Végre a nők előretörtek! Nagyon szuper ,amit írtál Gardner és Irene44 véleményét is osztom. Korábban magam is hasonló álláspontot próbáltam fejtegetni. (a hozzászólás második felére gondolok)
Végigolvastam szinte az egész topicot és tetszik a téma. Az utóbbi viták azonban elviszik a témáról a figyelmet. Én azt gondodlom, hogy ezen a lapon azért van sok-sok téma, hogy mindenki a neki tetsző témába folyhasson bele. Lehet valakinek bármely témáról ellentétes véleménye, de nem szükséges kifejteni, mert itt a téma kedvelőinek kellene eszmét, tapasztalatot cserélni. Bocsánat Mia, de így egyszuszra olvasva már a te személyes problémád vitatása is soknak tűnik. Talán nyitni kellene egy tanács kérő topicot....
Bocsánat, nem akartam megsérteni senkit!
Én azt hiszem, hogy szerelem megléte mellett is működhet az, hogy izgat ha a páromat szeretkezni látom. Tudom, hogy fordítva is így van nálunk. Sőt, azt sem mondom, hogy nem fájdalommal vegyes a dolog, de hatalmasakat tudok élvezni, mikor a párommal szeretkezem és felvillannak azok a képek, ahogyan egy egy másik nőt dugott. Nyilván nem vagyunk egyformák de nálam ez így működik. És miután az emberek érzései különbözőek, ebben nem lehet axiómát felállítani. Ne is akarjon senki, hiszen magyarázhat az ember a süketnek a zenéről...
Sztem: elképzelhető esetlegesen a múltban átélt élmények "meg-nembeszélése" vagy talán a bizalomhiány is lehet az oka. Gondoljunk bele: fiatalon , lehet könnyen ment bármi, de ugye házasságban, esetleg gyerekekkel, már nem olyan egyszerű..
JAH és ahogy öregszik az ember úgy szépülnek az emlékek:-)))
Nem engem kérdeztél de válszolok,itt öszinte ember annyi van mint egy kezeden, ha két újjad behajtod.A többi: topik fenntartó levelező,magános kan.Sorry,de ez a véleményem,és ezért olyan kevés a témábavágó beírás. A többi csak mellébeszélő, mint mén és társai.A szintje is ettől ilyen mélyenjáró, ennek a topiknak sajnos, a téma érdekes, de a témába beírógatoknak csak elképzeléseik és problémáik vannak. Gondolod az élet is ilyen lenne,sok hülye aki nem tudja megoldani a gondjait és csak szenved,szenveleg és várakozik?.. Mire..?Élvezni meg csak akkor tudja, ha megmondják neki mén ,és a többiek ,hogyan is kell?Frászt.Javaslatom keressék fel Farkas sexuálpszichologus urat,/ez nem reklám/ majd segíti a problémásokat, a kapcsolatokat levelezőként megoldani szándékozokat.Le is tud menni erre a színtre ha kell.
Világos amit írsz, nekem ezzel kapcsolatban mindig egy kérdés merül fel.
Miért nem a párjának mondja meg a nő, hogy mire vágyik? Mi lehet a kiváltó ok, hogy nem a férjével, hanem mással "derül ki", hogy igazából mire is képes, milyen is legbelül?
.....nem kell bocsánatot kérni senkinek sem a közbevéleményezésért, hiszen világos, hogy aki nem bántó és goromba szándékkal beszél egy fórumon, az minden asztalnál szivesen látott vendég. Rémes lenne ugyanis ha mindenben mindig egyetértenénk.
A jelenség, az emberiség történelmi hajnala óta bizony, bizony létezik, máskülönben hogyan érinthetne meg izzó vágy szinten annyi embert, nõt és férfit vegyesen pont ez az extrém vágy.
Persze akinek nem inge...
De lappang az emberekben egy navigáló belsõ rejtett vágy, amit sokszor bizarr módon pont az erõsít föl kívánalommá , hogy az ominózus vágy tagadhatatlan tabukomplexusokkal együtt jön elõ, és ki ne szerette volna életében legalább egyszer eltaposni valamely tabu tiltó tábláját?!
Talán hiba ezeken a fórumokon, hogy néhányan a nõket masszaként egy gleichsachtba veszik, azt hiszik hogy általános és átlagos tulajdonságokkal rendelkeznek, majd megpróbálják MINDENÁRON megfejteni őket, és ez annyi mintha én azt mondanám hogy minden férfi mosatlanseggü, és savanya gyomorszagu a lehellete, és turkálja az orrát és megeszi az onnan kibányászott velõs koszmót.
Mert van pár száz ilyen is, de ettöl még messze nem minden férfi ilyen.
Sajnos a többnyire férfiak által írott mindenkori lélektani jellemzõk miatt a hitelesnek tekinthetõ, és átfogó nõ-kép az az utóbbi 100 évben eléggé sablonos és egysíku volt, így talán még hosszú évek kellenek ahhoz, hogy a férfitársadalom megszokja azt, hogy a csajok természete, habitusa és temperamentuma az ugyanolyan, vagy csaknem ugyanolyan árnyalt mint a férfiaké.
A szexualitásban persze hogy van egy olyan terrénum ami a lélekre alapul, és amiben sok a lírai elem, de néha elöjön egy hatalmas nyers, szinte atavisztikus nyers élvezetvágy, amikor a bennünk élõ szinte izolált pina követeli a maga primitív gyönyörét.
Amikor nem akarjuk a lírai elemeket elereszteni, uralkodóvá tenni, mert ezek az elemek bizonyos összefüggésben fékezik söt egyenesen gátolják a kielégülést. Azt hiszem elég Freudba, Jungba, Szondiba, Rapaportba ,vagy Lux Elvirába csak felületesen beleolvasni, no és az impotencia jelenségét felületesen ismerni, hogy ez ne legyen kérdéses.
Nem ragoznám itt azt, hogy mi a beteges és mi a nem beteges egy olyan világban, ahol az otthoni asszonyverések és a titokban asszonyarcokra zuhanó kemény ökölcsapások rettegése miatt kell hogy megnyiljon az asszonyöl örömtelen párzásra, akár évtizedeken át.
Van nekem olyan 2 gyerekes asszonyismerõsöm, aki nekem szó szerint így nyilatkozott egy alkalommal: "Legszivesebben éjjel-nappal mindkét lukamban viselnék 1-1 f@szt, még az utcán sétálva is"
De erröl senkinek nincs fogalma,... talán még a férje sem tud ennyire árnyaltan az illetõ hölgy legtitkosabb temperamentumáról, és eme gyanum annál is inkább hihetõ, mert NEM a férje tanította meg arra az önmagára , ami a bõre alatt izzóan rejtõzött, és amirõl hosszú évekig maga sem tudott.
Mi ugyanolyan kanosak, perverzek, merészek, találékonyak és vagányak vagyunk a szexualitás potenciálisan hozzáférhetõ területein mint a fiuk.
Akik szintén mindent kipróbálnak szinte maguktól is, -ösztönerõbõl- ami a szexben örömöt adhat, ...a frissen sült eprestortától kezdve a porszivócsõig, meg az összes elképzelhetõ vad próbálkozást beleértve, amikröl klf. amcsi filmekbõl (is) tudomást szerezhet az ember.
Nem feledendõ az, hogy a nemivágy az egy gigászi erõ, ami a saját beteljesedését minden áron sürgeti, és az emberek az ilyesmiben mindig nagyonis találékonyak voltak, és most nem részletezem azt, hogy az izzó vágy egy bizonyos kritikus fokán pillanatok alatt lefoszlik az emberröl az erkölcsnek nevezett lötyögõ ruha, ami nagyonis lazán fekszik a személyiségünkön. Legalábbis a szex és az erkölcsnek nevezett (mindig változó) fenomén közötti átfedésekben.
A férfiak egy része néha pont a nagy lelki vágy és a szerelem izzása miatt, sokszor csak idõszakosan, de néha hosszabb távon is képtelen abszolvált nemi aktusban kielégiteni egy bizonyos partnerét, mert annyira átveszi a lelkében a szerelem a dominanciát, hogy pont ez a lelki erõ fékezi a test aktivitását. Mondhatnám azt hogy ugyanabban a férfiban küzd egymással az égi és a földi szerelem, s az elöbbinek az ereje elnyomja az utóbbinak a megvalósulását.
Nekem is volt pár évvel ezelõtt -egy nyaralás alatt- olyan férfipartnerem, akiröl éreztem hogy nagyon szeret engem, kifogástalan volt a modora, és minden gesztusa, éreztem hogy szeret, és akarna engem, de nem volt merevedése, holott többgyerekes apaként és nõs emberként nagyonis hihetõ volt róla hogy egy igencsak potens ember.
De ez a jelenség egy létezõ valami, aminek az okát jobbára nem is mindig lehet orvosilag bemérni. Ez is egy röpke példa csak arra, hogy a lélek és a test összefüggései és kölcsönhatásai nem csak nõi specifikumok, bár EBBEN a nõi konstellációban volt leginkább kimeritve, és agyontárgyalva a dolog az évtizedek alatt.
Szóval a Kinsey és a Masterson rapport-ok óta új, és árnyaltabb nõ-kép jött be a köztudatba, és ez jó is így, mert az a piadesztálra-emelés, amiben a nõknek nemkivánt módon részük volt a középkor óta, az többet ártott a nõknek mintsem használt. Nem jó istennõnek lenni, jobban szeretünk egy kicsit kurvák lenni, --a szó nem piszkos értelmében.
Én a magam részérõl szívesebben szoktam akár már a bemutatkozás második lépcsõjében is azt hangsúlyozni magamról, hogy egy minden "rosszra" kapható kanos pervertált bagzó ribanc vagyok, mint hogy szende mimózavirágként akarjam magam eladni.
Mert az elõbbi egyszerübb képet ad rólam, õszinte, és minden fontos dolgot ami férfi és nõ között elõadódhat:--leegyszerüsít.
Ez persze nem azt jelenti hogy ne adóznék bámulattal azok felé akik minderrõl okosan s részletesen tudnak.
Én mint afféle két-agytekervényes asszonyi szuka, sosem gondolok a Bibliára, sem az abban foglalt ezoterikus árnyalatokra, földi és nem földi dolgokra, ha négykézlábra állok, és várom azt az (egy-két három) forró nagy objektumot ami a mindennapi gyönyörömet ígéri.
Rossz hír kedves ister! Nem méntem sehová! Nehogy azt hidd, hogy azért mert jó a kapcsolatod (aminek szívből örülök!!!) és jók a szeretkező társak is, másnak még olyanban nem volt része! Ismerjük a jó oldalait e dolognak! De! ..Szélsőségesen nem lehet kapcsolatokról, ill. érzelmekről beszélni! Kifejezetten mia W. kérésének tettünk eleget itt páran és amint látod, nem kevésszer írta le, hogy köszönöm nektek! Azt meg kifejezetten elutasítom, hogy általános érvényü dolgokat felelősen ki kellene, ill. ki lehetne jelenteni érzelmi ügyekben! Minden ember más és minden ember, minden kapcsolatábanmásként éli meg ugyanazt a szituációt!
Köszönöm, hogy meghallgattál és rákoncentráltál a témára! Üdv. mén
"Szerintem, ha pusztán szexről van szó, lehetne annyi elvárásom, hogy ne úgy nyúljon a lányhoz (adott esetben a barátnőmhöz), mint hozzám, amikor szeretkezünk!!!! Arról nem beszélve, hogy nem volt ez a szex részemről sem az a felhőtlen! Így aztán Neki sem lett az. Sajnos..."
Én itt látom a problémát. Szerintem ilyesmit nem lehet elvárni, pont emiatt nem lett jó.
Erre gondoltam amikor azt írtam, hogy miért meglepő, ha nem köszöni meg úgy, ahogy az tette, akinek felhőtlen volt.
Nem arra gondol ilyenkor az ember, hogy oktasson, hogy mindenkinek így kell csinálnia :)
Vélemény volt csupán Az én véleményem szerint ha így érzel most, semmi értelme megpróbálni semmilyen formában bevonni mást, vagy másokat. Azt is meg kell értenie a párodnak, hogy neked ez nem megy, vagy most nem megy. Ezt csak akkor szebad, ha mindketten akarjátok, belemenni szerintem semmiképp sem. Továbbra is azt mondom, hogy ha küldöd, vagy engeded, hogypróbálja máshol ki, az sem megoldás, mert veled szeretné valószínűleg.
Nem vitatom, nem is tettem korábban sem, hogy jól csinálod a dolgaidat. Az különben is mindenkinek a saját belső ügye. Nem arra gondoltam, hogy változtasd meg :)
Azt olvastam, hogy igazából az az élmény nem teljesült be, nem volt egy egetrengető valami, mert félbeszakadt ha jól értem. Akkor ezek szerint most a párodnak azt kéne különleges módon meghálálnia, hogy lehetővé tetted neki, hogy átélhesse, de mégsem történhetett meg, mert valamiért kiszálltál, mielőtt valami különleges, csodálatos élményt kaphatott volna.
Mindenképpen becsülendő, hogy megpróbáltad, de azért a másik oldalon ez mégsem lehetett olyan nagy élmény. Most mint férfi mondom, hogy mindenképp értékeli az ember, ha ilyen lépésre szánja el magát a párja. De az sem elítélhető, ha esetleg úgy érzi, hogy a mézesmadzag el lett húzva előtte. Ha mégsem tehetett meg mindent ilyen helyzetben, nem tudta mégsem átélni az élményt, akkor igazából miért nem fogadható el, hogy nem köszöni meg különleges módon?
Dadogósnak azért valljuk be volt rá oka, hogy megköszönje, meg is tette. Jól is tette!
Az jó ha nem idegeskedsz,azért keressd meg ezt a mént aki,már innen elmént máshová.Kicsit kapcsolj ki mint tanácsadó,ez ingyenes jó tanács.Ha nem tudod hol vagy, hová tartozol tisztázd magadban s majd-e siker után várlak.Addig gondolkodni fogok hová is soroltál Te engem?
Annak ellenére, hogy "kifütyültek" : ) én azért elgondolkodtam azon amit írtál!
Lehet, hogy túl gyorsan éltem, és így aztán sok mindent meg is éltem. A párom nem annyira. Talán most már megnyugodnék kicsit. Kicsit monogám életet élnék. No nem sokáig, mert azt szerintem én sem bírnám... Csak sok igazságot érzek abban, amiről beszélsz...!
Ráébresztett arra, hogy amíg a kedvesemben nem vagyok biztos, magamban sem leszek. És ez fordítva nem fog működni! Most már csak a párommal kell megtalálni azt a bizonyos pontot, amit mind a ketten ugyan úgy érzünk, gondolunk!
Én nem zárkózom el a dologtól, hogy fiúval hármasozzunk, de kell ez a megerősítés... Aztán, ha ez már eléggé erős, léphetünk még egy szintet. de ha nekem ez nem fog menni még sem, akkor Neki ezt el kéne fogadni. És nekem nem kéne azt érezni, hogy egy önző dög vagyok, aki megfosztom őt élete álmától! Mert akkor hol van a szerelem? Szerintem ilyen esetben nem lenne sehol...
Remélem, hogy az a dolog, hogy izgatná, ha szeretkeznék mással elötte, nem azt jelenti, hogy amíg Ő ezt nem tette meg, nem teljes a(z) (szexuális)élete. És itt nem csak a páromra gondolok!!!! Mert a szerelem nem szólhat erről, és attól még ez nem hiszem, hogy önzőség lenne, vagy kizárólagosság! Csak szerelem....
És Kimanna Drive! Köszönöm Neked is, hogy most már egész közel kerültem ahhoz, hogy, hogy jussak "megoldásom" végére! : )
Persze ehhez kellettek a többiek is!!!! Nektek is nagyon köszönöm!!!!
Azt hiszem félreértettél!!! Én nem akarom, hogy Ő más ember legyen! Nem akarom, hogy másként viselkedjen! De azzal, hogy esetleg kicsit "központba" kerülök (a páromnál) (és azért, amit megteszek, megtennék neki/érte) nem hiszem, hogy más ember lenne! Nyilván nem azt szerettem volna, ha haza állít egy nagy csokor virággal, mert elötte sem tette, nem is várnám ezt! Azért, mert kicsit kiemeltebben (nem is tudom...) undvarol, még nem fog személyiségében megváltozni! Mindössze csak azt mondtam, hogy (Dadogós hszra reagálva), hogy igenis én is "elvártam" volna Tőle, hogy hasonlóan elismerje, azt amit nem hiszem, hogy minden második nő megtenne. És elismerésem dadogósnak, hogy Ő megtette! Mert szerintem nem kéne ezt a dolgot annyira félvállról venni... nem hinném, hogy ez egy hétköznapi dolog lenne! Nem kell tüzijáték, meg csinadratta, de kis elismerés igen! Én így gondolom!
Számomra az, hogy szeretem, (nekem tényleg Ő életem párja!) nem azonos azzal, hogy birtokoljam!!!!
Szerintem, ha pusztán szexről van szó, lehetne annyi elvárásom, hogy ne úgy nyúljon a lányhoz (adott esetben a barátnőmhöz), mint hozzám, amikor szeretkezünk!!!! Arról nem beszélve, hogy nem volt ez a szex részemről sem az a felhőtlen! Így aztán Neki sem lett az. Sajnos...
De azért, még annyit, hogy ha én önzetlenül a saját aggodalmimat félre téve megteszem, hogy Neki jó legyen, és élvezze, akkor ki tulajdonképpen ki az önző?!
Lépjek túl a saját "fejemen", és akkor majd boldogok leszünk? Én megpusztuljak bele a lelki kinlódásba? Ha nem teszem meg, akkor birtokolni akarom Őt önző módon, és azonosítva vagyok az többi nővel, hogy tulajdonképpen nem baj, mert Ők is ilyenek? Végülis a nők ilyenek? (Nem álltalában...csak nagy számban) Vagy hogyis van ez?
A párcsere nem a hülyék sportja. Nagyon is nagy intelligencia kell hozzá. Néhányan csak azért szólnak bele, hogy elvegyék a kedvét azoknak akiket érdekel, és színvonalas eszmecserét tudnának folytatni a párcseréről. Minden topikon így van. Nem tudom mit lehetne tenni ellenük.
Én nem idegeskedem. Szerintem nem értetted meg, amit először írtam. Nem ítéltem el senkit, pont arról beszéltem, nincsenek táborok, mindenkinek magának kell megtalálnia, mi boldogítja. Éppen te voltál, aki kiprovokáltad a stílusoddal, és besoroltad magad. Te vagy az, aki lekicsirigózod, lenézed a másikat, és valószínű végig se olvasod mit ír. Mert akkor nem írnál ilyeneket, hogy nagy ellenvélemény. Kifejezettem mia hozzászólására írtam a véleményem, nem mindenkiről. Az iróniát a többen vagyunk dologban meg úgy tűnik nem érted. Reagálsz.. És nem vagyok egyik táborban sem. Kérlek olvasd el még egyszer az inkriminált hozzászólást és ne reagáld le csípőből. Nekem nem kell bizonygatnod, hogy mennyire boldog vagy és hány ilyen ismerősöd van, nem erről szól a dolog, magadnak és a párodnak számolj el. Ha jól érzed magad, és ő is, nincs miről beszélni, itt kifejezetten mia gondolataira reagáltam. Neked csak azért írtam, mert furcsának éreztem a hozzászólásod stílusát, mintha meg kéne védened valamit, én meg az ellenség vagyok. Szerintem te magad kreálod ezeket a táborokat, én nem látok ilyesmit...
Engem is mint még jó pár embert izgat, ha szeretkeznek a feleségemmel, és őt is az ha engem mással lát, és a közelemben van. Párcserékkel ,négyes hancurban,és hármasban a négyesen belül is, szoktunk erre alkalmas párokkal szeretkezni. Vannak jó, és még jobb barátaink.Ez a topik témája is.Utána a szeretkezésünk mindig valami új csoda.Az ellenvéleményed nem botránkoztat meg, legfeljebb a nagy ellenvéleményed tapasztalatlansága, amely minden alapot nélkülözve bátran véleményt nyilvánit,feltételez dönt és jósolva el is ítél.Ezt hozzá nem értésnek hívják..Tetszik tudni..A logikai díszlépések sora:pl. többen vagyunk,igazunk van.Ez már nagyon meglep.Tőbb milliárd légy dőgöt és ürüléket eszik, mégsem hinném igazuk van,azért mert többen vannak.A többség és az igazság nem ugyan az.Bíztos távol voltál mikor ezt tanították, mert hiányozni nem hiányozhattál akkor sem nagyon .Ezért is vagyunk mi zárkozottabbak, mert ilyenek vagytok még sokan, talán többen is?A párom és én, biztos nem írnánk a monogám kapcsolatok topikba egy sort sem, mert nem ismerjük,azt olyan jól.Erre gondolj az önmérsékletnél.Kicsi rigó nagy az élet , a magasság, még sokat kell repülnöd hogy megértsd...Kívánunk sok sikert hozzá, és kevés idegeskedést, mert nem fogod megérni ha feleslegessen őrlöd magad.
Azt hiszem, elég nyugodtan írtam, és természetesen a saját véleményemet. Arra pedig nem vagyok rászorulva, hogy kioktass, mert semmit sem tudsz rólam, a tapasztalataimról. Persze számítottam rá, hogy valaki beszól, mert valaki hogy merészel mást is mondani azon kívül, hogy üdvözlünk a klubban, ha többen vagyunk, nyilván igazunk van. Az önmérséklettel nagy öngólt lőttél, nézd meg mit írtál, csupa személyeskedés az egész, nem azzal foglalkoztál, amit írtam.
Nos, ha teszem azt a földi szerelem lényege a testi gyönyör, akkor a kizárólagosítás valóban a testi gyönyörre vonatkozik. Ha a földi szerelem lényege az érzelem, akkor aki íly módon szerelmes, az nem szeret mást. Ha a földi szerelem azt jelenti, hogy itt (a Földön, per definitionem) és most (ebben az életben, ti.) a másik a társam, az életem párja, akitől semmilyen erő elválasztani nem tud teljesen... ...háááát, meggyőztél, wazz! Eddig folyton azt nyomtam, hogy a szerelem NEM kizárólagosít, most meg rá kell jöjjek, hogy mégis...:))
Azt kívántam ez a mén már innen "elménhetne."Erre jőttél,Te.Nagyon keveset tudsz az emberi kapcsolatokról és főleg azokról a dolgokról amikről itt megnyilatkoztál.Ennyi erővel és ismerettel azért, ne menj el pszichologusnak, jósnak és emberi kapcsolatokat értelmezőnek.Meg kell érni arra, hogy bizonyos dolgokat megérts,de lehet akkor sem leszel arra alkalmas,legfeljebb majd megérted.Őnmagadból kiíndulva mindig csak önmagad problémáit látod, és érzed, másét nem.Addig meg több őnmérsékletet kívánok.Aki nem tud arabusul....
Mivel egy olyan topikba írtad be a problémádat, ahol valószínűen olyan vélemények dominálnak, mint amilyeneket kaptál, kicsit furcsállom a válaszodat. Szerintem ennek a többes-hármas dolognak alapvetően két megjelenése van: a nagyon összecsiszolódott, egymást nem birtokló, számomra a kissé testi élvezeteket előnyben részesítő embereké és azoké, akik még nem teljesedtek ki a kapcsolatukban, és a többes dolgok inkább ártanak a kapcsolatuknak, mint használnak.
Sokat beszélnek itt a birtoklásról, féltékenységről, te sokat beszélsz arról, hogy vágysz arra, hogy te legyél a középpontban, de szerintem ez a két dolog, nem igazán hozható közös nevezőre.
A problémát abban látom, hogy mindkét oldalról megjelenik egyfajta méricskélés, melyik a jobb, ki a nyitottabb, ki "fejlettebb", vagy a másik oldalról ki a tisztességesebb, erkölcsösebb. Ez a vita már sok szálon, több topikban is régóta tart. De ilyesmi nem létezik. "Mindössze" azt kell megtalálni, nektek mi a jó kettőtöknek. Én sok kísérletezés után arra jöttem rá, hogy nálam nem működik a ragaszkodás nélküli szeretet, nem működik külön a testiség.
Én nem hiszek abban, hogy létezne valódi szerelem és többes kapcsolatok egyszerre. Lehet annak nevezni, de én inkább kompromisszumos együttélésnek nevezném, ahol ugyan sok szeretet lehet, de szerelem nem, mert a földi szerelem birtokló. Lehet ez ellen küzdeni, vitázni róla, de úgyis mindenkinek az élete fog erről tanulságokat hozni. Sok olyan embert ismerek, akik próbáltak többes kapcsolatot, sok évig megvoltak, de amikor jött egy "még igazibb" szerelem, családot alapítottak, akkor megszűntek ezek a vágyak.
Azért beszélek földi szerelemről, mert azt én is érzem, hogy létezhet egy ilyen irány - mármint a ragaszkodásmentes, birtoklásmentes szerelem - de úgy vagyunk ezzel, mint aki a kommunizmust akarja a jelenlegi feltételek mellett megvalósítani. Egy ilyen kapcsolathoz az embernek belül teljesen meg kell változnia, anélkül nem megy. Mert addig csak erőlködés lesz, nem lesz szinkron. Valakinek mindig fájni fog, csak legfeljebb eltakarja az érzéki gyönyörökkel. De azok nem tartanak örökké.
De élje ki az ember, ha úgy érzi, kísérteni fogja. Próbálja ki, vizsgálja meg magát, álítson fel mérleget, mennyi a jó érzés, megéri-e. Vizsgálja meg a párja érzéseit is, hogy a vágyak mögött vannak-e fájdalmak is. Ha van fájdalom, ellenérzés, akkor ez a kapcsolatot idővel megmérgezi.
