egyik, később a másik combom lovaglóizma tett parkolópályára, 1-2 hónapra. Sajnos ez a korral (is) jár. Orvosokhoz nem igazán jártam a problémáimmal, de egyszer felkerestem Debrecenben az egyik ismert sportorvost, aki állítólag jó szakember, de a rossz nyelvek szerint főleg a pénzre hajt. Szerencsére nekem nem ajánlott semmilyen drága kezelést, csak annyit mondott: használjak Nicoflexet futás előtt. Ezt megfogadtam, azóta jól elvagyok, de a gyorsabb futások ideje lejárt (ez nálam kb. a másfél órás félmaratont jelentette még pár éve).
Én pénteken nagyon vágytam a napsütötte erdőbe (ahogy láttam mtb is a környék erdeiben futkározott pár órát ), de ház körül pár dolgot be kellett fejeznem az eső előtt., így nem mentem futni, főleg, mert mert úgy láttam ma már ismét előbújik majd a nap. Tegnap család látogatás volt így a borús, de eső nélküli nap is futás nélkül telt el. Ahogy látom ma már nem sok esélyem van napsütésben futni :-(
Ja, pedig a Retró Rádió olyan szépen megetetett, hogy milyen szép tavaszias, esőmentes idő lesz egész hétvégén... Közben már szombat este esett. A Szénásra én sem mentem volna ki, de a gátra jólesett, kis 5 kilométerecskére a félmaraton után. Úgy éreztem, keskenyebb lett a futócipőm, és nehezebb beszállni, és azonnal előjött az a fájdalom a belbokánál, amit a verseny után éreztem. Ezért nagyon figyeltem, hogy gödröket, huplikat kerülgetve sima aszfalton fussak, és meg is enyhült a dolog.
Már csak a most véget ért 24 órás tiszteletére is, hiszen amikor én futottam Sárváron 24 órást 2006-ban, akkor is fél vagy egész éjszaka zuhogott az eső. Szerencsére most amúgy nem volt hideg, nem fújt a szél, a csendes meleg esőben esőkabátban és sapkában nem volt gond, csak a pocsolyákat kellett kerülni. Nem voltak vasárnapi biciklisek, akik nekem akartak volna jönni (egy se, papírkutyák), és futó is csak egy jött szembe, egy pár meg éppen a parkoló autónál öltözött szárazba futás után, de nagyjából enyém volt a gát meg a vadkacsáké.
Hű, mennyi hozzászólást generált, amíg kint voltam!
Elolvastam, kimentem futni, lenyújtottam.
Nem nagyon találok dátumot rajta...
Először is örülök, hogy megint lehet Lőrincz Olivért olvasni. Amikor lerombolta a honlapját, és átköltözött a Facebookra, nagy hiányérzetem támadt. Jó lenne, ha megint összegyűjtve olvashatnánk az írásait egy helyen. Előrebocsátva, hogy Olivér szakmai nagysága előtt leborulok, és sehol nem vagyok ahhoz, hogy vitatkozzam vele, néhány személyes fenntartásom azért van.
Egyrészt idejön valaki (bárki!), és azt mondja, hogy majdnem 180 fokos fordulatot kéne csinálni, és ezt igazából már tíz éve lehet tudni. Akkor hol volt tíz évig ez a tudás? Én ilyenkor várok. Várok, hogy mások is elmondják, lássam a vitát körülötte, elfogadottabb álláspont legyen. Nem magamon kezdem a kísérletezést.
Másodszor: én azon az iskolán nőttem fel, hogy nyújtani csak bemelegített izmokat szabad, nyújtani alapvetően a levezetésben szoktunk, habár nyilván a bemelegítés közben is lehet helye bizonyos ponton túl és bizonyos mértékben. Ebben a cikkben viszont részben összemosódik a bemelegítés és a levezetés közbeni nyújtás. Ennélfogva nehéz mit kezdeni vele, gyakorlati célokra nekem nem használható, amíg Olivér nem tisztázza, hogy melyikre is gondolt (melyikre milyen mértékben). Erről eszembe jut, hogy amikor az iskolában rettenetes ezer métereket kellett futni az iskolaudvaron tíz körben, akkor a levezetés egy kör séta volt... Na de az egy másik évezred. Annak a kitételnek örülök, hogy a bemelegítésben nem javasolja, ez egyértelmű. Viszont nem mondja meg, hogy akkor milyennek kellene lennie egy jó bemelegítésnek szerinte.
Harmadszor: az achillesemen azért érzem, hogy karban kell tartani és figyelni rá, és mind tudjuk, hogy az a térd mellett a legsérülékenyebb alkarész egy futóban, és szubjektíven azt gondolom, jó neki a nyújtás, nem szeretnék kísérletezgetni. Oli is kifejezetten ír az emelkedőről, márpedig az szinte mindannyiunk életében előfordul, gondoljunk csak a BSI legtöbb versenyére. :-) De a gátra se lifttel megyek fel.
Azt is gondolom,hogy az életkor előrehaladtával sok minden változik, de hogy pontosan hogyan...
Pár hete volt téma az éves átlagtempó és a maratonon futott tempó. Nekem az éves 6:12 p/km a maraton 5:19 p/km volt. Az én esetemben viszonylag több a hosszú és ritka az intervall, vagy rövid verseny, ezért lehet nagyobb a különbség.
Műtét utáni felzárkózás és a váratlan maraton motiváló ereje visszaadta a lelkesedésemet. A vasárnapi maraton óta a héten úsztam 7 km-t tekertem 155 km-t és futottam 40,5 km-t. talán ebben a hónapban sikerül elérnem az elvárt legalább 180 futott km-t. Nem fáj sehol semmi, egyre többet tervezgetek, szóval beindulni látszik a gépezet :)
Itt a lényeges mondat, miből kiderül, hogy mindenkinek egyénileg kell megállapítani, hogy szüksége van-e nyújtásra vagy sem.
"Jó, akkor van, amikor jó lehet egyáltalán a nyújtás?
Igen! Azon esetekben, mikor valamelyik izomcsoportod kötöttsége limitálja egy mozgás normális kivitelezését."
40 éves korom előtt sem bemelegítés sem nyújtás nem volt szükséges hogy jól érezzem magamat és 4:30 as tempóban fussak 10km-t edzésen, kis túlzással kb akkor amikor csak akartam, pedig akkor sem voltam túl laza, de nem okozott gondot a legalább a lábujjaim megérintése zárt lábbal nyújtott térdel, és japán módi szerint a földön a sarkaimra is rá tudtam ülni gond nélkül, sőt volt idő, amikor a sarkaim között a földre ülve hanyatt tudtam dőlni, ha nem is teljes gerincet a földre téve, de homorítva a fejem leért. Most ezek a mutatványok már nem mennek, illetve kis részük csak nagyon nehezen, több perc nyújtás után. A sarkaim között a földre nem tudok leülni, hátra dőlni pedig még csak meg sem próbálok, mert már a sarkamra üléstől majdnem szakad a négyfejű combizom. Mindez kb azért, mert 40-50-ig a 10 évet csak csoszogtam 6:30 tempóban, egye többet ültem a munkám miatt és nem nyújtottam.
Most ott tartok, hogy a jobb lábamat csak maximálisan megfeszített combizommal tudom kinyújtani vagy a földön ülve - ha nem is páncélszekrény segítségével- erővel kell a combhajlítót nyújtani, hogy egyenes legyen a lábam és ekkor még a comb és medence szöge nagyobb mint 90fok. Azt gyanítom nekem a combhajlító rövidülése akadályozza a tempós futásaimat és feltehetően az akkut sarokpárna körüli talpibőnye problémámat is ez a rövidülés okozza.
Nekem is nyújtanom kéne, ha szépen és gyorsan akarok futni és többet mint 30 m :-)
Hát igen. Ha már nem időponthoz kötött, és évi egy ilyet csinálok, akkor már legalább szeretném végig élvezni. Sajnos a lerövidült nappalok miatt ez már lehet hogy végleg elúszott.
Felépítéstől és terheléstől is függ. Az én feleségem olyan lazán van kialakítva, hogy pl. amikor azt a nyújtást csinálja, hogy törökülésben talppal összefordítja a lábait, akkor neki a combja a földön fekszik. Nekem ez csak akkor menne, ha tennék a lábamra egy páncélszekrényt közben, de nagyon hideg egy ilyen páncélszekrény.
Néha lustaságból kihagyom a nyújtást és másnap menni is alig tudok. Valszeg én vagyok a másik véglet.
Szóval, azt állítani általánosságban, hogy nincs jó teljesítmény nyújtás nélkül kb. ugyanakkora hülyeség, mint ennek az ellenkezője. Egyéni különbségek rengeteget számítanak.
Aztán meg ott a terhelés. A nyújtás, lazítás szerintem segíti a regenerációt, ami pedig a következő edzésre van hatással.
Persze, itt sem mindegy, hogy mekkora terhelést kell kompenzálni.
Szóval, én nyújtok, de tudom, hogy sokan futnak úgy maratont, hogy tojnak erre a részére, mert nincs szükségük rá.
