Sípcsont, csonthártya gyulladására legjobb a vádli nyújtás, hengerezés. Régi öreg edzőktől hallotam, hogy sípcsont fájdalommal ugyanúgy futtatták a sportolóikat, idővel elmúlt a fájdalom. Azért én ennél finomabb módszert javaslok. A leállás, teljes pihentetés szerintem nem jó megoldás. Saját tapasztalat, hogy utána ugyanúgy elkezd fájni. Edzegess, de foglalkozz a problémával. Kislabda görgetése is nagyon jó választás, napi 20 perc görgetés csodákra képes, persze csak ha az ellenkező oldali izmokat is lenyújtod rendszeresen. Túlterheléses probléma ez, de talán a legegyszerűbb ezt orvosolni. Fel a fejjel, előre! :-)
Gratulálok! Lehet, hogy megfejtetted nekem, hogy miért nem iszom eleget? Majdnem mindig van nálam víz, de én sem szoktam megállni, mert az az elvárás ivódott belém, hogy a futás az futás, a frissítőasztalnál becsőrözzük a poharat, és nem állunk meg a célig. Viszont hol azt érzem, hogy túl sokat ittam, és lehúz, hol meg lefutok egy 19 kilométeres edzést fél literből. Nem nagyon tudok az ivással zöldágra vergődni mostanában.
De az elvárt eredményt is lehet menet közben módosítani.
Sőt, saját magát korlátozza be a futó, aki túl határozottan vár el valamit.
Ha azt mondja, hogy áprilisban akar tíz percet javítani az eddigi legjobb maratonján, akkor még a szellentése is annak lesz alárendelve. De ha csak fejlődni szeretne, jól érezni magát a futópályán, többféle célja van, amelyek között tolódik a hangsúly, és hajlandó valamelyikről lemondani, mert egy másik éppen fontosabb, akkor nagyobb a szabadsági fok is. Persze ehhez kell egy olyan edző, aki ebben együtt gondolkodik vele.
Na de itt is rendes közvilágítás volt. Igyekszem minimalizálni a cuccot, de át kell gondolnom valami fényvisszaverő vagy világító cuccot.
Eredetileg napsütésben akartam indulni, abból nem lett volna baj, de végül fél hatkor holdfényben indultam el, és kellemesen langyos idő volt, és így is nagyon jó élmény volt. Leszámítva a hosszan a szemembe reflektorozó kerékpárosokat, akik úgy érzik, hogy rájuk nem vonatkozik a vakítás tilalma, meg azt a futó csajt, aki a kezében lóbált egy lámpát, ami kilométerről olyan imbolyogva jött szembe, hogy majdnem tengeribeteg lettem tőle. :-)
Picit meginogtam, de magamra szóltam, hogy gyakorolni kell a futást sötétben is, hűvösebb időben is. A hideg még nem jött el. Érdekes, hogy nagyon fázós vagyok, de még nem vettem hosszút, majd novemberben. Más években ilyenkor már hosszút hordanék.
Na de a félmaraton péntek délelőtt volt, azóta 5-5 km vasárnap és szerda este, és a szerdai után jött ki. Ez pont hogy pihentetős edzés.
Szerintem egy félmaraton nem szabad, hogy nagy dolog legyen, és nem hirtelen jött a semmiből, és még csak túl sem hajtottam. OK, hogy javítottam az időmön, de az érzésről beszélek. Szerintem folyamatosan javul az edzettségem.
A következő nov. 14-én Fonyódon a nemsiófoki, arra akkor most pihenéssel készüljek vagy edzésmunkával? Két ellentétes tanácsból melyiket válasszam?
Még egy felest kell futnom az idén, amit be akartam Nemsiófok elé illeszteni, amíg jó az idő, de lehet, inkább elengedem november végére.
"ami nem is úgy fog sikerülni, ahogy rákészüléssel menne." Nem is kell szerintem! Az ultra távot "csak" teljesítve is ad annyi pluszt, hogy megéri szerintem. Később majd sokadszorra ha tetszett, lehet rá készülni és megpróbálni kihozni belőle amit lehet, de nem elsőre, mert az halál. Legalábbis nálam így működik. Az igazság az, hogy én nem félek elmenni elsőre futni egy eddigieknél hosszabb távot. Hiszen mióta elkezdtem futni folyamatosan ezzel szembesültem :) Pl. én az első versenyen futott maratonom előtt többször futottam 50 km-t, meg 77 km-t. Persze nem vagyunk egyformák és nem tudni ki mivel bízta meg az edzőjét és jogos, ha beleszól az edző, ha valami olyasmit szeretne a futó, ami megnehezíti a dolgát az elvárt eredmény elérésében.
Köszi a beszámolót! Nem dícsértelek meg szerintem eléggé, pedig megérdemled. Elsősorban a folyamatért. De sajnos szigorú vagyok, a konkrét futásra csak az első félre tudok dícséretet adni :) De hát ezt úgyis tudod.
Fontos a kommunikáció is. Gabi pl. próbált engem lebeszélni tavasszal a Maratonfüredről, mert a szint miatt nem tudom azt futni, ami síkon menne.
Nekem viszont ez a kedvenc versenyem, így nem akartam lemondani róla. Mentem is egy jó gyenge időt rajta, de mivel pulzusra futottam, szinte végig állati jó volt.
Már most is sűrűn nézegetem, hogy mikor lehet nevezni rá, pedig a BSI most nem a kedvencem...
Egy ultra vagy egy jól megfutott maraton keresztbe vágja az edzéstervet kb. 3 hétre. Nagyjából előtte egy-két hét (ha tényleg készülünk rá és időre megyünk), utána mondjuk egy hét.
Ha még messze van a célverseny, akkor viszont szerintem berakható.
Mint ahogy én is beraktam a több mint 4 órás Vár a Hármast a vasárnapi hosszú futás helyére. Miközben előtte-utána gyakorlatilag megtartottam minden előírást.
Általában mikrociklusok, makrociklusok, célversenyek és egyebek előre meghatározott sorrendjében alakítja ki egy edző a kuncsaft programját. Ebbe nagyon bele tud kavarni egy oda nem illő ultrácska.
Ráadásul egy edző igyekszik segíteni a tanítványát abban is, hogy jó eredményt érjen el és pl. ne egy fingató hét után rombolja le magát egy hirtelen jött ultrával, ami nem is úgy fog sikerülni, ahogy rákészüléssel menne.
Tisztelettel kérdezném azoktól, akik edzővel dolgoznak, vagy edzősködnek, vagy ismernek edzőt stb. Miért nem engedi az edző a futóját, ha nagyon szeretne egy pl. egy Vérkört teljesíteni? Már többször találkoztam ezzel, hogy az edző nem enged egy rövid vagy közép távu ultrát teljesíteni a futójának. Mi ennek az oka? Ha nagyon szeretné miért nem lehet beiktatni pont most egy versenymentes vírusos időszak edzéstervébe, mondjuk megadott pulzussal vagy bárhogy?? Az edzők jellemzően nem futnak ultrát, vagy atlétákból kerülnek ki akiktől idegen a hosszabb táv, vagy ez akkora terhelés lenne, hogy belepuszult a futó?? Nem értem! Én 6 hónapja kezdtem el futni, mikor csináltam egy Vérkört, máig kellemes emlék ls rohadt büszke vagyok rá, és jó volt végig! Mi ez a mumus itt? Segítsetek megérteni. Ja, ezek a futók nem profi atléták, nem rövid célversenyre készülő futok stb.
Tegnap este két kanyarodó autó is majdnem elütött hazafelé, de abból csak az egyik zebrán, duplán elsőbbségi helyzetben. Szép lassan jött a kanyar közepéig, aztán hirtelen kigyorsított. 300 méterrel odább a másik, széles és jól kivilágított kereszteződésben. Talán mégsem olyan célszerű ez a decathlonos fekete rövidujjú, amit azért vettem fel, mert viszonylag vastagabb a normálnál, és melegebb, na de városi közvilágítás volt, meg zebra, meg fokozott óvatossággal megközelíteni.
